Petőfi Népe, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-16 / 39. szám

1979. február 16. • PETŐFI NÉPE • •

A bábozás mint tantárgy

Kecskeméten, az Óvónőképző Intézetben a másodéves hallgatók kötelező tantárgyainak egyike a bábjátszás. A mindössze fél év óta meglevő tárgy e művészet alapfogalmaival ismerteti meg j diákokat. A bábjáték iránt jobban érdeklődők viszont úgynevezett speciálkollégium formájában, két éven át foglalkoznak ezzel az ősi, és különösen a gyermekek körében rendkívül népszerű, sajátos művészeti ággal. A szorgalmasabb diákok a tanulmányok befejezése után külön vizsgát is tehetnek és elnyerhetik a Népművelési Intézet gyermek bábszakkör vezetésére jogosító oklevelét. E bizonyítványnak jó hasznát vehetik részint munkahelyükön, az óvodákban, részint pedig a közeli iskolákban, vagy művelődési intézményekben.

A bábozás tantárgyának anyaga sokrétű és változatos. A hallgatók megismerkedhetnek a bábozás történetével, a különféle gyűszű-, kesztyű-, síkbábok készítésével és mozgatásával. A

• A bábszínpad mögött.

népszerű foglalkozásokon évente több mint harminc óvónőjelölt vesz részt, s a hallgatók fele eredményes vizsgát tesz. A kétéves tanulmányi időszak során részleteiben is megismerkednek a bábozás esztétikai kérdéseivel. Elmélyülnek a dramaturgia, s a bábszínpadi rendezés elméleti és gyakorlati problémáiban, két-há- rom perces önálló jeleneteket írnak, melyeket ki is dolgoznak a színpadon, a bábjáték törvényszerűségeinek tanulmányozására.

Az Óvónőképző Intézet bábosainak munkáját elismerik a városi üzemek is. Gyakorta kapnak meghívásokat a különböző gyermekünnepségek színesítésére. Népmese-feldolgozásaikkal elnyerték a legfiatalabb közönség tetszését Kecskemét több gyermekintézményében. Jelenleg azzal a gondolattal foglalkoznak, hogyan lehetne csoportjukat „hivatalosan” is bábszínpaddá alakítani.

Egy bizonyos: a megyeszékhely óvodáiban, s az alsótagozatos gyerekek között hasznos feladatot láthatnának el a bábozás iránt elkötelezettséget érző óvónőjelöltek.

P. M.

NEHÉZ,

DE MEGÉRI

Akik munka mellett tanulnak

A késő délutáni, folyosói félhomályban a lámpák sárga fénye halványan pislákol. Hogy még sincs sötét, az talán a korridoron álldogáló, toporgó, vagy izgatottan járkáló vizsgázók mész- fehér arcának köszönhető. Egyesek még az utolsó pillanatban is a könyvet nézik, mások maguk elé merednek, de csak látszatra semmitmondó a tekintetük, mert belül igen-igen koncentrálnak az előttük álló feladatra. Néhol kisebb csoportokban tüntető nyugalommal beszélgetnek, így próbálják leplezni a gyomrot szorongató vizsgadrukkot.

Három módszer szerint

A fenti leírás ráillik bármelyik vizsgázó korosztályra. A folyosói félhomály, de a késő délután, amely belenyúliik a kora, majd a késő estébe is, azonban jelzi, hogy itt és most nem a szokványos vizsgák kezdődtek meg. Azok számolnak be az elmúlt félév anyagából, akik a munka mellett tanulnak. Valamennyien a Dolgozók önálló Általános Iskolája, Gimnáziuma és Szakközépiskolájába járnak, ki több, ki kevesebb alkalommal. Nem kell félreérteni az előző mondatot, korántsem hanyagságról, lógósról van szó. Sőt, az ide jelentkezők — tizenhattól általában negyvenévesig, de van egy 67 éves nyugdíjas diák is — nagyon szorgalmasan, pontosan látogatják az órákat. Az iménti kijelentést Fehér István igazgató- helyettes megmagyarázza:

— A több és kevesebb alkalom szorosan kapcsolódik a képzési formákhoz. Mind a gimnáziumi, mind a szakközépiskolai osztályokban három módszer szerint tanítunk. Az esti tagozaton hetente három alkalommal jönnek be a diákok, a levelezőknek heti egy konzultációt tartunk, míg a legújabb, az úgynevezett „kísérleti” tagozaton egy héten kétszer találkoznak az oktatók a hallgatókkal. Többek véleménye szerint ez az új forma lesz az igazi a felnőttoktatásban.

Keményen dolgoznak

Az ajtónyitásra mindenki izgatottan 'kapja föl a fejét. Nem csoda, javában tart már a vizsga. Az asztal végén ülők felkészülnek, a most belépő szemüveges fiatalember kérdést húz, de a tanárral szemben már a Dózsa- féle parasztháborúról beszél egy fiatal nő.

— Kereszteshadjárattal indult — kezdi, de megakad a mondat közepén. Szerencséjére már kapja is a „felmentő” térképet, és a segítő kérdést. Nehezen, döcögve iválaszolgat. Érezhető a rutinhiány hisz ez az első alkalom, amikor nagyobb anyagrészből kell beszámolnia.

A következő vizsgázó a második honalapító, IV.. Béla tevékenységét ismertette. Izgatottan, idegesen csattogtatja a golyóéitól- ' lát, nem figyel a társára sem, pedig annak szájáról már én is leolvasom a választ. Majd az első percek után belelendül, és megnyugodva mondja tételét. Az eléje tett fényképről gyorsan felismeri Károly Róbert aranyforintját, és azonnal elkezdi taglalni a korabeli ércbányászat fellendülésének okait.

— Jó közepes felelet volt — értékel később dr. Búzás Jáilos, az intézmény igazgatója, majd azt is megmagyarázza, hogy miért indulnak olyan nehezen a feleletek. — A mostani vizsgázóim elsősök, és köztudottan ez az év a legnehezebb. Harmadikra már kialakul mindenkiben a megfelelő vizsgakészség. Emiatt Is nagyon fontosnak tartjuk a választékos, szép beszéd elsajátítását,

éppen ezért a vizsgákon mindenkit beszéltetünk. Még az elégtelenért is meg kell dolgozni.

Dolgoznak is keményen az első emeleti osztályteremben, ahol egyszerre két évfolyam vizsgázik. Az egyik felelő gördülékenyen elmeséli Csokonai életét, majd az Estve című versét elemzi. A vizsgához tartozik még egy kis művészettörténet, valamint nyelvtani tétel is. „Valaki kopogtat.” Ez a példamondat. — Milyen alanya van ennek a mondatnak? — hangzik a kérdés/A válasz csak nehezen születik meg. A nyelvtan, no és a helyesírás még magasabb évfolyamokon is sok fejtörést okoz. Éppen ezért a művelődési központtal karöltve minden évben külön speciális tanfolyamot indítanak.

Akár egyetemre is

A szomszédos teremben az egyik „rettegett” tantárgyból, matemaitikáfoól vizsgáznak. Az w írásbelin már túl van, s most a szóbelire vár a többiek között .af, MMG-bői érkezett három csoport- vezető Is. Kalló Ferenc a legbeszédesebb közülük:

— Ma már elvárják a munkahelyen, hogy a csoportvezetők érettségizzenek. Ezért is jelentkeztünk az iskolába. Igaz, sok időt, energiát követel a tanulás, de a korábbi mulasztást pótolnunk kell. Bízom benne, ha az első éven túljutunk, akkor a többi már könnyebb lesz. A tantárgyak közül a matek a legnehezebb. Előfordul, hogy otthon nekiülök a leckének, és egyszerűen nem megy. Szerencsére másnap a munkahelyemen a főnök — egy fialta! mérnök — segít, nemcsak ebből a tárgyból, de fizikából és kémiából is.

Egy hétmérföldes ugrás, és máris a Labrador-áramlással közeledünk Észak-Amerika partjaihoz. Majd a világ nagy kikötőiből újra hazai vizekre evezünk, pontosabban a vizsgázó mondja el a folyó sebességének és vízhozamának összefüggéseit. Van, aki nagyon tud, és van, aki nagyon nem tud, ennek megfelelően kapják az érdemjegyeket is. A földrajzszertárban — mert ott vizsgáznak — töltött rövid idő alatt születik egy négyes, egy közepes és egy elégtelen is. A most érkező Kiss Józseffel, a BÄCS- ÉP központifűtés-szerelőjével, az imént beszéltem, persze még az ajtón kívül. Idézzük csak fel:

— Szeretnék tovább tanulni, már úgy értem, hogy az érettségi megszerzése után. Ezért jelentkeznem gimnáziumba és nem szakközépiskolába.

— Hallott arról, hogy szakmunkások érettségi nélkül is felvételizhetnek egyetemre, vagy főiskolára? — kérdezem.

— Nem — válaszolja kicsit elgondolkozva, majd magabiztosabban teszi hozzá. — De nem is baj, mert itt megszerezhetem a megfelelő alapokat. Kísérleti osztályba járok, azt hiszem nekünk ez a leghasznosabb forma. Most már csak tanulni kell!

Mélységesen igaza van. Mint ahogy az sem puszta álomkerge- tés, rózsaszínű ábránd csupán, hogy a gimnázium elvégzése után, újabb, ki tudja hány évet vállalva, még a diplomát is célba vegye. Minden évben akad 15— 20 bátor jelentkező, s közülük öt-hatot fel is vesznek a felsőfokú iskolákba. Tanulnak már itt végzettek a szegedi tanárképzőn, a kecskeméti főiskolán, de a gödöllői egyetemen is. Ám nem ez az elsődleges cél. Ügy gondolom, ezt nem nagyon kell magyarázni, sokan tudják. És — tudni — nagyon jó dolog. De ehhez tanulni kell.

Várai Tamás

W8í

mmmmm

Jerzy Edigey

MacAreck

FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

(29.) — Ez rettenetesen bürokratikus — mondta az amerikai. — Addig én egy fillér nélkül leszek. Alig háromezer dollárom van. Nem lehetne ezt gyorsabban intézni? Hiszen telefonálhatnak is a The Chase Manhattan Bankba. Telefonon blokkolhatják az összeget, ha megadják a csekkszámot.

— Megtehetjük, de ez további költségeiket von maga- után, amivel önt terheljük meg. Ez a költség a telefonbeszélgetés díja és nagyobb bankprovízió, mert így nem inkasszó, hanem diszkontó csekkel lesz ügyünk.

— Semmiség — legyintett az amerikai. — Arról van szó, hogy a lehető leggyorsabban kapjam meg a pénzt. Említettem önnek, hogy nagy üzletet bonyolítok le itten, házat akarok venni, és kocsi nélkül is vagyok. Ügy érzem magam, mint akinek levágták a kezét. Apropó, nem hallott, igazgató úr, eladó sport Ferrariről? Szeretnék venni.

— Félek, hogy nem kap. Ha jól tudom, csak megrendelésre készülnek Ferrari sportkocsik. Mindenesetre a Riviérán ennek a cégnek nincs képviselete.

— Kész vagyok használtat is megvenni. Ez a kocsi a passzióm. Meg kell szereznem.

— Talán a használtgépkocsi- vállalatoknál kap, de azt is kétlem. Visszatérve a mi ügyünkhöz, javaslom, hagyja itt a füzetéit. Telefonálunk az USA-ba, és holnap reggel készek vagyunk magának az előkészített csekkkönyvet kiadni. Megfelel önnek ez az elintézési mód?

— A legteljesebb mértékben, igazgató úr.

— Tehát kérem a csekkfüzetét. Hol lakik cyi?

— Pillanatnyilag az Ambasa- dor szállodában. De házat keresek és remélem, hogy néhány napon belül átköltözhetek a saját villámba.

— Jó vételt kívánok önnek.

— Köszönöm. Ajánlottak nekem egy céget, a Le Chaps testvéreket.

— Nagyon jó választás! — helyeselt az igazgató. — A mi klienseink.

Eközben mistér MacAreck elővette a tollát és a csekkfüzetét. Kitöltötte, kitépett egy kékes színű lapot, és átnyújtotta az igazgatónak. Az igazgató búcsúzáskor egészen a bank ajtajáig kísérte. Még a Crédit Lyonnais- ben sem történik meg mindennap, hogy az ügyfél százezer dollár csekkátutalást kér. Az igazgató tehát megígérte az amerikai gyárosnak, hogy holnap reggeli a csekk-könyvecske az Am- basador szállodai szobájában lesz.

Az amerikai távozása után azonnal telefonált New Yorkba. Amikor a kagylóban felhangzott a The Chase Manhattan Bank egyik igazgatójának hangja, a Crédit helyi képviseletének főnöke értesítette, hogy mister MacAreck százezer dollárra diszkontó csekket kapott és kérdezi, van-e erre fedezet, ezenkívül kéri blokkolni ezt az összeget. Az óceán túlsó felén felhangzott a nevetés:

— Nevetséges kérdés, hogy MacAreck úr csekkjének van-e fedezete. Százezer dollárra? Ötször nagyobb összeget Is kifizetünk. Tegyék a csekket a borítékba és küldjék el a címünkre. Mi azonnal kiadjuk telefonon a diszpozíciót a megbízottunknak,

az Angol—amerikai Banknak Párizsba, hogy utalják át az összeget.

Két órával később a Crédit Lyonnaisban megszólalt a telefon Párizsból. Az Angol—amerikai Bank értesítette őket, hogy New Yorkból érkezett utasítás szerint a nizzai Crédit fiók javára írtak félmillió új frankot, mely százezer dollárnak felel meg. A bank igazgatója nagyon elégedett volt, hogy ilyen jó ügyfele akadt, és ő maga ellenőrizte, hogy mister MacAreck csekk-könyvecskéjét a lehető leggyorsabban intézzék el, s a portás holnap reggel vigye az Ámbasador szállodába.

Eközben a mi amerikaink visz- azatért a szállodába. A portás udvariasan tájékoztatta, hogy az utasításnak megfelelően a kocsi várja. MacAreck úr megkapta a kulcsot, beült a kocsiba és elhajtott a Le Chaps testvérek cégéhez. Mindkét úr udvariasan meghallgatta az ügyfelet és dicsérték a döntését. Közölték, hogy megfelelő tőkével jó üzletet lehet csinálni a tengerparti ingatlan- vásárlással. Az árak hamarosan felszöknek. Az ügyfél azonban megmagyarázta, hogy nincs szándékában házvásárlásba fektetni vagyonát. Megfelelő villára van szüksége. Európában kiterjedt üzletet folytat, és itt saját lakást akar. Lehetséges, ha néhány, vagy tízegynéhány év múlva visz- szavonul az üzleti élettől és örökre elhagyja az Egyesült Államokat, a Riviérán telepszik le. Ügy, ahogy tette ezt már nagyon sok barátja és ismerőse.

(Folytatása következik.)

A kitüntetéshez méltón

Amikor egy csapat több éves, gondosan megtervezett és kivitelezett, jól összehangolt mozgalmi munkával kitüntetést érdemel ki

— mindenki, akinek része van ebben, azért szurkol, hogy a továbbiakban is hasonlóan tudjanak tevékenykedni.

•Így volt ez akkor is, amikor a kecskeméti Buday Dezső úttörő- csapat kapta meg a legnagyobb úttörőkitüntetést, a KISZ KB vörös selyemzászlaját. Természetesen egy jól összeszokott csapatot

— annak több mint fél ezer tagját érte a kitüntetés! — nem lehet évekig együtt találni, az évek múltával egymásnak adják a stafétabotot. És ez a nagyszerű csoda a kecskeméti Petőfi iskolában sikerült: a csapat mai tagjai tudják, hogy elődeik kiérdemelték a kitüntetést, és azt is, hogy nekik méltókká kell válniuk hozzájuk!

Várnagy Istvánná, a csapat vezetője évtizedek óta tevékenykedik a mozgalomban^ismeri annak minden apró részletét. Mégsem hatalmi szóval éri el a továbbra is nagyszerű eredményeket — tanácsai, iránymutatásai szerint dolgoznak az úttörők. Ebben a mozgalmi esztendőben — ez köztudott — két nagy munkát vállaltak. Az egyik az, hogy folytatták a tavaly megkezdett „Október katonái voltak" — névvel összefogott kutatómunkát, valamint a nemzetközi gyermekév keretében a szolidaritás jegyében kezdeményezett akciókat. Hallhatnánk erről bővebben?

— A tavaly megkezdett nyomkereső munkát nagyon megszerették a gyerekek, az albumok teltek, sorra nyitottuk a következőket. A munka alapvetően két részből tevődik össze továbbra is: figyelemmel kísérjük a napisajtót, eljárunk könyvtárba, levéltárba, pártalapszervezetekhez. Címeket kapunk, de néha csak valóban apró nyomokra bukkanunk, amin azután elindulunk ... Lehetőleg személyesen keressük fel az idős embereket, ha távol laknak, akkor levelet írunk, kérjük válaszoljon nekünk. Szinte kivétel nélkül minden régi vöröskatona, KIMSZ-tag, veterán válaszol nekünk. Most már elmondhatom, hogy Kecskemétről egy nagyméretű térképet készítünk, benne megjelöljük a mártírokról elnevezett utcákat, és ott képet vagy egyéb dokumentumot helyezünk el...

Sikerült felvennünk a kapcsolatot Berényi Pál leányával, és megtudtuk azt is, hogy csapatunk névadójának, Buday Dézső- nek élnek a fővárosban rokonai. Az ilyen „felfedezések” mindig új lendületet adnak a nyomoívasó tevékenységnek. Iskolánk két esztendő múlva ünnepli százéves fennállását. Már most készülünk erre is. Felkerestük a nyolcvannyolc esztendős Viszmep Sándor• nét, aki 1930-tól nyugdíjba vonulásáig az iskola nevelője volt, és Salamon Máriát, aki ugyancsak tanított nálunk. Sok érdekes, a pajtások számára megörökítésre méltó tanítási-nevelési módszerről írnak nekünk leveleikben.

— Mit tudhatunk meg a csapat másik nagy akciójáról?

— Valamennyi csapatnál kedves hagyomány a februárban sorra kerülő farsangi karnevál. Az úttörőtanács a szülői munkaközösség tagjainak segítségével az idén a szolidaritás jegyében rendezi ezt az eseményt. Rajonként sorsolással, tombolával egybekötött játékos teadélutánt rendeznek. A pajtások nagyszerűen érzik magukat! Jut idő arra is, hogy megbeszéljék, a világon hol, merre, mennyi gyermek éhezik! Természetesnek tartják, hogy a tombola bevételét ebben az esetben ne a csapat pénztárába, hanem a szolidaritási alapra fizessék be.

Ennek az akciónak a lebonyolításában nagy feladatot vállaltak a szülők, élükön Bajcsy Péterné- vei, H. Kis Bélánéval. Úgy tűnik, a csapat 17 raja hozzávetőlegesen 15 ezer forintot tud majd befizetni erre a nemes célra.

A szolidaritás jegyében a hatodikos Kodály Zoltán raj negyvenkét ifjúsági és meséskönyvet gyűjtött össze, s vitt a megyei kórház gyermekosztályára a kis betegeknek. A nyolcadikos Tóth László raj a Gyermekvédő Intézetet kereste fel, hívott vendégségbe vasárnaponként nyolc-tíz gyermeket. Nagyszerűen sikerülnek ezek a találkozók! Az Arany János raj tagjai — akik nyolca- dikqpok — a szabad szombatokon a megyei csecsemőotthonban vállalnak takarítást, rendszeresen.

— Ifik dolgoznak a csapatnál?

— Természetesen többen visz- szajámak a hajdani csapattagok közül. Bank Gyula, Asztalos Gabi, Kanyó Márta rajoknál dolgozik. Máté Ildikó a nyolcadikosok klubját vezeti. A Volán Vállalat Csonka János szocialista brigádja az érdeklődő pajtásokat kismotorvezetői vizsgára készíti elő.

Beszélgetésünket a postás érkezése szakítja meg. Ismét levelet kaptak a Buday Dezső csapat nyolmolvasói: Kelen Jolántól és Bakó Emil bácsitól. Mindketten nagyon kedvesen írnak a gyerekeknek! Pontos, fontos adatokat közölnek, további munkára serkentik őket. A sorok között pedig átsüt a gondolat: értetek éltünk, dolgoztunk, érdemes volt!

Várnagy Istvánná ezekben a pillanatokban a három évtizeddel ezelőtti csapatmegalakulásra gondol. Arra, l^ogy azokban az években vörös nyakkendőt kötöttek között volt Kovács Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa, /> Simon Jenőné, az úttörőház igazgatója, és a pajtásokat minden tevékenységükben támogató szülők: dr. Kovács Agnes, H. Kis Bé- láné, Bajcsy Péterné, dr. Kéry Ildikó ... Ök voltak azok, akik a stafétabotot átadták, a „kicsik”- nek, hogy még náluk is jobban tegyék a dolgukat. És kik azok, akik ezekben az években kitűnnek?

— A sor hosszú — felelt Sári néni, mégis álljon -itt néhány úttörő neve: Bagi Márta, Sándor Ilona, Kiinger Adám, Makáry Péter, Bank Róbert... ök azok, akiket szervezőkészségükkel, példamutatásukkal, és nem utolsósorban tanulásukkal példaképpen állíthatom társaik elé. •

Selmeci Katalin

Rejtvényfejtőknek

Pajtások! Az elmúlt héten közölt fejtörő helyes megfejtése: Babits Mihály. A helyes megfejtést beküldött közül sorsoltuk ki annak a tíz pajtásnak a nevét, akinek könyvjutalmat postáztunk. Íme: Csókás Zoltán, Ballá- szög; Farkas Erika, Bócsa; Gábori* Jenő, Dunaegyháza; Szabó János, Csá- voly; Berta István, Agasegyháza; Os- kolás Györgyi, Helvécia; Battance Zsolt. Kecskemét; Parragh Ildikó, Szabadszállás; Bán Magdolna, Kecel, Fan- kortes Dániel, Felsőszentlvén.

STÁB A MEDENCÉBEN

• Huszárlk Zoltán Csontváry Kosztka Tivadar életéről készít színes, egész estét betöltő filmet. A film egyik jelenetét a Széchenyi fürdőben rögzítette Jankura Péter kamerája. (MTI-fotó — Friedmann Endre felvétele — KS.)

• Közös elemző munka. (Straszer András felvételei.)