Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

i m PETŐFI NÉPE » 1979. május 5. KÖZÜLETI GONDOK Ipari szolgáltatások I Kunszentmiklóson Csatornázás, gázvezeték-építés — ha ezeket a szavakat hallják a a kunszentmiklósiak, fölcsillan a szemük. Ez természetes, hiszen e két szó a lakóhelyük fejlődésének jelenlegi fázisáról beszél, amely közelebb viszi a nagyközséget a városi színvonalhoz. A lélekszámú jelenleg 8560. A helyi vezetőknek a közös tanács révén, gondoskod­niuk kell arról is, hogy Kunpeszér 750 lakosa is elégedett legyen. Az életszínvonal emelésének egyre fontosabb elemévé válik, a szol­gáltatások fejlesztése Is. Ájpli Lászlóval, a nagyközségi tanács végre­hajtó bizottságának titkárával, ezúttal arról beszélgettünk, hogyan áll Kunszentmiklós ipari szolgáltatások tekintetében? MEG AKARJUK ELŐZNI A VISSZAÉLÉSEKET Szigorúbb ellenőrzésre van szükség A háztáji és kisegítő gazdaságok terme­lésfejlesztésének elősegítése, fontos feladata a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőségnek. Ezt a tevékenységét már évek óta igyekszik kibővíteni. Gondolok itt elsősorban a gazdagyűlésekre, a járási és vá­rosi tanácsoknál rendszeresített és a kister­melők ügyes-bajos állattenyésztési gondjait megoldani hivatott fogadónapok tartására, a tehéntartás utáni állami támogatás kiutakiT sára és az ezzel kapcsolatos ellenőrzésre. Éppen ez utóbbiról lesz szó a következőkben. • Rosszul táplált növendék­jószágok az egyik „botcsinálta gazda udvarában. • Nem éppen rendezett udvar, szemétdomb, egy-két borjú, haszná­laton kívüli tejeskannák. (A szerző felvételei) — A kiemelt szolgáltatási ágak közül a gépjárműjavítás fejlesz­tésre szorul — kezdte a tájékoz­tatást. — A községben 726 sze­mélygépkocsi és 428 adóköteles, nagyobb motorkerékpár van a lakosság tulajdonában, s ezenkí­vül még sok kismotor. A jármű- állomány javításához jelenleg a helybeli ipari szövetkezet szer­vize áll rendelkezésre. Gondot okoz, hogy egyelőre garanciális ja­vítással nem foglalkoznak ott, és a műhely felszereltsége sem a legkorszerűbb. A kisipárosok ebben a szakmá­ban nem képviselnek számotte­vő erőt. Mindössze egyetlen autó­javító van köztük, az is csak munkaviszony mellett, a szabad idejében űzi mesterségét. A mo­torkerékpárokhoz két iparos ért a községben. A lakáskarbantartás területén kedvezőbb a helyzet a kun tele­pülésen, bár a tanács költségve­tési üzeme, az ÉPSZER Vállalat helyi építésvezetősége, az ottani ipari szövetkezet építőrészlege, sőt még a tsz építőbrigádja is, szükségből, az új létesítmények kivitelezésével van elfoglalva. A tizenhárom kőműves, a hét vil­lanyszerelő. a két központifűtés- és vízvezetékszerelö, a hat szo­bafestő, a hat lakatos, az egy cserépkályhás, a két ács és a két asztalos kisiparos többé-kevésbé kielégíti a lakosság igényeit. Saj­nos. a közületeknek vannak gond­jaik az épületek és berendezéseik állagának megőrzésénél. A kis­iparosok — talán az elszámolások gyorsabb volta miatt — szíve­sebben vállalnak munkát a la­kosságtól. A Kecskeméti Ruhaipari és Vegytisztító Szövetkezet felvevő­helye jóvoltából textiltisztítási problémáink nincsenek — folytat­ta a vb-titkár. — Csak a hely­szűke a zavaró, de ezen a jövő év végéig változtatunk. Célcsopor­tos beruházási keretből lehetősé1 get kaptunk, hogy az egyik épülő soklakásos ház földszintjén orvo­si rendelőt, kereskedelmi egysé­geket, férfi- és női fodrászatot, valamint egy új textil felvevőt lé­tesítsünk. Az épületet most ala­pozzák, reméljük, hogy az 1980. december 31-i határidőre elkészíti az ÉPSZER. Kunszentmiklóson 61 önálló cs 27 munkaviszony mellett szol­gáltatást végző kisiparos dolgo­zik, 31 szakmában. A hagyomá­nyos szolgáltatások közül a cipő­javításhoz egyelőre elegendő a két kisiparos és a szövetkezeti részleg. Azonban ebben a szak­mában utánpótlás itt sincs, a szakemberek viszont már idősek. Női és férfiszabóból van elegen­dő, a két órás is győzi a munkát. Kevés a férfifodrász. Háztartási gépek javítására hi­vatott szakember nem dolgozik a községben, bár a masinák száma növekszik a családoknál. Valaki mégis megjavítja őket: más szak­mák hozzáértő iparosai, vagy „maszekolók”, kontárok, akikből Kunszentmiklóson is igyekeznek legálisan dolgozó kisiparosokat „faragni”, elsősorban meggyőzés­sel. _ — összefoglalva azt mondhat­nám — hallottuk Ájpli Lászlót —, hogy a lakosság ellátása te­rén vázolt gondoknál égetőbbek a közületek problémái. Számukra kevés a leköthető kapacitás. A tanács maga úgy próbálkozik, például az irodagép- és az olaj- kályha-karbantartást megoldani, hogy felvenne egy megfelelően képzett szakembert. Eddig nem akadt ilyen emberünk. Tehát a fő feladatunk: úgy fejleszteni az ipari szolgáltatásokat, hogy a kö­zületek igényeit is maradéktala­nul kielégítsék. A. T. S. Az elmúlt évben 89 millió fo­rintod fizettünk ki a háztáji gaz­daságoknak a tehéntartás támoga­tására. Ez az ősszeg tízmillió fo­rinttal kevesebb, mint az előző esztendőben volt. A háztáji állo­mánynál ugyanis minimális csök­kenés tapasztalható. A tehéntartás támogatására feltétlen szükség van, és meg is van az eredmé­nye. Míg a korábbi években a háztáji tehénállomány évente mintegy 8—10 százalékkal csök­kent, az utóbbi években ez mini­málisra mérséklődött. A háztáji és kisegítő gazdasá­goknak kifizetett állami támoga­tás általában jól gyümölcsözik. Vannak azonban olyan tehéntar­tók, akik inkább a támogatás pénzügyi oldalát igyekeznek ki­használni. Ezeket még véletlen sem nevezném kistenyésztőknek, hiszen nem állatszeretők, nem a jó gazda gondosságával tartják, illetve takarmányozzák a jószágot, kevés munkával akarnak nagy jö­vedelemre szert tenni. Sem szak­értelmük, sem lehetőségük nincs a jószágtartásra, csupán a négy évre előre felvehető állami támo­gatás összege csábította őket, hi­szen egy tehén után tízezer fo­rintot, a második és minden ezt követő után húszezer forintot kap­nak. A jelenlegi vemhesüsző-árakat figyelembe véve, gyakorlatilag az állami támogatás összegéből meg lehet vásárolni a tenyészanyagot. így spekuláltak azok az állatte­nyésztéshez nem értő pesti honfi­társaink, akik, miután értesültek az állami támogatás mértékéről, felcsaptak gazdának. Méghozzá nem is kicsiben, hanem nagyban kezdték. Tíz, illetve húsz, vagy ennél több tehenet állítottak be. A gazda kifejezés nem egészen stimmel, mert akkor nem úgy nézne ki az állatállományuk, aho; gyan azt az egyik soltvadkerti „kistermelőnél” láttam, s igyekez­tem fényképen megörökíteni. Szó­val néhány ember úgy gondolta, hogy vesz húsz vemhes üszőt, az árukat ellés után visszakapja az államtól és a négy év, amire visz- sza kell fizetni az összeget, majd csak eltelik valahogy. Igen, az idő telik, de közben kiderült az is, hogy a fejés az egyik legnehezebb fizikai munka, és ezért úgy dön­töttek, hogy nem fejik a jószágot. Igaz. lehet teheneket tartani hús­hasznosítás végett is, de ennek alapfeltétele a legeltetés és az évenkénti rendszeres szaporulat, ugyanis csak így jövedelmező. Természetesen nem is legeltettek, tehát ritka a borjúszaporúlat. Megvan a létszám, és a rendelet csak a létszámtartást írja elő. Ügy gondolják tehéntartóink, nem lesz semmi baj. Nagyot tévednek, ugyanis négy éven keresztül csak az állami támogatásért tehenet tartani úgy, hogy minden szál ta­karmányt vásárolni kell, és az ál­lati termék értékesítése szinte a nullával egyenlő, vagy minimális, csak ráfizetéssel lehet. Ez pedig nemcsak a meggondolatlan kis­termelőket érinti, hanem a nép­gazdaságot is. Olyan jelenséggel is találko­zunk, hogy egyes emberek a le­romlott teheneket illegálisan cse­rélgetik. Mivel állandó anyagi gondokkal küszködnek, újabb te­henek beállításával még több ál­lami támogatásért folyamodnak, ezzel még kilátástalanabbá válik a helyzetük. Az ilyen esetek megelőzése vé­gett határt kell szabni a létszám- növelésnek. Azt hiszem, korábban is megakadályozhattuk volna eze­ket a manővereket, ha a felügye­lőséget a 'főhatóság felhatalmazza. De miután ez elmaradt, mi pedig a támogatás kiutalásakor csak a létszámot követelhettük, sajnos, utólag már csak bírósági úton kap­hatjuk vissza az állam pénzét. A jövőben a nagy létszámok beállí­tásánál tekintettel leszünk a tar­tási és a takarmányozási körül­ményekre, az állomány minősé­gére. Csak, ha megbizonyosod­tunk arról, hogy az állattartás fel­tételei megoldottak, akkor támo­gatjuk a saját és a családtagok munkáján alapuló háztáji, illetve kisegítő gazdaságokat. Ez utóbbit változatlanul fontos feladatunk­nak tekintjük. Bense Ferenc, a megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség üzemgazdásza Elektrotechnikai ki mit tud Fordulóról fordulóra növekszik a KISZ megyei bizottsága, a Ma­gyar Elektrotechnikai Egyesület helyi csoportja és a Petőfi Népe szerkesztősége által indított hat­fordulós elektrotechnikai Ki mit tud vetélkedőre beküldött meg­fejtések száma. Az értékelés min­den héten szerdán történik. Mi­után egy nappal később is érkez­tek — a postai bélyegzőt megvizs­gálva — időben feladott megfej­tések, a végső pontszámok meg­állapításánál a zsűri ezeket figye­lembe veszi. A második fordulóra érkezett válaszok értékelését a Petőfi Népe május 12-i számában közöljük, mert a posta az ünne­pek miatt csak késve tud.ta kézbe­síteni a megfejtéseket. Negyedik forduló 1. Mit lehet működtetni a für­dőszobai földeletlen dugaszoló aljzatból? 2. Mi az érintés védelem; me­lyek az érintésvédelem méretezé­sére szolgáló megengedett érinté­si feszültségek és kikapcsolási idők értékei? 3. Mennyi idő alatt készíthető 0,5 1 tea 14°C hőmérsékletű víz­ből egy 500 W-os rezsóval, ha a hatásfok 80 százalékos? 4. Ki és mikor találta fel az elektromos izzólámpát? 5. Ma már a világ elektromos energiaszükségletének számottevő részét atomerőművek szolgáltat­ják. Mikor helyezték üzembe az első atomreaktort és hol? A megfejtések postára adásá­nak határideje 1979. május 12. déli 12 óra. Cím: KISZ Bács-Kis- kus megyei Bizottsága. 6000 Kecs­kemét, Május t. tér 5. Kérjük a borítékra ráírni: „Elektrotechni­kai ki mit tud”. ^biztosítást iííSTÖTT . HÚSZÉVES KAKTUSZGYÚJTEMÉNY • A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertjében, húsz évvel ezelőtt kezdődött el a kaktuszfajok gyűjtése. Jelenleg két­ezer fajt gondoznak és szaporítanak. Az iivegházban tizenötezer kak­tusz díszük. A botanikus kert negyvennél több külföldi intézménnyel áll cserekapcsolatban. (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Molnár Zoltán: * A VERESÉG (10.) Világosan tudta, hogy a ki­csi Aranka anyja jött meg a na­gyobbik lányával. S tudta, hogy vacsorát készítenek, mosakod­nak; a kislány meg elmondja, vagy talán már el is mondta, hogy ő itt van, a tisztaszobában, és hogy miképpen került ide. Meg is ismerte, kihallotta a hangját; az volt a leghalkabb, legizgatot- tabb. legsuttogóbb. Nem volt gye­rekes hang; érdekes, valami fel- nőttes lágyság volt benne. Ügy hallgatta a hangját az aj­tón keresztül, mint valakiét, aki az életben őhozzá tartozik. Ám eközben nem szűnt meg az ünnepi, zenés, őszirózsás bódula­ta sem... Még mindig az a nap. Csak éppen a kilenc hónappal ez­előtti Rákóczi út koszos, kormos házai felett a ma délelőtti kék eget látta, a Tisza feletti kék eget, a menyasszonyi felhőkkel. A felhőket nézte, mind maka- csabbul, ezeket a felhőket. Amíg aztán nem volt képes megállni, s a csónakba is le kellett néznie. A csónakba, ahol a deszkák alatt szennyes lé kavargóit. Ez bizony nagyon kellemetlen volt, nagyon ingerlő. Szerencsére eszébe jutott, hogy akkor most ki kell tekintenie a fo­lyóra. De nem, ez sem volt jó, hi­szen közvetlenül alatta kavargóit a folyó, sárgás habokkal emelke­dett ... hát ez lett a jó ringásból, a mocskos víz háborgása ... már el is érte a torkát. Félt, hörgés szakadt fel belőle, hánykolódott, szakadt róla a verí­ték, nyöszörgött, ahogy a hasát valami hasogatta, talán még sírt is ... És csendben bejött a paraszt­asszony, a kicsi Arankának az anyja. Ráhajolt, felitatta a hom­lokát, hogy ne marja a csípős verejték, ami megindult a két ol­dalán. Kezébe vette a kezét. Az ő ujjai meg önkéntelenül rá- kulcsolódtak az ismeretlen, de furcsa módon egyáltalán nem ide­gen parasztasszony kezéig, és azt sem szégyellte, hogy a könnyei folynak, és a sírás gátta.lanul fel­bugyborékol belőle. — Menj. kislányom, szaladj el Varga Julis nénihez, mondd meg neki, hogy azonnal jöjjön! A kicsi Aranka valahol ott volt, érezte; most valamit mondhatott is. de talán inkább csak bólintott. Látni nem látta, de tudta; s hal­lotta a verőceajtót is, ahogy ki­csike nyikorgással magától be­tűijük utána. Hát elment... Hát eszerint már hívni kell a bábát*is. És András még nincs itt. Jajistenem, hol lehet .ilyen so­káig ez az András ... Nem tör­tént tán valami baja. De miért is történt volna, hiszen csak ki­ment járőrbe. Lehet ugyan, hogy csak alkonyattal jön haza. de visz- szajön. ugye, hiszen semmi, de semmi lövöldözés az ég egy vilá­gon nem hallatszik. Ö, hiszen talán már nincs is háború azóta. Hiszen talán már minden ellenség le is tette a fegy­vert. Hiszen miért is verekednének. Hát nem szebb így, hogy ez a ren­geteg őszirózsa meg ez a renge­teg vörös szegfű meg ez a kék ég meg ez a... Ö. jaj. de szörnyű mocskos hányásszíne van ennek a folyónak. És partja nincsen sehol. Csak a mocskos habok. És bugy- borognak, és elérik az ember állát és a száját is. és jajistenem. És jajistenem ez a rettenetes hasogatás. A hátgerince, a csí­pője, a hasa, az egész teste. Mint­ha kések, tőrök. Mintha kímélet­len, elszánt kezek kenyeret gyúr­nának a hasában. Csak fáj, csak hasít, és irtóza­tos nagy a csend. Nagy. süket csend. Se cséplőgép, se lövöldö­zés, se edénycsörömpölés. se em­beri beszéd, se verőceajtó. Csak az idő végtelenje. A fáj­dalom. 15. Odakint mintha a kutya a lán­cát nyikorgatná. Semmi, semmi, csak ez a lánc­nyikorgás. De benne, a hasában, feszülő medencecsontján is. csikorognak ezek a láncok. S mindezek után még varrni undorító nyöszörgés. És. istenem, ez a saját nyöszörgése. Aztán hányódásaiban valahogy úgy fordult, félig oldalt, hogy a csontjai egy kicsit megpihentek. Megszűnt a lánccsikorgás is; ha­tározottan hallotta a verőceajtót. S egyszer csak bent volt a szo­bában a bába. Tudta, hogy a bába. nem lehetett más, annak kellett lennie. Fürgén odajött, megnézte az arcát, félhomály volt. a félhomályban nézte meg. Aztán kitakarta, s ügyes kezé­vel. ügyes, öreg kezével megtapo­gatta a hasát. Körös-körül, óva­tosan, mindenütt megtapogatta. Nemcsak megtapogatta, mozdított is rajta. Mintha belenyúlt volna, bent rendezkedett volna erős ujjaival a hasában. — Fáj-e. kislányom? Fáj-e most így? Nem. nem fájt. Érezte, de nem fájt. — Mintha bennem turkálna — mondta neki. — De fájni most nem fáj. Az előbb fájt nagyon, mielőtt jött. Akkor nagyon fájt. — Na. jól van. na. Majd még egy kicsit jobban is fog fájni, de nincs semmi baj. Én most már majd itt maradok. Én vagyok a bába. kislányom, én most már ad­dig nem megyek el innen. Itt ma­radok ... Fütsetek csak. tegyetek fel vizet, sok vizet, hadd mele­gedjen. Most már majd szépen, ahogy kell, mindent el fogunk rendezni. Ez így mind nagyon megnyug­tató volt. Itt a bába. öreg bába. bizonyára érti a dolgát. — De hát még András nincs itt. Valahogy úgy jött. nem is gondolta, hangosan mondta ki. — András? — kérdezte a bá­ba. — Na igen, vagyis hogy And­rás. Jobb is az lányom, ilyen­kor. ha nem lábatlankodik itt az a férfi. Nehezen viselik el az ilyet a férfiak. Nehezen? Hadd viseljék nehe­zen. Andrásnak itt kell lennie. Andrásnak most mindenképpen itt kellene lennie. Különben mért kelllett volna ide eljönni, pálya­udvari nyüzsgésen, zsúfolt vona­ton. poroszlói kötekedéseken át meg a Tiszán át. meg idáig. Ta­lán. mert olyan keveset volt ve­le András, de olyan nagyon ke­veset. Bár az a kevés. ó. az a ke­vés. az csupán ünnep . . . őszi­rózsa ... vörös szegfű . . . Mentek az úton a katonák és énekeltek: ... a vörösök hős serege áll nem rettenti a halál . .. — De hátha ide se talál az a kopasz kisfiú? — Kopasz kisfiú? — kérdezte a bába. — Ki az a kopasz kis­fiú? — Mindjárt megkérdem Aran­kámat — mondta a parasztasz- szonv. és kiment. De aztán nem is jött vissza. Aranka se jött. Senki se. Csak a bába gubbasztott mel­lette szótlanul, mint aki kitartó­an figyel valamire. Ebben a nagy csendben kell őneki figyel­nie. Mert most már majd'ő lesz soron, őneki van elvégeznivalója. Hát énnékem. uramteremtőm, nekem ívincsen itt dolgom?... És András nem jön. csak nem jön. És akkor csendesen. halkan, hogy azért ne rázza magát ösz- sze nagyon, elkezdett sírni. Ám most már igazán sírt, va­lóságosan és keservesen sírt. na­gyon keservesen. — Jól van. kislányom, jól van — mondta a bába. s csak úgy könnyen a vállára tette a ke­zét. — Most még sírhatsz egy kicsit, most még sírj. Hanem azután már ne sírj. mert szükség lesz az erődre. Erőlködnöd kell majd akkor, nem sírnod. Tudta ezt ő jól. hogy majd erőlködnie kell. Bár fogalma sem volt. hogy honnan veszi' majd hozzá az erőt: hiszen most úgy érezte, hogy megint nincsen sem­mi. de semmi ereje; hogy az életben eddig ilyen gyenge még sóha. de soha nem volt. Megfogta a fejét is a bába. de csak úgy. hogy a haját fog­ta puhán, s úgy motyogott neki valamit. — ... jól van. na . . . úgy. úgy. semmi baj . . . semmi .. . így van ez. így kell lennie. . . Ilyeneket mondott csak. csu­pa ilyeneket, minden értelem nélkül. (Folytatása következikJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents