Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-29 / 150. szám

4 0 PETŐFI NÉPE • 1979. június 29.

Bizakodó a hangulat a mezőgazdasági szövetkezetekben

A körzeti megbeszélések tapasztalatai

A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének vezetői ezekben a napokban három körzetben tárgyalták meg az idei termelési és pénzügyi tervek teljesítésének gondjait, valamint az 1980-tól életbe lépő gazdasági szabályozókra való felkészülést. Az említett témákban a szövetség szakemberei alapos tájékoztatást kaptak. Kitűnt, hogy a mezőgazdasági üzemek igyekeznek leküzdeni a gondokat. Ebből bizony van elég, hiszen az időjárás egész különlegesen alakult, már az elmúlt esztendőtől kezdve, ami befolyásolja a termelést. Az ősz száraz volt. Például novemberben még tizenkilenc milliméter csapadék sem hullott. Korán kezdődtek a hideg napok. Már novemberben tizenhat fagyos napot jegyeztek fel. Hideg volt a tavasz is, márciusban 13, áprilisban 19 fagyos napot jelzett a meteorológia, ami bizony sok kárt okozott a vetésekben, valamint a gyümölcsösökben. Mindezt betetőzte a májusi aszály, amely egész június második hetéig tartott.

• Az új gabona fogadására készülnek a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben. Ürítik a terménytárolót.

(Straszer András felvétele)

Segíti az elképzelések megvalósítását, a szocialista munkaverseny egyre nagyobb mértékű kibontakozását.

— A területi szövetség milyen segítséget tud adni a gondok csökkentéséhez?

— Nagyon nehéz feladat általános receptet adni. Minden gazdaságban mások az adottságok, tehát helyileg szükséges eldönteni, hogy milyen intézkedéseket hozzanak. A legfontosabb az együttműködés, a vezetőség és a tagság közt. A jó példákat igyekszünk ismertetni és elterjeszteni, nagy szükség van a 'határozott vezetésre, a munkafegyelem további megszilárdítására, a hatékonyabb termelésre, az exportképes áruk aranyának növelésére.

Arra kérjük a termelőüzemek vezetőit, hogy kellő időben és bizalommal keressék fel szövetségünket, ha gondjaik vannak. Különösen, ha rajtuk kívülálló problémákkal kell megküzdeniük. Mi igyekszünk minden esetben segítséget adni — hangsúlyozta végezetül a területi szövetség titkára. K. S.

tos a jó szervezés, a^szemveszíe- ség minimálisra való csökkentése, a termés időben történő biztonságba helyezése, a gabonaiparral történő szoros együttműködés.

— A tapasztalatok szerint bizakodó a hangulat a szövetkezetekben.

— Nem a panaszkodás volt a jellemző, hanem a közös gazdaság vezetői arról beszéltek, miként tudják ellensúlyozni az időjárás okozta károkat.

A bizakodásra okot ad az is, hogy a jövő évi szabályozók jobban igazodnak az egyes szövetkezetek termelési adottságaihoz. Egyúttal elősegítik a hatékonyabb, a jobb minőségű termelést, az export növelését. A kiskunsági termelőszövetkezetek termelési szerkezete jól alakul, igazodik a népgazdaság szükségleteihez. Többek között igen nagy érdeklődés nyilvánul meg a juhtenyésztés fejlesztése iránt, terjed az intenzív gyepgazdálkodás. Ez utóbbi elősegíti, hogy az állat- tenyésztés egyéb ágai is fejlődjenek. *

HÁZUNK TÁJA

Másodvetés a kiskertekben

A zöldségek nyári veteménye- zése évről évre egyre fontosabb a nagyüzemekben és a kiskertekben egyaránt. Ennek oka, hogy a termőföld másodszori hasznosításával a jövedelmezőség lényegesen növelhető, ugyanakkor a zöldségpiac igényli a másodterményeket. Hasznos tehát, ha a kiskerttulajdonosok is vállalkoznak a nyári veteményezésre. Június végére a korai zöldség — a karalábé, a karfiol, a káposzta, a saláta, a korai burgonya, a zöldborsó, a retek — lekerül földünkről. Megüresedett helyünkön mindenképpen indokolt újabb zöldségek termesztése.

A másodvetések időpontja június vége és július első fele. A legelső teendő a gondos talajelőkészítés. A gyomokat takarítsuk le — legjobb, ha elégetjük —, és műtrágyával is szórjuk meg a kijelölt területet. Egy

négyzetméterre 1,5 dekagramm pétisót. 2,5 dekagramm szuperfoszfátot, 1,2 dekagramm kénsavas kálit célszerű egyenletesen elteríteni. Ezután alapos áztató öntözéssel biztosítjuk a talaj szükséges vízháztartását, víztartalékát. A nedves földet

egyébként is könnyebb ásni. Az ásás mélysége 15 centiméter legyen. Az ásás után rögtön gereblyézzük el a talajfelszínt. Néhány napig ülepedni hagyjuk a talajt, majd hozzákezdhetünk a vetéshez. A kelés gyorsítása érdekében előnyös, ha a vetést úgynevezett kelesztő öntözés követi.

A bokor- és karósbab vetéséhez tíz négyzetméteres területre legalább 10—16 dekagramm vetőmagra van szükség. Javasolt bokorbabfajták a Budai piaci, a Korai vaj, a Cherokee, a King- horn Wax és a Harvester. A sorok 40 centiméterre legyenek egymástól, hogy a kapáláshoz és a szedéshez elegendő helyünk maradjon. A karósbabfajták közül a sárgahüvelyű Juliskabab és a zöld hüvelyű 'Imperátor a legalkalmasabb a másodvetésre. Karósbab termesztésénél 70x70 centiméteres távolságban négy karóból álló gúlák tövébe vessünk karónként 8—10 babszemat.

A borsó is eredményesen termeszthető másodvetésben. Főként a Rajnai törpe, az Expressz, a Gloire de Quimper és a Debreceni világoszöld fajták termesztése javasolt. Tíz négyzet- méterre 25—28 dekagramm vetőmag szükséges. A sortávolság 25

centiméter lehet s a borsószemeket egymástól 3—5 centiméterre célszerű elszórni. Ügyelni kell arra is, hogy a magok általában

4—8 centiméter mélységbe kerüljenek.

A gyökérzöldségeket július közepéig vethetjük másodvetésben. A sárgarépafajták közül a Du- wicki, az Amszterdami és a Nan- tesi alkalmas a másodvetésre. Száz négyzetméternyi terület bevetéséhez 40—60 dekagramm vetőmagra van szükség. Petrezselyemből nyári vetésre a Korai cukor és a Félhosszú fajta javasolható. Száz négyzetméterre 30— 40 dekagramm vetőmagot szórjunk ki- 30 centiméteres sortávolságban.

A nyári és az ősz eleji időszak egyik legkedveltebb zöldségnövénye az uborka. Másodvetésként azonban csak igen rövid tenyészidejű fajtákat érdemes vetni. Ilyen a Budai csemege, a Rajnai fürtös, a Budai félhosszú, a Kecskeméti 113, a Budai korai és a Kecskeméti bőtermő. Tíz négyzetméterre 5—6 gramm magot vessünk el egy méternyi sor- és 20 centiméteres fészektávolságban. Egy fészekbe 2—3 magot vethetünk.

Ebben az időszakban vethetjük a spenótot is. A Matador, a Viroflay, a Vitai és az Eszkimó fajták termesztése gazdaságos. Mivel a spenót rövid tenyészidejű növény, másodvetésre kiválóan alkalmas. A magokat 2 —3 centiméter mélységű barázdákba. 20—30 centiméteres sortávolság betartásával vessük el.

A legnagyobb testű őszi és téli retek vetési ideje is elérkezett. Tíz négyzetméter terület bevetéséhez 6 gramm vetőmag szükséges, 25—30 centiméter sor- és 10—15 centiméter tőtávolság mellett. Termesztésre az Erfurti fekete retek javasolt.

Vethető még csemegekukorica is. A legalkalmasabb fajta a Fehér mazsola. Az optimális sor- és tőtávolság 50x50 centiméter. Egy-egy fészekbe 2—3 mag kerüljön.

Az őszi savanyúságkészítés gyakori alapanyaga a céklarépa. A vetési idő július eleje. Javasolt fajták a Detroit és a Bíbor henger, A céklatermesztésnél azonban nem szabad megfeledkezni az egyelésről.

Mindezekből kitűnik, hogy milyen bőséges választékban lehet termőterületeinket másodszor is hasznosítani zöldségtermesztéssel.

R. F.

Az én érdekem a mi érdekünk?

• Ne tűnjék szójátéknak, ha

a címben szereplő kérdésnek fordítottját is megfogalmazzuk: a mi érdekünk az én érdekem? Mert mindkét formában jogos a kérdés, s a válasz egyaránt: igen. Csakhogy, az értékviszonyok bonyolult szövevényt alkotnak. Nehéz eligazítani ' a szálakat; az enyém, a mienk, az enyém, a mienk... ám ha nehéz is, meg kell tennünk. Csak így válik világossá, hogy legtöbbször a közös és az egyéni érdekeltség azonos úton jár, azonos célok felé terel.

•K

0 Bátortalan próbaként a textilipar néhány nagyvállalatánál mintegy másfél esztendeje bevezették azt a bérezési gyakorlatot, amely fő helyre állította a technológiai előírások szigorú betartását. a fonástól a kikészítésig. a termékminőséget. A próbálkozásnak nagy visszhangja támadt. Voltak, akik tiltakoztak, mások helyeseltek. Az eltelt idő azt bizonyította, hogy igenis jól ötvözhetők a közös és az egyéni érdekek — az első osztályú áruk arányának növekedése egy-egy vállalatnál három-ötmillió forinttal gyarapította az árbevételt, ugyanakkor az egyéni keresetek a kiválóan dolgozóknál — a bátortalan próbálkozásból most már a kollektív szerződésbe bevett bérezési rend lett. Jól járt az egyén, a vállalat, a népgazdaság. Igaz, akadtak olyanok is, akik rosz- szul jártak: a minőségi előírásokat nem teljesítők keresete csökkent.

• Túlzás lenne egyetlen iparcsoport néhány vállalatának kezdeményezését rendkívüli horderejűnek föltüntetni. Mégis, a történtekben benne rejlik a változtatás lehetősége, de az is: mennyire szokatlan, ha az értékesebb munkát az átlagosnál ,sokkal magasabb bérrel ismerik el. Azt még úgy-ahogy elfogadják a közepes teljesítménnyel — vagy még annál is kevesebbel — tisztes javadalmazást elérők, hogy néhány munkatársuknak két-háromszáz forinttal többje van. Ám akkor, ha „megugranak” a keresetek, s a különbség túljut az ötszáz forinton, bizony megszólal a kórus, korlátozott számát hangerővel pótolva. Az ugyanis kétségtelen: ebben a kórusban a kisebbség szerepel. A többség szívesen vállalja a próbát, képességei folyamatos tanúsítását, ha: érdemes ezt tennie!

0 Túl sok tapasztalat figyelmeztet most már arra, hogy a kiemelkedő munkát értékénél kisebbre, a közepes és annál is gyengébb teljesítményt viszont valós hasznánál jóval nagyobbra értékeljük, s így is javadalmazza a társadalom ösztönző- és intézményrendszere. Amikor tehát választ keresünk a kérdésre, — hogy az én érdekem a mi ér- dekünk-e — akkor azt kell mondanunk: igen, de ez olykor nem derül ki félreérthetetlenül. Amiből pedig logikusan következik, hogy a mi érdekünket az én érdekemmé sem mindig úgy teszik, mint kellene: hatásosan, meg- foghatóan, erkölcsileg, anyagilag érezhetően. Márpedig az érdekeltség nem egyszerűen belátás, a jószívűség függvénye, hiszen a társadalmi termelés folyamatában objektíve jön létre, de ha érvényesülésének nem teremtjük meg a feltételeit, akkor — érdektelenség lesz belőle!

S Legutóbb éppen az országgyűlés nyári ülésszakán kapott nagy figyelmet az érdekeltség bonyolult rendszere, s a parlamenti tanácskozáson hangzott el, hogy a bérek felső hajára ott van, ahol a jól elvégzendő munka felső határa húzódik. Való igaz: az én érdekem, a mi érdekünk, hiszen a több kereset, a nagyobb megbecsültség fejében nyújtott kiváló minőség, a hatékony, gazdaságos mennyiségi teljesítmény a társadalom bevételeit is gyarapítja. S helytálló az is, hogy a mi érdekünk az én érdekem, hiszen a közös célokban egyéni céljaink is benne foglaltatnak. Egy valami mégis hiányzik: a cselekedeteknek, intézkedéseknek, ösztönzéseknek és kényszerítéseknek az a szorosan összefüggő rendszere, amely a szavakat átülteti a gyakorlatba. Próbálkozások vannak ugyan, de ezek elszórtak, bátortalanok. S így az- a furcsa helyzet áll elő. hogy bár szeretnénk, éppen önmagunk nem tesszük értékes, jő munkánkat kellően elismertté.

M. O.

mmmmmm mm mmmmmm m

Sínek vizsgálata

? fy §, Wsw®y 1 HÜ | Hi « 1 ' f?/ v/, H

Napjainkban a gépkocsi, valamint a légi közlekedés rohamos fejlődése láttán sokan azt a következtetést vonják le, hogy a vasút elveszítette 'korábbi nagy jelentőségét és a rohamosan fejlődő újabb közlekedési ágazatok fokozatosan átveszik szerepét Kétségtelen, hogy a személyszállítás elsősorban a közutakra telelődön, világszerte, a nagy tömegű áruk szállításánál azonban a vasút előnye még mindig kétségtelen. A vasúti közlekedés a többi közlekedési ágazatokkal való vetélkedés közepette csupán azért tudta előnyét megtartani. , mert sikerült a nélkülözhetetlen technikai elemeket (sínpályát, vontatógépeket, járműveket) hatalmas tudományos 'és gyakorlati munkával magasabb szintre emelni, állandóan fejleszteni.

Az utóbbi évek fő törekvései a vasúti menetsebesség jelentős növelése, a biztonság és az utazási kényelem fokozása csak a vasúti vágányok korszerűsítésével teljesíthető. A vasúti felépítmény — ágyazat, sínek, síneket alátámasztó szerkezet, kapcsolórendszer — a vasúti berendezés igen értékes része, és közvetlenül veszi át a terhelést a járművektől. Ezen funkciójának ellátására azonban csak akkor képes, ha a műszakilag meghatározott, méreteket az előírt tűrési határokon belül megtartja. A vágány állapotának helyes megítéléséhez fejlett vizsgálati módszerekre 'van szükség.

A vasút történetének első 100 éve folyamán nagyon sok felépítményvizsgálati éljárás alakult ki. Ezek kezdetben egyszerű, kevésbé megbízhatóak voltak, amelyek alkalmazásánál a nagy szubjektív hibák miatt helytelen, műszaki és gazdasági szempontból káros intézkedések js származhattak. Olyan eszközök kellettek tehát, amely a vasúti vágány alakváltozásainak objektív mérésére képes. Ilyen volt a kézi vágánymérő, amelynek korszerűsített formája egyes részletmunkáknál ma is használatos.

Az állandó fejlődés következtében mind jobban ragaszkodni kellett a vágányok fekvésének, és állapotának olyan ellenőrzéséhez, amely a hibákat abban a leghátrányosabb helyzetben rögzíti, ahogyan azt a vágányt ért erőhatás a valóságban előidézi. Ezt a feltételt a kézi eszközök nem elégítik ki. Bonyolult műszerekre volt szükség, amelyet vasúti kocsikban helyeztek el, és így a pályán terhelve vizsgálhatják át. a sín minden centiméterét. A nagy sebességű, nagy súlyú szerelvények korában ez elengedhetetlen.

0 A mérőkocsi belsejében: műszerek és számítógép.

A fáradtolaj érték

A fáradtolaj felelőtlen kidobása merénylet az élő környezet ellen, hiszen egyetlen liter elhasznált ásványolaj a földbe jutva egymillió liter vizet tud tönkretenni. Kiszámították az ÁF-OR- nál azt is, hogy az évente keletkező 30—35 ezer tonna fáradtolaj „megmentésével” a regenerálás, vagy a tüzelés révén 3—4 millió dollár évi megtakarítás lenne elérhető.

Sajnos, a felhasználók erre ritkán gondolnak, pedig annak a több mint 20 ezer tonna elhasznált, elöregedett olajnak, ami ma Magyarországon nyomtalanul eltűnik, a nagy részét ők öntik a csatornákba, árkokba, fák tövébe felelőtlenül és meggondolatlanul.

Az olajértékesítésben legérde- keltebb vállalat az ÁFOR, jelentős szervezési munkával és nem csekély anyagi áldozattal munkálkodik a fáradtőlaj összegyűjtésén, és további hasznosításán. Számításaik szerint ma hazánkban — az ipari felhasználókat, a mezőgazdaságot és a járműparkot is figyelembe véve —, legalább 30 ezer tonna fáradtolajat lehetne visszanyerni. Alacsonynak tűnik ez a szám, különösen akkor, ha az éves motorolajforgalommal vetjük össze, de nem szabad elfelejteni, hogy a kenőanyag egy része a felhasználás során elég, vagy a forgó részek tömítetlensége révén elszóródik. Sajnos, ma még ennek a szerényen számolt mennyiségnek is csupán egy része gyűlik össze az ÁFOR átvevőhelyein. Pedig a vállalat sokat tesz a rendszeres begyűjtésért, hordós tételben 38 ÁFOR-telephely veszi át a használt olajat, az ezer liternél nagyobb mennyiségű fá- radtolaj-készletekért pedig az ÁFOR saját tankautóival megy el. Űjabban 80 háromműszakos lizemanyagtöltő-állomásnál rendezkedtek be a fáradtolaj kistételű átvételére. Budapesten 25, Észak- és Dél-Dunántúlon 15— 15, a Tiszántúlon 12. míg Észak- Magyarországon 13 éjjel-nappal nvitvatartó benzinkúthoz vihetik a fáradtolajat a gépkocsitulajdonosok. tehát nem kényszerülnek arra. hogy az utak, kirándulóhelyek. élővizek szennyezésével szabaduljanak meg a használt motorolajtól. A szervizállomásokkal is bővített kutaknál és néhány nagyobb töltőállomáson — ma már húsz helyen — olajcserét is végeznek az ÁFOR alkal-*- mazottai. Itt egy célszerű kis vákuumos készülékkel az olajnívó- pálca nyílásán keresztül szívják ki a használt kenőanyagot a kar- terből. A tervek szerint ilyen szippantó készülékkel szeretnének felszerelni még több tucat töltőállomást, hogy eredményesebbé tehessék a fáradtolaj begyűjtését és egyben bővítsék a szolgáltatásokat is.

Néhány napja az ÁFOR fiataljai felhívással fordultak az ország KISZ-szervezeteihez a fáradtolaj begyűjtésére. A felhívás kiemeli a gazdasági érdekeket, hiszen az elmúlt évben csak 13 ezer liter fáradtolaj került vissza az ÁFOR-hoz. Ennek a mennyiségnek a többszöröse is összegyűjthető, hasznosítható, így jelentős energiamegtakarítás érhető el a környezetvédelem mellett. A versenyidőszak 1979. december 31-ig tart, és a legeredményesebb KISZ-szervezeteket az ÁFOR százezer forinttal jutalmazza.

A fáradtolaj összegyűjtése és újbóli hasznosítása különben nemcsak nálunk időszerű téma. Európa szinte minden országában intézményesen foglalkoznak ezzel. A hatalmas járműparkkal rendelkező NSZK-ban például minden lakott településen fáradt- olaj-gyűjtőhelyeket létesítettek, és már a törvény szigorát is bevetették a könnyelmű autósokkal szemben: aki az elhasznált motorolajat úton, mezőn, vagy csatornában akarja eltüntetni, az 10 ezer márkáig terjedő pénzbírságot fizet, vagy fegyházbüntetéssel sújtják. Szigorú büntetés, de környezetünk ebben az egyre inkább motorizált korban megérdemli a védelmet.

Korábban Magyarországon az összegyűjtött fáradtőlaj jelentős részét exportálták, de az idén már idehaza dolgozzák fel: fűtőolajat készít belőle a Tiszai Kőolajfinomító nyírbogdányi üzeme. A tájékoztatás szerint felkészülnek arra is. hogy később már ne csak tüzelőanyagként, hanem regenerált kenőanyagként hasznosítsák ismét a fáradtolajat.

Magony Imrével, a szövetség titkárával arról beszélgetünk, hogy milyen tapasztalatokkal zárultak ezek a körzeti megbeszélések, amelyeken a közös gazdaságok elnökei, párttitkárai és szakvezetői vettek részt.

— Körzetünkben a mezőgazdasági szövetkezetek termelési értéke évi 6—7 milliárd forint. Az előzetes kalkulációk szerint a várható kiesések értéke a kalászosoknál, valamint a gyümölcsösökben, zöldségféléknél mintegy kétszázhetven millió forint. Ennek pótlására minden lehetőséget megragadnak a gazdaságok. Körzetünkben a szőlőtermelés a legfontosabb, ez adja a legnagyobb volument, a termelési érték harminc százalékát. Az ültetvényeknél még jelentősebb kár nem jelentkezett, sőt szép termés mutatkozik.

Hozzá kell tenni azt is, hogy a kieséseknél, az időjárás okozta károknál nagy szóródás jelentkezik. Egyes szövetkezeteknél egész jelentős a kiesés, másoknál szinte elenyésző. A zöldborsó például csaknem mindenütt megsínylette az aszályt, de a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetben kifogástalan termést hozott.

— Milyen intézkedéseket tesznek a gazdaságok a károk csökkentésére?

— Kukoricából kétezer hektárnyival nagyobb területet vetettek, beleértve a kipusztult búza utáni pótlást is. Sajnos, a szakszövetkezetekben ismét ezer hektárnyival csökkent a kukorica vetésterülete. A körzetben több

napraforgó-vetőmag került a földbe. A tömegtakarmány-sZük- ségletek kielégítése érdekében mintegy ezer hektáron vetnek másodnövényként kölest, és ugyanekkora területen a siló- kukoricát takarítják be.

Éppen az előbbiekből következik, hogy az állattenyésztés fejlesztésében látnak jelentős tartalékot a gazdaságok. A szarvas- marha4iizlalás. a juhtenyésztés fokozottabban került előtérbe. Ez utóbbinál a hús- és a gyapjútermelés fejlesztése a fő cél.

Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy nálunk a kisáru- termelés jelentősebb, mint a megye más területein. Soha nem volt ennyi sertés a kisgazdaságokban, mint az idén. Ez egyúttal jelzi azt is, hogy a takarmány- szükségletről is gondoskodni kell. A Kiskunságban mindig hiány volt és más körzetekből, megyékből kellett ide szállítani a takarmányt, így van ez az idén. is. A közös gazdaságok sokat segíthetnek a kisüzemek igényeinek kielégítésében, de a gabonaipar támogatására is szükség van.

Az alaptevékenységen kívül az ipari vállalatokkal történő együttműködések, a kiegészítő tevékenységek is nagy tartalékot rejtenek. A közös gazdaságok igyekeznek élni ezzel a lehetőséggel. Ezenkívül fejlesatik különböző szolgáltató tevékenységüket, fuvarozást szállítást vállalnak, kihasználják az építőipari kapacitásokat.

Még talán csak annyit, hogy megkezdődött az aratás és ebben a munkában különösen fon