Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-09 / 57. szám
2 » PETŐFI NÉPE • 1979. március 9. események sorokban BUKAREST Csütörtökön háromnapos hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök. Az Otopeni repülőtéren meghívója és vendéglátója, Nicolae Ceausescu román köztársasági elnök fogadta. Giscard d’Estaing kíséretének tagjai között van Francois-Poncet külügyminiszter és Deniau külkereskedelmi miniszter is. (MTI) BUDAPEST Pozsgay Imre kulturális miniszter meghívására — küldöttség élén — csütörtökön néhány napos látogatásra Budapestre érkezett Jean-Philippe Lecat francia kulturális és tájékoztatási miniszter. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pozsgay Imre. (MTI) JERUZSÁLEM Csütörtökön folytatódott az izraeli állami rádió és televízió munkatársainak több mint egy hete tartó bérkövetelő sztrájkja. Az izraeli nyomtatott sajtó munkatársainak bére, valamint a rádió és tv alkalmazottainak bére között ugyanis jelentős különbség van az előbbiek javára. (AP) NEW YORK___________________ Az ENSZ apartheid-ellenes bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben határozottan elítéli a fajüldöző Dél-afrikai. Köztársaság Angola ellen elkövetett fegyveres agresszióját. A dokumentum felhívja a Biztonsági Tanácsot, tegye meg a szükséges intézkedéseket a Dél-afrikai Köztársaság ellen. PHNOM PENH Battambangban, Kambodzsa második legjelentősebb városában nagy ütemben folyik a mindennapi élet feltételeinek megteremtése. Már sikerült helyreállítani az elektromos erőművet, a várost a környező mezőgazdasági területekkel összekötő vasútvonalat, a kórházat és több üzemet, közöttük egy textilgyárat, amely már meg is kezdte a termelést. (MTI) Mozambiki katonai küldöttség érkezett hazánkba Sebastiao Marcos Mabote, a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) állandó politikai bizottságának tagja, a népi felszabadító fegyveres erők vezérkari főnöke, miniszterhelyettes — Czi- ege Lajos hadseregtábornok, hon- édelmi miniszter meghívására — csütörtökön katonai küldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett. A Ferihegyi repülőtéren Oláh István altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettes fogadta. (MTI) A kínai agresszorok folytatják háborús bűncselekményeiket HANOI Győri Sándor és Zalai István, az MTI tudósítói jelentik: A Vietnam északi határkörzeteiből csütörtökön érkezett jelentések arról számoltak be, hogy a kínai agressziós egységek továbbra is ágyúznak több körzetet, köztük lakott településeket. A legsúlyosabb összecsapásokra Cao Bang és Lang Son tartományokban került sor. A kínai inváziós erők kivonását ígérő pekingi nyilatkozat ellenére a kínai egységek Cao Bang tartomány azonos nevű székhelye körül lövészárkokat ásnak, ágyúzzák a várost. A kínai támadás súlyos károkat okozott a Cao Bang közelében fekvő településeken. Hoang Lien Son tartományban az ellenséges csapatok nehéztüzérséggel támadták a Lao Cai tartományi székhelytől 40 kilométerre, délre fekvő Coc Xam vasútállomást. Ebben a körzetben napok óta nagy hevességgel folyik a harc az agressziós alakulatok és a vietnami védelmi egységek között. A támadók az összecsapásokban érzékeny veszteségeket szenvedtek. Változatlanul feszült a helyzet Lang Son tartomány azonos nevű székhelye, illetve Loc Pinh járási központ körül. A kínai erők kedden és szerdán nehéztüzérséggel lőtték a tartományi székhelyet, míg Loc Binh-ban szétrombolták a település egyik fontos hídját. A hanoi lapok csütörtöki számukban is éles hangon ítélik el Peking agresszív magatartását. A Quan Dói Nhan Dan, a néphadsereg lapja kommentárjában megállapítja: a csapatvisszavonásról szóló pekingi bejelentés ellenére csütörtökig még mindig több tízezer kínai katona tartózkodott és pusztított vietnami területen. A világ semmi jelét nem tapasztalhatja annak, hogy a kínaiak valóban visszavonulnának. Nyugati források is elismerik — folytatja a hanoi lap —, hogy Peking megerősíti vietnami területén levő egységeit, és ez egy új támadás jeleként értelmezhető. A határ kinai oldalán ugyanis 125 ezer kínai katona áll riadókészültségben, miközben a Vietnamba benyomult erők a helyükön maradtak. Vietnam-szerte folytatódik a mozgósítás az elhúzódó kínai agresszióval szemben. A VSZK álláspontja az, hogy a kínai visszavonulásról szóló nyilatkozat ellenére továbbra is készen kell állni minden eshetőségre. Hanoiban csütörtökön közleményt adtak ki egy, a VSZK pekingi nagykövetségét ért incidenssel kapcsolatban. A vietnami tájékoztatás szerint március 7-én este egy kínai katona behatolt a vietnami nagykövetség épületébe. A vietnami képviselet jegyzékben tiltakozott a kínai külügyminisztériumnál amiatt, hogy a pekingi hatóságok eltűrték a szóban forgó személy törvényellenes behatolását a nagykövetség ’területére. A jegyzék ezúttal felszólította a kínai hatóságokat a hasonló cselekmények megakadályozására, a nagykövetség területi sérthetetlenségének tiszteletben tartására, az ott dolgozó diplomaták, káderek biztonságának szavatolására. A vietnami nagykövetség egyébként még szerdán este átadta a kínai félnek a törvény- ellenesen behatolt személyt. (MTI) Befejeződött a Vietnam-konferencia A finn főváros melletti Dipoli kongresszusi termében csütörtökön befejeződött a március 6-án megnyílt rendkívüli nemzetközi Vietnam-konferencia, amelyen — mint ismeretes — több mint száz ország és harminc nemzetközi szervezet képviselői vettek részt. Csütörtökön a konferencia záróülésén négy dokumentumot hagytak jóvá: egy általános nyilatkozatot, egy „El a kezekkel Vietnamtól!” című felhívást a kínai néphez, valamint egy Vietnammal való szolidaritás felhívására irányuló nemzetközi kampány akcióprogramját. Az „El a kezekkel Vietnamtól!” címmel elfogadott okmány egyebek között leszögezi, hogy az egész világ elítéli Peking Vietnam elleni agresszióját, mint olyan cselekményt, amely ellentmond a kínai nép érdekeinek is. „A BÉKE KÜSZÖBÖN ÁLL” Carter és Szadat megkezdte tárgyalásait KAIRÓ Carter amerikai elnök tegnap délután megérkezett Egyiptomba, hogy megkezdje tárgyalásait az egyiptomi—izraeli • különbéke- szerzcdés mielőbbi tető alá hozásáról. Az ünnepélyes fogadtatás után (egyiptomiak tízezreit hozták fel autóbuszok és teherautók vidékről, az iskolákban tanítási szünet volt) a két elnök a He- liopoliszban levő Kubeh-palotá- ba hajtatott. A palota erkélyéről elmondott beszédében Szadat elnök „a legnagyobb amerikai államférfinak” nevezte Cartert és közölte: osztja az emerikai elnök reményeit, hogy „a béke küszöbön áll”. Carter kifejezte reményét, hogy „nem fognak csalódást okozni”xés hogy a békeszerződés a közeli jövőben valósággá válik. Carter annak a reményének is hangot adott, hogy a különbéke- szerződéshez azok az országok is csatlakoznak majd, amelyek távoltartják magukat az egyiptomi—izraeli megbeszélésektől. Az ünnepi aktus után Carter és Szadat megkezdte tárgyalásait. (MTI) • Képünkön: Szadat egyiptomi elnök fogadja vendégét. (MTI — AP) A nemzetközi nőnap alkalmából tegnap kitüntetéseket adtak át. A Munka Érdemrend ezüst tokozatát kapta Huri Bélánc, a Kiskunhalasi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának főelőadója, Ősz Józsefné, a Villamos Berendezés és Készülék Művek kalocsai gyáregységének betanított munkása. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Sántáné Ország Zsvzsanna, az MSZMP Kecskeméti Járási Bizottságának munkatársa. A kitüntetéseket Budapesten vették át. Br. Gajdácsi István, a megyei tanács elnöke a tegnap megtartott nőnapi ünnepségen a Minisztertanács által alapított A Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át Csupity Matyásnénak, a megyei tanács bajai járási hivatala főelőadójának, Domián Erzsébetnek, u kiskunhalasi járási hivatal titkársága ügyviteli alkalmazottjának, dr. Tapasztotté Perlak' Magdának, a Kecskemét Városi Tanács V. B. művelődésügyi • osztálya csoportvezetőjének. A honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést adományozta, Molnár Imrénének, a Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság ügyviteli vezetőjének. A honvédelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Abel Anikónak, a Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság ügyviteli alkalmazottjának. A belügyminiszter a nemzetközi nőnap alkalmából a szolgálat terén végzett eredményes munkája elismeréseként a Közbiztonsági Érem arany fokozatát adományozta Drávái Ferencnének, a bajai rendőrkapitányság gépírójának, Harmalh Sándornénak, a kiskunfélegyházi rendőrkapitányság segédhivatal -vezető j ének. Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát adományozta Virágh Sán- dvrnénak, a kiskunhalasi rendőr- kapitányság előadójának, Gonda Kárclynénak. a kecskeméti rendűi kapitányság gépírójának. Pető Sándornénak, a megyei rendőr- fökapitányság közbiztonsági és közekedési osztáya gépírójának, Németh Györgynének, a kiskőrösi rendőrkapitányság segéd előadójának, Virágh Sándornénak, a megyei ,rendőr-főkapit,ányság ■ anyagi'' oszt ái ya; H’ákarí t'ón őj'énék/ Közbiztonsági Éréin bronz fo- ■Rök'aTát "kápta Varga Pérencne, á megyei rendőr-főkapitányság állambiztonsági szerv osztálya gépírója. Faragó Antalné, a megyei rendőr-főkapitányság pénzügyi osztályának gépírója, Lipniczki 1.ászióné, a kalocsai rendőrkapitányság segéd előadója. Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott Balogh Pálné, a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának előadója, Polovics Istvánné, a kecskeméti rendőrkapitányság előadója, Nagy Lajosné, a megyei rendőr-főkapitányság segédhivatalának ügykezelője. A kulturális miniszter Szocialista Munkáért kitüntetést adományozott Bajusz Péternének, a soltvadkerti művelődési ház igazgatójának, Boldog lvánnénak, a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központ karvezetőjének, Gedeon Tibornénak, a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Filmszínház üzemvezetőjének, Kántor Emmának, a fülöpházi községi könyvtár könyvtárosának. Szabó Antalné- nnk, a mélykúti művelődési ház szakkörvezetőjének, dn. Vedres Ferencnének, a kiskunmajsai nagyközségi könyvtár könyvtárosának. A kulturális miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Jeszenszky Gyulánénak, a megyei múzeum gazdasági vezetőjének, özvegy Kiss Jánosnénak, a kecskeméti Katona József Színház dolgozójának. A nemzetközi nőnap alkalmából a MÁV Szegedi Igazgatósága területén dolgozó nők közül többet kimagasló szakmai és politikai munkájuk elismeréseként kitüntetésben részesítettek. A Bács-Kis- ki n megyében dolgozó vasutas nők közül Budapesten 'a MÁV Vezérigazgatóságon Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Oláh Bélává, a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség számviteli vezetője. Vezérigazgatói dicséretben részesült Kollár Jánosné, a bajai állomás távirásza. Szegeden igazgatói dicséretben részesült Csernák Miklósné és Biró Józsefné kiskunhalasi, Fi- c sor Gizella kiskunfélegyházi, Fái ián Istvánné kelebiai és Lég- rádi L ászióné kunszentmiklósi vasutas. A nőnap alkalmából Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést kapott Herczegh Mihályné, a kunszentmiklósi áfész gyors- és gépírója, Hegedűs Józsefné, a kiskunfélegyházi áfész hivatalsegéde. A népfrontmozgalomban végzett eredményes . munkájáért a bajai népfrontbizottság által rendezett nőnapi ünnepségen Kárpáti Antal, a népfrontbizottság elnöke Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetést adományozott Habzder Bélánénak, a Bácska Bútoripari Vállalat dolgozójának, Mézzáros Istvánnénak, az ÉPFA dolgozójának és Szombathelyi Istvánná óvónőnek. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Rév Lajos Üj-Delhibe utazott Rév Lajos, az OKISZ elnöke csütörtökön Üj-Delhibe utazott, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom képviseletében, mint az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke, részt vegyen az indiai szövetkezetek ma kezdődő VIII. kongresszusán. (MTI) A politizáló iszlám Az iráni forradalom Khomeini ajatollah arcképe alatt, az iszlám köztársaság jelszavával győzött, mégis hiba lenne valamiféle fanatikus vallási tömegmozgalomként jellemezni. Amikor a síita főpap azt állította önmagáról, bogy a jogfosztott iráni nép követeléseinek a kifejezője, világossá tette, hogy nem vallási, hanem elsődlegesen politikai célok szolgálatába szegődött. S ezek a célok — a sah elűzése, a reakciós monarchia megdöntése, a köztársaság kikiáltása, a nemzeti függetlenség helyreállítása — egyaránt támogatásra találtak a nemzeti burzsoázia, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek soraiban. , Most viszont némi meglepetéssel tapasztalja a világ, hogy röviddel a forradalom győzelme után repedések támadtak az iráni forradalom homogénnek vélt tömbjén, s kiélezett viták folynak az új Irán arculatáról, a politikai—társadalmi változások irányáról és mélységéről. Vannak, akik iszlám köztársaság helyett demokratikus köztársaságot akarnak; mások holmi tisztogatás és átszervezés helyett a császári hadsereg feloszlatását, egy népi hadsereg létrehozását követelik; a nemzeti burzsoázia érdekeit képviselő Bazargan-kormannyal szemben az utóbbi hetekben mind erőteljesebben hallatta szavát a dolgozó osztályok felemelkedéséért, a munkások, parasztok jogainak radikális kiterjesztéséért küzdő baloldal. Az első imám Ezzel a belső harccal, amely egyúttal a hatalom birtoklásáért folyik, függ össze a forradalom szemmellátható megtorpanása. Khomeini ajatollah, aki másfél évtizedet töltött külföldi száműzetésben, csak most kezdi felmérni Irán valóságos helyzetét, s megrettenve az irányzatok és törekvések sokféleségétől, kísérletet tesz a forradalmi folyamat lefékezésére, egy irányba terelésére. A szerinte nyugati ízű demokráciát elvetve, a színtiszta iszlám köztársaságért száll síkra, amelyben Mohamed próféta törvényei, hagyományai érvényesülnek; megtiltja a külföldről importált, „tisztátalannak” minősített fagyasztott hús fogyasztását, s elrendeli a készletek megsemmisítését. Amikor Khomeinitől megkérdezték, hogy hajlandó-e elvileg megosztani a hatalmat a marxistákkal, akik együtt küzdöttek vele a sah ellen, a síita főpap így válaszolt: „Kormányszinten semmilyen lehetőséget nem látok a velük való együttműködésre,' de természetesen szabadon képviselhetik a saját nézeteiket és meggyőződésüket.” Az iráni kommunisták pártja, a Tudeh, támogatta és támogatja a Khomeini vezetésével kibontakozott forradalmi mozgalmat, de hosszabb távon számot vet az együttműködés korlátáival is. Az Iránban túlsúlyban levő síita felekezet mindig haladó erőt képviselt az iszlámon belül, az ellenzékiség, a forradalmiság szellemét testesítette meg. A síiták első imámjuktól, Alitól kezdve szembenálltak a mindenkori hatalommal, anyagilag és politikailag is függetlenek voltak tőle, ellentétben a szunnitákkal, akik azonosultak a világi hatalommal, annak függőségben tartott kiszolgálóivá, védelmezőivé szegődtek, összhangban azzal a hagyománnyal, hogy a vallásalapító Mohamed próféta egy személyben az arab törzsszövetség első vallási és világi feje volt. A harcoló iszlám reneszánszáról cikkező nyugati sajtó előszeretettel veszi egy kalap alá a síitákat és a szunnitákat, azzal vádolva Khomeinit, hogy vissza akarja vinni Iránt a középkorba. Ilyesmiről természetesen szó sincs, de még ha akarná, akkor sem tehetné, mert az iráni forradalomban a vallásnál hatalmasabb politikai-társadalmi erők vannak jelen. A forradalom kimenetelét végsősoron ezeknek az erőknek az összecsapása vagy kompromisszuma dönti el. Hogy mikor játszik haladó, mikor retrográd szerepet a politizáló iszlám, az koronként és országonként változik. Nyolcszázmillió hivő A 800 millió hívőt számláló iszlám világában, amely az Atlanti-óceántól a Fülöp-szigstekig terjed, éppúgy fellelhető a feudális monarchia, a felvilágosult abszolutizmus, mint a polgári demokratikus többpártrendszer, a reakciós katonai diktatúra vagy a szocialista irányzatú népi demokrácia. Ziaul Hak pakisztáni tábornok-elnök például úgy véli megszilárdíthatónak ingatag rendszerét, ha a polgári liberális ellenzék likvidálásával párhuzamosan visszaállítja az iszlám valóban középkori törvényeit (így a házasságtörők nyilvános meg- kövezését), amelyek Szaúd-Ará- biában mindmáig töretlenül fennmaradtak. A szaúd-arábiai uralkodó — Mekka és Medina, a mohamedán zarándokhelyek őrzőjeként — bármikor, bárkivel hajlandó szövetségre lépni az iszlám világát fenyegető „kommunista, ateista veszedelemmel” szemben. Hasonló összefogásra hív fel a kairói Al-Azhar mecsetegyetem főimámja is. Iránban viszont éppen annak lehetünk tanúi, hogy felszámolják az amerikai imperializmussal összefonódott, korrupt, népelnyomó és népirtó császári diktatúra maradványait. A líbiai Kadhafi kedvenc elmélete szerint a harmadik világban a fejlődés legfőbb mozgatórugója a nacionalizmus és a vallás. Az angol, francia és az olasz gyarmatbirodalom ellen küzdő felszabadító mozgalmakban csakugyan egyesült, együtt hatott ez a kát tényező. Később azonban, a szükségszerűen elkövetkezett haladó társadalmi átalakulások idején, sok helyütt összeütközésbe kerültek egymással a haladó reformokat megvalósító politikai erők ás a túlhaladott társadalmi viszonyokat, erkölcsi és jogszokásokat védelmező konzervatív vallási csoportok. Modernizálás Az iszlám eleve államvallásként keletkezett, s a mohamedán többségű országokban jobbára ma is államvallás, törvényeit a jogalkotás forrásának tekintik. A haladó rendszerek azonban inkább a társadalmi szükségletekhez, mintsem a vallási előírásokhoz igazodnak. Az algériai, a líbiai, a dél-jemeni vagy az afganisztáni gazdasági, szociális, kulturális reformok nemcsak hogy túllépnek az iszlám korlátain, hanem sok tekintetben ellentétesek is a vallási előírásokkal. A földosztást, az államosítást, a társadalombiztosítást, a családvédelmet, a női egyenjogúság bevezetését, a több- nejűség megtiltását, az egyoldalú válási lehetőség megszüntetését maga az élet, a feltartóztathatatlan társadalmi fejlődés hozta magával. Más szóval a modernizálás, amely ellen egyes mohamedán országokban oly elszántan ágálnak a hagyományok őrei. A modernizálást azonban sok helyütt összetévesztik még az alkohol, az amerikai (űrnek, az éjjeli mulatók megjelenésével, a nyugati divat majmolásával. Szaúd-Arábiában és az arab emirátusokban szigorúan tiltják a nyugati dekadencia eme „erkölcstelen” megnyilvánu-; lásait, de cseppet sem tartják erkölcstelennek. hogy amíg egy szűk réteg félelmetes vagyonokat halmoz fel a kőolajbevételekből, addig a lakosság zöme általános elmaradottságban, jobbágyi kiszolgáltatottságban él. Ugyanakkor Líbiában, ahol szintén tiltják az alkoholfogyasztást és a Nyugatról importált erkölcstelenséget, valóban a néptömegek gazdasági, szociális, kulturális felemelésére fordítják az olajdollárok millióit. Az iszlám értelmezése, gyakorlati alkalmazása tehát rendkívül ellentmondásos. Az elmaradott tömegek vallási érzékenységét természetesen sehol, a népek oly sokat nyújtó haladó rendszerekben sem lehet figyelmen kívül hagyni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vallásos- tömegek igénylik, elfogadják, támogatják az érdekeiket szolgáló reformokat, sőt — mint Afganisztánban —■' imádkoznak is a megvalósulásukért. Ha az iráni példa ijesztően hatott Szaúd-Arábiára, az arab emirátusokra és más reakciós mohamedán országokra, az éppen azt bizonyítja, hogy az igazhitű mohamedánok tömegei mielőbb kiakarnak emelkedni abból az Elmaradottságból, amelyben a vallási reakcióval összefonódott konzervatív uralkodók, kormányok tartják őket. S Irán — a maga ellentmondásos módján — csakugyan megmutatta a kivezető utat. Böcz Sándor \ Kitüntetések a nemzetközi nőnap alkalmából
