Petőfi Népe, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-16 / 63. szám

1979. március 16. • PETŐFI NJtufc • 4 Húsvéti nyuszik NÉPESSÉGMOZGÁS • A Magyar Édesipari Vállalat Szerencsi Csokoládégyárának diósgyőri gyáregységében befeje­ződött a rekonstrukció első üte­me, aminek során bővítették a gyártórészleget. Ezentúl csak egy­fajta terméket, csokoládéfigurá­kat gyártanak itt. Ezentúl több és jobb minőségű árut tudnak szállítani az üzletekbe, valamint exportra. A képen: Rozgonyi Valéria és Németh Anna az ex­portárut csomagolja. '(MTI-fotó Manek Attila felvétele — KS.) Gólya a háztájiban • Ráckevén, Szeredi László és felesége egy gólyapárt nevelnek. A két madarat 1977. októbere óta gondozzák, a repülésre képtelen kisgólyák akkor ősszel maradtak le társaiktól. (MTI-fotó, Király Krisztina felvétele — KS.) Vándorlók és visszatérők Hivatalos statisztikák és előrejelzések szerint az utóbbi években számottevően csökkent hazánkban a lakóhely-változ- tatások száma és üteme. Mostani ötéves tervünk időszakában további 25 százalékos mérséklődéssel számolhatunk. A né­pesség megyék közötti megoszlásában lényeges változások nem várhatók. Valószínű azonban, hogy a legnagyobb népes­ségkibocsátó térség továbbra is az Alföld — azon belül fő­ként az északi rész — lesz. A bevándorlás zöme változatla­nul az ország központi területére, mindenekelőtt a főváros vonzáskörzetébe irányul. Vidékről Budapestre Ez a szűkszavú összegezés is kifejezésre juttatja, hogy alább­hagyott a több mint harminc éve elkezdődött, s időnként rendkí­vül erőteljes vándorlás, városba törekvés a kis településekről. Fel- szabadulásunk óta egyébként ak­kora belső népvándorlás ment végbe Magyarországon, amelyhez fogható évszázadokra visszame­nően nem zajlott le. Elegendő utalnunk, vagy emlékeznünk, az iparosítás fejlesztésének, s vele egyidejűleg a mezőgazdaság szo­cialista, szövetkezeti átszervezé­sének éveire. S arra, hogy ké­sőbb, a mezőgazdaság gépesítése, általános korszerűsítése és ugyan­akkor a vidéki ipartelepítés, az átfogó területfejlesztés következ­ményeként százezrek, ha nem milliók változtattak foglalkozást, munka- és lakóhelyet. Nincs az a statisztika, amelyik pontosan ki tudná mutatni, hány ember, család költözött a legutóbbi há­rom évtized folyamán vidékről Budapestre, más városokba, ipari központokba, vagy — ha többre nem volt lehetősége — legalább a főváros közvetlen közelébe. Amíg — a régi világ öröksé­geként — óriási, leírhatatlanul nagy különbségek voltak a város és a falu, s kiváltképpen a tanya­világ között, addig teljesen ért­hető volt a városba törekvés. Ezt követelte meg egyebek kö­zött az a gyors fejlődés is, amely azelőtt sohasem tapasztalt mérté­kű, arányú munkaerő-szükségle­tet teremtett régi és új városa­inkban, iparvidékeinken. Áram­lottak is oda az emberek, töme­gesen. Csakhogy elérkezett az az idő, amikor a városok és az ipari központok nehezen, vagy csak na­gyon lassan voltak képesek elfo­gadhatóan, elviselhetően kielégí­teni a városlakók és a városla­kókká vált vidékiek gyorsan megnőtt igényeit. Üj gondok keletkeztek a lakás- helyzetben csakúgy, mint az áru­ellátásban, a közlekedésben, a szolgáltatásban, s a szociális és a kulturális ellátottságban. Di­vattá váltak a magas, több eme­letes lakóházak, s jó ideje már, hogy minden valamire való, vá­rosi jellegű település szégyennek tartja, ha nincs minél több kor­szerűnek, jövőt hordozónak vélt lakónegyede. Várossá nyilvánított településeink száma hamarosan eléri a százat. Ámde közülük sok­nak csak a papirosa van meg a rangról, s hosszú évek, ha nem évtizedek kellenek igazi várossá válásához. Tanúi lehetünk annak, hogy mind több városlakó igyekszik telekhez jutni, ott hétvégi, vagy lakóházat építeni. S ez nem va­lamiféle mániákus megszállott­ságból fakad, hanem jórészt ab­ból, hogy az álmok-álma, a bu­dapesti vagy egyéb nagyvárosi életkörülmények, nem bizonyul­tak annyira eszményinek, ameny- nyit és amit vártak tőlük. Tehát egész népünk, társadalmunk, s életünk minősége szempontjából nem kizárólag a nálunk megis­mert városiasodási folyamat to­vábbfolytatása jelenti az egyetlen megoldást. S hozzátehetjük, hogy minden bizonnyal a legjobbat sem. Változik-e a városiasodás folyamata ? Tiszteletet és elismerést érdem­lő vívmányaink közé tartozik, hogy ma már szinte minden falu benne van a jónak mondható és ígéretes, fejlődő tömegközlekedési hálózatban. A régihez képest óriásit fejlődött a legtöbb község áruellátása, vendéglátóipari és másféle szolgáltatása. Rohamosan — bár az igényekhez viszonyítva nem eléggé gyorsan — nőtt vi­déken is a személygépkocsik szá­ma. Fogyatékosságokkal terhelten ugyan, de szembetűnően, ^yara-.. podtak a kuiturálódás, a közmű­velődés lehetőségei-...Közelebb kei.- rült a falu a városhoz azáltal is, hogy termelőszövetkezeti és más forrású támogatással, közreműkö­déssel egyrészt igen sokan jutnak el budapesti és más városokba le­vő színházakba, másrészt jeles színészek lépnek fel gyakorta a községekben, falvakban is. Mindennek fontos szerepe van abban, hogy ma már aránytala­nul kevesebben kívánkoznak a faluból a városba. S elgondolkoz­tató a még nem általános, de észrevehető és az előbbivel ellen­tétes folyamat, a visszaáramlás. Itt az ideje, hogy nagyon alapo­san és évtizedekre előretekintve fontoljuk meg, mi a teendő, ha a mai fiatalok és a következő nem­zedékek életkörülményeit minél jobbá, minél kedvezőbbé akarjuk tenni. Az-e, hogy mindenáron a ma már meglevő és ezután kiala­kuló városok mostani irányzatú fejlesztését szorgalmazzuk, vagy elképzelhető más, az ország és népessége szempontjából előnyö­sebb megoldás is? Aligha téved­nek, akik azt vallják, hogy lehet­séges a jelenlegitől eltérő és cél­ravezető gyakorlat. Ingázók mindig lesznek Hazánk települési adottságai, s a már véghez vitt vidéki iparte­lepítés jelen levő következményei ezután is elképzelhetetlenné te­szik az ingázás megszüntetését. Mérsékelni persze lehet, de olyan világ sohasem lesz, amikor min­denkinek ott van a munkahelye, ahol lakik. Hosszabb-rövidebb tá­volságra sok-sok embernek kell eljárnia gyárba, mezőgazdasági nagyüzemi telepre vagy másho­vá, ahová foglalkozása köti. Nem szorul bizonyításra az sem, hogy Budapest és a többi város nem bővíthető korlátlanul. Éppen elég gonddal küszködnek a nagy városok már ma is. Egyébként is: m.i értelme volna annak, hogy az eddig faluról eljárt emberek ké­sőbben, városi lakosokként legye­nek kénytelenek ugyanannyit in­gázni, mint manapság, csak ép­pen az eddigivel ellentétes irány­ba induljanak hajnalonként. Tucatnyi megfontolni való van az elmondottakon kívül is. A végeredmény mindenképpen az, hogy a leghelyesebb, ha távlati­lag valamennyi jövős községben, településen igyekszünk gyorsab­ban javítani a vezetékes vízellá­tást, a csatornázást, általában a közművesítést, s hasonlóképpen a különféle szolgáltatásokat. Ez természetesen azt is jelenti, hogy egy-egy kiválasztott város fej­lesztésére nem vonnak el anyagi erőket a többi településtől. S nem f. térhetünk. ki • annak a felismerése elől sem, hogy több emeletes lakó­házak ‘és- középületek nélkül is lehet igen jó emberi körülmények között élni, egészséges szellemű közösségeket kialakítani. Nagy vándorlás volt oda — a városokba —, s megkezdődött vissza — a kisebb településekre —, amelyeket nem is olyan ré­gen gondolatban vagy nyilatko­zatokban is meglehetősen sokan halálra ítéltek. Ma már mindenki előtt világos lehet, hogy tévedtek. G. P. MÁSFÉL ÉVES KÁLVÁRIA Kútbaesett kútépítés Kun szentmikló son XT' unszentmiklós azon ^ települések közé tartozik, ahol ma már alig van utca, amely ne lenne bekapcsolva az ivóvízhá­lózatba. Több mint 40 ki­lométeres vezetékrendszer szeli át meg át a nagyköz­séget, s ehhez az elmúlt években 7 millióért szenny­víztisztító művet, 5,5 millióért víztornyot is építettek. Meleg nyári napokon mégis gyakran elő­fordul, hogy szárazon szuszog­nak a háztartások csapjai... — A meglevő öt vízműku- tunk nem képes elegendő vizet adni — mondja Földi Sándor, a nagyközségi tanács ■ építésügyi előadója. Kézenfekvő tehát a megoldás: fúrni kell egy hatodik kutat. Eb­ben teljes egyetértésre jutott a Dél-Rács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat és a nagyközség taná­csa is. A létesítendő kút kálvá­riája ezután kezdődött. Érdemes röviden felidézni az eseménye- K&t * 1977. AUGUSZTUS 16.: Kút- helykitűzési eljárás (az első). A vízügyi igazgatóság, a KÖJÁL, a tanács és a vízmű képviselői megállapodnak, hogy az új ku­tat a meglevő kútcsoporttól fél kilométernyire, a szabadszállási út nyugati oldalán kell megépí­teni. 1978. FEBRUÁR 1.: A Közle­kedés- és Postaügyi Minisztérium levélben értesíti a vízmű válla­latot, hogy az úttól mért, nem megfelelő távolság miatt a kitű­zött hely nem megfelelő. 1978. FEBRUÁR 20.: Kúthely- kitűzési eljárás (a második). Je­lenlevők két lehetőséget jelölnek meg, megjegyezve, hogy azt a változatot tartják megfelelőbb­nek, mely szerint a kút az út keleti oldalán a Kiskunsági Nemzeti Park területén helyez­kedik el. 1978. JÚNIUS 6.: A nemzeü park képviselői egy kunszentmik­lósi megbeszélésen kijelentik, hogy az új kút telepítése véle­ményük szerint az út nyugati oldalán (a park területén kívül) kedvezőbb. Abban az esetben, ha a kút mégis a nemzeti park területén létesülne, bizonyos szempontok érvényesítését kérik. 11978. OKTÓBER 4.: A harma­dik kúthelykitűzési eljárás a meghívottak egy részének távol- maradása miatt elmarad. 1978. OKTÓBER 18.: Kúthely­kitűzési eljárás (a negyedik). Je­lenlevők megállapodnak, hogy a 6. számú kút helye a szabadszál­lási út nyugati oldalán, az út szélétől 50, a „dögkamrától” 200 méterre lesz. 1978. OKTÓBER 31.: A kecs­keméti Városi-Járási KÖJÁL megyei állásfoglalásra hivatkoz­va kifogást emel. „A 6. sz. víz­műkét létesítése az állati hulla- gyűj tőkamrától 250 méterre en­gedélyezett.” 1978. NOVEMBER 16.: Kút­helykitűzési eljárás (az ötödik). Megjelentek megállapítják, hogy a kútfúrás két helyen valósítható meg: 1. a nemzeti park terüle­tén kívül, az út nyugati oldalán, a hullakamra elbontásával. 2. A park területén, ez esetben be­tartható a 250 méteres védőtávol­ság. 1978. NOVEMBER 21.: Levél érkezik a kunszentmiklósi ta­nácshoz a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatójától: ......A kút n emzeti parki területre telepíté­séhez igazgatóságunk nem járul hozzá... A dögkamra áthelyezé­se érdekében vállalja az építési költségek bizonyos hányadát.” A kör itt bezárul. A nemzeti park, amely június 6-án még csak bizonyos „szempontok érvé­nyesítését” kéri, novemberben kijelenti, hogy nem járul hozzá a kút park területén történő ki­építéséhez. — Ragaszkodnunk kell a pusz­tai tájkép megőrzéséhez — mondja dr. Tóth Károly, a Kis­kunsági Nemzeti Park igazgatója. — A vízműkutat az út nyugati oldalán kell telepíteni, a korsze­rűtlen hullakamra elbontása árán. Hajlandók vagyunk a költ­ségek 50 százalékát fedezni. — Üj hullakamra építésére a nemzeti park segítségével sincs pénzünk — tiltakozik Balogh Mihály tanácselnök. — Nem va­gyunk olyan gazdagok, hogy százezreket költsünk erre, ami­kor a jelenlegi létesítmény is megfelelő. Ha így van, miért nem keres­nek kútfúrásra alkalmas helyet a község másik szegletében? — kérdezheti joggal az olvasó. Azért nem — így a válasz —, mert a műszaki és a gazdaságossági szempontok egyaránt úgy kíván­ják, hogy az új kút a már meg­levők közelében legyen. Ügy hiszem, ezzel csak egyet­érteni lehet. Mint ahogy a ta­nácselnök azon véleményével is, hogy másfél éves huzavona után üdvös lenne, ha végre sikerülne megtalálni a mindenki számára megfelelő, gazdaságos megoldást. Végtére is nyolc és fél ezer la­kos ivóvizéről van szól... S. B. Radioaktív izotópok felhasználása a mezőgazdasági termelésben Tudományos tanácskozás A radioaktív izotópok, a be­sugárzástechnika helyet kapott a mezőgazdasági termelés min­dennapos gyakorlatában, s fel- használás körét tovább lehet szé­lesíteni anélkül, hogy a fogyasztó a legkisebb mértékben károsod­na, akár csak közvetett módon is — ezt állapította meg az Állat­orvostudományi Egyetemen csü­törtökön megrendezett tanácsko­zás, amely a radioaktív izotópok felhasználásának lehetőségeit ele- > mezte az élelmiszer-termelésben. A tanácskozáson hat ország kuta­tói vesznek részt. A szakemberek szerint a radio­aktív kezelés széles körben al­kalmazható. A kis dózisokkal a vetőmagvakat kezelhetik, kiváltva ezzel a növénytermesztés szem­pontjából előnyös hatásokat. A Bólyi Állami Gazdaságban olyan zöldborsót termesztenek, amely a sugárzás nyomán növelte fehér­jetartalmát és termésátlaga is nőtt. A Felgyői Állami Gazdaság­ban azzal a módszerrel „nemesí­tett” és növényi betegségekkel szemben ellenálló takarmányo­kat nyertek, míg a herceghalmi kutatóintézetben a búzatermesz­tésben kamatoztatják az izotópo­kat. Az enyhe dózis semmiféle ká­ros hatással nem jár. A nagy adagú sugárzással a ká­ros mikroorganizmusokat pusztít­hatják el. Igen erős fertőtlenítő hatást érhetnek el egyebek kö­zött az állattenyésztő telepek hulladékának megsemmisítésénél, Bátor emberek búvárruhában • A búvár öltöztetése. g ál tatnak, a kilégzett levegő pe­Az embe­rek búvárfel­szerelést — víz alá merü­lésre alkal­mas önálló ké­szüléket — már a XV.— XVI. század­ban szerkesz­tettek. Leo­nardo da Vin­ci hagyatéká­ban is talál­tak ilyen spe­ciális alkal­matosság raj­zát, leírását. Egy másik, 1680-as bú­várkészülék ablakkal ellá­tott fémsi- safoból, az egész testet fedő ruhá­ból és az övhöz kötött dugaty- tyús fémhengerből állt. Hogy miként sikerültek a merülésék ezzel a készülékkel, arról nem szól a krónika. A modem búvárf elszereléshez — egyebek mellett — levegővel tölthető vastag műanyag ruha, fejvédő rézsisak üvegablakkal, ehhez kapcsolt légvezeték és te­lefonkábel tartozik. A búvárru­hában megváltozik a test súlya, térfogata. így merülésnél a bú­vár könnyebb lesz az általa- ki­szorított víznél. A víz felületén lebeg, s a merüléshez kiegészítő súlyokra is szüksége van. Ezért ólomsúlyokat (ilyen látható a képen szereplő búvár mellén) és ólomtalpú cipőket hord. Az oxigénlégzős búvárruhánál pa­lackból állandóan oxigént szói­dig cirkulációs mozgassa! halad a széndioxidot elnyelő vegyi ré­tegen keresztül. A búvár betegség akkor lép fel, ha a víz mélyéről feljövő búvár nem tartja be a túlnyomás nagyságától függő emelkedési időt és sebességet. Nyomás alatt a testfolyadékokba (vér, nyirok stb.) került és ott oldott gázok nem távozhatnak ed a tüdőn át, hanem buborék alakjában kivál­nak és súlyos — nemegyszer életveszélyes — embóliát vagy heves ízületi fájdalmakat okoz­nak. A búvárbetegséggel felszín­re érkező személyt azonnal hord­ágyra teszik és betolják a képen látható betegzsilipbe, ott újból nyomás alá kerül, s ezt azután nagyon lassan, óvatosan csök­kentik a külső légköri nyomásra. • A betegzsilip életet menthet. (MTI — Külföldi Képszolgálat.) A világ legkisebb könyve A miniatűr könyvek készítésé­nek ismert ukrán mestere, Nyi- kolaj Sadriszty egy könyvéért ezüstérmet kapott a prágai Mű­szaki Múzeumtól. Ez a világ leg­kisebb könyve: akkora, mint egy borsószem. Az ukrán irodalom klasszikusa, Tarasz Sevcsenko verseit tartalmazza. Az ukrán mérnök mikro-miniatúrái iránt nagy érdeklődés mutatkozott meg számos szovjet és nemzetközi ki­állításon. Űrhajó helyett Űrrepülőgép Az űrhajózás és a hagyomá­nyos légköri repülés kapcsolata nem új, az utóbbi években azon­ban különösen aktívvá vált. Még 10- évvel ezelőtt is nehéz volt olyan repülő eszközökről beszélni, amelyet űrhajóként és hagyomá­nyos repülőgépként' egyaránt használni lehetne, manapság azonban az ilyen repülőeszközö­ket már természetesnek vesszük. Az űrhajózás jövőjében jelentős szerep jut a hosszú ideig működő különféle rendeltetésű űrállomá­soknak, űrlaboratóriumoknak. Az űrkutatás fékje az űrtech­nika egyszeri felhasználhatósága. Ebbpl a helyzetből a szakértők szerint a kiút a merőben új űr­szállító járművek kifejlesztése. Ezeknek az elve az, hogy a jár­mű repüljön a légkörben, majd Föld körüli pályára állva huzamo­sabb ideig a mesterséges holdhoz hasonlóan mozogjon, végül mint a repülőgép, leszálljon a kijelölt repülőtéren. Ami a legfontosabb követelmény, a berendezés nagy részének ép állapotban kell ma­radnia, hogy ismételten felhasz­A jelenlegi pilóta vezette űr­hajók hiányossága az is, hogy ma­nőverezési képességük kicsi, csak ejtőernyővel szállhatnak le és a földet ért űrhajó keresésére és mentésére különleges szolgálat szükséges. A manőverezésre ké­pes pilóta vezette űrrepülőgépek lehetőséget adnak az űrben men­tőszolgálat létrehozására. Jelen­leg a mentő űrhajó a balesetet, vagy sérülést szenvedett űrhajót csak abban az esetben tudja meg­közelíteni, a akkor indítják, ami­kor a segélyre szoruló űrhajó röp- pályája éppen a mentő űrhajó in­dítási helyet fölött halad el. A többször felhasználható lég­köri űrrepülőgép kifejlesztése számos technikai-tudományos probléma megoldását veti fel. Így például az újszerű hővédelmet, amely a légkörbe való visszaté­résnél feltétlenül szükséges. Mi­vel az új légköri űrrepülőgépet két különböző közegben, a lég­körben és a légüres térben egy­aránt irányítani kell, ezért el kell látni mind aerodinamikai, mind pedig gázsugárkormányokkal. Az amerikai Space Shuttle ne­vű űrrepülőgép már megtette el­ső próbaútjait, egyelőre még a Boeing 747-es repülőgép fedélze­tén. Erről startol 9000 méter ma­gasságban a kétszemélyes űrjár­mű, a tervek szerint 1979 tava­szán. • A csaknem 70 tonnás, deltaszárnyű űrrepülőgéppel a fedélzetén felszálláshoz készítik elő a Jumbo Jetet. (MTI Külföldi Képszol­gálat — KS.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents