Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-22 / 68. szám
2 • PETŐFI NÉPE » 1979. március 22. (Folytatás az 1. oldalról.) A Tanácsköztársaságnak, vagy ahogy a nyugati sajtó gyakran emlegette, „a magyar kommün- nek” világszerte sok barátja és támogatója volt, de voltak ellenségei is: a győztes imperialista birodalmak urai és a szomszéd államok — uralmuk megszilárdítását féltő — fiatal uralkodó rétegei, A kormányzótanács felismerte, hogy a veszély nem annyira belülről, mint inkább kívülről fenyeget, s megalakulásának napjától fogva szüntelen erőfeszítéseket tett külpolitikai pozíciójának javítására. A Tanácsköztársaság kormánya mindvégig arra törekedett, hogy minél több tőkés országgal építsen ki kapcsolatot. Ezt kívánta az ország létérdeke, a politikai, gazdasági helyzet megszilárdítása. A magyar proletárállam a marxizmus—leninizmus . eszméinek szellemében a nemzetek ön- rendelkezésének alapján állt. Megmutatkozott ez nemzetiségi politikájában is. A nemzetiségek jogait az internacionalizmus elvének megfelelően biztosították. A nemzetközi kapcsolat bővítése Ehhez támogatást Szovjet- Oroszország harcban álló munkásai és katonái részéről kaphatott csak a magyar proletárállam, amelynek hős katonái között százezer magyar internacionalista harcolt. Soraikban megyénkből ott volt Ligeti Károly, Vágó Béla, dr. Forgács Dezső, Tóth Mihály és sokan mások. önbecsülésünk és a történelmi igazság azt diktálja, hogy a példa igényével foglalkozzunk a Tanácsköztársaság külpoli ti ká j á- val, a nemzetközi kapcsolatok bővítésére irányuló erőfeszítéseivel, hogy mutassunk rá a legújabb történeti kutatások alapján arra, hogy a Tanácsköztársaság kormánya szinte reménytelen helyzetben kezdett a proletárhatalom felépítésének békés, kedvezőbb körülmények között sem könnyű munkájához. Legnagyobb elismeréssel, tisztelettel kell tehát szólnunk az 1919 tavaszán folytatott emberfeletti munkáról, tanulságokról, a történelmet, a társadalmat formálni kívánó kommunisták erőfeszítéseiről, terveiről. Meggyőzően láttatni, érzékeltetni kell, hogy „a kommunisták nem feledkeztek meg ígéreteikről”, „nem csapták be a háborúban kimerült munkásokat, a falusi szegénységet, az éhező tömegeket”, mint ahogy azt a Horthy-rezsim hirdette. A harcot rákényszerítették a proletárál- ' lamra, vállalni nemzeti és internacionalista kötelessége volt, létével függött össze; az esetleges győzelem a gazdasági stabilitást és politikai viszonyok megszilárdulását hozhatta volna. A 133 nap valóban nemigen adhatott a honvédelmi harc mellett többre lehetőséget, mint a szocializmus koncepciójának meghirdetésére, a tervek, elgondolások felvázolására, de jó néhány területen nagyszerű kezdetekre is. Szocializált gazdaság A kormányzótanács már első, „Mindenkihez!” című kiáltványa hangsúlyozta, hogy a proletár- diktatúra oélja a szocializmus megvalósítása. Kimondja: „haladéktalanul meg kell oldani a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelőszövetkezetek létesítésével kell végrehajtani.” Mai visszatekintésből a megvalósítandó célok és feladatok egy része utópisztikusnak tűnik, főként a tempó és az igen rövidnek gondolt átmeneti időszak miatt. A tudományos elemzések, különösen a szocializmus építése későbbi gyakorlatának bizonyító példáival erről nem hagynak kétséget. Ugyanakkor a rendkívüli módon sürgető idő és az ügyet szolgáló szándék is kétségtelen. A szocializálás gyors lebonyolításában nagy szerepet játszottak az üzemi tanácsok és a szakszervezetek. Az ipar irányítása erősen centralizált volt, az ágazati elv érvényesült. Gyorsan zajlott a bankok és pénzintézetek szocializálása, de már bonyolultabb volt a kiskereskedelemé. Ahol azt mereven oldották meg, ott gyakran ellátási gondok jelentkeztek. A lakások államosítása njéllett a legtöbb gondot az agrárpolitika okozta. A nagy- és középbirtokokat kisajátították, a kis- birtokokat meghagyták. Rendeletet hoztak a szövetkezetek létrehozására. Ezek mai fogalmaink szerint inkább olyan állami gazdaságok voltak, ahol a munkás- tanács, a helyi tanács, a demokratikus légkör biztosította a dolgozók ellenőrzési, beleszólási jogát. Noha a cselédek lelkesedéssel szövetkeztek, mégis — ma már tudjuk — a földosztás elmulasztása a Tanácsköztársaság egyik súlyos tévedése volt. A nyomor felszámolásához, a termelés szerkezetének átalakításához évekre lett volna szükség. A tanácshatalom vezetőinek éleslátását és nagy felelősségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy világosan felismerték: haladéktalanul mindent még kell tenni a nép életkörülményeinek azonnali megjavításáért. A magasabb és pontosan fizetett bérrel, a lakbéruzsora eltörlésével, az ingyenes orvosi kezeléssel, a szegény proletárgyerekek üdültetésével például, melyek elismerésre is késztettek, érdekeltséget is teremtettek. Talán legtöbbet a művelődés- politikában tudott tenni a Tanácsköztársaság. A szocialista forradalom egy viszonylag elmaradott országban győzött. A lakosság 33 százaléka volt analfabéta. Bevezették a nyolcosztályos általános iskolát, államosították az iskolákat, a színházakat, a könyvkiadást, írói direktóriumok működték, létrehozták az írók—művészek szakszervezeteit. A művészet hatalmas lendületet vett, nagyszerű, elkötelezett alkotók váltak irányítókká is. Az ellenforradalmi terror Bár a Vörös Hadsereg példátlan hősiességgel harcolt, sok győzelmet aratott, a külső erőfölény, a kisantant támadása, a belső árulás, mint mindannyiunk előtt ismeretes, megdöntötte a Tanácsköztársaságot és az alkotó munkát szörnyű vérengzésekkel, az ellenforradalom terrorjával váltotta fel. A Tanácsköztársasággal voltaképpen megdőlt az őszirózsás forradalom, a magyar polgári demokrácia is. A küzdelem mégsem volt hiábavaló. 1918—1919 forradalmainak egyik döntő és történelmi jelentőségű eredménye, hogy létrejött a Kommunisták Magyarországi Pártja. A forradalom harcai nevelték, formálták a magyar kommunista mozgalom első nagy nemzedékét. Mi büszkék vagyunk a forradalomra, tisztelettel ünnepeljük évfordulóit és a napi munkában váltjuk cselekvéssé, hasznosítjuk tanulságait, törekvéseit, tapasztalatait. Az ellenforradalom úgynevezett nemzeti hadserege augusztus 9-én Horthy vezetésével elindult Szegedről a Dunántúlra. A „horda” főhadiszállása Siófokon volt. A fővezérség szervezetten, aljas brutalitással gyilkolta, kínozta a forradalmárokat. A tiszti különítmények százával fogták el a munkástanácsok tagjait, és állati kegyetlenséggel végezték ki őket. A kegyetlenkedésekben élen jártak a Prónay-, Osten- burg-különítmények, Héjjas Iván, Francia-Kiss Mihály aljas, szadista bandái. Kecskemét, Izsák, Orgovány, Lakitelek a mártírok vérével iratkozott fel a tragikus sorsú városok, községek listájára. November 19-én éjjel 33 kommunista foglyot hurcoltak magukkal Héjjas Ivánék és Francia-Kiss Mihályék, s végezték ki őket a tőserdei, az izsáki és az orgoványi erdőben. Közöttük Berkes Ferencet, Berényi Pált, Hajma Józsefet, Lugosi Istvánt, Neumann Imrét. A nemzetközi közvélemény nyomására kiküldött antant misszió vizsgáló bizottsága december elején 62 holttestet talált a lajosmizsei erdőben, de a kecskeméti és Kecskemét környéki rémtettek a fel- szabadulásig megtorlafclanok maradtak. Az ellenforradalom uralomra jutását követő három hónapban országunkban ötezer embert öltek meg, több mint 70 ezret zártak börtönbe, internálótáborokba. Százezerre volt tehető az emigrációba kényszerültek száma. A felszabadulás A történelem sokszor próbált bizonysága, hogy egy nép forradalmát nem lehet kivégezni. A kommunisták és a baloldali szociáldemokraták az ellenforradalmi rendszer negyedszázada alatt is folytatták küzdelmüket a kizsákmányolás és az egyre erősödő fasiszta diktatúra ellen. A munkásosztály harcaiból erőt merítve, a fehérterror tombolá- sa közepette állt talpra a kommunista párt és dolgozott az illegalitás körülményei között. Számos vezetőt adott a kommunista Internacionáléba, bekapcsolódott a szomszédos országok munkásmozgalmaiba. Bár munkájukhoz erőt adott a Szovjetunió léte és a nemzetközi proletariátus támogatása, a felszabadulás tette csak lehetővé a Tanácsköztársaság elképzeléseinek, terveinek megvalósítását. A felszabadulás gyökeresen új fordulatot hozott. Megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. A Szovjetunió antifasiszta harcára támaszkodva Kelet-iEurópában a népi demokratikus államok egész sora alakult. Felbomlott a gyarmati rendszer. Ma már a kapitalista-imperialista világgal egy szocialista világrendszer néz szembe és békés versenyt kínál. Célja: a népek jóléte, a magasabb életszínvonal, a javak igazságos elosztásává mind humanizáltabb környezet kialakítása. Gazdasági építőmunka Engedjék meg, hogy röviden szóljak a gazdasági építőmunka feladatairól, hiszen ezekben nemcsak napjaink izgató, feszítő, döntő .Hér4^„J»8^Mlpgk meg,, hanem 1919. tervei,, messzi céljai.i^.,n A szocializmus építésének jelen-, légi szakaszában a gazdaságpolitikának és a gyakorlati gazdasági munkának meghatározó szerepe van fejlődésünkben. Ennek megfelelően a Központi Bizottság az elmúlt években több olyan átfogó határozatot hozott, amelyek kijelölik a gazdaság fejlődésének fő irányát. A kormányzati és középszintű irányító szervek, valamint a gazdálkodó egységek legfontosabb feladata most az, hogy maradéktalanul végrehajtsák, a gyakorlatban valósítsák meg a helyes gazdaságpolitikai célokat. A felszabadulás óta ■>— s különösen az ötvenes évek végétől — népgazdaságunk nemzetközi ösz- szehasonlításban is elismerésre méltó dinamikával fejlődött, s ezzel összhangban jelentősen nőtt népünk életszínvonala, javultak életkörülményei. Néhány éve megkezdődött az intenzív fejlődésre való áttérés szakasza, melynek nehézségeit tetézik az energia- és nyersanyagár-robbanással elindult világgazdasági válságjelenségek. Ezek együttes hatását gazdasági életünk nem tudta kellő rugalmassággal, szerkezeti átállással és hatékonysággal kivédeni, az árviszonyok pedig úgy alakultak, hogy a megtermelt nemzetijöve- delem-többletünk nagy részét a cserearányromlás miatt az utóbbi években elveszítjük a nemzetközi piacokon. Az átlagosnál nagyobb ütem A kényszerítő gazdasági erővel jelentkező feladatok megoldásáért kell ma mindenkinek mindent megtennie ebben az országban, Bács-Kiskunban és természetesen a munkahelyeken, a termelőmunkában. Adottságaink és lehetőségeink ésszerű, hatékony kihasználásával járulhatunk hozzá legeredményesebben a népgazdaság egyensúlyának javításához. E cél elérése az elkövetkező évek legfőbb feladata. _ Bács-Kiskun megye djnamikus fejlődése egy évtizeddel később kezdődött az országéhoz képest, de azóta az átlagosnál nagyobb fejlődési ütemmel csökkenti öröklött és hosszú ideje halmozódó elmaradását. Sokat fejlődött a megye gazdasága és infrastruktúrája a IV. ötéves tervben, s a felzárkózás folyamata az V. ötéves terv első három évének eredményeiben ugyancsak lemérhető. Ötödik ötéves tervünket megváltozott — nehezebb és bonyolultabb — közgazdasági körülmények közijtt és szűkülő erőforrásokkal kell teljesítenünk. A munkaerő-tartalékok egyre inkább fogynak, s az utóbbi években állandósult az építési teljesítőképesség hiánya. A műszaki-technikai színvonal tekintetében hátrányos helyzetű gazdasági egységeinket az intenzív fejlesztési követelmények nehéz feladatok elé állítják. A külgazdaság gondjai nyomán komoly értékesítési nehézségekkel küzd néhány könnyűipari és élelmiszeripari vállalatunk. Az említett körülmények ellenére a változó közegben is eddig időarányosan teljesítettük az V. ötéves terv legfontosabb célkitűzéseit. Ha le is kell mondanunk néhány fejlesztési elképzelésünkről, a legfőbb gazdaságpolitikai, társadalompolitikai célokat elérjük, s néhány nagyon fontos területen túl is teljesítjük terveinket. A terv eddigi végrehajtását röviden úgy jellemezhetjük, hogy a mennyiségi célkitűzéseké a legtöbb területen megvalósultak, a tervteljesítés e tekintetben időarányos, vagy azt meghaladó. Jelentős fejlődés tapasztalható a minőség, hatékonyság javításában is, de ezekben az előrehaladás lassúbb a tervezett és szükséges ütemnél. A következő években mindenekelőtt ebben kell többet és-eredményesen tennünk, A megye ipara áz ütóbbi években folyamatosan mérséklődő létszámgyarapodás mellett az országos átlagot meghaladó ütemben növelte termelését. Ipari üzemeink egyik legfőbb feladata a külgazdasági kapcsolatok változó követelményeihez igazodó termék- struktúra kialakítása. Tudjuk, hogy ez korszerű információt, alapos átgondolást, jó előkészítést igényel, mégis lényegesen gyorsítani kell a végrehajtást, mert az élet nem tűri a halogatást. Fontos feladatunk a megye élelmiszeriparának olyan fejlesztése, ami lehetővé teszi, hogy a mező- gazdaság által megtermelt nyersanyag a termőhely közelében, a népgazdaság számára legelőnyösebb módon feldolgozható és értékesíthető legyen. Az építőiparunk a tervek szerint — az országos átlagot lényegesen meghaladó ütemben — fejlődött az elmúlt három évben. Építő szervezeteink jó munkáját segítette az a tudatos erkölcsi és anyagi támogatás is, amelyet a megye párt- és tanácsi szervei biztosítottak az ágazat számára. Emellett sem zavartalan a megyei építőipar munkája és fejlődése. Gyakori még a késve és a tervezettnél jóval drágábban, sok hibával átadott létesítmény, s a felújítási munkák túl hosszú ideig tartanak. A megye mezőgazdasága a terveknek megfelelően fejlődött. Példamutatóan kivette részét olyan fontos központi célok és kormány- programok megvalósításából, mint a zöldségtermesztés fejlesztése, a szőlő-gyümölcs telepítése, a hús- és tejtermelés fokozása, a háztáji termelés fellendítése. A búza elmúlt évi 45,1 mázsás hektáronkénti átlagtermése megelőzi jó néhány hagyományosan gabonatermesztő vidék termés- eredményét is. Nagyon fontos — politikailag is jelentős — a zöldségtermelésben a tervezettet számottevően meghaladó fejlesztés, amely lehetővé tette a lakosság jó színvonalú ellátását, a tartósítóipar számára a* nyersanyag biztosítását és az export növelését. A megye egyik legjellemzőbb termelési ága, a szőlőtermelés nem fejlődött a terveknek megfelelően. Ennek legfőbb oka r- a kedvezőtlen időjárás mellett t—, hogy az elöregedett ültetvények nagymértékű csökkenését nem követte megfelelő ütemben az új, korszerű nagyüzemi telepítés. Az állattenyésztésre az utóbbi években sokáig jellemző ciklusosságot sikerült megszüntetni. Ennek kedvező hatását mind a szarvasmarha-, mind a sertéstenyésztésben érzékelhetjük. (Az országos állomány egyharmadával Bács-Kiskun minden más megyét megelőz.) A háztáji és kisegítő gazdaságokban produkált nagyságrendre jellemző hogy a kisgazdaságok a megye mezőgazdasági bruttó termelési értékének több mint egy- harmadát adják'. Lakásépítési tervünket eddig időarányosan teljesítettük, s az V. ötéves tervünkben szereplő 25 ezer lakást az egyre keményebb pénzügyi gondok ellenére is meg fogjuk építeni. Célcsoportos lakásépítési tervünket azonban valamelyest csökkentenünk kell, az állam teherbíró képességéhez alkalmazkodva. A lakásépítéshez kapcsolódó létesítményeknél eddig tapasztalt lemaradást nagyobb részt pótolni fogjuk a következő két évben — a kereskedelmi üzletek kivételével. Különös gondot fordítunk a tervezett gyermekintézmények és általános iskolai tantermek megépítésére, amelyeknek továbbra is elsőbbséget biztosítunk. Az egészségügyi fejlesztések közül az 1200 kórházi ágy létesítése a legjelentősebb feladat. Most már tervszerűen halad a 680 ágyas megyei kórház beruházása és várha-r tó, hogy a tervezett hafáridőre — 198Q végérefja-.elkészüL .... 0 A2' óilödáí ’ %Ihéíylfitéáf'íéí{étöségé további' ötezer gyermek- -számára - nyílik meg "a példás 'társadalmi' * összefogással megvalósuló fejlesztések eredményeként. A bölcsődei helyek száma több mint ezerrel növekszik. Mindkét típusú gyermekintézménynél körülbelül 35— 40 százalékkal nagyobb fejlesztés valósul meg az eredeti tervünkhöz képest. Az általános iskolai tanteremfejlesztési terv maradéktalan teljesítése érdekében anyagi erőinket és az építőipari kapacitást is koncentráljuk. Ennek eredményeként 213 tanterem megépítésével számolunk, amelyből 92 városainkban — főleg lakótelepeken — valósul meg. Az V. ötéves tervben minden eddiginél több, kétezer kollégiumi helyet építünk az általános és középiskolások, s a szakmunkás- tanulók részére. A szükséges előrelátással Megyénk gazdasági fejlődését tömören úgy jellemezhetjük, hogy az alapvetően tervszerű nyomvonalon halad, a meghatározott feladatokat váltja valóra. Az egész népgazdaságot érintő változások ugyanakkor kihatnak megyénk gazdaságára is, és módosítják az aktuális gazdaságpolitikai célokat, a fejlődés eszközrendszerét és ütemét. Ebben a helyzetben mindén gazdálkodó egységtől el lehet várni, és meg is kell követelni a fegyelmezett — a népgazdaság érdekeivel összhangban álló — magatartást és cselekvést. Minden eddiginél nagyobb jelentősége van a vezetésben a kellő előrelátásnak, a szakmai hozzáértésnek, a körültekintő és rugalmas gazdálkodásnak és kezdeményezőkészségnek. További előrehaladásunk kulcsa a termelő munka hatékonyabbá tétele, a megfelelő termékszerkezet kialakítása és a minőségi követelmények érvényesítésével a munkafegyelem, a külkereskedelmi tevékenység javítása. A nem termelő szférában a fejlesztések következetesebb rangsorolását, az ésszerű, takarékos szemléletet és magatartást kell általánossá tenni a napi munkában, de hosszú távon is. Tisztelt Elvtársak! 1919 öröksége, tanulságai ma, 60 év távlatában a változott körülmények között is időszerűek. Akkor 133 nap alatt embert felemelő csoda volt születőben, de vér- befojtotta az imperializmus. Ma a szocialista építőmunkát nem fenyegeti ilyen voszé.ly, mert. biz-.. - tonságot ad a szocialista tábor, a Szovjetunió ereje, és mert az egész világon, nem hagyhat»-,figyelrnaoii kívül a munkáspártok szolidaritása, a haladó erők elkötelezettsége* szimpátiája. A XX. század közelmúlt évtizedei a tények erejével igazolják^ hogy az ember, ha elveszíti emberségét, a birtokában levő fegyverekkel ma mór képes elpusztítani az egész világot. Ebben az új történelmi helyzetben az életet, a biztonságot, a kiutat, a haladás irányát a szocialista világrendszer védi és szabja, meg. Az a világrendszer, amely együtt büszke a győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalomra és a Magyar . Tanácsköztársaságra, amely őrzi és megvalósította mindkettő történelmi tapasztalatait, kegyelettel emlékezik elesett hőseire és nagy-nagy szeretéttef tiszteli az élő hősöket. A két forradalom, amely törekvéseiben, céljaiban ugyanazt képviselte, ugyanazért harcolt, küzdött, immár hat évtizede bizonyítja, hogy megváltozott a világ, új térképet alkotott a fejlődés, hogy százmilliók vívták ki a szabadsá-, got, sok nép a szuverenitást, és az is bizönyos, hogy az emberiség jövőjét, boldogulását, haladását a szocialista világrendszer formálja, határozza meg. Éljen a Tanácsköztársaság dicső emléke! Éljen és erősödjön a szo-í cialista világrendszer! Éljen a kommunista pártok közötti'-Mer- nacionalizmus és szolidaritás! Éljen a béke! A krími delegáció vezetőjének felszólalása Dr. Gajdócsi István ünnepi beszéde után a nagygyűlésen felszólalt Roscsupkin Alekszandr Mefogyijevics, az Ukrán Kommunista Párt Krím területi Bizottságának másodtitkára. — Az Ukrán Kommunista Párt Krím területi Bizottsága, a testvéri terület kommunistái és valamennyi dolgozója nevében köszöntőm Önöket, s az önök személyén keresztül a testvéri magyar népet, a Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges 60. évfordulója alkalmából — mondta felszólalása elején, majd így folytatta: — 1919 tavaszán a Magyar Tanácsköztársaság létrejöttét a magyar munkásmozgalom kifejlődése, valamint Marx, Engels és Lenin eszméinek az országban való elterjedése készítette elő. Magyarország dolgozói forradalmi harcának fejlődésére nagy hatással volt a Nagy Október. Ahogy Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára megjegyezte: „Lenin halhatatlan eszméi, az orosz forradalom lelkesítő céljai magukkal ragadták az öntudatos magyar dolgozók hatalmas tömegeit”. Felszólalásának további részében a területi bizottság másodtitkára hangsúlyozta, hogy az első szocialista forradalom időszakában teremtődtek meg a szovjet— magyar barátság alapjai is. A Magyar Népköztársaság sikerei, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével értünk el. őszinte örömmel töltik el a szovjet embereket, akiket a barátság és a szocialista nemzetköziség szoros szálai fűznek a magyar néphez. Széles körűek és sokoldalúak az (Folytatás a 3. oldalon) 1 ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS KECSKEMÉTEN