Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-04 / 102. szám

/ I MŰEMLÉK KÖNYVTÁRAINK Sárospatak, a forradalmak oroszlánbarlangj a • A Nagykönyvtár belseje, a kupolahatást keltő síkmennyezettel. „Én, N. N., a sárospataki isko­la könyvtárnoka, szentül ígérem, hogy az iskola reám bízott va­gyonát hűségesen megőrzőm, és arról gondoskodom. A könyveket az iskola polgárainak személyvá­logatás nélkül használatra ki­adom ... a háromegy isten úgy segéljen engemet. Amen!” Bizony sok, később híressé vált diáknak le kellett tennie a fenti esküt, az erre kijelölt bizottság előtt. Egy, a XVII. századból ránk maradt törvénykönyv tanúsága szerint a sárospataki iskola ta­nulói közül választott könyvtár­nokot mindenkor kötelezték erre. Ez a fogadalom ugyanakkor bi­zonyíték is. Alátámasztja, hogy az 1549-től több szintű képzést folytató pataki intézményt ekkor már Főiskolai Könyvtár is se­gítette munkájában. A Nemzeti Múzeum stílusában v Petőfi szavaival „a magyar for­radalmak oroszlánbarlangjá”-nak nevezett Sárospatakon a Rákóczi út elején emelkedik a valaha or­szágos jelentőségű kollégium épü­letcsoportja. Az utcára néző két­emeletes homlokzati főszárny 1806-ban épült, itt helyezték el a Pollack Mihály tervei szerint kialakított nagy könyvtártermet. A fehér, dór stílusú oszlopsorral körülvett, a védőrácsos karzattal, rozettás mennyezettel díszített te­remben őrzik a kollégium régi könyvtárának 30 ezer kötetét. (Ez nem a teljes könyvanyag.) Igaz, a régi épületrészeket le­bontották, a múlt mégis letöröl- hetetlen nyomokat hagyott az in­tézmény arculatán. Élete össze­szövődött a Mohács utáni műve­lődés szinte minden jelentősebb mozzanatával. Szülője a magyar reformáció volt. Perényi Péter alapította 1531-ben a Sárospata­kot nemzedékekre fontos kultu­rális központtá avató református főiskolát. A vár később, a XVII. század elején a Rákóczi család bii tokába került. Lorántffy Zsu­zsanna és férje, Rákóczi György ritka áldozatkészséggel munkál­kodott a főiskola magas színvo­nalra emelésén. 1650-ben nyom­dát állítottak fel, s meghívták Comeniust, a cseh—morva peda­gógust, aki itt-tartózkodása alatt írta Orbis sensualium pictus (A látható világ képekben) című fő­művét. >»*»,■*>,«* De a legnagyobb megpróbálta­tás is a Rákócziak idejében érte az iskolát. 1660-ban Lorántffy Zsuzsanna és II. Rákóczi György halálával a sárospataki uradalom Báthory Zsófiára szállt, aki az is­kola épületét és ingatlan javait a jezsuitáknak adományozta, a tanárokat, diákokat pedig elűzte. A Debrecenből Gyulafehérvárra, majd Göncre és Kassára vándor­ló iskola csak 1714-ben térhetett vissza végleg Sárospatakra. A hosszú hányattatás alatt az országszerte becsült és a Rákóczi- könyvtárral bővült anyag csak­nem teljesen elpusztult. A na­gyobb diákok vándorlásuk során azonban magukkal vitték a nyomda és a könyvtár megment­hető részeit. Ennek köszönhető, hogy a könyvtár ma is sok értékes kül­földi könyvet és közel ezer régi magyar könyvet (RMK) mondhat magáénak. Közülük Vámosi György Istenes elmélkedések és Pécsi Lukács Az kér. hadakozás­nak tüköré című műve, valamint a Magyar imádságoskönyv, kinek az fedele ezüstös — még Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárá­ban sem szerepelnek. Gyarapodás büntetéspénzből A Rákóczi-könyvtár ma is' meglevő darábjai közül a nagy fvrétalakú párizsi polygot bibliá­nak —, amelynek kiadására egy előkelő francia egész vagyonát ráköltötte —, csak a harmadik kötetéről tudunk. Az 1646-os Novus Atlas, vagyis Az világnak leírása szép új és értékes lapokon féltve őrzött kin­cse a könyvtárnak. Mégis azok a példányok a legbecsesebbek, amelyek valamely régi, híres sze­mélyiség kezenyomát viselik. Több, I. Rákóczi György feljegy­zését őrző könyvet találhatunk itt, az egyik ősnyomtatvány hát­lapjára pedig Apáczai írta: „Jo­hannis Csere Anno 1649. dec. 5.” Az 1590-es keltezésű Vizsolyi Szent Biblia Szécsi Mária pecsét­jét viseli. A vizsolyi volt a teljes biblia első magyar fordítása, faximiléje a közeljövőben jele­nik meg. A kéziratanyag nagy része is­kolai, úgynevezett rpelodiariumos könyv. Gyűjteményes munkák ezek, szájhagyomány útján ter­jedő meséket, nótákat, verseket jegyeztek fel bennük az iskola diákjai. A könyvbeszerzést 1775-től az iskolai büntetéspénzből fedezték. Ezt az évente 120 forintra tehető összeget a magyar nyelven be­szélő, a könyörgésmulasztó, kár­tyázó, pipázó, 1828-ban a tarka nyakkendőt viselő, 1836-tól pedig a könyveket vissza nem szolgál­tató diákok fizették. A bújdosó diákok zászlója 1951-ben államosították a sá­rospataki főiskolát, a kapcsolódó részek, a múzeum, az adattár, a levéltár és a könyvtár azonban itt maradt. Ekkor kapta az in­tézmény a Tiszáninneni Refor­mátus Egyház Tudományos Gyűj­teménye elnevezést. A közel 250 ezer kötetet szám­láló könyvtár állományának csak gyenge egynegyede teológiai mű. Értékes irodalomtörténeti, törté­nettudományi, jogi, pedagógiai és filozófiai anyaga révén a tudomá­nyos könyvtárak sorába lépett. A vendégszobák különösen a nyári időszakban foglaltak, de az év többi részében is mindennapra jut egy-két olvasó. Sokan érdek­lődnek az adattár, más néven a faluszeminárium anyaga iránt. • Ä környék üdülőiből évente 40 ezer turista keresi fel a nagy hí­rű főiskola épületét, amelynek fa­lai között tanult Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Nagyváthy Já­nos, Kossuth Lajos, Szemere Ber­talan, Tompa Mihály és még so­kan mások. Csupán e nagy ne­vek emlegetése nem csalogatna ide ennyi látogatót. Az igazi vonzerő a régi épületben műkö­de múzeum, ahol a belépőket megcsapja a néhai kollégiumi élet szele. A Rákócziak és az iskola címe­re között Lorántffy Zsuzsanna mozsara köszönti az érdeklődő­ket. Az egykori diákok ereklyéi az iskoláról regélnek, tablók, tér­képek szemléltetik á város törté- * nétét á habán edények pedig iparművészetét mutatják be. A leggazdagabbak az oktatás történetét bemutató termek. Az idegenvezető megszólaltatja a kollégium hajdani csengőjét, mű­ködteti a diavetítő ősét, a laterna magicát, meglebbenti a bújdosó diákok fekete zászlójának hű má­sát (az eredeti foszlányai Maros- vásárhelyt vannak kiállítva.) A korabeli bútorokkal berendezett osztályterem tábláján pedig az egykori iskolájába visszalátogató Móricz szavai fehérlenek: „Kutya nehéz iskola volt... abban az időben a pataki Collegium jó is­kola volt. szép iskola volt, nagy- tekintélyű iskola volt, de — ne­héz iskola volt. Itt ugyanis a ta­nárok azt akarták, hogy a diák tanuljon.” M. Zs. Észtendőről esztendőre több kis­dobos és úttörő nyári programjá­ban szerepel a táborozás. Nagy­szerű, felejthetetlen élmény: sá­torban alvás, nagy gyaloglások, fürdés, portya, vetélkedő, sok já­ték, daltanulás és tábortűz. A tá­borozást — ahogyan egy krónikás megfogalmazta — nem lehet meg­unni. És a táborhelyet minden évben más vidéken építik fel. Ilyenformán aki kisdobosként tá­borba száll — hat-hét év alatt vé­giggyalogolja hegyeinket — és „megkóstolja" minden folyónk, tavunk vizét! Az idei tervek készítését már hónapokkal ezelőtt elkezdték a csapat vezetőségek és a táborozá­si szakbizottságok. A különféle szempontok mellett alapvetően egy dologra figyeltek: a tavalyi táborozáskor mire szavaztak, mi­lyen hegy, víz, völgy közelében szeretnének tábort verni az út­törők. A tervek immár megvalósítás előtt állnak. A csapatoknál már minden pajtás tudja, hogy mikor, hova indulhat. Ezeknek a tervek­nek egy részéről szólunk most, s majd a többire is visszatérünk. □ □ □ A kecskeméti járás úttörői az idén Sírokon, a Mátra tövében építik fel a járási váltótábort. A tervek szerint csaknem ezerkétszá- zan — hét-, tíznapos váltásban, esetenként százhatvanan — is­merkednek majd a Mátrával, ki­rándulnak Egerbe, Párádra, a Ké­kestetőre. Bükkszékre fürödni járnak, és több gyalogtúrán a hegy növényvilágát térképezik fel. Új­szerűén rendezik meg az aka­dályversenyt és a vetélkedőket is. A sátortábort az izsáki és'a ja- kabszállási KISZ-esek építik fel, ügyelve arra, hogy maradjon hely játékra, mozgásra is. A konyha helyét is ők jelölik ki, s minden csoport önálló konyhát vezet, fő­ként a szülői munkaközösségek segítségével. A siroki táborozáson egyetlen járásbeli csapat nem vesz részt: a kerekdombiak — ők az idén az NDK-ba mennek. Csapattáborba készülnek az ágasegyháziak a Duna partjára, és a tiszaalpári kisdobosok Egerbe. Vándortáborba indulnak a tisza- alpáriak júliusban — Váctól Hol­lókőig —t,' és á kunszentmiklósiak Gyöngyös—Eger útvonalon.. Ilyenformán néhány csapatnál akár kétszer is útrakelhetnek a pajtások. □ □ □ Balatonberénybe indul három­száz bajai úttörő. Vendégek lesz­nek a balatonszentgyörgyi pajtá­sok táborhelyén. Kárászon az idén is kialakítják a napközis tábort, ahol háromszáz pajtás töltheti el a vakáció egy részét közösségben, sok mozgással, játékkal, de még­is szervezetten, felügyelet mellett. A bajai kisdobosok egy csoport­ja vándortáborozni indul, a, Ve­lence elnevezésű túrára, székhe­lyük Székesfehérvár lesz. A Bükk hegység útjait harmincán járják majd végig, természetesen veze­tővel. A bajai járásból kilenc csapat­tól csaknem hétszázan mehetnek a káptalanfüredi váltótáborba. Szelíden a hercegszántói úttörők — Balatonberényben a felsőszent- ivániak építik fel csapattáborukat. A csávolyi és a bácsbokodi paj­tások az egyre kedveltebb vándor­tábort választották nyári prog­ramnak. A Halason, illetve a halasi já­rásban élő úttörők közül nagyon sokan mehetnek — és mennek is — a kunfehértói faházas úttörő­táborba. Az idén részben napkö­zis tábort alakítanak ki a tó mel­lett pihenő gyerekeknek, részben szaktáborban itt képzik majd a következő mozgalmi esztendő őrsvezetőit. A nyár folyamán ösz- szesen mintegy nyolcszáz kisdo­bost és úttörőt várnak Kunfehér- tóra. Az elmúlt nyáron Dömösön volt a halasiak váltótábora, ekkor döntötték el, hogy az idén Sikon- dára mennek. A terv megvalósul, sátortáborukat Sikondán építik fel, s indulnak, négy csoportban, esetenként nyolcvanan a szép kör­nyezetbe. A halasi Szűts József úttörő- csapat negyven tagja öt felnőtt kíséretében Lengyelországba, Krakkóba és Nova Hutába mehet. Valamennyien kézilabdázók, atlé­ták, birkózók — útjuk 14 napos' csereüdülés lesz. A halasi járás úttörőinek sátor­tábora ugyancsak Sikondán épül fel, csoportonként száz úttörőt vár. Kunfehértóra üdülő pajtásokat, il­letve gárdistákat várnak, a járás minden csapatától. Őrsvezető­képzésre ugyancsak sor kerül. A halasiak minden táborát ösz- szefogással építik fel: a felnőtt ve- < zetőket KISZ-alapszervezetek tag­jai, ifivezetők és nyolcadikos út­törők segítik ebben a nagy mun­kában. □ □ □ A kiskőrösi Petőfi iskola csa­pata két egymást követő csopor­tot indít a Bakonyba! A tervek szerint túrájuk során részletesen megismerkednek a Balaton-felvi- dék történelmi és idegenforgalmi érdekességével. A Bem iskola húsz úttörője Lengyelországba, Tar- nowba mehet, csereakció kereté­ben. A járás úttörőcsapatai közül a keceljek faházas tábora az idén is Balatonrpáriáh lesz, a füjppsg^l- 1 áslak Zamaráiba indulnak. Akasztó és Páhi ismét összefo­gott: közösen táboroznak Veres­egyházán. Nógrád megyébe, Ki­rályrétre mennek a császártöltési úttörők. A bócsai pajtások a Vad­kerti-tó környékén tervezik a sátrak felverését. Csereüdülésre mennek a soltvadkertiek Keszt­helyre vagy . Balatonfüredre — ezekben a napokban dől el vég­legesen. A kiskőrösi járásból mintegy ezerkétszázan táboroznak az idén! Rejtvényfejtőknek Pajtások! A számkerék fejtörő nyerteseinek névsorát és a helyes megfejtést a jövő héten közöljük. Selmeci Katalin • A könyvtár vendégkönyve. (MTI-fotó—KS) SSÍÍSÍÍÍiS: Molnár Zoltán: A VERESÉG (9.) — Kompasz van- ebben a ló­ban. — Mi van benne? — Nem vezetem, csak megy. Iránytű van a fejébeh. — Figyelem én is — kapta fel a fejét Dvorcsák. — Én is fi­gyelem. Ez, barátom, afféle kép­zett ló. Királyi ló, na! Szóval, nem akármilyen! — Hallod-e, János! — csóválta meg a fejét Czauner. — Te sem \ vagy am akármilyen. S a Változatosság kedvéért ro­mánul káromkodott egyet, sűrű drakulujt emlegetve, s illetlen cselekvésre bíztaitva az egyedül- való domnulét. A román felkapta egy picit a fejét, de nem fordult hátra, csak a fülét hegyezte, akár a lova. — Scsi romunescsiP — kérdez­te aztán halkan. — Minden nyelven tudok, fiam — mondta neki Czauner. — Csak az ostoba emberek nyelvét nem vagyok képes megtanulni, hogy egyszer szót értenék azokkal is. Dvorcsák gyanúsan pislogott rá, vajon kire gondol, ha ostobát mond. De hamarosan megnyugo­dott, mert /Czauner egy tőle szo­katlanul hosszú mondatban ki­fejtette a véleményét, s az már semmiképpen nem vonatkozhatott őrá. — Az embereknek ugyanis.:. — magyarázta Czauner — értem ezen a munkás embereket, szó­val a parasztokat is ... még az elnyomóiknál is, az elnyomó ura­iknál is nagyobb ellenségük a sa­ját ostobaságuk. Mert vagy azt nem 'képesek megérteni, hogy ki okozza a nyomorúságukat, ki az ellenségük ... vagy ha legalább erre már rájöttek, akkor meg azt nem képesek kitalálni, hogyan cselekedjenek ellenük a legered­ményesebben. így aztán attól fé­lek, hogy ez az egész dolog egy kicsit sokáig el fog tartani. Hallgattak mindnyájan; emész­tették. — Milyen dolog? — kérdezte meg aztán Dvorcsák. — A forra­dalomra gondolsz? Hogy talán a világforradalom az, ami tesze- rinted sokéig el fog tartani? Czauner nem válaszolt. Maga is' sokallotta, mennyit beszélt most egyszerre. Elgondolkoztak. Alig vették észre, hogy már kő van alattuk. Hát itt a falu. Szüikült is. 13. A házat, ahova Arankáék meg­érkeztek, láthatóan a tavaszon meszelték. A faoszlopos kis tor­nácon borsószalma száradt. Nagy, fehér kutya vigyázott az udvarra, láncon; de most aludt. Mikor a tornácajtót megnyikorgatták, fel­ébredt, csendesen bámulta őket, egy kicsikét mozdult is, bár in­kább csak úgy jelentkezésképpen. A kislány rászólt: — Aludj csak. — S aludt to­vább. Ez a kicsi Aranka töprengés nélkül tette, amit egy háziasz- szonynak tennie kell. Először is vizet öntött a lavór­ba. — Jó állott — mondta. S oda- koppintotta a kis fekete szappan­darabot is a székhez. Hozott ki a szobából tiszta tö­rülközőt. Azután hozott a kamarából egy gömbölyű kupulykókosarat. — Csinálok rántottét, jó? Serpenyőbe szalonnát vágott, s csak azután gyújtott be szalma­csóvával. Gallyat szúrkált be kö­zé; aztán megforgatta a szalon­nát. Ütött rá három tojást, meg­kavarta; amikor levette, jól meg­paprikázta. Bevitte a tisztaszobá­ba. A szoba sarkában a kana­péra egy kis rongypokrócot do­bott, arra- ültette a vendéget. Már hozta is kiskosárban a kenyeret. Meg kést, villát. — Nahát — állt meg akkor az asztal előtt —, fogyassza egész­séggel! Én addig ágyat vetek. A fiatalasszony nem ellenke­zett, hogy nem fekszik le fényes nappal. Tudta jól, hogy őneki most le kell feküdnie. Eddig csak szótlanul nézte a kislányt, ahogy tesz-vesz. Most meg ugyanolyan szótalanul enge­delmeskedett neki. Hát igen, először is megmosak­szik. Levetette a blúzát. Egy kis vízzel megpacskolta-hűsítette kar­ját, vállát. Aztán furcsán feszülő, duzzadt keblét nyugtatgatta be­nedvesített ujjai óvatos kis moz­gatásával. Míg a törülközővel lassan fel- itatgatta a bőréről a vizet, érezte, hogy egyszerre milyen éhes lett. Be is ült rögtön az asztal mö­gé a kanapéra, és egy-kettőre mind megette a három tojásból sütött szalonnás rántottét. A kislány megvetette az ágyat. Közben egyszer még egy köcsög aludttejet i!s odatett az asztalra. Hát ez esett a legjobban, ez az aludttej. — Jó hideg — figyelmeztette a gazdasszony, hogy azért csak óva­tosan. — Igen —bólintott. — Óvatosan, eszem. Mikor aztán az aludttejes kö­csögnek is az aljára ért, a ki­csi Aranka még az udvar végébe is elirányította a meszelt budihoz. Fogta addig a kutya láncát; vala­hogy meg ne ijessze. Visszaérkezvén, megkérdezte, hogy ne segítsen-e levetkőzni, le­feküdni. V Nem, nem, magam is elbol­dogulok. De előbb a lábam, még azt is megmosnám. — Az ám — egy kicsi zavarral bólintott, mert úgy érezte, ez is neki kellett volna, hogy előbb eszébe jusson. Volt még egy kis gallyparázs, gyorsan enyhített rajta egy fél lavór vizet. Bizony, ez is ráfér, az alapos lábmosás. Végre odáig jutott, hogy fogta a szatyrot, s kivehette belőle a hálóingét. De gondolt egyet, s ki­szedte a többi holmit is; meg­mutatta a kislánynak. — Megnézed, Aranka? Látod, ez itt a pólya, ez meg a kis rékli meg a pelenkák. — Ó — csücsörítette a kislány a száját. Ingadozott, hozzá merjen-e nyúlni. Végül nem mert. — Nem elég tiszta a kezem. S már tartotta is a szatyrot, hogy gyorsan tegye csak vissza bele. Visszacsomagolt hát mindent, s odatette a szatyrot a keze ügyé­be, az ágy lábához. Hanem ez aztán igazán nagyon jólesett: megmosakodva, tiszta lábbal ágyba bújni. Alig is érzett tartózkodást az idegen ágytól; el­nyúlt, nagyot sóhajtva, a hűvös vásznak között. S most már várta is, hogy jöj­jenek megint a fájások. Tudta, hogy ezután már majd sűrűsöd­nek. De egyelőre nem jött semmi fá­jás. Csak a megpihenés csendes öröme szivárgott széjjel a tagjai­ban. — Aluggyon! — mondta neki a kislány, s már az ajtóhoz is láb­ujjhegyen ment. Betette, és nagy csend lett. 14. Úgysem alszom, gondolta akkor Csóti Aranka. András ide fog jön­ni, megvárom. Ide fogja vezetni az a kopaszra nyírt kisfiú. így nagyon jó lesz, itt várni, ebben a tiszta,' keményre vasalt ágyban. Ételtől megerősödve. Langyos víz­től megenyhülve. S gondolni is csak szépre, ünne­pire akart. Taláp a kék égre, a folyó fe­lett. Azokkal a könnyű kis fá­tyolfelhőkkel ... Aztán szép fe­hér őszirózsák jutottak eszébe. Azon a napon, amikor a katpnák letépték a sapkájukról a címeres gombokat, s olyan csodálatosan szép fehér őszirózsákat tűztek fel, hogy addig soha életében nem lá­tott olyan gyönyörű őszirózsá­kat ... András sapkáján az őszi­rózsa !. .. Mert az övé volt a le­geslegszebb, ahogy mentek egy­másba karolva végig a Rákóczi úton. Mintha zene is lett volna; halk, megindító zene ... észrevét­len úszott a tömeg között, körül­ölelte, körülfolyta, magasztos hul­lámaira vette; valósággal ringtak, repültek rajta. így, könnyedén ringott, lebe­gett, szinte repült. S közben egy­szer csak halk csörömpölés, sus- morgás hallatszott át a konyhá­ból. (Folytatása következik.) Készülődés a táborozásra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents