Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-23 / 45. szám

1979. február 23. • PETŐFI NÉPE • S AZ ISKOLAÜGY KALOCSÁN Tanulni és tanítani Nemrég városi tanácsülésen ér­tékelték Kalocsa közoktatás-poli­tikai tervének eddigi végrehajtá­sát, és kijelölték a további ten­nivalókat. Az olvasót nyilván nem hozza lázba a tanácskozás híre, de mindenkit közelről és szenvedélyesen érint, hogy agye­rekét felveszik-e az óvodába, mi­lyen az iskola, ahová jár, kik ta­nítják és mire? Vagyis, a tanács jelentése közérdekű. • Közoktatás-politikánk tovább­fejlesztését az 1972. júniusi ülé­sén határozta el az MSZMP Köz­ponti Bizottsága. Ennek alapján dolgozták ki Kalocsa közokta­tás-politikai feladatainak intézke­dési tervét. A végrehajtást több­ször is ellenőrizték a város párt-, és tanácsi vezetői, akik lehető­ségeikhez mérten messzemenően támogatták is az oktatás kedve­zőbb körülményeinek megterem­tését. Törekvésük eredménye a mos­tani felmérés adataiból is tükrö­ződik. Amíg 1972-ben 8 tanácsi óvoda működött, 540 hellyel, ta­valy szeptemberben már 11 óvo­dában csaknem ezer gyereket tudtak elhelyezni. Nem kellett elutasítani egyetlen jelentkezőt sem. Az óvodák felszerelése, be­rendezése kifogástalan. Országo­san egyedülálló, hogy valameny- nyi óvónő szakképzett. A követ­kező években folytatják az óvo­dák bővítését, illetve korszerűsí­tését, és keresik egy cigányóvoda létesítésének a lehetőségeit. Az oktatáspolitikai határozat megjelenése óta évről évre gyara­podott az általános iskolák esz­köz- és anyagellátottsága. A tan­teremfejlesztés azonban messze elmaradt az igényektől. Hét éve 1740 általános iskolai tanulóra jutott 58 tanterem, ma megköze­lítőleg 2000 gyereket kell 60 te­remben elhelyezni. Mivel a ta­nulói létszám várhatóan tovább növekszik, a tantermek számát is gyarapítani kell a következő években. Sikerült megszüntetni a neve­lők vándorlását; a mozgás itt a legkisebb a megyében. A tantes­tület állandósága a tanulmányi eredményekre is kedvezően hat, bár a korszerűbb oktatási mód­szerek alkalmazása még nem tö­kéletes. Nehéz átállni a hagyomá­nyos formákról az újra. Ügy fog­lalkozni a tanulókkal, hogy ne csak lexikális ismeretekkel töm­jék tele a fejüket, hanem a ké­pességeiket is fejlesszék. Szakfelügyelői felmérések bi­zonyítják, hogy az első osztályo­sok 80—85 százalékos olvasási készsége fokozatosan romlik, és a nyolcadik osztály végéig komoly visszaesés tapasztalható. Hasonló a helyzet a helyesírási és a be­szédkészség alakulásában és sok baj van a számtannal is. Az „egy üzem, egy iskola” mozgalom főleg anyagiakban ka­matozott: a város üzemei több millió forint 'társadalmi segít­ségben részesítették az iskolákat. Külön dicséretet érdemelnek a Műanyag- és Gumifeldolgozó, a BUDAMOBIL Jármű Szövetke­zet és a Sütőipari Vállalat szo­cialista brigádjai. A továbbiak­ban erősíteni kellene a kapcsola­tok tartalmi részét, olyan szak­mai és szervezeti együttműködés kiépítését, ami kedvezően hatna a fiatalok pályaválasztására. Ha­sonló céllal kell szorosabbra fűz­ni az iskolák kapcsolatát a vá­roskörnyéki községekkel, szövet­kezetekkel is. . * Kalocsán két szakmunkáskép­ző intézet, egy mezőgazdasági és egy egészségügyi szakközépiskola, valamint egy gimnázium közül Választhatnak a továbbtanulók. Az I. István Gimnáziumban óvó­női szakközépiskolai osztályt is létesítettek, átmeneti jelleggel. Amíg az általános iskolások száma évente növekszik, az Ipari Szakmunkásképző Intézetbe je­lentkezőké csökken. Az 1972/73-afs tanévben még 622 tanulót, az idei tanévben már csak 400-at oktat­nak, 10 különböző szakmában. A feltűnő létszámfogyatkozás egyik oka, hogy az üzemek, vállalatok elhanyagolták a pályára irányító propagandát, a másik a kollégium hiánya. A Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakmunkásképző Iskolá- bah minden évben többen jelent­keznek, mint amennyit felvehet­nek, ezzel nincs gond. Ami mind­két iskolatípusnál megnehezíti az előfebrelépést, a gyenge tanulmá­nyi színvonal. Az oktatás tárgyi feltételei jók, jövőre elkészül az új tornacsarnok, a tervek között egy szakmunkásképző-iskolai diákotthon, valamint 6 új tante­rem építése is helyet kapott. A Dózsa György Mezőgazdasági Szakközépiskolában évenként 350 fiatal tanul. Az intézmény tar­talmi munkáját a megyei tanács művelődési osztálya is megvizs­gálta és jónak értékelte azzal a megjegyzéssel, hogy a tanulmá­nyi színvonal javításra szorul. A jövőben arra kell törekedni, hogy az iskola fejleszteni tudja a ta­nulók képességét, fokozza társa­dalmi elismertségét. A városi tanács kórházával ki­épített komoly kapcsolatok gyü­mölcsöznek a Kossuth Zsuzsan­na Egészségügyi Szakközépiskola eredményeiben. Évente 250 tanu­lót oktatnak és felkészültségüket jelzi, hogy a főiskolai és egye­temi felvételi vizsgákon is jól sze­repelnek az iskola növendékei.' A város legnagyobb, országo­san is elismert középfokú intéz­ménye, az I. István Gimnázium. Az óvónői szakközépiskolai osz­tállyal együtt összesen 600 diák •végzi itt a tanulmányait. Jelen­leg zavaró körülmény, hogy az egyik épületszárny életveszélyes- -sé vált. Felújításáról már intéz­kedtek. Sok még a tennivaló Kalocsán, a megtett út mégis jelzi, hogy a közoktatáspolitikai határozat fo­kozatos végrehajtása, ha nem is zökkenők nélkül, de megnyug­tatóan viszi előbbre az oktatás ügyét. Megteremtődtek, vagy te­remtődnek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a város és a környék gyerekeinek zavar­talan testi és szellemi fejlődését, az óvodától az érettségiig. A vá­ros vezetői magukénak érzik a határozat végrehajtását, amihez természetesen szükség van az üzemek, vállalatok támogatására és a szülők megértő közreműkö­désére is. Vadas Zsuzsa • A kecskeméti győztes irodalmi színpad rokonszenves ; kellemes külsejű szereplői Móricz Pillangóját jelenítik meg. Szakmunkásjelöltek színpadon A háttérből előtör a zene a népes nézőtér­re, s a tágas színpadra. Vál­tozik a fény­erősség, s pi­ros, fehér, zöld, kék stb. szí­nekre váltanak át a lámpák. Változik a színpadkép is; olykor ugyan­csak gyorsan. Közben a sze­replők mozdu­latlanul állnak, vagy helyet változtatnak és közben beszél­nek is. Időn­ként teljes át­éléssel, szépen. Mesejáték, pódiumműsor, oratórium, ver­ses összeállítás: változatos a műfaji összeté­tel. Épp úgy, mint a műsor­választás. Leendő szak­munkások sze­repelnek Kecs­keméten, akik három megyé­ből érkeztek, hogy verseng­jenek egy terü­leti kulturális szemlén, a legjobbaknak kijáró elismerésekért, jutalmakért. Versmondók, énekesek, kórus­ban beszélők, citerások és nép­• Rázendítenek a kiskőrösi citerások. táncosok szereztek igazi örömet a lelkes, hálás közönségnek 1979 februárjában, Kecskeméten. V. M. • A makói fiatalok csoportjának szólistája vidámságot hoz, a Lúdas Matyi címszereplőjének alakításával. (Straszer András felvételei) XwX’X'XwX'X’X'X'XvX'X'X^X'X-xxvXvXvX-: KÍÍ'X'ÍX'XÍÍWXÍÍÍií ¥í^:*fti>x*íí:¥í:WA Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY 4 r (35.) — És volt nálad annyi pénz? — Nézd, Európában mindig kell az embernél lenni néhány dollár­nak, apró kiadásra, mert itt csek­kel nem lehet fizetni. És most éppen jól jött. — Különösen annak a paraszt­nak. — Neki is, nekem is. Ha nincs nálam annyi pénz, elszalasztom ezt a kitűnő alkalmat. Felálltam, még egyszer meg­néztem a képet. Valamit nem értettem. Andrea del Sarto Mi­chelangelo és Raffaelo tanítvá­nya volt. Hogy lehetséges az, hogy a mesterek nem szignálták képeiket, a tanítványa pedig alá­írta, s az máig is olvasható? — Nos? — kérdezte vidáman Henio. — Nagyszerű alkotás, ml? Levettem a szemüvegemet, hogy még közelebbről megtekint­sem az aláírást. FUstszagot érez­tem. Mintha füstölőből akasztot­ták volna le. — Hol'tartottad ezt a képet? — Irhába csomagolva, a cso­magtartóban, Szczecinben bepa­koltam a bőröndömbe, és azóta nem vettem elő. Miért kérdezed? — Füstszagú. Olyan érzésem van, hogy ez a kép füstölőben volt. — Ez rendben is van, hiszen a berlini múzeum az ostrom alatt leégett. Volt ott ép elég füst. Ez a logikus magyarázat ne­kem nem felelt meg. Tizennyolc év telt el azóta, és a füst még mindig érződne? Hihetetlen. Hir­telen egy ötlet jutott eszembe. Az ajtó felé indultam. — Balra a negyedik ajtó a WC — nevetett Henio. Biztosan a • füsttől... Nem fedtem fel a tévedését, nem szólta|m. Lementem a szál­loda fodrászához, és egy üveg acetont vettem és kértem egy darab vattát is. — Nos, rendben? — kérdezte nevetve barátom, amikor vissza­mentem. — Köszönöm, rendben. Elővettem az üveget és a vat­tát. Megnedvesítettem az aceton- nal és óvatosan a festményhez érintettem. A felső festék lejött, s alatta megjelent a világosvörö­ses szín. Henio kétségbeesetten nézte, hogy mit csinálok, de már nem törődtem vele. Már a kép felületét dörzsöltem, még gyor­sabban jött le a festék, mint a vászon széléről. Kirajzolódott egy furcsa alak. — Mit csinálsz? — kérdezte kiáltva Henio. — Tönkreteszed a képet! — Ellenkezőleg — válaszoltam. — Andrea del Sarto Raffaelo tanítványa volt, biztosan a mes­ter által festett vászonra festette művét. Sokkal nagyobb lesz a kép értéke, ha maga Raffaelo festet­te. Az acetonnal áztatott vattával bedörzsöltem a képet, és percek alatt nyomtalanul eltűnt Andrea del Sarto festménye. Egy giccs- fcstő „művét” tartottam a ke­zemben. — Mi ez? — kérdezte Henio kétségbeesve. — Híres „mű”, rengeteg válto­zata ismert. Szarvas, háttérben a vörös, lemenő nap. Kétlem, hogy Amerikában a műgyűjtők vere­kedni fognak ezért a képért. Vi­szont megnyugtatlak, nem lesz problémád a kép kivitelével! Henio egy pillanatra megállt, mint egy sóbálvány, Olyan osto­ba arcot vágott, hogy sajnáltam, hogy nem örökítettem meg. Le­tettem a képet, aztán Henióhoz fordultam, aki még mindig bé­nult volt. — Végre tudom, hogy a ked­ves donnádnak miért volt köny- nyes a szeme, amikor elbúcsúz­tatok. — Miért? — nyögte ki végre a barátom. — Egyszerűen egy bizonyos amerikai milliomos ostobaságán siránkozott. — Nem értem. — Mindjárt eszedbe juttatom. Egyszer, amikor beszélgettünk, és amikor megkérdeztem, hogyan kerestél olyan tekintélyes össze­get, azt válaszoltad, hogy „az emberi fösvénységen és telhetet- lenségen. Azon, hogy a gazdag ember még gazdagabb akar lenni, és nem szalaszt el semmiféle al­kalmat, hogy a nálánál szegé­nyebbet kifossza a maradék va­gyonából.” Lehet, hogy nem pon­tosan idéztem aranymondásodat, de az biztos, hogy hűségesen visszaadtam értelmét. És mondd csak, mi mást akartál te tenni azzal a paraszttal, akihez oly „furcsa véletlen” folytán veze­tett el a Képzőművészeti Főisko­la hallgatója? Valid be, hogy rendkívül tehetséges tanítványra találtál benne. Még a tanítómes­terét is jégre vitte. Az én kedves barátom, az ügyes, és egyben gazdag ameri­kai egy pillanatig úgy nézett rám pislogó szemével, mint aki szeretne megérteni valamit. Vég­re elszálltak a felhők a homlo­káról, szája szögletébe lopakodott a mosoly. Aztán hirtelen hango­san felnevetett. Henio a fotelbe vágta magát és sokáig, hangosan nevetett. Aztán erőt vett magán, felállt, teletöltötte a poharainkat. Még mindig nevetve koccintot­tunk, aztán egy hajtásra megitta a konyakot, és azt mondta: — Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország! Milyen cso­dálatos asszonyai vannak! — VÉGE. — • •>>>>>>>>>>>X"X*x-X":*x*:*x>x<:*x*x*x*x*x*5*x*x*x*x*X'X,x*x*i,k<v.v.%v.v.v.v.v;*^x*í? Tudósítóink jelentik Óriási izgalommal zajlottak az elmúlt napok eseményei Páhin, írják a csapat tudósítói, Balázs Kati, Szabó Gabi és Wuhlmann Tünde, hiszen meglátogatta őket To Tuong, a viétnami nagykövet­ség másodtitkára. A pajtások napokig készültek erre az eseményre, új műsort ál­lítottak össze az énekkar, a tánccsoport, a tisztségviselők és a csapat tagjai egyaránt. A gár­disták a napló- és rajfalak fe­lelősei mind-mind kivették ré­szüket a felkészülésből. A vendég először a csapat ve­zetőivel és a pedagógusokkal ta­lálkozott, majd az úttörőtanács tagjai kaptak arra lehetőséget, hogy tolmács segítségével a vi­etnami társaik életéről tudjanak meg egyet-mást. A rövid, de minden lényegeset érintő vála­szok nyomán a Páhiban élő paj­tások szívükbe fogadták a hős vietnami pionírokat. Nagyszerű eseményről szól Pádár Andrea nyárlőrinci csa­pattitkár levele: úttörőszobát kaptak! Az évek óta várt, re­mélt szobát a járási úttörőel­nökség és a községi tanács se­gítségével hozták létre, a be­rendezés munkájában pedig részt vett a csapat minden vezetője és tagja. A kétszázötven kisdo­bost és úttörőt számláló csapat tagsága úgy döntött, hogy em­lékezetesen avatják fel a szá­mukra olyan fontos úttörőszo­bát: vetélkedőt rendeznek! A rajvetélkedőkről négytagú cso­portok jutottak tovább, s részt vehettek a „nagy” vetélkedőn. Számot adtak történelmi, mun­kásmozgalmi, földrajzi tudásuk­ról — és amíg a bíráló bizottság tagjai értékelték válaszaikat, ügyességi feladatokat hajtottak végre. A szülői munkaközösség tagjai erre az alkalomra sütemé­nyeket készítettek, a vetélkedő során megéhezetteknek. A cso­portok között holtverseny alakult ki —, végül a résztvevők jutal­mát az úttörőszobában helyezték el a nyertesek: játsszon, szóra­kozzon vele a csapat minden tagja! * A kecskeméti Tóth László út- törőcsaipattól (hunyadivárosi is­kola) Puskás Béla küldött be­számolót. Levelében nagyszerűen sikerült KRESZ-vetélkedőről írt. A csapatot ugyanis a megyei rendőrkapitányság egyik párt- alapszarvezete patronálja, tanít­ja a hunyadivárosi úttörőket a közlekedési szabályokra. A vetélkedőn a résztvevők tesztlapokat tölthettek ki, olyant, amit a segédmotor-vezetők, és amit a kerékpározók oktatásánál használnak. Az első helyet Fekete György, a másodikat Kovács Ferenc, a harmadikat Szabó Laci szerezte meg. (Kétszáz forintos vásárlási utalványt kaptak jutalomképpen.) A többiek ötven forintos utal­ványt kaptak, azok pedig, akik a feltett villámkérdésekre ügye­sen válaszoltak, filctollkészletet nyertek. Hercegszántóról a csapattudó­sító, Tölgyesi Andrea jelentke­zett. Beszámolójában jól sike­rült nyílt szakköri napokról ír. A modellezőszakkör tagjai a helyszínen mutatták be a mo­dellépítést, a honvédelmi, szak­kör tagjai fegyverbemutatót tartottak, a képzőművészszak­körre járók pedig jól sikerült rajzaikból rendeztek kiállítást. Ugyanebben az időben a kisdo­bosok két raja Bajára, a Fi­nomposztó Vállalathoz indult, üzemlátogatásra. Az őket patro­náló szocialista brigádok munká­ját ismerhették meg. Andreáék nemrégiben Dávodon jártak, az ügyesség—bátorság vetélkedőt a szomszédos község úttörőivel közösen bonyolították le, a szép dávodi tornateremben. A vetélkedőn a vendéglátók csa­pata győzött —, de sebaj, teszi hozzá tudósítónk —, tavasszal sorra kerül a visszavágó is... • Háziversenyen mérték össze (tudásukat az úttörők és kis­dobosok Soltvadkerten — írja levelében Szecskó Anita —, hogy az arra legérdemesebbek indul­janak a járási tudományos-tech­nikai úttörőszemlére, február 26- án. És kialakult a sorrend, a háromtagú győztes csoportok névsora. A természetkutatókat Lehóczki Mária, Zsikla Judit és Demeter Katalin képviseli, a társadalomkutatókét Kugelmann Magdolna, Erdős Zoltán és Te- merini Ferenc, a kisdobosokat pedig Berki Judit, Font Attila és Kárász András. Sok sikert, soltvadkerti pajtások! * Politikai ismereteikről adtak számot a bajai úttörőházban a csapatok nyolcadikosai, akik a házi vetélkedőkön már jelesked­tek —, írja Balogh Csilla, a ri- por.tenszakkör tagja. A versenyen a Magyar Tanácsköztársaság ese­ményeiről, híres személyiségeiről szóló feladatokat kaptak és ol­dottak meg — valamint pontos és részletes beszámolókat mond­tak el a napi politikai esemé­nyekről. A legtöbb ismerettel a Jelky András úttörőcsapat tagjainak kis csoportja rendelkezett, ők nyerték a versenyt. Lelkiismere­tesen készültek a többiek is. A bíráló bizottság elnöke, Valkai Pál MHSZ-titkár jogosan di­csérte meg a második helyezett II. Rákóczi Ferenc, és a harma­dik helyre került Tinódi Lan­tos Sebestyén úttörőcsapattól érkezett úttörők politikai tájé­kozottságát, olvasottságát. • Pajtások! Továbbra is várjuk beszámolóitokat, tudósításaitokat, írjatok bátran, lényegretörően. A csapatoknál most rendezitek a farsangi karneválokat, szolidari­tási megemlékezéseket, különfé­le, nemes célra szánt tombolá­kat. Szívesen közöljük ezekről az eseményekről szóló soraitokat. Selmeci Katalin Rejtvény­fej tőknek Jó megfigyelőképesség- gel rendelkező kisdobo­soknak és úttörőknek kö­zöljük Sasszem, a nagv Indiánfőnök képét. Tel­jes harci díszben látha­tó .. ., de ha figyelmesen szemlélitek a rajzot, több apró hiányosságot fedez­hettek fel! (összesen ki­lencet !) Ha megleltétek, ezeket küldjétek be a szokott módon, levelező­lapon, szerkesztőségünk címére, (Petőfi Népe szerkesztősége, Kecske­mét, Szabadság tér 1/a) február 28-ig. A levele­zőlap címoldalára most Is írjátok rá: Üttörőrejt- vény. A helyes megfej­tést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki, postázunk címükre. Bolgár-amerikai tudományos kapcsolatok A bulgarisztika kérdéseivel több mint 150 amerikai tudós — társadalomtudományi kutatók, történészek, nyelvészek, művé­szettörténészek, muzsikusok, köz­gazdászok sora — foglalkozik napjainkban. A bulgarisztika amerikai mű­velői közül sokan! keresik fel Bulgáriát, hogy a, könyvtárakban, levéltárakban dokumentumok után kutassanak. Közülük többen az általános szlavisztika, a Bal­kán története, népművészete, nyelvei, irodalma iránt is érdek­lődnek és a bolgár tudományos intézmények segítségével gdzda- gítják erre vonatkozó ismeretei­ket. Olyan híres egyetemeken, mint a Harvard, a Yale, de másutt is, mint Pittsburgh, Boston, Chica­go, Wisconsin, Indiana, Maryland, Massachusetts felsőoktatási in­tézményeinek tanszékein a bul- garisztikának számos kiváló mű­velője tevékenykedik. Kezdemé­nyezésükre külön tudományos csoport alakult az USA-ban Bul­garian Studies Group néven, ne­ves szakemberek részvételével. A csoport tudományos kiadványá­ban rendszeresen közreadja a bulgarisztikai kutatások eredmé­nyeit, beszámol a szaksajtó új­donságairól, amerikai írók Bul­gáriáról szóló műveiről. Az első találkozóra az ameri­kai és a bolgár tudósok között 1573-ban, a Wisconsin-állambeli, madisoni egyetemen került sor. A másodikat Bulgáriában — Vár­nában — rendezték. Már terve­zik a harmadik tudóstalálkozót is, amelyre egy-két éven belül az Egyesült Államokban kerül majd sor. (BUDAPRESS — SO- F1APRESS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents