Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. február 11. vasárnap HETI VILÁGHÍRADÓ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Berlinben befejeződik a Béke-világtanács ülése — A szovjet -amerikai tudományos és műszaki együttműködési bizottság tanácskozása Moszkvában — A thaiföldi miniszterelnök Washingtonban. KEDD: Hét szocialista ország javaslata Genfben a nukleáris leszerelés előmozdítására — Andreotti tárgyalásai a kormányválság megoldásáról — Sorozatos kínai határprovokációk Vietnam ellen. SZERDA: Khomeini kinevezi ideiglenes kormányának miniszterelnökét, Bazargan személyében, — Iránban folytatódnak a tüntetések és összecsapások — Teng Hsziao-ping Tokióba érkezik. CSÜTÖRTÖK: Kambodzsában folytatódik a konszolidáció folyamata — Sassou Nguesso ezredes lesz a Kongói Népi Köztársaság új elnöke. PÉNTEK: Algéria újonnan választott államfője, Bendzsedid Sadli leteszi az esküt — Brezsnyev üzenete a pakisztáni elnökhöz a halálra ítélt Bhutto életének megmentése érdekében — Tito Damaszkusziam SZOMBAT: Ismét kiújultak a harcok Libanonban — Erősödik a nemzetközi követelés, hogy az NSZK-ban ne évülhessenek el a náci háborús bűnök. • A hét elején fejeződött be a Béke-vllágtanács rendkívüli ülése Berlinben, az NDK fővárosában. Képünkön: Romes Csandra, a BVT elnöke szólal tel. A hét három kérdése Különös világban élünk: miközben Olaszországban és Belgiumban egész héten át eredménytelenül tárgyaltak egy munkaképes kabinet megalakításáról — Iránban egyszerre két kormány is működik. Nemcsak a távozni kényszerült sah „politikai hattyúdalával” kinevezett Baktiár gyakorolja a miniszterelnöki funkciókat, de a Khomeini síita főpap által életrehívott ideiglenes kormány is, Bazargannal, az ismert olajszakemberrel a£ élen. A te- heráni táviratok ezért szívesen használják a kettős hatalom kifejezést a helyzet jellemzésére, s érzékeltetik, hogy a nagy erőpróba küszöbéhez érkeztünk. Mi jellemzi a legújabb iráni fejleményeket ? A két kormány léte mellett a hét legfontosabb új eleme a gyorsan változó iráni válságban, a hadsereg szemmel látható megoszlása. A milliós tömegtüntetésekkel szemben a sah utolsó kormányénak legfőbb támaszát a 413 ezer főnyi, kitűnően felszerelt és anyagilag kiváltságos körülmények között élő tisztikarral rendelkező hadsereg jelentette. Most mégis első ízben fordult elő, hogy a légierő tagjai csoportosan tüntettek Khomeini mellett, s az éleződő belső harcok során az úgynevezett „halhatatlanak”, a császári gárdisták megrohamoztak egy renitenskedő légibázist. Az ügynek külön érdekességet ad, hogy a kizárólag amerikai felszereléssel és amerikai kiképzőkkel működő légierő kapcsolódott legtöbb szállal Washingtonhoz, s éppen ennek köreiből indult ki a hadsereg ellenzéki szervezkedése. A hét során a hadsereg felelős vezetői, köztük a vezérkari főnök több ízben úgy nyilatkoztak, hogy a válságot a politikusoknak kell megoldaniuk. Mindez úgy tűnik, hogy lemondtak volna egy esetleges katonai puccs tervéről, amelynek veszélyét nem keveset hangoztatták Teheránban. Csakhogy a fegyveres erők kötelékén belül bekövetkezett összecsapások nyomán jogos a< kérdés: vajon a legmagasabb katonai vezetők, s a mögöttük álló külföldi körök (a Pentagon és a CIA) valóban visz- szavonulót fújtak, vagy a megfelelő pillanatot várják a közbelépésre, mialatt igyekeznek a tömegmozgalom éberségét elaltatni. De az sincs kizárva, hogy a mértéktartó nyilatkozatok még egy szilárd és érintetlen hadsereggel számoltak, de a fegyveres testületek erjedését látva most már a katonai vezetésnek is versenyt kell futnia az idővel. Egyelőre tehát változatlanul kockázatos minden előrejelzés Iránban: vajon sikerül-e — a külföldi beavatkozás kizárásával — békés úton megvalósítani a nemzeti követeléseket, vagy a politikai barométer a1 viharos idő, az államcsíny, sőt a polgárháborús állapot felé hajlik. De nem lehet teljesen kizárni egy kompromiszszom tető alá hozását sem, két kérdőjellel. Ki miben enged a másik félnek, s mennyire lehet igazán tartós egy ilyen megállapodás. Annyi biztos, hogy Iránnak még egy jó darabig bérelt helye lehet a világsajtó címoldalain, s a belső válság hírei mellett mind több szó esik az iráni olajszállításokról is. Hiszen az ország a világ negyedik olajtermelője, s mivel a vezető Szovjetunió és Egyesült Államok belső igényei közismertek, az olajexportálók között a második helyet foglalja el. Dél- Afrika Irántól szerzi be olajszükséglétének 90, Izrael 40, Hollandia 32, Japán 16 százalékát. Az amerikaiak szerény 10 százalékkal szerepelnek ebben az összehasonlításban, de Schlesinger energiaügyi miniszter szerint, az iráni olajbehozatal tartós kimaradása a benzinjegy bevezetését eredményezhetné az Egyesült Államokban. Nem szólva az újabb áremelkedésekről, s inflációt ösztönző hatásokról... Miről tárgyalt Teng Hsziao-ping Tokióban ? Még nem ültek el a kommentárok Teng washingtoni útjáról, s ezek természetesen korántsem egységesek. Az amerikai hidegháborús erők elégedettek, s máris benső barátaik közé sorolják a kínai vezetést. Azt a nem kevés kockázatot rejtő logikát követve hogy „az ellenségem ellensége — a barátom”. A józanabb amerikai körök a szovjet—amerikai kapcsolatok lényegbeli fontosságára, a SALT jelentőségére emlékeztetnek, s óvnak az egyoldalú kínai kártyától. Figyelemre méltó momentum Edward Kennedy határozott állásfoglalása a katonai enyhülés mellett, s Stevenson szenátor javaslata, hogy vizsgálják felül a Washington és Moszkva kereskedelmét gátló korábbi diszkriminációs kongresszusi határozatot. Washington felelősségére figyelmeztetnek a szovjet állásfoglalások is. Teng kirohanásait ugyanis előre be lehetett mérni, hiszen ebben látta az utazás célját. Tehát elsősorban a házigazdák magatartása lehetett perdöntő, s ebben a vonatkozásban több szovjet hírmagyarázó jogosan emlékeztet rá: Carter elnök nem egyszer túlment a kötelező protokollon és udvariasságon, amikor habozott elhatárolni magát a veszélyes kínai nézetektől. Ilyen értelemben hűvösebb szelek fogadták Tenget Tokióban, ahol hazafelé utaztában rövid megállót tett. Programjának nagy részét meghűlésére hivatkozva lemondta: nem tudni valódi vagy diplomáciai betegség volt az ok. ám tény, hogy a japán vezetés ezúttal igyekezett távolságot tartani a kínaiak által su- gallt „közös akciók” tekintetében. 9 Napok óta kettős kormányzat van Iránban. Képünkön: Khomeini vallási vezető (balra) és az általa kinevezett ellenzéki miniszterelnök, Mchdi Bazargan. 9 További sztrájkok fenyegetik az angol kormányt. Képünkön: a több tízezer embert foglalkoztató Leylanil autógyár birminghami üzemének dolgozói a munkabeszüntetés mellett szavaznak. (Fotó— AP—MTI—KS) (Peking a két ország szerződésére hivatkozva, szerette volna Japánt Vietnam-ellenes provokációkba bevonni.) A tokiói megálló így visszavetítve is figyelmeztető lehet Washington számára: legszorosabb szövetségesei is igyekeznek óvatosak lenni, amikor nem kevéssé problémás vendégek érkeznek Kínából. Mit jelent az új szocialista javaslat Genfben ? Ismét megélénkültek a leszerelési tárgyalások. Új haderőcsökkentési forduló nyílt Bécsben, igaz, az élénkülés itt egyelőre csupán formai: a Nyugat még mindig nem adott érdemi választ a tavaly júniusban előterjesztett szocialista indítványokra. Genfben folytatódtak a háromhatalmi megbeszélések a teljes atomcsend, vagyis mindenfajta nukleáris kísérlet megszüntetése érdekében. S lassan negyedik hetébe lépnek a genfi leszerelési bizottság tanácskozásai is. (Ezúttal változott az összetétel, Franciaország ismét bekapcsolódott a vitákba, negyven mínusz eggyen ülnek az asztal körül. A mínusz egy Kínát jelenti: Peking helyét tábla jelzi, 9 Szovjet—lengyel külügyminiszteri tárgyalások folytak Moszkvában. Képünkön: Gromiko (balra a második), Illetve Wojtaszek (vele szemben) vezette tárgyalóküldöttség. (Telefotó—TASZSZ—MTI—KS) 9 A pakisztáni Legfelsőbb Bíróság megerősítette a Zu Ifikar Ali Bhutto, volt kormányfőre tavaly kimondott halálos ítéletet. (Telefotó—UPI—MTI—KS) de a kínaiak továbbra is távol- maradásukkal, tüntetnek. Az ok, hogy nem akarnak leszerelést, viszont ha jelen vannak, s állandóan az enyhülés ellen ágálnak, nyilván elszigetelik magukat.) E genfi eszmecserék legfontosabb kérdése a tömegpusztító fegyverek, s ezen belül is elsősorban a nukleáris fegyverek korlátozása, illetve teljes eltiltása. Erre vonatkozólag terjesztett elő hét szocialista ország, köztük hazánk, átfogó tervet. Kezdeményezésük azt jelzi, hogy kettős megközelítésben próbálják előmozdítani a leszerelést: általános megoldást javasolnak, ugyanakkor lehetségesnek'tartják az egyes részkérdések külön-külpn napirendre tűzését is. Alighanem túlzott optimizmus lenne feltételezni, hogy egyetlen javaslat meghozza a teljes nukleáris leszerelést. De a leszerelési tárgyalások eddigi története is tanúsítja, hogy mindig ezek a szocialista kezdeményezések segítettek hozzá ahhoz, hogy kimozdulás történjék a holtpontról, s kölcsönösen elfogadható, gondosan kimunkált megállapodások szülessenek. Réti Ervin Kormányalakító tárgyalások Olaszországban Az olasz kereszténydemokraták vezetősége péntek esti tanácskozásán felhatalmazta Andreotti kijelölt miniszterelnököt arra, hogy folytassa konzultációit és igyekezzék megállapodni a pártok vezetőivel egy olyan kabinet létrehozásában, amelybe szocialista párti politikusokat is bevonnának. A vezetőség nem hatalmazta fel Andreottit olyain demokratikus egységkormány megalakítására, amelyikben a kommunistáknak is helyet biztosítanának. • Eenigno Zaccagnini keresztény- demokrata főtitkár a vezetőség tanácskozása után újságíróknak kijelentette: a kereszténydemokraták hajlandók „másképpen alakítani a kormányzás politikai egyensúlyát”, de továbbra is ragaszkodnak ajz OKP-hoz fűződő viszonyt illetően rögzített határhoz. (Ez azt jelenti, hogy elutasítják az OKP-val való kormány- szintű együttműködést.) Az MTI római tudósítója kommunista forrásból úgy értesült, hogy az OKP kitart követelése mellett, miszerint a kommunistáknak is helyet kellene biztosítani a kormányban. Az OKP továbbra sem fogad el felemás megoldást. Ha a többiek kirekesztik a kormánytöbbségből, számol- niok kell azzal, hogy ellenzékbe vonul. (MTI) Ma érkezik Moszkvába a francia külügyminiszter Ma érkezik Moszkvába hivatalos megbeszélésre Jean Francois- Poncet francia külügyminiszter. Az út fő célja az, hogy előkészítse Valéry Giscard d’Estaing elnök tavaszra esedékes látogatását. A miniszter áttekinti a szovjet kormány képviselőivel a két ország kapcsolatainak alakulását, és az időszerű nemzetközi kérdéseket is. Francois-Poncet látogatása része a rendszeres kétoldalú politikai konzultációknak, amelyekről még az 1966-ban megkötött szovjet-francia megállapodások intézkedtek. Legutóbb Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter folytatott ilyen megbeszéléseket a múlt év őszén Párizsban. (MTI) EGYFELŐL — MÁSFELŐL Hogyan lehet megvalósítani a „négy modernizálást” Kínában A Kínai Kommunista Párt központi lapjában közölt vezércikk arra a következtetésre jut, hogy további két-három esztendőre lesz szükség ahhoz, hogy gazdaságilag, politikailag és ideológiailag szilárd alapot teremtsenek Kínában a pártvezetés által meghirdetett „négy modernizáláshoz”. A vezércikk hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg az ország minden részében végre nem hajtják a meghurcolt, alaptalanul megvádolt és ártatlanul szenvedett emberek rehabilitását, az általános légkör nyomott marad és le- hététien mozgósítani a törhégekét „a négy modernizálás” lelkes valóra váltására. j A pártlap vezércikke azt is elismeri, hogy a tömegeket aligha lehet a „négy modernizálás” megvalósítására serkenteni az életszínvonal javítása nélkül. Áz életszínvonal kérdésében problémák tömkelegéről beszél, és mindjárt azt is leszögezi, hogy ezek rendezéséhez hosszú időre lesz szükség. Vagyis semmi kilátás nincs arra, hogy viszonylag rövid időn belül lényeges javulás következzék be a kínai lakosság életszínvonalában, amely az elmúlt két évtized radikális kísérletezései következtében nem javult, hanem romlott. Az immár országossá vált, demokratizmust követelő mozgalomra utal a pártlap vezércikke, amikor egyfelől elismeri, hogy a demokratizmusra és a törvényességre feltétlenül szükség van, másfelől viszont figyelmezteti a mozgalom résztvevőit, hogy „helyesen éljenek a demokratikus jogokkal, s ne essenek abba a hibába, hogy figyelmen kívül hagyják a centralizmus szükségességét”. Az olyan demokrácia,.amely nem ismeri el a centralizmust "és a fegyelmet, valójában anarchia. S elérkezett az ideje annak, hogy felszámolják Kínában az anarchiát. A vezetés feladata, hogy hatékonyan biztosítsa a tömegek demokratikus jogainak érvényesülését és egyszersmind úgy irányítsa a tömegeket, hogy azok helyesen éljenek demokratikus jogaikkal — mutat rá vezércikkében a Zsenmin Zsipao. (MTI) KÖVEZÉS, KORBÁCSOLÁS A pakisztáni törvénykezés visszatér a Koránhoz Ziaul Hak tábornok pakisztáni államfő szombati rádió- és televíziós beszédében bejelentette, hogy a legfőbb törvény Pakisztánban ezentúl a Korán és az ehhez csatolt ortodox-mohamedán szent könyv, a Szunna lesz. A tábornak azt fejtegette, hogy a mohamedán törvénykezés bevezetésével „Pakisztán néptöme- gei a legteljesebb mértékben egyetértenek”. A mohamedán vallás rendelkezéseit fokozatosan ültetik át a törvényhozásba, helyettesítve ezzel az angol mintára megvalósított jogi gyakorlatot — mondotta az államfő. Ugyanakkor kijelentette, hogy a házasságtörésre, a lopásra, a hamis tanúzásra és az alkoholfogyasztásra már szombattól fogva a Korán törvényed szerint szabják ki a büntetést., Eszerint a házasságtörő személyeket nyilvánosan halálra kövezik. Nyolcvan korbácsütést kaphat, aki a pohár fenekére néz, vagy hamis tanúvallomást tesz. Hamarosan életbe lép a Korán adórendszere is. Pakisztán törvénykezési gyakorlatának megváltoztatásakor — mint az AFP francia hírügynökség megjegyzi — a szaúd-arábiai jogi gyakorlat szolgált alapul. (AFP) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT 9 Koszigin Indiába látogat Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, március első felében az indiai kormány meghívására hivatalos, baráti látogatásra Indiába utazik. (TASZSZ) • Elhunyt Nyikolaj Tyihonov Elhunyt Nyikolaj Tyihonov, a kiváló szovjet költő, író, a szovjet közélet kimagasló alakja. Nyolcvanhárom éves volt. A halálról kiadott gyászjelentése, amelyet a szovjet párt- és állami vezetője, köztük Leonyid Brezsnyev — valamjnt a szovjet irodalom és költészet nagyjai, neves közéleti személyiségek, a békemozgalom vezető személyiségei írtak alá, a szovjet kultúra súlyos veszteségének nevezi Nyikolaj Tyihonov halálát. Íróként, s állampolgárként egyaránt a forradalom szülötte volt, az új társadalom megvalósításáért vívott harc első vonalában harcolt. Kimagasló tevékenységéért nemzetközi Lenin-békedíjat, a Békevilágtanács Joliot-Curie aranyérmét és Kulturális-díját is megkapta. Kimagasló irodalmi tevékenységét, a szovjet népek irodalmának megismertetésében végzett szerepét, ugyancsak számos magas kitüntetéssel, irodalmi díjjal ismerték el. Megkapta a Szocialista Munka Hőse címet, a Lenin- és az Állami-díjat, számos köztársaság irodalmi díját, kitüntető címét. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Béke és Barátság Érdemrendet adományozta neki költői és közéleti munkássága, a szovjet—magyar barátság, a két nép kulturális kapcsolatai érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként. (MTI)
