Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. március IS. HÁROM ÉVTIZED UTÁN Korszerű módszer az állattenyésztésben EMELKEDETT AZ ÁRBEVÉTEL Sikeres évet zárt a kiskunhalasi fogyasztási szövetkezet Manapság már a legöregebb tehenek is csak homályosan em­lékeznének — ha tudnának em­lékezni a csendesen kérődző Ris- ka mama panaszos méltatlanko­dására, hogy álmai netovábbját, a daliás Kormost már évek óta nem látta, mégis rendre jönnek a világra „a tisztára Kormos for­májú” kisbocik. Harminc év telt el azóta, hogy hazánkban is hosszas kísérlete­zés után megkezdték, intézmé­nyes keretek között, a háziálla­tok mesterséges termékenyítését. Mint minden új, ez a módszer is a maradiság elleni harcban nyert csatát. A csata katonái a termékenyítést végző gyakorlati szakemberek, az inszeminátorok, valamint a gépkocsivezetők, tiszt­jei az állatorvosok és az agrár­mérnökök voltak. A hátországot a laboránsnők, az állatgondozók, az adminisztratív és kisegítő dol­gozók képezték. A nyertes az egész népgazdaság, mert a mes­terséges termékenyítés elterjedé­se óta jelentősen csökkent egyes fertőző betegségek kártétele. Sok, feleslegessé vált apaállat tartási költségét megtakarítjuk és a ki­váló ■ tulajdonságú utódok az egész állatállomány tenyészérté- két gyorsan növelik. Jelenleg a mesterséges termé­kenyítést az Országos Takarmá­nyozási és Állattenyésztési Fel­ügyelőség irányítása alatt hat fő­állomás végzi, kormányhatározat­ban rögzített tenyésztési irányel­vek szerint. Munkájuk nagy pon­tosságot igényel, az úgynevezett párosítási terveket szigorúan meg kell tartani, ami azt jelenti, hogy minden egyes szarvasmarha-állo­mányban csak az oda beosztott bika termékenyítőanyagát lehet felhasználni. Ezek a világ leg­jobb fajtáitól, többek között az USÁ-ból és Kanadából szárma­zó holstein-friz fekete és vörös­tarka változótól, a francia limou- sintól származnak a szarvasmar­háknál. A sertéseknél a legter­melékenyebb fehér hús- és la­pály típusoktól, valamint hibri­dektől. így alakul ki a lehető leggyor­sabban a népgazdasági céloknak megfelelő arány, a tej-, a hús- és vegyeshasznosítású fajták között. Ez az arány akkor jó, ha a hazai fogyasztásra — mivel nincs le­hetőség exportra — szükséges te­jet és tejtermékeket minél keve­sebb tehén, a lehető legnagyobb hozammal termeli meg. így lesz olcsóbb az állomány tartása, mert a kevesebb állathoz kevesebb ta­karmány, épület, emberi és gépi munka, tehát kisebb ráfordítás szükséges. A vágómarhát és a marhahúst — a tejtermelő állo­mány húshozamán kívül — a nagyüzemekben külön erre a cél­ra tenyésztett, a lehető legolcsób­ban tartható húshasznosítású ál­lomány adja, az exportigények­nek is megfelelő minőségben. A kisgazdaságokban az. exportra is kiváló vegyeshasznosítású ma­gyartarka állomány fenntartása a cél. Sertéseknél egyrészt arra törek­szünk, hogy a húsipari igények­nek minél jobban megfelelő típu­sok tenyésztése váljon uralkodó­vá, másrészt — a tenyésztési kedv fentartása végett — teljes mértékben figyelembe vesszük a kistermelők fajtaigényeit is. A már említett hat főállomás közül megyénkben — a kecske­méti székhellyel működő — Dél- Alföldi Mesterséges Termékenyí­tő Főállomás látja el a termé­kenyítőanyag-termelést és -for­galmazást, a mesterséges termé­kenyítést, valamint a meddőség elleni küzdelem állatorvosi teen­dőinek erre a szervezetre háruló feladatait. Főállomásunk a koráb­ban önálló Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei főállomások egyesítése útján 1978. január 1-én alakult. Fél év alatt sikerült egy­ségesen, gördülékenyen működő szervezetet létrehozni. 1978-ban mind a három megyében túltel­jesítettük terveinket, megtartot­tuk a korábbi jó eredményeket, sőt az előző évinél lényegesen több sertés lett mesterségesen megtermékenyítve. Bács-Kiskun megyében jelen­leg a szarvasmarha-állomány dön­tő többségét, mintegy 65 ezer te­henet és üszőt mesterségesen ter­mékenyítenek. Ezt a módszert al­kalmazzák a nagyüzemi sertés- állományok zömében is, mintegy 50 ezer állatnál, a kisgazdaságok kocái közül pedig 15 ezernél, ami csak 35—40 százalékos arányt je­lent. A kiterjedt tanyavilágban ugyanis a rossz útviszonyok miatt nem tudjuk vállalni a mestersé­ges termékenyítést. A szarvasmarhák mesterséges termékenyítését összességében rendben levőnek tartjuk, a ser­téseké pedig elsősorban a nagy­üzemekben az idén jelentősen fejlődik. A juhászaiban az ágazat kedvezőtlen helyzete miatt > ez a módszer az utóbbi években hát­térbe szorult, s az állománynak csak 10—12 százalékára korláto­zódik. Mivel a juhászat fellendí­tése napirendre került, újbóli el­terjesztésére megkezdtük a felké­szülést. Céljaink elérése érdekében szo­ros kapcsolatban dolgozunk az ál­lattenyésztési társintézményekkel, valamint a különböző állatte­nyésztési rendszerekkel, társulá­sokkal. Arra törekszünk, hogy munkánkat eredményesen végez­ve hozzájáruljunk a megye állat- tenyésztésének tervszerű fejlesz­téséhez. dr. Bulla Géza a főállomás általános igazgatóhelyettese A napokban tartotta évzáró küldöttgyűlését a megye egyik legnagyobb általános fogyasztási és értékesítő szövetkezete, a Kiskunhalasi ÁFÉSZ. A mintegy nyolcezer szövetkezeti tagot kép­viselő kétszáz küldött az igazga­tóság gondosan összeállított írá­sos beszámolójából, Mészáros Imre elnök szóbeli kiegészítésé­ből, továbbá a felügyelő bizottság kritikus jelentéséből átfogó ké­pet szerezhetett az elmúlt évi munkáról, de azokról a gondok­ról is értesülhetett, amelyek kí­sérő jelenségei voltak sokrétű gazdasági és társadalmi tevé­kenységüknek. Az országos átlagot meghaladó eredmények Az 1977. évi eredmények alap­ján kiváló címmel kitüntetett szövetkezet tavaly is bebizonyí­totta, hogy rászolgált a magas elismerésre. Megyei és országos átlagot meghaladó eredményei e dinamikus fejlődést tükrözik. A szövetkezet 580 millió forint ár­bevétele kereken százmillióval, 22 százalékkal több az előző évi­nél. Az igazgatóság beszámolójá­ból megtudhattuk, hogy a bolti kiskereskedelem csaknem 340 milliós forgalmat ért el, 12,5 százalékkal többet, mint 1977- ben. Azt pedig a városi tanács értékelése is alátámasztotta, hogy a lakosság áruellátását a javuló forgalmi munka, a kínálat szín­vonalának javítása, a választék bővülése, továbbá az értékesítési feltételek korszerűsítése jelle­mezte. Ez a kedvező minősítés olyan szerv részéről hangzott el, amely gazdája és felelőse Kis­kunhalas ellátásának és amely mindig számíthatott a város élelmiszer-szükségletét biztosító szövetkezetre. A vendéglátás árbevétele is jelentősen fejlődött, 8 százalék­kal magasabb a megyei átlagnál. Ebben a szövetkezetben kellően ellensúlyozták — a másutt a tervtől való lemaradást magya­rázó — szeszesi tal-árus ítás kor­látozását. Ez annak is köszön­hető, hogy jelentősen növelték a vendéglátó iparban a saját készítésű ételek forgalmát, amely az elmúlt évben 16 százalékkal növekedett, az alkoholmentes italoké pedig 26 százalékkal, a presszókávé-forgalom 45 száza­lékkal nőtt. Megtették a szüksé­ges intézkedéseket és már ked­vező eredményekről adhattak számot az iskolai tanulók reg­geliztetésében és ebédeltetésében. Felvásárlás és értékesítés A szövetkezetnek a városban és környékén jelentős szerepe van a mezőgazdasági termékfelvásár­lásban és az azzal összefüggő termelésszervezésben. A zöldség-, gyümölcsfelvásárlási és értékesí­tési tevékenységet önállóan vég­zik. Az elmúlt évi kedvezőtlen időjárás ellenére mintegy 70 millió forint értékű árut vásá­roltak fel, csaknem 50 százalék­kal többet, mint az előző évben. Ezek a számok nem tartalmazzák a szövetkezet által átvett mint­egy 23 ezer sertés 80 millió fo­rintot képviselő értékét, a jó­szágok felét saját vágóhídjukon dolgozták fel. A megye legna­gyobb szövetkezeti húsüzeme Kiskunhalason van. Elmúlt évi teljesítményük értéke 115 mil­lió forint, amely, 64 százalékkal több az előző esztendeinél. A kis­termelőknek 26 millió forint ér­tékű tápot adtak el, a néhány éve megnyitott gazdabolt forgal­ma pedig meghaladta a 12 millió forintot. Megfelelő mértékben növeke­dett a szövetkezet gazdálkodási nyeresége is, amely azt mutatja, hogy a korábbi évek fejlesztései már gyümölcsöznek. A tavalyi,' csaknem 19 millió forint nyere­ség 20 százalékkal több az elő­ző évinél. Mindez azt mutatja, hogy a szövetkezet 750 dolgozó­ja az elmúlt esztendőben is be­csülettel helytállt a munkában.' Az eredményekhez természete­sen jelentős mértékben hozzájá­rult a sok irányú és széles körű hálózatfejlesztési és korszerűsíté­si munka is, amelyet az elmúlt évben a szövetkezet megvalósí­tott. Hosszú lenne ezeket felso­rolni. Többek között Harkakö- tönyben korszerűsített vendéglá­tó egységet és önkiszolgáló élel­miszerboltot létesítettek. Kiskun­halason új könyvesbolt épül. Má­jus 1-én kerül átadásra szintén a városban a megye legnagyobb szövetkezeti ABC-áruháza, amelynek alapterülete 1300 négy­zetméter. Korszerűsítik az ipari üzemeket, számos új egység ka­pott az elmúlt évben is modern berendezést, javultak a szociális és egészségügyi feltételek is. Az idei feladatok sem kisebbek A küldöttgyűlés hozzászólói az elismerés hangján nyilatkoztak a szövetkezet munkájáról. Nem hallgatták el a gondokat sem, hiszen van még tennivaló a bolti munka javításában, a vagyon- és a fogyasztói érdekvédelem te­kintetében. Gondosabb szervező munkával megszüntethetök azok a termelői panaszok is, amelyek a táptakarmány-ellátás és a fel- vásárlási árakkal összefüggésben hangzottak el. A városi pártbizottság első tit­kára. Szabó Miklós is elismeré­sét tolmácsolta a szövetkezet ve­zetőinek, valamennyi dolgozójá­nak a kiemelkedő munkáért. Méltatta a szövetkezet jelentős ’ szerepét a város ellátásában, va­lamint az áruellátás korszerűsí­tésében. Megemlítette, hogy a város vezetése mindig fokozott íigyelemmel kísérte a szövetkezet fontos gazdaságpolitikai tevé­kenységét. Az e területen végzett munkát, a szövetkezet elnökének kitüntetésével is kifejezésre jut­tatta. Az idei feladatok sem kiseb­bek az előző évinél. A küldött­gyűlés 630 millió forintban ha­tározta meg a szövetkezet éves árbevételi tervét. Ez, valamint az egyéb feladatok teljesítése a továbbiakban is körültekintő szervezést, folyamatos és lelkiis­meretes munkát igényel, vala­mennyi dolgozótól, mert csak így tudnak megfelelni annak a bizalomnak, amelyre a korábbi évek munkájával rászolgáltak. Bedő Tibor Meddig ölhet még a pálinka? Egy tévériport kiegészítéséül A televízió március 13-i, esti riportjából az egész ország érte­sült a Csongrád—Bács megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagyke­reskedelmi Vállalat kecskeméti raktárházának területén bekövet­kezett halálos és életveszélyes üzemi balesetről. Az ok: alkohol­mérgezés ... No és az odáig ve­zető körülmények egymást erősí­tő hatása, ami végül is tragédiá­ba torkollott. 1979. február 22-én Schiszler Mihály, a fent nevezett vállalat — korábbi nevén FÜSZÉRT — kecskeméti lerakatának munkavé­delmi megbízottja személyesen je­lentette az SZMT munkavédelmi osztályának, hogy Tóth János (1952) raktárházi dolgozó február 21-én délután, körülbelül 17.10 órakor a vállalat területén meg­halt. Tapodi Tibor (1961) raktár­házi segédmunkást pedig életve­szélyes állapotban szállították a megyei kórházba. A bejelentésre Rebek József megyei munkavédelmi felügyelő nyomban megkezdte a vizsgála­tot. Elmondása és a jegyzőkönyvi meghallgatások alapján igyek­szünk az üggyel összefüggő ese­ményeket, előzményeket, legfon­tosabb mozzanatokat felvázolni. Húsz perc alatt 4 és 7 deci Február 21. — ebédidő. Ügy egy óra tájt Tóth János azt mond­ja munkatársának, Tapodi Tibor­nak. — Ebédszünetben átmegyek az 5-ös raktárba. Pálinkám van ott, tarts majd velem. 13.15 órakor együtt is indulnak. Lakatos Jenő raktárosnak meg­mondják, hol akarják az ebéd­időt eltölteni. Az nem is kérdezi, miért a másik raktárba mennek, csak a raktár bezárása közben jegyzi meg nekik. — Harminc percig tart az ebéd­idő, gyertek vissza idejében. Az 5-ös számú raktár irodájá­ba Tóth János lép be elsőnek, társa követi. Habár bent van Far­kas István raktáros és társaságá­ban Tapodi Attila (Tibor bátyja), meg egy bizonyos Imre bácsi, Tóth János senkihez se szól. Egyenesen az asztal végénél föl­dön elhelyezett műanyag fla­konhoz megy. Felemeli, az asz­talon levő 1,5—2 deciliteres ká­véspoharakból kettőt elvesz, meg­tölti a flakonból. — Igyunk, egészségünkre! — biztatja Tapodi Attilát. Isznak, Tóth János újra tölt, megint lehajtják. Tapodi maga se tudta, hány pohárral nyakait be, csak arra emlékszik, hogy fenékig csupán legutoljára itta ki. A kórházban az orvosok azt állapították meg, hogy 4 deci körül volt az általa fogyasztott pálinka. Tóth János­nál, a mérgezettség mértékéből mintegy 7 deciliterre lehetett következtetni. Mindez húsz perc alatt ment végbe. Amellett Farkas István raktáros és már említett két be­szélgető társa szeme láttára. Húsz perc — és minden bizonnyal a szeszhatás nyilvánvaló jelei — után tessékelte ki őket Farkas István és Tapodi Attila. — Most már elég volt, többet ne igyatok. Menjetek vissza a ti raktárotokba. Ök szót fogadtak — odáig, hogy a helyiségből távoztak. Mert mun­kahelyükre nem tértek vissza. Közvetlen főnökükkel, Lakatos Jenővel, a 6-os számú könnyű- vegyi-raktár vezetőjével később Tánczos Tibor főraktáros közölte, hogy Tapodi Tibor egy raklapon fekszik az 5-ös raktárban. Együtt mentek át oda — ahol jelen volt Farkas István raktárvezető és a ,.sérült” bátyja is —, s miután Lakatos meggyőződött róla, hogy beosztottja vattakabáttal betakar­va alszik, ébresztését meg se kí­sérelte. Visszaindult raktárába, hogy folytassa munkáját. Visz- szaútjában a főraktárossal együtt keresték Tóth Jánost is. Nem találták. Vége a munkaidőnek, tovább nem érdekel Lakatos Jenő dolgozott hát to­vább. Műszak végeztével az öl­tözőbe ment, hogy lefürödjön, s induljon haza. Ott tartózkodó munkatársai hívták fel a figyel­mét, hogy mentő jött Tapodi Ti­borért és Tóth Jánosért. Ezután már őt is hajtotta a — bizonyá­ra kényelmetlen — kíváncsiság, és igyekezett a helyszínre. A mentőorvos éppen Tapodi Tibor­ral foglalatoskodott. — Láttam Tóth Jánost is, sőt a kezét is megérintettem — mondta jegyzőkönyvbe az 5-ös sz. raktár vezetője. — Ügy észleltem, hogy hideg. Miután Tapodit a men­tő elvitte, akkor mi is eljöttünk a helyszínről. Tóth Jánost ott­hagytuk. Azon csodálkozom, hogy kerülhetett arra a raklapra, ame­lyiken holtan feküdt. Mikor ke­restük, nem volt azon. No igen... Tapodi Attila is csak akkor látta már a pálinkázás után először Tóth Jánost, árúikor Farkas István és Kelecsényi Im­re a fűből-gazból emelte őt fel, és helyezte a raklapra. Gondoljuk, már az olvasóban is előkövetkezik a kérdés: de hogy került egyáltalán pálinka a FÜSZÉRT raktárába? Hát még 5 literes flakonnal oda az asztal vége alá, ahonnan nem messze mindjárt kávéspohár is volt kéz­nél, s nem is a legkisebb űrtar­talmú! A közömbösség mellett —, ahogy tudniillik az 5-ös számú raktár vezetője, s társai elnézték az ebédidő alatti alapos szivor- nyázást — más előzmény is kel­lélt ahhoz, hogy szeszes ital be­juthasson. Miként a tévériportból is tud­ja a közvélemény, az ominózus 5 iiteres flakon pálinkát Gubacsi László túrázó hozta Tóth János­nak — Kiskőrösről. (A túrázó jár be Kecskemétre — s más köz­pontokba — áruért, s viszi a le- rakatokhoz, ahonnét kikerül az üzletekbe. Úgy 2 hónappal az­előtt a szerencsétlenül járt Tóth János is túrázó volt, s mivel — elsősorban könnyen rákapható embereknél — ez a beosztás azzal is jár, hogy itt is. ott is gyakran kínálják dókával, ő is több alka­lommal jött be túrázásról ittas állapotban a vállalathoz. Mióta — vezetőinek a döntésére és saját azonnali beleegyezésével — a raktárba került dolgozni, ott meg­emberelte magát.) Fel se tűnik már 1979. február 20-án Gubacsi László kollégájával. Szabó János túrázóval indult Kecskemétre a kiskőrösi súlyraktárból. Ütközben megálltak még a lakásuknál, ahol Gubacsi egy műanyag flakont tett fel a kocsi platójára. Kérde­zés nélkül is mondta. — A srácoknak viszek pálin­kát Kecskemétre. Ezt éppen Tóth János megren­delésére. A mostani ügyet tisztázó meg­hallgatásokkor kiderült, hogy a múlt év őszén — többek között — Farkas Istvánnak is hozott pálinkát. — Én ezt megláttam, ezért kér­tem meg Gubacsit, hogy nekem is hozzon 5 liter pálinkát — is­merte el jegyzőkönyvben is Ta­podi Attila, s hozzáfűzte. — Háló­szatyorban vittem ki a flakon pálinkát a vállalat portáján, sen­ki nem kérdezte, mit viszek ... Ami a legutóbb is hozott mű­anyag kanna pálinkát illeti, arról például Szabó János túrázó így vélekedett. — Nekem azért nem feltűnő, hogy egy kannában pálinka van, merj Kiskőrösön és környékén egy flakon pálinkát látni minden­napos dolog. Ott sok helyen foly­tainak pálinkafőzést, s ezzel az üzérkedést. Következetes eréllyel! Úgy gondoljuk, a megdöbbentő következmény, a kecskeméti pél­da eléggé meggyőzően szemlélteti, hogyan folytatja társadalmilag ve­szélyes romboló útját a titkos pa- linkáfőzőktől ..per ötven forint” feketepiacra kerülő szesz. Erre sajnos, még az esetek,' drámai következmények beláthatatlan példasorát tudnánk idézni. Ezért is szélesebb, mondhatni társadalompolitikai vetületben — kívánkozik reflektorfénybe állí-i tásra ez a FÜSZÉRT-eset is. Ami csak mini) egyik legújább eset. „egyedi”, mert — ugyancsak- saj­nálatos — a hasonló ok miatt bekövetkezett halálesetek ebben az évben is folytatódtak. Eddig öf tragédia történt, s abból há­rom alkohol következtében. A legmesszebbmenőkig egyet kell érteni Princz László SZlVIT-titkár televízióbeli „kommentárjának ’ szigorú határozottságával, hogy tudniillik, ha szép szóval, fegyel­me el nem megy. a legradikáli­sabb lépéssel kell elejét venni ilyen tragédiák bekövet kezesének. Nem megbocsátásnak, hanem el­bocsátásnak van helye, amikor valaki ismétlődően ittasodik le munkahelyén, vagy úgy áll le dolgozni. Álemberség, egyenesen a tisztességes nagy többség elleni bűn, ha felelős vezetők olyan -cí­men hunynak szemet az. ilyen fe- gyelmetlenkedések fölött, hogy „nem szólunk, mert itthagynak bennünket”. Ez. — mint követ­kezményeiben. kisugárzásában, a mulasztások láncolatos növekedé­sében megmutatkozik — nem munkaerőkérdés. Hát miért áldo­zzunk egyfelől száz- és ezermillió­kat a munkakörülmények szünte­len javítására, a munkásvédelmet szolgáló berendezésekre, ha más­felől egy szűk, fegyelmezetlen kör — az alkohollal szövetkezve foly­vást lerombol eredményeinkből. Azzal, hogy a legdrágábbat, az életet dobja oda áldozatul. Ha nem szakítunk következetesen az elné­ző. álhumánus és bátran kimond­hatjuk. cinkosan — tehát vétke­sen — megbocsátó szemlélettel, a jelen eseménysorban is jól nyo­mén. kísérhető közömbösségnek teremtenek — szinte — létjogo­sultságot ... Pláne, ha az enged­mény megadását önmagán kezdi a felelős vezető .. . Hol van ak­kor az erkölcsi alap mások köny- nyelműségének számonkérésé- le” S mikor lenne megállás a végzetes esetek bekövetkezésé­ben ? 1 Tóth István • A fogyasztási szövetkezet többféle ipari tevékenysége között a sapkakészités is szerepel. Tcrmékenyítőanyag-vizsgálat a főállomáson.

Next

/
Thumbnails
Contents