Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-16 / 139. szám
1979. június 16. • PETŐFI NÉPE • 3- BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az i. oldalról.) nal Síró, vagy itt gazdasági tevékenységet folytató külföldieket az állami feladatokhoz való arányos hozzájárulás végett adóknak és illetékeknek a fizetésére, vagy egyéb befizetéseknek a teljesítésére kötelezhet. A tervezet nem foglalkozik egyedileg és tételesen az adókötelezettséggel. Ez annyit is jelent, hogy az idevágó eddigi szabályok változatlanul érvényben maradnak. Azt ellenben előírja a javaslat, hogy a lakosság széles körét érintő új adózási kötelezettséget megállapítani, vagy meglévő kötelezettségeket — akár azok mértéke, akár a kötelezettek köre tekintetében — számottevően kiterjeszteni csak az országgyűlésnek, illetőleg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a hatáskörében szabad. Természetesen állami* bevételeink legnagyobb hányadát a jövőben is a vállalatok és a szövetkezetek fizetik be jövedelmeikből. Ez nem mondhat ellent annak, hogy — megfelelő szabályozással — a gazdálkodó szervezeteknek kellően érdekeltnek kell lenniük a termelés és a forgalom gazdaságos növelésében. Ezért a törvénytervezet kimondja: a jövedelmek központosítandó hányadát úgy kell megállapítani, hogy ez egyfelől összhangban legyen gazdaságpolitikánknak és népgazdasági terveinknek a céljaival, másfelől azonban vegye figyelembe a vállalati gazdálkodó szervezetek megfelelő gazdasági önállóságát. Mindez összhangban áll az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer alapelveivel, és tekintettel van a vállalati gazdálkodás föltételeire. Az állami vállalatokról és a szövetkezetekről szóló törvények megszabják e gazdálkodó szervezeteknek a fő működésbeli kereteit, feladatait és felelősségét. Ugyanezt szándékozik tenni a most tárgyalt törvényjavaslat a költségvetési szervek és intézmények tekintetében. Egész társadalmunk szempontjából nagyon fontos, hogy ezek a szervek rendeltetésüknek megfelelően, de egyúttal kellő takarékossággal működjenek, miközben persze életszínvonal-politikai céljaink egyik alapját is jelentik azok az egészségügyi, oktatási, kulturális és egyéb szolgáltatások, amelyekben épp ezek a szervek részesítik a lakosságot. A törvényjavaslat részletesen szabályozza a központi és a tanácsi költségvetési szervek alapítását, átszervezését, megszüntetését és egész gazdálkodását, időálló jogi alapot teremtve működésükhöz. A megyei tanácsok feladatait segít meghatározni, de egyszersmind a helyi tanácsok viszonylagos önállóságát erősíti az a rendelkezés, amely szerint a fővárosi és a megyei tanács csak olyan körben adhat kötelező előírást a helyi tanácsnak, amely reá is kiterjed. Ennek kimondása támogatja a városok és községek költségvetési gazdálkodását, s növeli érdekeltségüket a helyi erőforrások mozgósításában. Hogy az állami pénzügyek rendszere hatékonyan működjön, annak egyik fontos feltétele a megfelelő számvitel. A társadalmi tulajdon csakis akkor őrizhető meg, s a gazdálkodás eredményéről csakis akkor alkothatunk magunknak helyes képet, ha államilag szabályozott, egységes számvitelünk van. De a számvitelnek az is feladata, hogy a gazdasági vezetésnek, — a vállalatoknál, költség- vetési szerveknél csakúgy, mint a központi irányító szervekben — szakszerű, gyors és megbízható tájékoztatást adjon. Törvényjavaslatunk egyszerűsíti is a pénzügyi szabályozást. Ennek köszönhetjük, hogy négy törvényerejű rendelet, kilenc kormányrendelet és ezek valamennyi végrehajtási utasítása hatályon kívül helyezhető. A kormány egységes rendelettel szabályozza a törvény végrehajtását, és azon lesz, hogy a valóságban a gazdálkodást jobbító folyamatok kerüljenek fölénybe. * A tervezet szabályozásai a pénzügyi rendszer fejlődését nagyobb távlatban is lehetővé teszik. Ilyen értelemben a törvény például arra is módot és irány- mutatást ad, hogy a pénzforgalmat a korszerű készpénzfizetési és -elszámolási módok elterjesztésével tökéletesítsük, ilyen formán könnyebbé tegyük a családok gazdálkodását. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy az állami pénzügyekről szóló törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Tímár Mátyás felszólalása Az állami pénzügyekről beterjesztett törvényjavaslat fontos állomás jogalkotásunkban. Gazdasági feladataink, problémáink megoldása természetesen nem egyetlen törvényen múlik, de kétségtelen, hogy e javaslat segíti gazdasági céljaink megvalósítását, előmozdítja az egyensúly erősítését — kezdte hozzászólását Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, majd részletesen szólt a gazdaság irányításában bankrendszerünkre és központi bankunkra háruló fontos feladatokról. , A bankrendszernek — mondotta — nagy szerepe van a beruházások finanszírozásában. Az V. ötéves terv beruházási előirányzatának nem egészen 50 százalékát az úgynevezett állatni beruházások teszik ki. E körbe tartoznak a kiemelt nagy beruházások, amelyeket az Állami Fejlesztési Bank finanszíroz, a célcsoportos beruházások (az összberu házások több mint 20 százaléka), melyeknek finanszírozásában az Országos Takarék- pénztár is részt vesz, továbbá az egyéb infrastrukturális és más állami beruházások is. Az összes fejlesztések több mint fele úgynevezett vállalati és szövetkezeti beruházás. Míg az állami beruházásokat közvetlenül, vagy közvetve zömmel az álla- és tanácsi költségvetések fi- i>aí»zírozzák, addig a vállalati és szövetkezeti fejlesztések forrása a nyereségből képzett saját fejlesztési alap, a hitel és az egyes feladatokhoz kapcsolódó állami támogatás — ez utóbbi főleg a mezőgazdaság területén. Irányítási rendszerünk érdekeltté teszi vállalatainkat és szövetkezeteinket a gazdaságosabb termelés, s magasabb nyereség, nagyobb fejlesztési alapok elérésében, s az ebben rejlő ösztönzőerő indokolttá teszi e beruházási kategória részarányának prespektivikus növekedését. Fontos szerepe van a vállalati és szövetkezeti fejlesztések finanszírozásában a bankhitelnek; mostani ötéves tervünk mintegy 100—110 milliárd forintot irányoz elő beruházási hitelként. Ezen belül 45 milliiárdot szánt a terv olyan fejlesztési hitelekre, amelyek a minden piacon verseny- képes áruk termelésének növelését segítik elő. Körülbelül 60 milliárd- szolgálja más struktúrajavító, munkaerő-, anyag- és energiamegtakarító és egyéb fejlesztések hitelezését. Jelentősek itt azok a hitelek, amelyek különböző szocialista integrációs programok megvalósítását szolgálják. Tapasztalataink azt mutatják, hogy azok a beruházások, amelyek az említett 45 milliárdos hitelkeretből az előírásoknak megfelelő feltételek mellett valósulnak meg, jelentősen növelik vállalataink exportképességét. Ezért időközben, a követelményeknek megfelelően a kormány bizonyos mértékben növelte a hitellehetőséget. Az adott gazdasági helyzet megköveteli, hogy a következő években fokozzuk a követelményeket a hitellel finanszírozott beruházások vonatkozásában is. A beruházások problémakörébe tartozik az is, hogy összesen még mindig több beruházás van folyamatban az országban, mint amennyinek lehetséges az ésszerű időtartam alatti befejezése. Ezért fontos, hogy erőforrásainkat a befejezésre koncentráljuk és korlátozzuk új beruházások megkezdését. Jelentős feladata van a Magyar Nemzeti Banknak a forgóeszközök hitelezésében. Vállalataink és szövetkezeteink jelenleg összesen mintegy 800 milliárd forint forgóeszköz felett rendelkeznek. Ezt a saját forgóalap körülbelül 40 százalékban, az egyéb források 40 százalékban, a hitel mintegy 15—20 százalékban finanszírozza. A forgóeszköz-gazdálkodáson belül kiemelkedő jelentősége van a vállalati és szövetkezeti készletek alakulásának. Az elmúlt évi mintegy 40 milliárd forintnyi készletnövekedés mutatja, hogy a különböző anyagok, félkésztermékek beszerzésénél az elmúlt évinél sokkal jobban kell felmérni a belföldi és külföldi piaci értékesítési lehetőségeket. Kerülni kell a túlbiztosításból származó felesleges importot, és jobban kell számolni a termelési struktúra változásaival. Emellett folyamatossá és biztonságosabbá kell tenni az áruutánpótlást, mert ebben rejlik a vállalati készletgazdálkodás legnagyobb tartaléka. A finanszírozásban a hitelezés révén is jobban 'kell ösztönöznünk a készletgazdálkodás javítására, a forgóeszközök csökkentésére. A központi banknak fontos feladata a gazdálkodáshoz szükséges pénzmennyiség kibocsátása, a pénzforgalom lebonyolítása és ellenőrzése. Igyekezetünk az, hogy a következő évek során a pénz- forgalomban a korszerű formákat kiszélesítsük, a lehetséges mértékben bővítsük a készpénz nélküli fizetési forgalmat, könnyít- sünk a bankrendszer és a készpénz-forgalom közvetítésében nagy szerepet játszó posta munkáján, csökkentsük a lakosság és a közületek közötti nagyarányú készpén zmozgást. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk külkereskedelmi forgalma viszonylag nagy és egyre növekszik. Exportunk értéke a végső felhasználásra kerülő termékmennyiséghez viszonyítva 1978-ban 28 százalék volt. Az elmúlt évben összexportunk kereskedelmi árfolyamon számolva mintegy 250 milliárd forint, importunk pedig — különösen a nem rubelelszámolású viszonylatban — meghaladta exportunkat. A nagymértékű külkereskedelmi forgalom jelentős rövid lejáratú pénzforgalmat von maga után. A tervszerű devizagazdálkodás és kiterjedt külföldi bankkapcsolataink keretében közép- és hosz- szú lejáratú hiteleket is felveszünk. Ezeket elsősorban olyan befektetésekre, beruházásokra fordítjuk, amelyek a minden piacon a gazdaságosan értékesíthető termelést szolgálják. Az elmúlt évek során rendszeresen vettünk fel hiteleket a tőkés pénzpiacokon, . ezeket kiegészítik a KGST bankjaitól és legnagyobb szocialista partnerünktől, a Szovjetuniótól felvett hitelek. Népgazdaságunk ereje és fejlődése lehetővé teszi a továbbiakban is külföldi hitelek felvételét, de természetesen a hitel- igénybevételnek vannak józan határai. Ezért van nagy jelentősége exportunk fokozásának, az import ésszerű keretek között tartásának, az egyensúly erősítésének. Ugyanakkor az exporttal összefüggésben és főleg a fejlődő országoknak — a világpiaci követelmények szerint — adunk is hitelekét. A pénzügyek fontos eleme az árfolyampolitika. Az utóbbi években aktív árfolyampolitikát folytattunk, hiszen a tőkés valuták egymás közötti viszonyában jelentős változások következtek be és reálértékük is csökkent az infláció következtében. A reális hazai kalkuláció szükségessé teszi, hogy a bekövetkezett változásokat kövessük. Bankrendszerünk szoros kapcsolatban áll a KGST két bankjával, a moszkvai székhelyű x Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankkal és a Nemzetközi Beruházási Bankkal. Természetesen szoros az együttműködésünk a szocialista országok központi és más bankjaival is. Elsőrendű érdekünk, hogy a KGST pénzügyi rendszerének továbbfejlesztésében megfelelő szerepet válla- junk. A Magyar Nemzeti Bank a kölcsönös előnyök alapján kapcsolatban áll a tőkés és fejlődő országok központi, valamint sok száz kereskedelmi és hitelbankjával, s egyes nemzetközi pénzügyi intézményekkel is. A tőkés konjunktúra lassú üteme, a nyugati világ súlyos monetáris problémái, a különböző próbálkozások szilárdabb pénzügyi rendszer kialakítására szükségessé teszik, hogy állandó figyelemmel kísérjük a tőkés világ konjunkturális és pénzügyi helyzetének alakulását is. Külkereskedelmünknek több mint 40 százaléka ezen országokkal bonyolódik, nyersanyagszükségletünk, gépszükségletünk nem jelentéktelen részét onnan szerezzük be, és jelentős szerepük van a magyar export számos ágazatában is. A pénzügyi törvénytervezet a bankrendszer tevékenységének törvényes kereteit erősíti, hozzájárul ahhoz, hogy a bankrendszerben levő lehetőségeket továbbfejlesszük, jobban felhasználjuk — zárta hozzászólását Tímár Mátyás. (MTI) Dr. Mátyus Gábor felszólalása A törvény hivatalos indoklása hangsúlyozza, hogy a pénzügyi politika része a gazdaságpolitikának, az állami pénzügyek rendszerének úgy kell működni, hogy az elősegítse a fejlett szocialista társadalom építését — a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlesztését — a társadalom igényének sokoldalú kielégítését — mondta felszólalásának elején az országgyűlési képviselő. — Ez az a szándék, amely végigvonul a törvény egészén, eszerint ezt tekinthetjük a törvény szellemének. Azt hiszem, hogy képviselőtársaimmal együtt fontos feladatunknak tartjuk, hogy a mindennapos munka során elősegítsük a törvény gondolatainak, szellemének, a törvényben megfogalmazott központi akaratnak az érvényesülését. Mint azt dr. Mátyus Gábor a továbbiakban mondta, országunk vezetése eddig is mindent megtett azért, hogy mérsékelje, illetve elhárítsa mindazokat a külső kedvezőtlen hatásokat, amelyek az energia- és nyersanyagárak ugrásszerű emelkedéséből származtak. E célból számos kormányintézkedés született az elmúlt év során, amely feszesebbé, szigorúbbá tette belső gazdálkodásunkat és új vágányra igyekezett átállítani a vállalati gazdálkodást is. A népgazdaság fejlődéséről kiadott jelentés arról tanúskodik, hogy az intézkedések hatása érezhető, azonban a központi irányítás és a vállalati irányítás szférájában egyaránt további előrehaladás szükséges ahhoz, hogy az éves népgazdasági terv teljesüljön. — Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett ipari fejlődés ellenére országunk népgazdaságán belül továbbra is jelentős a mezőgazdaság szerepe — folytatta felszólalását. — Mivel magam is ezen a területen dolgozom, a pénzügyi törvény kapcsán kitérek erre a területre. — A fejlett ipari háttér, az ag- ro- és zootechnika fejlődése, a tudomány termelőerővé válása, valamint a termelési rendszerek létrejötte következtében jelentős mértékben növekedett a mezőgazdaság és élelmiszeripar teljesítő- képessége. Igaz, ehhez a megállapításhoz rendszerint hozzátesszük azt a megjegyzést is, hogy a tényleges lehetőségeink az eddigi eredményeinknél ezen a területen is nagyobbak. Sikerült — és ez kétségtelenül tény — mérsékelni a természeti tényezők, köztük az időjárásnak a gazdálkodásra gyakorolt hatását Tudom azt, hogy a jelenlegi aszályos tavasz nem jellemző országunkra, mégis arra figyelmeztet bennünket, hogy az időjárási tényezőnek, mint kockázati elemnek, nagyobb a szerepe, nagyobb a jelentősége, mint amivel eddig számoltunk. Ez tény akkor is, ha a magyar mezőgazdaság a nagyüzemi gazdálkodás eszközeivel élve a lehetőségek határáig képes ellensúlyozni még a csapadék- hiány hatását is. Foglalkozik a törvényjavaslat a vállalati és egyéb gazdálkodószervezetek pénzügyi rendszerével. Az indoklás szerint a vállalati gazdálkodó szervezetek önállóságának alapfeltétele, hogy döntéseikhez megfelelő pénzforrásokkal rendelkezzenek. A pénzügyi önállóság feltételezi és egyben kötelezi a vállalatvezetést a pénzügyi egyensúly megteremtésére. Egy feszültebb gazdasági helyzetben, olyan időszakban, amikor tőkés világban jelentkeznek a gazdasági válság jelei, érthetően a.; indirekt gazdasági irányítás elemei mellett megjelennek a direkt irányítás jellemvonásai is. Ez megnyilvánulhat elosztás jellegű !n- tézkedésekben, az exportorientáció befolyásolásában, bizonyos engedélyezési előírások szigorításában. A szabályozás automatizmusa ezekben az esetekben kevésbé érvényesül. Ilyen esetekben a felelősség kérdése is bonyolultabbá válik, megoszlik a vállalat és az eseményeket befolyásoló .irányító szervezetek között. Egy pénzügyi rendszeren alapuló irányítás akkor működik tökéletesen, ha jól közvetíti és egységesíti az érdekeket, ha az egyéni, a csoport-, és népgazdasági érdekeket képes közös nevezőre hozni. Az elmúlt időszakban sok bírálat érte a vállalati magatartást, a vállalati érdek esetenkénti indokolatlan előtérbe helyezését. Ezért örömmel olvastam az 1979. évi terv végrehajtásának év eleji tapasztalatairól szóló tájékoztatóban, hogy a vállalatoknál végzett felmérések szerint a termelési és értékesítési elképzelések megfelelnek a népgazdasági terv irányvonalának. Ami viszont kedvezőtlen a tájékoztató szerint, az, hogy csak a kezdeti eredményei jelentkeznek a termelési szerkezet átalakításának és még sok a tennivaló a nem rubel elszámolású áruforgalmi egyenleg gazdaságos javításának területén. Egyetértve mindazokkal a szigorításokkal, amelyek a nem rubel elszámolású viszonylatban megjelentek, javaslom, hogy az egyensúly gyorsabb megteremtése érdekében tegyük ezt a területet is kétirányú utcává. Kérjük számon talán a jelenleginél is következetesebben a pénzügyi feltételek megteremtésekor beígért többletexport teljesítését. Ezzel egyidőben vizsgáljuk az importmegtakarításokat is kélol- dalúan, és csak akkor tekintsük a megtakarítást pozitívnak, ha az nem gátolja legalább azonos értékű, azonos relációjú export megvalósulását. Tegyük az engedélyezéssel ösz- szefüggő eljárásokat gyorssá, világossá és a vélt vagy valódi érdekeket az illetékes fórumokon ütköztessük nyíltan, de mindenkor mérlegeljük mindkét irányú, tehát az importra és az exportra gyakorolt hatásukat is. Sok kiesés származott az engedélyezési eljárás lassúságából. Ez legtöbbször többletkiadást eredményez valutában is. Sokszor érkezik emiatt késve a vetőmag, a szaporítóanyag, és emiatt csökken az elvárható eredmény. A hosszan tartó aszály következményei pénzügyi vonatkozásban is könnyen kiszámíthatók. Ennek ellenére van olyan ágazat —• ilyen a szőlőtermesztés és a bor- gazdálkodás —, amelynek az eddigi időjárás kedvezett. Az eddigi napsütéses órák száma alapján nem nehéz megjósolni, hogy ez az év lehet minőség szempontjából az évszázad legjobb évjárata. Sokat enyhítene a mezőgazdaságban a szőlőtermesztő területek gondjain,' ha ezt a kielégítő mennyiségi és jó minőségű termést üres pincékkel, tárolótérrel várhatnák a gazdaságok. A szervezett szüret, a jő borkezelés, párosulva a jó minőséggel a következő évben kedvező hatást gyakorolhat a borexportra mindkét relációban. Mindezt azért említem, mert Jelenleg nagyok a készletek és ez a várható termés ismeretében nyug*, talanítja a szőlőtermelőket. Ahhoz, hogy időben felkészülhessünk a várható termés elhelyezésére, növelni kell az értékesítés ütemét Ez pedig csak az expot I bővítésével lehetséges. Az előterjesztett törvényjavaslattal egyetértek, azt támogatom, és környezetemmel, választókörzetemmel együtt azon dolgozom, hogy maradéktalanul a törvény megvalósuljon, és ne csak betű szerint de szellemében is érvényesüljön — mondta felszólalásának befejezéseként. Nagy Csaba interpellációja Választókerületem; Kiskunhalas város egyik szakállas gondjának megoldása ügyében kértem szót. Néhány adalékot a helyszíni körülményekről: Kiskunhalast észak—déli irányban szeli keresztül a budapest—kelebiai tranzitvonal. Ezen kívül még két irányban ágaznak el vasútvonalak Kiskunfélegyháza—Szolnok, illetve Baja—Dombóvár felé. Száz évvel ezelőtt a szérűsker- teket választotta el a várostól ez a vasútvonal. Ma az itt létrejött ipartelepet és az itt dolgozó hétezer munkást lakóhelyétől, akik gyalog, kerékpáron, vagy vállalati busszal kénytelenek hosszabb-rö- videbb időt tölteni a vasútvonalon folyó tevékenység szemlélésével. Az összeköttetés a város és az ipartelep között két szintbeli kereszteződésen át valósul meg, és ezeken a szintbeli kereszteződéseken át bonyolódik a kelet—nyugati irányú közúti forgalom is Kiskunfélegyháza, illétve Szeged irányába. Értelemszerűen a közúti járműforgalom is akadályoztatva van, amit még nagyobb jelentőségűnek ítélek. A legutóbbi mérések adatai alapján a legexponáltabb kereszteződésnél levő sorompó átlagosan 18 óra 44 percig van zárva, és a fennmaradó idő sem esik egybe a közúti forgalmi csúcsokkal. Ez év végére megépül a tranzitszállítás zavartalanabbá tétele érdekében, egy úgynevezett deltavágány és így újabb szintbeli kereszteződés tovább növeli a felüljáró hiányából adódó feszültségeket. Jómagam 1958 óta élek Kiskunhalason, de már akkor találkoztam e problémával, és azóta sem volt olyan várospolitikai fórum, ahol a tervek között és igényként ne szerepelt volna a felüljáró. A tárca különböző szintű tisztségviselői az eltelt 20 év során számtalanszor értettek egyet szükségességével, de a megépítés reális lehetősége ebben a tervidőszakban került „testközelbe”. A megyei V. ötéves területfejlesztési terv — tárcával egyeztetve — fogalmazta meg azt, hogy 1979. évi kezdéssel és 1981. évi befejezéssel meg fog épülni az indokolt és szükséges létesítmény. Mi ennek ismeretében politizáltunk. Röviddel ezelőtt vált ismertté, hogy a kiviteli terv készítése leállt és a beruházás meg sem indul a tervidőszakban. Annak ellenére sem, hogy a KPM és a megyei vezetők között még az elmúlt évben történt egyeztetéskor is a terv szerinti megvalósítás rögzítődött. Tudom, hogy Pullai elvtárs jól ismeri a kiskunhalasi csomópont leterheltségét, melynek személy- és teherforgalma az elmúlt tíz évben 60 százalékkal nőtt. Merem remélni, hogy e téma nemcsak lokális gond, hanem forgalompolitikai szervezési szükségszerűség is. Ezért, valamint egy új tervidőszak előkészítésének időszakában elképzeléseink, terveink pontosítása érdekében tisztelettel kérdezem miniszter elvtársat, hogy a kiskunhalasi felüljáró megépítése hogyan szerepel a KPM terveiben és egyben kérem, hogy segítse elő e jogosnak vélt kiskun^ halasi igény kielégítését.
