Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-15 / 111. szám
1979. május IS. • PETŐFI NÉPE • S Tervek az óvoda- és iskolahálózat bővítésére Várhatóan túlteljesíti ötödik ötéves tervét az oktatási ágazat, a tervezettnél nagyobb arányban nő az óvoda- és iskolahálózat — tájékoztatták az Oktatási Minisztériumban az MTI munkatársát. Az ágazat 24 milliárd forinttal gazdálkodhatott: jelentős részét az óvodai és az általános iskolai ellátás javítására fordíthatták. 1975 végén az óvodáskorúak 76 százalékát vehették fel az intézményekbe, s az ötödik ötéves terv — tekintettel a gyerekek számának növekedésére — a szintentartást jelölte meg fő feladatul. Ehhez több mint 70 ezer új óvodai helyet kellett létesíteni, a mai ismeretek birtokában azonban ez a szám 1980 végére várhatóan meghaladja a százezret. Mindez mégsem jelent ilyen arányú tényleges növekedést. A tanácsok ugyanis eredetileg az elavult óvodákban mintegy hatezer hely megszüntetésével számoltak, ezzel szemben valószínűleg 18 ezret kell megszüntetni. Az állami és a társadalmi erőfeszítések mégis jól érzékelhető fejlődéit hoznak: az óvodai ellátás a tervidőszak végére várhatóan 85 százalékos lesz. Igaz, a zsúfoltság is nő, 1975-ben száz helyet országos átlagban 111 kis„A 22-ES CS” gyerek foglalt el, jövőre pedig 120 jut ennyire. A hatodik ötéves tervben az Oktatási Minisztérium tovább kíván közeledni a teljes körű óvodai ellátáshoz, minden igényt azonban még 1985-ben sem elégíthetnek ki. A tervezettnél várhatóan 1400- zal több, összesen mintegy hatezer új általános iskolai tanterem lesz — a jelek szerint — az ötödik ötéves terv általános iskolai fejlesztési mérlege. A másik serpenyő: eredetileg 1400 tanterem megszüntetésével számoltak, de körülbelül 2600-at kell becsukni. Mindezzel együtt az 1975-ös 31 százalékos napközis ellátást a tervezettnél valamivel nagyobb mértékben, várhatóan 39 százalékra sikerül majd emel-' ni. Ez azt jeleníti, hogy 1975-höz viszonyítva 120 ezerrel lesz több napközis 1980-ban. A hatodik ötéves terv legfontosabb oktatási feladata az általános iskolai hálózat további növelése lesz és a napközis ellátást is az eddiginél nagyobb mértékben kívánják kiterjeszteni. Ennek eléréséhez .tovább kell szűkíteni a váltott műszakban tanító iskolák körét, és várhatóan 28—29-re nő a tanulócsoporti átlag. (MTI) A VÍGSZÍNHÁZBAN • A Vígszínházban május 26-tól mutatják be Joseph Heller: „A 22- es csapdája” c. művét. Magyar színpadra Kern András alkalmazta. A képen: Szilágyi Tibor, Kern András, Kozák László. (MTI-fotó, Horváth Éva felvétele — KS) KÉPERNYŐ Halas, a hatalmas Dédelgetett tervének megvalósítása közben halt meg Lakatos Vince. Utolsó éveiben visszatért korábbi munkásságának színterére; a homokvilág átalakulása foglalkoztatta. Kereste a fejlődést gyorsító hajtóerőket, filmjeivel a bontakozó jövőt segítette. Szívesebben mászkált a szikrázó fehérségű tanyák között, mint az irodákban, többet adott az érdekelt lakosok véleményére szempontos kimutatásoknál, vagyis a napi tapasztalatokra, személyes benyomásokra alapozta mondandóját, állásfoglalását. A hírmondó szerepére vállalkozott, ahogyan erre egyik filmjének címével is utal. Egy-egy viszonylag könnyebben áttekinthető ügy vizsgálatánál, a riport műfajában igen hasznos, hatékony, célravezető ez a módszer. Különösen akkor, ha az olykor rendezői feladatokra is vállalkozó riporter-szerkesztőt egy bizonyos tennivaló, mulasztás izgatja, készteti szólásra. Urbán Ernő konok igazságkeresése csak ilyen keretben érvényesülhetett igazán és az emberi elesettséget személyesen érzékelő Lakatos Vince hite fényesítette ennyire sugárzóra a tanyai öregekről készített filmjét. A lelkiismeretünkhöz szóltak a megnyilatkozók, tettekre indítottak a mikrofonba sírt sorsok. Az életük helyszíneit megörökítő kamera töményebben kifejezte az öregek szánandó helyzetét, mint bármilyen bölcs fejtegetés, oknyomozás. Az író-rendező szándékait, alkotói módszerét messzemenően tiszteletben tartotta a félkész alkotást befejező forgatócsoport. Igyekeztek érvényesíteni Lakatos Vince személyes elkötelezettségéből, az otthoniakat megillető természetességből adódó erényeket, vállalták az ilyen megközelítés korlátáit. Csalódtak azok, akik egy alaposan átgondolt, a jelenségek mélyebb összefüggéseit, törvény- szerűségeit feltáró, elemző filmet reméltek. A Halas, a hatalmas elsősorban emberi sorsokban tükrözte a változások méreteit, jellegét. Vince bácsi az eldologiasodó, elidegenedő világban is megőrizte emberi érzékenységét, a kapcsolatteremtés művészetét. Kell majd egy olyan film is, ami behatóan elemzi, hogy miért éppen az és úgy épült, mint ami épült, de szívesen hallgattam — például — a kétlaki életforma és a nagyüzemi kötöttségek mikénti feloldására vonatkozó kérdéseit. Kell majd egy olyan film, ami képileg teljesebben ábrázolja Halast, a hatalmast, de nagyon sajnálnám, ha munkatársai nem őrizték volna meg a vasárnap sugárzott filmben bemutatott, a város történelmét így-úgy alakító és hordozó embereket megörökítő felvételeket. Hiányolom, hogy a város művészeti élete kimaradt, hiányolhatnék mást is, de így is meg kellett csinálni ezt a filmet, be kellett mutatni, s nemcsak dokumentumértéke miatt. ^ H. N. Örökbe hagyjuk utódainknak 1949. május 15-én zajlott le hazánkban az új országgyűlést létrehozó első népfrontválasztás. Legalábbis ezzel a kifejezéssel vonult be ez a nagy esemény hazánk felszabadulás utáni történelmébe. Aki személyes élményeit őrzi, vagy olvasmányai alapján hozzáférkőzött az 1945 óta eltelt időszak nagy gyorsasággal egymást követő történéseihez, az tudja, hogy a népfrontválasztást két másik — 1945. november 4-i, és az 1947. augusztus 31-i — előzte meg. A két — az új rendet mintegy bevezető — választásnak alapjellegzetessége volt, hogy kifejezésre juttatta hazánk társadalmi viszonyait, érzékeltette a politikai erővonalakat, az alapvető osztályok egymáshoz való viszonyát, érdekeit és céljait, az egyes rétegek hovatartozásának pillanatnyi állását, vagy azokat a tendenciákat, amelyek jól láthatóan jelezték a politikai élet várható alakulását. Ez a néhány bevezető mondat azért volt előrebocsátandó, mert a viszonyok alakulása szoros ösz- szefüggésben volt a kommunisták politikájának gazdasági tartalmával, amelynek általánosan érvényes szempontja volt a fasizmus megsemmisítése, a háborús romok eltakarítása, az újjáépítés megkezdése és energikus vitele, az emberi teremtő akarat feltámasztása, a jövőben bízás és az optimizmus garanciáinak megteremtése. Mindennek biztosításául egyetlen és egyben nélkülözhetetlen vezérlőelv kínálkozott, amely egyben követelte is a maga helyét: egy reálpolitika primátusa. Ennek volt eredményes és valóságos politikai fordulatot kiváltó, egy új rendszer számára jó termést ígérő magvetése: a földreform, amely egyszeriben trónfosztottá tette azt a már régen született szólásmondást: a hárommillió koldus Magyarországa. A nagy alkotásokban azonban sokak kezemunkája kell foglaltassák. Ez a „sokak” — a politikai értelmezés szerint — az ország egész társadalma, amelynek tudatos és az építésben érdekelt alkotóvá kell lennie. Ezt ismerte fel a harmincas években a kommunisták internacionáléja; ez volt a fasizmus előretörésének, térhódításának idején a politikai stratégia, és ez maradt később — a felszabadulás után is —, amikor az új rend építésének kérdései kerültek előtérbe. Pártunk nem volt rest az elv gyakorlati, we6vgló«tását(an sgm.. Alig léptek hazánkrföldjére a fel>- szabadí.tónszovjet csapatok, a, Szer gedi Nemzeti- -Bizottság december eleji nagygyűlésén bejelentették a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front létrejöttét és meghirdették programját. „ ... a nehéz helyzetben nem szabad köny- nyelmű ígéretekkel kábítani a nemzetet. Szegénység, sőt nélkülözés lesz az osztályrészünk addig. amíg felépítjük a rombadőlt országot... Nehéz, nagyon nehéz a helyzet, de mi,- kommunisták, mégis hirdetjük és hittel hisszük, hogy: lesz magyar újjászületés!” A Magyar Kommunista Párt 1945. évi májusi országos értekezletének beszámolója az említett programot teszi magáévá. „A mi sikereink egyik döntő összetevője az, hogy harcunkat kezdettől fogva a nemzeti erők összefogásának jegyében vívtuk meg... Az ország felépítése a demokratikus nemzeti erők összefogását követeli meg.” A később lezajlott politikai és gazdasági események, mint például a stabilizáció, a jó forint megteremtésével az infláció megszüntetése, az első hároméves terv körvonalainak kidolgozása egyre inkább zavarba hozta a csupán demagógizáló, vagy éppen össze- esküvési terveket szövögető, a gyárakat, földeket visszakívánó jobboldalt. Ebben az új helyzetben napirendre került a Függetlenségi Front újjáalakítása. Ä demokratikus pártok laza koalíciója helyett meg kellett teremteni a népi egység politikai tömegszervezetét, az új Függetlenségi Frontot. Az 1949. március 15-én megtartott kongresszus által elfogadott program leszögezi, hogy a Magyar Függetlenségi Népfront a változott viszonyoknak megfelelően folytatja a magyar nemzeti ellenállás megszervezésére alakult Magyar Front, és a belőle kifejlődött Magyar Nemzeti Függetlenségi Front munkáját. A Függetlenségi Népfront alakuló kongresszusán Rákosi beszédéből — ha kissé félreérthe- tően is — nyilvánvalóvá válik az átszervezés gazdaságpolitikai célja: „Az ötéves terv megvalósításának fő összetevői között a legfontosabb a demokrácia erőinek szorosabbra fogása és megfeszítése a Magyar Függetlenségi Népfrontban ...” Az átszervezés politikai hátteréül szolgál az Egyesülési KongA három évtizeddel előbbi személyes naplót lapozgatva, felele- veníthetők a népfrontválasztás várható esélyei. A volt Bács-Bod- rog megyére vonatkoztatva (párt- irányítás szempontjából a Kecskeméten székelő Dél-Pest megyei bizottsághoz tartozott) az 1947-es választási eredmények alapján rendelkezésre álltak a számszerűségek. Ha Bács-Bodrog megye területén összeadjuk a megelőző választáson szerepelt, és a népfront közös listáján indulást vállaló pártokra adott (MDP, FKP, NPP, Független Magyar Demokrata Párt, Magyar Radikális Párt) szavazatokat, akkor összességében az esélyek kedvező arányokat vetítettek előre. Megyei összesenben ez a szám 50,6 százalékot mutatott. (Az MDP: 31,3%: Független Kisgazda Párt: 7,0%; Nemzeti Parasztpárt: 10,5%; Balogh Párt: 0,7%; Radikális Párt: 1,1%.) A területenkénti összetevők már korántsem voltak egyöntetűek. A jánoshalmi járás csupáji 37 százalékos és Baja város 38,5 százalékos bázist mutatott. Abszolút többség mutatkozott a bácsalmási (57,4%) és a bajai járásokban (63,2%). Az 1947-es választásokon — a volt Bács-Bodrog megyei területen — legtöbb szavazat a kommunistákra a bajai járásban esett (27,6% — MDP 34,1%). A bácsalmási járás csak kevéssel maradt el a 26,5 százalékos MKP- aránnyal (MDP 35,0%). Tulajdonképpen kedvező volt Baja város helyzete is. hiszen az MDP — az resszus Rajk László által megfogalmazott néhány megállapítása. „ ... micsoda erőgyarapodást jelentene a demokrácia számára a nagy országépítő célok megvalósítása érdekében az, ha az összes népi demokratikus erők szoros szövetsége létrejönne egy nagy népi tömegszervezetben ... az új Magyar Függetlenségi Front kialakítása a közvetlen cél, közvetlen feladat, mert ez biztosítja egyedül az összes népi erők egységes mozgósítását a nagy nemzeti célok megvalósítására ...” A bekövetkezett történelmi változásokat fejezte ki az 1949-es (május 15.) országgyűlési választások kitűzése is, amelyeken a pártok és a tömegszervezetek vezetői, képviselői, a népfront jelöltjeiként közös listán, közös programmal indultak és a szavazók 94,7 százaléka., 95,6 százalékos arányban választotta meg az országgyűlés 402 képviselőjét. Ezzel lezárult a pártok közötti versengés időszaka. A széteső jobboldal erői csak helyenként tudtak jelentősebb számú népfrontellenes szavazatot elérni. Így volt ez például a szomszédos Nagykőrösön, ahol az ellenszavazatok száma 21 százalék volt. A későbbiek során annak ellenére, hogy jelentős politikai események következtek, és a sikerek egymást követték, a helyes célokat kitűző népfrontmozgalom tevékenysége azonban nem tudott kibontakozni. Az alkotmány megteremtése, a tanácsok létrejötte, a közigazgatás átszervezése, s az első ötéves terv megkezdését el- ;1 homályosították azok a hibák, amelyeket a személyi kultusz, a >i dogmatizmus térhódítása a szövetségi politikában is okozott. Annak idején — éppen harminc évvel előbb — Bács-Kiskun kommunistái, a pártonkívüliek, közéleti emberek,* népfronlaktivisták sokat tettek azért, hogy a megyéből is a legjobb munkások, parasztok, értelmiségiek képviseljék a választópolgárok szándék kait. A megye a választási akciókban már tapasztalattal rendelkező politikai munkásainak részvételén túl, megkapta a párt központig bizottságának segítségét is. Szinte állandó jelleggel területünkön tartózkodott T ausz János, a káderosztály helyettes vezetője, Donáth Ferenc és Fel- csuti László. Alkalmi látogatást tett Dinnyés Lajos volft miniszterelnök és Harustyák Józsej, a SZOT elnöke. Az ilyenkor elkerülhetetlen értekezletek tömkelegé, a kisgyűlések ezrei, demonstratív nagygyűlések, mind-mind kifejezésre juttatták a párt politikai irányvonalát elfogadó és az azt követő népfrontmozgalom energikus tettvágyát. 1946-os számok alapján — 31,4 százalékos választói támogatást mondhatott a magáénak. (MKP 19,6% — SZDP 11,8%.) Az említett adatok azt bizonyították, hogy a Függetlenségi Front bizakodóan tekinthetett a választások elé. A közvélemény kedvező hangulatának fundamentuma a hároméves terv várhatóan határidő előtti teljesítése, az ötéves tervből már nyilvánosságra került elképzelések, az ipar és a mezőgazdaság sikerei és nem különben a választási listán szereplő jelöltek alkalmassága a népképviselet ellátására volt. ^ A megyei pártvezetés fontos szempontként kezelte — és az agi- tációs munka nem kis mértékben erre is irányult —, hogy voksá- val minden szavazati joggal rendelkező részt vegyen a népfront igenlésében. Ennek érdekében április közepén a járási székhelyeken agitációs tanfolyamok szerveződtek. Az agitációs munka vezetői és a hozzájuk beosztottak lelkesen tettek eleget a pártvezetés kívánságainak. Természetesen az alig több mint négy éve tevékenykedő párttól, annak tagjaitól (elsősorban a falvakban, a paraszt párttagok körében) nem lehetett elvárni, hogy minden elképzelés óramű pontossággal, fegyelmezetten valósuljon meg. Arról nem is beszélve, hogy ebben az időben zajlottak a java mező- gazdasági munkák. A zömmel lel- kesedők mellett voltak elkedvet- lenedettek is az apróbb-cseprőbb hibák láttán. Időközben már zajlott a termelőszövetkezeti tagtoborzás, működött a begyűjtés, és az adófizettetés — sokszor önkényesen megállapított összegekkel működő — gépezete. A községekben sem azonos volt a hangulat, a politikai légkör, ahol még a kis hibák felnagyítódtak. Április 15-én jelezték, hogy a gépállomás egy traktora Felsőszentiván községben tartózkodik, mégsem szánt még azoknak sem, akik már előre befizették annak díját. Az új gazdák körében még mindig terjengtek olyan hírek, hogy nem lesz övék a föld. Helyenként — a megelőző választás eredményeiből kiindulva — túlbecsülték a reakció erejét, és nem súlyának megfelelő mértékben vették figyelembe a demokrácia erőit. Helyenként nehezen értették meg a népfront szerepét, hozzászokván az egy-egy pártra való szavazáshoz. Nehezen teremtődött meg a szervezett kapcsolat a tanyavilággal. Voltak olyan aggályok is, amelyek azt juttatták kifejezésre, hogy nem demokratikus a választás, hiszen lényegében csak egy párt indul. Vaskúton azt híresztelték, hogy a választás azért, kell, hogy út nyíljék a kolhozok szervezéséhez. Tompán feltették a kérdést: „Mi lesz máj,us 15. után?” Katymáron azt mondták: „Nagy fába vágtuk a fejszét, bele is törik.” A tartalmi, politikai kérdéseken túl, különösen sokat kellett foglalkozni a szervezeti kérdésekkel. A tervek egyeztetése más pártokkal, amelyek nem tanúsítottak valami nagy aktivitást. A községekben létrehozni a választás érdekeit és lebonyolítását szolgáló népi bizottságokat. Koordinálni a tömegszervezetek munkáját. Létrehozni a járási választási bizottságokat és kijelölni azok elnökeit. Az utókor számára hadd maradjon meg a napló erre vonatkozó néhány sora. Baja város választási elnöke Dobokai Ferenc, bajai járásban Csanyik József, bácsalmási járás: Mészáros Miklós, jánoshalmi járás: Lantos Imre. Az előkészítés folyamatában napirendre került május 1. megünneplése. Voltak, akik úgy vé; lekedtek, hogy az ünnep közbejötté akadályozza a választási agi- tációt. A sötéten látóknak nem lett igazuk. A megyei pártvezetés a járási székhelyeken és a t nagyobb községekben nagygyűléseket . szervezett, amelyeknek mindegyikén égy. kommúnista- és még kisgazda- vagy parasztpárti előadó 34^rePelt- más pártbelieknek jól esett, iiU>, i léseken hallathatták szavukat Az információk saerlílt Baján 12 ezer ember ünnepelt. A tribünön ott voltak az egyház képviselői is. Hatásos nagygyűlések voltak Jánoshalmán, Bácsalmáson, Mély- kúton. Tompán, Hercegszántón. Ugyancsak a választási célok érdekébe állította a pártvezetés a május 8-i anyáit naoját. Szerte a megyében a DÉFOSZ-on belül létrejöttek a munkástagozatok. Az agitációs munkában — a menet közben szerzett tapasztalatok alapján — négy kérdést kellett szinte minden emberrel megértetni: Miért van szükség a népfrontra; miért szükséges éppen a kijelölt időpontban a választás (hiszen utoljára 1947 augusztusában volt); miért jó a közös listaj és milyen jegyek alapján demokratikus a választás. Az említetteken kívül a parasztság helyzetének alakulása a kulákok gazdasági korlátozása és az osztályharc .kérdései érdekelték a közvéleményt. . Az első népfrontválasztás, a sok gond, kétség ellenére, a bizakodással, a program alapvető célkitűzéseit illetően a választók egyöntetűségét igazolva, eredményesen zajlott le. Május 15-ét. néhány nappal megelőzően, a Magyar Függetlenségi Népfront felhívást tett közzé: „Szavazzon minden magyar dolgozó!... önmagának, családjának, egész népének ellensége az, aki ezen a napon élmulasztja hazafias kötelességét vagy szembehelyezkedik a dolgozók megbonthatatlan hatalmas táborával.” S mi lett az eredmény? Bács-Bodrogban a választók 99,6 százaléka szavazott a népfrontra. Az újságközlemépy nyomban jelezte, hogy „a vármegye megválasztott képviselői Pankovics Józsefné, dr. Fábián László és Horváth József, valamint a pótképviselők már át is vették mandátumukat.” A megyei pártbizottság lapja, a Bácsbodrog Népe a választást követő vezércikkének befejező passzusa így szól: „Május 15-ét örökbe hagyjuk utódainknak, akik szabadságban, békében és jólétben élhetnek majd, mert a magyar nép önmagára talált, mert a magyar nép egyetlen megbonthatatlan egységbe forrott, mert a dolgozó nép egyöntetűen a párt mögé állt miuus 15-e győzelmes ünnepén.” —r -1 t
