Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. június 3. A MUNKÁBAN KELL KITŰNNI... A szerszámkészítő apró ,,hőstettei” Sodorta magával az ár. A nyári gyermekáradás, amelynek forrása az általános iskola volt. Az Építőgépgyántó Vállalat kalocsai gyárába sikamlott be Balogh Gyulának és pajtásainak hulláma. Vidáman, gondtalanul, halványan körvonalazott kamaszvágyakkal. ö maga csak azt tudta bizonyossággal, hogy a lakatosmesterséghez közel álló szakmát akar kitanulni. így lett szerszám- készítő szakmunkástanuló. Az általánosban nem vitte többre a közepes tanulmányi eredményeknél, de a szakmunkásképző iskolában a jó rendűek közé tornászta föl imagát. Ma, harmincéves fejjel ezt azzal magyarázza. hogy „megfogta” őt a szakma. — Ide, a gyárba, ahol már tizenöt évet töltöttem el, még a haverok társasága vonzott, de hogy végleg lehorgonyoztam itt, az már a munka jellegének köszönhető — vallja a göndör hajú fiatal férfi. — Nem szeretem a sablonosat semmiben, a munkában sem. Nálunk, a szerszámműhelyben egyedi darabokat kell készíteni, kivágókat, fúrókészülékeket, kokillákat, fröccsöntő szerszámokat. Ez nekem való. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, a kitartásomat illetően, hogy nem vagyok vándorló fajta. Balogh Gyula hajósi származású, családjuk 1962-ben költözött Kalocsára. Szülei már nyugdíjasok. Életében sok minden történt azóta, hogy szakmunkástanuló lett az ÉPGÉP-gyárban. — Az apám kommunista, természetes, hogy otthon ennek megfelelő szellemben neveltek. Ügy formálódott az életfölfogásom, hogy a középpontban már gyermekkoromban is a közösséget és annak érdekeit láttam — mondja el a szerszámkészítő. KISZ-tag lett. Az ifjúsági mozgalomban nem elégedett meg a tessék-lássék munkával. Ma sem állhatja az olyan embereket, akiknek egy szervezethez való tartozása kimerül a tagsági bélyeg megvásárlásában. Teljes odaadással dolgozott, s kitűnt szervező, agitáló képességeivel. Ezért választották meg később a gyári KISZ-szervezet titkárává. Négy évig tartó titkárkodása idején megkapta a Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést. Az elmúlt évek során a termelésben való helytállását többször ismerték el Kiváló Dolgozó címmel:, vezérigazgatói, igazgatói dicsérettel. Az idén tavasszal Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel folytatódott a sorozat. A szakmai önművelésre, fejlődésre sok energiát fordított Balogh Gyula. Sziakkönyveket olvasott, mérnök ismerőseivel eszmecseréket folytatott, vetélkedőkön vett részt. Pár évvel ezelőtt első lett Kalocsán a lakatosok városi versenyében. Szakmai és politikai érettsége alapján a gyár vezetői 1977-ben rábízták a kulcsszerepet játszó szerszámműhely irányítását, csoportvezetővé nevezték ki. — Hetvenháramban vettek föl a pártba — emlékezik pályájának fontos állomására. — A tag- könyvvel a zsebemben is ugyanaz az ember maradtaim, és mégsem ugyanaz. Azóta 'több felelősséget érzek azért, ami körülöttem történik, pontosabban, aminek részese vagyok. Már régen úgy vélekedek, hogy az ember csak akkor teljes értékű, ha a maga helyén minden tőle telhetőt. vagy ha lehet, még többet megtesz a közös ügy sikeréért. Mindig arra törekedtem, hogy ennek a saját magam által támasztott követelménynek eleget tegyek. Amióta párttag vagyok, még szigorúbban bírálom el -magamat. Azért, mert tapasztalatom szerint a pártonkívüliek is fölnéznek arra a kommunistára, aki igazán példamutatóan dolgozik. A lelkiismeretes munkát látni kell valakitől az embereknek, és akkor hajlanak rá. S kitől lássák, ha nem tőlünk, párttagoktól ? Balogh Gyula brigádvezető korábban jött rá, hogy egy közösség munkájának irányításához nem elegendő az elméleti szakmai fölény: társainak a gyakorlatban meg kell -mutatni, mit hogyan kell csinálni. Csoportvezetőként is ez a módszere. Ara benne él a törekvés, -hogy szű- kebb kis kollektíváját a politikai fejlődésben is irányítsa. Rajta kívül még egy párttag van a csoportban, vele 'beszélik meg az ilyen célú tennivalókat. S -mert agitáló szavaik mögött személyes tettek állnak, ezek a szavak nem hullanak vissza falrahányt borsóként. — Te elmész, Gyula? — kérdezik a csoportból egy megmozdulás alkalmával. — Jól van, akkor én is ott leszek. A példamutatás erejével érte el a csoportvezető, hogy a kommunista műszakok vállalását ma (már magától értetődő dolognak tartják munkatársai. — Érdekes! — szól egy alkalommal valaki a 'kollektívából. — öt évvel ezelőtt is nagyjából ugyanez a gárda volt itt együtt. Mégsem tudtunk egymásról jóformán semmit, elmentünk egymás mellett. Most meg ... Az együtt dolgozó embereket összefűző barátság olykor termelő erővé válhat — ezt a bizonyítás elhagyása nélkül is állíthatjuk. S mennyivel tartalmasabb így az élet! A szerszánmmű- helybeliek keresik az alkalmat, hogy együtt szórakozzanak, és segítsenek egymásnak a magánéletben. Egy fiú szerszámkészítő lett, -nem akármilyen, Ifjan, mint mindenki, hőstettekre vágyott. Férfivá érve megértette: a ma emberének az építőm-unkában kell kitűnnie. Neki a gyárban kell véghezvinni apró „hőstetteket”. A. Tóth Sándor SZÍNES TV GYÁRTÁS LENGYELORSZÁGBAN Piaseczno, Varsótól 30 km-re fekvő tipikus „alvóváros”, lakosainak száma 13 500. Az ilyen kisvárosok nemigen kerülnek a figyelem középpontjába. Piaseczno helyzetét viszont gyökeresen megváltoztatta az a döntés, hogy itt helyezik el a lengyelországi színes- televízió-gyártás legfontosabb üzemeit. A híradás technikai termékek gyártásának növelése összhangban van az életszínvonal emelésének átfogó tervével. A színes tv gyártásának beindítását gondos tervezés előzte meg. Elfogadták azt az elvet, hogy csak egy teljesen modern készülék bevezetésének, maximálisan automatizálható gyártás megszervezésének van értelme. Ezeknek a követelményeknek az amerikai RCA cég licence alapján készített „Jowisz—5604” típusú készülék felelt meg. A Piasecznóban felépített képcsőgyár a „Polcolor” program legfontosabb része. A munkálatok gyors tempóban' haladnak előre, ag első képcsövekre már 1979. júniusában szükség lesz. A tervek szerint 1980-ban 80 ezer „Jowisz” tv-készülék készül, míg 198l-re el akarják érni a teljes termelési kapacitást: 300 ezer darabot. MIÉRT ESETT VISSZA A LIBA HIZLALÁS ? A nagyüzemek és a háztáji A nagyüzemi és a háztáji állattenyésztés szervezése, ösz- szehangolása, igen nagy körültekintést igényel. Az ügyintézést végző szakemberek rátermettsége, szakismerete és nem utolsósorban türelme jelentősen befolyásolja azoknak a központi ösztönzőknek, támogatásoknak a hatását, amelyek az ágazat szintentartását, fejlesztését hivatottak előteremteni. Kiskunfélegyháza és a hozzá tartozó négy község eredményei azt bizonyítják, hogy a kisáruter- melés fejlesztésében, jelentős előrelépéseket lehet tenni, amelyben egyaránt érdekelt a nagyüzem és a kisgazdaság. Az említett köz- igazgatási területen a mezőgazda- sági termelés értéke változatlan áron számítva 1975-től 1978-ig 38 százalékkal nőtt, arrii meghaladja az országos átlagot. Az állattenyésztés 165 százalékos fejlődést mutat. Ezen belül a háztáji termelés értéke megháromszorozódott. Míg 1975-ben az összes állati termékből 39, 1978-ban már 66 százalékos volt a háztáji részesedése. Változó kereslet Mindebből kiemelkedik a libahizlalás. A pecsenye- és májliba- tenyésztés az elmúlt évben elérte a félmilliót, a máj nagysága 21 dekagrammról 43-ra gyarapodott. A hízott liba több mint 90 százaléka a háztáji és kisegítő gazdaságokból került ki. A libahizlalás befolyásolásában jelentős szerepe van a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetnek, melynek szakcsoportjában tavaly csaknem 300 ezer darabot neveltek. Elismerés illeti a város másik termelőszövetkezetét, a Vörös Csillagot is, amely 200 ezer kislibát keltet évente, s ennek nagy része a kisgazdaságokba kerül. A Petőfi Termelőszövetkezet a tenyésztojást állítja elő. Az eredmények még jobbak is lehettek volna, ha zökkenőmentes a felvásárlás és a helyi feldolgozás. Akadozott az átvétel, sokszor a libákat csak hetek múlva vették át a kistermelőktől. Azt pedig nem kell magyarázni, mit jelent ez, hiszen a kihízott jószágnak a nyári melegben várakozni az átvételre, nagy kárt jelent a tenyésztőnek. Sokszor előfordult elhullás, a kártérítés pedig rendkívül bürokratikus. A külkereskedelmi vállalat szerint néha vevő nem volt, máskor a kis májú, ismét más esetben a nagy májú libát keresték. Ilyen változó keresletre viszont nincs felkészülve a kereskedelem. A helyi fogyasztási szövetkezetnek kicsi a hűtőkapacitása. Kénytelen volt tavaly is más megyében tárolni a feldolgozott jószágot, ami igen költséges. Előfordult, hogy Jászberényben hűtötték -a kiskunfélegyházi libát. Nem felel meg Sürgős lenne a kiskunfélegyházi fogyasztási szövetkezet libavágó- hídjának a felújítása. Korszerűtlen és a higiéniai követelményeknek éppen csak, hogy megfelel. A legutóbbi hatósági ellenőrzés szerint most még üzemeltethető, de az exportra történő vágásnak, ahol a vevő írja elő a követelményeket, már nem felel meg. A készterméknek csak egy részét vágják Kiskunfélegyházán, a többit Kecskeméten, és esetenként Kiskunhalason. A szállítás nemcsak hogy költséges, de a minőségen is sokat ront, nem beszélve a májjal kapcsolatos mérési és elszámolási gondokról. Mindezek miatt némi visszaesés várható a libahizlalásban. Remélhetőleg ez csak átmeneti, és szervezettebbé válik a felvásárlás a helyi vágás és feldolgozás. Szó van arról, hogy üzemek, vállalatok összefognak és ötvenmillió forintos beruházással új libabontót építenek, az előkészületek már megkezdődtek. Szükség is van erre, mert a népgazdaságnak fontos exportcikke a máj és a liba, és mind nagyobb igény merül fel a minőség iránt. Kiskunfélegyházán és körzetében a hízott sertés 97 százaléka szintén a háztáji, kisegítő gazdaságokból származik. A fejlődést bizonyítja, hogy négy évvel ezelőtt húszezer, tavaly már 37 ezer mázsa hízott sertést értékesítettek. A szarvasmarha-tenyésztésben is eredményes a nagyüzemi és a háztáji együttműködés. Hizómarhá- ból négy év alatt háromezer-hat- száz mázsáról 5600-ra, míg tejből 30 ezer hektoliterről 50 ezerre nőtt a termelés. Alapvető feltétel Ilyen mennyiségű állati termék előállításához a háztáji termőterületek nem fedezik a takarmány- szükségletet. Az abraktakarmányt majdnem teljes egészében, a tömegtakarmányt is főként a nagyüzemek termelik a háztájiak részére. Az elmúlt évben csaknem százmillió forint értékű takarmányt adtak a kistermelőknek, a tenyészanyag értéke is megközelítette az ötvenmillió forintot. Ezenkívül növényvédő szerrel, műtrágyával és egyéb szolgáltatásokkal támogatták a háztáji gazdaságokat. Enélkül nem valószínű, hogy bekövetkezett volna ilyen nagymértékű fejlődés a kisáruterme- lésben. Tehát annak ellenére, hogy a körzetben az állati termékek értékének 66 százaléka a kisüzemekből került ki, az állattenyésztés mennyiségét, fejlesztési ütemét alapvetően a mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése határozza meg. A következő időszakban nem annyira a mennyiség növelésére, inkább a minőség növelésére kell törekedni a fejlesztésnél. A takarékos abrakfelhasználás nemcsak a nagyüzemekre vonatkozik, hanem a kistermelőkre is. A háztáji állatállomány takarmányozásában fel lehet használni a konyhai hulladékot, a konzervgyári mellék- termékeket. A sertéshizlalásnál sok abrakot lehet megtakarítani a zöld takarmány hasznosításával, korszerű önetetők és itatok használatával. Az eddig elért eredmények Kiskunfélegyháza és körzetében rendkívül figyelemre méltóak, a lehetőségek azonban még mindig nincsenek kihasználva, mint arról az előbbiekben szó volt. A cél az, hogy a tartalékok feltárásával még jobban egyeztessék a nagyüzemi és a háztáji termelők közös érdekeit. Bense Ferenc állattenyésztési felügyelő • A kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet keltetőjében osztályozzák a naposlibákat. Nagy részük a háztáji gazdaságokba kerül. (A szerző felvétele) m SSSSSÄ .y.y.v« Molnár Zoltán: A VERESÉG (35.) — Hát ezeknek kéne telefoni, hogy jöjjenek át az asszonyért — mondta Czauner. — Az ám! — tódította Dvor- csák. — Vagy legalább egy ex- presszlevelet írni, hogy hamar kikézbesíthessék. Kovács csak annyit mondott megvetően: — Aki egyszer átjutott... A két ember, aki az imént elindult, hogy tutajnak valót keressen. hol -felszedett, hol eldobott valami korhadék fát; lejjebb a part felé még egy megfeketedett deszkadarabot is találtak, de az is olyan volt, már szétrágta a szú; csüggeteg képpel megindultak visszafelé. — Na, én megnézem őket — mondta András. — Visszajövök. Odamegyek egy kicsit az asszonyhoz. — Nem szóltak rá semmit, mit szóljanak? A nyurga kitartott András mellett, indult utána. Czauner fürkészte tovább a másik partot, mintha csak szugge- rálni akarná azt a csónakot, hogy átjöjjön még egyszer erre az oldalra. Kovács gondolt egyet, odaszólt a két sikertelen tutajépítőnek, felugorva a domb fedezetéből: — Gyertek, nézzük meg az asz- szonyt, hátha ott tudunk valamit segíteni! Teljesen értelmetlen volt; mit segíthetnének ott? De mentek vele. Két lépés után le kellett vágódniuk a sárba, a románok már belőttek puskával is; csak úgy sziszegett mellettük. Sőt már a kiabálásuk is hallatszott. Kovács előszedte a maradék kézigránátjait a kenyérzsákból, hogy a keze ügyében legyenek ; beszúrkálta nyelénél fogva a tölténytáskák közé; felugrott, szökellt András után. Majdnem egyszerre estek be a vízmarás fedezékébe. Nyomukban a másik kettő. András letérdelt Arankához; megint csak a lélegzésüket akarta megnézni, de Aranka most fel is nyitotta egy kicsit a pilláját. — Pihenek — suttogta. S visz- szacsukta a szemét. Pihensz ugye, szegénykém. Megfogta egy kicsit a karját, vállát, hogy érezze, hogy itt van, vele vaa. .50. Valami riadalomfa emelkedett fel. hogy kinézzen. Elég fejetlenül, lármásan bukdácsolt a part felé egy szétszórt csapat. Fogta a puskáját, feltámasztotta a lehajló füves peremre. Látta, hogy ezek a menekülők a szétzilált osztrák zászlóalj maradványai; még elég sokan voltak, de már nem is lőttek, némelyik a puskáját is eldobta. Gondolta, hogy itt vannak hatan. még lőhetnének is, hogy fedezzék őket, de kire lőjenek? S még az osztrákokat találhatják; s előttük vannak Czaunerék is, meg... vajon mi van azzal a nyolccal, akit otthagytak? — Mi van, gyerekek?! — kiáltott rájuk, de már nem is azért, hogy megállítsa őket, csak kétségbeesésében. — Árulás! — ordított vissza az egyik magyarul. — Árulás, nem tudjátok?! Csupa vaktöltény. Fogta a puskáját, lőtt még egyet a levegőbe, aztán, éppen elérve a partot, nagy lendülettel meglóbálta a puskáját, és belehajította a vízbe. Leráncigálta magáról a derékszíját, zubbonyt, aztán a bakancsot is, és belegázolt a Tiszába. Nyomában már mások is, mind többen vágtak neki a víznek; az egyik úgy, ahogy volt, ruhástúl, a másik levetkőzve, némelyik anyaszült meztelenre, mint valami tömegtéboly áldozatai, futottak, vagy meneteltek bele a folyóba. Egy sebesült a bepólyált kezét igyekezett kiemelni a vízből, egy másik — még ilyen is akadt — nem dobta el a puskáját, azt vitte a feje felett, magasra tartva, hogy víz ne érje. — Nézzétek meg a töltényeket! — szólt András a mellette kuporgó fiúnak. Előszedték, kinek mennyi volt; ezek, úgy látszik, még régebbiek voltak, régebbi osztásból valók, akárcsak a sajátja, eközt nem volt, egyikőjükében sem akadt vaktöltény. András kipróbálta a puskáját, lőtt egyet a levegőbe, csak úgy ki a folyó felé, amerre még nem úsztak menekülők. Jól van, működik, természetesen, semmi baj. Hátra rántotta a zárdugattyút, és benyomta a csőbe a következőt. Felkönyökölt a fűre, mint valami mellvédre, s várta, hogy mi lesz. Először a nyurga, kopaszodó fiú húzódott fel mellé, ő is csőre töltött; azután ennek a társa, majd a Czauner küldte két sikertelen tutajépítő. iA kis fekete katona még mindig ott kuporgott Aranka lábánál, valamit piszmogott a závárzattal. Elképzelhető éppen, hogy valami baja van, hiszen nem a saját puskája, s nem sok ideje volt arra, hogy válogasson. Belenézett egész közelről, visszacsapta, megint kihúzta; oda ne csapd már azt a mérges bajuszod, te...! De még továbbra is csak kínlódott, nem jött fel. Lehet, hogy egyszer csak fogja magát, s elmegy az osztrákok után a folyóba? A folyót, már azt is sűrűbben verték! Csak úgy csapkodtak be az ágyúgránátok a vízben küszködő fejek közé. Talán éppen ez tartja egyelőre vissza a románokat a legutolsó rohamtól, hogy a tüzérségük még idever, nem akarnak belemenni a saját tüzűkbe. Mit is kellene még, az istenit, mit lehetne tenni? Hiszen van itt még mindig valamennyi ember, hát már semmi sem lehet, csak ez a fejvesztett menekülés? Nézzük csak, itt mi hatan délről valamit tartanánk; amoda vannak Czaunerék a géppuskával, komoly dolog. Ha az a nyolc ember még megvolna, vagy ott feljebb, vagy ha visszahúzódhatnának idáig ... Észak felől mintha jobb volna a helyzet; a hídroncsokon túl elég szapora lövöldözés hallatszott. Fiúk. én még egyszer visszamegyek a géppuskához! Beszélek velük... megvártok? Erre a megvártokra persze nem várt feleletet. Mit tehetnek? Nekimennek a folyónak? Aki jól tud úszni, annak talán érdemes. De annak is nagy szerencséje kell, hogy legyen. Kiugrott és előreszökellt; rögtön sziszegett is a füle mellett, le kellett vágódnia. Kúszva ment tovább; csupa sár lett. a könyökét feltépte. Csak a puskájára vigyázott. erre a mesterlövésznek való, jó puskára; semmiképpen sem akart lemondani arról a reményről. hogy még hasznát fogja venni. Végre elérte a dombocska tűz- árnyékát, egy kicsit felemelkedhetett. az utolsó tíz métert futva tette meg. Levágódot Czauner mellé. — Te Jóska ... — Na. — Nem kezdhetnénk még valamit? Fent, a hídon túl mintha még volna valami keményebb ellenállás ... Czauner rávigyorgott. — Komám, azok is csak agzer- cizer ládákat kaptak az utolsó szállítmányban. Vagy legjobb esetben vegyeset. Az az érzésem, hogy annyi megbízható tölténye van már az egész vörös hadseregnek, amit itt látsz, az én géppuskám mellett. Ügy mondta ezt, szinte derűsen, mosolyogva, mint aki nem hagyja, hogy kihozza a sodrából egy kis rossz lapjárás a vasárnap délutáni ultipartiban. — És mit vigyorogsz? — támadt rá András, önmaga számára is váratlan dühvei. — Hogy itt mindenki meg van bolondulva! — Nyugalom. András, nyugalom, szépen kell befejezni... 51. Elegánsan áttért egy más témára. — Éppen nagyon komoly elvi vitában vagyok. Ez a fiatalember ... Egy másik századbeli fiú, szikkadt kis erőltetett bajuszkával, ott kuporgott egy láda mellett, s elég gyakorlatlan mozdulatokkal fűzött be egy hevedert. Rögtön felcsillant a szeme, látva, hogy új emberhez intézheti a szózatát. (Folytatása következik.)
