Petőfi Népe, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-20 / 91. szám
1979. április 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Munkásmozgalmunk múzeuma Beszélgetés Esti Bélával, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatójával A konferenciára emlékezünk A munkásosztály és a munkásmozgalom történelmi szerepének megfelelően a szocialista országok kiemelkedően fontos feladatuknak tekintik a munkásmozgalom-történet muzeális emlékanyagának felkutatását, összegyűjtését, gondos megőrzését, tudományos feldolgozását és kiállításokon való bemutatását. A forradalmi munkáshagyományok feltárásának, ápolásának és terjesztésének nagy szerepe van, a helyes történelemszemlélet kialakításában, és különösen az ifjúság szocialista nevelésében. — Mi a helyzet nálunk, Magyarországon? Milyen az intézményi struktúra hazánkban? — Magyarországon először az 1919. évi Tanácsköztársaság idején hoztak intézkedést a munkásmozgalmi emlékek múzeumi gyűjtésére. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletére létrehozták a Kommunista Proletár Múzeumot, amelyet azonban az 1919 augusztusában hatalomra ‘ került ellenforradalom megszüntetett. A Proletár Múzeum gyűjteményének túlnyomó része megsemmisült, csak néhány darabját 3 Sikerült felkutatnunk és megsze3 reznünk, ezek a mai munikás• mozgalmi gyűjtemény legféltettebb kincsei közé tartoznak. " A felszabadulás után az 1948- ban megalakult Munkásmozgalmi Intézet kezdte a munkásmozgalom muzeális emlékeinek módszeres gyűjtését . és kiállítások rendezését. ígőT-ben a múzeumi * alosztály kivált az intézetből és Legújabbkori Történeti Múzeum ' néven önálló, országos, állami 3 múzeummá alakult, amelynek a Magyar Nemzeti Múzeum is átadta új- és legújabbkori gyűjteménye egy részét, történelmi fotóarchívuma gazdag anyagát. 1966-ban az intézmény elnevezése és feladatköre ismét módosult. Ez idő óta mint Magyar Munkásmozgalmi Múzeum működik. 1974-ben foglalta el végleges helyét, a Budavári Palota újjáépült *A épületét, ahol lehetőség nyílt az eddigieknél teljesebb múzeumi tevékenység kifejlesztésére. — A Munkásmozgalmi Múzeum a nagy, központi intézmény, a hazai osztály- és mozgalomtörténet országos jelentőségű vonásait domboríthatja csak ki. Milyen lehetőségek vannak a helytörténeti vonatkozások bemutatására? — A Hadtörténeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum is jelentős munkásmozgalmi anyaggal rendelkezik. Sőt, Csepelen Gyártörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum működik és Öbuda, Rákospalota, Pesterzsébet és Kispest is ottlhont ad munkásmozgalmi vonatkozású helytörténeti gyűjteményeknek. Vidéken is a nagy munkásmozgalmi központokban található bemutatásra érdemes anyag. így Salgótarjánban, Tatabányán, a szombathelyi Forradalmi Múzeumban és Brem- bergbányán is látható munkásmozgalom-történet, állandó kiállítás. Néhány megyei központi állandó kiállítás, például a győri — szintén gazdag gyűjteményt mutat be. A megyei múzeumok mellett más emlékmúzeumok és emlékházak is ismertetik mozgalmunk múltjának egyes eseményeit. így például a karancs- berényi vadászház a Nógrádi partizáncsoport egykori harcálláspontja, a rumi Fürst Sándor Emlékmúzeum, a mátészalkai Zalka Máté kiállítás és más állandó és időszaki kiállítások. — Van tehát lehetősége a munkásmozgalom múzeumi megismerésének? Véleménye szerint a politikai—ideológiai oktatás, a propaganda él-e a kedvező alkalommal? — Múzeumunk nagy számban fogad iskolai és üzemi csoportokat. Rendszeres látogatóink a Politikai Főiskola és a marxizmus—leninizmus esti egyetemek hallgatói. Ám a pártoktatás, a politikai oktatás szélesebb körei, a marxizmus—leninizmus középiskolák és az egyetemi—főiskolai tanszékek még távolról sem aknázzák ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a Munkásmozgalmi Múzeum kínál a munkásmozgalom történetének tanulmányozásához. — Hogyan emlékezett meg a múzeum a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról? — Az évforduló tiszteletére március elején megnyílt tárlatok — a plakát-, a pénz- és a bélyegkiállítás, valamint a multi- viziós műsor az állandó kiállítással együtt adnak teljes képet a Tanácsköztársaság nagyértékű, gazdag muzeális emlékanyagáról. A Magyar Tanácsköztársaság történetének muzeális emlékei közül kiemelkednek a korabeli plakátművészet felülmúlhatatlan alkotásai. Ezek közül néhány mű Bélyegterv, Dózsa György portréjára!. • Marx-portrés ötkoronás bankjegy tervezete. először látható kiállításon, miként azok a hatalmas pannók is, amelyek 1919. május 1-én az Országház téren felállított „Munka Házát” díszítették. Sok-sok tárgyi emléke, dokumentuma • Kun Béla és Bokányi Dezső beszél, az Országház téren tartott több százezres népgyűlésen. látható a Tanácsköztársaság gazdasági, politikai, szociális és kulturális intézkedéseinek, a külső és a belső ellenséggel vívott élethalál küzdelmének. A Tanácsköztársasági emlékek köziött különösen becsesek a magas művészi színvonalú, rendkívül agiltatív, mozgósító erejű plakátok, túró Mihály, Berény Róbert, PóV Bertalan, Uitz Béla, Vértes Marcell és más művészek alkotásai, amelyek mindmáig a magyar politikai plakátgrafika csúcsát jelentik. A tárlat minden korábbinál nagyobb, teljesebb együttesét mutatja be ezeknek a plakátoknak. A világon először itt kerültek kiadásra Marx Károlyt és Engels Frigyest ábrázoló bélyegek, de ekkor adtak ki hazánkban először bélyeget Petőfi, Dózsa, és Martinovics arcképével is. Különleges élményt nyújt, a kiállításokat mintegy keretbe foglalja az Interpress és a Munkásmozgalmi Múzeum által ösz- széállított multivíziós műsor. Kilenc mezőben jelennek meg a művészileg megkomponált képsorok, felvillantva a Tanácsköztársaság előzményeit, 133 napjának történetét, eszméinek továbbélését az ellenforradalmi rendszerrel szémben vívott harcokban, beteljesülését a felszabadult, szocialista Magyarországon. D. M. • liszt» Gyűl» altábornagy, a plenáris ülés szünetében Eszternek, Csillának és a két Évának nyilatkozik. Pajtások! Bizonyára figyelemmel kísértétek a tavaszi szünet idején Kecskeméten rendezett Űttörővezetők VII. Országos Konferenciáját. Három napig megyeszékhelyünkön tanácskoztak a pedagógus-úttörővezetők, iffik, társadalmi vezetők — valamint az elnökség soraiban helyet foglaló párt- és állami vezetők, veteránok —, hogy a következő esztendők során a mozgalmi munka még jobban szervezett, még több örömet hozó legyen a kék- és vörösnyakkendősöknek. A konferencián hét kecskeméti úttörő vehetett részt, készíthetett riportokat a küldöttekkel, a vendégekkel. Az esemény után néhány nappal velük emlékezünk... * — A sok izgalmat, a „hogy fogjak hozzá ..feszültségét már mindannyian kipihentétek, így mér bátran felidézhetjük, a három napot... Először talán azt, hogy miért pont ti jöhettetek? — A kecskeméti úttörőházban működő: Helyünk a világban elnevezésű szakkörnek vagyunk a tagjai. Mi heten minden foglalkozáson ott vagyunk, nyilván ezért osztozhattunk a három magnetofonon. A szakkörvezető Pap István hízott még, készített fel bennünket erre az eseményre, még februáriban. Márciusban már pontos tervünk volt, tudtuk, hogy hol fogunk riportokat készíteni, ki melyik szekcióülésre indulhat — mondjá Ábrahám Eszter Zsuzsanna, aki úgy érzi, nagyszerű volt ez a feladat! — Melyik úttörőcsapathoz tartoztok? — Hatan a leninvárosihoz — veszi át a szót Kovács Gyula —, Gudricza Csilla, Pap Éva, Kovács Bea, Ábrahám Eszti, Kecskés Éva és jómagam, hetedik társunk, Kiinger Ádám, a Petőfi iskola csapatának úttörője. Valamennyien nyolcadikosok vagyunk, középiskolába készülünk. — A plenáris ülés idején — folytatja a beszámolót Bea, — bizony még szorongtunk, olyan sok, csak televízióból ismert arcot láttunk. Őket még nem mertük megszólítani. Az első riportunkhoz találomra választottunk ki egy úttörővezetőt. Magunk is csodálkoztunk, hogy milyen szerencsésen : az úttörővezető Moszkvából érkezett a konferenciára, az ott működő magyar iskola úttörőcsapatának vezetője volt: Soltész Nagy Lászlóné. Röviden, tömören válaszolt nekünk, pedig biztosan látta-, hogy a mikrofon egy kicsit remeg a kezünkben. Ez volt a „tűzkeresztség”. Amikor Szatmári Szacsi Sándort szólítottuk meg, már pontosan bemutatkoztunk, megkérdeztük a nevét és feltettük az Bemutatjuk a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát Budapesten, közel az Országházhoz, az Alkotmány • utcában van egy épület, amelynek kapujára táblát kellene kitenni ezzel í a felirattal: „(Kövér) Ember, ki ide belépsz, hagyj fel minden re- : ménnyel!” Már a lépcsősor alján olyan illatorgia csapja orrba a látogatót, hogy összefut a nyál a szájában. Ez a karcsú oszlopokkal, ballusztrádokkal díszített ház ugyanis a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola. flAmit főzött, egye meg!” Esküszöm, ha nem várna — megbeszélt időre — a főiskola , igazgatóhelyettese, dr. Csizmadia László, menten elindulnék körülnézni — az orrom után. De vár, i s így tőle tudom meg, hogy az < illatfelhő a tanüzemből ered, népszerű nevén: a vendéglátóipari , hallgatók „boszorkánykonyhájából”. Bár a főiskola nem a ter« előüzemeknek, hanem a válla- ti központoknak képez irányító szakembereket, tanárai azt vallják: hasznos, ha a hallgatók végigjárják a szakma minden létrafokát, ha a gyakorlatban is megismerik azt, amit később ellenőrizni, irányítani fognak. Ezért aztán — összekötve a kellemest a hasznossal — a gyakorlati órákat kora délelőttre tették, hogy amit reggel főznek, azt délben egyék is meg. Maguk a hallgatók látják el tehát „áruval” saját önkiszolgáló éttermüket, de még a főiskola büféjét is. Üzemgazdász oklevél A lépcsőház falán márványtábla hirdeti, hogy e falak között, az egykori Kereskedelmi Akadémián tanult 1907-től 1910-ig Korvin Ottó. a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, akit 25 esztendősen küldött halálba az ellenforradalom. 1963 óta működik itt a Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola. 1969-ben főiskolai rangra emelték. A kereskedelmi karon a kereskedelmi vállalatok, fogyasztási szövetkezetek és más, kereskedelmi tevékenységet is végző gazdasági szervek számára képeznek irányító szakembereket áruforgalmi, szervezési és gazdálkodási munkakörökre, esetleg nagyobb hálózati egységek vezetésére: a vendéglátóipari kar a vendéglátóipari és idegenforgalmi vállalatok központi áruforgalmi, termelési, üzemeltetési, üzemgazdálkodási és szervezési szakembereit neveli, valamint a nagyobb hálózati egységek vezető munkaköreinek betöltésére ad felsőfokú képzettséget. Végül van a főiskolán kiegészítő jellegű idegenforgalmi képzés is, amely a megfelelő tanulmányi eredményű és nyelvi felkészültségű hallgatók számára fakultatív idegenforgalmi tárgyak felvételét és külön államvizsga lehetőségét biztosítja. Sikeres államvizsga esetén a hallgatók kereskedelmi, vendéglátóipari, illetve vendéglátóipari és idegenforgalmi üzemgazdász oklevelet nyernek. Bekukkantunk egy pillanatra az audiovizuális kabinetbe. Az üvegfallal boxokra osztott teremben síri csend, a növendékek fülhallgatóval figyelik a magnótekercsek ismeretanyagát. Angol óra. — Az első félév tananyaga mindig a nyelvi alapozást szolgálja — magyarázza halkan kísérőm a továbbiakban pedig a szakmai nyelvbe való bevezetést, illetve ismerkedést a különböző szakszövegekkel. Tudja, mi „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk." Szüntelen továbbképzés Ezt a célt szolgálják az elméleti tananyaggal összefüggő 4 hetes koncentrált gyakorlatok és az ugyanilyen időtartamú, nyári üzemi gyakorlatok is. A kereskedelmi kar hallgatói az első alkalommal különböző kereskedelmi egységekben ismerkednek a raktározás, eladás, bemutatás, árubeszerzés tudnivalóival, majd — a nyári gyakorlaton — a kis- és nagykereskedelmi vállalatok központjában, illetve központi raktáraiban tanulmányozzák az áruforgalmi tevékenység valamennyi fázisát. A vendéglátó karon az első a termelési gyakorlat — meleg- és hidegkonyhán, cukrászüzemekben —, a második az értékesítési gyakorlat, amelyet az V. félév. után még egy kéthetes szállodai gyakorlat követ. A fakultatív hallgatók a főiskolán idegenforgalmi gyakorlatot is szereznek1 a második évben. Az oktatás rnagas színvonaláról a kitűnő felkészültségű szaktanárok mellett alapszakmával rendelkező főiskolai, illetve egyetemi végzettségű, nagy szakmai gyakorlattal biró szakemberek gondoskodnak. .. .á Ny- Eelső kérdést! A megkérdezettek pedig mindig szívesen válaszoltak! — Viszonylag kevés időnk volt — folytatja a beszélgetést a másik páros: Pap Éva és Kecskés Éva. — A szüneteket, a kezdés előtti perceket, az ebédidő elejét és végét használhattuk fel. Nagyszerű élmény volt, 'hogy láthattuk az úttörőköszöntőt! Valóban az úttörők kívánságait tolmácsolták a Béke térről érkezett társaink! Pontosan erre van szüksége minden úttörőnek: több játékos foglalkozásra, alaposabb felkészítésre arra az időre, amikor majd KISZ-itagok leszünk! Több beszélgetésre a felnőttekkel, kevesebb rendezvényre, hogy azokat ne csak futtában szervezhessük meg! — Az első napon szólítottuk meg Feith Bencét, aki Budapestről érkezett, és arról beszélt, hogy mennyire tetszik neki Kecskemét. A harmadik napon megtudtuk, hogy őt választották meg az úttörőszövetség egyik titkárának — szólal meg az eddig hallgató Csilla. Sikerült riportot készíteni Szűcs lstvánnéval, Balázs Árpáddal, Polinszky Károly miniszterrel, Úszta Gyulával, a Magyar Partizán Szövetség főtitkárával, Sebes Gusztávval, és Békési Sándorral, akiről valamennyien állítottuk, hogy ismerjük, gyakran látjuk a televízióban ... Néhány perces töprengés után kiderítettük, hogy azért bizonytalankodtunk, mert műsora idején inkább Békési Ilit figyeljük ... — Szabó Lászlót viszont pontosan felismertük — folytatja Pap Éva. Számunkra nagyon emlékezetes marad az, amit az ifivezetők felelősségéről mondott. Nyilván azért, mert valamennyien ezzel a tervvel készülünk a KISZ-tagságra. — Jó barátságba kerültünk Pásztor Gyulával, akit eddig csak a nekünk szóló rádióműsorokból ismertünk — tűnődik Gyula. Amikor az első napon este elromlott a magnetofonunk, nyomban vállalkozott arra, hogy megjavítja. Azt mondta: kollégák ennyivel igazán tartoznak egymásnak! Ez bizony jólesett, mert ha ném segít, másnap már nem tudunk riportot 'készíteni... Eszter és Csilla beszélt a Haj- dú-Bi'har megyei úttörőelnökkel is, megtudták, hogy a következő konferencia színhelye Debrecen lesz, addig a Kecskeméten elhangzottak határozzák meg , a következő esztendők feladatait. — Végezetül foglaljuk össze, hogy számotokra a tervek mit jelentenek, hiszen mindvégig hallgatói, cselekvő részesei voltatok a 'konferenciának. — Nagyszerű feladat volt! — kezdi a választ Gyula. Három csoportban ügyködtünk, Ádám mindig oda ment, ahol szükség volt egy harmadikra, mert egy sportversenye keresztezte a konferenciát. De mondom, remek összhangban dolgoztunk. A küldöttek megszólaltatásából, meg a naponta megjelenő Krónikából ismertük az eseményeket. Az ülésekre mi nem mehettünk be!... — Nekem azt tetszett nagyon, — mondja Eszter —, hogy megtudtuk: a KISZ-szervezetek figyelnek ránk. Reméljük, egyre jobban! Érezzük mi is, hogy a mozgalmi életre készülni kell, alaposan, folyamatosan. Ezen a konferencián részletesen beszéltek a vezetők a hogyan -ról. Mi is úgy látjuk, hogy a kisdobos- és úttörőélet között sokkal erősebb, jobb a kapcsolat, mint az úttörőcsapatok és a KlSZ-alapszervezetek között. Most már egyértelmű: az ifivezető KISZ-feladatot végez, és nem mindegy: hogyan! Felejthetetlen három nap volt! összegzik véleményüket. Láttuk, hogy mennyien és mennyire törődnek velünk, úttörőkkel, leendő KISZ-tagokkal. Selmecl Katalin
