Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

1S79. január 3. © f ’ETöFí NfiP'E fi $

TÖBBSZÖR NEVETETT, MINT SÍRT

Mit tud KompjuTerka kisöccse ?

„Szorzó Zoli” vidám bemutatkozása

Dr. Lovas Béla, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola tanéra és Kovács Imre, a főiskola számítástechnikai laboratóriumának vezetője tervezte az ügyes kis berendezést. Elkészítése pedig a Mechanikai Mérőműszerek kecskeméti gyára ikét brigádjának, a Bolyai János és az Univerzál kollektívának az érdeme. Akik használ-, ják: a kécskeméti Hosszú utcai általános iskola első osztályosai.” (Számítástechnika, 1976. december.)

• Dr. Lovas Béla, a készülék egyik tervezője az „avatás” perceiben a gyerekek között.

Nos. még ísak ennyit: a kecskeméti kísérlet előbb készült el és vált be, mint az ugyancsak méltán népszerűsített nyugati „testvére”. S ez sem közömbös nekünk. És még valamit legvégül: úgy hírlik, hogy a kecskeméti Ezermester Szövetkezet elvállalta a Szorzó Zoli kicsinyített másának — olcsó! — sorozatgyártását.

Varga Mihály

— Mennyi hétszer öt? Állítsd be a mutatókat, rajta, Zoli!

A kisfiú tétovázás után elkezd ‘„dolgozni”. Az egyik függőleges számsor közepéihez nyúl, a hetes vonalra állítja a mutatót, azután la másikon az ötösre.

— Tovább — mondja a tanár —."jelezd a helyes választ!

Az egyenlőségjel melletti oszlophoz nyúl a nebuló. És határozottan a harmincötös számra teszi a végeredményt jelző mutatót

— Nos, helyesen járt el Zoli? — kérdezi az osztályt a nevelő. A válaszok eltérőek, mire ő ezt mondja: — Majd Szorzó Zoli megmondja. Kérdezzük meg. Mit gondoltok, hogyan keli megkérdezni?

— Azt a piros gombot megnyomjuk! — mondják egyszerre tölbben.

— Miért éppen azt?

— Mert ott van egy nagy kérdőjel mellette!

— No, rajta!

— És a gombnyomás után a masina — Szorzó Zoli — „nevetni” kezd. Nem így akkor, amikor az egyik kislány szerint négyszer hat az harminc. Akkor a gép elkezd „sírni”. Vagyis a lámpa a szájbiggyesztős ábra alatt gyulLad ki. Ám szerencsére, a bemutatkozáskor „Zoli” többször nevetett, mint sírt.

Miről van szó tulajdonképpen, és hol is vagyunk most? A kecskeméti Hosszú utcai általános iskolában. Az összevont másodikosok között. Amikor a nevelők — Nagy Béláné, Huszti Ildikó és Hegedűs Istvánná — és mások nagy örömére ismét ennek a régi iskolának a falai között kerül sor az új technikai vívmány kipróbálására, felavatására,

A tanteremben túlfűtött a légkör; feszült az érdeklődés, emelkedett a gyerekek hangulata. A szenzáció erejével hat Szorzó Zoli bemutatkozása. „Aki” ezentúl nem csupán segítségükre lesz miajd az oktatásban, de egyben meghitt játszótársuk is, a jelek szerint. Egy óriás doboz a tanári asztalon, rajta vonalak, jelek, számok, gombok s gombnyomásra kigyulladó lámpák. Az okos masinát a kecskeméti műszaki főiskola tanárai — dr. Lovas Béla és Kovács Imre — tervezték. A sikeres kivitelezés az M!MG Kempelen Farkas és Univerzál szocialista brigádját dicséri, A törődésre, ügyszeretetre jellemző, hogy az ünnepélyes átadásra Vincze Márta és Berta György brigádvezetővel együtt eljött Vári Csaba igazgató is a gyárból.

Dr. Lovas Béla így foglalja

• Feszülten figyelnek, s érdeklődnek a nebulók a legelső megismerkedéskor. (Katkics András felvétele)

össze az új oktatási segédeszköz szerepének lényegét:

— Míg a Szorzó Zoli — így neveztük el a játékos gépet — „nővére”, Kompju Terka összeadógép volt, addig a „kisöccse” játszva gyakoroltatja be, sulykol- tatja az egyszeregyet. Helyes válasz esetén sikerélményt nyújt a Zoli nevetése.

Dr. Gyenes Tiborné, az iskola igazgatója ezt mondja:

— Nekünk kedves karácsonyi ajándék is egyben a készülék. Köszönjük a tervezőknek és a kivitelező brígádtagoknak. Nem ártana ezt az eszközt sorozatban előállítani; nagyban elősegíti a korszerű oktatást

Tulajdonképpen itt be is fejezhetnénk a cikkünket. így is járnánk el, ha egy látszólagos apróság nem szúrt volna szemet a kis átadási ünnepségen, az igazgatónő irodájában. Ez pedig ugyanazon témáról, két kü- löníbözp újsághír volt. Érdemes összehasonlításul megfigyelni alaposan a két szöveget. S tálán méginkább a két megjelenés

időpontját. íme, a két hír:

„A nagy kérdést: használhatnak-e a diákok zsebszámológépet házi feladatuk megoldásához vagy sem, egy ötletes feltaláló- csaport most — zsebszámológéppel oldotta meg. Méghozzá minden igényt kielégítően. Az In- terdiscou-nt-cég által forgalomba hozott okos kis masina minden pedagóguskifogást kiküszöböl. A bohócfejjel díszített zsebszámológépbe ugyanis nemcsak a feladatot, hanem a végeredményt is be kell táplálni. Ha a végeredmény jó, az eredményjelző gomb lenyomása után a bohóc egyik szeme zölden villog. Ha az eredmény rossz, a piros szem villog. Az ötletes masinát mind a svájci, mind a nyugatnémet oktatási minisztérium engedélyezte iskolai használatra, és az, máris tízezrével talál gazdára a diákok .között.” (Ország Világ,

1977. március 16.)

„Kicsinyeknek — minigáp. Az ,Egy üzem — egy iskola’ akció újabb szép eredménye Kecskeméten egy számítógép, amelyet

az általános iskolák első osztályaiban használhatnak az összeadás játékos és könnyed tanítására. A kicsinyeknek készült

eléktronikus, telepes áramforrással működő, kisméretű számítógép elnevezése: Komputerka.

A piros csizma é;s a művészetpolitikia

A népszerű művészt nemér- dekeüte felszólalása visszhangja. „Programot csináltam magamnak”, közölte, miközben kivonult a tanácskozásról. Emiatt magam is csak ezúton közölhetem tiszteletteljes véleményemet: Érvei táljékozatlanságáiról tanúskodnak, művészetpoLiti- kánlkkal feleselnek következtetései.

Az előadó őszintén feltárta az értekezleten, hogy nagy gondokkal küsziködik a Kulturális Minisztérium, Nincs korszerű hang- versenyterem Budapesten, nincs Nemzeti Színházunk, sok százmillió keLlene még rogyadozó színházaink felújításához. Csak a legégetőbb tennivalókra jut pénz a közeljövőben, kétszer is meg kell gondolni, hogy mire költjük, amit a tárca kapott

.A kialakult helyzet okairól, a tennivalókról eltértek a felszólalók véleményei. Mondhatnám, természetesen eltértek, hiszen különböznek a helyi érdekek, ki ezt, ki azt tartja fontosabbnak. Ez rendjén is van, amíg érződik a segítő szándék, az egész iránti ífelelősség.

Az említett művész azonban más művészeti ágak rovására akarta érvényesíttetni javaslatait. Ezért vonta kétségbe más művészeti ágak jogos igényeit, ezért minősítem károsnak, félrevezetőnek megnyilvánulását.

Lényeges különbség van aközött, hogy egy adott időszakban valamit ezért vagy azért nem tudunk megcsinálni, vagy demagóg szólamokkal hibás, netánha- mis adiatokkaL megkérdőjelezzük szükségességét. A jogos igények szembeállítása sohasem vezet jóra, ily módon sohasem jutunk előbbre.

Álmegoldásokkal nem hozható , kiözelébb a szegedi színház újfoó- • li megnyitása, nem javulnak ; i színiházak körülményei, ha vala .-. ki hangversenyterem létesítés e helyett az.t javasolja, hogy a Hí ,1- tontoan (!), az Operában, a m ú- zeumokban rendezzenek konc« ;r- teket. Az ilyen érvelés azokat az időket idézi, amikor a - meg ye- székihelyen a „kihasználatl an” üzemi étkezdékkel kívánták he- ■ lyettesíténi a joggal hián yol t klubszobákat, élőadótermeket.

T~\e ez még hagyján! A fe 1- szólaló merész fordul iaitt al haszontalannak minősített* > a „Kalocsa' környékén szinte mi ,n- den faluban táncikáló cső; por tokát. Elég, ha négy-öt fali i <t .art fenn egyet, hiszen úgy is, c saík évente egyszer-kétszer húz zal c fel a drágán vásárolt piros c síz .mákat.”

Gyakorlatias természet ] .évén azt is hozzátette, hogy az így megtakarított — azaz a ha számtalan időtöltéstől elvont • — pénzből hozzák rendbe a szír ihá zákat, másként fogalmazva, r ,e ilyen fényűző lábbelikre pocsé kol ják az állam pénzét, hanem fcc rsz jerűsít- sék ebből, mondjuk a Szegedi Nemzeti Színházat

Mindez Kodály Zoli án szülővárosában hangzott el a VI. Duna menti foliklórfe jztivál évében,1 a tévés F íepülj pá’ /a átütő sikere után, ar nikor a közművelődé* nagy erő feszítések .et tesz azért, 'hogy mi nél töbl *en „táncikálja- nalk”, „1 langicsái janak”, „szavál- galssanak ' ami? «or a Kalocsa környék' i csoporl xik nem győzik a bel- és kiülök li meghívásokat, amikor Drágszé len a fél falu ott van a tánccsop őrt próbáin, amikor a ! Dunán i nneni Sárköz művészeté t a fél világon megcsodálják, as Tiikor t csupán az említett vidéke n több száz embernek ad öröme’ t, életé) ,iek tartalmat a közös tá incolás, éneklés, a nemzeti hagycx mányoil c ápolása, amikor sokan szabai iságuk egy részét áldozza k fel a fellépéseken való részvi ételért.

A . rról nem is szólva, hogy *■ töbi 3 száz évet kellene várni,' anmíif ' egy etlen színház felújítá- sáhc >z szjü kséges pénz összejönne. Az együk tesek többsége csak „fillér« két” kap.

■f \. kiv áló együttes címet végleg esen elnyert, több tévéfilmen sz< jreplc >, negyven-ötven tagú öreges« értői csoport még nem vett fel eg yetle n. fillért sem „az állam- tó >1”. fi i helyi áfész-től és a MBS’ ZÖV- -tői kapnak évente összesen 3 0 ez er forintot. A harmincesz- t enriő s drágszéli együttes költ- í égve ütésének bevétéli oldalán öt- < ezer forint található. Tulajdonképp >en saját pénzük egy részét kap’ ják vissza, mert dicséretes móc Ion az áfész a mecénás. A ruház at kiegészítéséhez egyszer kar ptak támogatást, nyolcvanezer for intot. A hét esztendeje műkő dő részteleki csoport számára eg jyszer szavaztak meg segítséget, nr egyezer forintot. Még a jobban e Hatottak közé tartoznak.

A javaslat tehát legalább any- i .xyiira képtelen, mint amilyen nagy a különbség az ötvenes években elburjánzó üzemi tánc- csoiportok és a valódi népművészeti csoportok, együttesek színvonala között. Akkoriban valóban hadakoztunk a „piros csizmás szemlélettel”, mert a vállalati vezetők letudták kulturális feladataikat egy-egy — mi nden sátoros ünnep>en használt — népi öltözék megvásárlásával. Azóta eltelt egy negyedszázad, illő tudomásul venni.

Ma már senkinek se jut az eszébe, hogy a babcsuszpájz és aiz esti étkezés közé egy koncertet iktasson, ma már illik tudni, hogy a falusi csoportok tagjai maguk készítik, vagy vásárolják, örökli k a fellépéseken használt ruhát, lábbelit.

M ég annyit: Kalocsa vidékén csak a férfiak táncolnak csizmában, a lányok papucsban járják. Aki egyszer is végignézte fellépésüket, végigtapsolta csodálatos számaikat, az tudja, hogy ezen a vidéken még ilyen alkalmakra sem vesznek fel piros színű csizmát.

Ne keverjük a dolgokat, mert az ilyen jó szándékú tanácsok csak nehezítik a közművelés amúgy sem könnyű dolgát

Heltai Nándor

Gerencsér Miklós:

VIVIIV^I 1T1IIUU5. ^

ferde Ház

(17.) — Jó napot.:. Szervusz Bea.

Mintha néma lett volna a fém- díszműves menyasszony lánya. Szó nélkül, mesterkélten kedves biccentéssel fogadta Márti köszönését. Karikót felületes érdeklődéssel mérte végig. Bea különben csillogott a világos, fémes tisztaságtól. Haja szőke, benne a hullámok keményre lakkozottak; bőre fehér, de nem hamvasén, hanem krémektől fénylőn; műszempillá- ja mereven állt, mint a babáké. Szemhéját a rézoxid kékje borította. S mindezt a festékes-fémes csillogást egy neoszecessziós, fodrokkal teli ruha csomagolta ciklámen színű göngyölegbe. Senkivel nem törődve a lakást mustrál- gatta.

— Azt- hiszem, jól el tudnám Itt rendezni a kolóniái garnitúrát. Mondjuk ide középre kerülne a hatszemélyes asztal, oda az ablak mellé a bárszekrény, abba a sarokba a kerek társalgóasztal a két fotellel, ebbe a sarokba meg a heverő. Na és a könyvespolc? ...

Edit ironikus mosollyal figyelte a szomszéd lány szándékfklanúl is tolakodó tervezgetését. Szívélyessége szintén ironikus volt, amikor helyet ajánlva a könyvespolcnak, a vele szemben levő falfelületre mutatott:

— Talán oda.

Élénk bizalommal helyeselt Bea.

— Valóban! — De hirtelen aggodalma támadt. — És megbírja a fal a kolóniái könyvespolcot?

Nem állhatta tovább szó nélkül Karikó ezt a birtokbavételi terepszemlét.

— Igen, megbírja. Feltéve, ha tiplikre akasztják, Egyébként a ház falai garantáltan erősek.

Dezső pöffeszkedőn simította melléhez széles nyakkendőjét.

— Hát nem is bóvli. Elvégre szakemberekből áll a család.

— Tanúsíthatom — sietett az igazolással Karikó.

A kőfaragó hálásan fogadta a segítséget, jólesőbben húzta ki magát.

— Na ugye.

De kétkedőbben fülelt, amikor hangot váltott a bordó garbós legény:

— Meg azt is tanúsíthatom, hogy az összes többi szakember ugyancsak a p>árját ritkítja.

Valósággal felragyogott Márti szeme, hogy udvarlója alkalmat teremtett a leckéztető játékra.

— Dömötör bácsira gondolsz, a parkettásra?

— Például. Ő készítette a városi tanács dísztermében az intarziás padlózatot. — Majdnem pa- rancsolón szólt Félixre és Dezsőre: — Nézzék, micsoda pompás parkettet rakott ide! — Cipője talpával alaposan megdöngette a padlót.

Mintha megijedt volna Márti, hogy valami fontos kimaradt, sürgősen idézte a fiú emlékezetébe:

— És a vakolat? Meg a meny- nyezet-rozetta?

— Igazad van — kap>ott észbe vidáman Karikó. — Szalóki bácsi a gipszmunkában is profi. Nincs az a nehéz ornamentika, amit meg ne mintázna. A műemlékek stukkóihoz hozzá nem nyúlnak nélküle, pedig már elmúlt hetvenéves.

— Akárcsak Pintér bácsi, a villanyszerelő! — derült fel még jobban a lány.

— Az ám, az örök viccmesélő. És olyan keze van, mint az idegsebésznek, Valóságos plasztikai műtéttel operálta be a falakba a huzalcsöveket a csatlakozó dobozokat, a konnektorokat, meg a kapcsolókat. Közben állandóan mesélte a százéves vicceit.

Elhűlve hallgatott Edit, nyugtalanul pislogott a fémdíszműves, Bea mit sem értve, tompán bámészkodott. Dezsőnek remegett a tokája, rángott a szája.

— Elég a viccekből — mondta baljósán.

Karikó szándékosan vigyázott gyanútlannak látszó jókedvére.

— Miért?

Dezső jócskán feljebb srófolta hangerejét:

— Mert nincs bennük humor!

— Az lehet. De a legrosszabb vicc nem tőlünk származik! — mondta Márti.

—? Hát? — kérdezte vallató érdeklődéssel az apja.

— Azöktól. akik előtt semmi sem szent! Akik mások ingyenmunkájával kereskednek!

Dezső eltökélten mozdult a lánya felé. Edit határozottan ráparancsolt:

— Türtőztesd magad.

De nem is támadhatott volna Mártira a kőfaragó. Szótlanul, ám annál tömörebben állta útját a piros garbós legény. Belátva, hogy a tettlegesség jóvátehetetlen következményekkel járna, fújtatva lefékezte magát. Kárpótlásul a tekintélyének ártó megtorpanásáért, rekedtségbe bicsakló hangon kiáltotta el magát:

— Ki innen'!

A lány megremegett, de Karikó nyugodtan, békés szánakozással mosolyogott a kőfaragóra.

— Én is úgy gondolom, hogy el innen — szólt egyetértőn, indulatmentesen. Megfogta Márti kezét. — Gyere. Menjünk...

24.

A fiatalok távozása után Dezső tekintélye reparálásaképpen férfias basszushangon méltatlankodott.

— Ez az átkozott úri modorom.

Ez gátolt meg abban i, h ogy szájon nem töröltem a Ián yor aat.

A fémdíszművesi íek a szeme sem rebbent az i mé nti jelenet láttán. Félreállt, 1 úv; írta, mikor juthat ismét szóho z.

— Ünnepélyesen ki nyilvánítom, hogy az iménti jel ene rt számunkra soha meg nem t őrt« int. Diszkrécióm fátylat bor ít i rá. Szabadna visszatérni jövete lün’ k érdemi céljára?

— Nagyon hel yes — szólt finy- nyáskodva a tü relmetlen Bea, s kényes tekintetét a mennyezet feié fordította. — / ízt hiszem, ide kovácsoltvas cí állá r illene leginkább.

Dezső hirtele ,'n u tálni kezdte ezt a 'kényes élő csec sebecsét. Mosolyogni próbált,, de,' csak vicsorogni tudott.

— Szó se r óla, kisasszony. Leginkább.

— Ügy ért em, hogy a koloniál- garnitúrához, — fontoskodott Bea.

Nem áll!h atta meg Edit, hogy rá ne szóljon udvarias megvetéssel.

— Mi is úgy értjük, kedvesem. A fémdís: zműv es élénken észben tartottja a szabályt, hogy üz- letembern« ;k ne m szabad megsértődnie, de azéi rt neheztelve vette tudomásu l a B urján testvérek fö- lényesked lését. Hiányolta Paulát. Vele szívesebi >en tárgyalt volna.

Saj nálom, hogy nincs lehetőségem átí idni kézcsókomat Paulácsil iának — mondta.

Dezső félvá llról felelt neki.

— M egjehe rti. ha majd hazaérkezik sí teme tőből,

— Hogyan ?...

— Ma vari ugyanis az én szépemlékű apósom nevenapja — világosította fel Dezső a fémdísz- müvest. — Mivel szeretett nejem példás szülőtisztelő, vitt egy csokor tearózsát a papa sírjára.

— Nos, ha érdeklődhetnék tisztelettel ... Mi az utolsó ár?

Dezső azt hitte, szuggerálnl akarja a szomszéd azzal a rebbe- netlen, elmélyült tekintetével, ö is így nézett Félix Elek szemébe.

— Az utolsó ár? Hogy ne legyen okunk a vitára, pontosan annyi, mint az első.

A kopasz fejebúbjára fésült ritka hajzatot simogatta Félix, közben olyan képet vágott, mintha enyhe fogfájással bajlódna.

— Szabadjon megjegyeznem, én úgy tudom, hogy ez a lakás Editkéé.

— Szívesebben tárgyalna vele? — kérdezte Dezső sértődött vigyorgással.

— Esetleg a kedves férjével is...

Ráérősen fonta össze Edit a karját magas melle alatt. Barátságos tekintete sajnálkozó volt. Ezzel fejezte ki, hogy nemes érzelmű ember ő. adott esetben a lótetűhöz is irgalmas tud lenni.

— A kedves férjem, aki számomra valóban kedves, Félix úr, helyeslőn nyilatkozott. Semmi kifogása a lakás értékesítése ellen. Itt kizárólag az a kérdés, hogy az önök szándéka mennyire komoly.

Bea fényes szépsége váratlanul felcsillogott:

— A legkomolyabb. Meg van véve.

(Folytatása következik.)-