Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

1979. január 13. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ELKÉPZELÉSTŐL A MEGVALÓSÍTÁSIG Kunszentmiklós konyhája A múlt esztendő végére meg­épült, s idén január 4-e óta hi­vatalosan is üzemel a kunszent- miklósi 2000 adagos központi konyha. Ezzel teljessé vált az a létesítmény-komplexum, amely­nek egyik tagja, a 100 személyes óvoda már 1977 utolján elkészült. Az óvoda és konyha együtte­sen 15 millió forintba került. Az olvasók egy része bizonyá­ra emlékszik rá, hogy egyikükről is, másikukról is írtunk menet­közben, s fényképet is közöltünk az építkezés egy-egy stádiumáról. Miképp is alakult ez így? S ha már időközben megírtuk a leg­fontosabbakat, „érdemes”-e, érde- kes-e még hosszában elidőzni a hírnél? Meglátják, hogy megéri. Hiszen a költség nagyságából is megítél­hető — úgymond —, nem minden­napi beruházásról van szó. Más­részt érdemes megismerni az ügyes tanácsi gazdálkodás útját, aminek során most már a teljes működtetésig eljutottak. Balogh Mihály tanácselnök igen tömören foglalja ezt össze. — Ezerkilencszázhetvennégyben elképzelésként indult, ami­ből a IV. ötéves tervidőszak vé­gére terv lett. A kivitelezésre pedig 1977—78-ban került sor, mert ekkorra jött össze rá a pénz ... Arra külön büszkék va­gyunk, hogy saját költségvetési üzemünk mindannyiunk megelé­gedésére építette fel. — Beszéljünk a most már ter­melő központi konyháról. Ki az üzemeltető, melyik megyei válla­lattal kötöttek szerződést? — Ne lepődjön meg; a Pest­vidéki Vendéglátó Vállalattal. Ele­get küszködtünk, amíg a szüksé­ges pénzt, a rávalót évek során kigazdálkodtuk. Ügy találtuk he­lyesnek, ha a gazdaságosság köve­telményeiről, arról, hogy mit ajánl és mit nyújt a másik fél, a rendeltetésszerű működtetés meg­valósulásakor sem mondunk le. Ezért hirdettünk szabályos kis pá­lyázatot a konyha üzemeltetésére. Több cég — köztük helyi, me­gyei, dunaújvárosi, csepeli válla­lat — ajánlatát meghánytuk-ve- tettük, míg végül a pestvidékie­két láttuk a legkedvezőbbnek, ök ígérték és adták is a legtöb­bet. Vállalták és adták a konyhá­hoz szükséges összes fogyóeszközt, emellett az állóeszközök — beren­dezések — jelentős részét is ők juttatták. — Magunk közt szólva, nem volt egy kis nyomás a tanácsra, hogy mégiscsak megyebeli pályá­zót pártoljanak? — vetem közbe. Balogh Mihály tárgyilagos. — A tények makacsok. Nekünk az a kötelességünk, hogy a köz pénzével olyan értelemben is hű­ségesen gazdálkodjunk, hogy a le­hető legtöbb haszonnal járjon ... Még egy pluszt említek, amivel szintén a többi aspiráns fölé nőt­tek a pestvidéki vendéglátósok. Nemcsak a konyha révén hoztak többet, hanem mint tulajdonosok is a községhez kötődtek. Az egyik tsz-től megvettek egy borozót, amelyet korszerű étteremmé ala­kítanak át. Tehát egy jó kis léte­sítményt is adnak Kunszentmik- lósnak. — A konyhaszemélyzet? — A vezetővel, Takács Ferenc­cel együtt mind a tizennyolcán helybeliek. — Ismerjük meg ezek .után a konyhát is. — Elöljáróban annyit, hogy a ta­nácsi kezelésben volt hasonló célú kis üzemecskék korszerűtlensége miatt a KÖJÁL állandó „ostoro­zása” alatt állottunk. Azokat — a mostani újjal összehasonlítva — esetleg tálalónak, mosogatónak fogadhatnánk el. — Kiket lát el a központi konyha? — Eddig is szép hosszú már a lista... — És sorolja is a tanács­elnök. Az új „táplálóbázis” gondosko­dik az összes alsó- és középfokú tanácsi intézmény — óvoda, nap­közi, tanyai kollégium, öregek napközije, a tanácsi dolgozók, a szakmunkásképző és gimnáziumi kollégium, a középiskolai menza, s az összes pedagógus ellátásá­ról... Ez eddig mintegy 1000 em­ber ... — No, és a többi, még szabad konyhai adagra? — Még nem volt vége ... Tíz HATVAN ÉV TÁVLATÁBÓL Kié a hatalom? # Jurcsi Lajosné Lósi Jánosné- val és Illyés Mátyással újabb tepsi mákoskaláccsal gondosko­dik a sütő etetéséről. évre előre 400 adag lekötésére kö­töttünk megállapodást a VBK- üzemmel, aminek viszonzásaképp egymillió 200 ezer forinttal járul­tak hozzá a beruházás költségei­hez. A kunpeszéri Parasztbecsü­let Tsz 50 adagot igényelt, s 50 porciót szállít ki — 17 kilomé­terre — az ottani óvodának, isko­lai napközinek. — A „toborzás­kor” a többi vállalatot is megkér­deztük. Akkor nem igényeltek r most már ők is érdeklődnek — És még egy szempont: az üzemelte­tő vállalat a tanács nélkül nem köthet üzletet a szabad kapaci­tásra. — Ezt igazán okosan, megfon­toltan „összehozták”, elnök elv­társ. No, de a jövő? Hány beru­házásról kiderült, hogy mire el­készült, majd működni kezdett, máris „kevésnek” bizonyult. — Mint például a mi új, száz személyes óvodánk is. Az igények máris túlnövik. Ez a konyha vi­szont az első olyan létesítmény Kunszentmiklóson, amelyet már a jövőnek is építettünk. Kiszámí­tottuk, s úgy történt az építmény tervezése, kialakítása is, hogy 2500 adagig felfuthat a kapacitás. Sokba került ugyan, de 2000-ig nem fog fájni a fejünk, mit együnk és hol főzzünk. Tóth István A konyhában az utolsó ellenőrzéseket végzik a gázszerelők. (Straszer András felvételei.) FŐISKOLAI FOKON A tanácsi dolgozók képzése Egyszerű, gyors, szakszerű és törvényes ügyintézés — címsza­vakban talán így summázható az a követelményrendszer, amely­nek alapján minden tanácsi szervnél többé-kevésbé megítél­hető a munka színvonala. Volta­képpen ez lenne az az ideális ál­lapot, ami kizárná a bürokrácia túltengését, a nehézkes, hossza­dalmas ügyintézést, vagyis mind­azt, ami miatt számtalan elma­rasztalás éri egyik-másik tanácsi apparátusunkat. Bár meg kell mondani: a ta­nácsi munka személyi feltételei — a gazdasági-társadalmi célokhoz, a fejlettség szintjéhez igazodva — jelentős mértékben javultak az elmúlt években. A szakmai fel- készültség fokozásával az eddi­giekhez mérten valóban többet és jobban foglalkozik a tanács­szervezet. A tanácstörvény meg­jelenését követően jelentősen bő­vültek a tanácsok és a végrehaj­tó bizottságok személyzeti és munkáltatói jogai. Jobb felkészültséggel Melyek a látható, „kézzel fog­ható” eredmények? Az elmúlt évek során fokozatosan fejlődött az alapképzés színvonala, 1978 szeptemberétől pedig megnyitotta kapuit az Államigazgatási Főis­kola is, melynek fő feladata a tanácsi szakember-utánpótlás képzése. Speciális felvételi rend­szere van. A nappali tagozatra csak olyan pályázók nyújthatják be felvételi’ kérelmüket, akik legalább egy esztendőt gyakor­nokként dolgoztak valamelyik tanácsházán. 9 Tanácsakadémia „örökébe” lépett új főiskolán a végzett hallgatók jelentős mér­tékben csökkentik majd a felső­fokú képesítéshez kötött üres he­lyek számát. A statisztikai adatok máris biztató fejlődésről tanúskodnak. A fővárosi és megyei tisztségvi­selők többsége felsőfokú végzett­séggel rendelkezik, a városi ta­nácsok tisztségviselőinek képesí­tése ugyancsak nagy részben megfelel a követelményeknek: több mint 90 százalékuknak fel­sőfokú iskolai végzettsége és nagy tanácsi gyakorlata van. De sokat javult a nagyközségi és községi tanácsi vezetők felkészültségének színvonala is. A felsőfokú vég­zettséggel rendelkező tanácselnö­kök aránya az elmúlt hét év alatt megduplázódott — bár a tanács­szervezetben még mindig az ő alapképzettségük a legalacso­nyabb. Az egész tanácsi szerve­zetben dolgozó egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkező szakemberek száma mintegy öt és fél ezerről csaknem kilencezerre nőtt ugyanennyi idő alatt. A vb-titkárok A felkészültséget a vb-titkárok körében külön is érdemes nagyító alá tenni. A fővárosi, megyei és a budapesti kerületi vb-titkárok képesítési előírása valamelyik tudományegyetemünk jogi karán szerzett diploma: ők kivétel nél­kül rendelkeznek ilyen végzett­séggel. De nem sokkal rosszabb az arány a megyei városokban és a városokban sem, s igen ked­vezően alakult a nagyközségi, községi vb-titkárok képzettsége is. Számukra valamilyen egyete­mi vagy főiskolai diploma, vagy a tanácsakadémiai végzettség je­lenti a képesítettséget: a képesí­tési előírásoknak megfelelő vég­zettséggel rendelkező nagyközségi és községi vb-titkárok aránya megközelíti vagy meghaladja a 90 százalékot. A megszerzett tudás azonban nem időtálló. Tehát a tanácsszer­vezetekben is szükség volt arra, hogy kialakuljon és megerősöd­jék a vezetők és a dolgozók rend­ÍA \ A KECSKEMÉTI helyzetre az volt a jel- V"*V lemző, hogy a Nemzeti Tanács létrejötte után továbbra is megmaradt a törvényhatósági bi­zottság, amely még a legutóbbi választás eredmé­nyeinek jegyét viselte magán és többségében viri­listákból és általában olyan emberekből állott, akik gazdasági és társadalmi helyzetüknél fogva semmiképpen sem képviselhették a tömegek kíván­ságait. A Nemzeti Tanács az őszirózsás forrada­lom füzében létrejött forradalmi szerv feladata volt az, hogy megoldja a forradalom követeléseit, és megvédje a forradalom vívmányait. Ennek foly­tán elkerülhetetlenné vált — mivel a volt hatalmi szervek nem szűntek meg —, hogy a városban, mint az országban általában, meglegyen az úgyne­vezett törvényes, és az új, a forradalom vívmá­nyaként a Nemzeti Tanácsban testet öltő hatalom, amelyben már jelentős részt és jogot kértek és kaptak is maguknak a munkásmozgalom, a töme­gek szószólói. Mi lehetett ebből a helyzetből a kiút? Semmi más, mint felszámolni a törvényhatósági bizottsá­gokat, megszüntetni a kettős hatalom eme reakciós pólusát, teljes jogaiba helyezni a Nemzeti Taná­csot, amely azután lehetőséget biztosít arra is, hogy a munkásosztály előkészítse a polgári demokrati­kus forradalom győztes talaján a proletár forrada­lom hegemóniáját. A törvényhatósági urak, de a Nemzeti Tanácsban volt polgári elemek is nagyon jól tudták, hogy milyen kilátásokról van szó és ép­pen ezért görcsösen ragaszkodtak a kialakult stá­tushoz. A Nemzeti Tanácsban egyes polgári szemé­lyek oíyan véleményeket hangoztattak: „... ha a polgári pártok engedtek a munkáspárt követelései­nek és részt kaptak a hatalomban, akkor most már a munkáspárt nőjön fel a polgársághoz és a béke és az egyetértés érdekében működjenek együtt.” A NEMZETI TANÁCS 1918. november 13-i ülé­sén Dániel József azt indítványozta, hogy a háború alatt túlmunkát végző tisztviselők részére kiutalt. 1Ö0 ezer korona felosztását a törvényhatósági bi­zottság helyett a Nemzeti Tanács végezze el. Ezzel kapcsolatosan Lőwy Ödön iaen sürgetően veti fel, hogy a törvényhatósági bizottság hatalmát a Nem­zeti Tanács vegye át .és indítványozza, hogy a tör­vényhatósági bizottsági tagok mondjanak le és ad­ják át megbízásukat a Nemzeti Tanácsnak. Lőwy követelése eey viszonylag hosszú ideig tartó harc­nak volt a megnyitója, amelynek a végére pontot a proletárdiktatúra kikiáltása tett. A szociáldemokrata párt 1919. elején elérkezett­nek látta az időt, hogy a város vezetéséből, a helvi államhatalomból magának is jelentősebb részt kérjen. A Magyar Alföldben megjelent „Indulj kä7see” című vezércikkben ezt olvashatjuk: „Nem tűrhetiük tovább, hogv vagyonosoknak és birtoko­soknak a közgyűlése vezesse a várost és intézze a népek sorsát. Jöjjön az új törvényhatóság. Jöjjön és söpörje el a régi városházát. Hozzon új levegőt,' új embereket, akik testestől-lelkestől a nép em­berei, és nem hajlandók egy törpe kisebbség érde­keit képviselni a nagy többség ellen... Vegye át a közgyűlés hatáskörét a Nemzeti Tanács, amely Kecskeméten egyedül képviseli a népakaratot.” A szociáldemokrata párt ugyanakkor, amikor köve­telte a Nemzeti Tanács részére a hatalom átadá­sát, 1919. január 5-én megtartott közgyűlésén a Nemzeti Tanácsba a következőket jelölte: Villám István, Vincze Lajos, Fejős. Béla, Szűcs István, Szabó Lajos, Benkovits István, Simon István, Be- rényi Pál, Kosa István, Csihalik László, Barna Mihály, Soós Albert, Villám Imre; Szénási György, Bíró Mihály, Mados Kál­mán, Dudás András, Németh János, Söröli István, Soós Pál. B. Tóth József, Gudricza József és Be­nedek József. IDŐKÖZBEN a Nemzeti Tanács polgári tagjai közül többen kiléptek és ugyanakkor felmerült an­nak szükségessége is, hogy a tanács munkájában minél szélesebb rétegek képviselői vegyenek részt Az újjászervezés 1919 januárjának első napjaiba^ történt meg, amikor a Nemzeti Tanács 60 tagja kö­zül 30 tagot a szociáldemokrata párt, 30-at pedig a polgári pártok adtak. A Nemzeti Tanács két el­nököt választott dr. Horváth Mihály és Lugosi Ist­ván személyében. Alelnökök lettek Sándor István és Soós Pál. Jegyzők voltak: dr. Sárközi Jenő, dr. Váry István, Simon István és Tóth László. A tit­kár Berger Miklós lett. A Nemzeti Tanácson belüli erőviszonyok kedve­zőbbé válása azonban egyáltalán nem vette le a napirendről azt a kérdést, hogy a törvényhatósági bizottságot fel kell számolni. Sőt. b._ kecskeméti munkásság képviselői a nagyobb lehetőségek birto­kában még inkább elérkezettnek látták az időt, hogy úi.ra és újra felvessék az általuk vélt kettős hatalom megszüntetésének problémáját. A Nemzeti Tanács január 18-i ülésén Bódy János részletesen kifejtette, hogy a törvényhatósági bizottság teljesen lejáratta magát. „Vegye tehát a Nemzeti Tanács kezébe az egész hatalmat, legyen teljes parancso- lási joga.” A jegyzőkönyv tanúsága szerint indítvá­nyozta, hogy a Nemzeti Tanács keresse meg a tör­vényhatósági bizottságot, kérje fel arra, hogy fel­oszlatását kimondja és ha nem tennék ezt meg, akkor „majd találnak módot a szocialista munká­sok annak feloszlatására ...” SÁNDOR polgármester ezt a kormány álláspont­jától akarta függővé tenni. Álláspontját azzal in­dokolta, hogy a törvényhatósági bizottság az előter­jesztett reformok ügyében „semminemű ellenállást” nem fejt ki. Simon István, Benkovits István és Bódy János ezzel határozottan szembe szállnak és kijelentik, ha nem mondanak le, „kényszeríteni kell” Mélykúti hímzések Moszkvában Országos kézimunka-pályázatot hirdetett az elmúlt évben a Lá­nyok, asszonyok című, magyarul megjelenő szovjet folyóirat. A pályázatra többek között két mélykúti népművész — Kali Jo­lán és Mikó Istvánná — is el­küldte saját készítésű túrái és békési hímzéseit. Műveiket a zsűri elismerő ok­levéllel jutalmazta, s később a közönségnek is bemutatták a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rendezett, Az otthon művészete című kiállításon. De az igazi siker csak ezután követ­kezett. Kali Jolán legszebb hím­zései helyet kaptak a magyar népélet hagyományait prezentá­ló, nagyszabású népművészeti tárlaton, melynek színhelye nem­rég Moszkvában az Orosz Föde­ráció művészeti székháza volt. szeres, tervszerű továbbképzése. Az ehhez szükséges feltételek persze egyszerre és nem is azo­nos módon teremtődtek meg. Lét­rejött a továbbképzés egységes réndszere, melyben igen jelentős szerepet töltenek be a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala, a kü­lönféle ágazati irányító szervek, s nagy részt vállalnak magukra a területi tanácsok is. Csaknem minden megyében önálló „isko­lát” létesítettek a megyei taná­csok, Oktatási és Továbbképzési Intézet néven. Itt képezik tovább a városi tanácsok és a járási hi­vatalok különböző szakembereit, de rendszeresen szerveznek egy­két hetes tanfolyamokat a nagy­községi, községi vb-titkárok és ügyintézők számára is. Ezeken a tanfolyamokon a szakmai felké­szültség bővítésén túl megfelelő politikai, ideológiai ismereteket is elsajátítanak a hallgatók, s a vezetők még korszerű vezetési és szervezési tudásanyaggal is fel- vérteződnék. A színvonalas tanácsi munká­nak azonban az is lényeges fel­tétele, hogy valamennyi vezető és dolgozó azt a környezetet is is­merje meg, amelyben munkáját végzi. Ez nagymértékben növeli felelősségérzetüket és döntéseik — szakmai tudásuk és helyisme­retük birtokában — így lesznek igazán megalapozottak és szak­szerűek. R. V. FI LM JEGYZET BUÉKl Igen könnyű összefoglalni en­nek az új magyar filmnek a tar­talmát. Három kutató várja kö­zös munkájuk elismerését és a bá­torítást a továbbfolytatásra. Köz­ben azonban vezetőváltozás zajlik le a munkahelyükön, és az új fő­nöknek rossz a véleménye eddigi eredményeikről, tehát a biztosnak vélt jövő egére sötét felhők gyü­lekeznek. Mit lehet csinálni ilyen­kor? Mivel beköszöntött szilvesz­ter estéje, elő a pezsgős üvegek­kel, felejtsünk, vagy dühögjük ki magunkat gátlástalanul. Bizony vérszegény mese, és* rá­adásul még a szenvedő részeseit sem tudjuk igazán sajnálni a tör­ténetnek, egyik sem elég rokon­szenves, meg az sem derül ki tu­lajdonképpen, hogy igazuk van-e az új főnökkel szemben. így az­tán a film sem tudja teljesen le­kötni a nézőt, gyengén motivál­tak a fordulatok, felületes a sze­replők jellemzése is. Szörény Dezsőnek, a rendező­nek mindezek ellenére is érdekes kísérlete ez a film. A dokumen­tumértékű alkotások után olyan játékfilmet szeretett volna csinál­ni, melyben színészekkel, tehát „profikkal” akarta elérni a tár­gyi hitelességnek azt a fokát, me­lyet amatőröknek, az utca embe­reinek beszélgetésével tudnak csak megközelíteni a dokumenta- lista iskola képviselői. Szörény- nek szerencséje volt, szót tudott érteni a magas intelligenciával közreműködő színészekkel: Buj- tor Istvánnal, Bálint Andrással, Esztergályos Cecíliával és Bodnár Erikával. A dialógusok java részét maguk a színészek „találják ki”, rögtön­zés csaknem minden szó, ami a vásznon elhangzik. Mégsem iga­zán élményszerű a játék, mert a mese nem elég megalapozott. A hiteles, árnyalt alakítások realiz­musa, spontaneitása magával ra­gad egy-egy pillanatra, csak az egész mű alapszövetét nem szőt­ték elég feszesre. A jelenetek la­za összeillesztése rontja a hatást, s az állandóan vándorló, helyszín- ről-helyszínre stafétázó színészek néha eltűnnek a szilveszteréji ricsaj forgatagában, mely lefog­lalja szuggesztív képi bravúrjai­val a film jó háromnegyed részét. Az ügyesen megkomponált jele­netek mozaikcserepeiből tehát nem áll össze igazán színes és hi­teles kép, pedig például az opera­tőr, Zsombolyai János is remek kompozíciós ötletekkel próbálja alátámasztani a rendezői szándé­kokat. A Buék sajnos, csak félig sikerült vállalkozás, kár érte! Cs. L. Teherautók futópróbán • Mint ismeretes, 1978-ban a Csepel Autógyárban új — a korábbi­aknál nagyobb teljesítményű és több szállítási feladat elvégzésére al­kalmas — teherautótípus sorozatgyártását kezdték meg. Az év végéig már több száz ilyen — D—750-es típusú — gépkocsi hagyta el a gyá­rat. A csak exportra gyártott teherautókat gondos ellenőrzés és futó­próbák után szállítják el a megrendelőknek. A képen: futópróbán a D—750-es teherautók. (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents