Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-24 / 70. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. március 24. JÓL HALAD A FÁSÍTÁS Egyre több gép az erdészetekben A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 65 ezer hektárnyi területen tevékenykedik a Duna—Tisza közén. Erdővel borított területe 57 ezer hektár. A gazdaság határa keleten érinti a Tiszát, nyugaton a Dunát, Jánoshalma közelében találkozik az északbácskai löszháttal, Kunpeszér határában pedig a kiskunsági szikes területekkel. Nagyobbrészt azonban a Homokhátságon terül el. Az erdősítés ezeken a területeken, lényegében 1947-ben kezdődött meg szervezetten. A felszabadulás előtt a gazdaság összterületének mintegy harmadán volt üzemszerű gazdálkodás, de ez is eléggé szervezetlen volt. Az állami erdészet megalakulása óta hatalmasat lépett előre a fásítás. Míg 1947 és 1950 között háromszáz hektárnyi erdősítés történt, addig a következő öt évben már ötezer hektár. Mondhatjuk azt is, hogy 1955- ben ismét jelentős előrelépés történt a kiskunsági fásításban. Megjelentek az első nagy gépek, üzemi méretekben megindult a mélyforgatás, SZ—100-as erőgépekkel. Ez biztonságosabbá és sokkal eredményesebbé tette az erdősítést. • A rakodólap-szegezéshcz beszereztek egy NSZK gyártmányú gépsort. Ebből ez az egy van az országban a gazdaság jánoshalmi üzemében. Ezen a (elvételen az asszonyok a rakodólaphoz szükséges elemeket adagolják a géphez. Egy műszakban 400 rakodólapot készít a gépsor. Rövidesen áttérnek a kettős műszakra a termelés megkétszerezése érdekében. • Az erdőgazdaság kelebiai erdészetében egy svéd gépsorral folyik a kitermelés, amelyet a szolnoki erdőgazdaságtól kaptak kölcsön. A gépsor kivágja, legallyazza, a kívánt méretre darabolja és elszállítja a (át. Képünkön: a gépsor második egysége látható, amely a gallyazást és a feldarabolást végzi. Már az 1956-tól 1960-ig terjedő időszakban évente 1600—2000 hektárnyi új erdő létesült. Ez a hatalmas munka eredményezte, hogy negyedszázad alatt megyénkben az erdők aránya megkétszereződött, és mivel a telepítési munkák majdnem kizárólag homokterületen történtek, jelentősen megváltozott a táj arculata. A nagyarányú fásíás sürgette a gépesítés fejlesztését is. Megjelentek az első ültetőgépek. Ezek a már kiválóan mélyforgatott területeken még hatékonyabbá, egyöntetűbbé és eredményesebbé tették az erdősítést. Példa erre, hogy míg 1959—1960-ban két hektárt, 1965-ben már csaknem 1600 hektárnyit ültettek géppel. Ez az ösz- szes erdősítésnek megközelítően 70 százaléka volt. Jelenleg a gépi ültetés eléri a 90 százalékot. Az erdőtelepítések eredménye, hogy már az ötvenes évek közepétől a fakitermelés mennyisége is felfelé ível, míg 1960-ban 46 ezer köbméter, 1971-ben már 142 ezer köbméter volt. Ez volt eddig a legmagasabb mennyiség. Ezt a csúcsot az idén megdöntik, mert 160 ezer köbméter fát szándékoznak kitermelni. Ha az arányokat nézzük, ennek 50 százaléka akác, 30 százaléka hazai nyár, 10 százalék nemesnvár. és ugyanennyi egyéb fafai. A kitermelt faanyagot a belföldi és az export piac igényeinek megfelelően készítik el. illetve dolgozzák fel. A gazdaság üzemeiben 45 ezer köbméter gömbfa alakul át hagyományos fagvártmánnyá, illetve fűrészipari termékké, ezzel a tevékenységével a kitermelt faanvag értékesítési lehetőségeit bővíti. A csökkenő munkaerő megköveteli a folyamatos gépesítést. Az elmúlt évben már a tuskók kiemelése is mechanikai úton történt tíz erőgéppel 1160 hektáron. A gazdaság az idén több mint 1100 hektáron végez erdőfelújítást, s megközelítőleg 500 hektárnyi erdőt telepít. Ezenfelül legalább ugyanekkora területen részben. vagy teljes egészében segít a fásításban a körzetében levő termelőszövetkezeteknek, illetve állami gazdaságoknak. Az idei erdőnevelési munkák között fontos feladat a tisztítás, amely csaknem háromezer hektáron történik. Az^ erdősítéshez szükséges szaporítóanyag-ellátás megteremtése érdekében az idén a nagyüzemi csemetekertek rekonstrukcióját is tervezik. Ez mintegy kétmillió forintba kerül. Az elmúlt év ősze és a tél kevésbé volt alkalmas a telepítésekhez. Az igazi munkát ezekben a hetekben tudták megkezdeni. Ahogy szokták mondani, most van az erdősítések dandárja. Legnagyobb készleteik fenyőből vannak. Eddig a gazdaság több mint 14 millió csemetét ültetett el erdei és feketefenyőből, ugyancsak ezekből a fajokból 4,7 millió darabot adott fásítás céljából a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. Hazai nemesnyárból és fehérfűzből 1,2 millió darab lett elültetve. Ennél 100 ezer darabbal többet adtak a mezőgazdasági nagyüzemeknek fásítás céljaira. Említést érdemel, hogy akácból 2 milliós készletük van a csemetekertekben, ez a mennyiség elültetésre1 is kerül. Kétéves suhángokból közületek számára 5800 darabot adtak ingyenes fásításra, ennél idősebb fácskákból 2500 darabot. K. S. A jubileumi esztendő a lajosmizsei ipari szövetkezetben • Gépi forgácsoló szerszámok élezésére korszerű gépel helyez üzembe Kis Nagy Lajos, a tmk lakatosa. A lajosmizsei Kefe, Seprű, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet szorgalmas tagjai a szövetkezet alapítása óta eltelt 25 esztendő feladatainak megvalósításán fáradoznak. Hogyan zárták a 24. évet? — kérdeztük a napokban Sípos Mihály elnöktől. — Szövetkezetünk tagsága március 24-én — szombaton — hallgatja meg a vezetőség beszámolóját a múlt évi munkáról — mondta az elnök. — Fejlődésünket — és természetesen a termékeink iránti fokozódó igényt — jól érzékelteti néhány adat. Míg 1977-ben 167,5 millió forint volt az árbevételünk, addig az 1978-as esztendőt 202,3 millió forinttal zártuk. Jelentősen növekedett a tőkés export is, 1977-ben 59,9 millió, tavaly pedig 74 millió forint értékű áru jutott a különböző tőikés államokba. Azt, hogy mely országokba jutnak el termékeink, nehéz lenne felsorolni, hiszen egyedül Ausztráliába nem szállítottunk még. öt külkereskedelmi yállalattal tartunk szoros kapcsolatot, s ezek áruinkat úgy a bel-, mint a külföldi kiállításokon rendszeresen bemutatják. Ez a piackutatásban, az új megrendelők szervezésében jó módszernek bizonyult. A tőkés export növelését teszi lehetővé az a 'két évvel ezelőtt kezdődött nagyszabású beruházás, amelynek első lépcsője még az idén befejeződik. A 36 millió forintos fejlesztés eredményeként termelő területünk mintegy 4 ezer négyzetméterrel növekszik, s dolgozóink számos új, termelékeny gépet vehetnek használatba. Ezek közül már több megérkezett, sőt, már ideiglenesen beállítva segítik is a termelési eredményeink növelését. Igen jó ütemben fejlődik a vasipari részlegünk. Termelése tavaly az 1977. évihez viszonyítva 29 százalékkal növekedett, elérte a 91 millió forintot. Egyre több hús- és élelmiszer-ipari gépet és berendezést gyártanak, termékeiket használják majd a bajai, a gyulai húskombinátban, a szegedi szalámigyárban és sok hasonló üzemben. Tavaly kezdték meg a közvetett export gyártását, s az idén már mintegy 4 millió forint értékű termékük kerül külföldre. — Az idei év feladatait is meghatározza a vezetőség ? — Az év végéig el kell érnünk a 220 millió forintos árbevételt, exportra pecfig 78 millió forint értékű terméket szállítunk. Hagyományos gyártmányaink mellett hamarosan megkezdjük a pálmalevél rostjából készülő Mizse nevű kertiseprű gyártását. Ez iránt olyan nagy a külföldiek érdeklődése, hogy máris több százezer darabos megrendelésre számítunk. Bízunk abban, hogy a szövetkezet 14 szocialista brigádjának 206 tagja az idén is lelkiismeretesen teljesíti vállalásait és a jubileumi esztendő terveit maradéktalanul teljesíteni tudjuk. O. L. • A szövetkezet kiváló brigádja kitüntetés tulajdonosa a Május 1. nevű kollektíva, amelynek egyik tagját örökítettük meg munka közben. Szél Pálné, részt vesz a többgépes mozgalomban, s három gépet kezelve egy műszak alatt 1000—1100, exportra kerülő súrolókefét készít. • A közelmúltban négy olasz gyártmányú seprűvarró berendezést helyeztek üzembe. Képünkön Mohi Józsefné, a Rákóczi brigád tagja, aki új gépén egy műszak alatt 380—400 seprű varrását végzi el (Opauszky László (elvételei.) Csavarhúzón fogtuk a „Kossuth”-ot Bejártuk a solti nagyadó központi épületének nevezetesebb helyeit, s most már „súlyos” elektrotechnikai ismeretmorzsákkal kellemesen telítődve lépünk ki a szabadba, A márciusi szélben, s dél táji napsütésben fejünk lassan ismét hozzáigazodik a természeti környezethez. Emlékezetünkben — mint valami kikapcsolni elfelejtett elektronikus programozó gépben — zizegve, zakatolva elegyednek a benti körséta és tájékoztatás elemei. Kábelekről, mikrohullámokról, oszcillátorokról, tápvonalrendszerről, energia- igényről, sugárzási tulajdonságról, és még mi mindenről. Az talán később rendeződik el bennünk, hogy a zúgó, finom remegéssel dörmögő berendezés-labirintusok, villogó műszerfalak, vezetéknyalábok, kapcsolótáblák látványából összerakódott élmények milyen — ott hallott fogalmakhoz kapcsolódnak. Micsoda pedáns, csillogó tisztaságú munkahelyek! Az ügyeleti és pihenőszobák, tanácskozó-, vagy reprezentatív helyiségek olyan barátságosan esztétikusak, amilyenekhez hasonlókat jómagam egy vadonatúj tengerjáró hajókolosszuson láttam egyszer — a gdanski kikötőben. Azt is olyan szeretettel mutogatták meg pár tagú delegációnknak, mint most itt Huber István igazgató, a Kossuth-adóál- lomást — a megyei népfrontelnökségnek és helyi kíséretének. A széles betonjárdán laza csoportokba verődve sétálunk az antennatorony felé. Lehet hogy a nemrég átéltek hatása alatt állunk még legtöbben, mert nem olyan beszédes a nép, mint eny- nviedmagával általában lenni szokott. Ügy teszünk, mintha főként az foglalna el bennünket, hogy a szilaj szél ellenében megkapaszkodjunk libegő-lobogó felső gúnyáinkban, melyeket nagy tavaszi elszántsággal csak úgy panyó- kára dobtunk vállunkra. Közben- közben azonban roppant éberen kapja el fülünk Huber István egy-egy „biztonságtechnikai” óvó javallatát. Olyasmiket, hogy ha már közelebb érünk, lehetőleg ne fogjuk meg egymást, mert akkora a térerősség, hogy esetleg „átüt” az elektromosság. Ha nem is a maga szakszerű fogalmazásában rögzítődnek bennünk a tanácsok, a lényeget megértve halvány szurkolással „adjuk” a könnyed baktatókat. Érdekes módon „tágulnak” a térközök, s még arra is ügyelünk, hogy röpködő kabátjaink sarka se érjen a másikához. Pláne, hogy a hölgyek még olyan megkülönböztetésben is részesülnek az említett térerősség „részéről”, amitől a férfiak elesnek. Hogy tudniillik műanyag harisnyájuk is úgy „leissza” magát (a kifejezés tőlem: T. I.) az adótorony környezetében, hogy ajánlatos óvakodniuk a fűszállal való érintkezéstől is. Mert az is „szúr”. S az meg mindenkinek szól, hogy ha valamit fog, tartsa határozottan kezében. Nem kell szorítani, de éppencsak úgy immel-ámmal vinni nem tanácsos. Ennek is könnyen kis „ütésecske” lehet a velejárója. Nahiszen... Minél jobban „megnő” fölöttünk az adótorony, annál virgoncabbá válunk az óvatosságtól. De azért — ami személyemet illeti — némi hősi buzgást vélek felfedezni magamban. Először azon kapom magam, hogy a betonjárdából kilátszó szép vastag apéldrót hajlatait is kikerülgetem, de azon minutumban elnyomom ezt a szégyenletes gyávaságot, és mindent kockára téve azért is irájuk lépek. Nolám, meg se kottyant az érintkezés se a drótnak, se a cipőtalpnak. Na persze arra már nincs merszem, hogy mondjuk ujjam hegyét megnyalva lépjek érintkezésbe a betonacéllal. Sőt Don Quijote-i vitézkedésnek minősül bennem ama gondolat is hogy ha neadjisten valamelyik szórakozottabb nőtárs lelépne a száraz fűre, és egy alattomos kóró orvtámadásra készülne műanyag harisnyás lába ellen, akkor bátran odaugranék, és saját- kezűleg vezetném el onnét a szikrát. — az érzéketlen bozót helyett. Na de azért vagyunk emberek, hogy gyorsan megszokjuk a kritikus helyzeteket. Belejövünk a vigyázásba is, sőt egyre fokozódó gyönyörűséggel élvezzük annak a látványát, hogy „dől fejünk fölé” a háromszáz méternyi antennatorony, minél közelebb érünk a talpához. Csettintünk lelki elismerésünk külső jeleként a tornyot kifeszítő — szerényen szólva — vastag drótkötelek tiszteletére.1 „<3k” garantálják, hogy ne csak ilyen fürge márciusi szél se koty- tyanjon meg az adótoronynak, hanem esetleges földrengés se vegye le a lábáról. Követjük a piros-fehér toronybordákat egészen a csúcstól alig „kéznyújtásnyira” futó, rózsaszínfehér habos tavaszi felhőkig, s mindjárt kevésbé szédülünk, hogy látjuk a liftet, amelyen torony- telőig közlekednek, Itt is vagyunk már annál a faléckerítés alkotta udvarocskánál, amely körülbástyázza az antenna- torony tövét. Már csak azért is, hogy se illetékesek, se kebelbeliek ne használják gyönge pillanataikban támasztékul a háromszáz méteres, bár igen karcsú monstrumot. S hogy ki-ki kétkedés nélkül hitelt adjon az érintés veszélyességére utaló tábla figyelmeztetésének, Huber István váratlan „mutatvánnyal” lep meg mindannyiunkat. Becsukott kisbicskája nyelének fémborításű végét odaközelíti a lécajtófél egyik vasszögének fejéhez. Éles sistergéssel megy végbe a kisülés — lehet, hogy nem szakszerűen nevezem azt a narancssárga színű szikra- folyamot, és hallga csak haliga, tisztán hallhatóvá válik a Kos- sulh-adó éppen soron levő műsora. Szól a zene a bicskából, mintha zsebrádión fognánk. Nosza ott-terem egy gépkocsi- vezető is, akinek a zsebéből nem hiányozhat a csavarhúzó, mint másokéból a golyóstoll. Ö meg a srófhúzó vasát tartja a szöghöz, sarokvashoz, és a Kos- stith-adó ismét megszólal ... Nahát ez a betyár térerősség mire képes! Rádióvá változtatja a közönséges vasdarabot is. Valami ilyesfélét sejtett meg a jövőről — a régmúltban — aki először mondta ki az aforizmát. Hogy tudniillik ügyes, okos ember kezében a kapanyél is elsül, Tóth István Környezetvédelmi intézet Lengyelország kutatóintézetei között jelentős helyet foglal el a Környezetvédelmi Intézet. Fiókintézetei vannak a fővároson kívül Wroclawban, Katowicében, Krakkóban, Poznanban és Gdanskban,' újabban pedig Lublinban is, ahol a környéken elhelyezkedő szénmedence környezeti problémáival foglalkoznak a kutatók. A dr. Bogdan Poplawski építészmérnök vezette intézet tudományos kutató tevékenységével elősegíti a városi és falusi agglomerációs övezetek megfelelő kialakítását, a kommunális és lakásgazdálkodásnak a környezet- védelem szempontjai szerinti vitelét. Legutóbb az intézet munkatársai dolgozták ki a „varsói opti- malizációs módszert”, amely a beruházások ésszerű megvalósításának lehet az alapja. A módszer pontozással értékeli a beruházásokra kijelölt területeket. Az eredményt térképen jelzik, s így szemléletessé válik az ipari és mező- gazdasági beruházások aránya, a. megfelelő adottságok túlsúlya vagy hiánya. Az új módszert a lubiini szénmedence beruházásainál pórbálják ki a gyakorlatban. A Környezetvédelmi Intézet dolgozza ki többek között a talajerővisszapótlás, a vizek hasznosítása, a Keleti-tenger partvédelme, új lakóhely-kialakítások tervét. (BUDAPRESS — INTERPRESS) i
