Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. január 27.

„Nehezen” szerzett információ az óvodáról

MEDDIG ŰJ AZ ÜJ?

í mmtm

Öt évvel az avatás után

• A népfronttitkár is segíteni szeretne.

Nyaranta együttérző szívvel írjuk le a

kombáj ffosok, szállítók, rakodók egyszerű szavait arról, hogy hétköznap, vasárnap — hajnaltól késő estig dolgoznak a földeken. Mindennapi kenyerünkért. Tűző napon, vagy égi- háború köze- ledtétől sarkallva, nem számít. Nem tartják nyilván munkájuk közben, mennyit mutat a hőmérő. Mint ahogy a verejtékező vasöntő se vehet arról tudomást, milyen kánikula van odakint — s odabent — őt csak az köti le, hogy az izzó vaszuhatag haladjon a maga útján. Évről évre ezt csinálják, s mi újságírók szintén esztendőről esztendőre megírjuk róluk tiszteletteljes hangú riportjainkat... Tudjuk, hogy a társadalom elismerésének közvetítői vagyunk ilyenkor ... Ezért nem „unjuk” meg a visszatérést hozzájuk.

Mint ahogy az építőkhöz sem, akik számára — a téliesítés hallatlan fejlődése mellett is — próbára tevő időszak a zord szelek, dermesztő fagyok évadja ... őket is újra meg újra felkeressük ilyenkor. Ha meg is szoktuk már, hogy a hidegről, a szabad ég alatti „műhelyről” férfias kedélyességgel beszélnek, nem siránkoznak, nem kevésbé tudjuk: a'sajtó, a közvélemény figyelmessége jólesik nekik.

így éltünk vele az elmúlt héten Kiskunhalason is. Miután a városi népfrontszékházban tájékozódtunk — sok más egyéb kérdés közt arról is, hol folyik építkezés, időspórolás céljából megkértük Tóth Ferenc népfronttitkárt, telefonon kérdezze meg a BÁCSÉP építésvezetőségét, merre találjuk meg László József építés- vezetőt. Ügy tartottuk illőnek, elsőnek őt kérjük meg információ- adásra. Néhány mondatos helyzet- jelentésre a Kuruc vitézek lakótelepen épülő új óvodáról, bölcsődéről. Hogy aztán a helyszínen két-három felvételből álló képriportot készítsünk a munkásokról.

A telefonkeresés nem járt sikerrel. Mentünk a helyszínre* Míg a havas, jeges talajon közelítettünk a már „lábán álló” épülethez, előre örültünk, milyen jól „összejön” minden a téli helytállást kifejező fényképekhez. Panelt emel a daru, emberek sürgölődnek frissen mélyített vezetékárkok fölött, belül a még pucéran összeszerelt falak közt, földszinten, emeleten a kőművesek, szerelők szűkszavú párbeszédei kísérik a szerszámkopogásokat. Egyik átvezető földszintről a ha• Jobbra: augusztus 20-ra elkészül Kiskunhalas új, 21 és fél milliót érő gyermekintézménye. (Slraszer András felvételei)

vat söpri le egy pufajkás munkásnő.

Megörülök az ismerősnek, Tegzes József szocialista brigádvezetőnek, jópár régebbi írásom szereplői egyikének. Mondom, mi járatban volnánk: pár felvételt csinálunk, s hozzá rövid szöveghez kérünk néhány adatot, nevet. A telepen levő barakkirodánál mondták, hogy László József építésvezető Pécsen van, ezért majd a művezetőt kérjük meg.

— Itt van valahol —, tekintge- tett körül Tegzes József, s készségesen sietett keresésére.

Elő is került nemsokára a művezető, pirospozsgás, élénk férfi, figyelmesen meg is hallgatta, mit szeretnénk, ám amennyire határozott volt a válasza, annyira le is hűtött.

— Kérem, csak vezérigazgatói engedéllyel adhatok bánmiféle felvilágosítást. Ne is haragudjon. Erre körlevél van ...

— De hát ahhoz csak nem kell vezérigazgatói engedély, hogy az elvtárs elmondja, milyen brigádok dolgoznak most itt, éppen mit végeznek, meg egy-két szót szólna arról, milyen most a munka itt a fagyos panelokkal, hideg szerszámokkal —, mert azért több mindent másképp kell csinálni, jobban vigyázni...

— Nem mondok én kérem semmit, csak ha vezérigazgatói engedélyt látok.

— Ugyan mondja már, miféle „hadititok” van ezen az építkezésen, amit mindenki lát? S nemcsak a Petőfi Népe, hanem az üzemi lap részére is szeretnénk írni, fényképezni. Magukról, az emberekről.

Győzködhettem, hogy legjobban a vezérigazgatót idegesítené, ha folyton engedélyért mennénk hozzá csak azért, hogy az építőket népszerűsítsük. S akik — mint ők — ezt méltán megérdemlik —, hasztalan volt.

— Tessék megmondani a vezérnek, hogy... Imre (már a nevét

sem értettem a kis csökönyös purparlé miatt) művezető nem adott tájékoztatást.

Mit tehet erre az ember?

Szerencse, hogy a fotoriporter — vállalva a „hadititok” megsértésével járó következményeket — csak „lekattintotta” a létesítményt.

Amelyről ezután Tánczos Sándor, Kiskunhalas tanácselnöke mondta el a leglényegesebbeket. Hogy például nagyon jó néven veszi a városvezetés, hogy a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, mint generálkivitelező — szívügyének tekinti a 150 személyes óvoda, illetve 80 csöppséget befogadó bölcsőde sorsát. Jól koordinálja a nyolc alvállalkozó munkáját, s rajta lesz, hogy augusztus 20-ára megépüljön ez a 24 és fél milliót érő beruházás.

Nem lesz ez olyan könnyű, mert a szükséges panelokat vontatottan szállította a szolnoki cég, így az összeszereléshez késve foghattak hozzá a halasiak.

Tánczos Sándor úgy vélekedett, hogy a legutóbbi, együttes megbeszélés meggyőzte a helyieket: a BÁCSÉP halasi építésvezetősége pontos ütemterv Szerint haladhat most már. Megvan már minden panel, a vállalat megtette a kellő intézkedéseket, és az alvállalkozók is igyekeznek megkeresni a legjobb megoldásokat a program betartására.

Ha elkészül a gyermekintézmény, s ugyancsak az idén az Ady Endre utcán — egy meglevő épületből kialakítandó 75 személyes óvoda —, különösebb gondok már nem lehetnek Halason a kicsik elhelyezésére.

... Azt azért csak sajnáljuk, hogy néhány sorra való információt sem kaptunk azokról az emberekről, brigádokról, akiken mindez közvetlenül múlik ... Bizonyos értelemszerűséggel kellene kezelni az első vezetői körleveleket — mindenütt.

Tóth István

A kiskőrösi művelődési központ hirdetőtáblájáról eldönthetetlen, hogy változatos, tartalmas, élénk-e az intézmény programja. A mostani kínálat meglehetősen szerény és igénytelen, de az üres helyeket szeplőző ragasztócímke- inaradványokból következtetve, sok rendezvényt népszerűsíthettek. Sajnos, kideríthetetlen, hogy mikor takarították utoljára a propagandafelhívásokat tartalmazó szekrényt, mióta csúfoskodnak benne az elkoszolódott papírdarabok, ritkán vagy sűrűn követték-e egymást a rendezvények.

A kitört üvegű ajtón belül is lehangoló látvány fogadja az intézménybe látogatókat. Vízfoltok tarkítják a mennyezetet. Egyikmásik helyen térdmagasságig sebzettek a falak. Az emeleti lépcsők alatt összehányt dolgok szomor- kodnak. A mindössze néhány esztendős nagyterem barnás-szürkés széksoraiban piros, zöld színű ülőalkalmatosságok virítanak. A szakköri helyiségeken, az irodákon elhelyezett feliratok sem vallanak kifinomult ízlésre.

Bármerre megyünk, bármerre nézünk, a gondozatlanig bizonyítékaival találkozunk. Az emeleti zsibongó padlóján két ünnepi rendezvény időpontjában legalább kétmaroknyi csikk-kupac bűzö- lög.

Szinte hihetetlen, hogy öt esztendeje használják ezt az. épületet. A ki tudja hányadik igazgató a tervezőkre, kivitelezőkre panaszkodik. A rossz szigetelés miatt hosszú ideig beáztak a tetők, az építők szerencsére, nagyobb huzavona nélkül díjtalanul elvégezték a szükségessé vált, állítólag egymillió forintos javítást. Sokkal nehezebben megy a „szétrobbant” fűtőtestek kicserélése, noha szakértők egyértelmű megállapításai szerint, ezek is kivitelezési hibák miatt estek széjjel. Most a tanácstól kapott póthitellel — csaknem 300 ezer forint — hozzák rendbe a fűtőhálózatot.

Az intézmény vezetője szerint elsősorban a mozilátogatók hasogatják fel a székek kárpitját, rugdossák le a falat. Így lenne? Biztos akadnak fegyelmezetlenek a mozikedvelők között, de alig hihető, hogy megfékezhetetlenek lennének ezek a garázdák. Másutt is vetítenek ' művelődési központban, mégsincs ennyi kár. Igaz, a legtöbb helyen előbbrelátóak. Furnérlemezzel, faburkolattal, olajfestéssel óvják a sokak által látogatott helyiségek tisztaságát. Elkészíttetésük olcsóbb, mint a

2—3 évenkénti újrafestés. Olcsóbb és szebb.

Csak egy kis törődés kellene, és mindjárt másképp níézne ki a Petőfi Sándor szülőháza közelében emelt művelődési palota. Virágokkal, Kiskőrös kulturális életét tükröző, ízlésesen elhelyezett fényképekkel otthonosabbá tehetnék a környezetet.

Mit szólnak mindehhez a felügyeleti szervek, a kiskőrösiek?

H. N.

if* ff

i - <

ilvWft

• Látogassa a művelődési központot! Csak ezért?

• üveges kerestetik.

• Egy éve

festettek.

(Straszer

András

felvételei)

SRK

Jerzy Edigey

FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

MacAreck

(12.) — Az Egyesült Államok először akart Lengyelországnak hitelt adni. Ha emlékszel rá, 125 millió dollárról volt szó. Ennek fele áruhitel lett volna, elsősorban gyári berendezésekre, gépekre, a másik része gabonahitel. Az amerikai sajtó nem sokat írt erről a tranzakcióról, és inkább csak a politikai jelentőségét hangsúlyozta ki. Valóban az USA gazdasági köreinek szempontjából nem volt túl nagy jelentősége. Ellenben a lengyel sajtó, elsősorban a gazdasági kérdésekkel foglalkozók, részletesen megírták, hogy milyen árukat és gépeket vásárolnak érte. Egész idő alatt kapcsolatban voltam a New York-i kereskedelmi külképviselettel. Nem volt titok, mit és hol vásárolnak és milyen hajó- társaság szállítja. A feltétel csak az volt, hogy az árut amerikai hajó szállíthatja.

— így hát — folytatta a barátom —, annyi részvényt vette

amennyit csak tudtam annak a társaságnak a részvényéből, amelyiknek meg kellett kapnia a szállítást. És nem csalódtam. Néhány hét alatt az értékpapírok értéke felszökött, akkor eladtam és néhány ezer dollárt kerestem rajta. Általában kedveltem a tőzsdejátékot, de nem akartam ennek révén meggazdagodni, ám feltétlenül be kellett jutnom néhány klubba, abba a társaságba, ahová idegen nehezen jut be. Szerencsém volt. A pénzem és a nevem révén ezt is elértem.

Így egy esztendő alatt készen álltam az első nagy ugrásra. Ez pedig így történt:

A nagy amerikai hajótársaság, a President’s Line, már régen hirdetett minden sajtóban. „Milliomosok kirándulása. 45 gondtalan nap a legnagyobb luxusban. Látogatás a Hawaii-, Filippi-szige- teken és Japánban. A legelőkelőbb társaság, a legjobb konyha,

nagyszerű kiszolgálás. Minden nap saját kiadású tőzsdelap. Mindez a 27 000 tonnás „President Roosewelt” hajón háromezer dollárért. Használja ki az alkalmat.”

Hosszú sor elegáns autó érkezett a San Franciscó-i kikötőbe. Csodálatosan öltözött nők és elegáns urak szálltak ki belőlük. A hajóinasok ügyesen szedték el a sofőröktől a kitömött bőröndöket. A vendégek felmentek az óceánjáróra. A bejáratnál a másodtiszt üdvözölte őket. Udvarias mozdulattal mutatta a nagy szalonba vezető utat, ahol az üdvözlő coctail volt. Itt a kirándulás résztvevőit maga a kapitány várta. A pincérek ügyesen hordták a pezsgőspoharakat és a különböző színű koktélokkal megrakott tálcákat. Senki semmi miatt nem aggódott. Mindenki tudta, hogy amikor a hajó elindul hosszú útjára, minden az utasok kabinjában lesz, kicsomagolva, kivasalva.

Végre megszólalt az indulást jelző sziréna. Két vontató kihúzta a hajót a kikötői medencéből. A zenekar vidám melódiát játszott. Az egész társaság a fedélzet séta- hídián gyűlt össze, hogv megcsodálja a nagyszerű város, San Francisco kikötőiének szód panorámáját. Az előkelő társaság ezt követően elfoglalta helyét az ebédlőben. Az első ebéd rendkívül ünnepélyes volt. Ebéd után az urak bementek az egyik bárba eev italra, a hölgvek Dedig visszahúzódtak kabiniaikba. hogv oihenje- nek egv keveset, hogv megigazítsák frizuráiukat a széoség-szalon- ban és felfrissüljenek az egész éjszakára meghirdetett kapitányi bál előtt.

Az utasok közül kitűnt egy rendkívül csinos, elegáns férfi. A hajószolgák az utasok kérdezőskö- désére elmondták, hogy az az úr egy bizonyos mister Henryk MacAreck, egy dúsgazdag ültetvényes fia. Ó maga, tették hozzá bizalmas hangon a szolgák, legutóbb nagy sikerrel játszott a New York-i tőzsdén.

Ez a felvilágosítás teljesen elegendő volt. Hiszen a hajó utasai közül elég sokan mindennapos vendégek voltak a New York-i tőzsdén. Minden nehézség nélkül felismerték a jellegzetes arcvoná- sú férfit, akit gyakran láttak a tőzsde halijában. Biztosan gazdag, és szerencsésen játszott, ha itt van a hajón, ahol maga a jegy háromezer dollár, hiszen a jegy ára még a fele sem a teljes költségeknek. Különben a neve: „MacAreck”, határozottan arról tanúskodik, hogy az ismeretlen nem azokJfö- zül való, akik most özönlenek Európából Amerikába.

MacAreck úrnak jó hely jutott az ebédlői asztal mellett. Nem messze a kapitányi asztaltól, ahol csak a leggazdagabbak és a legismertebb milliomosok ültek. Asztala szerényebb volt ugyan, de az ott ülők is az ipar mágnásai voltak és nagy bankbetétekkel rendelkeztek. Asztaltársa volt a Murphy házaspár, a híres „Murphy-Association”, az Észak- Amerikát elárasztó önkiszolgáló bárok hálózatának tulajdonosa. Ott ült a Wheeler-házaspár a lányával: mister Wheeler az „United Fruits Company” egyik igazgatója volt. MacAreck úrral szemben az idős Slade úr, a chicagói „Thornes Slade and Junior” bank tulajdonosa foglalt helyet. Ebben a társaságban újgazdagként ismerték el a Polnik házaspárt. Nincs ebben semmi csodálatos, hiszen húsz évvel ezelőtt érkeztek az USA-ba, és az első milliójukat a második világháború után a Csang Kaj-seknek szállított fegyvereken keresték. Az ilyen újgazdagokkal Wheeler asszony még beszélgetni sem akart. Ellenben MacAreck úron az első pillantásra látszott, hogy arany bölcsőben született a széles alabamai mezőn. Néhány nemzedékkel korábban élő ősei biztosan nem tudták, hogy mi az a szegénység és a nehéz munka. Ez a gentleman kétségtelenül azt az ideált képviselte, melyet „amerikai életstílusnak” neveznek. MacAreck úr mellé az első tiszt, aki ennél az asztalnál elnökölt, egy szép, brilliánsokkal ékesített idős hölgyet ültetett. Dufay asz- szonynak a hajón a legszebb gyémántjainak kellett lennie. A férje, Wheeler asszony bal oldalán foglalt helyet, Dél-Afrikában egy gyémántbánya tulajdonosa volt.

A kapitányi bálon MacAreck úr kifogástalanul viselkedett. Teljes szolidaritást vállalt asztalíársai- val. Minden hölggyel táncolt, még Mrs. Polnikkal is. Ez már talán egy kiss'é túlzás volt... A büfében pezsgőt hozott a hölgyeknek, elmondta a legújabb európai vicceket, ahonnan nemrégen tért visz- sza. Rendkívül érdekes történeteket mesélt el arról, hogvan mossák a tányérokat a nagy éttermekben, és hogyan kell kirakni a gyapotbálákat a hajóról. A hölgyek úgy nevettek, hogy könnyük csordult a fantasztikus anekdotát hallgatva. A férfiak is elégedettek voltak. Hölgyeik nem panaszkodtak, hogy nincs sikerük. Ami pedig a fiatal ültetvényest illeti, el kell ismerni, hogy bírta az italt, és ismerte is. Rögtön szemrehányást tett a pincémé,k aki „Ba- lantine” whyski helyett a „White Horse” üvegből öntött italt merészelte neki hozni. És amikor megparancsolta, hogy ezüst vödörben hozzák oda a legdrágább italt, ami a hajón van — polish vodkát —, még a merev Slade úr is felengedett és ivott „my dear Henry MacAreck” egészségére.

11.

Az egyik hölgy észrevette a szép gyűrűt az elegáns gentleman uj- ján. Régi aranykeretbe egy erősen fénylő zöld kő volt beillesztve. MacAreck úr szívesen mutatta meg a gyűrűjét. Nevetett, hogy mindenki rendkívül érdeklődik a zöld kő iránt. Pedig az egy egyszerű üveg. Azért viseli, mert állítólag talizmán. Apja, aki részt vett az első világháborúban, a harcmezőn egy súlyosan sebesült indust vitt a hátán. Szegény csaknem egy egész náp feküdt a német és az amerikai lövészárok között. Rettenetesen jajgatott és nem bírt meghalni. Végül Is senior MacAreck úr éjszaka elindult a drótháló között és a lövöldözés ellenére a saját állásukba vitte az indust.

(Folytatása következik.)