Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-10 / 107. szám
1979. május 10. • PETŐFI NÉPE • 3 NEHÉZ A KEVESET ELOSZTANI... Egy nagyközség fejlesztési gondjai Sok évtizeddel ezelőtt, amikor önmagából építkezett a község, «Bert a peremterületek agyagját vályogvetésre hasznosították, rö- vidlátóakna'k bizonyultak a kis- kunmajsai elődök. Aligha sejtették, mennyi gond elé állítják az utódokat. Pusztán azzal, hogy a település fejlődése, terjeszkedése céljára a hatalmas kubikgödröket hagyatkozták ... Napjainkban ugyanis ezek a mély fekvésű területek szolgálnak lakásépítésre, amit a nagyközség tanácsa olcsó telekárral segít elő. Az építőkedvben nincs is hiány; a nagyközség Jászszentlászló felőli szélén csakúgy, mint a túlsón, számos új, korszerű családi ház, emeletes épületek. Ezeknek a szokásosnál jóval magasabb betonalapját szemlélve, arra gondol az ember: amit az olcsó telekáron nyertek a lakásépítők, igencsak ráment az alapozásra. S ez csak egy mozzanata a fejlődés mai gondjainak. — Sok időbe telik, mire az új beépítésű területek összesimulnak a községgel — említettem futólag még valamikor februárban Csupity Istvánnak, a nagyközség tanácselnökének. Mire ő gondterhelten megjegyezte: — Bizony, fel van adva a lecke, főleg ami a vízellátási problémák megoldását illeti. Hetvenhat óta kizárólag erre a célra tartalékoljuk a fejlesztési alapot. A pénzről, ami összegyűlt, most kiderült, hogy szinte csak egyhar- madát jelenti a vízműrekonstrukcióhoz alapvetően szükséges összegnek. Az 1974-ben számolt 18 millió forint költségigényhez képest az év elején elkészült előzetes program 26 milliós költséget jelöl, s ebből csupán az új követelményként jelentkező, a ma már nélkülözhetetlen gáz-, illetve vastalanító berendezés 11 millió forintot igényel. Ha meg az új beépítésű területek hálózatfejlesztését említem, hiszen a vezeték nem húzódhat a felszínen, ennél csak a területfeltöltés elvisz egymilliót... A lényeg, hogy igen nehéz gonddal állunk szemben ... Nemrégiben ismét Kiskunmaj- sán járva, az iiméntiek jutottak eszembe, amikor a tanácselnök távollétében Csávolszky Lászlót, a végrehajtó bizottság titkárát kérdeztem a helyi vízgondok, s azok tervezett megoldásának részleteiről. Partnerem pedig azzal kezdte, hogy legutóbbi ülésén a végrehajtó bizottság elnapolta az arról való döntést, mely területeken épüljön meg a rendelkezésre álló 3 millió forintból az együttesen 3 kilométer vízvezeték. — Talán nem volt eléggé körültekintő, kellően megalapozott az előterjesztett javaslat, s ezért halasztotta el a döntést a testület? — Szó sincs róla. Műszakilag a körvezeték az indokolt. A sportpálya előtt kezdődően tovább húzódna az ellátatlan területeken és a gázcseretelep előtt térne vissza. E területeken épült, épül a legtöbb emeletes ház. Tehát a javaslat alaposan megfontolt, s jóllehet, végül is ezt fogadja el a végrehajtó bizottság. Az elnapolás hátterében az húzódik meg, hogy a nagyközség 21 kilométer vízvezetékkel rendelkezik. Teljes kiépítésekor viszont 62 kilométer lesz a hálózat. Ehhez tehát még 40 kilométer vezetékre van szükség. A mostani lehetőségből pedig csak 3 kilométerre futja. A sok indokolt közül mely területeken húzódjon, hogyan lehetne a keveset a legigazságosabban elosztani — ennek felelőssége mondatta a vb tagjaival: vegyük le a napirendről és ki-ki még egyszer nézzen körül, tájékozódjon a helyszínen.' A végrehajtó bizottság tagjaira mint tanácstagokra is, óriási nyomás nehezedik, emiatt nehéz a döntő szót kimondani. Hiszen az igényes új házakból nem hiányzik a fürdőszoba, de a vízellátást a helyi kutak jelentik; akadnak, akik 800 méterre lévő közkifolyóból hordják a vizet... Sok példát említhetnék arra, hogy bejön az érdekelt és azt mondja: titkár elvtárs, a saját költségen behozzuk a vizet... Ám hiába van .meg ez a készség, hiányoznak hozzá a feltételek. A vízkapacitás növelésére, a vízmű rekonstrukciójára van szükség. — Ennek költségfedezeteként pedig 26 millióra... — jegyzem meg, a tanácselnöktől hallottakra utalón. Csávolszky László azonban pontosít: — Jövőre tervezett üzembe helyezés mellett, mindenekelőtt két új mélyfúrású kutat kell létrehozni, ami feltétele a társas- és c'saládi házak vízellátásának, így a 3 kilométer vezeték megépítésének. Ez utóbbira 3 millió forint szolgál a fejlesztési alapon tartalékolt pénzből, a kútfúrást saját költségén végzi a vízművállalat. A teljes rekonstrukció pedig további, töbib szakaszban megoldandó, nem kis feladat. Ennek a VI. ötéves tervben megvalósítani feltétlenül szükséges első üteme: a váziműgépház, s a vastalanító és gáztalanító berendezés kerül körülbelül 26 millió forintba. És ekkor még marad a további tennivaló, így a víztorony építése, a vizkapacitás szükséges növelése, és folyamatosan a hálózat teljes kiépítése. — Hiába, a lehetőségek megszabják a fejlesztés ütemét. Gondolom, hogy ezzel összefüggésben számolni lehet az építkező kedv mérséklődésével is — jegyzem meg. A nagyközségi tanács vb- titkára egyetértőn bólint, mondván: — Sajnos, így van. Nemrégiben az OTP megyei igazgatósága például éppen az építkezést terhelő magas közműköltség miatt visz- szalépett attól a korábbi szándékától, hogy saját beruházásban újabb négy, 8 lakásos házat felépítsen ... Ami pedig az egyéni építkezőket illeti, nem titkoljuk a község gondjait, mindenkit nyíltan, őszintén tájékoztatunk a lehetőségekről. P. I. Megkezdődött az Akadémia 139. közgyűlése Az emberi társadalom minden funkciója — és ezek között kiemelkedő helyen a tudomány — csak akkor értelemszerű és előremutató, ha az emberért, az emberi közösségért van. Ezért is tűztük ki e közgyűlésünk általános tudományos témájául a tudomány haladása és az ember kapcsolatát — hangsúlyozta az Akadémia 139. közgyűlésének szerdai megnyitójában Szent- ágothai János akadémikus, az MTA elnöke, az Akadémia vári kongresszusi termében. A tanácskozáson megjelent Aczél György, a: MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese. A közgyűléshez kapcsolódó, kedden befejeződött tudományos osztályülések munkáját is méltató megnyitó után Szentágothai János átadta az idei akadémiai aranyérmet és a díjakat. Az akadémiai aranyérmet az MTA elnöksége Major Máté akadémikusnak, a budapesti Műszaki Egyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárának adományozta az építészet, az építészetelméleti és az építészettörténeti kutatások terén elért kimagasló eredményeiért, valamint az Akadémia testületéiben hosszú ideje végzett tudománypolitikai és tudományszervező munkájáért. A 12 akadémiai díjjal — melyek közül négy megosztott — összesen 21 tudós részesült magas elismerésben. FILMJEGYZET A trombitás Jóval az országos bemutató előtt láthatta a szakmai közönség Kecskeméten Rózsa János rendező és Kardos István forgatókönyvíró új filmjét, A trombitást. Az előzetes nyilatkozatok szerint közönség- filmnek szánják, éppen ezért csatasorba állították a filmvásznon a hasonló filmek egész hatáskeltő arzenálját. Nem sajnálják a gyártók a vért, a borzongató csatározások izgalmát, a végletesen gonosz cselvetések ábrázolását, szóval mindenképpen közönségfilmet akartak készíteni. Ez azonban csak a látszat, mert A trombitás ennél valamivel többet is ad. Rendkívül érdekes ugyanis a helyszínrajz. Szinte tudományos pontossággal rekonstruálják milyen lehetett a magyar történelemnek az a vérzivataros korszaka, amikor a török uralom éppen végóráit élte, s az ország lényegében gazda nélkül, a teljes pusztulás mélységeiben szenvedett a 17. század végén, a Thö- köly-féle felkelés elvesztése után. Három mindenre elszánt rabló a főhőse a filmnek és egy cseperedőben levő fiatal legényke: a trombitás. Öt veszik magukhoz ezek az útonállók, hogy szórakoztassa őket játékával. A három brigantd tulajdonképpen valamikor a harcok évadjában a kuru- cokkal harcolt, de most amikor széthullott a hatalom és nem volt vezér, a legelvetemültebb gazságokkal próbálja magát felszínen tartani, úrrá lenni a történelem kérlelhetetlen szorításain. A légi, erkölcsi értékű célok már szét- foszlottak, csak a jelszavak töredékei maradtak meg és az emberek a csodálatos őszi pompájában virágzó erdőségekben tulajdonképpen azt sem tudják merre induljanak. Egyikőjük sem formálódik hőssé; még a kisgyerek, a trombitás se, hiszen rablók között lélekben legalábbis majdnem hasonlóvá zülldk. Tulajdonképpen nem is mutat semmiféle kivezető utat a történet a három ember és a gyerek számára, s ez az utat vesztett céltalanság egyetlenegy tanulságot sugalmaz a néző számára: milyen határtalanul kiszolgáltatottak a magúkra hagyott emberek olyan helyzetben, amikor nincsenek célok és a történelem malmai mégis kérlelhetetlenül őrölnek. A filmben rémületes naturalizmussal ábrázolják az alkotók ezeknek a kurucból lett rablóknak a „hétköznapjait”, úgyhogy szinte dokumentális értékkel ru- házódnak fel az egymást váltó, egyébként rendkívül izgalmas jelenetsorok. Mindez azonban nem elegendő, mert a film, bár jó stílusú rekonstrukciónak hat, a történetben rejlő ellentmondásokat a befejezés sem oldja fel. Dicséret illeti szűkös és nagyon körülhatárolt szereplehetőségei ellenére is a három színészt, Holtai Róbertét, Bencze Ferencet és Fábián Ferencet, valamint a Trombitás szerepét nagy önfegyelemmel és elhihető erővel játszó fiatal Csorna Zoltánt. Cs. L. 81wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm® Három hét a „szomjazó mezők” országában 3. Olaj, víz és közoktatás „Líbiában minden megtörténhet.” Illetőleg: sok dolog meg is történt az elmúlt negyed század olyamán. 1956: Az ország exportbevételének 13 százaléka ócskavaskivitelből származik, jóllehet Líbia egyetlen gramm vasat sem termel. Tizenkét éve hallgattak el Afrika földjén a fegyverek, és az ország népének egynegyede élt még guberálásból: összegyűjti és kiárusítja a ronccsá lőtt német és angol tankokat. A külkereskedelmi bevétel tizenegy százalékát az eszpartófű jövedelmezi. Ez a szívós növény a Jabal hegység lejtőin terem, s rendeltetése az, hogy a milliószám megjelenő bankjegyek alapanyagává váljon. A fű különlegesen finom, sajátos struktúrájú rostszövevénye — a bankjegy- hamisítók őszinte bánatára — ötletes berendezésekkel azonnal megkülönböztethető a közönséges cellulózpapírtól. Ezért néhány tőkés ország teljes egészében felvásárolta a líbiai exportot, hogy az alapanyagtól fossza meg a nemzeti bankok kéretlen „külső” bedolgozóit. A bevétel nyomorúságos forrásainak további számbavétele nélkül is elképzelhetjük annak az országnak az elesettségét, amelynek két ilyen tétel alkotja a nemzeti jövedelme egynegyedét. Alig öt év múlva azonban — mintha az Ezeregyéjszaka jószándékú dzsinnje idézné fel egy tündérmese látomását — csodálatos gazdagság forrásai buzognak fel az értéktelennek vélt sivatag mélyéből. Éhes szúnyograjként telepednek meg a fúrótornyok Bengházi tartomány kietlen kő- sivatagain. 1971-ben már rekord- termést, 161 millió tonna kőolajat hoznak felszínre a kutak. Líbia — a fekete kontinens népeinek Lázárja — máról-holnapra gazdagabbá válik az egykori gyarmatosítók bármelyikénél. 1978-ban az egy főre eső nemzeti jövedelem 6310 dollár. Líbia 1978-ban csak 100 millió tonna olajat ad el. A termelés visszaesése azonban nem a kutak hozamának csökkenése miatt következett be. A 161 millió tonnás csúcsértéket Délkelet-Líhia már feltárt mezőinek óvatos, nem rablógazdálkodásszerű művelésével is meg lehetne haladni. Hozzátehetjük még, hogy nyugaton a Jabal Nefusa területén új, igen gazdag mezőket tártak fel, melyek a termelésbe bármikor bekapcsolhatók. Líbia vezetői azonban tudják, hogy országuk a' gazdagságát a természet bőkezű ajándékozó- kedvének köszönheti és jólétének alapja még nem az értéktermelő emberi munka. Ezért bölcs önfegyelemmel mérsékelik a gazdasági erőforrások kiaknázását, és a jövendő évtizedekre előretekintve, korlátozzák az exportbevétel 95 százalékát szolgáltató olajtermelést. Közben erőteljesen szorgalmazzák Líbia ipari-mezőgazdasági termelőbázisának ki- fejlesztését. A fejlett nemzetgazdaság megteremtésének azonban nélkülözhetetlen előfeltétele többek között az okos, emberi hozzáértés és a víz. Most érkeztünk el Líbia gazdasági önállósulásának alapkérdéséhez: a közoktatás európai rendszerű megszervezésének problémájához. Az ország ugyanis sajátos előzmények után vált függetlenné. 1911-ig a török birodalom egy vilajetje. Magyar olvasó számára felesleges részletezni, hogy az önálló nemzeti kultúra és tudomány miféle pusztulását idézi elő az oszmán uralom. Az olasz gyarmatosítás viszont oly rövid életű, hogy nem volt képes kitenyészteni az európai képzettségű nemzeti burzsoázia vékony rétegét sem. A szakembereknek a kis létszámú, kiképzett rétege is szinte teljesen hiányzott, amikor 1949- ben, az ENSZ határozata független államá nyilvánította Líbiát. Az eltelt harminc év óta azonban jelentős erőfeszítéseket tettek a kulturális elmaradás pótlására. Az analfabéták száma az 1958-as 90 százalékról 1975-ig 78 százalékra esett. -Rendkívül alacsony azonban a középiskolát és egyetemet látogatók száma. 1975- ben a 2,3 milliós lakosságból 18 ezren járnak középiskolába és kétezer az egyetemi hallgató. Az arab szakemberek csekély számának jelentős politikai visz- szahatása van, főleg a döntő fontosságú nemzetgazdasági ág, az olajipar területén. Igaz ugyan, hogy Líbia szoros ellenőrzés alá vonta az olajat kitermelő tőkés vállalkozások jelentős részét. A vezető pozíciókat általában arabok töltik be. Tény viszont az is, hogy a LIPETCO-t, a LINO- CO-t (a nemzeti olajtársaságokat) jórészt angol, amerikai, francia és olasz szakemberek üzemeltetik. Másrészt a népi állam megszerezte ugyan az ESSO, az OHIO OIL, az OASIS, a CALTEX és tucatnyi más amerikai vállalat részvényépek 51 százalékát, de a termelési műszaki irányításban a tőkés országok szakemberei nyomasztó mértékben részesednek. Sőt! A kőolajtermelés színvonalának fenntartásához nélkülözhetetlen a kútfúrások során végzendő szelvényezés. A Párizs melleti clamarti, valamint a milánói kutatóintézetek számítóközpontjaiban értékelik ki a méréseket. A memóriaegység mágneses jelei itt őrzik a kutak megindításához nélkülözhetetlen adatokat. Ezekből mindig csak annyit továbbítanak Líbiába, amennyi az üzemelés fenntartásához szükséges. Nyilván Líbia és a tőkés országok között fennáló bonyolult kapcsolatrendszer ellentmondásossága is késztette Moamer el Kadhafit a szocialista világ irányába történő közeledésre. Mint jeleztem, az ország fejlődésének kulcskérdése a hatékony közoktatási rendszer kialakítása. A szándékot beszédesen kommentálják az adatok. 1972- ben a költségvetés 22,5 százalékával gazdálkodik a közoktatás. Elérkeztünk ahhoz a kérdéshez, amelynek megoldásában való részvétel céljából akkora távot repültünk be. Amikor a szellemi export lebonyolítására jogosult fővállalkozó igazgatóhelyettese 1978 nyárutóján felkereste bajai intézményünket és felvázolta az • Minaret és pálma. • Parkrészlet a fővárosbaa. elgondolást, a következőkről volt szó: Előzetes tárgyalások alapján a liíbiai Gát- és Vízügyi Minisztérium a bajaihoz hasonló vízgazdálkodási főiskola építését kezdeményezi. Tekintettel azonban arra, hogy Líbia hidrológiai, meteorológiai viszonyai, valamint általános gazdasági fejlettsége merőben különbözik Magyarországétól, szükséges helyszíni tárgyalások lefolytatása. Ismernünk kell azt az iskolarendszert, amelybe beépül, ismernünk kell az általános kulturális fejlettség színvonalát. Ezek a tényezők, valamint az arab fél sajátos igényeinek tisztázása tette szükségessé a Tripoliban lefolytatott háromhetes tárgyalást és a líbiai tanulmányutat. Mind munkatársaim, mind magam rendkívül megtisztelőnek éreztük, hogy főiskolánk mását egy fejlődő ország be kívánja illeszteni oktatási rendszerébe. Annál figyelemreméltóbbnak találjuk ezt, mert Líbia eléggé fizetőképes ahhoz, hogy bármely országtól megvásárolja egy tanintézet teljes dokumentációját. Tnipóliban már működik egy francia és egy amerikai iskola. Ügy értékeljük: hazánk közoktatásának nemzetközi megbecsülését jelzi, hogy az említett intézményekhez egy magyar szervezésű főiskola csatlakozik majd. A líbiai keresztapák által INSTITUTE OF WATER AF- FAIRS-nek nevezett iskolát főiskolánk adatszolgáltatása alapján a KÖZTI mérnökei tervezik. Berendezéseinek, eszközeinek, műszereinek és gépeinek összeállítását a főiskola oktatóinak tervei szerint végzik el. A Vízgazdálkodási Főiskola tizenöt tanára vesz részt az oktatást teljes részletességgel szabályozó program kidolgozásában. (Folytatjuk) Dániel József Cj házak az egykori kubikgödrök mentén.
