Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
1979. január 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Följegyzések egy új lakótelepről A képlet általában: villany + víz + csatorna + gáz + fűtőmű + házak futószalagon — új házgyári lakótelep. A képlet Kiskunfélegyházán: villany-f víz + csatorna + gáz-f-„fűtőmű” + ötemeletes épületek sora = új házgyári lakótelep. A képlet így — ez köztudott — rossz. Az egyenlet két oldala nem felel meg egymásnak. Sem általánosságban, sem Félegyházán. A kiskun városban meg pláne. Az idézőjel miatt legfőképp... Tárgy: a fűtés Az embernek egyre inkább az az érzése: képtelenek vagyunk előre gondolkodni, tervezni, anya'gi javainkkal komplex módon gazdálkodni. Jó, jó, tudom, legfontosabb a lakás, mégis... A távfűtést, úgy látszik, nem vesszük komolyan. Pedig a tél — tapasztalhatjuk — kíméletlen tud lenni. És lehangoló példa is akad bőséggel —, lásd: Kecskemét, Szé- chenyiváros — amiből igazán illene okulni. Mégsem okulunk. Kiskunfélegyházán a Vörös Hadsereg útja és a Körösi út által közrezárt területen 1976-ban jelentek meg a dózerok, a daruk és a blokkos trének. Most négy betonhasábban háromszázhatvan lakást birtpkol gazdája. Az 1-es számú fűtőmű — 38 millió forintos beruházás — a mai napig nem készült el. A csúszást minden bizonnyal bekalkulálták az illetékesek, mert még idejekorán létrehoztak egy ideiglenes kazánházat 6 millióért. Amit kb. 270 lakásra méreteztek ... Mi ez, ha nem pazarlás?! De folytassuk. A múlt év decemberéig minden rendben ment, amikor is „belépett” az újabb kilencven lakás. Rákötötték azokat is az ideiglenes hőközpontra, amely ennyit már nem bír el. A negyedik—ötödik emeleteken még csak megvan a 20 fok, lejjebb haladva fokozatosan csökken a hőmérséklet, az alsóbb szinteken néhol 12—13 fokot mérnek, Celsiusban. Az emberek reklamálnak és „begyújtják” a konyhai gáztűzhelyeket meg a hősugárzót, az üzemvezető sajnálkozik, mert tehetetlen, a nagy, az igazi fűtőmű pedig megbukik a műszaki vizsgán. / Tárgy: az ellátás Ezek után botorságnak tűnik a 360 család egyéb kommunális— szociális ellátását firtatni, kifogásolni. Vitathatatlan: a 12—13 fokos helyiségekhez képest bagateli dolog, hogy némelyeknek csaknem ezer métert kell kutyagolni kenyérért, tejért, húsért. Más háztartási cikk után még többet. Az idősebbeknek is, s a csemetéiket otthon nevelő anyukáknak is. Sovány vigasz: egy közeli házban az áfész hamarosan árudát nyit (miért nem tehette meg ezt fél év.vel ezelőtt?), és szolgálni fog a legszükségesebbekkel. Az új városrész ABC-áruháza? Ó, az majd csak valamikor 1980 után, a VI. ötéves tervidőszakban készül el... Előbb nyitja kapuját viszont a bölcsőde, az óvoda, a 12 tantermes iskola. Talán már a jövő héten. Talán . .. Addig azonban átadnak további 360 lakást is. Jelenleg hozzávetőleg ötszáz, de inkább 600 gyerek él a lakónegyedben. 1980-ban ennek legalább duplája. Egyharmaduk 6 éven aluli lesz. Vajon mekkora bölcsődét, óvodát kapnak? Ez, persze, csak számtan, és nem prognózis ... Tárgy: a garázsok A D—5-ös épület — amelyikbe decemberben költöztek be a lakók, a Fortuna lakásszövetkezeté. Ilyen szövetkezetét — mint ismeretes — zömében vékonypénzű emberek alapítanak. Olyanok, akiknek a 20—30 ezer forintos „beugró” is csak keservesen, jobbára kölcsönökből gyűlik össze. És amikor végre megvan — mintegy ráadásként — nyomban ki kell fizetni fejenként hét és fél, illetve tizennégyezer forintot, attól függően, hogy egy-, avagy kétszobás lakás gazdájáról van szó. A házban levő garázsok ára ez, a garázsoké, amelyek így a lakás- szövetkezet tulajdonába kerülnek. Jó pénzért aztán bérbe lehet adni őket. A bevételből fedezhetők a közös költségek. No igen, de mi van akkor, ha nem lesz, aki a borsos bérleti díjakat megfizesse? Ami az egészben számomra érthetetlen: miért kell egy összegben és a kulcsátadást megelőzően azonnal „legombolni” annak az ellenértékét, ami nem az enyém, sőt, amihez végső soron semmi közöm. Mert a tervezők (Straszer András felvétele.) szép, nagy, dupla garázsokat álmodtak a földszintekre?... Tárgy: az elnevezés Fekete János okos könyvében (Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története) olvasom, hogy a városnak 1972 óta két területe is viseli a Petőfivá- ros nevet. A Hattyúház, Petőfi tér, Petőfi utca környéke, illetőleg a régi Kiss Gizella-telep. Most formálódik egy új városrész, amit — immár harmadikként — szintén Petőfivárosnak kereszteltek el. Akárhogy is nézzük: ennyi Petőfiváros még a költő emlékét olyannyira tiszteletben tartó, s kultuszát szeretettel ápoló településen — az állítólagos szülővárosban — is sok egy kicsit. A döntés, enyhén szólva, nem vall túl gazdag képzelőerőre. Félegyháza tucatnyi jeles emberrel büszkélkedhet. Miért ne lehetne a Körösi úti lakótelep (egyébként ez a titulus is megfelelő) névadója például Holló László, Molnár Béla, Fisch Emil? A 19-es mártírokról nem is beszélve. Az idén ünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját — soha jobb alkalom! Valamennyien legfeljebb egy utcát jelölnek nevükkel... Kutasi Ferenc Szerződéskötések az idei termésre A mezőgazdasági termelők, valamint az élelmiszeripari üzemek és 'a terményfelvásárló vállalatok, szövetkezetek jó ütemben kötik az idei évre szóló termékértékesítési szerződéseket. Egész sor cikkből már az utolsó írásos megállapodások jönnek létre január elején. Ez a „sietség” általában jó jel; arról tanúskodik, hogy a termelők és a felvásárlók érdek- azonossága megteremtődött, nincs különösebb vita a szerződések nyélbe ütésénél, és viszonylag gyorsan sikerül dönteni az áru „sorsáról” is. Figyelemre méltó, hogy az 1979. évi zöldségszükséglet „papíron” már csaknem teljes egészében biztosították a kereskedelmi vállalatok és a feldolgozó üzemek. ÍAz idei zöldségtermés 98 százalékára van már szerződéses partner.) A gazdaságok és az ipar szerződést kötött a cukorrépa-termőterület Abban a pillanatban, ahogy belépek a Rónasági Takarékszövetkezet kiskőrösi kirendeltségének — egyébként nagyon takaros — épületébe, eszembe jut . a millió- szor emlegetett közhely: a pénz nem boldogít, de jó ha van! Hát itt: van. S egyre több ... A kirendeltségen két esztendővel ezelőtt — az indulás évében — 165 takarékszövetkezeti tag pénzét őrizték: összesen 3 millió 253 ezer forintot. Mára a betéttel rendelkező tagok száma 650-re emelkedett. — Mindezt Samu Lajosáé, a kirendeltség vezetője mondja, olyan büszkeséggel a hangjában, hogy kezdek kételkedni a fentebb emlegetett közhely igazságában ... Apádt anyád idejöjjön! A pénz megköpködésének babonás szertartását természetesen Samu Lajosné is ismeri. Ám határozottan állítja, hogy a betétállomány növelésének hatásos eszközei egészen mások! Mindenekelőtt a kirendeltség által nyújtott szolgáltatásokra hívja fel a figyelmet, külön is kiemelve a nyitvatartási időt. — Igyekszünk alkalmazkodni az ügyfeleink munkarendjéhez, s éppen ezért a szokottnál tovább, egészen fél hatig nyitva tartjuk a pénztárunkat. teljes egészére, és nem sok hiányzik már az olajos magvak szerződési előirányzatának teljesítéséhez sem. A tervben előirányzott must és bor 95 százalékát kötötték le már január elején. Az állati termékekre vonatkozó írásos megállapodásnál előbbre tartanak, mint az elmúlt év azonos időszakában. A húsipari vállalatok az idei év sertésfelvásárlási előirányzatának 80 százalékát kötötték le eddig. Még ennél is jobb az eredmény a baromfiiparban, a baromfihús- és a tojásfelvásárlás a szerződések jelenlegi állása szerint nem okoz majd fennakadást, máris akadt elegendő mezőgazda- sági termelő az idei szükséglet kielégítéséhez. Az idei első jelekből arra lehet következtetni, hogy a szerződő partnerek néhány igen jól értékesíthető mezőgazdasági termék A pénztár tehát a szokottnál tovább tart nyitva. Az ügyfeleknek pedig a szokottnál jóval kevesebb ideig kell várakozniuk — ezt már az ügyfelektől tudom. — Pontosság, udvariasság — mondja Samu Lajosné: — Ez a fő jelszavunk. És még kettő: se- gilőkészség, bizalom! Nemrégiben fordult elő, hogy egy idősebb nyugdíjas asszony jött be hozzánk rendkívül zaklatott állapotban: táviratot kapott, hogy meghalt a férje, pénzre volna szüksége, de sürgősen, mert hamarosan indul a busza. Mire a lánya a kezes-papírral elfutott és visszatért, addigra mi jnindent elintéztünk, csak alá kellett írni és már adtuk is a pénzt — az egész nem tartott fél óráig. Kölcsönpénz hordóra, malacra Az ilyen és ehhez hasonló eseteknek persze gyorsan híre jut, s alighanem az ilyesminek is szerepe van abban, hogy a kölcsönt kérők száma szintén rohamosan emelkedik. Két évvel ezelőtt 537 ügyfélnek adtak kölcsönt — ösz- szesen 5 millió 500 ezer forintot —, az idei esztendő eddig eltelt szakaszában pedig 1084-nek, ösz- szesen 8 millió 550 ezer forintot. — Mire kérnek kölcsönt maelőállítását igyekeznek az eddiginél jobban felkarolni. A hűtőipar idén is kiemelt árat alkalmaz a málna felvásárlására, az áfész-ek pedig igyekeznek szerződéses kapcsolatba kerülni a háztáji termelőkkel, akiktől szamócát, ribiz- lit és málnát várnak minden eddiginél nagyobb mennyiségben. Az élelmiszeripari üzemek figyelemre méltó módon próbálják meg az eddiginél erőteljesebben körvonalazni termelési körzetüket. Lehetőleg a közel eső gazdaságokkal igyekeznek szorosabbra fűzni a kapcsolatokat. Tárgyalnak arról, hogy speciális alapanyagot termeltetnek a gazdaságokkal; például az úgynevezett szalámisertések hizlalására és a száraz- tészta gyártásánál jól felhasználható különleges búza és liszt előállítására szeretnék rábírni a gazdaságokat. (MTI) napság a kiskőrösiek? — érdeklődöm. — Az elmúlt hetekben — hónapokban nagyon sokan vettek fél termelési kölcsönt azért, hogy hordókat tudjanak vásárolni — állítólag jó volt a szőlőtermés itt a környéken. Mások disznót hizlalnak, s kell nekik a pénz malacra, eleségre. ^ A bizalom jele Hogy ki mire gyűjt, már jóval nehezebb választ kapni, arra pedig egyáltalán nem érkezik felelet, hogy ki mennyit gyűjt — hiszen a betétek titkosak. Annyit azért sikerült megtudni, hogy a szüret, a musteladás után egyik-másik szőlősgazda 150—200 ezer forintot hozott be. Hogy mire költik majd? — Rejtély. Az viszont szinte biztos, hogy a fiatalabbak építkezésre, az idősebbek autóra gyűjtenek elsősorban. Ritkábban telekre, elvétve külföldi útra. Mindez természetesen életismereten, egy-két esetleges beszélgetésen alapuló feltételezés. — Az viszont biztosan állítható, hogy a takarékossági kedv állandóan növekszik, s az is, hogy az ilyesfajta hajlandóság mindig az állam, a gazdasági stabilitásba vetett bizalom a jó és a kiegyensúlyozott légkör felé. S ilyen értelemben az a bizonyos tizennégymillió — bizony boldogít!... K. J. A Volán idei tervei A népgazdasági terv, a közlekedéspolitikai célok szerint mind a személy-, mind az áruszállításban tovább növekszik a közúti közlekedés szerepe és jelentősége. A Volán a megnövekedett feladatok hiánytalan végrehajtására, ezen belül a szolgáltatások bővítésére, minőségi színvonalának javítására összpontosítja munkáját, anyagi erejét. A tröszt és vállalatainak idei terve arra irányul, hogy a beruházási lehetőségek csökkenése ellenére tartani tudják az V. ötéves tervben meghatározott fejlődési ütemet. A Volán-autóbuszközlekedés a tavalyinál 74 millióval több, összesen 1,5 milliárd utassal számol, utaskilométer-teljesítménye 5,1 százalékkal növekszik, jobban a tömegközlekedés átlagánál. A vállalatok az év végéig 996 új autóbuszt szereznek be, a selejtezések miatt azonban csak 126 jut a forgalom fejlesztésére. Az új kocsik közül a távolsági autóbuszközlekedés javítására — a kiemelt nagyberuházásokkal kapcsolatos személyszállítás, a vasútvonal átvételéből adódó többletfeladatok zavartalari ellátására, az elővárosi közlekedés bővítésére — mintegy 70 autóbuszt használnak fel. A helyi forgalomban 54 új autóbusz járul hozzá a kiemelt városok tömegközlekedésének fejlesztéséhez, az új lakótelepek bekapcsolásához. Ezenkívül legalább 1900 úgynevezett nullérté- ken túlfutott autóbusz üzemeltetéséről gondoskodnak, hogy megfelelhessenek a követelményeknek. A közhasznú áruszállítás teljesítménye több mint 3 százalékkal, a Volán-vállalatoké viszont — a távolsági fuvarozások részarányának növelése, a munka- megosztás szélesítéséből adódó többletek következtében — 7 százalékkal emelkedik, a tervek a tavalyinál 10,4 millió tonnával több, összesen 191 millió tonna áru továbbításával számolnak. A nagyobb feladatokkal szemben az eszközállomány csak kismértékben növekszik, mert bár 23Ö0 teherautót, több mint 800 pótkocsit és 65 rakodógépet vásárolnak, az új járművek többsége a selejt- pótlást szolgálja. A vállalatok felkészültek arra, hogy amennyiben a tervezettnél jobban növekszik a fuvarigény, akkor mintegy 300— 400 új teherautónak megfelelő kapacitást biztosítanak, s ezzel további 1,5—2 millió tonna áru el- fuvarozására lesznek képesek. (MTI) Mire gyűjtenek Kiskőrösön? Klubok holtponton • A megyei pártbizottság ifjúsági bizottsága a Megyei Művelődési Központ előcsarnokában időző fiatalokról tárgyalt meg feljegyzést; a KISZ megyei bizottsága az ifjúsági klubok témakörét tűzte napirendre — látszólag alig összefüggő ügyek, mégis, szorosan összetartoznak. Ha csupán a megyeszékhelyt vizsgáljuk, elengedhetetlenül szükséges annak rögzítése, hogy a több mint 20 ezer 14—30 éves fiatal az Aranyhomok bárján kívül sehová sem mehet táncolni; de, ha csak beszélgetni akarnának, akkor sem találnának helyet maguknak, hiszen nincs városi klub. Ha a megyei helyzetet elemezzük, könnyen megállapíthatjuk, hogy halódnak az ifjúsági klubok. Nem volt ez mindig így, s nem törvényszerű a jelenlegi állapot sem. A hatvanas évek elején, amikor útjára indult a klubmozgalom, gyakorlatilag az ifjúsági szórakozóhelyek „pótszereként” propagálták a szakemberek. Ahogy teltek az évek, egyre inkább a közösségteremtés-formálás lett a fő cél, s amikor a hetvenes évek elején tetőzött a klubmozgalom, végre-valahára a megyei klubtanácsok is megalakultak. Mindenki arra számított, hogy a népművelők, a tanácsok szakigazgatási szervei, az üzemi szakszervezeti bizottságok kézbe veszik a fiatalság számára oly fontos ügyet, ám — amint ezt a gyakorlat bizonyítja — nem ez történt. A klubok számának növekedését a csökkenés váltotta fel, s jelenleg csupán 191 ifjúsági klub működik, amiből mindössze 119-nek van működési engedélye. Nem vitás, hogy a kialakult helyzet nem jó. Ha a tárgyi-személyi feltételeket nézzük, tulajdonképpen nem tudunk fényt deríteni az okra, hiszen a klubok zömének van megfelelő helyisége, az aktív klubélet kibontakoztatását korszerű elektroakusztikai berendezések segítik, s megalakultak a városijárási klubtanácsok is. Formailag nézve tehát úgy látszik: a dolog rendben van. Más szavakkal — az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvét idézve — minden lehetőség megvan, hogy az ifjúsági klubok olyan öntevékeny ifjúsági csoportok legyenek, amelyek a fiatalok társas tevékenységére támaszkodva keretet és lehetőséget adnak a klubtagság közös művelődésére és szórakozására, szocialista közöséggé formálódására. • Más azonban az elv, és más a gyakorlat. Amint arra a közelmúltban megtartott tanácskozások is felhívták a figyelmet, korántsem mondható akár megfelelőnek is a klubok módszertani segítése, irányítása, magyarán: sem a megyei, sem a városi-járási klubtanácsok nem állnak a helyzet magaslatán. Továbbmenve, s ismét a már említett irányelvet idézve, az állami felügyeletet a szakmai—módszertani segítséget ellátó tanácsi szakigazgatási szervek — a művelődésügyi osztályok — felelőssége teljes joggal vethető fel, a művelődési házakéval együtt. Ma már világosan látják a szakemberek, hogy az említett szervek nem megfelelő munkája az oka az ifjúsági klubtevékenység állandósult roml|.sának. A siralmas helyzet előidézésében azonban az ifjúsági klubokkal szembeni „elvárások” különbözőségének is igen nagy szerepe volt (és van). Van, aki csak a szórakozási lehetőséget, van, aki csak a művelődési alkalmat látja a klubokban — e nézet képviselői évek hosszú során nem voltak hajlandók jottányit is változtatni nézetükön. Így járásonként is különböző klubok alakultak ki — egyik helyen csak a szórakoztatással törődtek —, másikon pedig csakis író—olvasó találkozókat, s más művelődési jellegű rendezvényeket szerveztek. Az igazsághoz tartozik, hogy mindkét nézetnek megvan az alapja, hiszen korántsem dicsekedhetünk kiváló szórakozási—művelődési ellátottsággal a megyében. Ettől függetlenül azonban ez a gyakorlat több kárt okozott, mint hasznot. Közismert, hogy a legtöbb klub társadalmi munkában készült: nos, az átadás után éppen azok hagyták ott leghamarabb, akik a legtöbbet tették a megvalósításért. Száz szónak is egy a vége: a fiatalok igényei és a művelődési szakemberek elvárásai között jókora szakadék tátong. • Mármost az cseppet sem biztos, hogy a kialakult állapotért a fiatalok a leginkább hibáztathatok, s itt kanyarodunk vissza a bevezetőben már említett „lézen- gőkre”. Ha nincs saját helyük, kénytelen-kelletlen „behúzódnak” valahová többnyire olyanra, ahol a „közművelői-népművelői” ráhatás eredményességének az esélye a legkisebb. Szó sincs arról, hogy védelmünkbe vennénk a botrányt okozókat, a népművelőket megfélemlítő bandákat, azt azonban látni kell, hogy ők csupán „okozatot” alkotnak abban a helyzetben, amelyben a klubtevékenység hanyatlása, a klubok megszűnése az „ok”. Valószínű, hogy ezeken kívül is számtalan egyéb észrevételt tehetnénk, a kérdést más fényben is megvilágíthatnánk. Annyi azonban bizonyos, hogy a klubmozgalom eljutott arra a pontra, ahonnan csak visszaesés következhet, előrelépés csak céltudatos szervező, segítő munkával lehetséges. Nem kétséges, hogy ez utóbbira van szükség. B. J. KÉPERNYŐ Bács-Kiskun a tv-ben Semmiféle értékrendet nem tükröz, hogy egy-egy táj, üzem hányszor kap nyilvánosságot a televízióba#. A műsorok helyszínének, tematikájának megválasztását millió körülmény befolyásolja, olykor csak a véletlentől függ, mi akad a riporterek útjába. Mégis számontartják, hogy valamelyik város, falu mikor szerepel a képernyőn, milyen beállításban, mert mindenki ismeri a tévé közvéleményt formáló, akarva-akaratlanul manipuláló, azaz a gondolatokat, döntéseket, véleményeket befolyásoló hatását. Egyik napról a másikra híressé válhat egy-egy termelőszövetkezet. vállalat, szervezet, akció, ha a televízió foglalkozik vele. Gondoljuk csak el, hogy mit tudott az ország a tanyai öregekről Lakatos Vince filmje előtt, menynyire növelte a kecskeméti építészek tekintélyét a Művészeti Magazin emlékezetes adása. Tetszik, nem tetszik, azzal, hogy a televízió észrevesz-e valamit, valakit, miként tudósít róla: minősít. „Megyei lokálpatrióta” lévén, őrömmel számolok be arról, hogy mostanában többször a nézők százezrei elé tárhattuk gondjainkat, örömeinket. A múlt év utolsó napjaiban a Falujárás jóvoltából megfordultunk Kalocsán, Vas- kúton, a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban. A televízió egyik legjobban szerkesztett, adott közönségét, és az országos törekvéseket legtudatosabban szolgáló „képes havilapja” elsősorban az itt tapasztalt életrevaló kezdeményezéseket méltatta. Nehezen mérhető fel, hogy mit jelent, ha a tévé egy ügy mellé áll, helyeslőén mutat be valamit. A már említett Művészeti Magazinban is sok szó esett Kecskemétről, Kalocsa környékéről. A naiv múzeum értő bemutatása, Nagy Kristófék nyilatkozata, a népi énekes, özvegy Gubányi Imré- né kiállítása, kimondatlanul is bizonyította, hogy a megyében nem szólam a népművészet támogatása, értékeinek közkinccsé tétele. A Dél-alfódi Krónika is túljutott a kezdeti lelkendezések időszakán. Mértéktartóan, tárgyszerűen, a miérteket keresve tudósít három alföldi megyéről. Jól sikerült riport érzékeltette a kiskun- halasi kórház fiatal orvosainak áldozatkészségét, akciójuk jelentőségét. Utalt arra is, hogy egy- egy új intézmény többféleképpen hat közelebbi és távolabbi környezetére, környékére, új igényeket támaszt és teremti meg ezek kielégítésének a lehetőségét. Jelesül a kórházi KlSZ-szer- vezet kezdeményezésének hatására, lényegesen korábban „kiszűrik” a betegeket, mint más, hasonló jellegű vidékeken. A bajai húsfeldolgozó üzem csak köszönheti a Dél-alföldi Krónikának, hogy munkaerőgondjaiban számíthat a tévé által megteremtett nyilvánosságra. Könnyebben megoldódnak ugyanis a gondok, ha sokan tudnak róla, ha jelzik a bajokat. Nagy érdeklődéssel néztük a bi- cerei tanyavillamosítást. Nemcsak azért, mert jól megcsinálták ezt a riportot, hanem mert az ilyen ügyek minket is közelről érintenek. Ezért is figyeltük nagy izgalommal a makói hagyma kálváriájáról készített kitűnő riportfilmet. A legtöbb hasonló jellegű dokumentumműsornak az a baja, hogy készítői hagyják mellébeszélni az illetékeseket, „szembesítés” híján a részigazságok, a magamentségek, csűrés-csavarások elkenik a felelősséget. A világért sem a riportertől várjuk a minősítést, a következtetések kimondását, csak azt várjuk, hogy azoktól és úgy kérdezzen, hogy világosan lássunk. Most így történt, hála A baj ott kezdődik ... stábjának. elsősorban Várkonyi Balázs riporternek, Fodor Dezső operatőrnek, Bányai Júlia szerkesztőnek és Erdős Pál rendezőnek. H. N.
