Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-02 / 27. szám
/ 1979. február 2. • PETŐFI NÉPE 5 AZ ÉLETMÚSOROZAT ÚJ KÖTETE: T elepüléspolitika, közigazgatás, urbanizáció Erdei Ferenc „a város—falu—tanya háromszögről” r A nagyüzemi szőlő, és gyümölcstermesztési szakkönyvekről mintegy 15 esztendeje Kecskeméten rendezett ankéton többen hiányolták a már megkezdett telepítéseket segítő kiadványokat. „Bizony nagy szükség volna ezekre, nagyon kellenének”, ismerte el a kiadó igazgatója és főszerkesztője, de — sajnos — jóváhagyott, végleges előírások nélkül egyetlen kéziratot sem adhatnak a nyomdába. Csak a legelőnyösebb sortávolságról, a legalkalmasabb fajtákról kialakult viták eldőlte utón várhatók az eligazító, a munkát könnyítő kiadványok. Sohase felejtem, hogy Erdei Ferenc a mellette ülő Veres Péter helyeslő fejbólogatásaitól kísérve tőle szokatlan indulattal hiányolta az ilyen nagy vállalkozásnál elengedhetetlen alapos előzetes kutatást, tennivalók elméleti tisztázását, a lehetőségek elmélyült számbavételét. (Öt igazolták sajnos a következmények, sokba került a kampányszsrűség, az ötletszerűség. Módszer, magatartás Mindig a valóság és a legújabb tudományos eredmények összevetésével kezdte a vizsgálódást, a tervkészítést, érthető, ha a felszínesség bosszantotta. A legkisebb ügyekben is alapos .tájékozódás után mondott véleményt, adott tanácsot, javasolt valamit. Ennek ellenére sem tartotta szavait szentírásnak. A körülmények változásával, újabban felismert igazság hatására, jó érvektől meggyőzve szívesen elismerte tévedését, módosította álláspontját. Elképesztő munkabírásának köszönhető, hogy így is sok ezer oldalnyi tanulmányt, cikket, könyvet készített. Az Akadémiai Kiadó gondozásában közreadott életműsorozat méretei, arányai még munkásságának közeli ismerőit is meglepik. Az eddig kiadott hat kötet 2500 oldala után most a településpolitikával, közigazgatással, urbanizációval kapcsolatos írásait, felszólalásait jelentették meg. Halász József és Kovács István szerkesztők jó érzékkel helyezték a kötet elejére a személyes moz?a- natokat is tartalmazó, egy életprogram kialakulását megvilágító tanulmányát. „Akármelyik tudományágban kezdtem tájékozódni, akármerre jártam országon belül és kívül, egyik szemem mindig a város—falu—tanya háromszögön volt.” Az „Egy különös falu kutatás- története” lenyűgöző őszinteséggel keresi úttévesztéseinek magyarázatát, ad számot arról, hogy pillanatnyi, fontosabbnak vélt érdekekért miért helyeselt olyan állásfoglalásokat, amelyeknek távlati hátrányait nálánál aligha ismerte valaki jobban. Napi és távlati feladatok Kutatásainak fókuszában mindvégig a tanya és a mezőváros állt, ezeknek minősítésével, lehetséges jövőjével küszködött. Véleménye szerint ugyanis a város és falu két ellentétes nagy csoportjába sorolható a sokféle településforma. „Ami mégsem sorolható egyikbe sem, a mező- gazdasági város a hozzá tartozó tanyákkal, az kivétel a történeti szabályszerűség alól, nem pedig harmadik nagy osztály. De olyan kivétel, amely a jövő történelmében szabály lesz és a mai változatok mind ide fejlődnek...” Ehhez a fő gondolathoz csatlakozik a kötet valamennyi közleménye. Köztudott, hogy a felszabadulás utáni egy-másfél évtizedben Erdei is azt a felfogást vallotta, miszerint „Lehetetlen szocialista nagyüzemek szervezése, amíg szétszórt tanyák vannak..., tehát rajta kell lenni, hogy a tanyák lakói belátható időn belül zárt településekbe tömörüljenek össze.” Később jött rá, hogy „a politikai fejlődés követelményeinek alárendelve kíséreltünk meg egy olyan megoldást, ami települési-gazdálkodási viszonyok későbbi, tényleges megoldásához semmivel sem vitt volna közelebb bennünket.” A kezdeményezések fél sikerét hamarosan tapasztalta, csak éppen a kibontakozást nem látta. Tájékozottságára, sokirányú érdeklődésére, „nyitottságára" jellemző, hogy N. Sz. Hruscsov, akkor még moszkvai területi titkár egyik cikke nyomán jött rá a megoldásra. A szovjet politikus által vázolt „agrárvárosokban” város-tanya szemlélete megfogalmazását vélte felismerni. Kutatási területek Képtelenség e kötetben érintett sokféle problematika akár vázlatos ismertetése. Példánkkal azt jeleztük, hogy a közigazgatás, az agrárszervezés kiváló tudósa milyen következetesen kereste a feleletet az adott társadalmi, gazdasági feladatokra. Az életműsorozat új kötete négy nagyobb fejezetre tagozódik. A településtudomány, településpolitika részben olvasható egyik legkorábbi írása, a Királyhegyesről 1931-ben közölt társadalomrajz. A tanyakérdés és tanyapolitika fejezet az 1932 és 1965 között megjelent tanulmányait csoportosítja. Már 1930-ban érezte, hogy „nagy változásnak a küszöbén vagyunk”. Ennek az évtizednek a második felében készült tudatosan arra, hogy segítse osztályos társait a remélt demokratikus átalakulásban. A Népi önkormányzat — szocialista közigazgatás fejezet, a fel- szabadulás után készült írásait tartalmazza. Egy kivételével ebből az időpontból származnak „Az építészet, urbanizáció” közleményei is. írásai ma is megkönnyítik a tájékozódást, gondolkodásra ösztönzik olvasóit, hiszen az Erdei Ferenc életműsorozat e kötetéből is nyilvánvaló, hogy az eszme és a valóság, az elmélet és az élet, az elképzelés és a gyakorlat egyik legavatottabb szembesítője volt. HelUi Nándor Zenélő emberek és városok • Erdélyi vártemplom. A zene mindent kifejezhet. Érzelmet és látványt, soha nem látott tájak igézetét, felhők vonulását a tavaszi égbolton, egy esőcsepp útjában az őszt, a magány szorongató képeit. De kifejezheti-e a kép a zenét? Lerajzolható egy épület, egy város dallamvilága, visszaadhatja-e a grafika azt az átlényegülést, amit az együtt dalolás vált ki az emberekből? Erre vállalkozott Adám András, festőművész. Képeinek a Magyar Nemzeti Galéria adott otthont, a „Műhely" kiállítások keretében. Zenélő embereket és városokat láthatunk, fekete-fehér metszeteken és tusrajzokon. Valóban ze0 Kőszeg. (Fényképezte: Kaiser Ottó.) nei hatást tesz ránk előadásmódjának feszes ritmusával. Megpillantja és lekottázza egy várban a szépség és a célszerűség harmóniáját, egy zenélő közösségben az örszetartó erőt. Adám András látásmódja élményszerüen friss. Aki látta a képeit, talán más szemmel nézi majd környezetét, a városok, tájak, épületek „megzenésíthető" formai gazdagságát. V. Zs. KÖNYVESPOLC Magasles a Kékes alatt Vadásztörténetek, vallomások alkonyati vadászlesről, éjszakai kerítésről, hajnali zsákmányról. Szalay István írásai nemcsak azoknak kikapcsolódás és öröm, akik maguk is vadásznak, hanem minden természetkedvelőnek. Színes, érzékletes leírásai, izgalmas történekei lebilincselik az olvasókat. Az erdőről, a vadkacsákról, 'kosokról, párbajról, muflonokról, nyulakról és hajtókról szólnak. A könyvet Kerekes Anna illusztrálta és a Natúra jelentette meg. Trófeák kikészítése és bírálata Minden „igaz vadász" számára legnagyobb érték a trófea. Kultusza nem újkeletű Magyarországon. Honfoglaló őseink híres vadászok voltak, akik szenvedélyesen űzték a vadat, amelynek trófeáit is megbecsülték. Sátraikat azzal díszítették és a legszebb trófea elkísérte a sírba a vadászt. Magyarországról azt tartják, hogy vadászati nagyhatalom. Ezt bizonyítják legalább is a trófeák. Mégis sok a . rosszul kikészített, összetöredezett agyar, a lakkozott agancspár. Ezért hiánypótló a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv, amely a trófeák helyes kikészítésére tanítja meg az olvasót. A mű, amelynek szerzője Szidnai László, két nagy fejezetben foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat a trófeák kikészítését, bírálati .módszereit. Közli az egyes vadfajok világranglistáját, valamint azok adatait, fényképeit. Ebéd percek alatt A háziasszonyok örök gondja a főzés. Hogyan készítsünk gyorsan ízletes, bőséges ebédet? Erre ad választ a Miből? Mit? Hogyan? című könyv, amelyben Burits Oktáv és Erdélyi Lajosné a tartósított ételek konyhai előkészítését ismerteti. Olyan recepteket írnak le munkájukban, amelynek minden összetevője tartósított termék, tehát viszonylag kevés munkával, gyorsan az asztalon állhat a több fogásé ebéd, vagy az ünnepi vacsora. A konzervek, a gyorsfagyasztott, szárított élelmiszerek az újabb és újabb ételalapanyagok felhasználásával több száz ételkülönlegesség elkészítését teszi lehetővé, vitamindús, ízletes főzelékeket készíthet a háziasszony percek alatt, krémekért, szószokat keverhet. A kiváló receptek mellett általános vásárlási és tárolási útmutatót is adnak a szerzők és javaslattal szolgálnak a családok helyes, egészséges táplálkozási rendjéhez. A könyv sok eligazító táblázattal, rajzzal a Mezőgazda- sági Kiadó Kertünk Házunk Otthonunk sorozatában jelent meg dr. Sárkány Pál szerkesztésében. Híradás Páhiból A kiskőrösi járás nevezetes csapatai közé tartozik a KISZ KB vörös selyemzászlajával kitüntetett páhi csapat. Náluk valóban mindig történik valami említésre méltó, valami fontos, emlékezetes. Most ismét olyan remek ötletük támadt — Szabó Gabi krónikás mondta ki először, és valamennyien jónak, megvalósíthatónak találták —, hogy támogatja elképzelésüket a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Elnöksége, annak főtitkára, Szűcs Istvánná, illetve a vietnami nagy- követség másodtltkára, To Tuong elvtárs. Az úttörőtanács december eleji ülésén ugyanis ismét szóba hozták a pajtások azt, hogy mennyire együttéreznek a hős vietnami néppel, testvéreikkel, az ott élő úttörőkkel. — Lássunk vendégül vietnami úttörőket a jövő nyáron — fogalmazta meg elképzelését Gabi. Nagyon tetszett az ötlet valamennyiünknek! — rögzítették a naplóban, majd ismertették a csapatvezetővel, Kruchió Mihály- lyal. Ezután már naponta beszéltek erről, tervezték a nyári programot, fogalmazták a felhívást, írtak több levelet. Soraik eljutottak Szűcs Istvánnéhoz is, aki nagyon hamar válaszolt a pajtásoknak. ..... A kezdeményezés okos, példamutató... kérjük, fogadják az Európai Gyermektalálkozón, 1979 nyarán hazánkba érkező pajtások közül a vietnami úttörődelegációt...” Nagy-nagy öröm, lelkesedés fogadta Szűcs Istvánná sorait Páhin. És hamarosan megjött a második, ezzel kapcsolatos levél is. Ebben Nemes Péter, a szövetség titkára arról értesíti a csapat vezetőjét, hogy felvették a kapcsolatot a vietnami nagykövetséggel. ahol örömmel hallgatták meg a kérést. Egyben azzal a kívánsággal fordultak a kitüntertett csapathoz, hogy február első felében fogadják vendégül — ismerkedni a csapat munkájával, a csapat tagjaival — To Tuong elvtársat, a nagy- követség másodtitkárát. Természetesen a csapat minden tagja megtiszteltetésnek veszi a látogatást! Válaszlevelükben azt írták, hogy február 15-án, csütörtökön egész napos látogatás keretében szeretnék a nagykövetség rrmn- katársalt, az úttörőszövetség vezetőit vendégül látni,., bemutatni a csapat tevékenységét, a szakkörökben folyó munkát, a csapatot patronáló termelőszövetkezetet — minden fontos látnivalót. Javában folyik a tervezés, hogy mi az, ami érdemes a megtekintésre, ml az, amire külön is felhívják a hozzájuk érkezették figyelmét. Szeretnék bebizonyítani, hogy a vietnami testvér-úttörőket augusztus folyamán szívesen és örömmel fogadják Páhiban! Tudósítóink jelentik Nagyszerűen sikerült kirándulásról küldött beszámolót Jánoshalmáról Keresztes Hajnalka, az úttörőcsapat Mácsai Sándor rajából. Némi tanakodás után a raj tagjai úgy döntöttek, hogy Pécsre indulnak, kát nap alatt mindent megnéznek a törökkori emlékeiket is őrző városban, amire idejükből telik. Vonattal utaztak — hangulatos faházakban, a mecseki kempingben aludtak! Gondosan beosztották idejüket, alaposan megnézték a városközpont minden nevezetességét, a hangulatos görbe, lejtős utcákba is benéztek, a dzsámit is megcsodálták. Másnap múzeumokba látogattak. A kirándulás résztvevői szívükbe zárták Janus Pannonius városát, Pécset. Bizonyára többen döntöttek úgy: mihamarabb újból eljönnek! • Kirándulásról számol be levelében Varga Erzsi is, aki Kecel- ről küldi beszámolóit. A téli szünet idejére remélték Erzsiék: hócsatát rendeznek! A hó azonban késett, az elmúlt héten kárpótolhatták magukat: szánkózni indult az egész raj! Igaz, hogy javában folyik már a tanítás, de az egyik napon baj történt a központi fűtéssel — elmaradtak az órák. Nosza, kaptak az alkalmon a keceli úttörők: elemózsiát csomagoltak, szánkókat hoztak, indultak csúszkálni, szánkózni a Bogárzóhoz. Néhány óra elteltével fáztak, gallyat gyűjtöttek, tűznél melegedtek. Utána egy dombról siklottak a szánkókkal, kettesével, hármasával. Pirosra csípett arccal mondták otthon: de jót játszottunk! 0 Kiskunfélegyházáról, a Batthyány Lajos úttörőcsapattól a Riporter őrs küldte el a Móra- centenáriummal kapcsolatos ünnepségsorozat terveit. A tanév kezdetén rajzpályázatot hirdettek a jeles évfordulóra. A sok jól sikerült pályamű közül is a legjobbakat állítják ki az iskolában. A Móra-vetélkedőre sokan készülnek, ismerkednek műveivel, életével már az iskolai és a városi könyvtárban. A csapat kerámiaszakköre Móra-plakettel ajándékozza meg mindazokat, akik az ünnepségsorozaton sikerrel szerepelnek. A hetedikes pajtások tavaszra közös szegedi kiránduláson vesznek részt, megtekintik a Móra Ferenc életével kapcsolatos emlékhelyeket. Az iskolában Móra-emlékfalat alakítanak ki — a tárgyak gyűjtése már javában folyik! Kecskebál — címmel kórusművet írt a Móra-évforduló tiszteletére a félegyházi tanítóképző hajdani növendéke, Kovács Mátyás. A csapat egyesített kórusa ürmepl megemlékezés keretében mutatja be a művet, tisztelegve ezzel a város nagy szülötte előtti • Pajtások! Továbbra is várjuk leveleiteket, beszámolóitokat. írjatok bátran! Például arról, hogyan készültök a nemzetközi gyermekévvel kapcsolatos megemlékezésekre. Rejtvényfejtőknek Az elmúlt héten közölt rejtvény helyes megfejtése: Berzsenyi. A szerencsés nyertesek: Kutl Andrea Fü- löpszállás; Zsuborl Teréz, Csengőd; Dobos Erika, LaJosml7.se; Lenkei Tímea, Hetényegyháza; Glnder Kinga, Baja: PozsAr Anna, Pélmonos- tora; Karsal Erika és Kövesdl Mária, Kiskunfélegyháza; Sántha Bernadett és Szalontal Rózsa, Kecskemét. A könyveket postáztuk elmükre. Selmeci Katalin mmm Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: jjAfVO^aO^é BÁBA MIHÁLY 45 r (17.) Néhány nap múlva a „President Roosewelt” tovább indult a Hawaii-szigetekről. Leg-’ közelebbi célja Japán volt. Eközben Dufay úr két táviratot kapott. Az egyik arról tájékoztatta, hogy a Chase Manhattan Bankba benyújtottak egy 150 ezer dolláros csekkjét, amit ki is fizettek. A másik'távirat, melyet két nappal később kapott meg, a gyémántcsiszoló cégtől érkezett. Megkérdezték a milliomost, hogy nem történt-e tévedés, hogy valójában cslszolják-e a zöld üveget, amelyet Hawaiiból kaptak. A második távirat után Dufay úr három napig rtem hagyta el a kabinját. Felesége azzal magyarázta, hogy férje megbetegedett, biztosan nem bírja a hőséget. Orvost azonban nem hívtak. A gyé- mántbánya-tulajdonos gyógyulása után is rossz kedvében volt. A társaság megpróbálta néhányszor felrázni, de reménytelenül. A barátok egymás között úgy vélekedtek, hogy nagy gondban lehet, talán veszteségek érték a tőzsdén, talán a gyémántpiac-konjunktúra miatt? Dufay úr azonban senkivel sem osztotta meg gondját. A kirándulás nagyszerűen sikerült. Minden útitárs hálásan gondolt a szervezőkre. Ezért sem emlegették szegény mister Mac- Arecket, aki nem vehetett részt végig a szép utazáson, csak egyetlen ember emlékezett rá sokáig. 14. Amikor Henio befejezte az elbeszélést, szívből nevetett. — Csak azt nem értem, honnan vetted a zöld briliánst? Hogyan értékelte olyan magasra az ékszerész a hajón? — A briliáns valódi volt. New Yorkban egy ékszerésznél pillantottam meg. A gyűrű valóban indiai volt. Valamelyik indiai nábob fia könnyelműen szórakozott Floridában. Eladta a gyűrűt, vagy egyszerűen elajándékozta valamelyik „pin up girl”-nek, úgy hogy végül is az üzletbe került. Amikor megpillantottam, eszembe jutott az elmesélt ötlet. Egyszerűen kölcsön vettem, persze elég magas összegért, és megkértem, hogy csináljanak egy hasonlót, persze briliáns helyett üvegből. Akkor már komoly ismeretségeim voltak New Yorkban; egy bizonyos gazdag lengyel vállalt értem kezességet, hogy a zöld gyémántot a meghatározott időben visszaadom. A többi már csak egy kis rendezés és egy kis kézügyesség volt. — Zárójelben megjegyezve — folytatta a barátom —, elég drága mulatság volt ez. Magas a kereskedelmi ár. A két fiatal gentleman, akiket kifosztottam a kártyajátékkal természetesen az én asszisztenseim voltak. Ha Dufay úr nem kapta volna be azonnal a horgot, akkor a két fiatalembernek kötelessége lett volna új fickót felhajtani nekem. De hát meg- úsztuk enélkül. A hajó ékszerésze helyesen értékelte az ékszert, A vén cápa elhatározta tehát, hogy becsapja a kis naiv embert, és szép összeget keres az üzleten. Teljesen biztos voltam benne, hogy soha senkinek egy szót sem szól erről a históriáról. Nem volt kedvem lefeküdni, még nagyon korán volt. Kellemes, hűvös este ígérkezett. Megkértem a barátomat: — Henio, mesélj még nekem egy történetet a cápavadászatatd- ból. Sohasem gondoltál bosszúra? Henry MacAreck különös arcot vágott. — Bosszúra? — Azokkal az agyafúrtakkal szemben, akik eladták a csődbe jutott mosodát, s így megfosztottak az angol kormánytól kapott leszerelési végkielégítéstől. — Nemcsak a végkielégítéstől. A megtakarított pénzemtől is megfosztottak. Tudod, a háború alatt Máltán szolgáltam, és nem volt lehetőségem elkölteni a magas zsoldot. — Ez az! — mondtam. — Amikor már erősen álltái a lábadon, eljött az idő, hogy megbosszuld a rajtad esett sérelmet? — Még eszembe sem Jutott — jegyezte meg. — Miért? Én a te helyedben elszámoltam volna azokkal a csibészekkel. — Hát mi rosszat tettek? Egyszerűen egy ökörre akadtak, tehát alaposan lenyúzták a bőrét. — Helyes. De gazemberség volt — Ismételtem véleményemet. — Egyedül az én hibám volt, hogy hagytam, hogy rászedjenek. Ahelyett, hogy meghallgattam volna az Idősebbek tanácsát, étvágyam támadt a magas haszonra. Úgy ugrottam ebbe az üzletbe, mint az úszni nem tudó ember a mély vízbe. Nincs tehát abban semmi csodálatos, hogy hamar megkaptam a leckét. Hogy drágán megfizettem érte? Az is az én bűnöm. — Hallatlan, amit mondasz. — Nem. Ilyen a pénzvilág uralkodó joga. Ott örök háború folyik. Milyen szépen mondta a Jogi professzor: „bellum omnes contra omnium”. Aki nem tud győzni, legyőzöttnek kell lennie. De az idő távlatából nézve a dolgokat, hálásnak kellene lennem annak a két csibésznek. — Miért? — Mindenekelőtt a leckéért. Másodszor, ha ők valóban becsületes emberek lettek volna, a mai napig csak az a London melletti kis mosodám lenne. Sokat dolgoznék, s ki tudja, hogy megengedhetném-e magamnak, hogy hazámba utazzak és megvendégelhetném-e Szczecinben a lengyel újságírócsillagot? De az biztos, hogy nem lenne Mercedesem. — De ... — elkezdtem, de nem fejeztem be gondolatomat. MacAreck azonban megértette, mit akartam mondani. — Még egyszer ismétlem, soha nem voltam büntetve, és úgy vélem, soha nem állok mint vádlott, bíróság előtt. Nektek itt özönvíz előtti fogalmatok van sok mindenről. Nem volt kedvem vitatkozni a barátommal, hiszen úgysem értettünk volna szót egymással. így hát beszélgetésünket más témára tereltem. — Valid be, Henio, hogy menynyit fizettél rá arra a mosodára. — Egy fillért sem. — Hogyhogy? Hiszen az előbb hangsúlyoztad, hogy az affér elvitte a végkielégítési összegedet és a megtakarított pénzedet. — Igaz De később ezek az urak voltak olyan udvariasak, hogy nemcsak a teljes összeget térítették meg, hanem még meg Is tetézték. — Jó szívből. — Nos, nem teljesen — mosolygott a barátom. — Okosabbak voltak, mint én Londonban. Akkor még az utolsó fontomért is kész voltam ellenük harcolni, ök már más körülmények között, gyorsan kifizettek engem, hogy ne vigyem bíróság elé az ügyet. — Tehát megbosszultad a sérelmedet! — Nem. Nem gondoltam bosz- szúra, hanem csak elvesztett pénzem visszaszerzésére. — Londonban? — Nem. Vancouverben. — Beszélj érthetően. — Mert mindig félbeszakítasz — mondta Henryk, és teletöltötte a poharakat az arany színű itallal. 15. — Meg kell mondanom neked — kezdte történetét MacAreck —, hogy nem én voltam az egyetlen áldozat. Olyan külföldiek kifosztására specializálták magukat, mint én, akikből abban az időben sokan voltak Londonban. így a két üzletember szép kis vagyont kapart össze. És mivel okos emberek és előrelátóak voltak, rájöttek, hogy az „öreg, szeretett Anglia” klímája ártalmas lehet számukra. Már a hatóság is érdeklődni kezdett a két gentleman iránt, és valamelyik vérmes károsult megpróbálta lenyúzni a bőrüket. Elég az hozzá, hogy a két úr egy napon nyomtalanul eltűnt Londonból, és sok ezer kilométernyire, Kanadában kötött ki. (Folytatása következik.)
