Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-16 / 39. szám

1979. február 16. • PETŐFI NÉPE • • A bábozás mint tantárgy Kecskeméten, az Óvónőképző Intézetben a másodéves hallga­tók kötelező tantárgyainak egyi­ke a bábjátszás. A mindössze fél év óta meglevő tárgy e művészet alapfogalmaival ismerteti meg j diákokat. A bábjáték iránt job­ban érdeklődők viszont úgyneve­zett speciálkollégium formájá­ban, két éven át foglalkoznak ez­zel az ősi, és különösen a gyer­mekek körében rendkívül népsze­rű, sajátos művészeti ággal. A szorgalmasabb diákok a tanul­mányok befejezése után külön vizsgát is tehetnek és elnyerhe­tik a Népművelési Intézet gyer­mek bábszakkör vezetésére jogo­sító oklevelét. E bizonyítványnak jó hasznát vehetik részint mun­kahelyükön, az óvodákban, ré­szint pedig a közeli iskolákban, vagy művelődési intézményekben. A bábozás tantárgyának anya­ga sokrétű és változatos. A hall­gatók megismerkedhetnek a bá­bozás történetével, a különféle gyűszű-, kesztyű-, síkbábok ké­szítésével és mozgatásával. A • A bábszínpad mögött. népszerű foglalkozásokon évente több mint harminc óvónőjelölt vesz részt, s a hallgatók fele ered­ményes vizsgát tesz. A kétéves tanulmányi időszak során részle­teiben is megismerkednek a bá­bozás esztétikai kérdéseivel. El­mélyülnek a dramaturgia, s a bábszínpadi rendezés elméleti és gyakorlati problémáiban, két-há- rom perces önálló jeleneteket ír­nak, melyeket ki is dolgoznak a színpadon, a bábjáték törvénysze­rűségeinek tanulmányozására. Az Óvónőképző Intézet bábo­sainak munkáját elismerik a vá­rosi üzemek is. Gyakorta kapnak meghívásokat a különböző gyer­mekünnepségek színesítésére. Népmese-feldolgozásaikkal elnyer­ték a legfiatalabb közönség tet­szését Kecskemét több gyermek­intézményében. Jelenleg azzal a gondolattal foglalkoznak, hogyan lehetne csoportjukat „hivatalo­san” is bábszínpaddá alakítani. Egy bizonyos: a megyeszékhely óvodáiban, s az alsótagozatos gye­rekek között hasznos feladatot láthatnának el a bábozás iránt el­kötelezettséget érző óvónőjelöltek. P. M. NEHÉZ, DE MEGÉRI Akik munka mellett tanulnak A késő délutáni, folyosói fél­homályban a lámpák sárga fé­nye halványan pislákol. Hogy még sincs sötét, az talán a korri­doron álldogáló, toporgó, vagy izgatottan járkáló vizsgázók mész- fehér arcának köszönhető. Egye­sek még az utolsó pillanatban is a könyvet nézik, mások maguk elé merednek, de csak látszatra semmitmondó a tekintetük, mert belül igen-igen koncentrálnak az előttük álló feladatra. Néhol ki­sebb csoportokban tüntető nyuga­lommal beszélgetnek, így próbál­ják leplezni a gyomrot szoron­gató vizsgadrukkot. Három módszer szerint A fenti leírás ráillik bárme­lyik vizsgázó korosztályra. A fo­lyosói félhomály, de a késő dél­után, amely belenyúliik a kora, majd a késő estébe is, azonban jelzi, hogy itt és most nem a szokványos vizsgák kezdődtek meg. Azok számolnak be az el­múlt félév anyagából, akik a munka mellett tanulnak. Vala­mennyien a Dolgozók önálló Ál­talános Iskolája, Gimnáziuma és Szakközépiskolájába járnak, ki több, ki kevesebb alkalommal. Nem kell félreérteni az előző mondatot, korántsem hanyagság­ról, lógósról van szó. Sőt, az ide jelentkezők — tizenhattól álta­lában negyvenévesig, de van egy 67 éves nyugdíjas diák is — na­gyon szorgalmasan, pontosan lá­togatják az órákat. Az iménti kijelentést Fehér István igazgató- helyettes megmagyarázza: — A több és kevesebb alkalom szorosan kapcsolódik a képzési formákhoz. Mind a gimnáziumi, mind a szakközépiskolai osztá­lyokban három módszer szerint tanítunk. Az esti tagozaton he­tente három alkalommal jönnek be a diákok, a levelezőknek heti egy konzultációt tartunk, míg a legújabb, az úgynevezett „kísér­leti” tagozaton egy héten kétszer találkoznak az oktatók a hallga­tókkal. Többek véleménye szerint ez az új forma lesz az igazi a felnőttoktatásban. Keményen dolgoznak Az ajtónyitásra mindenki izga­tottan 'kapja föl a fejét. Nem csoda, javában tart már a vizs­ga. Az asztal végén ülők felké­szülnek, a most belépő szemüve­ges fiatalember kérdést húz, de a tanárral szemben már a Dózsa- féle parasztháborúról beszél egy fiatal nő. — Kereszteshadjárattal indult — kezdi, de megakad a mondat közepén. Szerencséjére már kap­ja is a „felmentő” térképet, és a segítő kérdést. Nehezen, döcögve iválaszolgat. Érezhető a rutinhiány hisz ez az első alkalom, amikor nagyobb anyagrészből kell beszá­molnia. A következő vizsgázó a má­sodik honalapító, IV.. Béla tevé­kenységét ismertette. Izgatottan, idegesen csattogtatja a golyóéitól- ' lát, nem figyel a társára sem, pedig annak szájáról már én is leolvasom a választ. Majd az el­ső percek után belelendül, és megnyugodva mondja tételét. Az eléje tett fényképről gyorsan fel­ismeri Károly Róbert aranyfo­rintját, és azonnal elkezdi taglal­ni a korabeli ércbányászat fel­lendülésének okait. — Jó közepes felelet volt — értékel később dr. Búzás Jáilos, az intézmény igazgatója, majd azt is megmagyarázza, hogy miért indulnak olyan nehezen a felele­tek. — A mostani vizsgázóim el­sősök, és köztudottan ez az év a legnehezebb. Harmadikra már kialakul mindenkiben a megfele­lő vizsgakészség. Emiatt Is na­gyon fontosnak tartjuk a válasz­tékos, szép beszéd elsajátítását, éppen ezért a vizsgákon minden­kit beszéltetünk. Még az elégte­lenért is meg kell dolgozni. Dolgoznak is keményen az első emeleti osztályteremben, ahol egyszerre két évfolyam vizsgázik. Az egyik felelő gördülékenyen el­meséli Csokonai életét, majd az Estve című versét elemzi. A vizsgához tartozik még egy kis művészettörténet, valamint nyelv­tani tétel is. „Valaki kopogtat.” Ez a példamondat. — Milyen ala­nya van ennek a mondatnak? — hangzik a kérdés/A válasz csak nehezen születik meg. A nyelv­tan, no és a helyesírás még ma­gasabb évfolyamokon is sok fej­törést okoz. Éppen ezért a műve­lődési központtal karöltve min­den évben külön speciális tanfo­lyamot indítanak. Akár egyetemre is A szomszédos teremben az egyik „rettegett” tantárgyból, matemaitikáfoól vizsgáznak. Az w írásbelin már túl van, s most a szóbelire vár a többiek között .af, MMG-bői érkezett három csoport- vezető Is. Kalló Ferenc a legbe­szédesebb közülük: — Ma már elvárják a munka­helyen, hogy a csoportvezetők érettségizzenek. Ezért is jelent­keztünk az iskolába. Igaz, sok időt, energiát követel a tanulás, de a korábbi mulasztást pótol­nunk kell. Bízom benne, ha az első éven túljutunk, akkor a többi már könnyebb lesz. A tan­tárgyak közül a matek a legne­hezebb. Előfordul, hogy otthon nekiülök a leckének, és egysze­rűen nem megy. Szerencsére másnap a munkahelyemen a fő­nök — egy fialta! mérnök — se­gít, nemcsak ebből a tárgyból, de fizikából és kémiából is. Egy hétmérföldes ugrás, és máris a Labrador-áramlással kö­zeledünk Észak-Amerika part­jaihoz. Majd a világ nagy kikö­tőiből újra hazai vizekre eve­zünk, pontosabban a vizsgázó mondja el a folyó sebességének és vízhozamának összefüggéseit. Van, aki nagyon tud, és van, aki nagyon nem tud, ennek megfele­lően kapják az érdemjegyeket is. A földrajzszertárban — mert ott vizsgáznak — töltött rövid idő alatt születik egy négyes, egy kö­zepes és egy elégtelen is. A most érkező Kiss Józseffel, a BÄCS- ÉP központifűtés-szerelőjével, az imént beszéltem, persze még az ajtón kívül. Idézzük csak fel: — Szeretnék tovább tanulni, már úgy értem, hogy az érettségi megszerzése után. Ezért jelent­keznem gimnáziumba és nem szakközépiskolába. — Hallott arról, hogy szakmun­kások érettségi nélkül is felvéte­lizhetnek egyetemre, vagy főisko­lára? — kérdezem. — Nem — válaszolja kicsit el­gondolkozva, majd magabiztosab­ban teszi hozzá. — De nem is baj, mert itt megszerezhetem a megfelelő alapokat. Kísérleti osz­tályba járok, azt hiszem nekünk ez a leghasznosabb forma. Most már csak tanulni kell! Mélységesen igaza van. Mint ahogy az sem puszta álomkerge- tés, rózsaszínű ábránd csupán, hogy a gimnázium elvégzése után, újabb, ki tudja hány évet vállalva, még a diplomát is célba vegye. Minden évben akad 15— 20 bátor jelentkező, s közülük öt-hatot fel is vesznek a felső­fokú iskolákba. Tanulnak már itt végzettek a szegedi tanárképzőn, a kecskeméti főiskolán, de a gö­döllői egyetemen is. Ám nem ez az elsődleges cél. Ügy gondolom, ezt nem nagyon kell magyaráz­ni, sokan tudják. És — tudni — nagyon jó dolog. De ehhez ta­nulni kell. Várai Tamás W8í mmmmm Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY (29.) — Ez rettenetesen bürokrati­kus — mondta az amerikai. — Ad­dig én egy fillér nélkül leszek. Alig háromezer dollárom van. Nem lehetne ezt gyorsabban intézni? Hiszen telefonálhatnak is a The Chase Manhattan Bankba. Tele­fonon blokkolhatják az összeget, ha megadják a csekkszámot. — Megtehetjük, de ez további költségeiket von maga- után, ami­vel önt terheljük meg. Ez a költ­ség a telefonbeszélgetés díja és nagyobb bankprovízió, mert így nem inkasszó, hanem diszkontó csekkel lesz ügyünk. — Semmiség — legyintett az amerikai. — Arról van szó, hogy a lehető leggyorsabban kapjam meg a pénzt. Említettem önnek, hogy nagy üzletet bonyolítok le itten, házat akarok venni, és ko­csi nélkül is vagyok. Ügy érzem magam, mint akinek levágták a kezét. Apropó, nem hallott, igaz­gató úr, eladó sport Ferrariről? Szeretnék venni. — Félek, hogy nem kap. Ha jól tudom, csak megrendelésre készülnek Ferrari sportkocsik. Mindenesetre a Riviérán ennek a cégnek nincs képviselete. — Kész vagyok használtat is megvenni. Ez a kocsi a passzióm. Meg kell szereznem. — Talán a használtgépkocsi- vállalatoknál kap, de azt is két­lem. Visszatérve a mi ügyünk­höz, javaslom, hagyja itt a füze­téit. Telefonálunk az USA-ba, és holnap reggel készek vagyunk magának az előkészített csekk­könyvet kiadni. Megfelel önnek ez az elintézési mód? — A legteljesebb mértékben, igazgató úr. — Tehát kérem a csekkfüzetét. Hol lakik cyi? — Pillanatnyilag az Ambasa- dor szállodában. De házat kere­sek és remélem, hogy néhány na­pon belül átköltözhetek a saját villámba. — Jó vételt kívánok önnek. — Köszönöm. Ajánlottak ne­kem egy céget, a Le Chaps test­véreket. — Nagyon jó választás! — he­lyeselt az igazgató. — A mi kli­enseink. Eközben mistér MacAreck elő­vette a tollát és a csekkfüzetét. Kitöltötte, kitépett egy kékes színű lapot, és átnyújtotta az igazgatónak. Az igazgató búcsú­záskor egészen a bank ajtajáig kísérte. Még a Crédit Lyonnais- ben sem történik meg minden­nap, hogy az ügyfél százezer dol­lár csekkátutalást kér. Az igaz­gató tehát megígérte az ameri­kai gyárosnak, hogy holnap reg­geli a csekk-könyvecske az Am- basador szállodai szobájában lesz. Az amerikai távozása után azonnal telefonált New Yorkba. Amikor a kagylóban felhangzott a The Chase Manhattan Bank egyik igazgatójának hangja, a Crédit helyi képviseletének főnö­ke értesítette, hogy mister MacAreck százezer dollárra disz­kontó csekket kapott és kérdezi, van-e erre fedezet, ezenkívül kéri blokkolni ezt az összeget. Az óceán túlsó felén felhangzott a nevetés: — Nevetséges kérdés, hogy MacAreck úr csekkjének van-e fedezete. Százezer dollárra? Öt­ször nagyobb összeget Is kifize­tünk. Tegyék a csekket a borí­tékba és küldjék el a címünkre. Mi azonnal kiadjuk telefonon a diszpozíciót a megbízottunknak, az Angol—amerikai Banknak Pá­rizsba, hogy utalják át az össze­get. Két órával később a Crédit Lyonnaisban megszólalt a telefon Párizsból. Az Angol—amerikai Bank értesítette őket, hogy New Yorkból érkezett utasítás szerint a nizzai Crédit fiók javára írtak félmillió új frankot, mely száz­ezer dollárnak felel meg. A bank igazgatója nagyon elégedett volt, hogy ilyen jó ügyfele akadt, és ő maga ellenőrizte, hogy mister MacAreck csekk-könyvecskéjét a lehető leggyorsabban intézzék el, s a portás holnap reggel vigye az Ámbasador szállodába. Eközben a mi amerikaink visz- azatért a szállodába. A portás udvariasan tájékoztatta, hogy az utasításnak megfelelően a kocsi várja. MacAreck úr megkapta a kulcsot, beült a kocsiba és el­hajtott a Le Chaps testvérek cé­géhez. Mindkét úr udvariasan meghallgatta az ügyfelet és di­csérték a döntését. Közölték, hogy megfelelő tőkével jó üzletet lehet csinálni a tengerparti ingatlan- vásárlással. Az árak hamarosan felszöknek. Az ügyfél azonban megmagyarázta, hogy nincs szán­dékában házvásárlásba fektetni vagyonát. Megfelelő villára van szüksége. Európában kiterjedt üz­letet folytat, és itt saját lakást akar. Lehetséges, ha néhány, vagy tízegynéhány év múlva visz- szavonul az üzleti élettől és örök­re elhagyja az Egyesült Államo­kat, a Riviérán telepszik le. Ügy, ahogy tette ezt már nagyon sok barátja és ismerőse. (Folytatása következik.) A kitüntetéshez méltón Amikor egy csapat több éves, gondosan megtervezett és kivite­lezett, jól összehangolt mozgalmi munkával kitüntetést érdemel ki — mindenki, akinek része van ebben, azért szurkol, hogy a to­vábbiakban is hasonlóan tudja­nak tevékenykedni. •Így volt ez akkor is, amikor a kecskeméti Buday Dezső úttörő- csapat kapta meg a legnagyobb úttörőkitüntetést, a KISZ KB vö­rös selyemzászlaját. Természete­sen egy jól összeszokott csapatot — annak több mint fél ezer tag­ját érte a kitüntetés! — nem le­het évekig együtt találni, az évek múltával egymásnak adják a sta­fétabotot. És ez a nagyszerű cso­da a kecskeméti Petőfi iskolá­ban sikerült: a csapat mai tag­jai tudják, hogy elődeik kiérde­melték a kitüntetést, és azt is, hogy nekik méltókká kell válni­uk hozzájuk! Várnagy Istvánná, a csapat ve­zetője évtizedek óta tevékenyke­dik a mozgalomban^ismeri annak minden apró részletét. Mégsem hatalmi szóval éri el a továbbra is nagyszerű eredményeket — tanácsai, iránymutatásai szerint dolgoznak az úttörők. Ebben a mozgalmi esztendőben — ez köz­tudott — két nagy munkát vál­laltak. Az egyik az, hogy folytat­ták a tavaly megkezdett „Októ­ber katonái voltak" — névvel összefogott kutatómunkát, vala­mint a nemzetközi gyermekév keretében a szolidaritás jegyében kezdeményezett akciókat. Hall­hatnánk erről bővebben? — A tavaly megkezdett nyom­kereső munkát nagyon megsze­rették a gyerekek, az albumok teltek, sorra nyitottuk a követ­kezőket. A munka alapvetően két részből tevődik össze továbbra is: figyelemmel kísérjük a napi­sajtót, eljárunk könyvtárba, le­véltárba, pártalapszervezetekhez. Címeket kapunk, de néha csak valóban apró nyomokra bukka­nunk, amin azután elindulunk ... Lehetőleg személyesen keressük fel az idős embereket, ha távol laknak, akkor levelet írunk, kér­jük válaszoljon nekünk. Szinte kivétel nélkül minden régi vö­röskatona, KIMSZ-tag, veterán válaszol nekünk. Most már el­mondhatom, hogy Kecskemétről egy nagyméretű térképet készí­tünk, benne megjelöljük a mártí­rokról elnevezett utcákat, és ott képet vagy egyéb dokumentumot helyezünk el... Sikerült felvennünk a kapcsola­tot Berényi Pál leányával, és megtudtuk azt is, hogy csapa­tunk névadójának, Buday Dézső- nek élnek a fővárosban rokonai. Az ilyen „felfedezések” mindig új lendületet adnak a nyomoívasó tevékenységnek. Iskolánk két esz­tendő múlva ünnepli százéves fennállását. Már most készülünk erre is. Felkerestük a nyolcvan­nyolc esztendős Viszmep Sándor• nét, aki 1930-tól nyugdíjba vo­nulásáig az iskola nevelője volt, és Salamon Máriát, aki ugyan­csak tanított nálunk. Sok érde­kes, a pajtások számára megörö­kítésre méltó tanítási-nevelési módszerről írnak nekünk levele­ikben. — Mit tudhatunk meg a csapat másik nagy akciójáról? — Valamennyi csapatnál ked­ves hagyomány a februárban sor­ra kerülő farsangi karnevál. Az úttörőtanács a szülői munkakö­zösség tagjainak segítségével az idén a szolidaritás jegyében ren­dezi ezt az eseményt. Rajonként sorsolással, tombolával egybekö­tött játékos teadélutánt rendez­nek. A pajtások nagyszerűen ér­zik magukat! Jut idő arra is, hogy megbeszéljék, a világon hol, merre, mennyi gyermek éhezik! Természetesnek tartják, hogy a tombola bevételét ebben az eset­ben ne a csapat pénztárába, ha­nem a szolidaritási alapra fizes­sék be. Ennek az akciónak a lebonyolí­tásában nagy feladatot vállaltak a szülők, élükön Bajcsy Péterné- vei, H. Kis Bélánéval. Úgy tű­nik, a csapat 17 raja hozzávető­legesen 15 ezer forintot tud majd befizetni erre a nemes célra. A szolidaritás jegyében a ha­todikos Kodály Zoltán raj negy­venkét ifjúsági és meséskönyvet gyűjtött össze, s vitt a megyei kórház gyermekosztályára a kis betegeknek. A nyolcadikos Tóth László raj a Gyermekvédő Inté­zetet kereste fel, hívott vendég­ségbe vasárnaponként nyolc-tíz gyermeket. Nagyszerűen sikerül­nek ezek a találkozók! Az Arany János raj tagjai — akik nyolca- dikqpok — a szabad szombatokon a megyei csecsemőotthonban vál­lalnak takarítást, rendszeresen. — Ifik dolgoznak a csapatnál? — Természetesen többen visz- szajámak a hajdani csapattagok közül. Bank Gyula, Asztalos Ga­bi, Kanyó Márta rajoknál dol­gozik. Máté Ildikó a nyolcadiko­sok klubját vezeti. A Volán Vál­lalat Csonka János szocialista brigádja az érdeklődő pajtásokat kismotorvezetői vizsgára készíti elő. Beszélgetésünket a postás ér­kezése szakítja meg. Ismét leve­let kaptak a Buday Dezső csapat nyolmolvasói: Kelen Jolántól és Bakó Emil bácsitól. Mindketten nagyon kedvesen írnak a gyere­keknek! Pontos, fontos adatokat közölnek, további munkára ser­kentik őket. A sorok között pedig átsüt a gondolat: értetek éltünk, dolgoztunk, érdemes volt! Várnagy Istvánná ezekben a pillanatokban a három évtizeddel ezelőtti csapatmegalakulásra gon­dol. Arra, l^ogy azokban az évek­ben vörös nyakkendőt kötöttek között volt Kovács Gyula, a me­gyei pártbizottság munkatársa, /> Simon Jenőné, az úttörőház igaz­gatója, és a pajtásokat minden tevékenységükben támogató szü­lők: dr. Kovács Agnes, H. Kis Bé- láné, Bajcsy Péterné, dr. Kéry Ildikó ... Ök voltak azok, akik a stafétabotot átadták, a „kicsik”- nek, hogy még náluk is jobban tegyék a dolgukat. És kik azok, akik ezekben az években kitűn­nek? — A sor hosszú — felelt Sári néni, mégis álljon -itt néhány út­törő neve: Bagi Márta, Sándor Ilona, Kiinger Adám, Makáry Péter, Bank Róbert... ök azok, akiket szervezőkészségükkel, pél­damutatásukkal, és nem utolsó­sorban tanulásukkal példaképpen állíthatom társaik elé. • Selmeci Katalin Rejtvényfejtőknek Pajtások! Az elmúlt héten közölt fejtörő helyes megfejtése: Babits Mi­hály. A helyes megfejtést beküldött közül sorsoltuk ki annak a tíz pajtás­nak a nevét, akinek könyvjutalmat postáztunk. Íme: Csókás Zoltán, Ballá- szög; Farkas Erika, Bócsa; Gábori* Jenő, Dunaegyháza; Szabó János, Csá- voly; Berta István, Agasegyháza; Os- kolás Györgyi, Helvécia; Battance Zsolt. Kecskemét; Parragh Ildikó, Sza­badszállás; Bán Magdolna, Kecel, Fan- kortes Dániel, Felsőszentlvén. STÁB A MEDENCÉBEN • Huszárlk Zoltán Csontváry Kosztka Tivadar életéről készít színes, egész estét betöltő filmet. A film egyik jelenetét a Széchenyi fürdő­ben rögzítette Jankura Péter kamerája. (MTI-fotó — Friedmann Endre felvétele — KS.) • Közös elemző munka. (Straszer András felvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents