Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
1979. március 2. • PETŐFI NÉPE • 5 f íí'í í kötöm tfrámm unkoáj* v«t» kttrui. |x (U köribe t»nt>srt*k í<J5*«bb <** i!j*bb bariul la, »«ven mttvtawfc é« kevésbé neve« emberek agyar int. SxUtobb ét» tágabb auládat épjxigy eserene, mini n«rive*iteft e*íldujtilt. " CwtX&tt ftMrituMmyiwrHív^vc'on?*«* K^towi-tíííe^n, i$%, Őrzik a múltat Miklóstelep fejlődik és őrzi a múltat. A 'Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet miklóstelepi állomásán újabb, még korszerűbb vizsgálati módszerek bevezetését tervezik. A látogatók továbbra is megtekinthetik a homoki szőlészet történelmi emlékeit, nagyjait bemutató kiállítást. Tavaly kétszer any- nyian nézték meg a Katona Zsigmond, Mathiász János, Hankovszky Zsigmond, Kocsis Pál munkásságát idéző tárlókat, tablókat, mint az előző évben. Ott készült képünk a leghíresebb nemesítő családját ábrázolja. (Tóth Sándor felvétele) A KÓRHÁZ PAPUCS NÉLKÜLI LÁTOGATÓI Klub a toronyház tetején A kiskunhalasi Semmelweis Kórházban szigorú előírások sza- bályozzák a látogatások rendjét. Ezek egyike: az épület belsejébe csak a portán kölcsönözhető posztópapucsban mehetnek be a látogatók. Ennek ellenére mégis szép számban látni „cipős” férfiakat, és asszonyokat, diákokat, akikre nem csap le a portás haragos figyelmeztetése. A kivételezettek titka: a tizennegyedik emeletre indulnak. Felvonó röpíti fel őket a magasba, s így kikerülik a kórtermeket, ahol vétnének a higiénia törvényei ellen. A kórház legfelső szintjén működő egészségügyi klub helyisége ugyanis egyáltalán nem zártkörű; sőt a város kulturális életéhez egyre több szállal kötődő, nyitott ajtajú terem. A klub négy évvel ezelőtt kezdte meg működését. Elsőként Weintrager Adolf rendezett kiállítást a város fölé magasodó karcsú épület utolsó emeletén. Dr. Kövecs Gyula főorvos, a klub szervezője és életben tartója nemcsak azért hálás neki, mert elhozta Kiskunhalasra képeit, hanem azért is, mert mint mondja: Weintrager tanított meg bennünket a kiállításrendezés műhelytitkaira, hiszen teljesen gyakorlatlanok voltunk. A képek elhelyezésének sorrendjére, ritmikájára, a háttér, illetve a megvilágítás jelentőségére és egyéb hasznos dologra hívta fel figyelmünket ... A látogatók piros fedelű vendégkönyvében lapozgatva újabb és újabb művésznevekre bukkanunk. B. Mikii Ferenc, Diószegi Balázs, Tóth Menyhért, Kurucz D. István, Nagy Előd és mások tárlatai, szoborkiállítások, szőttesek, Honti Márta zománc és gobelin'művei és még sorolhatnánk tovább a bemutatkozók nevét, alkotásait, műfaját. A legutóbb Búza Barna szobrászművész plasztikái, domborművei és portréi sorakoztak ízléses elrendezésben a hangulatos klubteremben. — Ha lassan is, de bővülnek adottságaink — magyarázza dr. Kövecs Gyula. — Szobrokat’ csak 1977 óta tudunk kiállítani, ugyanis csak abban az évben készítette el egy szocialista brigád a most is használt posztamenseket, állványokat. Viszont arra is rá kellett jönni, hogy {3'éldául Búza Barna fából készült szobrai alatt ridegen csillognak a vaslapok. Nosza, készítettünk alájuk vászonborítást, s mindjárt kedvezőbb lett az összhatás. Ezt csak azért mesélem el, mert mint mondtam, lassan-lassan tanuljuk meg a kiállításrendezés fogásait. Ami pedig az anyagi helyzetünket illeti, hát a kórház szak- szervezeti bizottsága első alkalommal 1978 elején szavazott meg ötezer forintot a működési kiadások fedezésére. Azóta már a városi tanács művelődési osztálya is segít bennünket az ismeret- terjesztő előadások tiszteletdíjainak térítésével. Kiskunhalason élénk a képző- művészeti, kiállítási élet. A Szi- lády Galéria rendszeres tárlatai szép számú közönséget vonzanak. A múzeum az átépítés következtében egyelőre nem játszik szerepet, de a fegyveres erők klubja és a szakmaközi bizottság művelődési háza is gyakorta ad helyt kiállításoknak. A kórházi klub évi átlagosan négy tárlata rangos eseménynek számít a városban. Része van ennek abban is, hogy a megnyitó• Búza Barna szobrászművész kiállításának anyagából. kon neves kritikusok „szavatolják” a bemutatkozó' művészek, illetve az alkotások rangját. Be- reczki Loránd, Szalóki Béla, Aszalós Endre és mások kiállítási méltatásai úgymond garanciát jelentenek: az önmagukat egyáltalában nem szakembernek tekintő szervezők és rendezők lelkesedése esztétikai értékű és jelentőségű munkává lesz ezáltal. Természetesen gyakorta hangzanak el kritikai ellenvetések, s a vendégkönyv bejegyzései is tanúskodnak arról, hogy a bonyolultabb, az el vontabb alkotások sokak számára nehezebben befogadhatok. Az viszont vitathatatlan: az immár négy éve működő klub rendszeres kiállításai nem maradnak hatástalanok a látogatók ízlésvilágára, vizuális, illetve képzőművészeti szemléletére. És minden bizonnyal ez a legfontosabb. A kiskunhalasi kórházi klubban a kiállításokat számos egyéb, érdekes rendezvény egészíti ki, s ezekre nem különösebben nehéz a közönség toborzása. Egy a fontos, hogy az előadók, és a témák színvonalasak legyenek. Meghívott újságírók, diplomaták, külkereskedők és filmesek, illetve a kollégák számoltak be távoli földrészeken tett utazásaikról. Papp Gábor művészet- történész nagy érdeklődéssel kísért, tizenkét előadásos sorozatával átfogta a művészetek fejlődésének sok száz évét. Gyakorta látnak vendégül színészeket és írókat, s egy alkolommal koncertet is rendeztek a Bajai Vízügyi Igazgatóság Kamarazenekarának közreműködésével. — Nehéz felbecsülni a kiállítási . rendezvények látogatóinak számát, hiszen a vendégkönyvbe nem mindenki jegyzi be a nevét — mondja dr. Kövecs Gyula. — Én azért úgy érzem, hogy a tárlatok megtekintésére egyre többen jönnek fel ide a tizennegyedik emeletre, amint híre megy az eseménynek. És ez a jó; az itt látható képeknek, szobroknak híre megy a városban. A Szilády Áron Gimnázium művészettörténeti óráit rendszeresen itt tartják meg a szemléltetésre, vitatkozásra jó alkalmat teremtő kiállításokon. Stendhal meghatározása: A szép a boldogság ígérete. Azok, akik a klub működéséért szabad idejükből, régebben még pénztárcájukból is áldozatokat hoztak, nem közművelődési szakemberek. nem is pedagógusok. Foglalkozásuk még közvetve sem kapcsolódik a kultúrához, hiszen egészségügyi dolgozók. De szeretik a szépet. Vonzódásukat a művészetekhez viszont meg kívánják osztani másokkal, társakat keresnek örömükhöz. önzetlenül. Pavlovlts Miklós VASUTASOK AZ ISKOLAPADBAN Eredményes oktatás Kiskunhalason Szeptembertől, hétfői napokon benépesedett a kiskunhalasi MÁV kultúrotthon. Reggel 9-től délután ötig jegyzeteltek, figyeltek a tanulást vállaló „öreg diákok”. Lassan két hete, hogy csendes lett a tanterem. Befejeződött a tanítás a kihelyezett általános iskolában. Tizenkilencen befejezték a 8 általánost. □ □ □ A korábbi években, a kiskun- halasi dolgozók általános iskolájába jártak az általános iskolai végzettséggel :nem rendelkezők, így a vasutasok is. Az ottani órákról azonban sokan távol maradtak, a vidéki munkahelyek, a távoli lakóhelyekre való alkalmatlan közlekedés miatt, □ □ □ Két éve vetődött fel a gondolat, nem lehetne-e a vasútnál a megszokott környezetben tartani a foglalkozásokat? A szervezők először a munkahelyi vezetőkkel beszélték meg a tennivalókat, majd felkeresték az érintett dolgozókat. Jelentkező bőven akadt. Így jött létre 1977 nyarán a város első kihelyezett iskolája, amelynek a vasutas művelődési ház adott otthont, □ □ n Az. utóbbi időben a vasutasokon kívül a környező vállalatok, üzemek, így a baromfifeldolgozó és papíripari gyár dolgozói is bekapcsolódtak az oktatásba. A tanuláshoz a legjobb propagandát maguk a diákok fejtették ki. Lemorzsolódás, alig volt,’ s az eredmények is elég jók voltak. Akik elvégezték az általános iskolát, azok önbizalmat ébresztettek a többiekben is. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy két év alatt kb. 70 vasutas szerezte meg Kiskunhalason az általános iskolai végzettséget. Az iskolai végzettség változásával lehetőség nyílt a szakmai továbbképzésre. A forgalmi dolgozók közül többet Szegedre, a forgalmi és kereskedelmi kiképző tanfolyamra küldtek, ahonnan visszatérve magasabb munkakörben foglalkoztatják majd őket. A pályafenntartásnál dolgozók az előmunkás tanfolyam elvégzése után szakmunkás-képesítést szerezhetnek. n □ □ A vasút az általános iskola elvégzését kedvezményekkel segítette. Heti egy alkalommal, a foglalkozások idejére felmentette a dolgozókat a munka alól. Csak így lehetett elérni, hogy a különböző munkahelyeken dolgozók részt vehessenek az iskolai foglalkozásokon. Emellett a szakszervezeti bizottsággal közösen gondoskodtak a tankönyvekről és más eszközökről, biztosították a zavartalan tanulást. G. J. Szemle és vetélkedő Esztendők óta kiemelkedő eseménye az úttörőévnek a Tudományos Technikai Űttörőszemle. Tudásukat, rátermettségüket mérik össze ezen a pajtások, — néhány éve már kisebb csoportok — érdeklődési körüknek megfelelő területen. A vetélkedőt rendszerint nyílt szakköri napok vezetik be. Ezen az eseményen a csapatok tagjai bemutathatják szüleiknek, lakóhelyük közösségeinek, minden érdeklődőnek: milyen is a szakköri munka! Akadnak csapatok, ahol az eddigi eredményeiket kiállításokon mutatják be. Egyre több csapatnál kötik össze ezt az eseményt gyár- és üzemlátogatással. Ez a pályaválasztáshoz is hasznos segítséget nyújt — tehát remek kezdeményezés! Kaptunk olyan beszámolókat is csapattudósítóktól, hogy a vetélkedő előtt a szakkörök tagsága rajokkal, őrsökkel szellemi vetélkedőt tartott! Ezek a rendezvények csak megelőzték a nagy „mérkőzést”, a február 26-án megtartott Tudományos Technikai Űttörőszem- lét. A kiállításokat sok helyen még a járási-városi vetélkedők napján is megtekinthették a vendégül látott úttörők. A „Társadalomkutató úttörők", a „Természetkutató úttörők”, az „Üttörő technikusok" és az „Üf- törő mezőgazdászok" jelentkezhettek erre a nagy eseményre. Külön kategóriákban mérték össze tudásukat az „Orosz nyelv barátai”. Külön versenyezhettek azok, akik általános tantervű, azok, akik szakosított tantervű oktatás keretében tanulják az orosz nyelvet. A nemzetiségi iskolákba járó pajtások anyanyelvi és irodalmi vetélkedőjére közvetlenül, országos szinten kerül sor. A héten megyénkben még kisdobosok vetélkedtek — szép sikerrel! Hetekig, hónapokig folyt a versenyre való készülődés. Az úttörők bújták a könyvtárakat, figyelték a napi sajtót, rádiót, televíziót — mindazt, ami a vetélkedő során fontos, illetve számba jöhető adat, esemény. A vetélkedő — a bíráló bizottság tagjainak véleménye szerint — nehéz feladatokat kínált a résztvevőknek! Akik tehát nem készültek folyamatosan, kitartóan — nem jutottak helyezéshez. Az eredményhirdetéskor nem egyéni teljesítmények elbírálásáról szóltak, hanem a háromtagú csoportokéról. A legjobbak Kiskunhalason a március 21-én sorra kerülő döntőn vehetnek részt! Remélik, hogy mindazoktól a csapatoktól, ahonnan lehetőségük van a pajtásoknak a megyei vetélkedőn való részvételre, idejében megérkezik a nevezés a megyei úttörőelnökségre. Honismereti vetélkedő Baján .Hatodikos úttörők indultak az elmúlt napokban Baján, a Bokányi Dezső Űttörőházban, honismereti vetélkedőre. A város hét úttörőcsapatának harmincöt küldötte alapos felkészültségével elégedettek voltak a bíráló bizottság tagjai, élükön Kőszegi Mihály régésszel. A pajtások pontos adatokat soroltak, a város híres szülötteiről, történelmi eseményeiről, nevezetes épületeiről. Tudásuk megszerzése közben — ezt hangsúlyozták az esemény értékelésekor — annyi ismeretet halmoztak fel, hogy azt a napi tanulásnál is felhasználhatják. A szoros mezőnyben az első helyet a Tinódi Lantos Sebestyén, a második a II. Rákóczi Ferenc, a harmadikat a Dózsa György Úttörőcsapat tagjai nyerték el. Selmecl Katalin • Feszült figyelemmel várják a vetélkedőn részt vevő pajtások a következő kérdést. (Szabó Ferenc felvétele.) FILMJEGYZET A híd túl messze van A 11. világháború csatái kimeríthetetlen témát jelentenek a filmgyártóknak. Néhány éve egész sor dokumentum- és játékfilmet láthattunk, s a kitartó mozinéző egymás után /jelen lehetett majd minden fontosabb /európai csatamezőn, csaknem mindegyik hadművelet megkapta a művészi ábrázolás emlékjelét egy-egy rendezőtől, forgatókönyvírótól. Közülük a legjelesebbekre szívesen emlékezünk vissza: Zanuck Leghosszabb nap című alkotására, a keleti hadszíntér csatáit feldolgozó szovjet sorozatra, vagy a jugoszlávok hősi filmjére, a Sutjes- kára. A most vetített több, mint háromórás monstre- produkciót az angolok gyártották. Cornelius Ryan dokumentumregénye alapján. A megközelítés eredetisége emeli ki ezt a filmet a hasonlók sorából. Nemcsak, és nem elsősorban a hősies helytállás megrázó ábrázolása, a fasiszta hadigépezet kegyetlensége ellen küzdők heroikus áldozata rendíti meg a nézőt, hanem az a bátorsága a gyártóknak, ahogyan azt is megmutatják, hogyan eshetnek áldozatul jól kiképzett katonák nagy tömegei a meggondolatlan, elkényelmesedett vagy éppen felfuvalko- dottan buta hadvezetés parancsainak. A könyv sem ad választ, a film sem, arra a 'nagy kérdésre, amit a történet fordulatai is sugallnak — nevezetesen, hogy ki az az egy hadvezér, stratéga, akinek a felelőtlen vakmerősége halálba küldte a híd meghódításáért a legjobb angol és amerikai légi gyalogságot, s amelynek maradványai végül is hatalmas és felesleges áldozatok árán felülkerekednek a németek elit hadosztályain és végrehajtják küldetésüket. Találóan jegyzi meg az egyik angol lap kritikusa a filmről: „Ez az eddigi legnagyobb és legköltségesebb litánia a katonai stupiditásról, amely valaha is filmvászonra került.” Több, mint három órán keresztül elképesztő és rendkívül ötletes technikai trükkökkel megtűzdelve peregnek a film eseményei. Hatalmas sztárgázsikat fizettek ki a neves szereplőgárdának. Legtöbb részük alig néhány percig villant fel a filmvásznon. Említsünk a névsorból néhány ismertebb nevet: Dirk Bogarde, Sean Connery, Gene Hack9 Jelenet a filmből. mann, Antony Hopkins, Maximilian Schell, Laurence Olivier, Robert Redford, Liv Ullmann. Sajnos, a jelenetek forgatagában, a felvonultatott óriási technika kavalkádjában az emberi arcélek elmosódnak. Nincs lehetőségük a szereplőknek — ezeknek a világsztároknak — arra, hogy tehetségükhöz mérten részt vegyenek a sikerben. Ez már a forgatókönyvíró gyengeségét mutatja, mert a rendező a lehetőségekhez mérten igyekezett megfelelőképpen egyéníteni a szereplőket. Az angol filmgyártás méreteivel mérve egyébként rekord-költségvetéssel gazdálkodott a rendező, Attenborough. \Negyvenötmilliót költöttek erre az alkotásra, katonai szakértők, különleges tanácsadók egész garmadája őrködött a szakszerűség felett. Sajnos, a forgatókönyv gyengeségei miatt Így ii akadt jó néhány logikátlan fordulat, és nagyon gyakran nem lehetett felismerni teljes biztonsággal, hogy vajon németek vagy angolok küzdenek-e a csata forgatagában. Cs. L.
