Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-13 / 86. szám

1979. április 13. • PETŐFI NÉPE • I Minden ötödik állampolgár A statisztika szerint Magyaror­szágon ma minden ötödik állam­polgár — a lakosság 20 százaléka — nyugdíjas korú. Ennek az Eu­rópában egyedülálló aránynak két oka van: az egyik az alacsony nyugdíjkorhatár, a másik a lakos­ság demográfiai helyzete. 1978-ban a nyugdíjasok létszá­ma — a 100 ezer (MÁV) nyugdí­jast is számítva — meghaladta a két milliót: az egész évre kifize­tett nyugdíjösszeg pedig a 39 mii-' liárd forintot! Ennek a kétmillió nyugdíjasnak az életmódjával, egészségi állapo­tával, szellemi és fizikai energiá­jának hasznosításával, anyagi vagy más természetű gondjaival fog­lalkozni — mindannyiunk erköl­csi kötelessége. Nyugdíjban a „vezér úr” Emeleti szomszédom nyugdíjas mozdonyvezető, 26 évet töltött tengelyen. Huszonhat évig élte a masiniszták végtelen munkaide­jű, kiszámíthatatlan szolgálati be­osztású, nehéz életét. A gőzmoz­donyon — amivel az országot jár­ta Záhonytól Szegedig — a vezető egyik oldala megsül, a másik pe­dig megfagy. Nyáron a tűzszek- rény közelében megromlik a ma­gával hozott élelem, télen októ­bertől márciusig nem lábal ki a náthából. A vasútnál nincs kará­csony, se szilveszter, még a saját születésnapját is többnyire a moz­donyon ünnepli a dolgozó. A csa­láddal közös programot csinálni — reménytelen. Nos, ilyen nehéz évek után kapta meg az „obsitot”. Az em­ber azt hinné, hogy tájékára sem vágyik többé a fűtőháznak; hogy­ha teiiéti, végigjárja a gyógyfür­dőket, megáztatni reumás csont­jait; egyszóval, hogy élvezi a megérdemelt pihenést. Élvezte is — vagy három hónapig. Aztán előbb az álmatlanság kezdte kí­nozni, ezt követte később az ét­vágytalanság. Mint a megváltás, úgy jött neki nyugdíjas társa ajánlata: menjen el kazánfűtőnek az egyik tsz üvegházi kertészeté­be. A munka nem nehéz, csak a szolgálati beosztás olyan, amire fiatal nem vállalkozik: hetente há­romszor. 12 óra, s mindannyiszor éjszaka! A „vezér úr” — ahogy a mozdonyvezetőket régen szólí­fTóth Sándor felvétele) tották — boldogan vállalta. Első­sorban nem is a pénzért, hanem mert újra hasznos embernek érzi magát... Eltartási szerződés Államunk évről-évre tetemes összeget fordít az idős korúak szo­ciális gondozására. Hiszen nem minden idős ember él családi kör­nyezetben, sokan vannak közöt­tük, akik így vagy úgy rászorul­nak a társadalom segítségére. Ez a segítség sokféle lehet, a jó szó­tól a házi szociális gondozásig, a nyugdíjas tüzelőutálvány biztosí­tásától a gyógyfürdői beutalásig, az öregek napközi otthonában ka­pott meleg ételtől a születésnapi csőkor virágig. Egyik alföldi nagyközségünk ta­nácsának szakigazgatási vezetője szerint a legtöbb gondot nem azok az idős emberek okozzák, akik szerény nyugdíjuk — vagy terme­lőszövetkezeti járadékuk — mel­lett az állam anyagi támogatására is rászorulnak, hanem azok, akik gyenge fizikai erejük vagy meg­romlott egészségi állapotuk miatt nehezen vagy egyáltalán nem bír­nak önmagukról gondoskodni. Az ilyen embereknek volna a legna­gyobb szükségük a szociális ott­honbeli elhelyezésre, ám azok be­fogadó képessége távolról sem elégíti ki az igényeket. Az igé­nyek és lehetőségek közötti ellent­mondás — vagyis a szükség _— szülte az eltartási szerződések tár­sadalmi gyakorlatát. Nos, miután ez rengeteg visszaélésre adott al­kalmat, a Minisztertanács rende­letben kötelezte a helyi tanácso­kat a tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződések hatósági ellenőrzésére. Szükség is van rá, tette hozzá a tanács szakigazgatási vezetője, hiszen az egyik fél min­dig kiszolgáltatott helyzetben van, akinek érdekeire nekünk kell vi­gyáznunk. Nem mind öreg, aki nyugdíjas A közvélemény gyakran som­másan ítél: úgy tartja, hogy aki nyugdíjas, az feltétlenül öreg. Pe­dig a gerontológusok másfél évti­zede hivatalosan is különbséget tesznek a nyugdíjas között: fel­osztják őket középkorúakra, öre­gedőkre és — 75-ön felül — öre­gekre. Okkal-joggal, hiszen az öregedés hosszan tartó, s bonyolult folyamat, amelynek elején még a legtöbb embernél számottevő ak­tivitással találkozunk, s csak a végefelé jár együtt az életműkö­dés fokozatos romlásával, a kör­nyezethez való alkalmazkodási készség rohamos csökkenésével. Már most: a nyugdíjkorhatárt elérők legtöbbjének még 10—15 évre futja szellemi-fizikai ener­giájából, amit a közösség érdeké­ben hasznosan kamatoztathat. Ha 'igénylik. Ha módot adnak neki rá... 1977-ben az — akkori — 1,8 millió nyugdíjas közül 340 ezren állták hivatalos munkaviszony­ban; további 90 ezren voltak, akik az új rendeletnek megfelelően — bár elérték a korhatárt, mégsem kérték a nyugdíjazásukat. Ez a 430 ezer dolgozó olyan termelő erő, amelytől — miközben új ér­téket állít elő — „mellesleg” so­kat tanulhatunk. Éljünk a lehe­tőséggel. Ny. L. ÁPRILIS 23-TÓL Anyanyelvek hete — Tizenharmadik alkalommal rendezzük meg a magyar nyelv hetét, s az ünnepi megnyitó ez­úttal 'Békéscsabán lesz április 23- án. Első alkalommal választottunk azonban új címet a gazdag köz­ponti rendezvénysorozathoz: Bé­kés megyében a magyar nyelv he­te helyett 'az anyanyelvek hetét rendezzük meg — mondotta Lő- rincze Lajos, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat magyar nyelvi választmányának elnöke az MTI imunkatársának 'adott nyilat­kozatában —, ennek keretében a hazánkban élő nemzetiségek nyel­vének ápolására, kultúrájuknak a megbecsülésére irányítjuk a fi­gyelmet. Békés megyében kedve­ző adottságokra leltünk, hiszen a magyar ajkú lakosság mellett itt szlovák, román, szerb és német nyelvet beszélő nemzetiségiek is élnek. Április 23-án a békéscsabai szín­ház ad otthont a rendezvénysoro­zat nyitányának. Gosztonyi János oktatási államtitkár ünnepi meg­nyitójával ‘ kezdődik az anya­nyelvek hete. Békési szőttes cím­mel irodalmi összeállítást is lát­hat majd a közönség, s az ünne­pi műsort több Nemzetiségi együt­tes műsora is gazdagítja. Békés­csabán a városi tanács dísztermé­ben kétnapos országos tudomá­nyos konferencia kezdődik, Anya­nyelv iés kultúra címmel. Benkő Loránd akadémikus, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke Nyelvünk a XX. század utolsó ne­gyedében címmel tart előadást, s több jeles nyelvészünk beszél majd az iskolai anyanyelvi Neve­lés, a magyarországi nemzetiségi oktatás helyzetéről, távlatairól, a kétnyelvűség jelenségeiről, az ez­zel kapcsolatos kutatási módsze­rekről. A Békés megyei rendez­vénysorozat április 28-án, szom­baton — Szarvason — anyanyelvi fórummal zárul. Budapesten ezzel egyidejűleg rendezik meg a magyar nyelv hetét: számos művelődési házban, klubban, üzemben, vállalatnál több előadás hangzik el sokakat érdeklő, időszerű nyelvészeti kér­désekről. A fővárosban április 29- én, vasárnap az új nyelvművelő folyóirat, az Édes anyanyelvűnk szerkesztőivel találkozhatnak az olvasók a Kossuth klubban — s ezzel \fejezodik be az itteni ren­dezvénysorozat. A magyar nyelv hetét ország­szerte <— ha nem is la központi rendezvény ideje alatt '— több megyében megrendezik. PANORÁMA „Nyugdíjas” tehervitorlás Több mint hatvan esztendőn ke­resztül állt szolgálatban a Genfi­tavon a képen látható vitorlás- te­herhajó, amelyet a forgalomból 1968-ban történt kivonása után teljes egészében felújítottak, és múzeumhajóként még ma is meg­tesz part menti sétautakat. Az em­berek némi nosztalgiával indulnak útnak vele, vágyakozva az elmúlt idők vízi járműveire, amelyek nem voltak zajosak és nem okoz­tak környezetszennyezést (persze arra kevesen gondolnak, hogy ezekért kapta cserébe az ember a nagyobb sebességet és a kényel­met). A vitorlások virágkorukat a múlt század hatvanas éveiben él­ték, de a „szélmotor”. — különös módon — még akkor is jó ideig használatban maradt, amikor a gép már megkezdte diadalmas pályafutását. Eleinte a vitorlások;' ha pontosság dolgában nem is, de gazdaságosság tekintetében vetély- társai voltak a gőzösöknek. Költ­séges gépi berendezésre, üzem­anyagra nem volt szükségük; a gőzösöknél a gépek jelentékeny, területet foglaltak el, ezt a vitor­lásoknál további hasznos teherrel lehetett megtölteni. Ezeknek az előnyöknek volt köszönhető, hogy a vitorlások még akkor is százá­val járták a vizeket árukkal a gyomrukban, szelet, tengeráramot kihasználva, amikor a vitorláshajó fölött már régen megkondítotfák a halálharangot. AMERIKÁBÓL JÖTTÜNK... • Éjjel-nappal villognak a Broadway fényreklámjai. Állok a nemtudomhányadik utca sarkán és szoktatom a sze­memet a túlméretezett házakhoz, az eget is eltakaró reklámokhoz. Fények vibrálnak szakadatlanul. Paradicsomtengerben kábel nagyságú makarónik tekerődz- nek, villognak a felhőkarcoló- nyi fogsorok, a reklám szinte felfalja az embert. Nem lehet szabadulni tőle. A non-stop üze­melő tévék, megállás nélkül, tíz csatornán ontják a reklámot, az amerikai polgár erre ébred, ez­zel fekszik. Amerre megy, min­denütt fényplakátok, lepedőnyi, táblák, a falakon fel-alá cikázó neonfeliratok. Babaarcú, dúskeblű szőkesé­gek, markáns, napsütötte fér­fiak reklámozzák szélesvásznú mosollyal a legeslegújabb ágyat, autót, fényképezőgépet, villany- borotvát. Egyidejűleg az ameri­kai szépség- és életideált. Mert nem pusztán arról van szó, hogy a reklám közvetít az eladók és a fogyasztók között. Tájékoztat, hogy mire érdemes elkölteni a dollárokat. A reklám ezenfelül hibátlanul működő propaganda­gépezet is, amely észrevétlenül, de kiszámított pontossággal gyúrja meg a fogyasztót. Mi kell a tökéletes boldogság­hoz? — kérdi igéző mosollyal a szuperautomata mosógépet ba»- busgató házitündér. A felelet egyszerű: — Tökéletes kénye­lem. Mindenből a legjobb, a legújabb. Aki mindezt megvá­sárolja, máris tökéletesnek érez­heti magát. Tough guy-nak — kemény fickónak —, a reklá­mok szabványfigurájának. Ez a szerep annyira tetszetős, hogy senki sem gondol rá, valójában nem önszántából, szabad elha­tározással választotta. A reklám meggyőzi az embe­reket. Gusztust csinál az étel­újdonságokhoz vágyat ébreszt a társadalmi pozíció megszilárdí­tásához, modellt kínál vi­selkedéshez, életformához. A nagy amerikai álom megtestesí­tője. A kisportolt férfiak, vonzó nők, mosolygó családok, a rész­letre megvásárolható fogyasztási javak népszerűsítője. Szabályoz­za a fogyasztást és befolyásolja a gondolkodást. A reklámon nevelődött ameri­kai mintaszerűen tudja a köteles­ségét. Gondozza házát, külsejét és bankbetétjét. Megszokta a ké­nyelmet, de mivel a megjelenés sokat számít, kínosan ügyel alakjára. Tömegsporttá vált a kocogás és igen népszerű a te­nisz, az úszás és a korcsolyázás. Mi igyekszünk nevetségessé tenni a kispolgárt. Amerikában — reklámozzák. Ha giccset akar, nem lebeszélik róla, hanem rá­beszélik a legnagyobbra. A wa­shingtoni Capitolium, — az ál­lamhatalom központja — a gö­rög stílusutánzat nagyoperette- sített változata. Fényes már­ványoszlopok, . aranyrojtos bár­sonydrapériák, az amerikai tör­ténelem kimagasló személyisé­geinek életnagyságú szobrai. Kö­zöttük szenátorok sétálnak szend­vicset rágcsálva. Ez is hozzá­tartozik ahhoz, hogy az amerikai polgár úgy érezze: a demokrá­cia tökéletes. Hiszen ide bármi­kor beléphet, elvegyülhet válasz­tott vezetői között, a törvény­kezés munkáját is figyelemmel kísérheti a közönség részére fenntartott helyen. Reklámnak ez a leghatásosabb. Mert a demok­rácia illúziójával édesíti a kímé­letlen profitszerzés keserű piru­láját. Arról megint csak a reklám gondoskodik, hogy a fontos, lé­nyegbevágó, politikai sakkhúzá­sokról elterelje a tömegek fi­gyelmét. Például új tömegbál­ványok teremtésével. A Super­man című filmnek is ez a cél­ja. A világ legdrágább filmje, kereken 25 millió dollárba ke­rült, nyilván megérte. Óriási si­kere van, az előadás előtt egy • Giccses falvédők New York ócskapiacán. (Radó Gyula felvételei.) órával már hosszú sor várako­zik a bejárat előtt, Ebben az is közrejátszik, hogy az amerikai mozikban * nincs számozott ülő­hely és a későnjövők nem válo­gathatnak. A film valóban szuperproduk­ció, még röpke szerepekben is világsztárokat vonultat fel. Bi­zonyára szuper gázsiért. így le­hetséges, hogy Marion Brandp játssza a megsemmisülésre ítélt Krypton nevű bolygó tudósát, a kristálybölcsőben földünkre át­mentett Superman atyját. Ez az firsuperman abban hasonlít a vadnyugati filmek hőseire, hogy erős. Erősebb, mint bármelyik cowboy — vagy rém elődje a mozivásznon. Jó képű, izmos fiatalember, az a típus, aki tet­szik a nőknek. Mégis más, mint a prérik deltás fenegyerekei, mert amikor nem röpköd test­hezálló trikóban ég és föld kö­zött, szemüveget visel, óságot ír. Szerény, jómodorú értelmiségi. Ez mindenesetre új a tömegdi­vatot teremtő típusfilmekben. Az erővel párosuló ész változást je­lez a foglalkozások társadalmi megbecsülésében, de az igyeke­zet csak odáig terjed, hogy meg­próbálnak szuperlényt faragni a kerti törpéből. Egyetemisták ültek mellettem, a hasukat fogták a nevetéstől. A moziból kifelé tartók többsé­gének azonban tetszett a Super­man. A jóság, az önzetlen segí­tőkészség nagyerejű apostolaként lopta be magát mindazok szívé­be, akik szeretnének hinni a vi­lágmegváltó felsőbbrendű embe­rek eljövetelében. Az ilyenek legalább képesek lennének szét­verni a rosszak Ijpzött, kipende­rítenék a rablókat, igazságot szolgáltatnának a védtelen kis­embernek. Mítoszpótlék a féle­lem ellen? Az ajtaját láncokkal, r-SPeClAUEMENl • A szupersikeres Superman. riglikkel, kulcsokkal védelmező amerikai polgár talán nyugod- tabban hajthatná álomra a fe­jét abban a tudatban hogy biz­tonságára fürgén röpdöső izom- pacsirták vigyáznak. Vadas Zsuzsa (Következik: Ebédre hambur­ger — vacsorára szex...) 2. Reklám, ^ minden mennyiségben * *>' is I I * 1 ' ^'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents