Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-25 / 120. szám

1979. május 25. • PETŐFI NfiPK • S Miért nincs elegendő ivóvíz Kiskunfélegyházán ? Csaknem kéthetes a vízhiány Kiskunfélegyházán. A kórházban, az iskolákban, a lakóépületekben, mindenütt. Mindennap, kora reggeltől késő esrtig. Az emberek éjszaka tisztálkodnak, éjszaka mosnak, éjszaka töltik meg az edényeket. Másnap pedig spórolnak a vízzel, mert nem tudni, legközelebb lesz-e? Eddig még volt... Közben, május 22-én, életbe lépett a vízfogyasztást korlátozó taná­csi rendelet. Falragaszokról és röplapokról olvashatják a félegyházi­ak, hogy 0 órától 24 óráig tilos a városban a közterületek és a ker­tek locsolása, valamint a gépkocsik mosása; hogy néhány ipari üzem 35 százalékkal köteles csökkenteni a vízfelhasználást; s hogy négy, kertvárosnak minősülő kerületben 21 óra és reggel 5 óra között szü­netel a vízszolgáltatás. A szabályozós fogadtatásáról nincsenek megbízható értesüléseink. Bizonyára nem egyértelmű a lelkendezés. Az viszont tény, hogy a fel­sőbb szinteken azóta napközben is csurran-cseppen valami. A kérdés azonban ott motoszkál a fejekben; átmeneti, vagy tartós ez az álla­pot, van-e remény a helyzet javulására, s egyáltalán: hogyan juthat­tak el idáig? Nos, az ügy zavarosabb, gubancosabb, mint gondolnánk. Olyannyi­ra, hogy a szálak kibogozására, az igazság felkutatására az újságíró nem is vállalkozhat. Helyette közreadja a legilletékesebbek vélemé­nyét, azzal a megjegyzéssel, hogy beszélgetés közben megpróbálta fel­hívni figyelmüket az ellentmondásokra. Ezek után a nyilatkozók: elő­ször dr. Albrecht Sándor, a kis­kunfélegyházi Városi Tanács mű­szaki osztályának csoportvezető főmérnöke; — A tanács vezetői és műszaki apparátusa már 1974- ben tisztán látták, hogy az V. öt­éves tervidőszakban vizműfejlesz- tést kell végrehajtani. A problé­ma megoldására a városi tanács elnöke és az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat igazgatója között 1975. júniusában megálla­podás jött létre, melynek értel­mében az V. ötéves tervidőszak­ban új vízműtelepet kell létesíte­ni és a víztermelő kapacitást 1980. végéig napi 9 ezer köbmé­terre kell növelni. A kivitelezés megkezdését 1977-re, befejezését 1979-re ütemezték a felek. A víz­mű kötelezettséget vállalt a fej­lesztés beruházói teendőinek el­látására is. — Ezt a megállapodást aztán, 1975. október 24-én, a vízmű vál­lalat igazgatója levélben felmond­ta, arra hivatkozva, hogy a ta­nács és a vízmű között nincs ér­vényes szerződés (?). A levél in­doka nyilvánvalóan alaptalan, a vízmű magatartása pedig érthe­tetlen volt, amit a tanácselnök 1977. november 12-i (?!) válaszle­vele is tükröz. A szóban forgó megállapodás előtt a tanács és a vízmű válla­lat már foglalkozott az új vízmű­telep helyének kijelölésével. 1972- ben a Kálvária melletti területre esett a választás, de ezt a vállalat 1978. január 11-én (?) a célra al­kalmatlannak találta. Ezután az Alpári út mentén az MHSZ-repü- lőtér közelében egy másik helyét kerestünk, ahol meg is kezdődött a próbafúrás. 1979 januárjának végén — amikor tisztázódott, hogy a repülőtér leszállósávjától szá­mított 300 méteren belül csak bi­zonyos előírások szerint lehet épít­kezni, hogy a területen magasfe­szültségű légvezeték húzódik ke­resztül, s hogy mezőgazdaságilag értékes földek vannak a körzet­ben — a már bekötésre váró ku­tat a vállalat betömette és a hely­színről elvonult. A telepítés leg­újabb helye: az Alpári út mentén, a repülőtértől keletre, a várostól mintegy 5 kilométerre eső terü­let. Az úgynevezett helykijelölési tervdokumentációt most készítette el a MÉLYÉPTÉRV, a hetykije- lölési eljárás időpontja: 1979. má­jus 30. Benkó Zoltán, az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat igazgatója; — Mi a félegyházi ta­náccsal szerződést nem kötöttünk, csupán egy emlékeztető készült a gondokról 1975. júniusában. Ké­sőbb, 1977-ben jött létre egy meg­állapodás, amelyben mi kötelez­tük magunkat a kiskunfélegyházi vízműtelep beruházásának bo­nyolítására. A kikötésünk az volt. hogy a telep helyét jelöljék ki és bocsássák rendelkezésünkre. En­nek a mai napig nem tettek ele­get. — A Kálvária mellett nem lehe­tett megkezdeni a munkát egy csomó hatályos jogszabály (KPM, KÖJÁL stb.) miatt. A tanács írásba adta, hogy a repülőtér kö­zelében dolgozhatunk. Neki is láttunk a kutatófúrásnak, mire kiderült, onnan is menni kell. Amíg érvényes helykijelölési el­járás, illetve dokumentáció, és az azt követő ideiglenes területfel­használási engedély nincs a bir­tokomban. addig nem köthetünk szerződést, nem rendelhetjük meg a beruházási programot és a ki­vitelezési tervet. — Ha június 10-ig megkapom a területet, a szükséges hatósági engedélyekkel, garantálom, hogy még az idén fúrunk egy kutat, sőt — amennyiben a gazdasági megállapodás is létrejön — le­fektetünk 5 kilométer hosszú ve­zetéket. Ha június 10-ig nem vi- hetem oda a műszakiakat, fel­mondom az 1977-es bonyolítási szerződést is .. . * Ami még ide kívánkozik: a vá­rosban jelenleg — a tartalékokkal együtt — négy kút üzemel állan­dóan. Napi kapacitásuk: 6000— 6300 köbméter. A tárolótér össze­sen: ezer köbméter, kánikulai csúcsidőben ennél is több. Előt­tünk egy száraznak ígérkező, hosszú nyár. Sőt. több is ... Kutas! Ferenc Az új Btk. alkalmazására készül a bíróságok elvi irányítói testületé Az új büntető törvénykönyv július 1-i hatályba lépése a leg­felsőbb bírói fórumot arra kész­tette, hogy felülvizsgálja, a meg­változott szabályokhoz igazítsa korábbi irányelveit, iránymutató elvi döntéseit. E munkára leg­alább olyan nagy szükség van, mint a büntetőjogi kódex végre­hajtását szolgáló „kiegészítő” jog­szabályok korszerűsítésére. Az ez­zel kapcsolatos módosításokról, il­letve újabb állásfoglalások meg­hozataláról döntött a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiuma — tájékoztatta dr. Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyette­se az MTI munkatársát. — A Legfelsőbb Bíróság hiva­talos lapjában napvilágot látó iránymutatások nélkülözhetetlen iránytűk a bíróságok kezében. A törvénykönyv helyes értelmezé­sét. az egységes bírói gondolko­dást, jogalkalmazást, végső soron a törvényesség érvényesülését hi­vatott elősegíteni. A felülvizsgálat során a bün­tető kollégium 220 állásfoglalásá­ból 91-et tartottunk fenn. össze­sen 37 elvi döntést és három irányelvet vettünk nagyító alá. s jó néhány olyat elhagyhattunk, amelynek tartalma beépült a Btk-ba és a miniszteri indoko­lásba. A büntető kollégium javasolja a Legfelsőbb Bíróság elnökének, hogy a legközelebbi teljes ülés elé új irányelvet terjesszen a bűnis­métlés értékeléséről. Ez fontos eszköz lesz a visszaeső bűnözés elleni küzdelemben, a Btk. ide­vágó rendelkezéseinek helyes al­kalmazásában. A felülvizsgált el­vi döntések közül négynek a ki­egészítését, illetve a fenntartását javasolja a kollégium. Elvi döntés meghozatalát indítványozza azzal kapcsolatban, hoev a vagyon el­leni és a néngazdaság elleni bűn­cselekmények körében a 100 ezer forintot meghaladó összeget te­kintsék jelentős kárnak, az 1 mil­lió forintot meghaladót pedig kü­lönösen nagv kárnak — mondotta befejezésüt dr. Czili Gyula. (MTI) PANORÁMA Hogyan készül a hideg? Hétköznapi életünkben annyi gondot okoz a meleg fejlesztése, hogy meglepőnek tetszhet: sokkal bonyolultabb feladat lehűteni egy testet, azaz hőenergiát vonni el tőle, mint felheviteni. A háziasz- szony a tűzhelyen hamar felfor­ralhatja a jeges vizet, de aligha tudna egy nulla Celsius-íokú jég­darabot mínusz 100 fokra lehűte­ni. A testek lehűtésének legegy­szerűbb módja az, hogy a meleg testet egy hidegebbel hozzuk érint­kezésbe, hogy annak átadhassa hő­energiája egy részét, például egy meleg vasdarabot hideg vízbe te­szünk. Így azonban nem jutunk túlságosan messzire; honnan ve­gyünk eléggé hideg anyagokat, ha a környezetnél alacsonyabb hő­mérsékletre van szükségünk? Csak egyetlen lehetőségünk ma­rad, és voltaképpen minden hűté­si eljárásnak ez az alapja: a le­hűtendő test hőenergiájának egy részét valamilyen más energiafaj­tává kell átalakítani, például me­chanikai munkát kell végeztetni vele vagy külső erők ellen (pl : dugattyú mozgatásakor) vagy bel­ső erők ellen (atomok vonzásának legyőzésekor), vagy mindkettő ét­ién. A hűtéshez a hő elvezetésének egyik leghatékonyabb módja az, hogy összenyomott gázt kiterjesz­tünk. Ha kerékpárgumit pumpá­lunk, a pumpában összenyomott levegő felmelegszik. Ugyanennek az ellenkezője is végbemegy; h* az összenyomott gáz kiterjed —, miközben elnyom egy dugattyút, tehát munkát végez — lehűl. Az összenyomott gáz a gyakor­latban az előhűtőből csővezetéken, hőcserélőn át áramlik, és ott to­vább hűl. A hőcserélőben egyéb­ként éppen ez az erősen lehűl* gáz hűti le az előhűtőből belépő friss gázt. E folyamatot egymás Utah többször alkalmazzák, és igf elérik akár a gáz cseppfolyósíta- sához szükséges alacsony hőmér­sékletet is. A nyomásra szolgáló kompresszor és az expenziós gép rendszerint dugattyús készülék, bár az utóbbi esetben újabban tut-, binát is alkalmaznak • Sok országba exportálják az NDK-bcli Halle gyépgyárának a hűié. gépeit. A gépeket a hűtőiparban, raktárakban és légkondicionáló be­rendezések üzemeltetésére használják. A barátságvonat utasai voltunk (4.) Egyre halványabbak már Leningrad fényei, fülkéikbe tér­nek a fáradt utazók, s ringatóz­va végigalusszák az éjszakát. Ko­ra délelőtt Moszkvában csípős hidegben helyezkedünk el az autóbuszokban és indulunk újabb élmények felé. A búcsú óráit je­lenti ez a nap, hiszen estére már indulunk hazafelé. Hosszú-hosszú embersor kígyó­zik a Vörös téren, szovjet és kül­földi emberek ezrei várakoznak türelmesen, hogy láthassák Le­nint. Megilletődve lépkedünk a mauzóleum lépcsőin, s levett ka­lappal tisztelgünk az üvegkopor­só előtt. Olyan, mintha élne... Gyorsan telnek az órák, a dél­után szabad, ki sétál, ki a Gum vagy más áruházat keresi fel. hogy maradék kopejkáit valami kis ajándékkal váltsa fel... Késő este van. állunk a háló­kocsi folyosóján, s az ablakon ke­resztül intünk búcsút — remélhe­tően nem utoljára — a Szovjet­unió fővárosának. — Én már jártam 1960-ban Moszkvában — mondja elgondol­kodva Berta Somogyi László, a kalocsai járási hivatal elnöke. —■ • A Kreml egyik tornya, balról a KoagreMiaii Palota ai (J<*oen*«kiJ aiékesegyháa előtt. • A moszkvai Kalinyin sugárúton. (Opauszky László felvételei.) A város magja nem változott, de a külső kerületek rendkívül so­kat fejlődtek. Jó volt látni a ha­talmas. új épületeket és a nagy építkezéseket. Külön felejthetet­len élményt jelentett a leningrá- di látogatás. Azt hiszem — teszi hozzá elgondolkodva — csopor­tunk mndein tagja elégedett. Zsú­folt volt a program, rengeteg volt a látnivaló, de nagyon sokat ta­nultunk. Külön elismerést érde­melnek az Inturiszt igen jól képzett és kedves idegenvezetői, aki fáradhatatlanul munkálkod­tak ismereteink gyarapításán. A Szovjetunióban töltött tíz nap gazdag programjának zavartalan­ságát véleményem szerint az is biztosította, hogy igen jó a kap­csolat a magyar és a szovjet ide­genforgalmi szervek között. Kér­dezzünk erről egy illetékest? Néhány fülkével arrébb az ad­minisztrációs teendők elvégzésé­vel foglalatoskodó Szörényi Ma­rikát zavarjuk meg egy percre. — Az IBUSZ Bács megyei igaz­gatóságán csoportvezetőként dol­gozom, s ezen az úton én va­gyok az egyik idegenvezető — mondja. — Csoportom tagjai ka­locsaiak. s minden elismerést megérdemelnek a figyelmükért. Nem volt késés, minden progra­mon nagy érdeklődéssel vettek részt. Ez különben Bács megyé­ből a negyedik barátságvonat, március 8-án pedig repülőgéppel volt 335 tagú küldöttség Le- ningrádban. — Saját élményei? — Természetesen az idegenve­zető magánember is egyszerre, így azután egyéni tapasztalatok gyűjtésére is van alkalom. Most vagyok tizedszer a Szovjetunió­ban, de mint korábban, most is akadt új élmény. Ilyen volt a Kongresszusi Palotában az ope­raelőadás. Még eddig nem volt alkalmam belülről is megtekinte­ni ezt a csodálatosan szép és ne­vezetes palotát. — Hol járt hazánktól legmesz- szebb? — Tavaly eljutottam nyolc napra Indiába. Csodálatos volt... Ring a vonat, közeleg Magyar- ország. Telnek az órák, változ­nak a tájak ... vajon mi újság otthon? Kedves üzenet érkezik az étkezőkocsiból: a vacsora tálalva! Átballagunk, még egyszer élvez­zük az otthonitól nagyon kevéssé eltérő izeket. — Nekem azt mondták otthon — meséli nevetve Dinnyés Jó- zsefné. a kiskunfélegyházi Gyap­júmosó művezetője —, hozzak va­lami konzervet, mert éhesen ke­lek fel az asztaltól. No, nem baj. mondtam magamban, úgyis fogy­ni akarok. Most azután majd mérhetem magam, hogy mennyit híztam. Nagyon kitűnő és bősé­ges volt az ellátás. Ring a vonat, majd megáll, megérkeztünk Magyarországra. Tíznapos szemináriumon vettünk részi, sokat láttunk, sokat tanul­tunk és szívből jött a búcsúszó: Viszontlátásra szovjet emberek! Viszontlátásra Szovjetunió! (Vége) 0. L. Sínen guruló szánkó Sok sportlehetőség évszakhoz kötött. A sí, a szánkó természete­sen csak a téli havas lejtőkön használható. Ezt az idényszerűsé­get igyekeznek újabban kiküszö­bölni. és a magasból való gyors lesikláshoz újabb és újabb eszkö­zöket konstruálnak, amelyekkel nyáron — hó nélkül is — a sízés vagy a szánkózás illúzióját élhet­jük át. Természetesen így a sport- létesítményeket, például sílifteket üzemeltetők illetve a vendégek ki­szolgálására hivatott vendéglők, turistaházak is jól járnak. Nyugat-Németországban „slo- per”, a neve az új nyári sportesz­köznek. A négykerekű járműveket sípályákon használják, sílifttel vontatják a lejtő tetejére, és on­nan kisebb-nagyoBb kanyarokkal legurulnak vele. A kis kocsinak biztonsági övrendszerrel ellátott, kényelmes, rugózó ülése, négy széles gumikereke és kapaszkodás­ra és fékezésre szolgáló fogan tyúja van. Lábbal az elülső ten­gelyre szerelt két pedál segítségé­vel kormányozzák. Svájcban a „tobo rou!e"-t, a gu­ruló szánkót találták ki, és ezzel új szórakozási lehetőséget kínál Torgon, a Genfi-tó partján fekvő város az idelátogatóknak. A vál­lalkozó szellemű turisták (elülhet­nek a 35 guruló alkalmatosság va lamelyikére, amelyek egy 1200 méteres sínpályán haladnak le és • Szálaidét. fel. Dupla biztonsági rendszer; biztonsági öv és fékezőberendeze* teszi tökéletesen biztonságossá • Indáiét előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents