Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-30 / 75. szám
19*9. március 30. • PETŐFI NÉPE • 5 KECSKEMÉTI IRODALMI SZÍNPADTÓL A NÉPSZÍNHÁZIG Fehér Ildikó (Straszer András felvétele.) először az ének-zenei gimná- •*“' zium házi ünnepségén hallottam Fehér Ildikót. Már kimosta emlékezetemből az idő. hogy mit szavalt, milyen alkalomból szerepelt, csak a jól-rosszul mondott versből sugárzó magabiztosságára emlékszem. Nem tett különösebb hatást a közönségre, mellőzte az éppen akkor; divatos gesztusokat, stílust. Mintha a nyilvánosság, az alkalom segítségével elsősorban a maga számára akarta volna tisztázni a költemény üzenetét, szerkezetét, az írói eszközöket. Fel-feltűnt később kecskeméti kulturális eseményeken, de egyik irodalmi színpad tagjaként sem jutott nagyobb feladathoz, noha szívesen tolmácsolt kortárs költőket. Felsőbb tanulmányai Szegedre szólították, rövidesen Paál István rendező nagy hírű előadásaiban tűnt föl. A szegedi egyetemi színpadon figyeltek föl tulajdonképpen sajátos tehetségére. Egyszer Margittay Ági partnere volt az Elektrában. A Kecskeméten is kedvelt művésznő beszélte rá, hogy jelentkezzen a főiskolára. Simán fölvették. A Szinetár- osztályban végzett, ■ közben ki- sebb-nagyobb szerepeket kapott pesti színházakban, a főiskolai vizsgaelőadásokon. Mindig nagy társulatra vágyott, nagy színházhoz szerződött. Miskolcon kezdte a pályát. Vegyes érzelmekkel hagyta ott az utóhbi évtizedben mi tagadás inkább gondjairól, mint sikereiről ismert társulatot. A Népszínház tagja immár másfél esztendeje. Legutóbb a Doktor Faustus előadásán láttam. Jellegzetes, jól körvonalazott figurát teremtett a színpadra, noha aligha ezt tekinti élete nagy szerepének. Az igazi feladatok váratnak magukra, több idő jut arra, hogy találkozzék az irodalomkedvelőkkel. A hajdani kecskeméti színész Bodó Gyöngyivel együttes estjei a bőségesen megszaporodott rendezvények között is figyelmet keltenek. A Kertészeti Egyetem kecskeméti kertészeti főiskolai karán alig-alig fértem be a klubterembe legutóbbi Nagy László-emlék- müsorukon. Jártak már itt. a nézők többsége tudta, mire számíthat. összeállításuk csak az első pillantásra tűnik szokványos irodalmi estnek. Más ez. bizonyos értelemben több. Szemléletet, magatartást. világlátást közvetítenek a versek. Az olykor szólóban, olykor párosán, mintegy szavalókó- russzerűen megszólaltatott, zenével. mozgással erősített, árnyalt, színezett költemények tulajdonképpen (egy-egy szerző műveiből szerkesztett kis drámák. Egy-egy gondolatot fejtenek ki. megpendítenek érzelmeket, tükröznek társadalomformáló. világjnbbitó. em- bertnövelő akaratot, ezek küzdelmét érvényesülésükért. „Szélben, fényben" lobogtak, ragyogtak a „versben bújdosó", fájdalmasan korán sírba zuhant Nagy László „csodálatos dallamai”, és a szűkös-szorosán a nézőtéren zsúfolódók áléiezték a magyar író sohasem könnyű felelősségét. A főiskolás klub programja a két színész, és mindenekelőtt Nagy László jóvoltából önerősítő szertartásra nemesült. Megérezték a leendő kertészmérnökök, hogy nem hakniban jött közéjük Fehér Ildikó és Bodó Gyöngyi. Számukra a közösségi önvizsgálat fóruma a színpad, ezért nem húzták visz- sza a műsort a halványabban sikerült verstolmácsolások. Biztató figyelemmel kísérjük az egykori ének-zeneis diáklány, színművész további pályafutását. H. N. Épül a havannai Kongresszusi Palota A havannai Kongresszusi Palota, amely az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletének színhelye lesz, már építésének utolsó szakaszához ért. Az intézményt az első félév végén átadják rendeltetésének. A Kongresszusi Palotát közel 10 hektáros park veszi körül. Magának a palotának csaknem 200 méter hosszú és 60 méter széles az elülső blokkja, amely három emeletes. Belső udvarral és hidakkal két oldalépület kapcsolódik hozzá. A plenáris ülések számára 1300 személyes termet alakítottak ki. Befejezéséhez közeledik az előcsarnok építése is, melyet hatalmas kerámia falikép díszít. A plenáris ülések termében hatcsatornás, szimultán tolmácsolásra szolgáló készülékeket szereltek fel. zárt színes tv-lánc, video-tape rendszer és 16, valamint 18 milliméteres vetítő berendezések állnak rendelkezésre. Abraham Masiquez, a beruházás igazgatója az építkezés költségeit mintegy 23 millió dollárra becsülte. Véleménye szerint az épület optimális körülményeket teremt majd a csúcstalálkozó megrendezéséhez, amely az idén szeptemberben ül össze a kubai fővárosban. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) Szovjet képzőművészeti kiállítás Szovjet képzőművészeti kiállítás nyílt a Műcsarnokban. Képeink a kiállításon készültek: • Filatcsev Oleg: Dal. • Jobbra: Baszbevk Melikjan I.avinija: Tomik Atabajev portréja. • Alsó képünk: Kuka visn.vikov Alexandr: Munkás. (Hauer Lajos felvételei — KS) —IM— Szavalóverseny Kiskunhalason Az elmúlt napokban tartották meg Kiskunhalason az immár hagyományos Szüts József-szavalóversenyt. Az eseményre már hosszú hetek óta készültek a megye úttörőszavalói: házi versenyeken, járási és városi vetélkedőkön mutatták be előadókészségüket, tudásukat. A halasi vetélkedőre minden járásból, illetve városból két úttörő és egy kisdobos érkezett. • A vetélkedőn valamennyien szabadon választott verset mondhattak el, de azokat a Mi vilá- gunkért-mozgalom gondolatához kapcsolódóan kellett kiválasztaniuk. A kisdobosok közül Gregó Sándor (Kiskunhalas, Felsővárosi iskola) az első, Kovács Boglárka (Nemesnádudvar) a második, és Pálinkó Júlia (Kiskunfélegyháza, Batthyány Iskola) a harmadik helyen végzett. Az úttörők első helyezettje a keceli Kelemen Mónika, a második a kecskeméti Kapocsi Andrea (Jókai Iskola), a harmadik pedig a csávolyi Krascsevics Helga lett. Halas legjobb szaválója — kü- löndíjat nyert — Huszár Judit, a halasi Szüts József Ottörőcsa- patból. A nyertesek képzőművészeti alkotást, illetve könyvjutalmat kaptak szereplésükért. Tudósítóink jelentik Izgalmas, szép eseményen vehettek részt u tiszaalpári úttörők az elmúlt napokban a helyi művelődési otthon klubtermében — írja levelében Szederkényi Brigitta, a csapat tudósítója. Hatodikos társaik adtak számot tudásukról, az úttörőgárdába való felvételük előtt. Keserű Ferenc csapatvezető és Tóth Gábor, a gárda parancsnoka elégedett volt, a nyolcadikosak helyére ügyes, rátermett pajtások lépnek, dolgoznak gárdistaként. Hetényegyházáról Balogh Erzsi küldött lévelet. Beszámolója arról szól, hogy az úttörőcsapat tagjai házi versenyen mérték ösz- sze orosz tudásukat. A nehezebbnél nehezebb kérdések, nyelvtani feladványok megoldása után kialakult a győztesek sorrendje: az első helyre Nagy Ági, Borsodi Erika és Bán Zoltán került. Télűző karnevált rendeztek az elmúlt vasárnap az úttörők Jánoshalmán — írja levelében Gunda Edit. A jegyek árából mintegy ötezer forint gyűlt össze a szolidaritási alapra! A nyolcadikosak angol kerin- gőt, a meghívott kalocsai úttörők néptáncot mutattak be a bál megnyitóján. Az irodalmi színpad tagjai humoros összeállítást — verseket, prózát adtak elő és utána megkezdődött a várva-várt diszkó, amelyen valamennyien nagyszerűen mulattak. Kisdobosrajzokkal ötletesen díszített füzetet kaptunk a bajai Bokányi Dezső Üttörőházból. A nemzetközi gyermekév bajai bi- zottságának kiadványa a vároa gyermekeinek készített programot tartalmazza. A tavasz és a kora nyár folyamán különféle akciókat szerveznek a balatoni váltótábor kialakítására. Ekkor rendezik meg a gyermekénekikarok találkozóját — az esemény bevételét a váltótábor kialakítására fordítják! A bajai általános iskolákban pinceklubot, csapatotthont, illetve sportudvart építenek. A parkerdőben kialakítják az íjász lőpá- lyát. A gyermeknapi ünnepséget,' játékot ugyancsak a parkerdőben bonyolítják le. A tervek között szerepel az is, hogy a nyári napközis tábor helyét teljesen újjá alakítják a gyermekeknek. Az esztendő második felében kerül sor a Petőfi-szigeti úttörőház átadására! Az esemény kapcsán hirdetik ki az Egy napot a gyermekintézményért — mozgalom eredményét, és aktkor ítélik oda a Baján alapított „Gyermekeinkért” — elnevezésű díjat a pajtások annak a felnőttnek, aki megítélésük szerint a legtöbbet tette értük. Ebben a szakaszban szeretnék megvalósítani azt a tervüket, hogy úttörőboltot nyissanak meg városukban! Rejt vény fej tőknek Az elmúlt héten közölt, szemfüleseknek szánt fejtörő helyes megfejtése a, következő: Az első játékoson nines cipő; a mögötte álló trikóján hosszában vannak a csíkok; a negyedik játékosnak nincs bal lába: a kapus kezében játéklabda van: a kilencedik játékos-* nak három karja van: a tizenegy játékos helyet tizenhármán vannak a képen. Megfejtésükkel könyvjutalmat nyertek: Szabó János, Petőfiszállás: Werner Mária. Jánoshalma; Kiskovács Imre, Tömöri Éva, Kocsis Hajnalka Kecskemét: Tóth Tímea, Budapest; Téri Adám, Kiskunhalas; Nagy Zoltán. Kalocsa: Varga Erzsi, Kecel: Morvái János, Cegléd. pr 35 43 28 26l r° 46 25 33 39 32 29 34 45 21 30 20 I36 27 41 18 11 16 23 44 38 13 15 17 | [31 37 22 14 19 12j Most azoknak közöljük a rejtvényt, akik a nehezebb fejtörőket kedvelik. Az itt látható, számokkal teleírt nagy négyzetben egy kisebb négyzetet rejtettünk el. amelyben a vízszintes, függőleges és átlós sorok számjegyeinek összege ugyanazt az eredményt adja. Keressétek meg a kis négyzetet! (Segítségül: a kis négyzet kilenc mezőre osztott!) Ennek a kis négyzetnek a rajzát, számokkal, és a végeredménnyel kell beküldeni levelezőlapon szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe szerkesztősége, Kecskemét Pf. 76.) április 3-ig. A helyes megfejtést beküldők között 10 könyvet sorsolunk ki. a levelezőlap címoldalára most is írjátok oda: Üt- törö rejtvény! Selmeci Katalin 2ELEI MIKLÚS: A KEZDET Egy életút dokumentumai (4.) Fél év után fogott a gazdám és elindultunk Ojszászra, a rendőrségre. Útközben magyaráztam, győzködtem, hogy egész biztosan árva vagyok, anyámékat és testvéreimet bomba ölte meg. Szép tavaszi nap volt. Azt hiszem, március. A rendőrségen megijesztettek, becsuknak, ha hazudok. Nem akarták elhinni, hogy tizenhat éves vagyok. Faggattak, hol születtem, mikor, hol jártam iskolába, apámnak mi a foglalkozása, végül a gazdám elment az általam megnevezett iskolába megtudni, hogy igazat mondok-e? Igazat mondtam! Sőt, azt is megmondták az iskolában neki, hogy most is jár oda négy-öt testvérem. nem vagyok árva. A gazdám örömmel újságolta. mire járt, de én nem örültem annyira. Amit előre éreztem, az történt. Gazdám boldogan ragadott karon, és elindultunk vele hazafelé az Akác utcába. Féltem. Ahogy leértünk a lépcsőn, azt mondta a gazda: — Te állj a hátam mögé, ne lásson meg egyből az anyád. Tudtam, hogy idegenek jelenlétében nem bántanak otthon. Ez némi megnyugvást adott. Gazdám kopogott és benyitott. — Kovácsné asszony, örömet hoztam magának! — Mit? — kérdezte anyám mosolyogva. A gazdám elállt előlem. Furcsa volt anyám csalódott tekintetét látni. — Hát te hol csavarogtál eddig? — kérdezte. Lesütött fejjel, a régi félelemmel álldogáltam. Aztán kiküldött az udvarra, és nélkülem tárgyalt a gazdámmal. Később behívtak,, és a következőiket mondták apámmal együtt: — Jól megverhetnénk eddigi viselkedésedért, de nem bántunk. Azt viszont jól vésd az eszedbe, hogy többé nálunk nincs helyed. Eljöhetsz látogatóba, megnézheted testvéreidet, de nem lakhatsz itthon. Titokban még örültem is, hogy nem bántottak. Farkas Lajosék- nál nem volt rossz dolgom, ök sem fizettek, de emberségesen bántak velem. Elfogadható módon járattak, és minden második vasárnap hazaengedtek. Ezt nemigen vettem igénybe. Egyre emlékszem. Bepakoltak a tarisznyába kenyeret, szalonnát, s kilenc óra tájban már otthon is voltam. ■> Leültem valamelyik testvérem mellé, és elkezdtem falatozni, hadd lássák, hogy most már nekem is van, akármekkora falatokat ehetek. Délben azután el kellett jönnöm, mert ebédelni akartak, és az nekem nem járt. Elindultam kifelé a Kossuth utcán. s a vásártéren megszólított egy gyerek: — Hová mész, koma? — Ki a tanyára. Hát te? — Haza. — Hova 'haza? — Hát az Akác utcába. Te meg kinél szolgálsz? Megmondom a gazdám nevét, aztán a sajátomat, s kiderült, hogy testvérek vagyunk. Sándor volt az. Megörültünk egymásnak, s utána megint eltelt jó csomó idő, míg újra találkoztunk. — Nem tudlak tovább tartani — mondta 1948 májusában a gazdám. Eladta a tanyát, a földet bérbe adta. De ajánlott másik gazdát, Kárteszi Ferencet. Örömmel kaptam az ajánlaton, másnap már ott is voltam, s amikor Kárteszi gazduram megtudta, milyen olcsó vagyok, boldogan felfogadott. Azt is mondta, hogy majd csinálunk szerződést. Természetesen nem csináltunk, de törődtem is én azzal! Ott sem volt rossz dolgom. Igaz, kellett dolgozni, de legalább nem bántott, és adott enni eleget. Egy alkalommal kijött hozzánk valaki. A gazdám nem volt otthon, kijött a földre és kikérdezett: mennyi fizetést kapok, hol alszom, van-e szappanom a mosakodáshoz, fogkefe, fogkrém, ruha? Meglepődött á válaszaimon, azt mondta, rövidesen intézkedni fog. Akkoriban hallottam, el lehet menni az építőiparba ipari tanulónak. Kívánkoztam oda, szerettem olvasni, tanulni, de sose volt lehetőségem. Csuda jó lenne, gondoltam, mert hallottam azt is, hogy ahol tanulnak, ott lehet aludni is. De nem tudtam, miként fogjak hozzá. Az emberem, a kérdezősködő épp kapóra jött, én is kikérdeztem erről. Harmadnap megtudtam azt is, hogy cselédellenőr volt. Hívatott a gazdám: — Te, az anyád istenit, miért mondtad annak az embernek, hogy nem kapsz fizetést? — és adott két nagy pofont. — Hogy az istállóban alszol? Ha még egyszer ugatni mersz, a vasvillával szúrlak keresztül, te szemét! Szidott még egy darabig, több pofont nem kaptam, s már aznap este a konyhában kellett aludnom. de maradásom nem volt többé. Hamar elszöktem, mentem be Ceglédre, este értem oda. Rendőrt kérdeztem meg az egyik sarkon, hol az otthon, ahol tanulni és aludni lehet? Megmutatta. nyomban be is mentem. Sokáig és meggyőzően magyaráztam. Fölvettek és engedélyezték, hogy bennlakó legyek. Elég kalandosan kezdődött az életem az iparitanuló-intézetben. Rám került a naposság. E tisztség abból állt. hogy segíteni kellett kiosztani a reggelit, s be kellett mondani a létszámot az ebédhez és a vacsorához. Aznap fél liter kávé, tíz deka kenyér, két és fél deka gyümölcsíz volt reggelire. Elég nagyétkű voltam akkoriban, az édességet pedig különösen szerettem. Három-négy kenyérről leettem a lekvárt. Nem is gondoltam, milyen baj lesz ebből. Délután a munkahelyemen át- ‘adták az intézet igazgatójának üzenetét: jöttment tolvaj vagyok, hálátlanul megloptam jótevőimet, akik befogadtak, fedelet adták. Este már be se tegyem a lábam az intézetbe, lopásért kizárt. Megijedtem. Mi lesz velem, hova menjek? Fedél nélkül maradtam megint. Átkoztam a torkosságomat, hogy mindez miatta van. De nem volt mit tenni. Este kiválasztottam a laktanyával szemben egy jó mély, füves. árkot, és abban próbáltam aludni, de fáztam nagyon. Rettentő hosszúnak tűnt már a pihenésem. Indultam a város belseje felé. Elkapott a rendőr, és azt 'kérdezte, mért nem alszom már otthon este tíz órakor? Nem akartam megmondani az igazat, szégyelltem, hogy eljátszottam az otthonomat, hazudtam hát, és elengedett. — Ha még egyszer találkozunk, összekötjük a bajuszt! — mondta. Találtam egy félig romos épületet, amiből akkoriban sok volt, leheveredtem, és három éjszakán át az volt a szállásom. V. Kizáratásom negyedik napján kerestek a társaim, mert iskolába kellett volna menni. Én azt hittem, ha nem lakhatom benn, nem kell járnom iskolába sem. Helyzetem tudomására jutott a SZÍT és az MKP titkárának, behívattak és mindent el kellett mondanom. Amikor a végére értem, megkérdezték: — Más stiklit csináltál-e? — Nem. Tanoncbecsületszavam- ra, nem. — Nyugodtan menj vissza, nem lesz semmi bajod. Mégis visszakerültem. Az igazgatót, Fekete elvtársat meg jól lehordták miattam, nem is nagyon kedvelt azután. Adott egy pofont is, mert röplabdameccsen nem néztem meg. hová adom a labdát. De nem sokáig volt igazgató. 1950 végén már Fehér iLászló ült a helyén. Abban az időben léptem be a Magyar Szabadság- harcos Szövetségbe. Néha olyan méltóságteljesen álltam díszőrségben, mintha az egész világot rám bízták volna. Nagyon odavoltam a szervezeti életért. Mindenhová virágzó kedvvel, énekelve mentünk. Igyekeztem mindent jól elvégezni. A szobafestő szakmában elméletből is, gyakorlatból is kitűnő voltam. Mindenki megszeretett, és ez megduplázta a tanulási kedvemet. Igaz, egyébként nagyon buta voltam. Nem tudtam beosztani a pénzt, nem ismertem filmeket, könyveket. Még az udvarlásban is irányításra szorultam. De abban az időben ebben még nem nyújtottak akkora segítséget, mint mostanában. Nem volt kitől megkérdezni semmit. (Folytatása következik.)
