Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

2 ® PETŐFI NÉPE • 1979. június 26. Gromiko a SALT Il-ről és a szovjet-amerikai csúcstalálkozóról események sorokban BUDAPEST _____________________ Jú nius 23-án és 24-én Budapes­ten ülésezett a Béke-világtanács fejlődési munkabizottsága. Megvitatta, hogyan járulhat hozzá a nemzetközi békemozgalom ahhoz, hogy korunkban a tudo­mány és a technológia a békét, a társadalmi haladást, a fejlődést szolgálja. A bizottság tagjai széles körű elemző vitában kidolgozták azt az álláspontot, amelyet a Béke-világ­tanács küldöttsége az augusztusi bécsi —’'Tudomány és technika a fejlődés szolgálatában című — ENSZ-világkonferencia elé ter­jeszt. LUANDA ~ Agostinho Neto angolai államfő a hét végén Luandában fogadta Abbi Farahot, az ENSZ főtitkár- helyettesét. A politikus több napot töltött az Angolai Népi Köztársa­ságom, hogy jelentést készítsen a dél-afrikai fajüldöző rendszer An­gola elleni támadásainak áldoza­tairól és az okozott károk mérté­kéről. A jelentést június végén ter­jesztik a Biztonsági Tanács elé. Luandában közölték, hogy július­ban Kurt Waldheim ENSZ-főtil- kár is ellátogat Angolába. (ADN) BEJRUT, TEL AVIV Izrael és dél-libanoni szövetsé­gesei, a jobboldali milíciák hétfőn messzehordó ágyúkkal heves tü­zérségi támadást zúdítottak a tér­ség Palesztinái erősségeire. A Na- batijét, Haszbaját, Ajsijét és Ar- nunt ért egész délelőtt tartó táma­dásnak az első jelentések szerint két halott és tizenkét sebesült ál­dozata volt. Az újabb támadást megelőzően az izraeliek azt állították, hogy a palesztinaiak Dél-Libanonból ra­kétával lőtték Izrael északi terü­leteit. (TASZSZ) TOKIO A japán kommunisták sikert ér­tek el vasárnap Tokióban a helyi önkormányzati szervek összetéte­léről döntő választásokon. A kü­lönböző helyi szervekbe a Japán Kommunista Párt 13 jelöltje ke­rült be. (TASZSZ) BRÜSSZEL Hétfő reggel 8 óra 30 perckor merényletet követtek el Alexander Haig tábornok, a NATO európai haderőinek július elsején lelépő főparancsnoka ellen. A tábornok Mons város melletti főhadiszállá­sára hajtatott, amikor kocsija alatt akna robbant. A tábornok sértet­len maradt, de a kocsiját követő másik gépkocsiban helyet foglaló két biztonsági ember könnyebb sérülést szenvedett. A csendőrség és a NATO-főpa- rancsnokság nyomozói azt . hiszik, hogy egy távolról felrobbantható aknával követték el a mérnyletet. Megállapították, hogy a merény­let színhelyén közvetlenül a rob­banás előtt két gyanús motorke­rékpáros haladt el. (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió álláspontja to­vábbra is az, hogy ki kell üríte­ni min den olyan területet, ame­lyet az izraeli agresszió során szálltak meg. A Palesztinái arab népnek jogot kell adni arra, hogy saját maga dönthessen sor­sáról és létrehozhassa saját nemzeti államát. Minden ország­nak, Izraelt is beleértve, módot kell adni arra, hogy független, szuverén államként békében él­jen. Afrikáról szólva Gromiko meg­állapította, hogy a szovjet és az amerikai álláspont e téren is el­tér egymástól. A szovjet állás­pont szerint Afrikának azokban a térségeiben, ahol a népek még nem nyerték el szabadságukat, biztosítani kell azt számukra, le­hetővé kell tenni, hogy maguk dönthessenek sorsukról, társadal­mi és állami rendjükről. A má­sik fél viszont olyan - politikát folytat, amely gyakorlatilag a fajüldözőknek kedvez, és meg­akadályozza, hogy az érdekelt népek, Rhodesia, Namíbia népei kezükbe vehessék saját sorsuk’ intézését. A rhodesiai „választás”, a bábkormány létrehozása nem csökkentette, hanem növelte a feszültséget. A közvetlen szovjet—amerikai kapcsolatokat értékelve Gromiko azt mondotta, hogy bár egyes te­rületeken vannak kedvező jelen­Nicaraguában változatlan he­vességgel folynak a harcok, a közvéleményt e pillanatban első­sorban mégis bizonyos diplomá­ciai fejlemények foglalkoztatják. Washingtonban — latin-amerikai szempontból a szó szoros értel­mében „az oroszlán barlangjá­ban” — került sor az Amerikai Államok Szervezetének Nicara­guával kapcsolatos ülésére. Ami ezen történt, az két szem­pontból is rendkívül figyelemre méltó: egyrészt arról kaphattunk képet, ami nem változik, más­részt pedig arról, hogy mi válto­zik, sőt változott Nicaraguában. Az ülésszakon Somoza megbízott­ja — a dolog jellegénél fogva nem meglepő — nem egyszerűen képviselője, hanem valósággal megtestesítője volt a változatlan­ságnak: az események kapcsán szokás szerint „szovjet és kubai szálakról, kommunista veszély­ről" szónokolt. Ugyancsak a szub­kontinens Washington által irá­nyított hagyományaihoz tartozott Vance amerikai ikülügymißiszter kísérlete, hogy a tagországok kö­zül támogatókat szerezzen egy esetleges amerikai beavatkozás­hoz. ségek, más területeken stagnálás, sőt visszafejlődés jelentkezett. Leonyid Brezsnyev erről is kifej­tette Bécsiben álláspontját. Az eszmecsere erről azzal ért véget, hogy a feleknek erőfeszítéseket kell tenniök a helyzet megjaví­tása érdekében, s áhol az külö­nösen nem kielégítő, így minde­nekelőtt a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok terén, ott az ameri­kai fél átgondolja, mit tud tenni, felméri lehetőségeit, annál is in­kább, mert egyelőre nincs átgon­dolt elképzelése erről. „Nem kis erőfeszítésekre van szükség. Mi készen állunk arra, hogy a ma­gunk részéről megtegyük a szük­séges utat, mert meggyőződésünk, hogy a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése általában magával vonja a kapcsolatok, így a politikai kapcsolatok fejlődését, jobb, szilárdabb alapokat teremt azokhoz” — mondotta. A szovjet külügyminiszter fog­lalkozott azzal, Jiogyan foglalt ál­lást a . kínai vezetés a bécsi tár­gyalásokkal, a SALT—II. megkö­tésével kapcsolatban. Hangsú­lyozta: Peking elutasító magatar­tását könnyű megmagyarázni: a kínai vezetés'szűklátókörűén úgy véli, hogy a szovjet—amerikai viszonyban számára a nézetelté­rések növekedése, vagy a nyílt szembenállás a hasznos. Peking- nek az sem tetszik, hogy a kap­csolatok javulása az egész nem­zetközi légkör javulását eredmé­Eppen a tagországok erre adott egyértelműen negatív válasza volt viszont az, amely az idők gyors változására utal a világnak ebben a térségében is. Egy olyan szervezetben, amelyet az Egyesült Államok alapított és „üzemelte­tett", nem csekélység, hogy az amerikai rendezési tervet huszon­hat tagország közül egyik sem (!) támogatta. Talán legalább any- nyíra az idők jele, hogy Carter elnök a döntés ellenére kijelen­tette: „elégedett" a határozattal, „hiszen az Somoza lemondását követeli...” Ez azonban aligha nyugtathat­ja meg Nicaragua — és a világ — közvéleményét. Mivel Cartert kongresszusi. ellenzéke a SALT után „lágysággal” vádolja, belpo­litikai okokból sem lehetetlen (választási év előtt áll Amerika!), hogy éppen „hazai pályán”, az amerikai kontinensen igyekszik majd „keménységet” mutatni. Washingtonban pedig éppen ezt nehezítette meg alaposan — ha lehetetlenné nem is tette — a huszonhat AÁSZ-tagország egy­hangú „nem”-je. H. E. nyezi. Ezzél kapcsolatban Gro­miko megállapította: a bécsi tár­gyalásokon érintették a két or­szág viszonyát Kínával. Szovjet részről kifejtették: amennyiben a Szovjetunió ellen, a Szovjetunió biztonsága ellen akarják a kí­nai-amerikai kapcsolatok fej­lesztését kihasználni, akkor ezt megengedhetetlennek tartják. Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a feleknek nem szabad egy­más ellen felhasználni ilyen jel­legű kapcsolataikat. Gromiko egyébként közölte: a szovjet—kí­nai tárgyalások jelenleg olyan előkészítő szakaszban vannak, amikor különböző dokumentumok cseréje folyik, s a tárgyalások tartalmáról nincs megállapodás. Befejezésül Gromiko kijelen­tette: a bécsi csúcstalálkozó után a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak a most már kitapo­sott úton kell tovább haladnia, az új megállapodások felé. A ha­dászati támadó fegyverrendsze­rek korlátozásáról aláírt szerző­dés, a két ország kapcsolatainak javítása a béke és az enyhülés érdekeit szolgálja, a háború ve­szélyének csökkentésére irányul. „Aki erre szavaz, a békére sza­vaz, a békét, az enyhülést, a jó viszonyt szolgálja, ez pedig nem­csak a szovjet és az amerikai nép érdeke, hanem az egész vi­lág minden népének érdeke is” — mondotta sajtókonferenciáján Andrej Gromiko. Sarlós István fogadta a namíbiai küldöttséget Hétfőn megkezdődtek a meg­beszélések a Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára ve­zette magyar és a Magyar Szo­lidaritási Bizottság vendégeként, Sam Nujoma elnök vezetésével hazánkban tartózkodó Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) delegációja között. A tárgyaláson Nujoma elnök tájé­koztatást adott a dél-afrikai tér­ségben kialakult helyzetről, a na­míbiai felszabadítási szervezet je­lenlegi tevékenységéről. Délután Garai Róbert külügy­miniszter-helyettes fogadta a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet küldöttségét. A külügyminiszté­riumban lezajlott találkozón Sam Nujoma tájékoztatót adott a fel­szabadítási szervezetnek a Namí­bia függetlenségét célzó külön­böző rendezési tervekkel kap­csolatos álláspontjáról, a dél­afrikai válsággóc felszámolásá­nak reális lehetőségeiről. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Változó idők ÍRÉI mMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Atom és olaj Ijesztgetni akart a kancellár, vagy komolyan gon­dolta? Valószínűleg mindkettő benne foglaltatott abban, amit nemrég mondott: ha nem épülnek gyors ütemben és mind nagyobb számban atomerőművek, háború is keletkezhet az olaj-válságból. Az utóbbi hónapok eseményei érlelték meg Helmut Schmidt aggodalmát, főképpen az iráni olaj egy részének kiesése, a szaúdi szállítások csökkentése, vagyis elbizonytalanodás azon a területen, amelyet a nyugati -világ fő beszerzési forrásának tekint. Ha a rendelkezésre álló területek politikai vagy más okokból nagymértékben kiesnének — így a kancel­lár — az energia biztosítására katonai akciók in­dulnának, és ez kiszámíthatatlan (vagy éppen jól kiszámítható) következményekkel járna. Elsősorban hazája „polgárjogi ellenállóihoz” intézte Helmut Schmidt e szavakat, azokhoz, akik az atomerőmű­vek építésének korlátozását, vagy éppen megszün­tetését követelik. Figyelmeztette''őket, ne tüntesse­nek, ne álljanak ellen: a következő években és év­tizedekben feltétlenül kiegyensúlyozottabbá kell tenni aiz energiatermelést, nem szabad olyan nagy mértékben az olajra hagyatkozni, ahogyan ez ma történik. Kemény szavak, de mennyire indokoltak? Vessünk egy pillantást először az energiaellátás közeli, s távolabbi jövőjére. Van-e ok a pánikra? Jelenleg a világ művelés alatt álló mezői kilencven milliárd tonna olajat tartalmaznak. Ez a mai fo­gyasztási ütem mellett harminc évre elég. A pontosan még föl nem mért, csak valószínűsített tartalékok nagyobbak: beleértve az Afrikában, a Déli- és az Északi-sarkon rejtőző kincséket, pesszimista becs­lések százhetven, az optimisták négyszázharminc milliárd tonnát sejtenek a mélyben. Ez tehát nem indokolja, hogy az államok egymás torkának esse­nek az elkövetkező fél—másfél évszázadban. Kevésbé rózsás a kép, ha a fagyasztást tekintjük. Viliágátlagban húszévenként megkétszereződik az energiahordozók fölhasználása. Nagy ütem! Az Egyesült Államokban a Föld lakosságának hat szá­zaléka él, de ő maga a világ energiatermelésének harminc százalékát emészti fel — ezt nevezi ma már Garter elnöktől kezdve egy sor politikus és állam a kincs elfecsérlésének. Ne legyünk azonban egyoldalúak: valamennyién évről évre többet fo­gyasztunk, a hűtőszekrények és az autók, a szá­mítógépek és ,a radiátorok — megkövetelik a fűtő-, hajtóerőt, ez a civilizáció és a fejlődés elengedhetet­len következménye. Az igényi a jövőben is évről év­re nőni fog, a világ kötelessége azonban, hogy ahol lehet, takarékoskodjon, s új meg új, forrásokat tár­jon föl. Mennyire segíthet ebben az atom? Ma a világszük­séglet mindössze néhány százalékát fedezi e ter­melési ág, de igen gyorsan fejlődik, s a következő évtizedekben elengedhetetlenül szükség lesz rá, a mainál kiegyensúlyozottabb állapot, a gazdagabban kiaknázható források megteremtéséhez. Mellette — sőt előtte — a tudományos előrejelzések szerint a jövő,század első felének sztárja a szén lesz, mint­egy százötven-kétszáz évre elegendő fekete tarta­lékról tudunk. Az összekép tehát ma így fest: há­rom fő energiaforrás áll majd a következő évti­zedekben az emberiség rendelkezésére, az olaij, a szén és az atom. De most térjünk vissza ahhoz az aggodalomhoz, amelynek Helmut Schmidt adott hangot. A kan­cellár tudja, hogy belátható ideig az olaj marad a főszereplő, ez legmozgékonyabb, a legsokoldalúbban fölhasználható anyag, a moíoroik lelke, a vegyipar alapja. Ebben az értelemben tehát igaza van, de ez az éremnek csak egyik oldala. Milyen álláspon­tot foglalnak el az olajtermelők? Pontosabban fo­galmazva: mi az ő alapvető érdekük? Ezeknek az országoknak az a fő céljuk, hogy gazdaságukat a kor színvonalára emeljék, népüknek a mainál kü- ' lönb életkörülményeket biztosítsanak. Ehhez pedig egyetlen pénzszerzési forrásuk van, az olaj. Nem érdekük tehát, hogy válságba taszítsák a fejlett ipari országokat, ellenkezőleg, át szeretnék venni technológiai eredményeiket, a gépeket, a műszere­ket, a gyártási technikát. „Nem akarjuk meginni olajunkat” — mondta a napokban az egyik arab állam képviselője. Nyilvánvaló, nem akarnak bele­fulladni saját olajukba. A termelő államok külön­böző politikai irányzatokhoz tartoznak, üzleti mód­szereik fölött még sok vita lesz. Végső soron azon­ban mégiscsak el akarnak adni. Ez a helyzet kulcsa, nem pedig a kancellár által is emlegetett „világ- olaj-háború”. Tatár Imre Javaslatok a menekültek vissza­telepítésére PHNOM PENH Hun Sen, a Kambodzsai Népköz- társaság külügyminisztere hétfőn közzétett nyilatkozatában támoga­tásáról biztosította a VSZK kül­ügyminisztériumának a menekült­kérdés megoldására vonatkozó ja­vaslatait. A nyilatkozat üdvözli a VSZK kormányának készségét, hogy hajlandó részt venni a köz­vetlenül érdekelt országokkal együtt egy olyan konferencián, amelyet az ENSZ menekültügyi főbiztosa hívna össze a menekül­tekre vonatkozó vietnami javasla­tok megvitatására. „A menekültkérdésre vonatkozó minden más nemzetközi konferen­cia célja csupán az lehet, hogy el­leplezze a Vietnam, Laosz és Kambodzsa ellen irányuló .rágal­mazó hadjáratokat, és akadályo­kat gördítsen a menekültkérdés megoldásának útjába” — hangsú­lyozta Hun Sen. A miniszter a továbbiakban rá­mutatott: éppen az amerikai im­perializmus és a pekingi kormány­zat provokálta ki azt, amit most képmutatóan a vietnamiak, kam­bodzsaiak és laosziak „tömeges menekülésének” nevez. Tehát csak is ezek felelősek azokért a nehéz­ségekért, amelyek a menekültek illegális távozása következtében keletkeztek, s azokért a terhekért, amelyeket Vietnamnak és Délke- let-Ázsia más országainak kell vi­selniük. (TASZSZ) Budapestre érkezett a burmai külügyminiszter • Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hétfőn hivatalos láto­gatásra Budapestre érkezett U Myint Maung, a Burmai Unió Szoci­alista Köztársaság külügyminisztere. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes fogadta, jelen volt U Maung Maung, Burma budapesti nagykövete. U Myint Maung, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere 1921-ben született. Egyetemi tanulmányait Rangoon- ban végezte el. Részt vett az an- tikolonialista diákmozgalomban, majd 1942 és 1947 között a bur- mai hadsereg kötelékében a füg­getlenségi harcban. Az ország függetlenségének elnyerése után a hadseregben teljesített szolgá­latot. U Myint Maung 1962-től, a Forradalmi Tanács hatalomra ke­rülését követően felelős beosztá­sokat töltött be a kormányzó Burmái Szocialista Program Pártjában, a kormányzati szer­veknél, valamint dandártáborno­ki rangban a fegyveres erők ve­zérkari főnökségében. 1975 óta teljesít diplomáciai szolgálatot. 1975—76-ban Burma állandó ENSZ-képviselője, 1977— 78-ban pekingi nagykövete volt; külügyminiszterré 1978 márciu­sában nevezték ki. 1977-ben a Burmái Szocialista Program Pártja Központi Bizottságának tagjává választották. (MTI) Magyar delegáció utazott a KGST moszkvai ülésszakára MOSZKVA Hétfőn délután megérkezett Moszkvába a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa 33. üléssza­kán részt vevő magyar küldött­ség. A küldöttséget Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke vezeti, tagjai: Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Országos Tervhiva­tal elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képviselője, Pul- lai Árpád, közlekedési és posta­ügyi miniszter, Rácz Pál külügy-. minisztériumi államtitkár, Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok titkárságának veze­tője és Meisel Sándor, hazánk állandó KGST-képviselőjének he­lyettese, aki a szovjet fővárosban csatlakozott a küldöttséghez. Fogadásukra Moszkva Vnuko- vói repülőterén megjelent Alek- szej Koszigin, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Konsztantyin Katusev és Mihail Leszecsko, a Miniszterta­nács elnökhelyettesei, Viktor Malcev, a külügyminiszter első helyettese, valamint Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára. Ott volt Tóth József követtanácsos, hazánk moszkvai nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője. Az ülésszak kedden délelőtt nyílik meg Moszkvában, a Szak- szervezetek Házának oszlopcsar­nokában. (MTI) • Búcsúztatás a Ferihegyi repülőtéren. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * A portugál elnök látogatása Jugoszláviában Antonió Ramalho Eanes portugál elnök Tito köztársasági elnök meghívására hétfőn négynapos jugoszláviai hivatalos látogatásra Brioni szigetére érkezett, ahol vendéglátója fogadta. (MTI) • Feszült a helyzet az ugandai fővárosban Hétfőn szinte teljesen mebénult az ugandai főváros élete: az eltá­volított elnököt pártoló erők vasárnapi sztrájkfelhívásának széles kö­rű visszhangja volt. Leállt a városi közlekedés, a minisztériumokban a tisztviselőknek fele sem jelent meg, nem nyitottak ki az üzletek. Kampala városközpontjában a kormányt támogató tanzániai—ugandai alakulatok cirkálnak. A belügyminiszter rádióközleménye a kor­mánnyal való együttműködésre és nyugalomra szólítja fel a lakos­ságot. „A kormány szándékosan mérsékletet tanúsít abban a remény­ben, hogy a rendzavarások szervezői belátják tévedésüket” — hang­zik a közlemény. (UPI) U Myint Maung életrajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents