Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-07 / 131. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979, június 7. események sorokban NAPI KOMMENTÁR Hangunk a világban GENF________________________ Szerdán Genfben újabb megbeszélést tartott a hadászati támadófegyverrendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai kill, döttség. (TASZSZ) SZÓFIA A Mongol Népköztársaság pártós kormányküldöttsége, amely Jumzsagijn Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága e/.ső titkárának, a Nagy Népi HuráJ Elnökségének elnöke vezetésével hétfő óta tartózkodik Bulgáriában, szerdán befejezte Pleven megyében tett látogatását és visszaérkezett Szófiába. (MTI) BONN _________________________ Az NSZK légügyi hatóságai szerdán délelőtt azonnali hatály- lyal feiszállási tilalmat rendeltek el valamennyi DC—10-es repülőgép számára. Erre azt követően került sor, hogy Washingtonban hasonló döntés szület.ett az amerikai gyártmányú DC—10-esekkel kapcsolatban. WASHINGTON Az amerikai szenátus kedden este törvénytervezetet fogadott el, amelyben felhatalmazza Carter elnököt arra, hogy az energiagazdálkodás egyensúlyának megóvása érdekében különleges intézkedésekkel vegye elejét a kőolajtermékek hiányának. bejbCt Általános sztrájk robbant ki és tiltakozó megmozdulások kezdődtek kedden Ciszjordániában és a Gázai övezetben abból az alkalomból, hogy tizenkét évvel ezelőtt szállta meg Izrael a szóban forgó arab területeket. Cj-delhi Eddig 199 ember halálát okozta az India keleti államaiban hat hete tartó hőhullám és szárazság. Az utóbbi néhány napban Calcuttában tizenhét ember halt. meg a 43 fokos hőségtől, Nyugat-Bengál államban pedig négyen vesztették életüket a? elviselhetetlen forrósáéban. Becslések szerint az aszály legkevesebb 190 millió -dollárnak megfelelő kárt okozott a termésben. (AP) Dr. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára felkérte az államokat, foglalják össze véleményüket egy hosszabb távú, átfogó leszerelési programmal kapcsolatban. A Magyar Nép- köztársaság kormánya készséggel eleget tett a felkérésnek és eljuttatta állásfoglalását a világszervezet New York-i központjába. Hazánk külpolitikájának meghatározó eleme, hogy erőnkhöz mérten, minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítjük a nemzetközi feszültség enyhítését. Ennek a folyamatos törekvésnek a jegyében fogalmazódott meg a főtitkár kérésére kifejtett magyar állásfoglalás. Lényege: 1. A végcél az általános és teljes leszerelés. 2. Az ehhez vezető, nyilvánvalóan hosszú és nehéz úton mindig a megoldásra legérettebb, konkrét kérdéseket kell megközelíteni. 3. Különös figyelmet kell fordítani a legveszélyesebb, a tömeg- pusztító fegyverfajtákra. 4. Mivel azonban az államok katonai költségvetésének jó részét még mindig a hagyományos fegyverfajtákra fordítják, ezek gyártásának fokozatos csökkentése is fontos cél. 5. A leszerelés és az államok közötti bizalom között szoros kölcsönhatás van. G. Tovább kell fáradozni mind A Szovjetunió és az Egyesült Államok különleges felelősséget visel a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának sikeréért, mivel a szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetétől függ az egész világ sorsa — állapította meg Charles Yost vezető amerikai diplomata, az Amerikaiak a SALT-ért elnevezésű szervezet alelnöke az amerikai lapszerkesztők és a szenátus tagjainak Washingtonban megtartott értekezletén. Yost rámutatott, hogy a a leszerelési tárgyalásokon szóba kerülő fegyverfajták, mind az e tárgyalásokon részt vevő államok körének bővítésén. 7. Az államoknak le kellene mondaniok az erőszak alkalmazásáról, illetve az azzal való fenyegetésről. 8. A helsinki záróokmányt aláíró országoknak meg kellene álla- podniok: elsőként nem használnak sem nukleáris, sem hagyományos fegyvert egymás ellen. 9. Az államok, mindenekelőtt a jelentős katonai erőt képviselő országok, csökkentsék katonai költségvetésüket és a felszabaduló ösz- szegeket fordítsák békés fejlesztési célokra. Most volt tíz esztendeje az emlékezetes budapesti felhívásnak, amely segítette Európát és a világot ahhoz, hogy eljusson Helsinkiig. Éppen az évfordulón ismét hazánkból tett közzé békefelhívást a Varsói Szerződés országainak külügyminiszteri bizottsága. A napokban láttuk vendégül Leonyid Brezsnyevet és a látogatás alkalmából aláírt közös nyilatkozat is — egyértelmű békeokmány. A szovjet—amerikai csúcstalálkozó, a SALT—2. egyezmény aláírásának küszöbén jóleső érzéssel mondhatjuk el: hazánk, a szocialista közösség aktív tagjaként hallatja hangját a változó világban — és hangját meghallják. H. E. SALT—2 egyezmény megnyitja az utat a fegyverkezési hajsza még erőteljesebb korlátozásáról folytatandó tárgyalások előtt. John Newhouse, az amerikai fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatójának tanácsadója határozottan szót emelt az ellen, hogy a szenátusi vita során bármiféle „javítást” vagy „tökéletesítést” javasoljanak a SALT—2 megállapodáson. Rámutatott, hogy az egyezmény gondosan kiegyenHonecker-Husák találkozó Honecker—Husák munkatalálkozó kezdődött szerdán a Német Demokratikus Köztársaságban. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK államtanácsa elnökének a meghívására szerdán kora délután érkezett meg Drezda környékére. A csehszlovák államfő kíséretéhez tartozik többek között Lubo- mir Strougal miniszterelnök és Josef Kempny, a Központi Bizottság titkärp, mindketten a CSKP KB elnökségének tagjai. A megbeszéléseken Willi Stoph NDK-miniszterelnök és Gunter Mittag, az NSZEP Központi Bizottságának titkára, a párt politikai bizottságának tagjai is részt vesznek, Nemzetközi munkaügyi konferencia Genfben szerdán megnyílt az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete, az ILO—65. konferenciája. A tanácskozáson a 139 tagállam kormányai, munkáltatói és munkavállalói nevében mintegy 1000 küldött vesz részt. súlyozott pontjai szorosan összefonódnak egymással. Az értekezleten felszólaltak a SALT—2 ellenzői is: William Colby, a CIA volt igazgatója, Garn szenátor, valamint a California Egyetem egyik professzora és mások. Álláspontjukat egyikük ’így fogalmazta meg: „A megállapodást el kell utasítani, és haladéktalanul jelentős mértékben növelni kell új típusú hadászati támadófegyverekre fordított katonai kiadásokat”.-steiv íiítus-ianléi a .9ÓJ»iiii „AMERIKAIAK A SALT-ÉRT” A szovjet-amerikai kapcsolatok helyzetétől függ az egész világ sorsa A KÖZÖS CSELEKVÉS ÚTJÁN I Afrikai kommunisták Afrika, területét tekintve, második a kontinensek között: lakosainak száma meghaladja a 400 milliót; az átlagos életkor 45 éiv; a lakosság 90 százaléka írás- tudatlan és mindössze kétmillió szakképzett munkás él itt. Kontinens - ipar nélkül A kontinensen található a tőkés világ kőolaj-, réz-, urán-, króm- és mangánkészletének harmada; vízi energiapotenoiálja háromszorosa az európainak. Ez a mérhetetlen gazdagság az egyik magyarázata anak, hogy az imperialista hatalmak politikai és gazdasági befolyásuk, nem utolsósorban a stratégiai jelentőségű nyersanyagforrások megőrzésére tett erőfeszítéseik közben nem riadnak vissza a háttérből irányított puccsoktól, a nyílt és a közvetett katonai beavatkozástól sem. A felszabadító harcot a földrész kommunista és munkáspártjai, valamint a nemzeti demokratikus mozgalmak irányítják. E pártok és szervezetek képviselői egy esztendővel ezelőtt rendezett első regionális tanácskozásukon áttekintették a térség társadalmi és gazdasági viszonyait, meghatározták az előttük álló feladatokat. A társadalmi és gazdasági problémák egyik legfontosabb összetevője, hogy Afrika a gazdag nyersanyag-lelőhelyek ellenére a legkevésbé iparosított kontinens. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy Afrika a „harmadik világ” ipari termeléséből mindössze 8,2 százalékkal, míg Latin- Amerika 54,5 és Ázsia 37,3 százalékkal részesül. Még szomorúbb a kép, ha az összehasonlításba bevonjuk Európát és az Egyesült Államokat is. Az afrikai országok külkereskedelmük 80 százalékát a tőkés világgal 'bonyolítják le és a forgalom 70 százaléka nyersanyag. Mivel azonban a nyersanyagárakat és az afrikai országok által egyre növekvő mennyiségben importált készáruk árát, sőt még a szállítási tarifákat is a tőkés országok és a nagy nemzetközi monopóliumok diktálják, a fiatal afrikai államok vesztesége állandóan fokozódik. Semmivel sem kedvezőbb a kép a mezőgazdaságban, ahol a krízis a hetvenes évek derekán következett be. Míg az előző időszakban az élelmiszer-termelés még úgy-ahogy lépést tudott tartani a lakosság növekedésével (évi 2,5—3 százalék), 1971. és 1975. között az egy főre eső termelés már 7 százalékkal alatta maradt az 1965-ös év eredményének. S bár az élelmiszer-válság a hetvenes években úgy jelentkezett, mint a szárazság következménye, ennek a folyamatnak lényegében ugyanaz az oka, mint az ipari termelés lassú fejlődésének: a gyarmati uralom idején meghonosodott monokultúrás gazdálkodás. E tekintetben a függetlenség elnyerése óta az ismert okok miatt csak nagyon lassú változás tapasztalható. Nincs elegendő gép és műtrágya, hiányzanak a szakképzett emberek. A függetlenné válás után az afrikai országok többségében megindult a társadalom polarizálódása. Az egyes országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a vidék korszerűsítésére irányuló politika, beleértve a szövetkezeti politikát is, a kezdeti szakaszban a gazdag falusi rétegeknek kedvez és a széles paraszti tömegek elszegényedését hozza magával. Ennek következtében a vidéki lakosság egy része a városokba áramlik, s megindul egy gyors unhanizálódásl folyamat, amely óriási társadalmi és gazdasági problémákat teremt. A szocialista orientáció Gyakori jelenség a katonai hatalomátvétel. Azonban a hate* lomátvétel után a hadseregben is kiéleződnek az ellentmondások, s a katonai rendszerek előbb- utóbb szembekerülnek azzal a kérdéssel, vajon a fejlődés kapitalista útját vagy a szocialista orientációt válasszák. A szocialista orientáció legfontosabb ismérvei: a gyarmattá uralom felszámolása és a demokratikus államrend kialakítása; az idegen tőkétől való függőség fokozatos megszüntetése és a nemzeti kincsek államosítása, illetve állami ellenőrzése; a feudális kizsákmányolás megszüntetése és a haladó mezőgazdasági politika kialakítása; a magánszektor korlátozása és ellenőrzése, illetve az állami szektor és a szövetkezeti mozgalom kiépítése; a társadalmi és kulturális haladás meggyorsítása; haladó külpolitika folytatása és a szocializmus építéséhez szükséges feltételek megteremtése. E célkitűzések megvalósítása több országban ellenállásba ütközik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban a klasszikus értelemben vett tőkés fejlődés bontakozik ki. Az afrikai kapitalizmus valójában a külföldi uralom, a ikolonialdzmus terméke és öröksége, ezért nincsenek mély nemzeti gyökerei. Az egyes afrikai országok — Elefántcsontpart, Szenegál, Kenya és Zaire — kapitalista orientációját a nemzetközi Imperializmus és a helyi burzsoázia közös erőfeszítése hozta létre és tartja fenn. Az afrikai kommunista pártok tanácskozása állást foglalva-«ebben a kérdésben, hangsúlyozta: szigorú ellenőrzés mellett fel lehet és fel is keli használni ideiglenesen a nemzeti és a külföldi tőkét a termelőerők fejlesztésére. Tegyük hozzá, hogy az esetek többségében erre kifejezetten szükség is van, hiszen a nemzeti és a nemzetközi tőke egyik napról a másikra történő kiszorítása zavarokat okoz a termelésben, a kereskedelemben és a közellátásban, s elégedetlenséget vált ki a tömegekből, kedvez a belső és a külső reakció restaurációi kísérleteinek. I Speciális kolonializmus Sajátos helyzet alakult ki a Dél-afrikai Köztársaságban. A kapitalista viszonyok itt maradéktalanul érvényesülnek, monopoljelleget öltöttek, és a fajgyűlölő rendszer alapvető támaszát képezik. A Dél-afrikai Kommunista Párt az ország társadalmi, gazdasági rendszerét speciális típusú kolaniaHzmusnak minősíti, amelyben a gyarmatosítók és gyarmatosított népek ugyanazon nemzeti határok között élnek. Rhodésia, Namíbia és Dél-Afrika olyan országok példái, amelyekben a kapitalizmus a faji megkülönböztetést az önkényes gyarmati uralom és a legrosszabb fajta nemzeti elnyomás alapjaként intézményesítette. Dr. Yusuf Dadoo, a Dél-af rikai KP elnöke, aki nemrég Budapesten járt, elmondta, hogy pártja megítélése szerint az amerikaiak indokínai vereségét követően az antiimperial ista küzdelemnek ma Afrika, s főként annak a Szaharától délre eső térsége a fő színtere. A nemzetközi monopol tőke és a dél-afrikai fajvédő rezsim elválaszthatatlan érdekszövetségben cselekszik. Az utóbbinak ugyanis ez létfeltétele, az előbbi pedig nyersanyag- bázisaihoz ragaszkodik mindenáron. Amint az afrikai kommunista pártok tanácskozásáról kiadott dokumentum is hangsúlyozza, a politikai pártok megjelenése az afrikai kontinensen az osztály- harc fejlődésével függ össze. A forradalmi nemzeti pártok, vagy pártjeliegű szervezetek visszatükrözik az elmaradott osztály- viszonyokat, s mint afféle gyűjtőszervezetek, az egész társadalom politikai törekvésének, a nemzeti felszabadításnak lettek az élcsapatai. A függetlenség elnyerése után természetesen felszínre kerültek a különböző társadalmi osztályok és csoportok érdekellentétei, a volt gyarmatosító hatalmak pedig mindent elkövetnek, hogy ezt kihasználva megbontsák a mozgalmak egységét, megőrizzék hatalmukat Afrika nyersanyagban gazdag déli részén és fenntartsák befolyásukat a már függetlenné vált afrikai országokban. A még elnyomás alatt élő népek függetlenségéért, az újgyarmatosító törekvések meghiúsításáért folyó küzdelemben nagy jelentőségű az afrikai kommunista pártok közötti regionális együttműködés megvalósítása. A cél: a közös cselekvés olyan körülmények közönt is, amikor a konkrét feltételek országonként változnak. Az afrikai kommunista pártok egy esztendővel ezelőtti tanácskozása és az ott elfogadott felhívás Afrika és a világ népeihez, az első lépésnek tekinthető a közös cselekvés útján. KaayA András MUHI Vihar az Aranyparton A nyugat-afrikai országból érkező jelentések egyértelműen arra utalnak: a június 18-ra kiirt általános választások előtt mind savarosabbá válik a belső helyzet Ghánában. A mostani, mindenképpen idő előtti hírözön oka: • légierő tisztjeinek egy csoportja a hónap elején .ismét fellázadt, és ezúttal meg is buktatta az 1978 júliusában hatalomra került katonai rezsimet. Az államcsíny híre önmagában nem lenne meglepő: Nkrumah elnök eltávolítása. 1966 óta már jó néhány katonai puccs zajlott le ebben az országban. Érdemes viszont elgondolkozni azon, hogy a május köze- Dán elvetélt első próbálkozás után miért kísérelte meg újra a légierő a hatalomátvételt. A valamivel több mint 238 ezer négyzetkilométernyi, mintegy tíz millió lakosú Ghana 1957. március 6-án Afrikában elsőként nyerte el függetlenségét. Kilenc éven át Kwame Nkrumah — egy olyan politikus vezette az országot, aki egész tevékenységével Ghana fel- emelkedését, az afrikai egység és az el nem kötelezett mozgalom megteremtését szolgálta. A sokszor túlzottan is nagyratörő álmai megvalósításához jó indulási alap volt, hogy viszonylag fejlett gazdaságot örökölt a brit gyarmatosítóktól: kakaó-, gyémánt- és aranytermelésével az ország a töltés világ élvonalába tartozott. A belső és külső reakció azonban nem sokáig nézte tétlenül a haladó bel- és külpolitikai törekvéseket: miután a Nkrumah meggyilkolására szőtt tervek sorra kudarcba fulladtak, távollétében el: mozdították az ország éléről. Á reakciós tisztek dolgát kétségkívül megkönnyítette, hogy az ország gazdasága — elsősorban kül- ső okokból — válságba jutott, s hogy Nkrumah haladó politikája a személyi kultusz túlzásaival párosult. Utódai négy esztendő múltán polgári politikusoknak adták át a kormányaidat, de Ghánában a káosz csak fokozódott- Végül 1972" elejétől a bajok orvoslására a Nkrumah-vonal részleges feltámasztásával próbálkozott Acheampong alezredes rendszere: remélték, hogy az segít majd felszámolni a vidéki lakosság és a törzsi vezetők, a munkásság és g polgári rétegek, a fegyveres erők és a civilek ellentéteit. Az elképzelés megvalósítását azonban Ismét csak egy katonai puccs törte derékba: 1978 nyarán Fred Akuffo altábornagy vezetésével egy másik tiszti csoport került hatalomra, őket söpörte el a mostani államcsíny. A légierő tisztjeinek, Ghana pillanatnyi vezetőinek az elképzelése részleteiben egyelőre nem ismeretes. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy első megnyilatkozásukban fontosnak tartották hangsúlyozni: ..a tervbe vett általános választásokat megtartják Ghánában. Azt viszont csak feltételezni lehet, hogy a nyugat-afrikai országban oly kiélezett hatalmi harcban Ghana valóban Jobb sorsáért vállalták a második puccskísérletükkel Járó kockázatokat K. M. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Lázár György látogatása Somogy megyében Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán délután kétnapos látogatásra Somogy megyébe érkezett. A magasrangú vendéget Kaposvárott Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára és Bőhm József, a megyei tanács elnöke fogadta és tájékoztatta a megye gazdasági és politikai életéről. A Minisztertanács elnöke ezt követően a megye vezetőivel folytatott eszmecserét, majd megtekintette a megyei múzeumot és a Rlppl- Rónai-emlékházat. (MTI) • Az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezlete Szerdán Colombóban. Sri Lanka fővárosában megnyílt az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek értekezlete. A tanácskozás feladata, hogy ajánlásokat és dokumentumokat készítsen elő az el nem kötelezett or.szágok ez év szeptemberében Havannában megtartandó állam- Illetve kormányfői találkozója számára. A külügyminiszterek összeállítják a havannai csúcstalálkozó napirendjét, előkészítik a közös közlemény tervezetét és ajánlásokat tesznek szervezési kérdésekben, többek között az új tagok felvételének ügyében. (TASZSZ) • Plenáris ülés Bécsben Dr. Ernst F. Jung nagykövetnek, az NSZK-küldőttség vezetőjének elnökletével szerdán Bécsben megtartották a közép-európai fegyveres erők ás fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 205. plenáris ülését. Ezen Strulak csehszlovák nagykövet egyebek között megállapította, hogy a bécsi tárgyalások a nyugati fél hibájából lassultak le, mivel kereken egy év óta nem adnak hivatalos és konkrét választ a négy szocialista ország tavaly június 8-i javaslatára. • Magyar irókttldöttség utazott Bulgáriába Dobozy Imrének, a Magyar Írók Szövetsége elnökének vezetésével Iróküldöttség utazott szerdán a szófiai nemzetközi írótalálkozóra. A delegáció tagjai: Csák Gyula, a Magyar Írók Szövetségének titkára, József Attila-díjas Író, Kéry László esztéta. a Magyar Pen Club főtitkára, a Nagyvilág főszerkesztője. Veress Miklós költő, a Mozgó Világ főszerkesztője. A baráti ország fővárosában június 7. és 10. között sorra kerülő irótalálkozó folytatása az 1977- ben, ugyancsak Szófiában megrendezett nemzetközi összejövetelnek. * ú
