Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

1979. június 22. » PETŐFI NÉPE « 3 A kultúra fegyverével is „Teljesítménye sok nagyközségével vetek­szik.” Vozdeczky Annáról, a bajai fehérne­műgyár nyugdíjasáról, a bajai járás munkás- őr-zászlóaljában szolgálatot teljesítő bizton­sági Őrről és propagandistáról mondja ezt Mészáros János, a Kossuth Könyvkiadó Bács- Kiskun megyei kirendeltségén. És hogy meg­állapításának igazságát érzékeltesse, a kiren­deltségvezető néhány adatot is felsorol: A Munkásőr című lapra csaknem kétszer any- nyi előfizetőt gyűjtött, mint ahány tagja van a zászlóaljnak, és különböző politikai kiad­ványokból tavaly több mint tízezer forintot forgalmazott. Eredményei alapján tavaly megkapta a Húszéves terjesztő kitüntetést. — Emlékszik még az első könyvre, amit eladott? — kérde­zem tőle. — Igen, pedig nagyon régen volt; legalább ötven esztendeje. A címét már nem is tudom pon­tosan, csali azt, hogy Károlyi Mi­hály írta és jelentette meg Ang­liában, és hogy a Tanácsköztár­saság leverése után emigrációba kényszerült magyarok életéről volt benne szó. — És legutóbb mit vásároltak önnél? — A szakaszparancsnokoknak volt értekezletük tegnap. Éppen akkor kaptam meg a Dóra jelen­ti című könyv példányait, ebből négyet mindjárt meg is vettek ... W?lV » Két könyv, s közöttük több mint ötven esztendő, amelyet Voz­deczky Anna mindvégig a köny­vek bűvkörében élve töltött. — Hogyan jutott ahhoz a haj­dani Károly-kiadványhoz? — A gazdámtól kaptam. Én ugyanis cseléd voltam akkoriban egy gazdag fa- és szénnagykeres­kedőnél, a Schon- és Bajai cég egyik tulajdonosánál, aki legjobb tudomásom szerint szabadkőmű­ves volt. Nos, ő kapta ezeket a könyveket külföldről. Amikor le­olvasta őket, ideadta nekem, hogy olvassam el én is, aztán vigyem el Gazdag András könyvesbolt­jába, amelyiknek fából készült épülete a Mátyás téren állt ak­koriban. Innen Zsivánovits János és Tánczos János vitte tovább az üzemekbe. Hogy ott azután kik olvasták, azt már én nem tudom. A könnyebb érthetőség ked­véért ehhez hozzá kell még ten­ni, hogy a Tolna megyei kőmű­vessegéd lánya ekkor már — a huszadik életéve felé közeledve — a bajai munkásmozgalom egyik leglelkesebb tagja volt,' s főként a könyvterjesztésben jeleskedett. — Milyen könyveket terjesz­tett akkoriban? — Ha az emlékezetem nem csal, a harmincas évek közepe táján jelent meg Tolsztojnak a Háború és béke című nagy regé­nye. Rögtön megvettem, elolvas­tam, aztán kézről kézre járt to­vább. Ugyanígy terjesztettem más kiadványokat is, köztük a rend­szeresen megjelentő Társadalmi Szemle számait és a népi írók alkotásait: Féja Géza, Kovács Im­re Veres Péter, Illyés Gyula, nagy port kavaró írásait. Ate.AtA AV­Mindjárt a felszabadulás után, 1945-ben belépett a kommunista pártba, s mint a párt propagan­distája, részt vett szinte minden jelentős kulturális esemény meg­szervezésében . — Emlékszem, egy időben két szovjet filmet is kaptunk: az egyik a Berlin elestét mutatta be. Egy hónap alatt több mint nyolc­vanezren tekintették meg! Még éjfélkor is pergett a film: akkor hozták a laktanyából a katonákat. — Vozdeczky elvtársnőt szinte mindenki a kulturális tevékeny­sége után ismeri itt Baján. Ho­gyan lehetséges, hogy foglalkozá­sa szerint mégis gyári munkás maradt, egészen a nyugdíjazásáig? — Még az ötvenes évek elején, amikor egyesítették a két köny­vesboltot, engem szántak az új üzlet élére. Én mégis lemondtam erről, mert tudtam, hogy a na­gyobbik bolt régi vezetője, akit szintén sokan becsültek város­szerte, egyedül neveli a három gyerekét, és tudtam, ha csökken a fizetése, főként pedig, ha állás nélkül marad, azt nagyon meg­sínyli a családja. Részben a saját élete fölött töp­rengve, részben pedig mások sor­sát felidézve, arról beszél végeze­tül. hogy úgy érzi: nem csalódott a könyvekben; rengeteget köszön­het nekik. K. J. (Straszer András felvételei.) PÉCSI NYÁRI SZÍNHÁZ, 1979 Készülődés a Mecsek alján ÚTTÖRŐÉLET Megkezdődtek az előkészületek a Pécsi Nyári Színház július 13— 31. közötti előadásaira. Tizenkét bemutató, illetve felújítás, sza­badtéri adaptáció és egy gálaest adja az idén a Pécsi Nyári Szín­ház produkcióit. A rendezvényso­rozat a hazai modern és klasszi­kus balettművészet szabadtéri centruma szeretne lenni» ezúttal is. A bemutatók sorát a Pécsi Ba­lett előadásában a Verdi-Rek- viem szabadtérre való átdolgozá­sa kezdi meg (július 13., 17., 22.) Eck Imre koreográfiájával. Fel­újítják az elmúlt évi sikeres Balettest 78 műsorát (Paraszt- kantáta, Tankréd és Klorinda, Carmina Burana); ez július 15., 16. és 23-án lesz látható. A Pé­csi Balett idei főműsora ugyan­csak háromrészes. Balettest 79 címmel mutatják be Eck Imre, Tóth Sándor és Hetényi János egy-eg.y új koreográfiáját, amely sorrendben: Pergolesi Stabet Ma­ter; Mahler Gyermekgyászdalok, és Händel Tűzijáték szvit című zeneművére készült. A balettestek zenéjét a Pécsi Szimfonikus Ze­nekar szólaltatja meg, a KISZ Központi Művészegyüttes kórusá­nak közreműködésével. A Káptalan utcai Szabadtéri Táncszín műsorából az idei évben sem hiányzik a folklór. A HVDSZ Bihari Táncegyüttese július 26— 27-én Néptáncesten lép fel. A Hotel Minaret udvarán pedig Népi vígasságok címmel német, illetve délszláv táncházat tarta­nak. A prózai bemutatók is érde­kes. izgalmas színházi estéket kí­nálnak. A huszadik századi fla- mand-belga író, Ghelderode vas­kos humorú szín játékát, A nagy halál balladáját a Barbakán vár­árokban láthatjuk Sík Ferenc rendezésében. Bulgakov Álszen­tek összeesküvése (Moliére) című drámáját pedig Bagossy László állítja színpadra a tettyei ro­moknál. A Csontváry Múzeum udvara az idei nyáron is az esti szabad­téri bábozás otthona lesz. A Bó­bita Bábegyüttes egy ismert Mu­szorgszkij-darab három zenei megjelenítésére készít bábjáté­kot. Az Egy kiállítás képei dalla­mai háromszor hangzanak el. Először Richter játékában, majd Emerson popzenei, és Tomita szint éti zát áros fe 1 do 1 gozásában, miközben Kós Lajos bábjai más­Táborozó kecskeméti úttörők más történetet mondanak el — természetesen a bábjáték nyelvén és törvényei szerint. Csak érde­kesség gyanánt: a harmadik já­ték egy sei-fi történet, Kuczka Péter szövegkönyve alapján. Az Állami Bábszínház ugyanitt Maszkok, bábok, emberek című nagysikerű műsorával vendégsze- repei A •nyári szfnríaz programját koncer­tek, kiállítások, a VI. Országos Kisplasztikái Biennálé; cserépvá­sár (július 22.); a Barbakán bás­tyában éjszakai kamaraelőadások és három alkalommal, vasárnap délelőttönként, a villányi szobor­parkban kamara-balettműsorok színezik. A villányi műsorban egyébként a modern képzőművészet, modem zene és a modern balett találko­zik Eck Imre szerkesztésében és koreográfiájával. A próbák, a villányi kivételé­vel, egyelőre négy fal között folynak. Június vége felé azonban esténként és éjszakánként életre kel Pécsett a múzeumokkal öve­zett Szabadtéri Táncszín: meg­kezdődik a bemutatók szabadtéri előkészítése. W. E. Hét esztendővel ezelőtt dön­töttek’ a kecskeméti úttörővezetők egy nagyszabású váltótábor léte­sítéséről. Azóta nyaranta több mint ezren üdültek már Tatán, Füzérradványon, Sikondán, Párá­don, tavaly Káptalanfüreden, a Balaton partján. Az elmúlt napokban ar híres Rám-szakadékhoz vezető »úton, a Szőke-forrás völgyében, Döntő­sön kétezer négyzetméteres terü­leten építették fel azt a 18 sátor­ból álló tábort, ahol esetenként száznyolcvan kisdobos és úttörő — valamint úttörővezető — él­vezheti a nyári szünet minden örömét. Amikor ezek a sorok napvilá­got látnak, a Petőfi-iskola kisdo­bosai és úttörői már birtokba vet­ték a dömösi tábort. Őket nyolc nap leteltével a hunyadi városiak követik, majd a Molnár Erik út­törőcsapat tagjai váltják fel őket. Július végéig a leninvárosi, az ének-zenei és a ménteleki iskola úttörői mehetnek Dömösre. Az üdülőtábort a három város kör­nyéki iskolából — Helvéciáról, Városföldről és Ballószögről — érkezettek zárják. Őket már csak az őrsvezetőképzőre érkezők kö­vetik. A Dömösön táborozok program­ját is nagyszerűen sikerült össze­állítani! A tervek szerint — ap­róbb változtatásokkal — vala­mennyien ellátogatnak Visegrád- ra és Esztergomba, és tervezik, hogy Budapesten a Parlament épületével belülről is megismer­kednek. A Jókai-iskola csapata az idén önálló csapattábort épített Szobon. A két csoportban táborozó pajtá­sok a Duna-kanyar nevezetessé­geivel ismerkednek meg. egy egész napot pedig a szomszédos Cseh­szlovákiában, Bánska-Bistrieán (Besztercebányán) töltenek. A Hosszú utcai iskola úttörői a visegrádi turistaházakban, a Czollner téri pajtások pedig a Szelidi-tó pártján üdülnek. önálló csapattábort építenek a Zrínyisek Bodajlcon,, hogy tízna­pos táborozásuk során bebaran­golják a Vértest. Eger közelében, Felsötárkányon vernek sátrat a Béke téri iskola úttörői, programjukban szilvásvá­rad! és egri kirándulás szerepel. Vándortáborozni indul csaknem száz kecskeméti úttörő. A méhes- laposi' iskolából a Zemplén hegy­ségbe mennek, Sárospatak, Mo­gyoróska, Füzérkomlós útvonalon. A Börzsönnyel ismerkednek a Halasi úti iskola tanulói, Verőce­maros, Kismaros, Királyrét, Vá- mosmikola és Szob lesz állomá­saik nevezetesebb helye. A Kisfáiban tanuló pajtások Sá­rospatak, Hollóháza, Telkibánya és Szerencs, a Zrínyi-iskola úttö­rői pedig Szombathely, Részeg, Bükkfürdő és Szajk mentén tú­ráznak. A vándortáborozók útja 10—12 napos lesz, pontos útvonalon ha­ladva érnek minden este állomás­helyükre, ahol vacsora, meleg vi­zes tisztálkodási lehetőség és több­nyire — kollégiumi elszállásolás várja őket. * Az idén Kecskeméten zajlott az úttörővezetők VII. orizágos konferenciája. A szervezés, kö­szöntés munkájából kivették a ré­szüket a megyeszékhelyen élő kis­dobosok és úttörők is. A jó mun­kát végzők közül húszán Cseh­szlovákiába, Prága közelébe, illet­ve Romániába a Fekete-tenger partjára mennek jutalomtáboro­zásra, három hétre! A két csopor­tot Fekete Ágnes — a helvécia- feketeerdei iskola csapatvezető- helyettese — illetve Tóth Ernőné vezeti. A táborba a leninvárosi, a Béke téri, a hunyadivárosi, a Czollner téri, az ének-zenei, a •lókai utcai és a Petőfi-iskola út­törői indulnak. Köztük lesz két ifjú riporter, akik a kecskeméti úttörőház megbízásából vállaltak munkát a konferencián: Pap Éva és Ábrahám Eszter Zsuzsanna i>. Július 4-én, ugyancsak jutalom­üdülésre indulnak az úttörők Pé­ter Ágnes, a halasi járás úttörő­elnökének vezetésével testvérvá­rosunkba, Szimferopolba. Július végén pedig szovjet pajtásokat látnak vendégül Krím területéről. Július 18-án úttörődelegáció élén Szabó Sándor megyei úttörő­titkár indul romániai testvérme­gyénkbe, Álba luliába. A viszont- látogatásra érkező romániai úttö­rőket Balatonfenyvesre, a megye úttörőinek táborában látják ven­dégül. Pajtások! íme, a közeli hetek­ben sorra kerülő, remek szórako­zást, hasznos épülést kínáló tábo­rok sora. Ne feledkezzetek meg arról, hogy naponta, akárcsak egy mondatot leírjatok a lezajlott ese­ményekről, kirándulásokról. A kö­vetkező mozgalmi esztendőben nagyon hasznosan forgatjátok majd ezeket a feljegyzéseket! S. K. (9.) Keserűségében már öreg ta­nárait is kárhoztatta: Miért nem mondtátok, hogy a toll nehéz, S előbb kifárad a szív, mint a kéz, Hogy ásó, kapa az én örököm. Maradjak inkább a zsellér rögön? Mondtátok-e, hogy az élet piac, Hol nem kelendő más, csupán a gaz, Es minden hitványsággal van tele, S a becsületnek nincs becsülete? Elszegődött volna már Félegy­házára levéltárosnak is, ha felve­szik. De más került a helyére. És most még a szegedi tollnoki ál­lás reménye is semmivé foszlott. Csalódottan, mégis reménykedve kereste fel a Szegedi Napló szer­kesztőségében visszautasított párt­fogóját, Kulinyi Zsigmondot. Ha közbenjárása eredményeién volt is, Kulinyi Zsigmondból nem hiányzott a segítőkészség. Jól is­merte Móra Istvánt, a költőt, és bízott verselő becsének tehetségé­ben is. Lz adta az ötletet, hogy felajánlja: szegődjön el Móra Fe­renc a Szegedi Naplóhoz — új­ságírónak. S hogy módot adjon védencének hírlapírói talentuma kipróbálására, menten meg is bíz­ta, nézzen körül a városban, és írja meg a lap számára egy friss szegedi élményét, benyomását. Móra pályája későbbi szakaszán több változatban is megemléke­zett erről a próbatételről. Azt is tőle tudjuk, hogy a Szeged-szerte virágzó Forsythia adta a legelső témát, s a virágba borult város­ról írta a lap május 1-i számában legelső, Danae aranyesője című cikkét. (Az igazság az, hogy en­nek az írásnak nem sikerült a Naplóban nyomára jutnom.) Meg­lehet, Kulinyi számára is csak az volt a fontos, hogy megbizonyo­sodjék a jelölt rátermettségéről, vagy hogy önbizalmát serkentse. Annyi bizonyos, hogy Móra jól megállhatta a próbát, mert Ku­linyi nyomban szerződtette. De mivel a szamárlétrát már akkor is végig kellett járni a redakció­bán, Mórából legelőször afféle mindenes lett a Szegedi Naplónál. Még meg sem száradt a friss szerződésen a tinta, Móra szülő­városának gazdái máris észbe­kaptak. 1902. május 4-én a Fél­egyházi Hírlapban rövid közle­mény adta hírül, hogy a város kedves poétáját, aki „állás hiá­nyában hónapok óta otthon tar­tózkodott”, és még városházi ír­noknak, levéltárosnak sem kellett a földijeinek, Kulinyi Zsigmond a Szegedi Naplóhoz fogadta. „Nem tudjuk, örüljünk-e ennek a hírnek, vagy szomorkodjunk raj­ta ... Mennyivel jobban látnak a szegediek, mint mi... Azt hiszem, jól gondolom, hogy például Móra Ferenc a mi városunkban írnok­nak se kellett volna... De ha majd a költő virágoskertje teljes lesz, jaj, de verjük a honfikeblet, hogy: a mi fiunk! Mert, ugye, kérem, ha nagy valaki, csak ak­kor a mi fiunk? Például Magyar Gábor. Szivák Imre stb. — ezek már „városunk szülöttei", de Mó­ra ‘Ferenc még nem az.” Félegyháza szülöttét Szeged 1902. május 1-én valóban egy élet­re fiává fogadta. Mikszáth Kálmán íróasztalánál Szeged ezeréves történetéről vaskos köteteket, monográfiákat írtak — a legnevezetesebbet Reiz- ner János, a Somogyi Könyvtár első igazgatója —, éppen ezért meghökkentő, ha azt állítjuk, hogy Móra Ferenc fogadott szü­lőföldje az íróval egyidős. Pedig így tartja ezt számon a szegedi legenda, amely a nagy árvíz esz­tendejét, az újjáépítés kezdetét tartja a nagybetűvel írott, modem város születési évének. 1879. március 12-én volt a város „fekete éjszakája”. Napok óta sej­tették, tudták a veszélyt, de fel­tartóztathatatlan és végzetes ak­kor lett, amikor a Tisza a város felett 20 kilométerrel átszakította a pecsorai védőtöltést, és hátulról megkerülve a várost, tört rá az ár,. „Lassan, csendesen, mintegy osonva töltötte meg a mélyedése­ket, hagyta meg a domborulato­kat, s nem csobogott, se nem hullámzott, csak nőtt... „Mik­száth Kálmán, a Szegedi Napló tudósítója szorongva figyelte a közelgő tragédiát. Az alkonyat óta zúgó, tomboló orkán mintha csak azért támadt volna, hogy a hullá­mok pusztító útját szabaddá te­gye — hirtelen elült. A szélcsend­ben messzire hangzott a megkon- dított rókusvárosi harang. Éjfél után, negyed háromkor, mire a katasztrófát hivatalosan is beje­lentették, megkondult végre a vá­rosháza ércmuzsikája is. Elsütöt­ték a mozsarakat, de hiába; a harmadik lövés már belefulladt a hömpölygő áradatba. Azután hir-. télen, mintegy varázsütésre, ki­aludtak a fények. A víz ekkor ér­te el a légszeszgyár, a gázművek központját. Hajnali háromkor hir­telen fényesség: a város több pontján tűz ütött ki. Az emberek reményvesztetten figyelték, hogy amit a víz megkímélt, hajnalra a tűz martalékává lesz. A lángak világosságában és ké­sőbb a hajnali derengésben ször­nyű volt a kép. Emberi és állati hullákat hömpölyögtetett az ár, és a hullámokon szedett-vedett bútorok, festett ágyak, üveges al­máriumok, dunyhák és bölcsők ringatóztak. Minden csattanás egy ház romba dőltét jelezte. Szeged 5723 épülete közül 5458 dőlt ösz- sze. Százötven ember életét köve­telte áldozatul a víz. Nemzeti és nemzetközi segé­lyekből, nagy összegű kölcsönök­ből három év alatt született meg a vályogváros helyén az új mo­dern kőváros. „Azon a helyen, hol még ezelőtt ötödfél évvel egy szerény vidéki magyar város állt alacsony házakkal, poros, szegény utcákkal, bár nyüzsgő, de provin­ciális élettel: emelkedik ma az Alföld metropolisa, az új Szeged, a nemzet kulturális erejének fé­nyes megnyilvánulása és a szege­di név őserényeinek büszke alko­tása” — így ír 1883-ban Enyedi Lukács, az egyik szegedi lapszer­kesztő. S ki nézte akkor a diadal má­morában, az új sugárutak nap­fényes, széles járdáin, hogy odébb apró, hegyes kövekből készült az ideiglenes útburkolat, ami még évtizedek múlva is ott maradt, s hogy a rossz csatornahálózat em­berek, ezreinek egészségét veszé­lyezteti ... (Folytatása következik.) REJTVÉNYFEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt rejtvény he­lyes megfejtése: Szépen süt le a hoki Nagyfalu tornyára / Gyepzélen íe • jérlik Toldi Lőrinc háza. A sorok Arany János Toldi-jából valók. Helyes megfejtésért könyvjutalmat kapott: Kocsis Tünde Tiszakécske; Mészáros Terézia, Kecskemét-Urrét, Kanczler István, Foktő, Zentai Fe­renc, Kecskemét; Szabó Rita, Solt- vadkert; Navratil Mária, Dunavecse; Szekerka István, Hercegszántó; Papp Géza, Kecskemét; Kovács Gyöngyi, Kiskörös, Papp Márió, Baja. Hamarosan újból közlünk fejtörőt, figyeljétek az Úttörőéletet! FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents