Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-20 / 42. szám
t t 1979. február 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Baja jelenidőben I. Lakások és lakótelepek Régi feljegyzések szerint Baja már az 1200-as években lakott település volt. Mezővárosi rangot a XVII. században kapott. Számottevő fejlődése a múlt századtól kezdődött, ami elsősorban kedvező földrajzi fekvésével és ennek kihasználásával függ össze. Könnyen megközelíthető vasúton, közúton és vízen. Ez a közlekedésicsomópont-jelleg elősegítette a város iparosítását, az pedig kiváltotta az infrastruktúra fejlesztésének szükségességét. Gazdasági jelentősége, intézményhálózata révén Bács-Kiskun megye déli részének központja. 1971 óta részleges felsőfokú központi szerepkört lát el. A városok életének szervezése és főleg fejlesztése nélkülözhetetlenné teszi a tények és lehetőségek részletes ismeretét, a városok belső funkcionális tagozódásának vizsgálatát, illetve ezek sajátosságainak feltárását. Gyorsult a fejlődés Bács-Kiskun megye városaiban és községeiben a lakás- és közműellátottság néhány évtizeddel ezelőtt még az országos átlagnál is alacsonyabb színvonalon állt. Viszonylag fejlettebbek voltak a Duna melléki és bácskai területek, köztük Baja is. Jelentősebb és konkrét lakásépítési programról a megyében a II. és főleg a III. ötéves tervidőszaktól kezdve beszélhetünk. A hatvanas évek elején kezdtek Baján is lakótelepszerű építkezést. A KISZ-la- kásépítési akció volt az első, nagy jelentőségű kezdeményezés. A várós lakásállománya az utóbbi három évtizedben másfél- szeresére emelkedett. 1949 és 1960 között alig volt javulás, a lakásszám évi átlagos növekedési üteme mindössze fél százalék volt. 1960 és 1970 között (részben az említett akciók hatására) már számottevőbb a gyarapodás. A fejlődés 1970 után tovább gyorsult, az elmúlt 8 évben csaknem ugyanannyival nőtt Baja lakásállománya, mint az azt megelőző 21 év alatt. A város összes lakásának valamivel több mint 90 százaléka található a központi belterületen. Baja belterületi lakásállománya 1970 óta 23 százalékkal (több mint 2300 lakással) gyarapodott. A legnagyobb mértékű fejlődés a két lakótelepen volt. A József Attila-telepen 'közel ötszörösére, az egykori mocsaras, posványos- nak nevezett Üjvárosiflakótele- oen nedig csaknem hétszeresére növekedett a lakásszám az elmúlt 8 év során. Az átlagosnál nagyobb arányú fejlődés volt a külső lakóterület egyes részein is: pl. a Homok- és Szállásváros jelenlegi lakásállománya közel egynegyedével, a Katonavárosé pedig egyharmadá- val több az 1970-es népszámlálás- korinál. építéseket és korszerűsítéseket is figyelembe véve — a lakás- állomány 36 százalékában van vezetékes víz. Évek óta nehézségeket okoz a város gázellátása. Baja az egyetlen település a megyében, ahol városi gáz szolgáltatja a gázenergiát. A gázgyár kapacitása azonban erősen korlátozza a hálózat bővítését, illetve a lakás- bekötéseket. A jelenlegi és főleg a következő tervidőszakok feladata Baján is a földgázellátás biztosítása. A szakirodalom szerint erőteljes a lakásépítés, ha ezer lakosra számítva évenként több mint 8 lakást építenek*Eszerint a lakásépítés szintje Baján 1970— 1978 között erőteljesnek mondható. A nyolc év alatt épített lakások száma — ezer lakosonként — elérte a 75-öt; a megyei átlag ugyanebben az időszakban 64 volt. Az építkezések döntően 4 városrészre (két külső lakóterületire és a két lakótelepire) összpontosultak. A 'lakótelepi lakások legnagyobb hányada (84 százaléka) állami erőforrásból valósult meg. Ezzel szemben a többi lakóterületen szinte kizárólagos forma a magánerős építés. Eredményeként a belterület egészére vonatkoztatva az 1970 óta elkészült lakásoknak alig több mint egyiharmada volt állami. Kismértékű szanálás Baja belterületi lakásállományának 35 százaléka 1960 után épült. A lakások több mint egy- harmada tehát viszonylag új, húsz évnél rövidebb életkorú, aminek az állomány minőségjavításában kétségtelenül nagy szerepe van. Csakhogy ez az arányszám városrészenként nagyon eltérő: Bajaszentistvánban 28, a belvárosban 17, a belső lakóterületen pedig 12 százalék az 1960 után épített lakások aránya. Ez a tény tükröződik abban is, hogy e területeken igen sok az elavult, szanálásra vagy korszerűsítésre váró gyenge lakóértékű lakás. A városfejlesztés természetes velejárója a településrendezés, avulás vagy egyéb ok miatti la- kásmégszüntetés. A vizsgált időszakban Baján igen alacsony volt a szanálási arány: a 75 építéssel szemben mindössze 8 megszűnés jutott 1000 lakásra. Az új építéseket és a megszüntetéseket egybevetve is szembetűnő a kismértékű szanálás: minden 1000 építettre 10 megszűnt lakás jutott, holott például országosan évente 30 százalék körüli ez az arány. Ezen a téren is nagyok a különbségek városrészenként. A lakótelepi építkezés — az előnyös területkijelölés következtében — szinte egyáltalán nem igényelt kisajátítást. Ezzel szemben a belvárosban 71, Bajaszentistvánban 43 bontás jutott minden 100 új építésre. Előbbi a városközpont rekonstrukciójával, az utóbbi pedig egyértelműen a rossz minőséggel, avulással függ össze. A város területfejlesztési terve alapján a továbbiakban is főleg a lakótelepeken (elsősorban az újvárosin) lesz dinamikus a lakásépítés. A következő tervidőszak végéig ebben a városrészben 1000—1500 lakásos telep kialakítását tervezik, amelynek 1977 végéig mintegy fele valósult meg. Családi ház építésére elsősorban a Katonavárosban nyílik lehetőség. A kijelölt építési területek mellett jelentős rekonstrukció és ezzél együtt további szanálás szükséges a belvárosban és főképpen a külső lakóterület egyes részein (pl. Homokvárosban, a Sugovica-part közelében levő kiöregedett, rossz minőségű lakóházak miatt). Ágó Erzsébet Fiatalok, munkáscsaládok Baja központi belterületén a lakásállomány évi átlagos növekedési üteme pontosan kétszerese a népességszám növekedési ütemének. Figyelemre ‘méltó, hogy a lakónépesség 1970 óta hat városrészben csökkent, közöttük a belvárosban évente átlagosan 1,3 százalékkal. Ugyanakkor a lakások száma (az üdülőterület kivételével) kisebb-nagyobb mértékben mindegyik városrészben emelkedett: például a ‘belvárosban 0,15 százalék, az Űjvárosi- lakótelepen 27 százalékos volt a növekedés üteme évenként. A népesség- és lakásszám ellentétes irányú változása a lakáskörülmények javulását,- első- somban a zsúfoltság mérséklődését eredményezte. A központi belterületen a laksűrűség a 8 évvel ezelőtti 330-ról 295-re csökkent. A számottevő javulás ellenére a lakótelepeken továbbra is az átlagot jóval felülmúló a lak- sűrűség. Vonatkozik ez elsősorban az Újvárosi-lakótelepre, ahol minden száz lakásra 377 lakó jut. Ennek magyarázata, hogy lakótelepi lakást jórészt gyermeket szülő fiatalok, illetve több gyermekes munkáscsaládok kapnak. A kedvező mennyiségi változással együtt a lakásállomány minősége, felszereltsége is javult. Az 1970. évi 40 százalékkal szemben jelenleg egyharmados arányt' képviselnek az egyszobás lakások. Az elektromos áram a lakásoknak mindössze egy-két százalékába nem jutott el ez ideig. Ennél rosszabb arány csaík az iparterületeken van. Közművesítésben legnagyobb előrelépés • a vízellátás javulásában tapasztalható. A népszámlálás idején a lakások egyötöde volt vízvezetékkel ellátva, jelenleg — az új VENDÉGÜNK VOLT: A. Kutyipov főmérnök A zsanai gázkitörés megfékezését irányító olajipari szakemberek között rendszeresen látni lehetett egy középtermetű, markáns arcú férfit, aki egy tolmács társaságában vett részt a munkálatok megbeszélésében, irányításában. A körülmények akkor természetesen nem tették lehetővé, hogy A. Kutyipov szovjet szakértőt, a poltavai kitörésvédelmi szervezet főmérnökét közelebbről is megismerjük. A kőolaj- és földgázbányászok, tűzoltók, fegyveres testületek képviselőinek pénteken este a kiskunhalasi Fegyveres Erők Klubjában tartott ünnepségét használtuk fel arra, hogy A. Kutyipov életéről, munkájáról, magyarországi látogatásáról beszélgessünk, s eme kérésünknek készségesen eleget tett. — Hol végezte tanulmányait, s jelenleg melyik városban dolgozik? — Az Urál nyugati oldalán levő Ufában 1956-ban végeztem az olajipari egyetemen — mondta. — 1970-től a poltavai ki törés védelmi szervezet főmérnöke vagyok. A Szovjetunióban és több szocialista országban már nagyon sok gázkitörés megfékezésében részt vettem. Ehhez a munkához elsősorban nagy technikai felszerelés, műszaki berendezés, emberi szakértelem, áldozatkészség és nem utolsósorban jó . együttműködés szükséges. Nagy örömömre ez utóbbi sem hiányzott a zsanai olajbányászok között. — Mi a véleménye a zsanai gázkitöréssel kapcsolatban? — Említettem, hogy pályafutásom alatt már több tucatnyi hasonló esettel találkoztam, de a zsanai gázsugarak makacssága szinte példa nélküli volt. A zsanai gáz megfékezését, illetve a kitörésvédelmi munkát is több részre lehet osztani, s eközül a legfontosabb a már roncs állapotban levő kútfej eltávolítása volt. Ez Zsanán szinte emberfeletti erőt kívánt. Nagyon örülök, hogy 23 nap alatt, ami a feladathoz viszonyítva nem nagy idő, sikerült megfékezni a gázsugarakat. — Az előbbiekből kitűnik, hogy sokat utazik, tehát viszonylag kevés időt tölt otthon. — Igen, de ezt feleségem megérti, hiszen szintén az olajiparban dolgozik — magyarázta a főmérnök. — Gépészmérnök a végzettsége, jelenleg személyzeti osztály- vezető. A fiam orvostanhallgató, a lányom építésznek készül. — Járt már Magyarországon? — Most vagyok először itt, de Zsanán, s a környékbeli településeken kívül az itteni munka miatt még sehol sem jártam — jegyezte meg. — Most néhány napot arra fordítok, hogy megismerkedjem elsősorban Budapest nevezetességeivel, s még néhány várossal. Szerdán vagy csütörtökön hazautazom Poltavába néhány, Magyarországot bemutató képeskönyvvel a táskámban — ajándékként az otthoniaknak. — Köszönjük a beszélgetést. T. L. 3 KtfWBIwA .... J áték, közönség, tévé Rajzolj valamit, biztattam barátom hétesztendős kisfiát. Adtam papírt és ceruzát, cserébe hamarosan megkaptam első alkotását. A szex feliratú mű kisdolgát végző, félmeztelen hölgyet ábrázolt. Másik rajzán egy „Derrik” feliratú mozi előtt maga a mester- detektív robog egy „Policei” feliratú gépkocsin. Művészetének forrásaira vonatkozó kérdéseimre elmondta, hogy témáit a televíziós műsorok sugallják. Nem csodálom, a legtöbb szombati műsor — például — gyilkosságokkal kezdődik, krimivel végződik. Temetőnyi embert pusztítottak el már ebben az évben is a képernyőn. Akkor szolgálja hatékonyan a televízió a Nemzetközi Gyermekév céljait, ha az eddiginél következetesebben figyelembe veszi az apróságok életkori sajátosságait, a magyar lakásviszonyokat. Hálátlan feladat, tudom, de vállalni kell. Erre. buzdítanak oly sokat emlegetett haladó hagyományaink is. A munkásmozgalom művelődéspolitikusai már az első világháború előtt tiltakoztak a közönséget vérrel és vitriollal csalogató filmek ellen. A gyermekek figyelnek bennünket és szórakozásainkat. Megnézik a kimondottan nekik szánt, olyikor egészen kiváló műsorokat, de kíváncsiak a felnőtteknek szóló adásokra is. Bizonyára sokan nézték a kicsinyek közül is A mi sulink sorozat vasárnapi közvetítését. Főleg akkor tetszett a műsor, amikor a leendő szakmunkások voltak a színen, játszottak, nyilatkoztak, versengtek. Gondolom, a szerkesztőt, Pomezanski Györgyöt illeti az elismerés néhány szakma érdekes, élvezetes, szemléletes bernutatásáért. Sajnos, a két intézetet képviselő tanárok, szakoktatók szinte kivétel nélkül — hogyan is mondjam — „hivatalnokul” beszéltek. Lehet, hogy a riporterektől vették a mintát? Egyikük sajnálkozva közölte, hogy nem tudják „leközvetíteni” (!) a műsor valamelyik fontos mozzanatát. Nem az iskolai sportéletről beszéltek, hanem az iskolában folyó sportéletről. Nem folytatom, miért terjesszem a rosszat, csupán azt tudakolom, hogy miért úr az igazgató és elvtárs a szakértő ugyanazon műsorban. Rokonszenvesek voltak a játékosok, a nézők. Sajnos, a Ti és Mi vetélkedő szerkesztői, rendezői kevésbé voltak szerencsések a közönséggel. Csalódva tapasztalhatták, hogy nem tudunk játszani. Fontoskodunk, komolykodunk, a világért sem eresztjük el magurukat. Akkor is meg- játsszuk, hogy kik, mik vagyunk, amikor ügyességünket, netán esendőségünket kellene a nagy nyilvánosság előtt bemutatni. Sajnos, a játékvezetők sem pen- dültek egy húron, főként Szilágyi János nem érezte a műsor szándékát. A félsikerek ellenére a televízió leghasznosabb vállalkozásai közé sorolom az országos társasjátékot, noha kollégáim, s a közönség egy része értetlenül fogadta. Jellemző, hogy az egyik vidéki folyóirat legutóbbi számában jó példaként emlegették a pro- vence-i városkák utcáin, terein jókedvűen, felszabadultan, gyerekek módjára játszó felnőtteket. Magam is tanúsíthatom, hogy ott polgármester és utcaseprő, idős és fiatal egyforma buzgalommal hajigálja számomra ismeretlen szabályok szerint a kis vasgolyókat. Lassítanak az autók, meg-megállnak a járókelők, senkinek sem esik le a korona a fejéről, ha veszt, ha hibáz. Ugyanebben a kiadványban marasztalták el a Ti és Mi vetélkedőt, mert öncélú játszadozás helyett — úgymond — bemutathatnák a szereplő városok műemlékeit, kulturális nevezetességeit, vagyis értékesebben tölthetnék el az időt. A homo ludens, a játszó ember szolgálata a tévé nemes tiszte. Előbb-utóbb talán sportcsarnoki méretekben is sikerül megteremteni az együttes játék örömét. Heltai Nándor A kultúra rangsora VAJON MI LEHET az oka, hogy az V. ötéves terv félidejét összegező jelentések szerint' a területfejlesztés ágazatai közül legtöbb esetben éppen a kulturális ellátás létesítményeinek az építése halasztódik egyre későbbre? Mert bántóan sok — az elért eredmények ellenére is ezt kell mondani — az elnapolt, távolabbi időpontokra megjelölt tervcél éppen az oktatás, a kultúra területén. Vitathatatlanul kimagasló eredmény, hogy minden korábbit túlszárnyalt az óvodaépítés. Az öt évre tervezett 3800 új óvodai helyből 2500 már a tervidőszak felére elkészült, a túlteljesítés tehát szinte biztosra vehető. Ilyen nagy társadalmi összefogást, a vállalatok és más gazdálkodó szervek részéről megnyilvánuló támogatást más esetben aligha lehet tapasztalni. Ebben az a józanul felmért érdek is közrejátszik, hogy csakis a gyermekek elhelyezése révén oldható meg az édesanyák újbóli munkába való bevonása. S ez a törekvés szerencsésen találkozik azzal a nevelési céllal, hogy az óvoda nemcsak szociális intézmény, de az iskolai előkészítésnek is nélkülözhetetlen állomása. Az óvoHáskorúaknak remélhető-, en nyolcvanöt százaléka veheti igénybe ezt a lehetőséget 1980- ra, a tervidőszak végére. Jelentős szám ez, még akkor is, ha tudjuk, hogy egyes területeken, főként a városokban és különösen a megyeszékhelyen még mindig elmarad a tényleges igényektől. Az iskolai tantermek megépítésénél jóval kedvezőtlenebb a helyzet, nem túlteljesítésről, hanem elmaradásról beszélhetünk. Látszólag nem nagy mennyiségről van szó, a tervezett 219 általános iskolai tanteremből előreláthatóan 213 megépül. Csakhogy az ellátottság szintje igen eltérő, míg a községekben általában kielégítőnek mondható, a városokban — itt is elsősorban a megyeszékhelyen — nagy a zsúfoltság, s ez a fejlesztések után sem csökken jelentősen. Halasztódik egyik ötéves tervről a másikra — még az sem mondható, hogy anyagi okok miatt — a központilag is támogatott kecskeméti gyógypedagógiai intézet felépítése. Most már talán akad rá vállalkozó, más szóval kapacitás, és elkészülhet a VI. ötéves tervidőszakban. Sajnos, az igények jóval nagyobbak annál, hogy ezzel megszűnnének a gondok. Máris szükség volna a következő — leányokat is befogadó — intézetre. Az általános iskolába járó gyermekeknek alig több mint egynegyede részesül napköziotthonos elhelyezésben és ellátásban. A fejlesztés eddigi üteme elmarad a szükségestől, így aligha lesz elérhető 1980-ra a tervezett 35 százalékos ellátás. A szakmunkásképzés fejlesztése érdekében tervezett létesítmények egy része ugyancsak nem készül el a tervidőszak végéig. Elmarad a kecskeméti 216, a bajai 80 személyes tanulóortthon, s a Kalocsára tervezett hat tanterem felépítése is — olvashattuk a múlt év őszén a félidőt értékelő jelentésiben. A MEGYE VEZETŐI IS mind türelmetlenebbül vetik fel azt a gondót, ami a középiskolai létesítményeknél jelentkezik, hiszen például Kecskeméten intézmény- fejlesztés az utóbbi évtizedekben nem történt. A diákotthoni helyek száma is kevesebbel növekszik a megyében a tervezettnél. Nyilvánvaló, hogy a következő tervidőszakban mind a gimnáziumi, mind a szakközépiskolai tantermek, kollégiumok számát, illetve befogadóképességét növelni kell. Talán nem sorolható az első helyre, azonban az edzett, egészséges ifjúság nevelése szempontjából pótolhatatlanul nagy jelentőségű a tornatermek építése. Az ötéves tervben 31 általános iskolai tanterem szerepel, de valószínű, hogy csak 24 készül el ez időszakban. Az elmaradó tornatermek biztosan hiányoznak majd a falvakban és városokban. A legutóbbi minisztériumi vizsgálat megállapításaiból idézünk: „Bács-KiSkunban a IV. ötéves tervidőszakban a megyék között a legtöbbet fordították (149 millió forint) intézményfejlesztésre — például új megyei művelődési központ, Tudomány és Technika Háza —, az V. ötéves tervben pedig 87 millió forintot irányoztak elő, elsősorban központi intézmények *— megyei könyvtár, levéltár, múzeum — fejlesztésére. Ezen intézmények beruházása azonban elhúzódik. Az említett megyei központi intézmények létesítésének gondjai mellett különösen aggasztó Baja, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas városok intézményi elmaradottsága. Az új lakótelepek nélkülözik az intézményeket. A községek jó részében a rekonstrukciók mellett is elégtelenek a működési feltételek. A színház felújítása is gyorsabb ütemet igényel.” E SOROK 1RÖJA őszintén bevallja, ami úgyis nyilvánvaló, hogy önkényesen és szándékosan csoportosította így egymás mellé ezeket a kedvezőtlen tényeket. Hogy még szembetűnőbb, ha úgy tetszik meghökkentőbb legyen mindez. Igenis letagadhatatlan tény, hogy az oktatási és kulturális jellegű létesítmények megvalósítása szorul legtöbbször — néha már a tervek meghatározásánál — az utolsó helyre. Nem tudatos mellőzése ez az említett feladatoknak, csupán a könnyebbik megoldás, a kényszerítő körülmények — olykor pénz, de legtöbbször kivitelező hiánya — miatt alakul ki ilyen helyzet. Lakás, lakás, lakás, víz, villany, csatorna, utak, hidak, járda, gáz, bölcsőde, orvosi rendelő, kórház, élelmiszerbolt, áruház, szolgáltató részlegek, óvoda, óvoda, óvoda, közlekedés ... Ha a lakosságot megszavazhatnák, talán nem egészen ilyen sorrendben, de szintén ezek közül válogatná ki a legfontosabbakat. Vajon elmarasztalható-e bármelyik testület, amikor a döntéseinél maga is ilyenféle fontossági sorrendet állít fel, követve a választók sürgető igényeinek útvonalát? Mégsem adható teljes felmentés. Sem az építőnek — kivitelezőnek —, aki a hasznosabbat, a gyorsabban megtérülőt, felépíthe- tőt keresi, sem a megrendelőnek — társadalmi beruházónak —, aki végül is dönthet, ha mer, a sorrendről. Mert az anyagi jólétet, az életmód külső megnyilvánulásait jobban hordozó, közvetlen urbanizációs célok és törekvések mellett egyre nagyobb lesz az ellentmondás, az elmaradottság a tudati tényezőkre ható és azt közvetlenül is alakító létesítményeknél. És ez visszahat valahol az előbbiekre. Ma még láthatatlanul, holnap már észrevehetően, holnapután bántó élességgel és egyre nehezebben pótolhatóan. Generációk nőnek fel igénytelen körülmények között, ez a hiány a szokásaikba, életvitelükbe ivódik. A zsúfolt iskolák, művelődésre, sportra, közösségi életre alkalmatlan, a kulturális létesítmények minimumát is nélkülöző új lakótelepek is ebben az irányban hatnak S minél több ember él együtt, annál inkább növekszik ennek a veszélye. VAJON TÉNYLEG olyan kevés a pénz és a kapacitás? F. Tóth Pál TÜL AZ EGYMILLIÁRDON • Az Allatforgalmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyárában az idén már több mint egymilliárd forint értékű húskészítményt állítanak elő. A képen: A sonka dobozolása (MTI-fotó — Matnsz Károly 'elvétele — KS)
