Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-24 / 19. szám
r 1979. január 24. • PETuH NÉPE 4» t A MINŐSÉG ÉS HATÉKONYSÁG TERVE 2. A szabályozómódosítások lényege Sorozatunk első írásában sorra vettük azokat a folyamatokat, amelyek gazdaságunk fejlődését befolyásolták, meghatározták 1976—1978-ban. Utaltunk arra a fontos — ez idő szerint a legfontosabb — igényre, amely az egyensúly javítását állítja a terv középpontjába- A szabályozórendszer módosítása is ezt a célt szolgálja: a vállalatok szigorúbb, a valósághoz igazodó követelményrendszerrel találják szemben magukat. Foglaljuk össze e szigorúbb követelményrendszer főbb vonásait. ELSŐ HELYEN talán a szabályozás normativitásának, általános érvényességének erősödése, javítása áll. A hatékonyság érdekében ugyanis — kevesebb kivételt alkalmazva érezhetőbben kell azokat a hatásokat közvetíteni a vállalatoknak, mint amilyenek a népgazdaságot érik. Ez egyértelműen a pénzügyi megkülönböztetések, támogatások körének jelentős szűkítését is megköveteli. A következményeiben szigorúbb szabályozók hatására a vállalatok mesterségesen is megteremtett vé- dősávja tehát leépül; a veszteségesen, vagy nem elég nyereségesen gazdálkodók közvetlenebbül érzékelhetik eredménytelenségüket. A vállalatok így arra kényszerülnek, hogy az eddigieknél lényegesen aktívabban dolgozzanak termékszerkezetük korszerűsítésén, az értékesítés megjavításán — a belső és külső tartalékok gyorsabb hasznosításán. Például a vásárlóerő-szabályozás és az egyensúly-javítás fontos tényezője egyszersmind, hogy növekedjen a tiszta jövedelem központosított hányada. A belföldi felhasználás tervezett üteméhez mérten emelkedjen a lakosság jövedelme és fogyasztása. AZ ÚJ SZABÁLYOZOK általában is „közelebb hozzák” egymáshoz a népgazdasági — vállalati — és egyéni feltételeket, illetve célokat. Változtatni kellett ugyanis azon az ellentmondásos helyzeten, hogy a népgazdaság gondja-feladata néha elszakadt a vállalatok és állampolgárok gond- jától-feladatától. Adott helyeken és esetekben nem törekedhetünk a vállalatok minden áron való stabilizálására, a túlzottan nyugodt — például külpiaci hatásoktól mentesített — gazdálkodási feltételeinek megteremtésére, összefoglalva mindezt az 1979- ben életbe lépett módosítások lényege: A Fáklya 1979. január 21-én megjelent 2. száma riportok, elemzések, publicisztikai írások egész sorát közli abból az alkalomból, hogy harminc esztendős a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A tematikus összeállítás élén tények és adatok szerepelnek a KGST munkájáról, ezt pedig interjú követi, amelyben Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára részletekbe menő pontossággal válaszol izgalmas közgazdasági kérdésekre. O A vásárlóerőt úgy szabályozzuk, hogy a felhalmozás és a fogyasztás tervszerűen alakuljon. A vállalati jövedelmek jobban összhangba kerüljenek a valóságos eredményekkel és teljesítményekkel. O A gazdálkodás valóságos feltételeit — erőforrásokat, költségeket — jobban érzékeljék a vállalatok-üzemek, mint eddig. O A nem gazdaságos tevékenységek határozottadban visszaszoruljanak. Ezáltal az eredményesen, hatékonyan dolgozó vállalatok, szövetkezetek nagyobb teret kaphatnak mind a termelés, mind pedig tevékenységük fejlesztésére. Az említett célokat az új szabályozók a vállalati adózást, érdekeltségi rendszert, az alapképzést, a termelői árakat, a támogatási rendszert érintő intézkedésekkel kívánja elérni. Változtak például a vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételei, az általános nyereségadó kulcsa 36 százalékról 4Ó százalékra emelkedett, a vállalatok tehát kevesebbet helyezhetnek el nyereségükből érdekeltségi alapjaikba. (Ez az intézkedés 1980-tól érezteti hatását.) Továbbá: az 1978. évi adózott nyereségből az eddigi 15 százalék helyett 25 százalékot kell a tartalékalapba helyezni. Érdemes megjegyezni: az intézkedések következményei nem csekélyek — ez is volt a cél! — ám fokozatosan érvényesülnek, teljes egészükben 1980-ban fejtik ki hatásukat. Mégis: e követelmények csak megfontolt, a mai igényeket tudatosan érvényesítő — sok helyen szemléletváltozással párosuló — gazdálkodással teljesíthetők eredménnyel. AZ ORSZÁGGYŰLÉS legutóbbi ülésszakán Huszár István, a Külön írások foglalkoznak Magyarországnak a KGST-ben betöltött szerepével, az Uszty-Ilimszk- ben dolgozó magyar brigád munkájával, a csopi és a záhonyi vasutasok barátságával, sőt még a diákok kapcsolataival is — ez utóbbi képes riport, amely Lvovban tanuló magyar egyetemistákról szól. Színes fotókkal illusztrált, terjedelmes riport mutatja be a Komi ASZSZK mai életét. Eldar Rjazanovval, sikeres filmMinisztertanács elnökhelyettese fölhívta a figyelmet a vállalatokon nyugvó felelősségre — és előttük álló feladat jellegére: „ ... elő kívánjuk mozdítani, hogy a fontos belföldi és külkereskedelmi követelményeket megvalósító — elősegítő vállalatok a nagyobb teljesítményeknek megfelelően magasabb nyereséghez és bérfejlesztési lehetőséghez jussanak. Ugyanakkor, azoknál a vállalatoknál, ahol nem tudnak megfelelően hozzájárulni a fő gazdasági célok eléréséhez, a teljesítményeknek megfelelően kisebb nyereség a hatékonyabb gazdálkodáshoz szükséges változtatások megvalósítására ösztönöz. A várható differenciálás nem öncél, hanem arra készteti a gyengébbeket, hogy saját munkájuk eredményével és ne az állami támogatások mankójával zárkózzanak fel a legjobbakhoz.” MEG KELL EMLÍTENÜNK — , ha csak vázlatosan is — a bér- szabályozás változásait. A cél e tekintetben is az, hogy a jövedelem jobban kötődjön a valóságos teljesítményekhez, teljesebben valósuljon meg a munka szerinti elosztás. Azok a vállalatok tudnak „jobban fizetni” dolgozóiknak, ahol ezt a munka hatékonyságával megszolgálják — mivel a vállalatok lényegesen szűkebb mértékben kaphatnak központi segítséget a béremeléshez. (Például nem számíthat az a vállalat sem bérkedvezményre, amelynek béremelési lehetősége alacsonyabb a fogyasztói árszínvonal-növekedésnél.) Az új bérszabályozás viszont jobban ösztönzi a kezdeményező, hatékonyan működő vállalkozásokat: a 6 százalék és a 8 százalék közötti átlagbéremelkedés adóterhe a felére csökken, amennyiben megfelelően nő' a vállalat által létrehozott érték, vagy a létszám csökkenése megteremti a béremeléshez szükséges anyagi fedezetet. Ez a fontos intézkedés is az egyenlősdi megszüntetését, a szocialista elveinkből folyó, a végzett munka eredményéhez kapcsolódó bérezést teszi lehetővé. Következő írásunkban az ipar, mezőgazdaság feladataival foglalkozunk. M. I. (Következik: Ipar — mezőgazdaság: döntő a gazdaságosság.) vígjátékok közkedvelt rendezőjével ismertet meg egy írás, amelyet a filmjeiből vett képek illusztrálnak. Szovjet aranyművesek és ékszerészek csodálatos munkáit mutatja be a lap színes képek és riport segítségével. Hagyományosan Fáklya-fotóval, orosz nyelvleckével, filmismertetővel, rejtvénnyel és a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programismertetőjével zárul a szám. VÁLASZLEVÉL Hogyan lehet takarékoskodni az energiával? Energiatakarékosság? E címmel közöltük egy nyugdíjas kecskeméti olvasónk levelét, amelyben arról tájékoztatta szerkesztőségünket: tizenegy napig éjjel-nappal égtek a műkertvárosi Népfront utcában a köz- világítási lámpák. Ez már nem is pazarlás, hanem — legkevesebb — százszázalékos energiapocsékolás — vonta le következtetését olvasónk, a Petőfi Népe január 14-i számában megjelent levelében. Írására Meleg László, a DÉMASZ Kecskeméti Kirendeltségének vezetője válaszolt. Levelét — mivel úgy érezzük, közérdekű — teljes terjedelemben tesszük közzé. „Jóllehet a DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltségének vagyok a vezetője, mégsem ebben a minőségben keresem meg soraimmal. A szerkesztőségnek felettes szervünk válaszol, aki munkánkat ellenőrzi és elbírálja. Tanácstagként kérem a segítségét. Ha észrevételét a DÉMÁSZ- hoz továbbította volna, tényleg sok energiát takaríthattunk volna meg. Mert a Petőfi Népe dolgozói nem szoktak elektromos hibát elhárítani a DÉMÁSZ hálózatán. Igaz, hogy késve, január 15-én érkezett bejelentés a Népfront utca 21-es számú házból, de csak azért, mert vasárnap este viszont sötétben maradt az utca. De olyan levél is érkezett 15-én a jelzett épületből, tifhely az éjjel-nappali égésre hívja fel figyelmünket. A műkerti hálózatot január 6- án javították szerelőink. A 15-i javításkor megállapították, hogy hálózati zárlat miatt összeégett a kapcsoló és nem tudott kikapcsolni. A vállalatnak egyébként szilárd burkolatú utcákban kéthetenként kell ellenőrzést végeznie. Itt érdemes megjegyezni, hogy január 14—16. között a Budai úti és a széchenyivárosi részen is voltak gondjaink, amit hálózatra feldobott vasdróttal okoztak felelőtlen emberek. Lehet, hogy volt, aki itt is pocsékolást érzett, ami sajnos még azzal is együttjárt, hogy egyik helyen eloltani is alig lehetett a lámpákat, míg a másik területen egyáltalán nem is égtek. A takarékosság csak közösen valósítható meg. A város több helyéről rendszeresen kapunk jelzést, ha probléma van a közvilágítással. Hálásak is vagyunk ezeknek a segítőkész — főleg idős — embereknek. Ha ön is vállalja, hogy segíti észrevételeivel a DÉMÁSZ munkáját — városunk érdekében — észrevételeinek közlésére szíveskedjen használni a csatolt levelezőlapokat. Tájékoztatásait szívesen fogadjuk. A villamos energia pocsékolása legjobban iparágunk dolgozóinak fáj. Kérem higgye el, ha korlátozás van és az automatika lekapcsolta a hálózatot, a mi lakásunkon csörgeti fel a telefon az egész családot, és indulnunk kell hóban, fagyban, éjjel is munkára, míg más nyugodtan alszik, vagy vár a munkahelyén, hogy újra legyen áram. A városi tanács is, a DÉMÁSZ is, takarékoskodni akar. De műszaki hiba sajnos a jövőben is lesz. Ha a szándék találkozik a lakosság és az üzemek segítőkészségével — energiagondjainkon nagyon sokat tudunk köny- nyíteni.” Meleg László a városi tanács tagja Fáklya-ismertető Üj kikötő épül A számok is azt bizonyítják, hogy a lengyel népgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ága a tengergazdaság: míg 1972-ben 2 millió tonna körül volt a len/gyel kereskedelmi flotta tonnatartalma, addig 1975-ben már elérte a 3,5 milliót, s azóta is e trendnek megfelelően fejlődik. Szczeinben, Gdyniában, Gdanskban teljes gőzzel dolgoznak a hajógyárak, mind több, különböző típusú hajóegységet bocsátanak vízre, mégpedig nemcsak a lengyel tengergazdaság részére, hanem exportra is. A világranglistán Lengyelország hajóexportőrként a hetedik helyen áll. Már azt megelőzően, hogy világszerte visszaesés mutatkozott a hajógyártásban, a lengyel hajógyártó ipar átállt a legkülönfélébb, korszerű műszaki berendezésekkel rendelkező célhajók gyártására, amelyek iránt azóta sem csökkent az érdeklődés. Köztudott, hogy Lengyelországnak egyik legértékesebb természeti kincse a 6000 kalória körüli fíítőértékű kőszén, amelyet nemcsak az európai, hanem a tengerentúli országok — például Brazília — is szívesen vásárolnak. A gazdaságos szénexportot az teszi lehetővé, hogy az esetek többségében olcsó vízi úton, gyakran’ tengeri szállítással jut el a kőszén a megrendelőkhöz. A lengyel kikötők mindegyike hatalmas széntárolókkal és korszerű rakodóberendezésekkel rendelkezik. A hajóípar, a szénbányászat, a vas- és acélipar mellett más nép- gazdasági ágak is nagy fejlődésnek indultak Lengyelországban, Így például a vegyipar is, amelynek köztudomásúan nagy a nyersanyag- és készáruforgalma. Ennek zavartalan lebonyolítására új tengeri kikötő építése vált szükségessé a Szczecini-öböl bejáratánál, a balti-tengeri Swinoujscie- ben. Képünkön a nagy jelentőségű új létesítmény, a Swinoport—III. elnevezésű kikötőitek az építési munkálatai. Szerelés - helikopterrel A „Balkán” Bolgár Légiforgalmi Társaság már három éve végez építési-szerelési munkákat olyan helyeken, ahol más módon erre nincs lehetőség. Nemrég fejezték be például a Balkán-hegység nehezen megközelíthető helyein a villanyvezetékek felszerelését. Itt emeltek be először 6,5 tonnás oszlopokat is. Ez a helikopter személyzetének bátorságát dicséri, hiszen eddig még 5 tonnánál nehezebb terhekkel nem dolgoztak. A magasfeszültségű vezetékrendszer sikeres felszerelésének tapasztalatait felhasználják más, hasonló jellegű munkáknál. Apakoca Megírtam már a jó minapában, hogy azért nincs Trabantom, mert amikor zsíroskenyér- koszttal kezdtem spórolni a rá- valóra, elijesztettek a koleszterinvésszel. Hogy tudniillik mily végzetes következményei lehetnek annak, ha ezzel az egyoldalú zsiradék- s kenyérfogyasztással próbálom megszilárdítani fennállásomat. Abba is hagytam a céltakarékosságot. Pláne, hogy most beütött ez a gépkocsi-vásárlási szabályozás, fütyülök nemcsak a Trabantra, hanem még a Mercedesre is. Mert a magamfajta kispénzűek közt széttekintve — ugyan kinek lenne idege kivárni, míg valahol a háromszázezredik gépkocsivárományosok táján rákerülne a sor? Mikor azt is tudja az eszét némileg használó állampolgár, hogy ha egyszerre ennyi töméntelen személyautót ráeresztenének az országra — csak azért, hogy senkit ne várakoztassanak meg — annak egész népünk meginná a levét. Azért is mondom: nem érdekelnek a gépkocsik. Legalábbis belátható időn belül nem velük kívánom kidomborítani életszínvonalam emelkedőit. Hát akkor mit tegyek azzal a havi 100—150 forintnyi megtakarítással, ami — bár nem minden áldott hónapban sikerül — mégiscsak felfut egyszer majd pár tízezer forintra? Ha másképp nem, hát a nyugdíjkorhatáromon túli időkben. Nos — ily emésztő töprengések vezettek végül is arra az egyéni döntésre, hogy majdani spórolt pénzemet háztáji állatállomány megalapozásába fektetem. A felkészülést tájékozódással kezdtem. Első szemleutam szeretett lapom, a Petőfi Népe apróhirdetései közé vezetett. Na mondom — lássuk, milyen a felhajtás, a kínálat, miféle jószágokat szánnak eladásra? Nem mondom, tarka választékra bukkantam. Ajánlanak megvételre tömni való libát, galambot, pávakakast éppúgy, mint kecskét vagy anyabirkát. Tehát csupa „érthető” állatot. Ezek viszont nem ragadták meg igényesre csiszolt érdeklődésemet. De nem azért újság az újság, hogy ne gondolna a kifinomult ízlésű állattenyésztő-jelöltekre is. Mert ugyan ki ne szedné izga- tottabban a lélegzetet, midőn azt olvassa, hogy „győztes szülőktől származó” kölyök kankutya eladó? Áldás egy ilyen eb a háznál, hiszen ugatásában magával hozza a „győztes szülői” körben vérévé vált öntudatot. Na meg van fantázia abban a „paripa szamárban" is, amelyet kocsistól, szerszámostól tehet magáévá pénzéért a vevő. Illetve — itt már tiszta vizet kellene önteni a pohárba, mert... Érdeklődöm ismerőseimtől, akik egykoron dolgozó parasztok közt forgolódtak, maguk is parasztizál- tak, hogy emlékezetük szerint milyen is az a „paripa szamár”? Nagy megrökönyödésemre kétféle választ kaptam. Egyik tábor arra esküdött, hogy ez az állat afféle heréit szamár. A másik csoport kategorikusan kijelentette, hogy ez bizony nem más, mint — öszvér. Na tessék, igazodjon el a jószándékú háztájigazda- jelölt. Nagyon érdekelt az a hirdetés is, amely „anyakocákat és apakocát” bocsát áruba. De tessék mondani, kit ne rázna a hideg még a tudatára is, hogy „apakoca”, tehát amolyan kétnemű, tudományosan hermafrodita, a nép egyszerű nyelvén pedig csira sertés szélhámoskodna az akol népe közt. Mert még ha egy ember mondja magáról, hogy — azt se tudja, fiú-e vagy lány ... De ha egy disznótól se lehet ennyit elvárni? ... Nem, nem — ilyen bizonytalan üzletbe nem megyek bele. Akkor maradjunk inkább a lovaknál. Itt van ni, 3 éves csikó „ostorkivágásig” eladó. Hát, hát — ennél megint kétségek közt hányódom. Akiket faggattam, újra különféleképpen vélekedtek az ilyen csikó kilétéről. Egyik nézet szerint „biztosan ostorszíjat is lehet belőle hasítani”, olyan türelmes, míg a másik vélelem az, hogy bizonyára ki van már tanítva, hogy ha „kivágják rá az ostort", ' indulnia kell a szekérrel... Míg végképp nem tisztázódik a kérdés, ezt a csikót hanyagolom. Ahá, ez az, ilyen kell nekem! Mily nemesen cseng már a ko- mendálás is — „Eladó egy sodrott ló"... Ennek megvásárlásától hat ökörrel se tudnak visszatartani. Mert ha valaki státuszszimbólumra vágyik, álmodni se képes pompázatosabbat, mint egy sodrott ló. Nyilvánvaló, hogy ez a delicatesse — különleges — paci amolyan spirálformájúvá van kiképezve. Az ember csak ráül, sarkával — nem dehogy szabad így gorombáskodni a leg- csinosabb háziállattal! — tehát a vádlijával bizalmasan rászorít a lovacska oldalára, és „ő” azzal a sodrott törzsével mint rakéta fúrja magát előre. Ha netán vele együtt kell lovasának is forognia, hát... majd megszokom. Fő, hogy lesz sodrott lovam. S áldom a teremtőt, hogy visszatartott a gépkocsivételtől. Tóth István • Magasba emelkedik a több tonnás acéloszlop BARÁTAINK ÉLETÉBŐL
