Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. február 11.

FOKOZÓDIK A MINŐSÉGI ELVÁRÁS

Összehangoltabb baromfihús-termelést diktál a piac

Az utóbbi években megkétszereződött a magyar vágott baromfi kivitele, s ezen belül két és félszeresére nőtt a libamáj-, valamint a házinyúlexport.

Az iparnak a továbbiakban is jelentős feladata lesz a hazai fogyasztói ellátás mellett az exportáru-termelésben. Ehhez minden feltétel adott az ágazatban, ahol a feldolgozás korszerűsítésével, fejlesztésével egyidejűleg példaszerűen oldották meg a tenyésztői' háttér kialakítását. Az ipar és a partnergazdaságok együttes tevékenységének eredménye, hogy két évvel előzték meg az 1980- ra tervezett termelési és fogyasztási ütemet. Je- jelenleg az egy főre jutó 10,5 kilogrammos évi baromfihús-fogyasztással másodikak vagyunk Európában, a világon is csak az Egyesült Államok és Kanada előz meg bennünket. Tojásfogyasztásunk is hasonlóan alakul.

Az állattenyésztés tartalékai

Ennek ismeretében kell továbblépnie az iparnak, illetve a tenyésztő gazdaságoknak. Ezek után mi a teendő az ország legnagyobb baromfihúsgyárában — kérdezzük Csizmadia Istvántól, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatójától.

— Marad a kapaoitás maximális kihasználásához méretezett évi 50 ezer tonna nyersáru feldolgozása, amely közel 50 százalékos termelésnövekedést jelent az 1970-es évekhez viszonyítva. Ugyanakkor folytatjuk a kiskun- halasi gyár rekonstrukcióját és a hatékonyabb termelést segítő technológiai feltételek megteremtését. Gondosabban ügyelünk termékeink esztétikusabb megjelenítésére, hogy a minőség mellett csomagolásban is állják a versenyt. Mindezekkel együtt, a magyar baromfi piacképességének tovább növelésében közös az érdekeltség a tenyésztő üzemekkel, a partnergazdaságokkal.

Meggyőződésem, hogy van még tartaléka a gazdaságosabb árutermelésnek a baromfitenyésztő gazdaságokban. Az egy kiló csirkehús előállítására felhasznált

Mint ismeretes, a kormány az V. ötéves terv időszakában exportfejlesztési célra 45 milliárd forint hitelkeretet létesített. Ebből azok az ipari és mezőgazda- sági termelő üzemek igényelhettek, amelyek a tőkés piacon jól értékesíthető áruk termelésének növelését tűzték célul. A Magyar Nemzeti Bank elnökének tájékoztatója szerint a hitelek nagyobb részét a vállalatok a tervidőszak első felében vették igénybe, ami azért is kedvező, mert az új exportkapacitások nagy része még 1980 előtt üzembe helyezhető lesz, s növeli a tőkés piacra küldhető áruink mennyiségét.

Bács-Kiskun megyében az ipari vállalatok, szövetkezetek, az állami gazdaságok és téeszek eddig csaknem 700 millió forint hitelt igényeltek és kaptak is exportfejlesztő beruházásokra. Ezek a gazdasági szervezetek zömmel befejezték beruházásaikat, ametakarmány sok helyütt lényegesen több az optimálisnál, s ezen a berendezések felújításával, a tartástechnológia tökéletesítésével lehet segíteni. A meglevő baromfitelepek korszerűsítése várhatóan jól szolgálja majd a minőség javítását is, jelenleg ugyanis túlságosan ingadozik és esetenként alacsony a baromfi átvételi súlya és baj van az áru egyöntetűségével is. A súlyon aluli, vagy pedig a nem megfelelő takarmányon nevelt baromfi piacképtelen. Ezért mindkét fél részéről figyelembe kell venni a kereslet és kínálat egyre szigorúbb törvényeit. Az idei év szerződéskötéseiben e téren is összehangoltabb feladatokat tűzünk ki a partnergazdaságokkal. Ugyanis a jelenlegi értékesítési lehetőségek nem indokolják a

lyeknek kézzel fogható eredményei is vannak már. A mezőgazdasági üzemek elsősorban a különböző termelési rendszerekhez vásároltak korszerű gépeket, az ipari szervezetek pedig a termékszerkezet korszerűsítésére, modern technológiák, berendezések beszerzésére fordították a hiteleket.

Az eredményekhez tartozik az is például, hogy az exportfejlesztési hitelt igénybe vevő állami gazdaságok tavaly a tervezettnél 600 ezer dollárral több bevételhez juttatták a népgazdaságot. Az iparban a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat — amely a traktorfülke- gyártás korszerűsítésére vett fel pénzt — 100 ezer dolláros többletbevételhez jutott. Az ipari szövetkezetek közül a Bajai Lakberendező, Építő- és Vasipari Szövetkezet kerti bútorok, a Kalocsai Asztalos-, Építő- és Elektromosipari Szövetkezet rusztikus bútorok, a Lajosmizsei Kefe-, Seprű-. Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Szövetkezet pedig fa tömegcikkek gyártásának bővítésére vett igénybe exportfej lesznagyobb fejlesztést, a több árutermelést. A „lélegzetvételnyi” szünetet — az utóbbi évek nagyarányú termelésrekonstrukciója után — a tenyésztői munka javítására kellene felhasználnunk. Saját telepeinken és a mezőgazdasági üzemekben a mostani törzsállomány szelektálása megfelelő alkalom erre. Vonatkozik ez elsősorban a libára, de a te- nyésztyúkállománynál is van javítani való. A kecskeméti vállalat köztudottan, az iparágon belül, a nagytestű baromfiaik feldolgozására specializálódott, éppen ezért a keresletnek megfelelően kell összehangoltságot teremteni az ipar és a tenyésztő gazdaságok között. Rugalmasabban kell követni a piacot a termékarányok változtatásával: kevesebb kövérlibából több jó mitő hitelt. Sikerrel, hiszen erre az évre jóval több tőkés megrendelést kaptak, mint korábban.

Az MNB elnöke ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítására további jelentős erőfeszítésekre van szükség. Még igényelhető exportfejlesztő hitel, ám olyan gazdasági szervezeteket részesítenek előnybe, amelyek rugalmasan gazdálkodva gyorsan üzembe helyezhető beruházásokra fordítják a pénzt. Hangsúlyozta, hogy ilyenek a közép- és kisüzemek.

Bács-Kiskun megyében a gyáregységi rendszer miatt kevés az önálló megyei székhelyű vállalat. A hitelpályázatokat pedig a vállalati központok adják be. Jelentősebb tanácsi vállalat is csak egy van, tehát nálunk maradnak az ipari szövetkezetek, amelyek még számításba jöhetnek hitel- igénylés szempontjából. Gondot okoz azonban az, hogy a külső piacokra való betöréshez tapasztalatokra. kellő jártasságra van szükség, s mondjuk meg őszintén,

nőségű májat kell kitermelni, és a többit szabadban nevelt, pecsenyelibaként értékesíteni.

A szerződéskötések tapasztalatai szerint a baromfitenyésztő üzemekben is számolnak a közgazdászok, a meglevő feltételek között az állomány felnevelésének, tartásának gazdaságosságát javítják. A broiler pecsenyecsir- ke-termelésben az egy négyzet- méterre jutó húselőállítás még nem mindenütt van teljesen kihasználva, s felszámolásra vár a gazdaságtalan étkezési tojástermelés. Ez utóbbi ugyanis csak ott éri el a jövedelmezőség kedvező szintjét, ahol ketreces tojóházakban tartják az állományt.

V. E.

ezzel nem sok ipari szövetkezet dicsekedhet.

Természetesen ez sem leküzdhetetlen akadály abban az esetben, ha a külkereskedelmi vállalatok a maguk széles körű jártasságukkal kellő és megbízható információkkal sietnek az ipari szövetkezetek segítségére. Most tehát arra lenne szükség, hogy a külkereskedelmi szervek — hogy úgy mondjam, súgjanak —, vagyis jó ajánlatokat tegyenek hosz- szú távon keresett, minden piacon jól értékesíthető áruk gyártására. Sőt, abban is kell, hogy segítsenek, hogy műszakilag megfelelő, minőségileg a tőkés piacon elfogadott árucikkek készítésére készülhessenek fel a kis- és középüzemek.

Amennyiben az említett feltételeket a megyei kisipari szövetkezetek vállalkozóbb része és a külkereskedelem együttesen megteremti, Bács-Kiskunban is vannak még lehetőségek a népgazdaság egyensúlyi helyzetét javító exportáru-alapok növelésére.

N, O.

I.

Az alapkövetelmény

Népgazdasági tervünk középpontjában az idln a) nemzetközi fizetési mérleg kedvezőtlen vonásainak mérséklése áll. Ez szabja meg a termelésfejlesztés ütemét, a kereskedelempolitikát, az export-, valamint az importkövetelményeket. A mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos terv — népgazdaságunk ezen ágazatában továbbra s dinamikusan kell növelni a termelést — az érdeklődők előtt ismeretes. Az is tudott, hogy a tavalyi eredményt

— a több mint 180 milliárd forintos mezőga|zdasági bruttó termelési értéket — az idén változatlan áron számolva is három-három és fél százalékkal kell túlszárnyalni.

Csak külföldön adható el

Látszólalg az állattenyésztés előirányzatának teljesítése az egyszerűbb, mert a termelésnövelés üteme a mezőgazdaságon belül itt kisebb az átlagnál. A múlt esztendő termelését — mintegy 86 milliárd forint értéket — 2 százalékkal kell az állattenyésztésben túlhaladni. E mellett lényegesen javítani kell a termelés gazdaságosságát, az állattenyésztésben hasznosított erők, eszközök, anyagok hatékonyságát.

Az állattenyésztés termékeinek

— vágóállat, hús, húskészítmény stb. — nagy hányada kerül exportra. Fogalmazhatunk így is: ae állattenyésztés termékeinek egy része csak külföldön adható el. A hazai ellátást ugyan még lehet javítani de annajk a szintje olyan, hogy a legtöbb állati termékből nem tudnánk a teljes hazai termelést itthon értékesíteni. Ezek után egyértelmű: az állattenyésztés olyan mértékben fejleszthető, amilyen mértékben termékei az ország számára előnyösen, tehát gafedaságosan értékesíthetők az országhatárokon túl is.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az állattenyésztés termékeinek exportgazdaságossága nemcsak a mezőgazdaságon múlik. Sok függ a feldolgozóipartól, a feldolgozás színvonalától, minőségétől, a csomagolástól, a szállítás ütemezésétől, Ennek megfelelően a feldolgozóipar" tennivalói is' sokrétűek. Fgyik terület feladatait sem megoldani, sem átvállalni nem tudja a másik. így kinek-kinek a maga portáját kell rendben tartania.A termelés hatékonysága, gazdaságossága szempontjából a jó az lenne, ha a két nagy terület, a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar azonos érdekeltség alapján dolgozna, vagyis a végtermékben lenne érdekelt. Ez azonban egyelőre — egészent kicsi terület kivételével — még nincs

így.

Nincs általános recept

Ha sok mindenben eltérő is az állattenyésztés és a feldolgozó ipar érdekeltsége, ha a mezőgazdasági üzem nem is ismeri kellően

a külföldi piac igényeit, (s ha ismeri is, az ösztönzés nem egyértelműen sarkall az igények kielégítésére), egy dologban tiszta, a kép. Csak akkor válik az állattenyésztés, az itt előállított termékek exportja jobban a hasznunkra, ha kevesebb ráfordítással, tehát olcsóbban tudunk termelni. Ehhez fel kell tárni esztendőről esztendőre, újra, meg újra minden gazdaságban a kínálkozó lehetőségeket.

A tartalékok feltárása még egy- egy állatfaj esetén is sok kerület- részlet alapos elemzését, vizsgálatát követeli. Tájegységenként, gazdaságonként más-más tartalék hasznosításai kerülhet előtérbe. Arra, hogy hol, mit kell másként, jobban csinálni, nincs recept. Néhány áltarános érvényű, vagy nagyon sok helyütt érvényes tétel persze adódik. Ilyenek: a helyes fajtamegválasztás, a fajta- és a tartásviszonyok összhangja, a hatékonyabb takarmányozás lehetőségei, az állategészségügyi követelmények betartása, a fegyelmezett munka. A felsorolást lehetne folytatni. Itt említhető a tojástermelés idei terve.

Tojástánc

Érdemel néhány szót a tojástermelés már csak azért is, mert ez mutatja a termelés hazai szabályozásának és az exportpiaci követelményeknek az eltérő voltát, s azt, hogy néha másban érdekelt a népgazdaság, az ország és másban a termelő üzem. A hazai piac nem veszi fel a hazai teljes tojástermelést. így a tojás egy része csak exportpiapon adható el. Az étkezési tojás azonban külföldön csak nagy állami támogatással értékesíthető. A külföldi vevő tehát lényegesen kevesebbet fizet egy tojásért, mint amennyit itthon a felvásárló ad érte. Ilyen körülmények között — figyelembe véve sok minden egyebet, például a tojástermeléshez szükséges fehérjetakarmány-behozatalt is — az állam számára, az ország közössége számára kifejezetten veszteséges a tojáskivitel. Ennek ellenére tavaly a hazai tojástermelés 100 millió darabbal nőtt. Az idén a terv szerint 200 millióval csökkenteni kell, .mezőgazdaságunkban a tojástermelést, s ezzel kapcsolatosan intézkedése^. Történnek, vagy részben már .történték. (Ügy, hogy lehetőleg a nagyüzemi termelést fogják vissza, s ne a kistermelőit, mert ezt akkor, ha a tojásértékesítés külföldi lehetőségei kedvezőbbre fordulnak, nehezebb újra bevonni a termelésbe.)

Az állatitermék-termelés gazdaságosságának javítása — miközben a teljes ágazatot figyelembe véve a termelés is bővül — mindenek előtt a termelési részletfolyamatok javításával érhető el. A gazdaságok többségében nem követnek már el durVa, szembeötlő hibákat. A részletek aprólékos javítgatása pedig következetes, türelmes, gondos munkát, nagy állhatatosságot követel.

F. I.

(Következik: összhang a termelésben.)

Exportfejlesztő hitelek az üzemeknek

Jerzy Edigey *

MacAreck

FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

(25.) A korzerv ugyanolyan íaletes, mint a rózsaszínű lazac, de a vevő elhatározta, nem vásárol többet annak a cégnek a termékéből, amelyik rászedte. Bizonyítja ezt az is, hogy az ára sokkal alacsonyabb, mint a rózsaszínű lazackonzervé. A vevő tudja, hogy a lazac az egyik legdrágább hal. Éppen ezért nem hisz abban a cégben, amelyik oly olcsón adja el az igazi lazacot.

A beszéd után MacAreak úr a következő javaslatot tette:

1. A cég vezetősége hat hónapig teljhatalommal ruházza fel

2. az új igazgatónak joga lesz saját ár- és eladási politikát folytatnia, és joga lesz kivonni a már üzletben levő árut is

3. az ideiglenes vezető megszerzi a megfelelő eszközöket a termelés fenntartása érdekében

4. fenntartja magának azt a

jogot, hogy olyan reklámhadjáratot folytasson, amelyet jónak és szükségesnek vél, hogy a cég áruját a piacon bevezesse

5. MacAreck úr három évig megkapja a jelenlegi ár és az általa megállapított ár közötti különbség felét

0. MacAreak úr teljes anyagi felelősséget vállal minden cselekedetéért a hat hónap alatt, amíg egy személyben vezeti a céget.

A cég vezetősége hosszú vita után elfogadta a feltételeket. Tulajdonképpen nem volt más választásuk.

Mégis, amikor látták a megbízott igazgató első húzásait, akik arra szavaztak, hogy adják kezére a céget, sajnálták lépésüket. Ezek az első utasítások furcsák voltak. MacAreck úr mindenekelőtt kivonta a forgalomból a konzervet és áron alul eladta egy dél-amerikai cégnek. Megparancsolta azt is, hogy makulatúrának adjanak el minden régi feliratos csomagoló papírt. Helyettük másokat rendelt, a legjobb grafikusoknál. Az új csomagoló papíron nagy betűkkel az állt: „Fehér lazac”, aztán egy stilizált lazac, amint a vízesés előtt a magasba szökken. Még az eddigi formáját is megváltoztatta a doboznak. Az új drágább volt, de sokkal szebb.

Ezt követően a New York-i tőkés megparancsolta, hogy a maximumra fokozzák a termelést. Mégsem adtak el egyetlen dobozzal sem. Mind a gyár raktárába került, és onnan küldték a saját nagykereskedelmi üzletükbe, amely minden állam fővárosában és nagyobb városban volt. A cég vezetősége és a felügyelő bizottság tagjai kénytelenek voltak elismerni, hogy szó, ami szó, ennek a „diktátornak” nem rossz a fantáziája. Nem számolt a költségekkel sem. Bár sem a hal, sem az íz, látszatra semmit sem változott. ez az elegáns csomagolás sokkal tetszetősebbé tette.

Végül, amikor már elegendőt gyártottak, elkövetkezett az új vezető utolsó csapása. Hatalmas reklámot csaptak a napilapokban, és az időszaki kiadványokban, a rádióban és a televízióban, a hirdetőoszlopokon és az autóbuszokon. Speciális játékokat — kis fehér lazacokat — osztogattak a gyerekeknek ingyen az üzletekben és az áruházakban — és mindegyiken ez a jelmondat volt:

„A MI LAZACUNK A LEGJOBB, MERT SOHASEM VÖRÖ- SÜDIK”.

E gigantikus reklámhadjárat megkezdésének napján a fehér la- zacog dobozok megjelentek minden élelmiszerüzletben. Az ára sokkal magasabb volt, mint a cég régebbi terméke. Sőt, magasabb volt a konkurrens cég termékénél is.

Az eredményre nem kellett sokáig várni. Két héttel később a körzeti nagykereskedelmi vállalatok új szállítmányokat kértek. A raktárak hamar kiürültek. A gyár három műszakban kezdett dolgozni. Az egész Alaszkában felvásárolták a halat és speciális prémiumokat állapítottak meg a halászoknak, akik a legjobb eredményeket érték el. Igaz, a reklámakciót kissé csökkentették, de továbbra is mindenütt lehetett találkozni ezzel a felirattal: „a mi lazacunk a legjobb, mert sohasem vörösödik.”

A konkurrens cégek követelték a levételét. Más cégek véleménye szerint ez a mondat a vevőben azt az érzést keltette, hogy a többi lazac húsa is fehér, csak a feldolgozás alatt nyer különös színt. Ezért ezt „becstelen konkurenciának” nevezték. Az Egyesült Államokban az ilyesmit nagyon szigorúan pénzbírsággal büntetik.

Mister MacAreck határozottan visszautasította a konkurrens cég követelését, hogy hagyja abba eddigi reklámtevékenységét. Hosz- szan tartó pereskedésre került sor, ami az alaszkai gyár győzelmével ért véget. Az ügyvédei bebizonyították, hogy ezek a szavak: „sohasem vörösödik”, nem jelenti azt, hogy más cégek termékei rosszak. Az ügyes halbiológusok

megállapították, hogy mielőtt a kis lazacok elérnék a megfelelő nagyságot, ugyanolyan fehér a húsuk, mint más halaknak. Csak akkor lesz rózsaszínű, ha meghaladta azt a bizonyos nagyságot. És éppen eddig az időszakig — bizonyították a védők — vonatkozik a jelszó „a mi lazacunk a legjobb, mert sohasem vörösödik”. Így a cég felmentő ítéietef RSpott és elutasították a konkurrencia által követelt kártérítést.

21.

— És mindez hogyan végződött? — kérdeztem Henlót, amikor megszakította elbeszélését.

— A céget nem egy fél, hanem majdnem másfél évig vezettem. Nem tudtam korábban visszalépni, mert nem akartak engedni. Amikor a konszern már a saját lábán állt, megszöktem Alaszkából, vissza az Egyesült Államokba, ahol melegebb az éghajlat. Istenem! Mennyit sóvárogtam én ott, a Yukon folyó partján! Ha télen köpött az ember, hallatszott a csattanása. Mire a nyál leért a földre, jéggé fagyott. Nem sokat segített ott a bunda. Amikor jöttek a nagyobb hidegek, olyan ötven fokosak, a dolgozószobámba vitettem a heverőmet, és hetekig nem mozdultam ki. A hőséget jól bírom, de a hideghez sohasem tudtam hozzászokni.

— És a céggel az elszámolás?

— A vezetőség és a felügyelő bizottság tagjai nagyon becsületes és szolid emberek voltak. Csak kissé balkezesek és nem volt megfelelő tapasztalatuk egy olyan

nagy gyár vezetéséhez. Nagyon rendesen számoltak el velem. Visszatérítettek mindent, amit én fektettem be, saját jószántukból magas fizetést ítéltek meg, amíg ott dolgoztam, aztán a megállapodás szerint három évig fizették a magas tantiémet. Amikor elköszöntem tőlük, köszöntő levelet és magas prémiumot adtak, amit jótékonysági célra ajándékoztam Alaszkában.

— Nagyon szép gesztus volt a részedről.

— Sohasem törődtem a pénzzel. Inkább a megszerzése imponált nekem, mint a birtoklása. Amikor megkaptam azt a prémiumot, már elég gazdag voltam, hogy ilyen gesztust megengedhessek magamnak.

— Az az ötlet a reklámjelszóval — tulajdonképpen nem is ötlet, hanem egyszerűen tréfa —, komoly összeget hozhatott neked a konyhára.

— Nem panaszkodhatom. Ami a reklámot illeti, Amerikában a jó ötletet, vagy a jó tanácsot kőny- nycn pénzre válthatod. El sem tudod képzelni, milyen hatalom az amerikai reklám. Minden vállalatnál a reklámfőnök a legfontosabb személy a vezérigazgató után. Az óriási, az eszközökben nem válogató konkurrencia mellett a termelés könnyebb, mint az eladás megszervezése. Mivel a reklámra költött összeg adómentes, az ipar néhány ágazatában különféle kampányokra költenek: rádió-, televízióadásokra, pályázatokra stb.

(Folytatása következik.)

• Előkerül a rejtett máj, s minőségétől függ értékesíthetősége.