Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-14 / 61. szám

1979. március 14. • PETŐFI NÉPE 6 5 • Gánya (Blaskó Balázs) és Je- pancsin tábornok (Fekete Tibor). gyelműnek, kitűnően megoldotta az adott dramaturgiai feladato­kat. Heltai Nándor • Jepancsina (Gumik Ilona, középen) és két lánya (Mátray Márta és Szirtes Ági), Miskin herceg, hátul a Lakáj (Szalma Sándor). (Tóth Sándor (elvételei.) NYELVŐR ■SÄ: Az igekötő szófaja sokoldalúbb Egyébként és legmozgékonyabb eleme az igekötő”. Nagyon találóan így jellemei igekötőinket Kovalovszky Miklós Nyelvfejlődés — Nyelv- helyesség című összefoglaló jel­legű művében. Neki van igaza, nem pedig azoknak, akik elsza­badult igekötőket, igekötőjár­ványt emlegetnek. Nyelvünk színességét, kifejező erejét igéink nagyon gazdag rendszere is elősegíti. De az ige­kötők még tovább gazdagítják az igék adta ámyalási lehetősége­ket. Ezért kell megismernünk igekötőinket, hogy helyesen tud­juk. használni őket. Kialakulásukat nyomon követ­hetjük, hiszen nyelvünk külön életében keletkeztek, már az írásbeliség elterjedésének korától kezdve. Legrégibb igekötőink a Halotti Beszédben olvasható meg, valamint a ki és az el. A 15. századtól kezdve számuk egyre növekszik. Kialakulásukban a nyelvi kifejezés igénye is közre­játszik. Helyesírási szabályzatunk 41 igekötőt sorol fel stb-vel, számuk tehát még ennél nagyobb. Óva­tos becsléssel 61 igekötőnk van. Meghatározása szerint az igekö­tő az igével, igenévvel, vagy igé­ből képzett névszóval többé-ke- vésbé szoros egységben használt, alapjelentésében a valóságos ha- tározószóval rokon szófaj. Szó- eleji toldalék, azaz képzőszerű jelentésmódosító szóelem. Ponto­sabban: módosítja az ige jelenté­sét (kimagoz, lefegyverez), utal a cselekvés befejezettségére (megírtam, elolvastam), sőt meg­változtatja az ige jelentését (el­ad valamit, megvet, becsap vala­kit). A nyelvtanok szerint a határo­zószóval rokon szófaj. Pl.: abba­hagy, előrebocsát, különír, széj- jelszór, szembenéz, viszontlát. De rokon szófaj a névutókkal is, hiszen azok nagy része is rag- szilárdulással alakult. Ilyenek: aláír, átkutat, ellenáll, keresztül­folyik, körüljár, mellébeszél, vé­gigolvas. Igekötőink átmeneti jellegét bizonyítja, hogy nyolc igekötőnk csak egy-egy igével kapcsolódik: abbahagy, félbeszakít, közbenjár, közzétesz, utolér, végbemegy, vég­hezvisz, végrehajt. (Ezeknek az igekötőknek nagyobbik fele már nem is használatos határozószó­ként.) Átmeneti jellegükre utal, hogy néhány • igekot ónk' csak bi­zonyos jellegű határozóként szerepel. Más esetben megtartják határozószói jellegüket, és külön­írjuk őket az igétől. A tovább, előre és végig igekötőket, ha az időbeli vonatkozást hangsúlyoz­zuk, nem írjuk egybe az igével. Pl.: tovább tanul, tovább áll (ho­lott leülhetne), előre fizet, előre összeírjuk őket: továbbhalad, to­vábbáll (elmegy), végigállta az előadást. Hasonlóképpen külön írjuk az igekötőt 1. fokozott alakjában (ilyenkor nem tekintjük őket ige­kötőknek): előfizet, de előbb fi­zet, előbbre bocsát (valakit). Csak az alább és a tovább ki­vétel: alábbhagy, -száll, és to­vábbadta a levelet; 2. a ragozha­tó határozószók személyragos alakjait: beléd kötött (de bele­kötött valamibe), rátok gondolt (de rágondolt valamire), rajtuk áll), de rááll valamire); 3. ha az igekötő hangsúlyos, akkor kitű­nik határozószó jellege: hozzá írtam a levelet (de hozzáírtam ezt is a számlához), neki ment a levél (de nekiment a falnak), utána jár egy nőnek (de utána­járt a dolognak). Még egy érdekessége van az igekötőnek, az, hogy a tárgyat­lan igét tárgyassá teheti. Az igék tárgyas vagy tárgyatlan volta megváltoztathatja a mondat fel­építését. Azért tárgyalja az egye­temi történeti magyar nyelvtan az igekötőket a mondattanban, a módosítószókkal, a kötőszókkal, a névutókkal és a névelőkkel egy fejezetben a viszonyszók kö­zött. Például a tárgyatlan jár ige (valahol jár) igekötővel: be­járja a tájat, átjárja valamilyen érzés. Ugyanígy: él valahol és feléli a vagyonát, a gyermek nő (növekedik) és kinő valamilyen ruhát. Az újabb példák még szo­katlanok, de szükség van rájuk: érdeklődik valami iránt és meg­érdeklődik valamit, válaszol a levélre és megválaszolja a leve­let, koplal és megkoplalja a ba­latoni kisházat. Itt említhetjük a jelentés sze­rint eltérő igealakokat is. Pl. a tanuló beszed az iskolában, be­szedik a kirakott tárgyakat. El­hallgat (nem beszél tovább), és elhallgatja a szép zenét. Lenez (lefelé néz vagy lenéz vidékre) és lenézi a tanuló a dolgozatot a szomszédjáéról, sőt lenéz (vagyis leibecsül) valakit. Kitanul egy mesterséget és kitanul valami­ből. Leszámol valakivel és pon­tosan leszámolja a rábízott pénzt. Elnéz valaki feje fölött és elnez neki valamit. Messzire ellát és ellátja valakinek a baját. Beolvas valakinek és beolvassa a híre­ket. Lerámol a polcról és lerámol valakit (az argóban összeszid je­lentéssel). És végül: az igekötő néha egé­szen bonyolult tudattartalmat sű­rít magába: tömören foglal össze valamit, amit csak körülírással fejezhétnénk ki. Ennyit általában az igekötök­ről. De változatos használatukra még majd idézünk példákat. Kiss István • Ivolgin (Major Pál), és Miskin herceg (Reviczky Gábor). Egy utcanév nyomában Dosztojevszkij: közönségsiker Magányos koporsó sivár, rideg­rácsos, szürke-szomorú város- dzsungelben. Idegesítő, riasztó zene! A gyászcsónak fölvirágzására színpadra röppenő fehér ruhás kislányok egyike távozóban meg­csodálja, meghallgatja azt „a kö­zepesnél valamelyest magasabb termetű, érezhetően messziről ér­kező fiatalembert — tekintetében van valami nyugodt, de nyo­masztó vonás” — Miskin herce­get. — Most elmegyek a felnőttek közé. > Így kezdődik a kecskeméti A félkegyelmű. > v Három óra múltán ugyanebben a barátságtalan, keserves, jelleg­telen várostájban hószín gyolcs­ban sugárzó halott fölött gyötrő­dik a poklokat járt Himalája-jó- ságú Ábel és „az eléggé erős test­alkatú fiatalember” vetélytárs-ba- rát Rogozsin-Káin. Kifakult, a metoropolisnyomorhoz szürkült a besiető gyerekek öltözéke; a folytatás is a kiábrándító tegnap ösvényeit tapossa. Az érzelmi realizmus felülmúl­hatatlan mestere úgy látta a múlt század hetvenes éveiben, hogy magából az emberből indul ki a rendellenesség, a gyarlóság, ezért mondanak csődöt a legnemesebb eszmék, sebez a jószándék, gyil­kol a szerelem, torzulnak el a gyerekekben és a népben bimbózó jó tulajdonságok a nagyvárosi tü­lekedésben, életharcban, tornyos önzésben. A miért és hogyan éljünk nap­jainkban világszerte fölerősödő kérdésekre Dosztojevszkijnek nincs megnyugtató válasza, hi­szen „eszményi szépségű embere” sem sokra megy azzal, hogy kör­nyezetét önvizsgálatra, önmaguk­kal való szembenézésre készteti. Sugallatosan nyúlt a színpadra teremtődött regényhez a Tovszto- gonov-féle átdolgozást jól hasz­nosító Száraz György. Kicsit meg­mozgatta az állóképeket, az elbe­szélt történést követő belső vál­tozásokat, az ezekről kialakult vé­leményeket cselekedetekben kö­zölte. Érdemei csökkentése nélkül: már olvasva is szinte megeleve- fiedhek á Végény' 'örvénylő párbe­szédéi; möhqlőg-dialógusai á már- már bülV'áHápöá illő fordulatok színe szétrobbantják kereteit. » Egyetlen nagy orosz író sem al­kotott ilyen drámákat, mint az a Dosztojevszkij, aki forma szerint fegyet sem írt. Sejtették régóta, általánossá a világ bonyolult vol­tának felismerésével vált. Az író több szólamú szerkesztése lehető­vé tette, teszi ugyanis a társadal­mi valóság, az ember többszem­pontú, többsíkú ábrázolását, a mind összetettebb jellemek és életigazságok drámai ütköztetését. Figyelmének fénycsóvái pedig végletes sorsokat nagyítanak ki a nyüzsgő emberáradatból. Sze­retet csap át gyűlöletbe, határta­lan tettvágy lankadt vegetálásba. Beke Sándor rendező érezte, értette, hogy itt mindenki fontos mindenki számára, mert mások reagálásaiból következtet a világ­ban elfoglalt helyére, tudja meg milyen embernek tartják. A mo­nológok, a párbeszédek és a tö­megjelenetek szervesen illeszked­nek, mindegyik magában hordoz­za a következő csíráját, hangula­tával is befolyásol a legtöbb. Jó volna tudni persze, hogy mit olvasnak ki a színpadi ké­pekből, akik nem forgatták a re­gényt, mennyire hatnak rájuk az atmoszféra érzékeltetésére hiva­tott jelenetek. A nézőtér harma- da-ötöde tudja — például —, hogy a szerencsétlen, sovány, tü­dőbajos, megalázott ártatlan Ma­nie fekszik a koporsóban, az ő utolsó heteit szépítették éneklés­sel a kislányok, ezért majdnem boldogan halt meg. A kecskeméti előadás egyik erényének azt tar­tom, hogy egyszerre szól mind­két csoporthoz, információk hiá­nyában is jól követhető a színpa­di cselekmény. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy a kattogó háttér-zörejjel formált vonatfülkében valahon­nan messziről hazafelé tartó fia­talemberre sok megpróbáltatás vár a vér és arany kormányozta világban. Sugárzik róla, hogy az igazság, a jóság gondolatának a megszállottja, sok baj éri a meg­szervezett okosok között. Beke Sándor nagyívű rendezé­sében az előadás csúcspontjai egybeesnek a regény csúcspont­jaival, ezekben szinte átvilágító- dik, feltárul, lelepleződik min­denki: bár mi csak ritkán bor- zongunk össze vacogva, mint Je- pancsin tábornok: „Száll valami a levegőben, akár a denevér, a baj röpdös itt és félek, félek.” Ez babonás, megfoghatatlan iz-* galcm, a végzetórák harangkon- gása hiányzik olykor a Ljubimov Bűn és bűhődéséhez hasonlóan se nem kint, se nem bent játéktérről, a széksorokból. Gondolom a szerelmi vonal túl- hangsúlyozódása miatt. Nyilván ez a színészek különböző képessé­géből, kifejezési erejéből, alkatá­ból is adódik. Az újabb rendezé­sekben általában, Kecskeméten dominánsan előtérbe került Nasz- taszja Filippovna alakja, noha nem kizárólag ő mozgatja a dol­gokat, sorsának alakulása tulaj­donképpen Miskin embermegvál­tó képességének, hatalmának a mércéje. Az egészében mint említettem, jól fölépített, méltán nagy kö­zönségsikerű, lírai hangolású elő­adásban mégsem azt a Miskint, azt a Himalája-jóságot láttuk, „ki a legnagyobb kétségbeesést hoz­ta föl a lélek mélyéről, melyet valaha láttunk”. Filippovna — hogy is mondjam — szép. halála, fehér ruhás fölmagasztosulása, a korábban a jól ellenpontozó zene megcsendülése is elfátyolozta né­miképp a herceg keserű kudarcát, Dpi); $uiipté mivoltát. Az előadás összképéből, he­lyenként" "melodramatikuá stílusá­ból ’ adódik ez a benyomásunk; legkevésbé Reviczky Gábor alakí­tásából. Számára olyan természe­tes a jóság, mint az örökcsillagok léte, mint az életet követő pusz­tulás. — A beérett művész most is kitűnő teljesítménnyel bizonyí­totta beleérző képességét, tehetsé­gét. Az egész testével játszik: az Olasz szalmakalapban szélesen lo­bogó gesztusai most lerövidültek, mintha valami belső parancs állí­totta volna meg félúton az önle­leplező megnyilatkozást. Az élő­beszéd természetességével folytak prédikátor szövegei. Szelíden im­bolygó fénye volt a pétervári nyomorúság-feketeségnek. Közvet­lensége, készségessége, segítő buz­galma, természetessége miatt vált olykor nevetségessé, tűnt félszeg­nek. A második részben kissé el­halványult; annyira kerülte be­tegségének, szenvedélyének kül­sődleges érzékeltetését, hogy oly­kor-olykor elsikkadt elemi erejű szenvedése. Rogozsint Blaskó Péter formál­ta emlékezetesen. Más figura, mint Dosztojevszkij leírt, nagy da­rab egészséges élet, behemót vita­litás, hódító jelenség. Adós ma­radt a gyilkosságba kergető motí­vumok, a nincs más megoldás lel-, kiállapot érzékeltetésével. Szakács Eszter m. v. Nasztaszja Filippovna kitűnő szerepértelme­zéseiről is híres. Most alkati okok­ból, színpadi sugárzásából adó­• Rogozsin (Blaskó Péter), Nasztaszja Filippovna (Szakács Eszter) és Lebegyev (Lengyel János). dóan túlságosan is fölébe nő az egész társaságnak, emiatt kissé el­sikkad az a fontos mozzanat, hogy ő is rettenetesen vergődik a két férfi között, nem szeszély, játék csapkodja ide-oda, az elér­hetetlen harmónia vágya, gőg és megalázkodás furcsa keveréke. Ez a nagyszerű színésznő most is felejthetetlen pillanatokkal aján­dékozta meg a nézőket, de nem érezzük azt, hogy egyszer is a tóba akarta magát vetni. Másként alakul a képlet, ha, Szirtes Ági fényesebb, tündök- lőbb ellenpont. Korrekt, hibátlan, ám kicsit halovány Aglaja volt. Az átdolgozó által „összevont” Nihilista kevésszavú szerepében Hunyadkürti István megtalálta a hangot, Ipolitként Jeney István bölcsen elkerülte szerepének ér­zelgősségcsapdáit. jól körvonala­zott, egyéniségét formált" kitű­nően. Tockijnak (Forgács Tibor) a dramatizált változatban keve­sebb feladat jutott, mint a re­gényben. A tábornok házaspár (Fekete Tibor és Gumik Ilona) jól beleilleszkedett az előadásba, ugyanez mondható két eddig, nem említett lányukról (Mátray Márta, Andresz Katalin.) A tíz évvel ezelőtti pesti előadá­son koldust csináltak Lebegyevből (itt Lengyel János), szerencsére Kecskeméten az volt, ami a re­gényben, hiába ügyeskedő, kiszol­gáltatott éhenkórász. Ellenpárja a gátlástalanabb, mohóbb Gánya (Blaskó Balázs) elfogadtatta a fi­gurát. Hely hiányában csak em­líthetjük a további fontosabb köz­reműködőket: Ivolgin tábornok (Major Pál), felesége (Gyólay Viktória), Varja (Szinnyai Mária). Otto Sujan m. v., a pozsonyi Űj Színpad szcenikusa jól kihasz­nálható, többféle funkciónak meg­felelő játékteret tervezett, a dísz­letek részt vettek a játékban, sze­repet kaptak a hangulatteremtés­ben, csupán a dekoratív csillár szomorkodott néha feladat híján. Rátkai Erzsébetben (m. v.) olyan fiatal művészt ismertünk meg, aki kevés eszközzel igyekszik a szereplőket jellemezni, kiemelni az előadás szempontjából legfon­tosabb információkat. Selmeczy György zenéje fontos eleme volt a kecskeméti A félke­MKP helyi szervezete. A lakossá­gi ellátás gyér, a gyógyszer fogy­tán, a község egyetlen orvosa alig győzi a munkát. A fellelhető né­hány ampulla penicillin, mely Magyarországon akkor szinte is­meretlen volt — itt is megmen­tett néhány emberi életet... '□ □ □ A „rózsás” K. Szabóék lakása akár egy üvegház. Az ablak és a nagy üvegfal alatt vagy százféle gyönyörű virág. Gondos és értő kezek .munkáját dicséri. K. Szabó Sándor nyugdíjas, végre kedvenc foglalatosságának, a kertészke­désnek áldozhatja idejét. Aktív éveiben — mint az izsáki tanács elnökhelyettese, majd a Sárfehér Tsz elnöke — ugyanilyen gond­dal szeretettel dolgozott a község fejlesztésén, gazdagításán. Hama­rosan egy Fleming-képet mutat. A hátulján kézírással, az angol kutatóorvos életrajzi adatai... — A fiam küldte Szegedről. Jelenleg ott dolgozik mérnökként. Az ő életét mentette meg a pe­nicillin, 1944-ben. Akkor kétéves volt. Súlyos betegen feküdt, tüdő- gyulladásban. A község idős or­vosa hideg vizes borogatást és ult- raseptyl injekciót javasolt, mert más nem volt... És akkor, egy ismerős tanítónő, Molnár Sán- dorné hozott nekünk néhány am­pulla penicillint. Azt hiszem, a rokonaitól kaphatta, mert az ő gyereke is beteg volt. Az injekció után — estére — a Sanyi fiam már felült, pedig még reggel a magas láztól félrebeszélt. Hát így történt. Nem egy különleges eset, de azt hiszem, nem 6 volt az egyedüli, aki így menekült meg akkor a haláltól. Ezért javasol­tam a vb-ülésen, hogy Flemingről nevezzük el az új izsáki utcát... A történet valóban nem külön­leges. Mégis dicséretes, hogy ez a község méltóképpen adózik az emberi életek egyik megmentőjé- nek. P. E. Izsákon Kedves arcú, diák-forma leány­zót szólítok meg az izsáki főut­cán: — Nem tudod merre van a Fleming utca? — Nem, nem is hallottam róla. — Idevaló vagy? — Hát persze... — pillog rám gyanakvóan, és gyorsan tovább siet. Hasonlóképpen járok egy kis­gyermekes fiatalasszonnyal, egy fekete kendős nénikével. Az óvoda előtt — már-már reményvesztet­ten — újból érdeklődöm. — Fleming utca? — kérdez vissza elgondolkozva a 40 év kö­rüli asszony. — Várjon csak, az egyik kolléganőm ott lakik, ő majd elmondja ... Az óvoda konyhájában káposz­taillatú vastag gőzök között több asszonyka magyaráz egymás sza­vába vágva, végül az „illetékes” veszi át a szót. — Hát, ahol a „rózsás” K. Sza­bóék laknak ... így sem tudja? ... Akkor menjen tovább egészen a sarki fűszeresig, onnan már a tábla eligazítja.:. Hogy mióta hívják Fleming utcának? Azt én nem tudom. Szerintem van már húsz éve is. Azt mondják, a há­ború alatt itt több ember életét mentette meg a penicillin. Pél­dául a K. Szabóék fiát is ... Men­jen el hozzájuk, de — teszi hozzá óvatosan. — lehet, hogy mindez csak pletyka. Meg aztán: ki em­lékszik arra már...? □ □ □ Egy levél nyomán indultam el Izsákra, ahol — az országban egyedülállóan — a negyedszázada halott zseniális angol orvosról, a penicillin feltalálójáról neveztek el utcát? Vajon miért? Miféle • Az utca névadója, Fleming doktor. 1 ­okok, emberi sorsok rejteznek mögötte? A nagyközségi tanács vb jegyzőkönyvének tanúsága szerint tíz éve, 1969 januárjában K. Szabó Sándor tanácstag kéré­sére az Árpád és az Attila utca között levő új sort Fleming utcá­nak nevezték el. A történet a negyvenes évek háborús időszakába nyúlik visz- sza ... Közeleg a front, az izsák— ógasegyházi országút tele el- és visszaköltözködő családokkal, A felszabadító szovjet csapatok nyo­mán a Kolon-tó és a székesalji víz között hosszan elterülő Izsá­kon ‘ — 1944. október 31-én — már a földosztásról tárgyal a köz­ségi nagygyűlés, és megalakul az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents