Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-31 / 76. szám
' ***??. A solti partotdal földútján erőlködik a gépkocsi. A pincék, alföldi ember szemének szokatlan, formája csalt fel ide. Addig-addig nézelődtünk, míg az út kanyarulatában megállásra késztet, hogy a kerekek alól elfogyott a kijárt csapás. Közel és távol attól az egyetlen embertől várhattunk útbaigazítást, aki épp a szőlőt nyitotta. Ha már megszólítottuk, a kíváncsiság is erőt vett rajtunk. — Megnézhetnénk a pincét? —'Van szebb is. arra -feljebb. i .. csak onnan msf nehezen jutná/ nak vissza a községbe. Egyébként t' • Véli Mihály vagyok, nyugdíjas Icereskedö. Milyen lesz a szőlő, a idén ? ■ — Úgy mondják erre mifelénk: . 'sok nap kint hál még ahhoz, hogy • ; nyitáskor tudni lehessen, mit hoznak a tőkék. De kerüljenek lejjebb, ha a pincére kíváncsiak. 3C *> •■>. Vagy százötven éve vágtak a sér- L: ' Ka agyagba ezt a pincét. Onnan gondolom, mert az apósom örö- le az apjától, és talán mar /v.-z&Süsnak az apja is idejárt vala- fiaikor.: ' ■ ' ’ " 'i* •— Nagy munka lehetett itt lenn ‘ dolgozni, vájni, csákányozni a Tötdet. — Nem úgy volt az. Valaha kapaccsal fejtették a . kemény agyagot. Kézben, ehhez hasonló. j? :de ketfülű dézsában, fertályban hordták fel a színre — mondja, ■és leiemel a földről egy Öllel at- ■í^/^jtegható faedényt. — Vajon hová .^■»vatóMék ezek a gyerekek a gver- ÍHfeSyát?. Rokonok voltak lenn utol- és most nem tudom, mi ho- vá került. azért egy-kettőre lebben a - í^V'barátsagos. meleg lángocska a , ^'Swwtó tetejére állított hatalmas •' ■. szél gyertván. '•— Nézzék csak, ez is egy rokon - > Jsislány müve. Margitkáé, mert faragta ebbe a vén. penészes latba ezt a szép lányarcot. Öt- • persze nem szidtam érte, mínt- most azt, aki a gyertyát eldugta." No. ez a tavalyi borom, szalag- - ja is, színe is, illata is olyan, mint amilyennek lennie kell. Pew • Ezt a nyolcvanéves tötdöklöt ideje lenne megjavíUalni. (Tóth Sándor felvételei.) dig a múlt nyáron nem sok napsütés érte a szőlőt. — Nem könnyebb lopóval szívni a bort? — Á. nem jó felül kinyitni a hordót, mert akkor levegő jut bele. Csapra kell ütni. úgy az igazi! —f Ott a pince felsőbb részén milyen munkákat csinálnak? — Az végeredményben a présház. Szüretkor oda visszük a szőlői. ott daráljuk, préseUiik*. .JL törkölyön ott forr először. Odalenn, a hordókba már csak a bor kerül. És ott is marad, addig, amíg el nem szopogatjuk. Ez nem nehéz, amint látták, kicsi szőlő- pászta. Háromszáz tőke: salanka. ezerjó, otelló, oportó. aztán egy pár szőlőskertek királynője. A tavaszi szél hirtelen csap az arcunkba, míg más§zuk a fával erősített lépcsőket. — No csak. megjött az unokaöcsém, Lehoczki -László. Ö segít nekem egy kicsit, mert nehéz már ilyen korban a szőlővel bánni. itt a szőlőt lugasra akarjuk felengedni. — Várjon csak! Ez a magáé! Látja, annak a mandulafának a tavalyi termése. Ahogy elnézem, nemsoká virágba borul az is. Gál Eszter Hazánkban a pályaválasztási lehetőségeket alapvetően az ország közelebbről a lakóhely — gazdasági szerkezete és iskolakultúrája határozza meg. A döntést pedig? Sok minden: a szükebb és a tágább környezet értékítélete, a szülők és a pedagógusok tájékozottsága — vagy tájékozatlansága — a különböző szakmákról, a várható munkakörülmények, a kereseti lehetőségek, a fiatalok személyes adottságai, hajlamai, és — nem utolsósorban! — az előítéletek. Most főleg az utóbbiakról essék szó. Tejipari szakmunkás a textiliparban Sosem felejtem el azt a fiatal lányt, akivel a vonaton ismerkedtem össze tavaly ősszel. Alighogy elindultunk a Keletiből, máris elbóbiskolt mellettem. és fejét váltamra ejtette. Gödöllőnél riadt lel, amikor a kalauz a jegyeket kérte. Éjszakás műszakból jön, mondta mentegetőzve, bocsánat, haálmában rám nehezedett. Nem tesz semmit, biztattam, s hogy másra tereljem a szót. a munkájáról kezdtem érdeklődni. Textilgyárban dolgozik, mesélte fáradtan. betanított munkásnő. Nincs szándékában szakmát tanulni? Ö. van- már szakmája, tejházkezelő, csak azt a munkát nem szereti. Marika az általános iskola után két évig családtagként segített szüleinek a téeszben. Mikor betöltötte a tizenhatot, a tsz-vezetőség javaslatára társadalmi ösztöndíjat kapót, hogy bennlakásos szakmunkásképző iskolát végezhessen a Dunántúlon. Tejipari szakmunkás lett. s még be sem töltötte a 18. évét. amikor kinevezték a közös gazdaság lejüzemvezetőjének, havi 3000 forint fixszel: ehhez jött a prémium, meg zárszámadásig a visszatartott 20 százalék. Marika nyolc hónapig csinálta, aztán otthagyta a termelőszövetkezetet. Azóta ingázik, három- műszakos betanított munkás egy fö\ árosi textilgyárban. Négy órát tölt utazással naponta, a fizetése a műszakpótlékkal együtt alig éri el o háromezret, s szakképzettség nélkül többre nem is viheti. Hogy miért hagyta el a pályáját? Mert a fiúk elkerülték, táncolni sem akartak vele. Azt mondták: büdös. Tejszagú ... Nőknek nem ajánlott Ez a megtörtént eset ártatlan anekdotának tűnik a pályaválasztás terén tapasztalható, mélyen gyökerező előítéletekhez képest! Itt van például az a társadalmi méretű előítélet, amely mindmáig elzárja az utat jó néhány pálya előtt, mondván: ezek nőnek nem ajánlott „férfiszakmák !” Nem ajánlják nőknek például a gépjármű-villamossági műszerész szakmát a pályaválasztási tanácsadó füzetek; talán mert bonyolult?! Ajánlják bezzeg a kereskedelmi pályát, amely az utóbbi évtizedben teljesen elnőiesedett. Csak tudnám miért „nőiesebb'’ dolog egy 28 kilós, literes boiral teli italrekeszt, vagy egy 38 kilós, önkiszolgálókosár-tor- nyot emelgetni, mint gépkocsiban villanyt szerelni?! Vagy úgy vélik az illetékesek, hogy az üzletben kimutatott oxigénhiány, a pultoknál mért 28—29 Celsius- fok kimondottan nőknek való?! Munkavédelmi vizsgálatok megállapították, hogy az oxigénhiány agyi vérszegénységet, az pedig fáradtságot, fásultságot okoz. hogy egy pénztárosnő nyolc óra alatt ezerszer fordul a vevőtől a pénztárgép felé; hogy egy elárusítónő bokája a műszak végére 8—9 milliméterrel vastagabb, mint a műszak kezdetén. Nem ajánlják nőknek a különböző vasipari szakmákat sem. bezzeg javasolják a könnyűipart. Az újságok tele vannak féloldal- r.vl hirdetésekkel: „Lányok, gyertek szövőtanulónak!” Vagy: „Lá-- nyok, vár benneteket a fonóipar!” És a fiúkat miért nem várja? Csoda ezután, hogy a textilipar benépesítési gondokkal küzd? A Magyar Nők Országos Tanácsa már régebben javasolta a Munkaügyi Minisztérium illetékeseinek: vizsgálják felül, hogy az utóbbi időkben végbement műszaki-technológiai fejlődés következSZERSZÁMGÉEKK KOOPERÁCIÓBAN A Szerszámgépípari Művek Bu- dapesti Köszörűgépgyára Nyugat- Európa egyik legismertebb szerszámgépgyárával, az NSZK-beli Gildemeister céggel közösen gyárt esztergagépeket, A gépek egyes , alkatrészeit a külföldi cég szállítja. de a főbb egységek már pesten készülnek. A jobb minősé• gü alkatrészek készítése lehetővé • teszi, hogy az idén már több mint kilencven százalékban saját gyárt' mányúakat építhetnek be a gépek- . be, így azok gyártása gazdaságo- ... sabbá válik. A képen: készülnek . az esztergagépek. (MT-t-fotó — Fehér József felvétele — KS.) tében milyen szakmákat, munkaköröket lehetne megnyitni a nők előtt, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Tények és számok tanúsítják, hogy hazánkban a férfi után a női munkaerőforrás is fokozatosan kimerül. Míg az elmúlt 30 évben a kereső nők száma megkétszereződött, addig — az Orszá-, gos Tervhivatal számításai szerint — 1975 és 1980 között a foglalkoztatott nők száma körülbelül 30 ezerrel csökkenni fog. Ezt Itü- lör.ösen megérzik az alacsonyabb bérekkel működő ágazatok, illetve munkahelyek. Ezek pedig elsősorban nőket foglalkoztatnak. Nők az Ikarus-buszok volánjánál. Lám, ezt is lehet, csak korszerűsíteni kellett hozzá a munkaeszközt, az autóbuszt. Lányok a forgácsolóüzemben. Utópia? Sokak szerint az, pedig csupán műszaki fejlesztés, ergonómia és ésszerűbb pályaorientáció kérdése. Ugyanaz a nő,, aki könnyűszerrel boldogul a cipőfelsőrész-varrógéppel. miért ne tudná megtanulni a háromfázisú esztergapad kezelését?! A döntés egy életre szól 1976-ban az ipari munkásnőknek csupán 22 százaléka volt szakmunkás, 60 százalékuk betanított munkásként dolgozott. Miért kell ennek így lennie?! Hiszen felmérések igazolták, hogy a betanított munkás kategóriában dolgozó nők általános iskolázott- sági színvonala magasabb, mint a férfiaké: ráadásul a betanított munka nem mindig alacsonyabb színvonalú, mint a szakmunka! Sőt: vannak közöttük olyanok, amelyek mind megítélés, mind pedig bérezés szempontjából bizonyos szakmunkatípusok felett állnak. Nem kellene ebből levonni végre a konzekvenciát ? . . . A pályaválasztási döntés rendszerint egy életre szól. Ám választani csak ismert dolgok között lehet. Abban segítsünk a lányoknak, hogy minél több ismert szakma, hivatás közül választhassanak kedvüknek, adottságaiknak megfelelőt. Ny. C. gyeltem meg, hogy nemdohány- \ áii kocsiba szálltam. Vígan füstöltem, amikor bejött. Meg akart büntetni, de aztán mondtam neki, hogy üdülni megyek. Elengedett. Megtanultam úszni. Irigyeltem a hajók nyomdokvizén végigheverő társaimat; olyan szépen ringatták magukat. Én is megpróbáltam. -Utána kivonszol- tak a partra, és rengeteg víz folyt ki belőlem. De makacsságomnak és kitartó, akaratomnak végül meglett a gyümölcse. Egy hét múlva már tiég tűrhetően úsztam háton és oldalt. Pali rávett, hogy ússzunk ;' be a közeli uszályra, onnan pedig át Visegrádra. Én benne is vol- ~ tam. Amikor felkapaszkodtunk az uszályra, előbújt a matróz, és éktelen káromkodások közepette zavart el bennünket. Vissza kellett ugranunk a Dunába. ? Kezdő Voltam még. nagyon féltem. Ijedtemben behunyt szemmel Ugrottam. Ügy. éreztem, elragad a víz: Amikor kinyitottam, a szemem, láttam, nincs semmi-, baj. Fenn vagyok a víz színén, s úszom, ahogyan kell. Elmúlt hát az ijedelmem, s jó óra múlva már a visegrádi .oldalról néztünk át arhoda, ahol voltunk. Azután irt-', dúltunk vissza. Nagyon szép' két~, hét volt, bár-tovább tartott volna.. Soha nem felejtem el. az utolsó napon zászlődíszbe öltözött táborunkat. Nyertem egy könyvet is. mert verset szavaltam a tábortűznél. Azután mentem haza. Otthon közölték velem, hogy el kell hagynom az MTH-t, mert már segéd vagyok, s annak nem jár. Sikerült külön bejáratú albérletet talánom ;* Kocsis utcában. Havi negyveh forintot fizettem érte. Dolgoztam és a Szabadságharcos Szövetségben ténykedtem sokat Az ünnepeket nagyon szerettem. Diszőrséget álltunk a piactéren, a Szabadság téren és felvonultunk. Falujárásokat is szerveztünk. Megmagyaráztuk az embereknek, hogyan képzeljék el a szocialista rendszert, hogyan lehet megvalósítani a szocializmust, mihez kérik az emberek segítségét, miért fontos a többtermelés, a munkásparaszt barátság, hogyan fog eltűnni a város és a falu közötti különbség. Alckor kezdtek alakulni a termelőszövetkezeti csoportok is, jártunk agitálni. Ott is kellett beszélni ezekről. Főleg a tanyaközpontokban fordultunk meg. Kis röpgyűléseket szerveztünk az iskolában. A tanterem egyik részét színpaddá alakúi,ttuk át és kultúrműsort adtunk. Nyolcan-tíZen mentünk egy ■ helyre. Egyikünk szavalni tudott, a másik vicceket mondani, és négy-öt dalt oroszul is megtanultam Barátságos összejövetellé szerettük volna tenni a szervezést. Utána felvilágosítottuk az embereket, hogy miért van szükség a téeszcsékre. 1" Abban az időben ném voltak ilyen passzívak a fiatalok. Nem hiszem, hogy ma egyet is ki lehetne ilyen munkára küldeni. Bár nincs is rá szükség. Ne is legyen. De a mi időnkben sokkal lelkesebbek voltunk. Nem néztük azt. hogy ennek vagy annak mennyi , anyagi haszna van? Mit kapunk - érte? Semmit nem kaptunk. De ez nem is- érdekelt bennünket. Csináltuk szívünk szerint. Nem mint ma. hogy rá kell tukmálni valakire valamit, ugyan csinálja mór. hiszen neki is haszna lesz belőle. Szinte mindé vasárnapunk a szervezéssel tei Sokszor munka után is mentünk, csináltuk a hangulatot az embereknek. De nem sokáig tartott ez, körülbelül két hónapig. Ekkor jött egy asszony, és megkérdezte, hogy nem akarok-e Dunapentelére menni, az ifjúmunkások közé? Sose felejtem el, akkor kezdték Sztál in város első utcáját, a Május 1. utat építeni. Én is részt vettem az építésben, városalapító vagyok magam is. Szép nagy barakképületben kaptam állást. Voltunk vagy harmincán egy szobában. A nagy barakk hosszában ketté volt vá- * lasztva, mindkét oldalon emeletes ágyak, középen a mosdók, fürdő. Tíz. méter hosszú, öt méter széles szoba volt. Jó sok ágy fért belé. A családosok külön szobát kaD- '■> tak. Nem panaszkodhatom, annyi mindenben részt vehettem. Nagyon jó volt. De nemcsak mi, ifimunkások érkeztünk meg, jött oda mindenféle népség. Börtönből szabadultak is. Sok sötét alaknak jó rejtekhely volt a hatalmas építkezés. s hogy munkásszálláson helyezkedhettek el. A kocsmákat is Köpködőnek, Tetőnek, Késdo- bátónak, Hátborzongatónak, Dzsu- dásnak nevezték el. Előregyártott elemekből épültek azok is. Állandóan volt üvöltés, kiabálás, meg rengeteg néző. Soha nem választottak szét senkit. Ez most központi rész, hatalmas tér van a helyén. Nem tudom, mi a neve, nem voltam ott vagy húsz éve. Sok kósza hír járta akkor a városról. Vegyes volt a társaság, de az építkezésről sem hitte senki, hogy lesz belőle valami, s lám, lett. S később még mennyi minden, Már főiskola is van ott. Jobb volna ma odamenni. Szabolcstól Somogyig mindenki megjelent, minden réteg, osztály képviselte magát. Letűnt, régi méltóságos urak, akiket rászorítottak arra, hogy végre-va- lahára ők is dolgozzanak. Bár én ilyennel nem találkoztam, csak a fiával az egyiknek. Professzornak csúfoltuk, miniszteri tanácsos volt az apja. Szemüveges, nagyon gyenge fizikumú srác volt. halvány, vézna, de a keze roppant ügyes. Zsebes volt, de bármi mást is elemeit. Szépen megélt belőle. VI. Lett egy barátom is. Hasznos Béla. Ott kezdtünk' az élettel megismerkedni. Ö is szegény, falusi gyerek volt, mint éh. Sok krémes rétest megettünk, megtanultunk fózni. Eleinte néha nem sikerült. Prézlis nokedlit akartam csinálni, és ahogy mástól láttam, hideg vízbe szedtem ki a megfőtt nokedlit, hogy gyorsan meghűljön. Igen ám, de nem így történt. A bödönünket félig engedtem hideg vízzel, hogy majd a tetejét lezárva, az apró lyukakon kifolyik a víz. De elfelejtettem bebiztosítani a tetőt. Minden készen állt a leszűréshez, felfordítottam a bö- dónt és szűrtem a nokedlit. S hogy gyorsabban menjen, kivittem az udvarra, rázni kezdtem. De kinyílt, és a nokedlink a homokba fordult. Istentelenül dühös lettem, pedig nevetni kellett volna. Oda az ételünk, a vacsoránk. Béla még dühösebb lett, mint én. Nekem is ugrott, össze is verekedtünk, de szerencsére megjött a Szöszi. Megvigasztalódtunk a tangóhar- monikáján, meg^zsíros kenyéren. Szépen játszott az a lány, mindig a nyakában volt a tangóharmonikája, bárhol járt, amíg meg nem unta. Akkor meg Bélának akarta elsózni, négy vagy ötszáz forintért. Nagy pénz volt az akkoriban. Mondtam Bélának, nincs annyi kidobnivalönk. Egy hét múlva mégis megvette a tud- tomon kívül. Jöttek karonfogva Szöszivei. Szöszi még ki sem mosakodott, csupa sár volt a csizmája, olajfoltos a szeplős képe, a harmonika meg Béla barátom nyakában lógott. Szöszi bevásárolt a pénzből, még bort is vett, és meghívott minket vacsorára. Húst sütött meg krumplit, és savanyú paprikát adott hozzá. Kár, hogy Béla sohasem tanult meg rendesen játszani azon a harmonikán. (Folytatása következik.) fS| Sétáltam párszór Tóth Aran- .kával. Egyszer meg is hívott magukhoz, de nem nagy szeretettel -'fogadtak, és én többet nem is ' mentem. Legközelebb én hívtam - meg Ilonkát moziba. Hogy meg- - -«Mutassam, milyen gavallér vá-" gyök, az erkélypáholyba vettem Jegyet nekj^ magamnak meg a földszint első sorába. ;í Hamarabb szabadultam fel; l.jntnl vártam- Kellett a szaketn- jtoer, a - melót», az első év végén' .mái szakmunkásvizsgát lehetett, t:..Jenői. Sikerült. Kaptam két hét t a loipn yanH és t Nagymarosra "~ÍSoha életemben nem voltam még * üdülni, kíváncsi voltam, milyen ■ lehet az? Irány Nagymaros! Összecsomagoltam, vettem egy ' csomag Terv cigarettát, s • füstö- ‘ Tögve, pöffeszkedtem a vonatab-; ; lakban, mert a jegyet is Ingyen . hdlák, de a kalauz majdnem megír' büntetett, mert azt mér nem fiZEIEI MilS: IBI Egy életit dokumentumai Partoldal sjk'\ S V., **: 4, W r 3sv*;!' •. v 1 mélyén • Szalagja, színe, illata éppen a legjobb — mutatja a tavalyi bort Váli Mihály. Nyitni kell a szőlőt. Lányok a forgácsotóüzemben
