Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-20 / 66. szám
1979. március 20. • PETŐFI NÉPE • 5 A KMP ALAPÍTÓ TAGJÁNAK, GOMBOS FERENCNEK TISZTELETÉRE Holnap délután emléktáblát helyeznek el Fülöpszálláson egy régi, vályogból emelt parasztház falán. A Zalka Máté utca 15. szám alatti kicsiny épületben lakott valaha Gombos Sándor és itt töltötte gyermekkorának éveit, fia: Gombos Ferenc, aki a magyar munkásmozgalom egyik jelentős harcos egyénisége és mártírja volt. E lÁZBAIMtfÜLETETT COMBOS FERENC 1876 - 1319 A KMP alapító tacja. A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG MÁRTÍRJA k MAC MR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 60. ÉVFORDULÓJÁN MSZMP KÖZSÉGI PÁRTVEZETŐSÉC. 1979 A mozgalom és a kultúra szolgálatában Új emléktábla egy fülöpszállási ház falán A fülöpszállási szegény szülőktől származó fiatalember elhagyja a falut, ipari szakmát tanul. Ko- v'áessegéd lesz és Csepelen kap állást. Itt kapcsolódik be a magyar munkásmozgalomba, és válik a vasasok szakszervezetének bátor, bérharcokat és egyéb megmozdulásokat szervező aktív tagjává. A háború évei alatt egyre inkább felismeri a Szociáldemokrata Párt opportunizmusát és keresi a kapcsolatokat a munkásosztály érdekeinek következetes képviselőivel. Így találta meg azokat, akik 1918. november 24-én létrehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját, amelynek Gombos Ferenc is alapító tagja lett. A Tanácsköztársaság alatt jelentős politikai feladatokat lát el. A budapesti forradalmi törvényszék bírája, majd tanácselnöke lesz. Az ellenforradalmi megmozdulások ellen mint a Belügyi Népbiztosság vörös-különítményes parancsnoka harcol előbb Csornán, majd a fővárosban, ahol a ludovikások lázadásának leveréseben működik közre, végezetül pedig Székesfehérváron. Itt még a Kormányzótanács lemondása után is folytatja a harcot, és csak a túlerőben levő szegedi tiszti különítményesek tudják az utolsó Szakmunkások az iskolapadban Közoktatásunk korszerűsítése kiterjed minden egyes iskolatípus nevelőmunkájának megújítására, de a továbbfejlesztés során nem egyenlő arányban osztjuk meg erőinket az iskolafajták között. A feladatokat aszerint osztályozzuk, hogy mekkora hatással vannak a társadalmi fejlődésre. Ez az alapvető szempont állítja előtérbe az általános iskolát és a szakmunkásképzést. Az 1972-es párthatározat óta az utóbbi téren két figyelemre méltó változás történt: egységesítettük a szakmunkástanulók képzését, és életre hívtuk a szakmunkások szakközépiskoláját. Szerezzenek középfokú műveltséget Társadalmunknak létfontosságú a szakmunkásképző iskolát végzett fiatalok középiskolai továbbtanulása. Nem kevés ember sorsáról van szó, hiszen az általános iskolát végzett gyerekeknek mintegy ötven százaléka szakmunkáspályára lép. Az egészséges társadalmi mobilitás szempontjából ner* közömbös, hogy a szakmunkások a középfokú műveltséget megszerezzék, netán felsőoktatási intézményekben tanuljanak tovább. Nem kevésbé fontos a középfokú iskoláztatás általánossá tételének igénye sem, amelyhez a szakmunkások szakközépiskolája jelentős mértékben hozzájárulhat. A továbbtanulni szándékozó munkásfiataloknak szervezett szakközépiskola képzési célja a következő: A már szakmunkás képesítéssel rendelkező dolgozók tömegesen szerezzenek középfokú műveltséget, hogy ennek birtokában magasabb színvonalon dolgozhassanak tovább munkahelyükön, illetve továbbtanulhassanak felsőoktatási intézményben, valamint általános és politikai műveltségüket megszilárdítva vehessenek részt a közéletben. Kik járnak ebbe az iskolába? l!)74-ben, amikor útjára indult ez az iskolafajta, a hallgatók között szép számmal találtunk középkorú munkásokat, de most többségben vannak azok a fiatalok, akik Műszaki klubok Lengyelországban A Lengyelországban működő műszaki és ésszerűsítési klubokban munkások, technikusok, mérnökök, tudósok dolgoznak együtt a technikai haladásért, az új és korszerűbb eljárások meghonosításáért. Ereket a klubokat a szak- szervezetek hívták életre 30 évvel ezelőtt, és azóta a Műszaki Kamara tudományos-technikai tagozatainak és az üzemeknek a segítségével folytatják tevékenységüket. A műszaki tudás fejlesztése, a kollektívák technikai kultúrájának emelése mellett a feltalálók, az újítók érdekvédelme, az újítások bejelentése, az újítási eljárás figyelemmel kísérése is a feladatuk. E klubokban kiállításokat rendeznek, versenyeket szerveznek, amelyeken sok százezren vesznek részt. A versenyek győztesei a ,.racionalizálás mestere” kitüntető cjmet kapják. Az ésszerűsítési tervek gyors megvalósítása, az újítások bevezetése évente sok-sok milliót jelent a lengyel népgazdaságnak. Az eredményes működés egyre népszerűbbé teszi a műszaki klubok munkáját. Ez megnyilvánul' a taglétszám növekedésében is. Jelenleg 5847 ilyen klub működik Lengyelországban, összesen félmillió taggal. (BUDAPRESS — INfERPRESS) töltényig ellenálló csapatának erejét megtörni. Megsebesül, elfogják, megkínozzák és halálra ítélik. Korvin Ottóval, László Jenővel és másokkal együtt 1919 decemberében végezték ki. A község fiataljai a Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére fáklyás felvonulást rendeznek Gombos Ferenc egykori házához és Ivanics Lajos, az MSZMP járási bizottsága első titkárának ünnepi megemlékezését követően Vízi Mihály, a községi pártvezetőség titkára méltatja a fülöpszállási születésű KMP alapító tag életét és a munkásmozgalomban betöltött szerepét. P. M. Prepszent Aurél életei „Életei”. Talán kicsit furcsa ezt így leírni, hiszen magam is jól tudom, hogy (sajnos) mindenkinek csak egy élete van. De vajon mire lehet gondolni akkor, amikor valaki kitesz az asztalra negyven kitüntetést, s a Munka Érdemrend bronz fokozata, az Ifjúságért Érdemérem és a Szakszervezeti Munkáért arany kitüntetés mellett ott csillognak azok is, amelyeket a szovjet—magyar barátság erősítéséért, a magyar zenekultúra fejlesztéséért, s a két évtizedes munkásőri helytállásért kapott? Vajon nem jogos-e akkor a feltételezés, hogy e kitüntetések gazdája több embernek való munkát végzett eseménydús élete során? •v.v.v.v.v. közvetlenül a szakmunkásbizo- nyítvány megszerzése után itt folytatják tanulmányaikat. Nagy a lemorzsolódás Fél évtized alatt a szakmunkások szakközépiskolája az egyik legnépszerűbb felnőttoktatási formává vált. Elsősorban az iparban dolgozók körében, mert a mező- gazdasági üzemekből csak elenyésző számban érkeznek hallgatók. A népszerűséget mutatják a következő adatok is: a kezdő évben 70 iskola 81 esti és 170 levelező osztályában indult meg a képzés csaknem'11 ezer hallgatóval. Ma már kétszer ennyi iskolában folyik a tanítás, a beiratkozok száma pedig minden évbe,n meghaladja a 13 ezret. Ezekkel az adatokkal elégedettek lehetnénk, ha nem volna nagy a lemorzsolódás, amely átlagosan eléri az induló létszám ötven százalékát. A kezdő év 10 784 jelentkezőjéből 4800-an jutottak el az érettségiig. Minden kedvezményt megadnak Nem elhanyagolható kérdés: Hogyan segítik az üzemek munkásaik továbbtanulását? Száz példát is mondhatnánk arra, hogy a gyárak vezetői lehetőségeikhez mérten szinte minden kedvezményt megadnak a tanuló munkásoknak. Tantermeket nyitnak a gyárban, tankönyveket, felszerelést vásárolnak, a beszámolók előtt a gyári mérnökök korrepetálják a rászorulókat, a kihelyezett osztályokba elszállítják a hallgatókat, a műszakbeosztáskor figyelembe veszik az iskolai elfoglaltságot stb. Az is igaz, hogy nem egy vállalat küszködik Magyarországon munkaerőhiány- nyal, s az ilyen helyeken az utóbbi kedvezményt csak nehezen tudják megadni. öt esztendő nem nagy idő, kiváltképpen az oktatásban, ahol nagyobb stabilitásra, hosszabb időre van szükség az eredmények eléréshez, mint az élet más területein. Annyit azonban máris megállapíthatunk a szakmunkások szakközépiskolájáról, hogy életképesnek bizonyult, és biztató jövője van. P. K. I. „Szakkönyvek” gyermekeknek „Meghatározzuk a növényeket” címmel jelent meg az NDK első új típusú szakkiadványa gyermekek részére. A tudományos ismeretterjesztő könyv 1500 növényfajta ismérveit, előfordulását, jellegzetes jegyeit mutatja be, logikusan áttekinthető rendszerben. A kiadványt 500 növény természethű ábrája színesíti. A másik hasonló jellegű nagy sikerű kiadványt „Meghatározzuk az állatokat” címmel adták ki. A két könyv alkalmas arra, hogy a tízéves gyermekek biológiai érdeklődését felszínre hozza és a tudományban tett első lépéseket elősegítse. (BUDAPRESS — PANORAMA) India ..felfedezése” Mintegy száz műalkotás (szobor, kép, grafika) reprezentálja a modern indiai képzőművészet jelentősebb törekvéseit azon a kiállításon, amely márciusban kereshető fel a Műcsarnokban. Ez a kiállítás a Delhi Modern Művészeti Galéria válogatott anyagát tárja a magyar közönség elé. Egy távoli, idegen kultúrájú ország művészetének ilyen nagyszabású bemutatkozása jogosan keltheti fel az érdeklődést. A múzeumlátogató reméli, hogy olyan művekkel fog találkozni, amelyek e távoli ország „egzotikus” képét erősítik meg benne. Ez a bemutatkozás meglepetés. Több okból is. A kiállítás ugyanis, amely sokak számára talán az első találkozás a modern indiai művészettel —, furcsa módon ismerősnek tűnik, A huszadik század nyugati festészetének stílustörekvéseit véljük felfedezni az alkotásokon. Ennek a ténynek magyarázatát dr. Laxmi P. Sihare előszavából érthetjük meg. A modern indiai képzőművészet — szemben Európa több évszázados festészeti hagyományaival — alig két évszázados fejlődésre tekint vissza. A mostani kiállítás célja nem e rövid fejlődés történeti bemutatása, hanem az, hogy képet nyújtson a húszas évektől napjainkig érvényesülő képzőművészeti törekvésekről. Az indiai művészetben éppen ettől az időponttól kezdődően részesítették előnyben a nyugat-európai modern művészet főbb tendenciáit. Ennek a művészi mozgalomnak neves egyénisége volt Rabindranath Tagore, Nobel-díjas költő, akit a magyar olvasók is jól ismerhetnek. (Tágp- re költőként indult, majd kedvtelésből kezdett festeni. A festészet egyre nagyobb szerephez jutott életében. A kiállításon két alkotásával is találkozhatunk: „Lefátyolozott nő” és „Két arc” című tusrajzaival. Munkásságát Nemzeti Kincs-nek nyilvánították. (Tagore így írt a modern indiai művészet problémáiról: „Amikor az indiai művészetről beszélünk, ez néhány olyan igazságot sugall, mely az indiai hagyományra és temperamentumra Munkahelye a legutóbbi időkig egy iroda volt; hiszen Prepszent. Aurél húsz esztendeig politikai munkatársként dolgozott a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságában. Amit annak idején elvállalt, nem volt könnyű: brigádokká, szocialista kollektívákká szervezni az ingázó építőmunkások több helyhez is tartozó, de igazából sehová sem kötődő csoportjait. Erről így emlékezik: — ötvenkilenc novemberében kaptam a megbízást, és az év végéig nyolc brigád alakult meg a vállalatnál. A következő esztendőben már több mint húsz volt belőlük, s így gyarapodott számuk, évről évre. Ma már több mint háromszáz szocialista közösséget tartunk nyilván. Arra büszke vagyok, hogy van még köztük a hajdani nyolcból is, sőt az egyik — a Kossuth brigád — azóta a Magyar Népköztársaság kiváló brigádja címet is elnyerte. Amikor ezt mondja, a hangjában bizonyos fokú büszkeség is cseng, csakúgy, mint amikor arról számol be, hogy tavaly a vállalat dolgozói közül mintegy négyezren vettek részt a kommunista műszakokban, s összesen több mint félmillió 'órát dolgoztak újabb óvodák és bölcsődék létesítéséért. Ügy érzi — teljes joggal —, hogy ezekben az eredményekben valamiképpen az ő teljesítménye is benne van: mindig sikerült például szót értenie az emberekkel. Része volt ebben annak is, hogy hosszú ideig az ő életüket is élte. Jelenlegi vállalatához 1950 tavaszán lépett be, egy kőműves—ács mesteri tanfolyam elvégzése után. Itt később művezetővé, majd főművezetővé, még később pedig építésvezető-helyettessé nevezték ki az egykori munkanélküli kőművest. □ □ n Munkanélküli kőműves ... Igen, ez is volt valamikor. S visszahátrálva idáig — a harmincas-negyvenes évekig —, Prepszent Aurél életében, láthatjuk őt, amint tizennégy évesen beáll mosogatónak egy fagylaltszalonba, később kifutónak egy fűszerkereskedésbe, még később tanoncnak egy könyvkereskedésbe. ö azonban kőműves szeretett volna lenni mindenáron, mint az édesapja; szombat—vasárnap gyakran beállt mellé és segítette keverni, hordani a maltert, közben pedig próbálta ellesni a szakma titkait. — Különösen a simítással baj- . lódtam sokat — mondja —, mert a simítást érzéssel kell fogni,1 hogy ahol lágyabb a habarcs, ott se gödrölje ki a falat. Ezek után érthető, hogy bár a tanoncéveit egy Rusz Ervin nevű építészmérnök mellett töltötte, Prepszent Aurél utólag azt mondja: „Apám tanított meg a szakma minden fortélyára.” Szüleit mindig nagy szeretettel emlegeti, ezért megkérdezem: milyen kapcsolatban van velük? — Szinte naponta meglátogatom őket. Ha szükséges, segítek is nekik. Nemrégiben például apám kórházba került, s míg fel nem gyógyult, én lapátoltam el a házunk körül a havat, fát vágtam, felhordtam a szenet a pincéből. (Mellesleg: mindezt nagypapaként csinálja ...) □ □ □ A nyugdíjba vonulás ténye erősen sugallja, hogy a portré utolsó ecsetvonásai az unokáit sétáltató nagyapát rajzolják elénk. Am, ha a portré egy olyan emberről készül, aki gyerekkorában mesék helyett a Vörös Hadsereg ütközeteinek történetét hallgatta az édesapjától, aki maga is szinte gyerekfejjel lépett a szakszervezeti mozgalomba, s aki — har- mincegynéhány évesen — egyik szervezője volt a KISZ-nek Kecskeméten, és hosszú évekig volt ’szakszervezeti bizalmi és pártvezetőségi tag, annak az embernek a portréja mégis hűbb lesz talán, ha befejezésül a következő mondatait idézzük: — Nem tudom, hogy lehet-e egyáltalán az ilyen dolgokat rangsorolni, de úgy érzem, hogy valamennyi megbízatásom közül, amit az életem folyamán elláttam, a munkásőri áll hozzám a legközelebb. Pontosabban az a feladat, amit mint a munkásőr zenekar parancsnoka látok el. Sok éve vagyok ta‘gja ennek a zenekarnak, s tőlük nem is tudnék megválni. Ezért járok rendszeresen a próbákra továbbra is. Káposztás János épül. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az emberi kultúrában nincs tökéletes kasztrendszer; joguk van kombinálni és új variációkat létrehozni, ha ezek a megoldások generációkon át továbbmennek, bizonyítva az emberi lélektan mélységes egységének igazságát... Én erőteljesen arra ösztökélem művészeinket, szenvedélyesen tagadják meg azt a kötelezettségüket, hogy nagy gonddal valami olyasmit hozzanak létre, amit „indiai művészet” — címkével lehet ellátni, mert hozzá idomították néhány régimódi modorossághoz ...” Tagore idézett írása nyújthatta az indiai képzőművészek számára azt az ideológiai alapot, miszerint nem az eredetiség és az egységes stílusra törekvés a műalkotás kritériuma, hanem az általános eszmeiség kifejezése. Ennek a felfogásnak voltak történeti igazságai, értékei — ezt képviseli a mostani kiállítás. Lehetővé vált ugyanis egyfajta bekapcsolódás az egyetemes kultúrába. A most látható műalkotások azonban arról győznek meg bennünket, hogy az izgalmasabb és értékesebb alkotások azok, amelyekben egy sajátos kultúra hagyományainak jelenlétét érezzük. S egy ilyenfajta élményközvetítés kétségtelenül megtalálható egyes művekben. Hebbar- Bangladesh, 1971. Sher-Gil, Am- rita: Tevék, Husain M. F.: Vish- wamitra, 1973. és Roy, Jamini: Krishna és Balarama című festményein. A kiállítás legidősebb résztvevője Roy Jamini. Jelentőségére utal, hogy műveit Nemzeti Kincsnek nyilvánították, ö a legjelentősebb művész, aki az indiai népművészetből merített ihletet és élete végéig ezzel a stílussal kísérletezett. A kiállítás sokfajta stílus jelenlétéről árulkodik napjaink indiai képzőművészetében. Az avantgarde irányzatai közül leginkább a szürrealizmus és az ex- presszionfzmus hatását érezzük. A grafikában a hagyományos műfajoktól a legmodernebb technikai eljárásokat alkalmazó kifejezési módokig széles a formai választék. Mint Goud, Laxma: erotikus tárgyú rézkarcsorozata, vagy Banerjee, Dipak Prosad: Tanul• Sandhu Harbhajan: Szüret. • Janklram P. V.: Krishna. Sheikh G. M.: A fal. (Hauer Lajos felvételei — KS) mány—3, 1966 című műve. Ez utóbbi, forma- és színvilágával kelt figyelmet. A hazai kiállítások sorában a most látható Modern indiai művészet kiállítás rangos helyet foglal el.. P. M. J.
