Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. február 25. Tovább szélesedik aVietnam melletti szolidaritás (Folytatás az 1. oldalról.) Hoang Lien Son tartomány és Lao Cai nevű körzetében külföldi tu- dósjtók nagyobb csoportja pénteken személyesen győződött meg a kínai támadás pusztító következményeiről. A vietnami sajtó beszámolója szerint a kínai behatolók mind gyakrabban választják támadásuk célpontjául a polgári lakosságot, termelőüzemeket, gazdasági létesítményeket. Az agresszió kezdete óta a kínai nehéztüzérség támadja Quang Ninh tartomány gazdag széntelepeit, illetve a Hoang Lien Son tartománybeli Lao Cai hőerőművet, és a környékén levő apatitbányákat. A károk pontos mértéke egyelőre nem ismeretes, annyi azonban máris bizonyosra vehető, hogy a nagyon is tudatos kínai támadások kedvezőtlenül befolyásolják majd Vietnam idei exporttervét, amely nem kis mértékben a fenti nyersanyagok kitermelésén nyugszik, Hanoi gazdasági szakértők véleménye szerint a kínai agresszió egyik célja a hat északi határtartomány gazdasági életének szétzilálása, a közbiztonság megzavarása, és az itt élő nemzetiségek fellázít'ása. A vietnami fegyveres erők pénteken ellentámadásba lendültek Lang Son, Cao Bang és Ha Giang tartományi városok körzetében — jelentette az Akahata című japán lap hanoi tudósítója szombaton. A legsúlyosabb harcok a kínai behatolók ellen. Cao Bang és Ha Tuyen észak-vietnami tartományokban folynak — közölte hanoi mérvadó forrásokra hivatkozó tudósító, egyben cáfolva azokat a japán sajtóban korábban megjelent értesüléseket, hogy a kínaiak elfoglalták Lang Son, Cao Bang és Ha Giang tartományi székhelyeket. Washingtoni forrásokból származó hírek szerint a vietnami csapatok pénteken sikeres ellen- támadásban visszafoglalták Lao Cai tartományi székvárost. A kínai pártvezetés által elrendelt véleménynyilvánítási tilalom ellenére — mint már jelentettük — Kína Vietnam ellen indított agresszióját elítélő faliújság jelent meg a pekingi „demokratikus falon”. A hamarosan eltávolított faliújság szerzője, egy kormányszerv dolgozója, megfigyelők szerint sok-sok kínai véleményének adott hangot, amikor a következőkre mutatott rá: Kínának nem volt joga ahhoz, hogy katonai inváziót hajtson végre a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. (Kína, amikor végrehajtotta akcióját, megsértette Vietnam területi integritását és szuverenitását, a nemzetközi jogot és saját eddig vallott elveit is. Ez az invázió semmi jót nem eredményezhet Kína részére. A fegyveres beavatkozást az sem indokolhatja, hogy Vietnam úgymond provokációkat követett el a határon Kína ellen. Kínának nincs joga ahhoz, hogy bármilyen ürüggyel behatoljon Vietnamba, megsértse annak szuverenitását és úgynevezett büntető akciót hajtson végre Vietnam ellen. Ennek az akciónak a következményeként a külvilág agresz- szornak fogja nyilvánítani Kínát. A vietnami nép pedig soha nem fogja megbocsátani az ellene végrehajtott inváziót. A kínai vezetők, amikor elhatározták az inváziót, nem kérték ki a kínai lakosság véleményét és a lakosságot csak a támadás megindítása után tájékoztatták. Követelnünk kell tehát, hogy a jövőben bármilyen katonai akció megindításáról csak a kínai országos népi gyűlés állandó bizottsága dönthessen. Követeljük továbbá, hogy a kínai fegyveres erők azonnal szüntessék be akciójukat Vietnamban és a kínai csapatokat azonnal és feltételek nélkül vonják vissza Vietnam területéről — mutat rá egyebek között a faliújság szerzője. Nem távolították el ugyanakkor a pekingi „demokratikus falról” azt a pár nappal ezelőtt kifüggesztett nagybetűs faliújságot, amely arra hívja fel a pekingi vezetést, hogy Tajvannal szövetkezve vegye fel a harcot Vietnam és a Szovjetunió ellen. Kovács Bélának, az OBT főtitkárának nyilatkozata Az elmúlt napokban tovább szélesedett és még forróbbá vált a vietnami nép melletti magyarországi szolidaritás — mondotta az MTI munkatársának adott nyilatkozatában Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára. — A magyar társadalom legkülönbözőbb rétegei röpgyűlések ezrein, nagygyűléseken juttatták és juttatják kifejezésre népünk mélységes felháborodását a kínai vezetők világbékét veszélyeztető, agresszív politikájával szemben. Az Országos Béke- tanács titkárságához érkező táviratok, levelek, telefonüzenetek támogatják a vietnami nép hősi honvédő harcát, s naponta emberek százai ajánlják fel önkéntes anyagi segítségüket. Elítélték és elítélik a kínai kalandor nagyhatalmi politikát az ENSZ alapokmányának lábbal tiprását a gyárak, üzemek szocialista brigádjai, a termelő- és az ipari szövetkezetek tagjai. Táviratokban követelik a háború azonnali beszüntetését, a kínai csapatok visszavonását a kórházak orvosai és egészségügyi dolgozói. A magyar kormány nyilatkozatához felsorakozott számos tudományos intézet, szociális otthon, iskola, dolgozó és tanuló kollektívája is, és egész népünk nevében követelik, hogy Kína feltétel nélkül és végérvényesen szüntessen meg mindenfajta agressziót a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen! A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége az Országos Béketanács katolikus papi bizottsága, az Izraeliták Országos Képviseletének elnöksége az Országos Béketanácshoz küldött nyilatkozatában szolidaritásáról biztosította Vietnam népét és kormányát. — Az Országos Béketanács, a magyár béke- mozgalom maga mögött érzi egész társadalmunk szolidaritását Vietnam melletti egyetértését a kínai agresszió elítéléséban. A világ valamennyi részén a nemzeti békemozgalmak — a Béke-világtanács felhívására — hasonló összefogásról, a nemzetközi közvélemény egyértelmű állásfoglalásáról számolhattak be, s meggyőződésünk, hogy ez a szolidaritás a kínai csapatok visszavonását és a Vietnami Szocialista Köztársaság békés építőmunkájának biztosítását hozza magával — mondotta befejezésül Kovács Béla. * Világszerte is egyre szélesebb méreteket ölt az a kampány, amelynek résztvevői elítélik a VSZK ellen elkövetett kínai agressziót és támogatják a hős vietnami népet. A Szakszervezeti Világszövetség sürgős intézkedéseket határozott el a nemzetközi szolidaritási kampány fokozására: nagy példányszámban nyomtatnak plakátokat „El a kezekkel Vietnamtól!” szöveggel és hetenként kétszer külön sajtókiadványban foglalják össze a szolidaritási hadjárat eseményeit. Pastorino, az SZVSZ főtitkára táviratban fordult II. János Pál pápához, melyben támogatását kéri a mozgalomhoz. HETI VILÁGHÍR ADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Hazánk kormánya nyilatkozatban ítéli el a kínai támadást és nyilvánítja szolidaritását Vietnam önvédelmi harcával. — A csehszlovák külügyminiszter moszkvai megbeszélései. — Választások Bangladesben. KEDD: Olaszországban Andreotti visszalép a körmáiíyalákítási tár-'18 ■ gyalásoktól, a köztársaságpárti La Maifa kap megbízást. — Erich Honecker Angola után Zamtííábáfl íöfytatjá áfrikái kör- J útját. SZERDA: 'Újabb kísérlet az egyiptomi—izraeli különbékére: megkezdődik Camp David II., Dajan Khalil és Vance részvételével. — Carter felemás kijelentései a készülő SALT—2. megállapodásról. CSÜTÖRTÖK: Giscard—Schmidt csúcstalálkozó Párizsban. — Erősödő sztrájkmozgalom és terrorista akciók a spanyol választási kampány finisében. PÉNTEK: Fedajin nagygyűlés Teheránban, feszültség jelei az iráni Kurdisztánban — 'Üjabb kínai csapatmozdulatok a vietnami határkörzetekben. — Az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács ösz- szehívását indítványozza. SZOMBAT: Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa az Ugandái—tanzániai konfliktussal foglalkozik Nairobiban. — Az amerikai pénzügyminiszter pekingi utazása. A hét nagy kérdése • „A kínai hadsereg szombaton a vietnami—kínai határ teljes hosszában, nagy erejű tüzérségi és légi támogatással, támadást indított a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen”, Lang Son tartomány lakói megdöbbenten hallgatják az első híreket. Rövid idő múlva ezt* a tartományt támadták a legbrutáli- sabban a betolakodó kínai egységek. Olaszországban és Belgiumban változatlanul szilárd kormányt keresnek; Iránban új és új törésvonalak jelentkeznek egy bonyolult konszolidációs folyamatban; a második különbéke nekifutással próbálkoznak Camp Davidben; Carter kétszer is hosszabb magyarázkodásra kényszerült a sajtó képviselői előtt; csehszlovák— lengyel, NDK—angolai és francia—nyugatnémet csúcstalálkozó zajlott; Spanyolorszában készülnek a csütörtöki választásokra. Eseményekben igazán nem volt hiány, ezúttal mégis — rendhagyó módon — a hét egyetlen kérdésére keressük a választ. Mi történik földünk ma kétségkívül legforróbb pontján, Vietnam kínai agresszióval sújtott északi körzeteiben? Több mint egy hete érkeznek a különben viszonylag szűkszavú hadijelentések a harcok térségéből. Az ismert tények arra vallanak, hogy Kína egyre nagyobb erők bevetésével próbál valamiféle eredményt elérni. Három támadó ékben, harminchat fontosabb ponton igyekeznek előrenyomulni, fokozták a légi tevékenységet, s nagyszámú diver- zánst (Vietnamból korábban menekült, kínai számazású hoákat) vetnek be. Az erős vietnami ellenállás azonban megakadályozta a tervezett gyors lerohanást. Sőt, a támadókat több helyen visszavetették a határon túlra. A kínai csapatok általában 10—15 kilométer mélységre tudtak behatolni, egyedül Lao Kay tartományban jutottak mintegy harminc kilométernyire a határtól. A veszteségek ugyanakkor súlyosak, mintegy tizenötezer kínait tettek harcképtelenné — áldozatok vannak természetesen a vietnami oldalon is, a fegyveres erők, s különösképpen a polgári lakosság soraiban. Pekingben először arról beszéltek, hogy korlátozott, úgymond megtorló akciót hajtanak végre, kambodzsai csatlósrendszerük, a Pol Pot-rezsim összeroppanásának megbosszulására. Felháborító és cinikus érv volt, s végképp lerántotta a leplet a kínai vezetésről, amely reggeltől estig a hege- monizmus ellen csatázik, miközben maga adja annak iskolapéldáját. Hiszen mi más, mint nyílt he- gemonizmus a szomszéd országok állandó fenyegetése, a zsarolás és a nyomás eszközeinek alkalmazása, megalapozatlan területi igények támasztása, s végül a nyílt katonai támadás. Peking természetesen nem tett le a ködösítésről sem. Az Űj Kína hétközi, egy-két mondatos hadijelentései úgy fogalmazódtak, hogy a kínai csapatok Kuangszi és Jü- nan tartományban vívják ütközeteiket. Tehát úgy tálalták az ügyet a kínai lőozvéleméhynek, mintha Kína területén harcolnának, vagy könnyen lehet, hogy a megszállt határmenti sávokat már a két tartományhoz csatolták. (Ilyen körülmények között természetesen figyelmet érdemelt a hír, hogy a Tienanmen téren elhelyeztek egy olyan tacepaót, amelynek szerzője bírálta a kínai beavatkozást.) De a kínai külügyminisztériumban elhangzott volna egy bejelentés a csapatok visszavonásáról is, csakhogy rövidesen mindent cáfoltak. A bizonytalanságnak ezeket a pekingi jeleit a külföldi megfigyelők részben a tieves vietnami ellenállásnak tudják be (s Hanoi nem vetette be még fő erőit, hiszen amennyire csak lehet, igyekszik korlátozni a háborút); egyes nyugati források említést tesznek a kínai vezetés lehetséges belső vitáiról; s különös súllyal esik latba a nemzetközi visszhang. Ez pedig egyértelműen elítéli a kínai agressziót, politikailag elszigetelve egy „politikai háború” kirobbantóját. Kína mellett nyíltan egyetlen kormány állt ki, egy olyan kabinet, amely csak nevében és vágyaiban létezik: a megbukott Pol Pot-vezetés. A szocialista országok, a fejlődő világ számos állama., nyugati pártok és szervezetek álltak ki Vietnam védelmében, cselekvő szolidaritásukat hangoztatva. Nem pártolhatták a kínai lépéseket a NATO- hatalmak sem, viszont tanúi vagyunk egy olyan irányzatnak, amely el akarja mosni az igazi felelősséget. Eszerint a kambodzsai felkelésnek nyújtott vietnami segítség és a Vietnamba történt kínai behatolás között valamiféle egyenlőségjel tehető. Idevágnak azok az értesülések is, hogy Carter a Teng-látogatás során már tudomást szerezhetett a kínaiak konkrét elképzeléseiről, s a tény, hogy az amerikai pénzügyminiszter pekingi útját nem mondták le a harci cselekmények közepette sem. Nyilván hasonló törekvések vezették Washingtont a Biztonsági Tanács vitájának sürgetésében is. A kínai agresszió „feloldása” a délkelet-ázsiai helyzet megtárgyalásában, arra vonatkozó kísérletnek látszik, hogy eltekintsenek az igazi probléma megfelelő keretek között történő megvitatásától. A napról napra változó helyzetben nehéz minden előrejelzés. (Annál inkább, mert a józan logika általában szemben áll a kalandorok logikájával.) A kínai agresszió máris igen veszélyes elemekkel terhelte a pemzetközi viszonyokat, megnövelte a feszültséget a Távol-Keleten. Egyúttal Peking nehéz feltételek közé manőverezte magát. Ha végül is végrehajtja a kényszerű visszavonulást, csak aláhúzza kudarcát. Ha folytatja a harcot a korlátozott határáávban (egyes nyugati megfigyelők lehetségesnek tartják a kínai csapatok „beásását”), a megszállással és területszerzéssel még inkább maga ellen fordítja a világ haragját. Ha a legnagyobb kockázattal járó utat választja, s kiterjeszti a fegyveres összecsapásokat Vietnam belsejére, vagy akár Laosz területére, akkor szembetalálja magát az ellenállás minden eszközével, s lépésének minden, nemzetközi következményével. Vietnam nehéz próbát áll ki napjainkban. Miután hősies önvédelmi-felszabadító harcot vívott a francia gyarmatosítókkal, a japán hódítókkal, újra a francia expedíciós csapatokkal, majd az amerikai imperialistákkal — most a kínai agresszióval kell szembe- szállnia. De ahogyan a behatolók minden esetber^ vereséget szenvedtek, nem var más sors az újabb agresszorokra sem. Vietnam képes megvédeni önmagát, s maga mellett tudhatja harcostársait, barátait. Ez ad magabiztosságot Vietnam népének — a helyszíni tudósítások nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a harcok térségétől 200 kilométernyire fekvő fővárosban, Hanoiban nyoma sincs a pániknak —, jóllehet az ország öt északi tartományában tart a háborúi Hadijelentéseket olvasunk, kis vietnami helységek nevét tanuljuk, s élő a szolidaritás jelszavaj veled vagyunk Vietnam! Réti Ervin 0 Már a kínai határprovokációk idején sokan elmenekültek Lang Son tartomány azonos nevű székhelyéről. A képen: ez a fiatalember, hátán személyes holmijával elindult az ország belseje felé. 0 Egész héten változatlan hevességgel folyt a harc a támadó kínai csapatok ellen Vietnam északi részén. A vietnami hírügynökség képe a Lang Son tartományban folyó küzdelmet mutatja. Összeült a Biztonsági Tanács
