Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-17 / 113. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 113. szám Ára: 1,20 forint 1979. május 17. csütörtök Ma befejezi munkáját a KGST Végrehajtó Bizottságának ül^se MOSZKVA Moszkvában szerdán folytató­dott a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa Végrehajtó Bizottsá gának ülése. A végrehajtó bizott ság a tanács soron következő ülés szakának előkészítésével, a szo­cialista gazdasági integráció _ idő­szerű kérdéseivel, a hosszútávú gazdasági együttműködési cél­programok megvalósításával fog­lalkozik. Az ülés ma ér véget. (MTI) Moszkvába érkezett Tito jugoszláv elnök A helyes ár: tükör 3. oldal Újdonságok a mezőgazdaságnak 4. oldal Tudomány—technika 4. oldal Közművelődés a műszaki főiskolán 5. oldal Tanácskozás a gazdaságos áruszállításról A XIV. Bács-Kiskun megyei műszaki hónap keretében tegnap a Közlekedéstudományi Egyesü­let helyi szervezete Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házá­ban a gazdaságos áruszállításról tárgyalt. A tudományos egyesü­let tagjai előtt Csoltó László, a Központi Szállítási Tanács titká­ra ismertette azt a hosszú távú koncepciót, amelyet a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium által létrehozott bizottságok dol­goznak ki az áruszállítás korsze­rűsítésére. — Bács-Kiskun megye gazda­sági fejlődése — hangsúlyozta az előadó — rendkívül dinamikus. Érthető ezért, hogy az itteni gazdasági szakembereket ugyan­azok a gondok foglalkoztatják, mint az ország többi részében. Szállítás nélkül pedig nincs ter­melés, nincs értékesítés. Ha pe­dig az anyag és az áruk továb­bítása lassú, korszerűtlen, akikor a gazdasági életben is zavarok támadnak. A népgazdaság további fejlő­dése hatékonyabb, minőségileg jobb, mennyiségileg nagyobb tel­jesítményre képes szállító ágaza­tot igényel. Ennek azonban meg ■ kell teremteni a feltételeit, vagy­is ‘kiépíteni a korszerű szállítási hálózatot. Ez pedig nem egye­dül a közlekedési tárca és válla­latainak feladata. Ahhoz, hogy a népgazdaság megfelelő fuvaro­zó hálózattal rendelkezzen, létre­hozásában részt kell venni vala­mennyi érdekelt félnek, vagyis az ipari, mezőgazdasági üzemek­nek, kereskedelemnek stb. szer­vezeteknek is. A hatékonyabb szállításhoz nemcsak jól működő, korszerű szállítóeszközök birtokában levő fuvarozó vállalatokra van szük­ség, hanem arra is, hogy a fel­adó és fogadó vállalatok, gazda­ságok is rendelkezzenek megfele­lő eszközökkel, raktárakkal, ra­kodógépekkel. Olyan szemlélet- változásra van szükség, amely szerint a gyártás befejezésével nem ér véget a termelési folya­mat. Fontos, hogy a vállalat, a gazdaság a szállításra minőségileg megfelelően csomagolja az árut, gondosan raktározza, a rakodást gépesítse. Lényegében az árunak a megrendelő által való átvéte­lével ér véget a gyártó szerepe. Mindehhez a fuvarozó és fuva­roztató vállalatok összehangolt együttműködésére van szükség. Bács-Kiskun megyében vannak olyan vállalatok — mint az Al­földi TÜZBP, a 9-es Volán, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat stb. — amelyek már ér­tek el eredményeket a szállítás korszerűsítésében. A valóban ha­tékony fuvarozáshoz azonban va­lamennyi szállító és szállíttató partnernek egyformán korszerű eszközökkel kell rendelkeznie. Ezért dolgoztatja ki a kormány hosszú távra — lényegében az ezredfordulóig — a szállításkor­szerűsítési tervet, amelyet össze­hangolta<n az állami és vállalati erőforrások igénybevételével le­het .majd végrehajtani. Egyes áruféleségek rendeltetési helyükre való továbbítására már a közeljövőben bevezetik azokat a szállítási módozatokat, amelyek­től nem 'lehet majd eltérni. Ezek közé tartozik többek között az építőanyagok, műtrágyaféleségek fuvarozása. A VI. ötéves tervben a teljes áruskála 20 százalékát vonják be az összehangolt, gaz­daságos áruszállítási módozatba. Ahhoz, hogy az árufuvarozást hatékonyabbá tegyük, igen terv­szerű munkára van szükség. Szál­lítástervezés nélkül nincs szállí­tásszervezés — hangsúlyozta az előadó. Ezért a szállítási koncep­ció kidolgozásán fáradozó bizott­ságok a jogi és a gazdásági sza­bályozók igénybevételét is terve­zik, számolnak a korszerűsítéshez szükséges beruházásokkal. Végül — mondotta befejezésül Csoltó László — az egyik legfontosabb feladat lesz a dolgozók szakmai oktatása, a korszerű szállító és rakodóeszközök kezelésére. N. O. A Budapesti Nemzetközi Vásárra készülnek Az Április 4. Gépipari Művek Kiskunfélegyházi Vegyipari Gép­gyárában az elmúlt hetekben ké­szítették el azokat a termékeket, amelyek a jónevű üzemet képvi­selik az idei nagy ipari seregszem­lén, Bene Józseftől agyár terme­lési osztályvezetőjétől kértünk rö­vid tájékoztatást az előkészüle­tekről. — Gyárunk termékei évek óta sikerrel szerepelnek a vásárokon — mondta az osztályvezető. — Reméljük, hogy az idén sem lesz okunk szégyenkezni. Várhatóan nagy sikere lesz egyik új gyárt­mányunknak, a szénsavtároló-tar- tálynak. Ezek a tartályok —, amelyekhez hasonló két NSZK- gyártmányú működik hazánkban — széles körben használhatók és importot helyettesítenek. Azt a hat tonna befogadóképességű tar­tályt, amelyet a vásáron bemuta­tunk, az Óbuda Tsz használja majd az üvegházaiban, ahol szén­savval dúsítják a levegőt, hogy meggyorsítsák a növények fejlő­dését. Készítünk ilyet a Pécsi Sör­gyár egyik Pepsi-Cola-üzeme ré­szére, s megrendelőnk a Magyar Vagon- és Gépgyár, ahol a he­gesztésnél a védőgáz-berendezés szerepét tölti be. A 6—10—16 és 20 tonna befogadóképességű tar­tályokból az idén még ötöt, jövő­re pedig már húszat gyártunk. Gyárunkban 1977-ben kezdődött meg az atomerőművi berendezé­sek gyártása, az idén már 380 mil­lió forint értékű berendezést szál­lítunk megrendelőinknek. Az ipari vásáron ezekből a termékekből mutatunk be többféle vízelőké­szítő szűrőt. Hagyományos termékünk — hi­szen már hosszú évek óta gyárt­juk NDK exportra — a 12 köb­méteres üzemanyag-szállító tar­tályt. E rozsdamentes anyagból készülő termékből az idén is 70-re kaptunk megrendelést, s ebből már 35-öt el is készítettünk. Egy tartályt bemutatunk Budapesten. Ott lesznek még a kiállításon azoknak az alumínium burkola­toknak a mintapéldányai is, ami­ket a Ganz Villamossági Művek­nek gyártunk, s ők kábelvédelem­re használják. O. L. Tegnap Moszkvába érkezett Joszip Broz Tito, a JKSZ el­nöke, a JSZSZK elnöke. Kíséretében van Sztane Dolanc, a JKSZ KB elnökségének tagja és Joszip Vrhovec külügymi­niszter, valamint több más hivatalos személyiség is. Titót a repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKB KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Andrej Grom iko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere, Konsztantyin Ruszakov, a Köz­ponti' Bizottság titkára és más hivatalos személyiségek fogad­ták. (ÍMTI) Belgrádban kiemelkedő jelen­tőséget tulajdonítanak Tito elnök szovjetunióbeli utazásának. „Az újabb jugoszláv—szovjet csúcs­találkozó — írta szerdai kommen­tárjában a Borba — nemcsak a két országban kelt megkülönböz­tetett figyelmet, hanem a széles nemzetközi közvéleményben is. Tito és Brezsnyev elvtárs eddigi találkozói mindig hasznosnak bi­zonyultak, s új, jelentős ösztön­zést adtak kapcsolataink sokolda­lú fejlődésének, bizonyára a mos­tani megbeszélések is megerősí­tik majd, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió, a JKSZ és az SZKP együttműködése jó, szilárd, átfo­gó és kölcsönösen hasznos, a kap­csolatok sikeres fejlődéséhez szi­lárd alapot biztosítanak az 1955-ös belgrádi és az 1956-os moszkvai közös nyilatkozatok, Tito és Brezs­nyev elvtárs állásfoglalásai és a találkozóikról kiadott közlemé­nyek.” A Borba kiemelte, hogy a csúcs- találkozón áttekintik a nemzetkö­zi helyzetet is. Megállapította hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió álláspontja sok külpolitikai kér­désben azonos vagy közelálló. A Politika háromhasábos cikk­ben értékelte a küszöbönálló csúcstalálkozó jelentőségét és a jugoszláv—szovjet együttműkö­dést. Főcímben a következőket emelte ki: „a jugoszláv—szovjet kapcsolatok kedvezően fejlődnek. Kapcsolataink a kipróbált elvek szilárd és tartós alapján nyugsza­nak. Tito és Brezsnyev elvtárs megkülönböztetett szerepet ját­szik együttműködésünk fejleszté­sében”. (MTI) Megkezdődött a Pajzs 79 ’ hadgyakorlat Losonczi Pál látogatása Szerdán megkezdődött a Pajzs ’79 fedőnevű közös hadgyakorlat. A nap eseményei szemléletesen bizonyították: a baráti hadsere­gek katonái jól hasznosítják a ki­képzés alatt elsajátítottakat, ma­gas fokú, példaszerű a baráti or­szágok csapatainak és törzseinek együttműködése. A gyakorlat fontosabb mozza­natait megtekintette Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az Elnöki Tanács el­nöke, Borbély Sándor és Győri Imire, az MSZMP KB titkára, Borbándi János és Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyette­se, valamint Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője. Ott voltak a Varsói Szerződés tagál­lamainak honvédelmi miniszterei, s részt vett a gyakorlaton az egyesített fegyveres erők főpa­rancsnoka. A gyakorlaton Losonczi Pál találkozott a harci feladatokat végrehajtó baráti hadseregek ka­tonáival, akik jelképes ajándékot nyújtottak át az Elnöki Tanács elnökének. Losonczi Pál elisme­réssel szólt a parancsnokok és katonák teljesítményéről. KÉSIK A TAVASZI SALÁTA, ZSENDÜL A CSERESZNYE Megyeszerte öntöznek Egyenletlen az idei termésigé- ret az ország „kertjében”, Bács- Kiskunban, ahol egyes gyümölcs- félék rendkívüli mértékben meg­sínylették az áprilisi fagyokat, a hideg május elejét. A kajsziso­kat már megtermékenyülés után „dézsmálta” meg a fagy, sok he­lyütt alig maradt gyümölcs a fán. De a példátlan gazdagon virág­zó egyéb csonthéjasokat, a megy- gyet, a cseresznyét, az őszibarac­kot, a szilvát is károsodás érte: a hűvös időben rosszul terméke- nyültek a virágok. A hozam vár­ható alakulásáról azonban még nem készült pontos felmérés, s a most virágzó almások még biz­tatóak. A felmelegedéssel, bár jó né­hány napos késéssel, megkezdő­dött a gyümölcsérés a vidék kert­jeiben. Kelebia, Jánoshalma gyü­mölcsöseiben zsendül a cseresz­nye, és Kecskemét környékén érik a szabadföldi szamóca. Ez utób­biból már a hét végére árut vár a kereskedelem, cseresznye azon­ban csak a hónap utolsó napjai­ban várható. A késést azonban kárpótolja, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére a vártnál több gyümölcs érik a cseresznyefákon. Az eddigi fényszegénység miatt a napfűtéses fóliasátrak alatt is lassúbb volt a termés érése. Ezért volt egyenletlen a primőrfelhoza­tal, amely a meleg érkezésével fo­lyamatossá válik. A ZÖLDÉRT kecskeméti telepén teljes műsza­kot igényel már a fehér spárga feldolgozása, amelyből eddig 11 vagonnyi érkezett a termelőktől, retekből pedig felvásárlásra ke­rült a szerződött mennyiségnek több mint a fele: 5 millió csomó. Hiánycikk a saláta, mivel az ősz­szel palántázott kifagyott és a ta­vaszi még csak most „fejesedik”. Az átmenet nélkül érkezett nyá­rias idő „húzza” a fejlődésben ed­dig elmaradt szántóföldi, kerté­szeti növényeket. Ezért — ott, ahol erre mód van — mesterségesen pótolják a májusi esőt a mezőgaz­dasági üzemekben. Legtöbb helyen már a megyé­ben is dolgoznak az öntöző be­rendezések, szórják a vizet az önjáró esőztetők. Az idén mint­egy 40 ezer hektár termőterületen — szántóföldön, zöldségesben, gyümölcsösben — eshet bármikor az eső. Most a frissen kiültetett zöldségpalántákat juttatják víz­hez a kertészetek, de esik a „prog­ramozott” eső a takarmánytermő földeken is. Kalocsa környékén, ahol a fűszernövény-termőterület 80 százalékán pótolhatják a csa­padékot, a helyrevetett nöVeny fejlődését serkentik öntözéssel. A bátyai Piros Paprika Termelőszö­vetkezetben a szántóterület 50 százalékán tették biztonságossá a termelést esőztetéssel. A hosszú­hegyi, a bajai szőlősökben és gyü­mölcsösökben szintén vízpótlással növelik a hozamokat, másutt a rét-legelő öntözésével teszik eredményessé a hústermelést. A mezőgazdasági üzemek anyagi erejükhöz mérten, továbbra is él­nek a természetes vízforrások ki­használásával, s a Duna menti gazdaságok folytatják a meglevő öntözőfürtök bővítését, s újabbak kiépítését. Köztük a dusnoki Munkás-Paraszt Tsz is bővíti öntözőhálózatát. Ezzel egyidőben mindenütt korszerűsítik a csapa­dékpótlás eszközeit. A gazdaságok többsége traktorral vontatható, il­letve önjáró esőztető berendezé­seket működtet. A szabadszállási Lenin Tsz-ben például 14 hazai gyártmányú önjáró szórja a vizet a kukoricaföldekre, a fűszernö­vényt termő területekre. A dus­noki Munkás-Paraszt Tsz-ben pedig a szarvasmarha-legelőt jár­ja az „esőzőgép”. A természetes vizektől távol eső homokhátsági mezőgazdasági üzemekben is megtalálták a mód­ját a nyári aszály ellensúlyozásá­nak: egyre több helyütt tárják fel az altalaj rétegvizeit, s felszín­re hozva éltetik vele a homokon termelt növényeket. A kevés vi­zet igyekeznek a leggazdaságo­sabb öntözési módszerrel haszno­sítani. Az izsáki, a lajosmizsei és a kecskeméti termelőszövetkeze­tek csepegtető öntözőrendszert alakítottak ki a gyümölcsösökben. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a ribizlibokro- kat is ily módon „itatják”. V. E. • Cscrkó József és Kasza István festők az utolsó simításokat végzik a BNV-re kerülő 6 tonna befogadóképességű szénsavtároló-tartályon. • A BNV-n is bemutatják az ioncserélő szűrőt, amelynek csiszolásán dolgozik Csáki István. (Straszer András felvételei) „Jó bornak nem kell cégér" — tartja a régóta emlegetett közmondás. Ami értékes, jó, kiváló, az — bármilyen dolog­ról, termékről is legyen szó — önmagáért beszél, hangoztat­ják sokan ma is. Közelebbről nézve témánkat: ha úgymond egy színházi előadás, egy film, vagy akár egy meg-megismé- telt ismeretterjesztő előadás, műsoros rendezvény színvona­las, tartalmas, érdekfeszítő, akkor nem szükséges rá külön is felhívni a figyelmet — ál­lítják nem is kevesen. Pedig nem így van. Hogy a fenti hasonlatnál maradjunk: ha használható, jó, sőt nagyon is kiváló minőségű egy ter­mék, ám az csúnya, szürke, jellegtelen csomagolásban ke­rül forgalomba, akkor bizo­nyára kevesebb igényes em­berhez jut el, mintha fordítva van. Tulajdonképpen nem másról — nem kevesebbről — van szó ilyenkor, mint a tar­talom és a forma egységéről, összhangjáról. És ez, bárho­gyan is közelítjük a kérdést, bármiképpen szemléljük is, nem kevés. Miért beszélünk erről? Azért, mert lépten-nyomon ta­pasztalhatjuk: a közművelődés „berkeiben” gyakorta elhanya­golják mellékesnek tartják az események, a rendezvények, a tervezett műsorok propagálá­sát. Majdnem azt írtuk: rek­lámozását; pedig akkor sem „lőttünk volna túl a célon”, ha ezt tesszük. Ugyanis meg kel­lene végre minden illetékes­nek értenie, hogy a jó érte­lemben vett reklám az nem valamiféle szocialista rendsze­rünktől, társadalmunktól ide­gen valami, amit egyértel­műen el kell ítélni, hanem olyasvalami, ami a nemes cél érdekében csakis hasznos té­nyező lehet. De hagyjuk most a reklá­mot; messzire vezetne e téma taglalása. Maradjunk inkább az utóbbi időben meglehető­sen sokat emlegetett témánál: annál a kérdésnél, hogy le­het-e, keli-e javítani a műve­lődés propagandáját? Sietve szögezzük le: kell is, lehet is ezt javítani, gazdagítani! Miért? Egyrészt, mert amit unos-untalan tapasztalunk ilyen tekintetben megyeszerte, az egyenesen lehangoló. Az például, hogy a városokon kí­vül manapság alig tucatnyi községben készülnek rendsze­resen havi kulturális műsor­füzetek. Pedig a helységek tu­catjaiban tanulhatnának Já­noshalmától, Dunavecsétől, Kiskunmajsától és mondjuk Dunapatajtól, a közművelődési munka tervezői. De van más, egyéb baj, hi­ba, hiányosság is, éppen elég: a_ mozi- és színházi plakátok „ősidők óta" nem változtak, szürkék és unalmasak, elkop- tatottak; a falusi — és részben városi — művelődési intéz­mények plakátjai, figyelmet felhívó, „megállító” táblái többnyire nem esztétikusak, és még inkább nem hatásosak stb. Sorolhatnánk sokáig a le­hangoló példákat, „bizonyíté­kokat”. Mind-mind azt mu­tatná, hogy valami nincsen rendben a megyénkben — má­sutt se? — a közművelődési programok, tervek „reklámo­zása”, propagálása körül. Leg­többször, ha erre terelődik a beszéd, az illetékesek részéről elhangzik ez a cseppet sem meggyőző, és szerintünk elfo­gadhatatlan mondat: nincs rá pénz. Igazán így lenne? Aligha hihető. Ugyanis, ha mondjuk a falusi művelődési központ vezetői megtalálják a módját annak, hogy valamely „poli- technikailag” életképes szo­cialista brigáddal összefogja­nak, akkor a helység különbö­ző részein előbb, vagy utóbb ott díszelegnek majd a tetsze­tős, szép, ízléses — és hasz­nos — hirdetőtáblák. S akkor nem mondják majd, hogy „nincs miből”. Számos egyéb példát említhetnénk még. Egy a lényeg, és ez bizony nem is kevés: az, hogy a ter­vezett hangverseny, képkiállí­tás, vagy mondjuk író-olvasó találkozó ne maradjon a so­kak előtt titokban. Sőt, ez még nem is elég. Az írásos és szóbeli — mert ez is nagyon lényeges! — agitáció, figyel­met felhívó szó, szöveg egyben segítsd elő' azt is, hogy az érin­tettek — akiknek a műsorokat, rendezvényeket szánják — mi­nél többet megtudjanak a programokról. Hogy ne teljes egészében idegenként találkoz­zanak azokkal — ha egyálta­lán találkoznak V. M. • ' T n:, Művelődéspropaganda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents