Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. április 21. • Az ötvennégy versenyt nyert „Kincsem” szobrának felavatása a galopp pályán. 9 Minden esztendőben megrendezik a hortobágyi lovasnapokat. • Balra: az Amerikát megjárt Imperiál megnyerte a szocialista országok nagydiját is. Lovas nemzet vagyunk tója, Széchenyi István volt. Fel­mérte azt a hatalmas közgazda- sági érdeket, melyet a lótenyész­tés jelent. Tollal és tettel, intéz­mények kezdeményezésével és alapításával igyekezett lótenyész­tésünk fejlesztését előmozdítani. Széchenyi 1815 őszén utazott Angliába, és ennek a kirándulás­nak köszönheti Ausztria és Ma­gyarország 3 teli vértenyésztés­nek és lóversenyzésnek megin­dulását. ö maga is importált mé­neket és kancákat. _ Vadászt és ménesmestert, idomái't, valamint versenylovakat szerződtetett, hogy a magyaroknak is alkalmuk legyen elsajátítani az angol lo­vak idomítását és a versenylo­vaglást.” Széchenyi igyekezete nem volt hiábavaló. 1827. június hatodikén az Üllői út és Soroksári út közti gyepen — tehát százötvenkét éve — megrendezték az első futtatást. S ez idő óta a magyar telivér­tényésztés aranykönyvébe olyan nevek kerültek, mint az ötven­négy versenyt nyert Kincsem, „akinek” tizennegyedik generá­ciója ma is hódít szerte a vi­lágban. S a ranglista élén szere­pelt nemzetközi mezőnyben hosz- szú éveken keresztül: Imperiál, Kisbér, Tokió, Botond, Miczi, Pardon, Imi, s mind a többiek, akik rangot és elismerést sze­reztek a magyar lótenyésztésnek. Ma a magyar lovastradíciók A jobb oldali képen: izgalmas versenynap. (MTI-fotó—KS) egyik leghívebb őrzője a Bábol­nai Mezőgazdasági Kombinát, melynek törzsménistállója az 1826 óta meglevő állományából folyamatosan tenyészt. Csupán O'Bajan, ez a kiváló arab mén, huszonöt évig fedezett a ménes­ben, s mintegy 301 csikó szár­mazott tőle. De szintén sokat tesznek a ha­zai lótenyésztés érdekében a Szilvásváradi Állami Gazdaság­ban, melynek lipicai ménese vi­lághírű. csakúgy, mint a Horto­bágyi Állami Gazdaság nóniusz ménese, mely 1971-ben ünnepel­te megalapításának háromszáza­dik évfordulóját. S szintén nem­zetközi tekintélynek örvend a mezőhegyesi ménes, mely már az 1906-os párizsi világkiállításon felhívta magára a figyelmet. A sort hosszan lehetne folytatni, például: a hazánkba látogató külföldiek egyik legkedvencebb programja a nagyvázsonyi vagy a Nyírtassi Állami Gazdaság lo­vasiskolája. Az első futtatástól sok idő telt el. Azóta nemcscak a közönség, a téteket, reményeket jelentő lo­vak, hanem a környezet is meg­változott. 1880-tól 1920-ig például a mai Népstadion helyén levő pályán tartották a versenyeket — az egyik oda vezető utcát ma is .Vtiseny "utcának nevezik, 1030- tól .AlagOT voltak a f.ut^ló^k, Ma pedig a Dobi István' űíi”‘|?a- * lopp- és a Kerepesi úti ügetőpá­lyára zarándokolnak versenyna­pokon a lósport megszállottjai. A. T. Sokáig úgy tartottak ben­nünket számon, hogy lovas nemzet vagyunk. Ezt a hírne­vet csak rövid néhány esz­tendő szakította meg, mivel ismét felismertük a lóte­nyésztés és fajtanemesítés hasznosságát. Hogyan is kezdődött? így ír a hazai lósport és lóte­nyésztés megálmodójáról és meg­teremtőjéről Halász György, a te- livértenyésztés kiváló ismerője: „Az angol ló elterjesztője, s a hazai telivértenyésztés megalapí­Elektrotechnikai ki mit tud Máris nagy érdeklődés nyilvá­nul meg a KISZ megyei bizott­sága, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület helyi csoportja és a Petőfi Népe Szerkesztősége által indított hatfordulós Elektrotech­nikai ki mit tud iránt. Nemcsak a fiatalok kísérik figyelemmel a vetélkedőt, hanem a felnőttek is. A háztartási kisgépek üzemelte­tésére vonatkozó kérdések ugyan­is tanulságosak, megoldásuk hasznos tudnivalókat nyújtanak, különösen a háziasszonyok szá­mára. Második forduló 1. Kávéfőző zsinórját milyen sorrendben csatlakoztatja a ké­szülékhez üzembe helyezéskor, il­letve milyen sorrendben húzza ki a kávéfőzés végén? (2 pont) I 2. Hol kell védőérintkezés-alja- zatot szerelni? (2 pont) 3. A 220 V-os hálózatra kap­csolt 40 W-os izzólámpa három órán keresztül ég. Mekkora az áram felvétele, az ellenállása, és mennyi a fogyasztása? (4 pont) 4. Hazánk az üzembe helyezett 750 kV-os távvezetékkel hánya­dik helyet foglalja el a világon, és kik előzik meg? (1 pont) 5. A korszerű telefonra két fel­találó ugyanazon a napon, 1876. február 14-én kért az USA-ban szabadalmat. Ki volt a két fel­találó, melyiküké lett az elsőbb­ség? (1 pont) A megfejtések postára adásá­nak határideje 1979. április 28-án déli 12 óra. Cím: KISZ Bács- Kiskun megyei Bizottsága, 6000. Kecskemét, Május 1. tér 5. Kér­jük a borítékra ráírni: „Elektro­technikai ki mit tud." Jobb ólomüveg Az üveghuták környékének at­moszféráját eddig a metszett kristályok olvasztásánál az ólom- oxidfolyás erősen szennyezte. A Hradec Králové-i üvegipari ku­tatóintézet ' munkatársai most olyan elektrikus ólomüveg-ol­vasztási technológiát dolgoztak ki, 'amely ezt a sténnyeZést je­lentősen csökkenti, ugyanakkor a munka termelékenységét növeli, és a termékek minőségét is nagy­ban javítja. (BUDAPRESS — OHBIS) Kiszolgáltatottan Törékeny is öregasszony törül- geti a szemét a tanácsház kapu­bejárójában. Karján táska, kezé­ben csomóra gyűrött zsebkendő. Olyan elárvultán, magábaroskad- tan áll, hogy talán nem is érzé­keli a jövés-menést. — Mi a baj, néni? — kérdezem. Megrezzen. Rám emeli könnyte- lenül síró tekintetét, s az együtt­érző kérdésre bizalommal felel. Azaz, hogy táskájából iratot vesz elő* átnyújtja, aztán szól: — Amikor megjött ez a papír, azt hittem, minden jóra jön. De nem. Nagyon útban vagyok én. Megmondta a házigazda, hogy el kell pusztulnom onnan. Hogy „vagy megdöglesz, vagy elpusz­tulsz ..Senki nem jöhet hoz­zám, mindenkit kitiltott. A roko­nokat, a szomszédokat. Majd meghasad a szívem, amikor azt mondja az öcsém unokája, hogy „nagymamám, én már soha nem mehetek el.. Végigfutom az írást, a városi tanács szabálysértési hatóságá­nak 1978. szeptember 27-én kelte­zett 42 422—5 III. számú határo­zata. A ilényege: a hatóság öz­vegy Tóth Lajosné kérelmének helyt adva. köttelezi Bakró János, Kecskemét, Epreskert utca 60. szám alatti lakost, hogy a hatá­rozat kézbesítésének napjától a nap bármely szakában biztosítsa az idős aszony főbérleti lakásá­nak megközelítését. hozzátarto­zóit. illetve látogatóit engedje be. □ n □ Néhány nappal később otthoná­ban kerestem fel a 76 éves Tóth nénit, az Epreskert utcai házban. A csengetésre erőteljes, szőke, kék szemű asszony nyit kaput. — A Tóth néni? Hogyne, per­sze, hogy itt lakik. Amott hátul, csak tessék, nemrég jött haza — fogad udvariasan. A baromfival teli udvar túlsó végén meglettebb korú férfi áll csípőre tett kézzel; figyeli, tanul­mányozza a jövevényt. Az udvarra nyíló, alig másfél méter széles konyha asztalánál ép­pen a kávéba aprított kenyeret fogyasztó Tóth néni láthatóan megörül jöttömnek. A fal félma­gasságáig nedves, kicsi, zsúfolt szobába tessékel és elérzékenyed- ve sorolja történetét. — Harminchetedik éve, hogy itt lakom, és két éve, hogy özvegyen maradtam. Kari bácsival, a ház régi gazdájával mint a testvé­rek, olyan jól megvoltunk. Az egész környék, a szomszédok is mind csupa jóravaló ember. Az­tán tavaly január 20-án meghalt Kari bácsi. Az örökösök eladták a házat. Bakró Jánosék vették meg. Gazdálkodó emberek, ta­nyáról jötték be. Nekem nincs rá szükségem, átengedtem nekik a padlásrészemet, a kamrát is. Tu­dom, hogy nekik jobban kell. Kü­lönben is nagyon alkalmazkodó vagyok, dehogy is gondoltam, hogy ezután csak a baj jön. Legutóbb is, hogy a lakbért fi­zettem, kötözködött a gazda, hogy „mi az, már megint csak ennyit ad?! Az az ötven forint csak ki­dobni való”. Pedig ennyi a lak­bér, a kis nyugdíjból nem is bír­nék többet. Most már az udvari járdát sem használhatom. Éppen ma teremtett le az asszony, hogy „menj le onnan, mert lelök­lek!”... Azelőtt nekem is volt pár tyúkom, de szét kellett osz­tanom, Bakró úr nem tűrte. Itt, az ötvennyolc szám alatt lakik Kökény úr. Kökény Tibor. Az egy olyan nagyon jó, igazi em­ber. Azelőtt minden évben ő ta­tarozta a falat. A padlót is ő fes­tette. megjavította az ágyat, meg mindent. Amíg Kari bácsi élt. neki is mindenben segített. A fa­lat most is rendbe kéne tenni, de Kökény úr nem jöhet.,. Mikor meghalt a férjem, nagyon beteg voltam. A Kökény úr akkor mondta: „Tóth néni, csinálok ma­gának egy csengőt, ha orvos kell, csak megnyomja ...” Meg is csi­nálta, a falon ott a csengő helye. Mert amikor Bakró úrék idejöt­tek, a padláson megtalálták a drótot, és borzasztó veszekedést csináltak. A gazda elvágta a dró­tot és mondta, hogy a Kökény úr ide többet be ne tegye a lábát. A dróttal pedig az utolsó szálat is elvágta attól, hogy rajtam segít­hessenek ... □ □ □ A ház első részének konyhájá­ban kínálnak hellyel a házigaz­dáéi Bakró Jánosék. Érdeklődé­sem lényege, megtudni, miért ne­hezítik, keserítik az idős lakó életét. — Hogy kicsoda keseríti?! — szól leplezetlen indulattal a gaz­daasszony. Férje viszont leinti, s ő jámbor szóval kezdi: — Nem lehet itt kérem panasz. De ez egy olyan öregasszony, hogy a legkisebben is hibát talál. Fel­jelentett engem, hogy rossz a ké­mény. Azzal kötözködött, hogy életveszélyes, pedig az már tíz éve is olyan volt. Engem meg behívat­tak. hogy saját érdekemben csi­náltassam meg. Egyszer meg a fiam felmegy a padlásra, és talál ott egy zsinórt. Hát kérem, nem voltunk otthon, valaki meg járt a padláson, és három zsák kuko­ricámat elloptak. Mondom utána az öregasszonynak: Tóth néni. milyen szerelvény az ott? Vegye tudomásul, én a házamban nem tartok tolvajt! Vagv tudom is én, kik járnak itt. Az én ustoromat is a kocsiról lopta le. egv héttel utá­na pedig a szénaboglyára dobta. Mert ide jártak az unokái, vagy tudom is én kicsodái ... —r Tettem-e feljelentést? Nem. De megvan a lakat, amit lefeszí­tettek a padlásajtóról!... — Bakró úr, hogyan lehetsé­ges, hogy Tóth néni harminchat éven át békességben, barátságban élt mindenkivel, újabban meg csak a baj van vele? — Másképp kezdtük volna . . . Én is harminchárom évig laktam egy helyen, a Szolnoki hegyben, és szerettek a szomszédok. — Csakhogy azok nem voltak a lakói. Különben mekkora a ma­guk lakása, és hányán vannak? — Ez itt kérem, két szoba, konyha, és g két gyerekkel négyen vagyunk. — Ezek szerint elférnek, nincs szükségük Tóth néni pici laká­sára ... — Van énnékem egy nős fiam, az fizetett ezerháromszáz forintot albérletért. Mondtam is az öreg­asszonynak, hogy inkább ingyen a fiamnak adom, mint neki öt- venért! — Tehát mégis csak itt az ösz- szeférhetetlenség forrása. A lakó­val együtt mennyiért vette a há­zat? — Száznyolcvanezerért. Nem volt ez olcsó. Hogy felette is eljár az idő, neki is jólesne majd a békesség, az öregek iránti tiszteletre emlékez­tetem Bakró Jánost. Mire ő: — Tudom én. Anyámat is ti­zenhat évig tartottam. Nyolcvan­hat volt, amikor meghalt. De így nem viselkedhet egy lakó! — Ugyan kérepn. legalább ön­magukhoz legyenek őszinték, hi­szen a Tóth néni a légynek sem árt. — Hát akkor elmondom azt is! Pontosan tudom, tavaly novem­ber 18-án este fél hétkor pakol­juk a padlásra a kukoricát, erre fel bozasztó csengetés, közben rugdossák a kaput. Megyek le szépen, hogy kinek ilyen sürgős. Erre dirr-durr. megvert a szom­széd fia. No. én erre kihoztam a rendőrséget. Kérdezték, akarok-e belőle tárgyalást. Persze, hogy akarok! Gyanúba vettem az öreg mamát. Aztán megvolt a tárgya­lás. meg is fizettették a Köké- nvékkel. És ez mind a Tóth néni­jük műve... — Ez a Tóthné fölkel, megy a szomszédokhoz és pletvkázik — szól indulatosan Bakró Jánosné. Én pedig megkérdem, miért szi­dalmazta. zavarta le a járdáról ma is. miért tegezi az idős asz- szonyt? — Kicsoda?!... Ja, ha mérges vagyok ... Különben van itt sok minden. Bakró János leinti a harcias fe­leségét. Aztán így szól: — Kérem, ami énrajtam történt, mind elmondtam. □ □ □ A történetben Kökény Tibor —• aki mellesleg a BRG dolgozója, s egyben alapszervezeti párttitkár — neve többször is elhangzott. Kérdésemre, ismeri-e özvegy Tóth Lajosnét, a következőket mond­ja el: — Szegény Tóth néni. Pedig olyan kedves, jószándékú, intelli­gens asszony. Nagyon sajnáljuk. Tizenöt éve lakunk az Epres­kert utca 58. szám alatt. A szom­szédban Kari bácsiék és Tóth né­niék két nagyon rendes csaTád. Eleinte főleg Kari bácsit patro­náltam. Szerettem az öregeket. Az üzemben többszörösen kitünte­tett szocialista . brigádnak va­gyok a tagja. Vállalásaink között olyan természetes az idős embe­rek segítése. Amikor meghalt .Ka­ri bácsi, családja is eljött hoz­zám megköszönni. Amiben tud­tam, Tóth néninek is segítettem Most is meg kéne javítani a la­kás falát, de mivel nem akarok neki rosszat, nem mehetek át. Szomorú történet ez. A házat Kari bácsi hozzátarto­zói úgy adták el, hogy a kis szo­ba, konyha lakott. Hogy egy kis kamrája is van Tóth néninek, amikor odaköltözött, akkor tudta meg az új gazda. Tavaly tavasz- szal áthívott Tóth néni, segítsem leválasztani a kamrát, mert kell a Bakróéknak. Átmentem a fiam­mal. megcsináltuk. Aztán egyik alkalommal, mikor hazament Tóth néni, a külső szeneskamráját is szétszedték, a holmit oda rakták a lakás melletti kis kamra elé... Amikor meghalt Tóth bácsi* ha jól emlékszem, két éve, beszerel­tem Tóth néninek egy csengőt, mert nagyon beteg volt. Én kínál­tam fel neki ezt. hogy ha baj van. tudjunk segíteni. Még előtte Kari bácsinak is csináltam csen­gőt. Van Tóth néninek két unokája. Pontosabban az öccséé. de a Tcét kisgyerek nagyon ragaszkodik hozzá, azelőtt sokszor megláto­gatták. Ügy augusztus körül azon­ban ki le*' tiltva Tóth néni ro­konsága. Én még mentem, a fe­leségem is. Volt úgy, hogy Tóth néni le volt robbanva, eléggé be­teges, s vittünk neki egy tányér levest. Azt hiszem, ezt nem néz­ték jó szemmel Bakró Jánosék. akikkel nekem, sajnos, külöru is meggyűlt a bajom. Valamikor októberben lehetett, hogy esténként elkezdtek hozzánk becsengetni. Kimegyünk, de nincs ott senki. Egyik alkalommal is éppen erről beszélgetünk, ami­kor csakugyan megszólal a csen­gő. Gyorsan kiléptem az utcára, s amennyire a sötétben látni, Bak- róék kiskapuján lebbent be ép­pen a szoknya. Gondoltam, s visszatérve mondtam is csalá­domnak: biztosan a kislány. Közben a fiam kiment, s hogy erre ráeszméltem, mentem utána, nehogy ő kezdjen el patvarkodni. Mire a szomszédék kapujához ér­tem, hallom ám a gazdát, hogy így meg úgy kitaposom a ... Le- csitítottam, s mondtam neki, hogy nagyon bosszantó ez a minden esti kicsengetés, és azt is, hogy úgy láttam, valamelyik hozzátar­tozója volt. A lényeg, hogy leg­alább tíz percig beszélgettünk. Észrevettem én. hogy valami folt feketéink az orrán, gondoltam, kukoricát pakolnak, biztosan oda­vágódott egy cső. Hanem akkor néztem nagyot, amikor a bíróság­ra idéztek ... Miért csinálja ezt Bakró János? Végeredményben pénzébe, majd hatszáz forintjába került a bírósági tárgyalás. íme. itt a végzés róla .. . Sajnos, az ilyen elvakult indu­lattól sok minden kitelik. Én bé­kességet akarok a szomszéddal. Nem mehetek át. Így csak aggód­ni tudunk «Tóth néniért, mert tel­jesen ki van szolgáltatva. □ □ □ Valóban. Mert mit tehet egy gyenge, idős asszony az adott kö­rülmények között? Az elmondottakhoz hadd tegyük hozzá: Kecskeméten tavaly 310 birtokvitában foglalt állást a vá­rosi tanács illetékes hatósága. A viták 80 százalékában a tulajdo­nos és a főbérlő álltak szemben egymással... Perny Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents