Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. március 27. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Gyárfejlesztés szovjet segítséggel Hat-hétmilliárd forintos költséggel a Székesfehérvári Köny- nyűfémmű fejlesztésének negyedik szakaszát valósítják meg szovjet segítséggel. Az üzem bővítését felerészben rekonstrukció teszi ki, mégpedig építési beruházás nélkül, lehetővé téve, hogy a költségek jelentős részét gépek vásárlására fordítsák. A beruházás összefüggésben van a KGST- országok között kialakult köny- nyűfémipari gyártásszakosítással; ennek keretében úgynevezett alumínium félgyártmányokat állít elő a székesfehérvári üzem. A KGST-országokban és a nyugat-európai megrendelők körében növekszik a kereslet a tökéletesen sima könnyűfémlemezek iránt. Ilyen gyártmányokat igényelnek egyebek között a falburkolók és újabban szívesen használják fel gépi berendezések fedésére is. A vékony könnyűfémlemezeket csakis akikor használhatják erre a célra, ha felületük, — felfekvésük — teljesen sima, egyenletes és a lemez fénytörés nélkül .^mutatja magát” egységes esztétikai látványt nyújtva. Nem újkeletű Az 1978-ban kezdődött és 1982- ben befejeződő rekonstrukció lehetővé teszi, hogy az eddigi 3 tonnás alumínium tuskók helyett 6 tonnás egységeket is megmunkálhassanak, hengerelhessenek, éspedig kiváló minőségben, az új szabványok által megkövetelt formában. Az újabb beruházásihoz a Szovjetunióból dar raboló-hasító gépeket szállítanak, ezekkel egészítik ki az üzem gépparkját. (A fejlesztést részben tőkés gépekkel valósítják- meg, az elkövetkező időszakban felszerelt gépek ugyanis a KGST-országokban nem szerezhetők be.) Nem újikeletűek a könnyűfémipari közös programok a két ország iparában. A Székesfehérvári Könnyűfémmű kiépítéséhez — Jelenleg ez az egyik legvirágzóbb magyar alumíniumipari üzem — hosszú éveken át meghatározó jelentőségű segítséget adott a Szovjetunió. Az 1962-ben megkötött kétoldalú timföld-alumí- niumegyezmény alapján a legtöbb termelő berendezést a szovjet külkereskedelem szállította, a magyar üzem szakmunkás- törzsgárdáját a Szovjetunióban képezték ki, és a technológiai próbáknál, valamint az üzemszerű termelés megindításánál szovjet mérnökök és vezető szerelők segédkeztek. A fejlesztés első lépcsőjében 620 miliő forintos beruházással új öntöde és présmű létesült. Ennek nyomán az alumínium présáru gyártását tízszeresére fokozták és bővítették a termékek választékát is. A Szovjetunió szállította a nagy teljesítményű présgépeket, ezek kitűnően beváltak a gyakorlatban. Hatszorosára fokozódott Az üzem bővítésének második szakaszában, 1964—1971 között építették fel az új szélesszalag- hengerművet Székesfehérváron. Ezzel egyidőben növelték az öntöde kapacitását is. A mintegy 3 milliárd forintos beruházáshoz ismét a Szovjetunió szállította az alapvető termelői berendezéseket, így például az úgynevezett hengerállványokat, valamint az alumínium-szalagszélező berendezéseket és a darabolókat. Ezt a beruházási programot a helyszínen szovjet szerelők csoportja irányította, ebben a szakaszban mintegy kétszáz magyar szakember kapott lehetőséget szovjetunióbeli képzésre. A belaja-ka- litvai üzemben tanultak a magyar szakemberek, akik közül sokan a jelenlegi üzemben vezető beosztásban dolgoznak. A fejlesztésnek ebben a szakaszában a hengermű teljesítőképessége hatszorosára fokozódott, összesen 60 ezer tonnával bővült. Korszerű hengerelési és kikészítési eljárásokat vezettek be, s így lehetővé vált a választék bővítése és a minőség javítása. Az öntödei kapacitást 50 ezer tonnával fokozták. A ' gyár fejlesztésének harmadik lépcsőjében a hengermű termékeinek választékát egészítették ki. A gyárban kikészítő gépsorokat és nagy teljesítményű gyorslágyító kemencéket állítottak üzembe. Megkezdődött a fokozott ipari követelményeknek megfelelő, a korábbinál magasabb szinten előállított termékek gyártása. Az üzemből lakkozott szalagok és hegesztett csövek kerültek ki, és lehetővé vált a hajlított profilú anyagok gyártása is. A fejlesztés keretében új présműcsarnokot adak át, ebben az üzemrészben azóta is a nagy teljesítményű szovjet gépek dolgoznak. A tavaly kezdődött üzembővítés keretében új hengermű és présműcsarnok épül. A beszerzett új berendezések segítségével az üzem kapacitása 70 százalékkal fokozódik. 1982-ben ér véget a beruházás és 1983-ban már évi 170 ezer tonna alumínium-fél- késztenmék gyártása válik lehetővé. Több fém érkezik A Szovjetunió a fejlesztés valamennyi szakaszához, különösen a gyár bővítésének első két lépcsőjéhez, jelentősen hozzájárul. Ennek a körülménynek a fontosságát aláhúzza, hogy ekkor alapozták meg az alumínium-fél- késztermékek nagyüzemi gyártását, s lényegében így vált lehetővé, hogy ma már hatezerféle árut, például- hengerelt lemezt, szalagot, préselt és húzott alumíniumgyártmányt küldjenek a megrendelőknek. A kapcsolatok tartalma időközben megváltozott; amíg korábban a berendezések szállítása, a szakemberek betanítása és a szakértői tanácsadás kapta a fő hangsúlyt, addig napjainkban — a timföld—alumínium egyezmény alapján a megnövekedett igényeknek megfelelően több fém érkezik a Szovjetunióból. 1978- ban 104 ezer tonna különféle félkésztermék érkezett, nevezetesen 35 ezer tonna ihengerlési tuskó és 69 ezer tonna úgynevezett „k” tömb. (A „tüsköt” közvetlenül hengerelhetik, a „k” tömböt ismételten megolvasztják, miután többnyire alumíniumötvözetek előállítására használják.) A magyar vállalat számára fontos, hogy a Szovjetunióból fo- lyarpatosan érkeznek a tartalékalkatrészek. A nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban szokatlan, hogy 8—10 év után is biztosítja a gyártó vállalat a gépek cseredarabjait. A szovjet partner azonban továbbra is teljesíti a székesfehérváriak minden kérését. Egyebek között olyan részegységeket is szállítanak Magyar- országra, amelyeket a Szovjetunióban már nem használnak, s kizárólag a magyar üzem ellátására gyártanak. (J. F. MTI—APN) Amíg egy jó terv valósággá válik KÖLTÖZHETNEK MÁR AZ ELSŐ NO-FINES HÁZAKBA A párt és a kormány a lakáshiány gyors megszüntetésére törekszik. Ezt szolgálja az új 15 éves — 1990-ig szóló — lakásépítési terv is. S hogy ez mennyire komoly szándék, azt igazolja, hogy hazánkban már tíz házgyár működik, és a program megvalósítására más, modern eszközök és technológiák alkalmazását is lehetővé tette államunk. így került sor többek között arra, hogy még 1973- ban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az OKISZ az angol Wimpey cégtől megvásárolta a No-fines technológia licencét, amely elsősorban a lakásépítés területén alkalmazható. Az ÓKISZ érdeklődését azért keltette fel az angol építési módszer, mert alkalmas a kis- és közepes nagyságú építőipari szervezetek építési tevékenységének fokozására. Lehetőséget látott arra is, hogy az idő-, anyag- és munkaigényes blokkos építési módot felváltsák egy korszerűbb, hatékonyabb technológiával. • Az elkészült ház mellett levő épületben a belső szerelést végzik. (Straszer András (elvétele.) Lelkesen kezdték el A No-fines házak építésére 1974-toen társulás alakult az országban, amelynek tagja lett a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet is. Vezetői és szakemberei Keszthelyen tanulmányozták a technológia alkalmazását, ahol az angolok egy kísérleti lakóházat építettek fel. Megtekintették a Balatonvidéki Építőipari Szövetkezet első No-fines épületeit is. A félegyházi szövetkezet vezetőd és szakemberei lelkeseditek az eddig ismeretlen építési módszer iránt, olyannyira, hogy azt el is fogadtatták a beruházó partnerekkel — a városi tanáccsal és az OTP-vel. Addig nem is volt semmiféle gond, amíg a technológiával ismerkedtek, terveztek, szerződéseket kötöttek, s a pénzit teremtették elő a jól előkészített építés- fejlesztési beruházáshoz. A Nofines technológia alkalmazásához szükséges géplánc, szállítóeszközök, szerelőipari gépek helyszínre érkezése azonban — 1975 végétől 1977 végéig — vagyis két évig tartott. Hiába adta áldását az ÉVM és az OKISZ a jó ügyre, a Cadillon 33—26 típusú francia toronydaru behozatala (már csak ez hiányzott) héthónapi huzavona után történt meg. A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezetei közben a lakásépítésiben vállalt kötelezettséged szorították. Pedig, amit csak lehetett megtettek. Létrehozták azt a komplex brigádot is, amely majd a No-fines itechnológiával épít. Elveszett évek A szövetkezetét 1976 második felében megbízták azzal, hogy a Móravárosban 120 lakást építsen fel az angol technológia alapján. A terveket is kézhez kapták. Az építési területen a cölöpalapozást már októberben megkezdték, a munkálatokat azonban az alapozási tervek hibái miatt bizonytalan időre le kellett állítani. Négy hónap múlva kezdődhetett el ismét a 8 darab tizenöt lakásos épület alapozása. Csaknem másfél évi elvesztegetett idő után abban reménykedtek a szövetkezetiek, hogy május végén a szerkezetépítést is megkezdhetik. Ám ehhez hiányzott a francia toronydaru, amely augusztus közepére érkezett meg. Végül is október közepén működésre készen állt. Dolgozni vele Magyarországon mégsem volt szabad, mert a francia daru nem felelt meg az ÉMI biztonsági előírásainak. A szövetkezet vezetői és szakemberei azonban alaposan hozzáedződtek a nehézségekhez, leküzdötték ezt az akadályt is. Tizenhárom hónap múlva, 1978 decemberében a 120-ból harminc No-fines technológiával épült lakás műszaki átadása megtörtént. Ez a teljesítmény annyira hihetetlennek tűnt, hogy a vízmű a szennyvízcsatorna kiépítésével addigra el sem készült. Ezért csaló mo&t — három és féfli hónap múltán — ezekben a napokban kezdik meg a költözést a lakók. Maradtak még gondok A No-fines technológiával épült lakások jó beosztásúak, szépek, kényelmesek. A falakon tapéta, a szobákban szőnyegpadló, más helyiségekben pvc-szőnyeg, a fürdőszoba a mennyezetig csempézve, a konyhában beépített bútorok. A kivitelezési költségek nem haladják meg a más módszerrel épített lakások költségeit. A blokkos technológiájú lakásoknál jóval gyorsabban építhetők. A szövetkezet jelenleg — 16 hónappal az építkezés megkezdése után — az elkészült 30 lakáson túl a további 90 lakás szerkezet- építését is befejezte. Jelenleg a szakipari munkákat végzik, hogy 1979. évi lakásépítési tervüket tel- jesitsék. Vagy inkább csak vé^ geznék. Mert nehézségeik most is vannak, nem is kevés. Az anyag- ellátás ugyanis akadozik. Az ÉPFA nem a megfelelő ütemben szállítja a 90 lakás befejezéséhez szükséges ajtókat, ablakokat, be-* épített szekrényeket. A Szerelvény Értékesítő Vállalat és az ÉPTEK Vállalat a gázkészülékek, a szerelvények, a burkoláshoz szükséges csempék 'stb. szállítását utasították el. Gépeinek felújításár hoz sem kap alkatrészeket. Közben szó van már a No-fines technológiával épülő lakások második üteméről is Félegyházán.' Ennek keretében újabb 152 lakás épülne. A szövetkezet már készítené élő az 1980—1981. évi építési kötelezettségeinek előfeltételeit. Ha azonban az építőipari ágazaton belül mostoha gyermekként kezelik, kérdésessé válhat minden. Pedig az építőipari szövetkezet is a párt és a kormány lakásépítési programjának végrehajtásán dolgozik. Nagy Ottó Ütemesen teljesíti megrendeléseit a Budamobil — Tavaly 178 imrllió.. volt az értékesítésünk, az idén pedig tízmillióval több van lékötve szerződéssel — újságolta érdeklődésünkre Tess Rezső, a Buda- mdbil Járműszövetkezet kalocsai telepének vezetője, majd részletezte: Az évet két új termékkel, a 21 ezer literes olajszállító, s a 25 tonnás konténerszállító kocsi előállításával kezdték. Az előbbiből hatvanat rendelt az ÁFOR, s a felét még januárban leszállították. Ugyanabban a hónapban, nem kis bravúrral, száz konténerszállító kocsit is elkészítettek a nigériai megrendelő számára, és máris a további megrendelésen, a bútorszállító, s a 4,3 tonnás áruszállító kocsik gyártásán dolgoztak. — A szerkesztés, gyártás-előkészítés Budapesten történik, mi a kész tervek alapján látunk munkához. Még az előző van folyamatban, amikor a helyi nyolcfős műszaki gárda és a részleg- vezetők összeülnek, és mintegy felparcellázzák a terveket — a műszaki rajzokat —, megbeszélik, kinek mi a feladata, ki, hogyan kívánja végrehajtani. A gondos előkészítés, szervezés után mindenki pontosan ismeri a dolgát, tudja például, hogy a kis bútorszállítónak március végéig iki kell mennie, tehát naponta kettőnek el kell készülnie — magyarázta Tess Rezső. « S- '‘miközben a telepen egyre- másra sorakoznak az elkészült bütbrs2§llít!ő " > ■•Kocsik;'"-' 'előkészítik az áprilisban, s folyamatosan a második negyedéviben elvégezni esedékes munkát — napra, részfeladatra ütemezetten. A jövő hónapiban a Tajga lakókocsi — melynek mínusz 35—40 fokos hidegben 25 fok meleget kell biztosítania — gyártásához fognak hozzá. Ebből a termékből a tervidőszakban évente százat kér a szovjet megrendelő. Az NDK- beli partner megrendelésére 130 légrugós, nagy bútorszállító kocsi gyártását szintén a második évnegyedben kezdik meg. A további feladatok pedig: a Hungaro- caimion harminc mélybölcsős konténer-áruszállítót a MÁV tizenhat kísérleti konténeres kocsit rendelt. , — Nagyjából ez az éves tervünk, de tartalékolunk kéthőna- pi szabad kapacitást. A gyakorlatban ez rendszerint csak ideig- óráig szabad. Máris elő van készítve a szerződéskötés például száz különleges konténer szállítóra afrikai megrendelésre. Mindig jöhet, s jön is külföldi gyors megrendelés, csak győzzük. És akkor még nem említettem a Kalocsa lakókocsit, amelyből hazai megrendelésre százhúszat készítünk az idén — tájékoztatott végül a Budamobil kalocsai telepének vezetője. P. I. •«Kalocsa lakókocsik menetkészen • Az együttműködő partner pontos, itt a Tajga vázszállítmány. Áprilisban kezdődhet a „felöltöztetése”. ii*® 88Kg& ; VÁLLALKOZÓ VÁLLALATOK Képernyő a stadion felett A tv az utóbbi évtizedben a sportkedvelők százezreit szoktatta le a pályák látogatásáról. Többek szerint azért, vagy azért is, mert a képernyőn pontosan és jobban követhetők az izgalmas részletek, mint a lelátókon. Mások viszont azt vallják, hogy egy-egy sport- esemény helyszínének varázsát semmi és senki nem képes közvetíteni az otthoni ikarosszékek- hez. Na, most ezekután képzeljük el azt a stadiont (egyébként: Algír, Olimpiai Stadion), amelyben a kapuk fölött két hatalmas képernyő is magasodik, s ezeken a lelátókon ülők a pályán zajló mérkőzés legapróbb részletét is azonnal, kinagyítva láthatják, sőt: az érdekesebb pillanatok — akárcsak az otthoni tv-n — visszajátszhatok és lassítva is közvetíthetők. íme: a tv-közvetítés a helyszíni élmény varázsa egyesítve, kint a pályán, egy hallatlanul szellemes technikai megoldás segítségével. E megoldás számos eddig nem létező lehetőséget is kínál a nagyszabású rendezvények, népünnepélyek számára. Ráadásul ezt a szellemes technikai eszközt (amely — kissé egyszerűsítve a lényeget — ez ipari tv és az elektronikus ered- * ményjelző tábla, vagy a villanyújság „összeházasításával” jött létre), nekünk nem is kellene külföldről megvenni, hiszen e termék teljes egészében magyar. A VBKM Villamos Előszerelő Gyárában (VILLESZ) tervezték, ott is gyártják, az algériai stadionba is ez a gyár szállította és szerelte fel a világ első ilyen táblái közé tartozó példányokat. A konstrukció nem egyedülálló ugyan a világon, de a legelső, hasonló működésű amerikai és nyugat-európai példányokkal egyidejűleg készült el. Főszereplők a fejlesztők A gyár termékeinek jelenlegi magas műszaki színvonalát az alapozta meg, hogy idejekorán felismerték gyártási profiljukban a termékváltás szükségességét, s azt, hogy ehhez legelsősoriban fejlesztéshez értő emberek kellenek. A VILLESZ ezelőtt 8—10 évvel mintegy 600 emberrel dolgozott. Ebből kb. hatvanan foglalkoztak közvetlenül fejlesztéssel. Most 800-an vannak: a fejlesztők létszáma pedig (mérnökök, technikusok együtt) 150 fő. Korábban a teljes létszámnak 10 százaléka foglalkozott a jövő előkészítésével, jelenleg csaknem a 20 százaléka. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz a korszerű termékcsalád volt-e előbb, vagy a jelentős kapacitású fejlesztő részleg? A gyár legközelebbi múltját vizsgálva kiderül, hogy bizony előbb a korszerű termékcsalád, illetve ennek előőrsei jelentek meg a gyárban és azután ez vonzotta oda az alkotó kedvű fiatalokat. Tanulás nélkül nem megy Először különféle elektromosautomatikus berendezéseket kezdtek tervezni és gyártani. E köré kialakult a régebbi konstruktőri gárdából egy új mag. Amikor a 70-es évek elején kezdték elektronizálni a berendezéseket, a kereslet rohamos növekedésével együtt a fejlesztő gárda gyors bővülése is elkezdődött: jötték a legújabb technika iránt vonzódó fiatalok, hiszen a gyár megfelelő feladatokat kínálhatott számukra. A fiatalok mellett a törzsgárda is tanulni kezdett: az utóbbi időszakban, minden évben 100—150 ember végzi a gyár saját .műszaki-elektronikai továbbképző tanfolyamát. Az eredményjelző táblákat, amelyeket a gyár egyértelmű nemzetkzi sikerét hozták — lényegében a 60-as évek végétől kezdték folyamatosan készíteni. Beigazolódtak a 10 évvel ezelőtti számítások: jó üzletnek bizonyult a kevés anyagot, ám sok és nagy értékű munkát magában foglaló, gyorsan növekvő piaci kereslettel rendelkező korszerű eredményjelző táblák gyártása. Nem véletlen, hogy a gyár nyeresége az 1978-as év után a termelési érték 22 százalékát teszi ki. (!) Finis az olimpiára Szerte a világban jelenleg már mintegy 250 magyar eredmény- jelző működik. (Olyan híres stadionokban, mint a Real Madridé, vagy a Római San Siro Stadion, á Moszkvai Dinamo Stadionja, a francia Red Staré stb.) Az eddig szállított táblák jó része már elektronizált, számítógéppel, mikroprocesszorral vezérelt, s köztük vannak már az első képközvetítő táblák is. A csúcs most a moszkvai olimpia, s kiszolgálása: 12 objektumhoz 17 berendezést szállítanak.' (Értékben számolva a megrendelések 50 százaléka már elkészült. Most jön a finis.) Ezeket most az egész világ megismeri. Sikerük — ami nem maradhat el —, a gyár számára a következő évtized gazdasági biztonságát teremtheti meg. Az olimpiai játékoknál jobb referencia és reklám az eredményjelző tábláknak nem létezik. G. F. /
