Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-25 / 95. szám

1979. április 25. • PETŐFI NÉPE • J ELŐRE A XI. KONGRESSZUS HATÁROZATAINAK VÉGREHAJTÁSÁÉRT! (Az MSZMP KB május elsejei jelszavaiból) HÁLÓZATFEJLESZTÉS — KORSZERŰSÍTÉS — ÉTTEREM A SZÉCHENYI VÁROSBAN A Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat tervei • A széchenyivárosi vendéglátó üzlet — egy héttel a megnyitás előtt. (Straszer András felvétele.) — Milyen hálózatfejlesztési cé­lokat tűzött maga elé az idén a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat? — tudakoltuk a napok­ban Widder Ferenc igazgatótól. — A lehető legjobbkor az ér­deklődés. Ezúttal ugyanis éppen új üzlet megnyitása előtt állunk, ami főleg a kecskeméti Széchenyi- város lakóinak jelent régen várt jó hírt. A közeli napokban, április 27-én megkezdi a vendéglátást a szolgáltatóházban — a terasszal együtt — mintegy 690 négyzetmé­ter alapterületű étterem, illetve bisztró. A vendéglátóhely létre­hozása 12 millió forintba került, a költségekből a városi tanács is részt vállalt. A működést háromszázezer fo­rintos árukészlettel kezdi meg az Aranyszarvas étterem, és mint arra az elnevezésből is következ­tetni lehet, folyamatosan szolgál majd hideg és meleg vadhús-éte­lekkel, ugyanígy természetesen a hagyományos meleg ételekkel is. A felszolgálás az étteremben és a teraszpresszóban hagyományosan történik, a bisztróban pedig önki­szolgálással. Az üzlet szolgáltatá­sai: reggeli, ebéd és vacsora, a két utóbbi el is hordható. Az ét­terem vállalja a környező válla­latok, elsősorban a SZÜV és a KSH dolgozóinak előfizetéses ét­keztetését. A tej és a kenyér va­sárnaponként is beszerezhető az üzletben. És megjegyzem még, hogy a vadászteremben zeneszol­gáltatást. alkalmanként pedig esztrádműsorokat is ad az új ven­dégfogadó — magyarázta az igaz­gató. Széli István, a vállalat igazga­tóhelyettese adott áttekintést a fejlesztési törekvésekről. Elöljáró­ban megemlítette, hogy a vállalat nyereségéből képződő fejlesztési alap kicsi, épp ezért nagyon meg­fontolt felhasználást, s ami szin­tén lényeges, a helyi tanácsokkal való szoros együttműködést kí­ván. Különösen nagyra értékeli a vállalat a kiskunfélegyházi és a kalocsai városi tanács kiemelke­dő támogatását, amelynek jegyei ,meg is mutatkoznak az ottani vendéglátó üzleteken. A kiskun­félegyházi Virág eszpresszót pél­dául az ország egyik legszebb ilyen üzletének minősíti a szakmai köz­vélemény. — Vállalatunk százhetven egy­séget működtet a megyében, első­sorban a városokban. Negyven százalékuk Kecskeméten szolgálja a vendégforgalmat. Fejlesztési tö­rekvéseink éppen ezért főleg az üzlethálózat folyamatos felújítá­sára. s a lehetőségek szerinti kor­szerűsítésére, bővítésére összpon­tosulnak. Elsősorban tehát az in­tenzív fejlesztés, s csak utána egy-egy olyan fontos beruházás, mint amilyen a széchenyivárosi étterem-bisztró. Előtte, hogy. egy­általán legyen valami, létrehoztuk a pavilont. Ugyanez a cél két to­vábbi ellátatlan területen: Kalo­csán. a Vörösmarty utcában. Kis­kunfélegyházán pedig a házgyári lakótelepen A legfontosabbnak a folyamat­ban levő munkák befejezését, az üzletek üzembe helyezését tartjuk. Ilyen például Baján az Éva esz­presszó felújításának befejezése. Kiskunfélegyházán a Szegedi, il­letve Csongrádi út sarkán levő vendéglő, Kecskeméten a Jalta borozó és a Kisbugaci csárda kor­szerűsítése esedékes, Baján, a y Bácska Áruház mellett a kecske­métihez és félegyházihoz hasonló tejbár kialakítása az idei célunk. Az említetteken túl a jövő évi feladatokra gondolva készülnek például a kecskeméti Pálma és a Hírős belső termeinek korszerű­sítési és a kiskunfélegyházi ha­lászcsárda bővítési tervei. Ugyan­így soros tennivaló a kalocsai Széchenvi-lakótelepen jövőre ki­alakítandó halászcsárda megter­vezése. A jó előkészítést alapve­tőnek tartjuk a gyors megvalósu­lás érdekében — szegte be a ven­déglátó vállalat fejlesztési törek­véseiről szóló tájékoztatást Széli István. P. I. Özvegyember, három gyerekkel • Keresztesné. a két kislánnyal. (Fényképezte: Straszer András.) /I \ Nehéz eligazodni az em­V"V béri sorsok bonyolult szö­vevényében. A legegyszerűbbnek Játszó történet is összegabalyodik, ha a színéről a visszájára fordít­juk. Igazat mondott Koller Jó­zsef, hogy mindent megtesz a gyerekeiért? Ennek is utána néz­tünk. □ n □ — A kisfiú nagyon oda van ér­te — tájékoztat Bézi Béláné, ne­velőszülő. — Műit év szeptembe­re óta van nálunk, most nemso­kára karácsony és csak egyszer találkoztak. Nem tudom mit gon­doljak? Hiszen az apja is állami gondozott volt! Tudhatná milyen fájdalmas a szülő hiánya!... A nagymama korú Bézi néniből melegség, szeretet sugárzik. Egyet­len fiát egy autóbaleset következ­tében veszítette el, azóta intézeti gyerekeket fogad a szárnya alá. — Így legalább van értelme az' életemnek. Most is két gyereket tartok, a Jóskán kívül még egy kisfiút. Jólesik róluk gondoskod­nom. Mosok, varrók rájuk, játé­kokat is kapnak tőlem. Mikor a Jóska karácsonyra megkapta a kis csomagot, úgy ugrott a nya­kamba, hogy majd feldöntött. Ha százat nem csókolt rajtam egyet sem. Szeretem őket. Meg aggódom is értük. Mi lesz velük később? A két nagyobbik gyerek a kecs­keméti gyógypedagógiai iskola nö­vendéke. Jóska negyedikbe, Gab­riella V. osztályba jár. — Gabi nagyon csendes kis­lány — nyilatkozott róla M. Tóth László tanár. — Zaklatott körül­mények között került ide és ne­hezen kapcsolódott be a tanulás­ba. Velem is bizalmatlan volt. Egyébként tiszta, gondozott, kül­sőre nagyon rendezett kis em­berke. „Koller Gabriella, 10 éves kis­lány — írja a családlátogatásról készített feljegyzésében Kiss Ve­ronika tanítónő. — Az apa gon­dozza a három gyereket, de nem zökkenőimentesen. Szereti őket, de az italt is. Gabriella gondo­zott, tiszta ruházatú. Otthon sep- reget, követ mos, apjának segít a nagyimosásban, bevásárol. Tan­könyvet alig, vagy egyáltalán nem vesz a kezébe. A lakás fűtése sem kielégítő. A szobát nem fűtik, szinte nem is lakják, bútorozása elfogadható. Gabi intelligens vi­selkedésű, ragaszkodó, illemtudó kislány.” A nevelő: Keresztes Istvánná, kecskeméti lakos, ősztől vette magához Gabit és 4 esztendős kis- húgát, Tímeát. — Az apjuk azóta csak egyszer látogatta meg őket. Karácsonyra ígérte, hogy eljön, de hírét sem hallottuk. Ezek a gyerekek gond­viselést semmit sem kaptak, mi­óta meghalt az édesanyjuk. Raj­tuk kívül még két kislányt neve­lünk, ők is testvérek és már a (hetedik évüket töltik nálunk. Mintha a saját gyerekeink len­nének. Piroska itt is akar marad­ni végleg. — A Koller gyerekekkel mi lesz? — Nézze, mi azért fogadtuk be őket, mert a telepfelügyelőnö kü­lön kérte. Amikor idehozta a két kislányt, meg is szerettük őket. Egyszer aztán eljött látogatóba a nagyanyjuk és mit mondjak? Na­gyon barátságtalanul viselkedett. Olyan kijelentést tett, hogy ma­gához veszi az unokáit. Azóta bi­zonytalan helyzetben vagyunk. Azt sem tudjuk, hogy mennek, vagy maradnak? Az ember lelke fáj értük, de erőszakkal nem avatkozhatunk a dolgaikba. □ □ □-Tini odabújik a nevelőanyjához. Gabi örül az érdeklődésnek, őszintén és talpraesetten vála- szolgat a kérdésekre. — Aput mikor láttad utoljára? — Régen. Egyik szombaton ta­lálkoztunk. Kérdezte, hogy jó-e itt? Mondtam, hogy igen. Barátnőt is talált: rajongva csügg Piroskán, a 13 éves nagy­lányon. Büszkén mutatja, hogy milyen szépeket irt a füzetébe: „Holdvilágos éjszakán elkerül az álom, holdvilágos éjszakán csak is te utánad vágyom.” — Ez tetszik neked? Hevesen, csillogó szemmel bó­lint. Lehet, hogy azért, mert eb­ben a korban minden kislány sze­retne felnőttnek látszani? Gabi azonban ragaszkodó. Tartozni, kö­tődni akar valahová, valakihez. Az érzélgős sorok azt fejezik ki, amit érez, csak nem tud ilyen „ábrándos” szavakba önteni. — Mi lesz Gabival? — kérde­zem Bátor Miklósáé nevelőszülői felügyelőt, aki a gyerekeket rend­szeresen ellenőrzi. — Keresztesné nagyon gondos nevelőmama, nála jó kezekben vannak. Ápoltak, tiszták, sokat foglalkozik velük, ez a magatar­tásukon is meglátszik. Gabi sok­kal kiegyensúlyozottabb lett, pe­dig ő illeszkedett nehezebben az új környezetbe. Az apa jóindula­tú. Az a baj, hogy a gyerekekhez is ragaszkodott volna, de az ital­ról sem tudott lemondani. Most sem látogatja őket rendszeresen. Amennyiben nem változtat a ma­gatartásán félő. hogy a kapcsolat teljesen megszakad közöttük. A három Koller gyerek sorsa látszólag rendeződött. Második otthonra találtak. Ezzel a törté­netükre akár pontot is tehettünk volna, ám egy kérdés nyitva ma­radt. Elmarasztalható-e az apjuk és miben? Valóban jobban sze­reti az italt, mint a családját? Csak megjátszotta volna az elke­seredett özvegyet, vagy tényleg nem tud felocsúdni, kitépődni a bánatából? A gyerekei érdekében döntött így, vagy kibújt a fele­tt Bátor Miklósné: „Jó kezekben vannak a gyerekek”. lősség alól? Több változatban is megírtam a történetet, egyik sem tetszett. A látszat hol Koller Jó­zsef ellen szólt, hol mellette. A látszatra azonban nem szabad ítéletet építeni. □ □ □ — Jóska sorsa érdekli? — Si­mon László telepvezető hellyel kí­nál. — A haláleset nagyon meg­törte. Előtte nem volt vele sem­mi baj. Elég jó a telep munkás­kollektívája, mind szakképzett, csak a Jóska nem, az emberek mégis befogadták. Szerették a csendessége miatt. Nyugodt, meg­bízható. Hamar be tudott illesz­kedni. Mi tagadás meglepődtünk, mikor észrevettük, hogy iszogat. Ez már a felesége halála után történt. Egyszer-kétszer ittasan jött be, akkor elővettük. Fogad- kozott is nagyon, hogy ez többet nem fordulhat elő. Megtartotta az ígéretét. Csodálkoztam is, mi­kor megkerestek a tanácstól, hogy mit szólok a Jóska viselkedésé­hez? Mit szóltam volna? Ide színjózanon jött mindig, hogy a szabad idejében mit csinál, azt nem ellenőrizhetem. De elmentem hozzá, a lakására. Bejelentés nél­kül érkeztem és akkora volt a rend, a tisztaság, hogy elcsodál­koztam. Azt is láttam, hogy emészti magát. Akkor határozta el, hogy állami gondozásba adja a gyerekeit. Engem is vallatott, hogy most végképp elvesZíti-e őket, mert azt nem bírná elvi­selni. — Ha ennyire ragaszkodik hoz­zájuk, miért nem látogatja őket többször? — Arról nem tudok, hogy mi­lyen sűrűn jár hozzájuk, de jár. Meg is mondtam neki, ha el akar menni, csak szóljon, majd úgy in­tézzük a beosztását. Persze, min­den ünnepen nem engedhetjük el, ezt ő is megérti. Most is szó nél­kül elvállalta a húsvéti ügyele­tet. Sipos Jani bácsi helyett, aki munkásőrszolgálátot teljesít. A beszélgetést innét már hár­masban folytatjuk. Koller József elismeri, hogy karácsonykor való­ban nem hozta el a gyerekeit, mert későn ment az engedélyért, de meglátogatta őket. Három he­te találkoztak utoljára, azért ilyen régen, mert úgy volt, hogy a hús- vétot együtt töltik. — Otthon ott az a rengeteg ka­ja, mihez kezdek majd vele? Son­ka kettő is van, meg egy pár csirke is, azonkívül vettem két kiló karajt, két kiló kolbászt, szóval felkészültem a fogadásuk­ra. Be vagyunk fogva nagyon és akármilyen rendesek hozzám, nem minden úgy sikerül, ahogy az ember eltervezi. Most már csak a nyári szünidőre tudom őket hazahozni. — A nevelőszülőkkel hogyan jön ki? — Jól megvagyunk. Ügy látom rendes emberek, jól bánnak a gyerekekkel. Elismeri, hogy korábban többet ivott. Most egy-két pohár sörnél többet nem is nagyon engedhet meg magának. A gyerekek után, a családi pótlékkal együtt 2600 forintot fizet. A keresetéből meg­marad 1200 forint, ebből 400 fo­rint az OTP-részlet, 200 forint az ebédjegy ára. A telepen felkarol­ják, szakmunkásképző tanfolyam­ra is szeretnék elküldeni. Ügy érzi öreg már a tanuláshoz: 36 éves. A munkahelyén becsülik, a szocialista brigádba is bevették. Számítanak rá. Talán csak Koller József nem kapaszkodik elég erősen a feléje nyújtott kezekbe. Pedig szüksége van rá. Ha rendezni akarja az életét és a család dolgait. Vadas Zsuzsa BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Csónakkal a Spreewald vizein Herbert Schade lübbenaui gát­őr minden munkanapja csónakkal kezdődik. Feladata, hogy a festői Spreewald vizeit ellenőrizze, ápolja. Télen és nyáron, esőben és hóban."napsütésben és fagyban végigjárja a hozzá tartozó vízfo­lyásokat, patakokat, csatornákat — megvizsgálja, és ha kell, sza­bályozza a felügyelete alá tarto­zó duzzasztókat. Vihar után eltá­volítja a vízfolyást akadályozó le­tört ágakat. Munkája biztosítja, hogy a Burg és Lübben között in­gázó csónak flottilla sohase akad­jon el. hogy a lübbenaui és a vet- schaui erőműhöz mindig elegendő hűtővíz jusson, no, és hogy a mezőgazdaság és a kertészetek te­rülete ne száradjon ki. de ne is kerüljön víz alá. A munka külö­nösen télen nehéz,- amikor a duz­zasztókat meg kell szabadítania a rárakódó jégpáncéltól és a közle­kedés a keskeny jeges pallókon valóban veszélyes. Schade mutatja a gát oldalán az emléktáblát a nyíllal és a felirat­tal: ..Vízállás 1958-ban”. Ez volt itt az utolsó árvíz!” — mondja büszkén. A csónak áthalad a zsi­lipeken. majd bebújik a vizet szegélyező fák lombkoronája alá, felzavarva a halászgató vízima­darakat. Később ismét kijutunk a megművelt földekhez, amelyeket sokéves nehéz munkával csapol­tak le és tettek termőképessé a környező állami gazdaság dolgo­zói. Herbert Shade negyvenöt év,e a vizek felügyelője. Rövidesen nyugdíjba megy. Hiányozni fog neki a munkája, a romantikus napi csónakút a Spreewald vízi­útjainak labirintusain. Hans- Jaochim Kohlase, a Felső-Elba- Neisse-i Vízügyi Igazgatóság osz­tályvezetője Shade és tizenegy másik gátőr munkáját irányítja. Elmondja, hogy a területhez 200 folyó és csatorna tartozik, ame­lyet egységes gátrendszer fog kö­rül. Tizennégy lépcsőzetesen el­helyezkedő gátöv, 100 duzzasztó és 30 zsilip segíti a vízhálózat szabályozását, biztosítja az ipar, a mező- és erdőgazdaság, vala­• Herbert Schade gátőr 45 éve folytatja szép mesterségét. tt Zsilipek segítségével halad a csónak a vizek labirintusain. mint a csónakutak megfelelő víz­ellátását. A legfontosabb ezek kö­zül a Lübbenau-Vetschau erőmű hűtővízszükséglete. Az NDK má­sodik legnagyobb energiaszállító­ja másodpercenként három köb­méter Spree-vizet használ fel. A harmincesztendős Balkanturiszt 1978 — a bolgár idegenforgalom jubileumi éve volt. Harminc esz­tendő telt el a Balkanturiszt meg­alakítása óta, amelyet 1948-ban a Bolgár Minisztertanács határoza­ta alapján hoztak létre. Az ide­genforgalom most a bolgár nép­gazdaság egyik leghatékonyabb ága. Míg 1956-ban a Balkanturiszt csupán 1000 férőhellyel rendelke­zett, ma az idegenforgalom anya­gi bázisa: 364 szálloda, több mint 76 000 férőhellyel, 67 kemping 85 000 férőhellyel és 65 000 gép­kocsiparkoló hely. A Balkantu­riszt a fizetővendég-szolgálatban pedig mintegy 30 ezer ággyal ren­delkezik. Évről évre nő a Bulgáriába igyekvő turisták száma. 1960-ban körülbelül 200 ezer, 1970-ben 2 500 000, 1977-ben pedig 4 500 000 külföldi kereste fel az országot. Érvényben van 26 idegenforgalmi .együttműködési egyezmény más országokkal. Ez az együttműkö­dés túlnyomórészt a szállodák és turistabázisok építésének terve­zésével és finanszírozásával kap­csolatos. A francia cégekkel való kooperáció eredményeként két új luxusszálloda kezdte meg műkö­dését Szófiában, illetve Plovdiv- ban. A Druzsba üdülőhelyen lé­tesített* ,,Vama” modern balneo­lógiái gyógyhelyet svéd cég épí­tette. 1978-ban nyílt meg a japán cégekkel közösen épített „Vitosa” hotel is Szófiában. A külföldi turisták vízummen­tes beutazását 1980-ig meghosz- szabbították, és az egy naptári évben lehetséges beutazások szá­mával összefüggő, eddigi korláto­zásokat is megszüntették. FÖLYÓIRA TA IÁKBÓL Társadalmi Szemle A párt elméleti folyóirata ápri­lisi számának legidőszerűbb, és legérdekesebb — nyilván ezért vezető tanulmánya — Hoós János „Soron levő gazdaságpolitikai fel­adatainkról" szóló írása. A szer­ző számos fontos megállapítást tesz. Azzal a manapság már sok­szor kimondott alaptétellel kap­csolatosan, hogy gazdálkodásunk­nak megváltoztak a külső és bel­ső feltételei, felteszi a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy gazdaságunk csak lassan alkal­mazkodik az új körülményekhez, helyes céljaink csak részben va­lósulnak meg? Bár a folyó ötéves terv a korábbihoz képest csök­kenő növekedési ütemmel szá­molt, ezt a mérsékeltebb növeke­dési ütemet sem tudtuk megala­pozni a hatékonyság javításával. Jelzi ezt az is, hogy túlkölte­keztünk a beruházásoknál, hiszen az első három évben 47 milliárd forinttal többet költöttünk erre a célra. A készletek nagymértékben növekedtek, és a tervezett 25 mil­liárd forinttal szemben ténylege­sen mintegy 40 milliárd forintot értünk el. Az említett két példa azt mu­tatja, hogy az irányítás nem volt kellően következetes a tervcélok megvalósításában. De az is két­ségtelen, hogy az irányítás fogya­tékosságain túl egyre inkább fel­színre kerültek azok a gazdálko­dású fogyatékosságok is, amelyek fejlődésünket hosszú idő óta kí­sérik, de amelyek egy viszonylag kedvező nemzetközi és hazai fel­tételrendszer mellett nem mutat­koztak olyan élesen, mint jelen­leg. Ez azt jelenti, hogy egy ko­rábban kialakult gazdasági és irányítási gyakorlat továbbélésé­vel, gyengeségeivel találjuk ma­gunkat szemben. Az 1979-es esztendő kezdeti ta­pasztalatai — ha szerény mérték­ben is — a helyes irányba mu­tatnak. Erőteljesebb az igény a munkaerő mérséklésére, a belső tartalékok mobilizálására, az irá­nyítás hatékonyabbá tételére. Megváltozott feltételeinkkel és helyzetünkkel nem állunk egye­dül Európában. Hazánkhoz ha­sonló struktúrával és adottságok­kal rendelkező országokban (Olaszország, Dánia) ugyancsak jelentős egyensúlyi problémák ke­letkeztek. Amennyiben hazánkra vonatkozóan a korábbi, 1973 előt­ti világpiaci árviszonyokat ven­nénk alapul, az egyensúly ma is megvolna, ha az elmúlt öt évben nem az 1973 utáni megváltozott, új árakon, hanem az 1972. évi árakon exportálunk. Ez esetben az elmúlt öt év alatt kialakult kül­kereskedelmi passzívum helyett aktívumunk keletkezett Volna. A folyóirat több értékes és ér­deklődésre számot tartó időszerű tanulmánynak, cikknek és re­cenziónak ad helyet.

Next

/
Thumbnails
Contents