Petőfi Népe, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-18 / 114. szám

♦ 1979. május 18. • PETŐFI NÉPE • S Felkészült a konzervipar Beszélgetés Mihalusz Ferenccel, a Konzervipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával Tartósítóiparunk olyan mennyiségű árut képes előállítani, hogy a hazai ellátáson felül termékeiből bőségesen szállíthat külföldi piacok* ra is. Termelésének több mint 70 százalékát külföldön értékesíti. A tartósítóipar fejlődésére jellemző, hogy a konzervgyárak termelése 1960-ban 118 ezer tonna, öt évre rá, 288 ezer tonna volt, tavaly pedig, már nem kevesebb, mint 680 ezer tonna főzelék- és gyümölcskonzerv hagyta el a gyárak kapuját. Az idei terv szerint a tavalyihoz mérten 10,6 százalékkal kell növelni a konzervipar termelését. Hogyan ké­szültek fel a minden eddiginél nagyobb feladatra? Erről beszélgettünk Mihalusz Ferenccel, a Konzervipari Vállalatok Trösztje vezérigazga­Viz alatti régészet tójával. A termelési kedv változatlan A legutóbbi három eszten­dőben rendkívül hullámzó volt a konzervipar nyers­anyagellátása. 1976-ban a ter­vezettnél kevesebb, 1977-ben több, tavaly pedig ismét keve­sebb zöldséget és gyümölcsöt vásárolhatott fel a tartósító­ipar. Mire számítanak az idén? — Az idei szerződéskötések ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy a tavalyi gyengébb termés nem befolyásolta a termelési kedvet — kezdte a beszélgetést Mihalusz Ferenc. — Gyáraink a nagyüzemi gazdaságokkal a szerződéses tár­gyalások idején értékelték a múlt év tapasztalatait. Megállapították: abban, hogy a tervezettnél jóval kevesebb uborkát, zöldpaprikát, paradicsomot stb. dolgozhattak fel a gyárak, főként a rendkívüli idő­járás játszott közre. A szerződések eredménye jel­zi, hogy a gazdaságokban az idén is megvan a készség a konzerv­gyárakkal való együttműködésre. Idei terveink szerint ugyanis zöldségfélékből 790 ezer tonnára, gyümölcsökből pedig 190 ezer tonnára számítottunk. Kedvező­nek tekinthető, hogy a mezőgaz­dasági üzemek ennél lényegesen nagyobb nyersanyag-mennyiség értékesítésére kötöttek szerződést. Zöldségből mintegy 850 ezer, gyü­mölcsből pedig 220 ezer tonna ter­melésére vállalkoztak. A vevőkhöz kell igazodni — Alapvető népgazdasági érdek, hogy a belső ellátás mellett a konzervipar minél többet, és legfőképpen pedig jó áron exportáljon. Ehhez azonban nem elég csak a ter­melés növelése. Miként lehet elérni, hogy a piaci igények­hez igazodjon a nyersanyag- termelés? — Való igaz, hogy a piacot nem lehet csak a termékek mennyiségi növelésével megtartani és bőví­teni. Ahhoz, hogy termékeink piacra találjanak, és jó áron ér­tékesíthessük, legfontosabb a jó minőség. Ez elsőrendű követel­mény az élelmiszereknél, ahol a nr lőség fogalmába mindenkor '■értendő az áru mikrobiológiai tisztasága, a kialakult fogyasztói szokásoknak megfelelő külleme, és nemcsak a termék íze, hanem a csomagolása is meg kell, hogy feleljen a vásárlók igényeinek. Mindezen túl az is szükséges a piacaink bővítéséhez, hogy pon­tosan ismerjük: a vevő mit akar vásárolni. Tehát megfelelő pia­ci információk alapján kell a ter­mékszerkezetünket kialakítani. Ehhez viszont nem választhatunk más utat, mint a tudatos, előrelá­tó termeltetést. Olyan nyers- anyagelőállítást, tehát olyan zöld­ség- és gyümölcsfajták termelte­tését és feldolgozását, amely le­hetővé teszi a piaci keresletnek megfelelő tartósítóipari termék- szerkezet kialakítását. Tapasztalataink szerint válto­zatlanul kelendőek a nemzetközi piacokon a főzelékkonzervek, a paradicsomkészítmények, a sava­nyúságok — csemegeuborka kor­látlanul eladható —, a fűszerpap­rika, az almasűrítmény, főként a bogyós és a csonthéjas alapanya­gú befőttek. Csökken viszont a kereslet a vöröshagyma, a gyö- kérzöldség-szárítmányok, a ká­posztafélék és a nem kellő ösz- szetételű, vegyes befőttek iránt. A piac alakulásának változása arra kötelez bennünket, hogy idő­ben jelezzük a nyersanyagterme­lő gazdaságoknak a kereslet-kí­nálat alakulását. Ez azért is fon­tos, mert így a mezőgazdasági üzemek fejlesztési elképzeléseiket a piaci igényekhez igazíthatják. Hiszen a nagyértékű gépek, be­rendezések, előfeldolgozó gépso­rok, több száz hektáron gyümölcs­telepítések beruházási döntéseinél alapvetőnek kell lennie az ér­tékelési biztonság megteremté­sének mégpedig hosszú távú szer­ződéseken alapuló együttműkö­déssel. Mindenesetre az idei szerződés- kötések során már jobban sike­rült az érdekeket egyeztetni, s a piaci követelményekhez igazítani a termelési szerkezetet. Ezt jelzi, hogy a kelendő cikkek nagy több­ségéből a nyersanyagellátás biz­tosítottnak látszik. Zöldborsóból, zöldpaprikából, paradicsomból, zöldbabból, uborkából a terve­zettnél nagyobb mennyiség ter­melésére vállalkoztak a gazdasá­gok. Gyümölcsből is kedvezőnek látszik a szerződés szerinti nyers­anyagellátás. Almából, körtéből, őszibarack- és sárgabarackból a tervezettnél nagyobb mennyiség átvételére szerződtünk, viszont sajnos, meggyből, málnából, sza­mócából a tervezettnél kisebb mennyiségre számíthatunk. Jó kapcsolatokra törekszünk — A gazdaságos magas szín­vonalú feldolgozás, a jó minő­ségű késztermék előállításának alapfeltétele a jó kapcsolat a nyersanyagtermelők és a fel­dolgozók között. Mit tesznek a gyárak ennek érdekében? — Az idei. terveink feszítettek, de nem megoldhatatlanok. Különösen az exportban kell előbbrelépnünk ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazai ellátást elhanyagolhatnánk. Ezt jelzi, hogy az idén, a tavalyinál belföldre 13,2 százalékkal több árut kell szállítanunk. A rubelelszámolású exportmunkát 5,4 százalékkal, a dollárelszámolású exportunkat pedig 15,4 százalékkal kell nö­velnünk. Érthető, hogy ezt a nagy fel­adatot csak a mezőgazdasági üze­mekkel szorosan együttműködve leszünk képesek megoldani. Ak­kor sikerül jó partneri viszonyt kialakítanunk, ha a mezőgazda- sági termelők megtalálják a szá­mításukat azoknak a nyersanya­goknak az előállításánál, melye­ket nekünk termelnek. Ezért na­gyon fontos, hogy a megfelelő árat fizessük a konzerviparnak termelt termékekért. Véleményünk szerint az ár mellett azonban arra is szükség van, hogy az alaptermelőinknek megfelelő szolgáltatásokat nyújt­sunk. Arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági üzemek vetőmag-, műtrágya-, növényvédőszer- és gépellátását mindig figyelemmel kísérjük, és ha szükséges, ezek beszerzésében segítségeit nyújt­sunk. A paradicsom, uborka, zöld­paprika, a fűszerpaprika, a zöld­bab, a vöröshagyma esetében nö­vényvédelmi hozzájárulást is fize­tünk. A kertészeti termékek ter­melésének fejlesztését szaktanács­csal is támogatjuk. E célból az egyetemekkel és a kutatóintéze­tekkel, hosszú távú szerződést kötöttünk, hogy nyújtsanak szak­tanácsot az üzefmeknek például a fólia alatti termeléshez, a zöld­paprika-termesztéshez, a paradi­csom növényvédelméhez stb. Igyekszünk a zöldségtermesztés műszaki fejlesztéséhez is hozzá­járulni. ' A konzerviparral szerző­dött nagyüzemekben tavaly pél­dául már 482 borsócséplőgép és kombájn, 167 zöldbabbetakarító- gép dolgozott. A paradicsomter­melő nagyüzemek 105 • felszedő­gépet és 50 előfeldolgozó gépsort üzemeltettek. Sok gazdaságban megtalálható már a gyökérzöld­ség- és a vöröshagymabetakari- tó-gép is. Néhol kísérleteznek az uborka és a zöldpaprika egyme- netes gépi vetésének megoldásá­val. Mindez jelzi, hogy kellő együttműködéssel előbbre lehet lépni a kertészeti kultúrák gépe­sítésében. Még egy-két hét, és elérkezik a zöldborsó-betakarítás ideje. Nem kevesebb, mint 80 ezer tonna zöld­borsó átvételéről és feldolgozá­sáról van szó. S ezzel megkezdő­dik az idei konzervgyártási sze­zon. Iparunk 26 ezer dolgozója együtt a mezőgazdasági termelők­kel, felkészült rá, hogy az idén még több és jobb konzervet szál­líthassunk a hazai és a külföldi piacokra — mondta befejezésül Mihalusz Ferenc. Cs. F. MEZŐGAZDASÁGI MUNKAER ŐMÉRLEG Mérséklődött az elvándorlás A mezőgazdaságban alapjában a határozott stabilizálódás jelei mutatkoznak a foglalkoztatottak számának, alakulásánál. Elsősor­ban az állami gazdaságokban mér­séklődött a munkaerő elvándor­lása; a létszám tavaly mindössze 0,5 százalékkal csökkent. A tsz- ekben a korábbi években kimuta­tott 25—30 ezres létszámvissza­esés szintén mérséklődött. 1978- ban az összesítések szerint 10—15 ezer dolgozó hagyta csak el a közös gazdaságokat — mindez a MÉM-ben készült összesítésből de­rül ki. Az állami gazdaságokban külö­nösen figyelemre méltó, hogy a, fizikai foglalkozásúak létszámá­ban jelentős változás nem tör­tént. Az emberek ragaszkodnak munkahelyükhöz. Ellenben az al­kalmi munkavállalók manapság már nehezebben kötelezik el ma­gukat, akárcsak rövidebb idő­szakra is. A korábbi intézkedések nyomán a nem fizikai létszám is állandósult. Az összes foglalkoz­tatottaknak mindössze 13 száza­léka tartpzik ebbe a kategóriába, ami lényegesen kedvezőbb arány, mint a népgazdaság más ágaza­taiban. örvendetes, hogy a fizi­kai létszámon belül nő a maga­sabb szakképzettségüek aránya. Tavaly az összes dolgozók szá­mának harmadát tették ki a szak­munkások. A termelőszövetkezetekben fő­leg azzal magyarázható a lét­számnak a korábbihoz képest ki­sebb arányú csökkenése, hogy a gazdaságokban jó ütemben fejlő­dik a termékfeldolgozás és ér­tékesítési tevékenység, ami állan­dó munkaalkalmat biztosít. A dolgozói létszám 90 százaléka egyébként tartósan foglalkoztatott aktív korú tag és alkalmazott. Az összes foglalkoztatott közül 76 ezer dolgozik szellemi munkakörben, közülük 16 ezernek van felsőfo­kú, 30 ezernek pedig középfokú végzettsége. A szakember-ellátott­ság országos átlagban megfelelő, mivel egy-egy tsz-re tíz felsőfokú és 20 középfokú végzettséggel ren­delkező szakember jut. Valójában azonban nem ilyen jó az arány. A városokhoz közel eső, jól fel­szerelt nagyüzemekben lényege­sen nagyobb számú egyetemet, főiskolát végzett szakember dol­gozik, míg a kedvezőtlen adottsá­gú tsz-ek ellátottsága rosszabb. Gyakran csak egy-két mérnök te­vékenykedik egy-egy rosszabbul fizető üzemben. (MTI) A pedagógusok közművelő munkája Még néhány éve a falvak, vá­rosok kulturális életében a hi­vatásos közművelők mellett szin­te csak a pedagógusok működtek közre, ma már mind szélesebb körben kapcsolódnak be ebbe a munkába az értelmiség más réte­gei is — állapítja meg az a beszá­moló, amelyet tegnap vitatott meg a Pedagógusok Szakszerve­zetének központi vezetősége. A szakszervezet kulturális nevelő munkájának helyzetét, tartalmá­nak továbbfejlesztési lehetőségeit elemezve a beszámoló rámutat ar­ra: a kedvező változás nem csök­kenti a pedagógusok szerepét, közművelő munkájuk jelentősé­gét. (MTI) A jelenkori régészet modern módszereket és eszközöket hasz­nál a víz alatti kutatásokban. A víz alatti televízió használatával sok vízbe elsüllyedt tárgyat talál­tak már meg. Sokat segít a szo- nár nevű berendezés is, amely az ultrahang visszaverődésén alap­szik. Természetesen a víz alatti sztereo fényképező berendezés is nélkülözhetetlen a kutatáshoz. Könnyűbúvárok is régóta dolgoz­nak már a régészet szolgálatában. A víz alatti „ásatási7’ ma már nagy teljesítményű iszapelszívó berendezés is végzi, amely rögzí­tett sínen halad, és négyzetről négyzetre halad a kiásandó objek­tumon, például egy elsüllyedt ha­jón. Irányítását természetesen a könnyűbúvár végzi, akinek a biz­tonságáról is többféle módon gon­doskodnak újabban. Félgömb ala­kú, négy lábon álló, telefonnal fel­szerelt plexikupolát horgonyoznak nehéz súlyokkal a fenékhez. A le­vegővel töltött kupolfk alatt a bú­vároknak csak mellmagasságig ér A rádióhullámok hullámhossz- tartománya igen széles: a néhány­szor tízkilométeres, igen hosszú hullámoktól a centiméteres—mil­liméteres mikrohullámokig terjed. E hullámhossztartományon belül, a hosszabb hullámoktól a rövi- debbek felé haladva a rádióhul­lámok terjedésében igen érdekes változás figyelhető meg: a hosz- szabb hullámok terjedése a han­géhoz, a rövidebbek viselkedése pedig a fényéhez hasonlít. A mé­teres — ultrarövid — hullámok ez utóbbi tartományrészbe esnek, s már teljesen a fényhez ha­sonlóan, csak egyenes vonalban terjednek, s ellentétben a közép- és rövidhullámokkal, az ionoszfé- ráról gyakorlatilag nem verődnek vissza. Ezért van az, hogy az URH-adókat csak ott lehet ven­ni, ahol az adó- és a vevőantenna „látják” egymást. Ez jó dolog, mert így az egymástól távol levő. ugyanazon frekvencián dolgozó a víz, tehát kiveheti szájából lég­zőkészülékének csutoráját és nyu­godtan telefonálhat. A fülkében tartalék légzőkészüléket is tárol­nak és a búvárnak — ha baj van a légzőkészülékével — csak odáig kell úsznia, hogy segítsen magán. A kizsilipeléshez használt fűtött, kényelmes nyomáscsökkentő kam­ra ugyancsak újdonság. Ez az unalomtól is megkíméli a régész­búvárokat. A szabályozható lég­nyomású, gömb alakú fülke bel­sejében egyszerre négy búvár tar­tózkodhat. Bár a kamrát telefon­nal és olvasnivalóval is ellátták, a felszínre jutás hosszú ideje alatt a búvárok inkább beszélgetnek, vagy sakkoznak. E fölszerelést először egy ti­zenhárom évszázaddal ezelőtt el­süllyedt bizánci hajó roncsainak a feltárásakor próbálták ki. A ha- jó mintegy 50 tonna terhet szállít­hatott és a legutolsó útján körül­belül 900 amfora — kétfülű cse­répkorsó — bor volt a rakomá­nya. állomások nem zavarják egymást. A másik előny a rövid antenna. A három méter hullámhosszú, 100 megaherz frekvenciájú adás-vétel biztosításához például elegendő egy 75 centiméteres „bot”-anten- na. Ilyen antennákkal pedig már biztonságosan közlekedni is le­het. A felsorolt előnyök együttvéve igen alkalmassá teszik az ultra­rövid hullámsávtartományt adó­vevő berendezések működtetésé­re, ún. rádiótelefon-hálózatok ki­építésére. Ilyen készülékek 30—40 deka súlyú, kis hatótávolságú ki­vitelben éppúgy készülnek, mint épületekbe, gépkocsikba, repülő­gépekbe beépített 50—100 kilo­gramm súlyú, nagy teljesítményű és hatósugarú változatokban. Ä mentők, rendőrok, tűzoltók tevé­kenysége ma már szinte elképzel­hetetlen ezek nélkül. • Görög váza cserépdarabjait találták meg a régészbúvárok. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Beszélgetés URH-hullámokon Éjszakai ellenőrzés • A szűk mérést bizonyítja Kecskés Gergely fel- • Szeszes ital a kocsmában tartózkodó (iatalkoráak ügyelő Komáromi Ferencnének. előtt. A megyei rendőr-főkapitányság illetékes, fiatalkorúakkal foglal­kozó nyomozói, az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség szakembe­reivel közösen, éjszakai ellenőr­zést tartottak Kiskunhalason és Jánoshalmán a szórakozóhelye­ken. Érre az akcióra meghívták szerkesztőségünket tapasztalatot gyűjteni arról, mikén szegik meg a szórakozóhelyek felszolgálói az előírásokat, hogyan keverednek rossz társaságba a fiatalok. Alkonyodon már, amikor Kis­kunhalason a Harangos téri büfé­be léptünk be. Az ajtókat egyen­ruhás rendőrök biztosították, de rendzavarás nem történt, fiatal­korúakat nem szolgáltak ki. Több baj volt azonban a büfé kiszol­gálóival. Az ellenőrzéskor RÍüller József tartózkodott a pult mögött, bár nincs a büfénél alkalmazás­ban. Mondani sem kell, hogy mun­kaköpeny sem volt rajta. Nem vol­tak elhelyezve a borkutakon a 'feliratok, a kiszolgált vegyes­pálinka emberi fogyasztásra alkal­matlan, szennyezett volt. A hivat­kozás: ilyen pálinkát kaptak a szeszipartól. Ezt majd a labora­tóriumi vizsgálat kideríti. A jegy­zőkönyvet mindenesetre felvették. A városi Mackó bisztróban ve­gyes kép fogadta az ellenőrzőket. Az egyik asztalnál egy háromtagú társaság ült: Csáki Vilmos, Bocsa, II. kerület 59., Kichler József, , Kiskunhalas, Sziklai Sándor tér 8. és Opószki Mihály, Kecel, Kun Béla utca 16. szám alatti lakosok. Valamennyien büntetett előéle- tűek, az év elején szabadultak kü­lönböző bűncselekmények elköve­tése miatt kiszabott büntetésük­ből. Munkahellyel egyikük sem rendelkezik, sőt Csáki Vilmos még igazolni sem tudta magát, mert állítása szerint, elvesztette személyi igaáblványát. ' Mindhár­mukat közveszélyes munkakerü­lésért jelentették fel. Jánoshalmán, a Bácska étte­remben szinte vágni lehetett a füstöt, a söntésben azonban sötét­ség volt. Oda tértünk be, s ren­deltünk két fél rumot, meg egy fél konyakot. Komáromi Ferencné szolgált ki bennünket, s a két rum 50 milliliter helyett csak 46-ra si­került. A hamis mérés 1,90 forint „nyereséget hozott számára”. Amíg a_ kereskedelmi felügyelő a jegy­zőkönyvet készítette a nyomozók körülnéztek az állomáson. Egy tízéves, fázó gyermek didergett az egyik pádon. A bátyját várta, aki bent szórakozott az étteremben. A fiatalembert előkeríteni, majd a gyermekkel együtt útnak indí­tani, nem sokáig tartott. A községben az egyik leglátoga­tottabb szórakozóhely a presszós vendéglő. Az asztaloknál fiatalok, s a termet betölti a fülsiketítő zaj. Igazoltatás. Az egyik társaság előtt sörösüvegek sorakoznak, ám az együttes egyik tagja még nem töl­tötte be a 18. életévét. Nem a fia­talkorú, a felszolgáló, Pusenszki Sándor a felelős. El is ismeri, nem kérdezte meg a fiú életkorát, ezért szolgálta ki sörrel. Nemcsak en­nél, hanem egy másik társaság­nál is akadt egy fiatalkorú. Haj­dú Ilona felszolgáló vitte ki szá­mára a sort. Tették ezt mindket­ten annak ellenére, hogy ismerik a rendelkezést, fiatalkorút sze­szes itallal kiszolgálni tilos. Amíg a kereskedelmi felügye­lők rögzítették a tényeket, az ét­terem zsivaja elől az utcán keres­tünk menedéket. Néhány percig ácsorogtunk, amikor az utcába ka­nyarodott egy segédmotor-kerék­pár, amelyen ketten ültek. A rendőrök megállították. Odor Fe­renc,-Jánoshalma, Kinizsi Pál ut­ca 7. szám alatti lakos, a segéd­motor vezetője, enyhén szólva it­tas állapotban volt, akárcsak „uta­sa”, Pintér Antal Mihály, János­halma. Dózsa György út 43. szám alatti lakos. A két illuminált fér­fi hosszú fejtegetésbe kezdett ar­ról, hogy nem messze, csupán szegfűért szaladtak el, s bizonyí­tásként be is mutatták a virágot. Ez azonban nem segített, mert a segédmotor vezetőjét vérvételre állították elő, és feljelentették. Az éjszakai ellenőrzés során más tapasztálatok is akadtak. Elő­fordul, sajnos, sok helyen még az ittas emberek, fiatalkorúak ki­szolgálása, az étel- és italadagok hamis mérése. A szülők felelőssé­géről is említést kellene tenni, hi­szen nem egy helyről kellett nem fiatalkorúakat, hanem gyermek- korúakat elküldeni. Sok szülő ta­lán nem is sejti, hogy fiatal leá­nya vagy fia nem a kultúrházban, hanem a kocsmában keresi a szó-, rakozást. A razzia meggyőzően bi­zonyította, szükséges és fontos a szórakozóhelyek időnkénti ellen­őrzése, vizsgálata. Ez bizonyos fo­kig a megelőzést szolgálja, de eh­hez szükséges a szülők, a nevelők segítsége is. Géme« Giber

Next

/
Thumbnails
Contents