Petőfi Népe, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

1979. januáir 23. • PETŐFI NÉPE • 5 Tagfelvételi munka az egyetemi-főiskolai pártalapszervezetekben A sí javak használatáról Bevezetőben egy tény: az egye­temeken, főiskolákon a párttag- felvételi munka legfontosabb té­nyezői alapvetően kedvezőek. A pártszervezetek javuló színvona­lon végzik eszmei-politikai ne­velőmunkájukat. Az intézmények többségében magas szinten oktat­ják ' a marxizmus—leninizmust. Az iskolai demokratizmus foko­zatos érvényesülésével egyre eredményesebb és aktívabb a közéleti munka. A hallgatók kö­zel 90 százaléka KISZ-tag, több­ségük politikai-közéleti aktivitá­sa elfogadható. Mindezek ellenére az egyetemi, főiskolai hallgatók között a párt­tagok arányát, az évente felvé­telre kerülők számát vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy az elma­rad mind a politikailag kívánatos mértéktől, mind a lehetőségektől. Országosan a felvett párttagok mintegy 2 százaléka egyetemi, fő­iskolai hallgató. A XI. kongresz- szus óta az egyetemi, főiskolai hallgatók nem egészen 1 száza­lékát vették fel a pártba. E szá­mok mögött azonban igen nagy különbségek vannak, ha az egyes felsőoktatási intézményeket vizs­gáljuk. A párttagok aránya a hallgatók között sokszor indoko­latlan — esetenként elfogadhatat­lan — különbségeket mutat. Az iín. keretszámszemlélet Sok helyen tapasztalható hibás felfogás, formális, kifogásolható módszerek alkalmazása, megszo- kottság, a tervszerűség hiánya stb. S ami a legfurcsább, még mindig létezik a „keretszám”- szemlélet. Ez ellentmond a Poli­tikai Bizottság 1974-ben hozott határozatának, amely kimondja, hogy a párttagfelvételek politi­kailag kívánatos fő arányait po­litikai eszközökkel, s nem „ke­retszámok” kiadásával kell biz­tosítani. A „keretszámokra” való hivatkozás sokszor afféle „alibi”, mert arra a kérdésre, hogy hány — a párttagságra alkalmas — fiatallal foglalkozik a pártszerve­zet, néhol nehezen tudnak elfo­gadható választ adni. Mi mással, mint a tervszerűség, a rendsze­res nevelőmunka hiányával ma­gyarázható, hogy az adott egye­temen, főiskolán évente felvett hallgatók száma érthetetlen hul­lámzást, visszaeséseket, majd kampányszerű felfutásokat mutat. A párttagfelvételre történő ki­választás, a követelménytámasz­tás — mint fontos tényező — a pártszervezetek többségénél meg­felelő. A kiválasztás alapja első­sorban a kiemelkedő társadalmi, közéleti tevékenység, a megfelelő emberi magatartás, jó tanulmányi munka. A hallgatók párttaggá ne­velésében rendkívül lényeges szerepe van a KlSZ-szervezetek- nek, a KISZ-ben, a Diák Taná­csokban, a kollégiumi önkor­mányzatokban végzett mozgalmi, társadalmi munkának. A mérce mind a pártszervezet, mind a KISZ-szervezet részéről egyaránt indokoltan magas. A leendő párt­tagok ideológiai felkészítése az intézményben folyó marxizmus oktatása mellett, egyre több he­lyen különböző ideológiai, politi­kai vitakörben is folyik. A kiválasztás buktatói A párttagságra való kiválasz­tásban továbbra is problémát je­lent, hogy az sokszor eléggé szűk körre terjed ki. Nem szűnt meg a bizalmatlanság a középiskolák, a honvédség, vagy a korábbi munkahely pártszervezetei által készített jellemzésekkel szemben (bár az is tény, hogy ezek egy része túl általános, sematikus). Ennek eredménye pedig az, hogy a kiválasztást későn, általában a harmadik-negyedik évfolyamon kezdik meg. A körültekintőbb, eredménye­sebb kiválasztást szemléletbeli problémák is zavarják. Eseten­ként a magas mércére hivatkoz­va eltúlozzák a követelményeket, fetisizálják a tanulmányi ered­ményeket. Előfordul, hogy a párt­ba felvételüket kérő hallgatókat „helyezkedéssel”, esetenként „kar­rierizmussal” vádolják társaik, anélkül, hogy ez ellen a pártszer­vezetek, a kommunisták fellép­nének. Az egyetemi—főiskolai párt- alapszervezetek esetében is fontos, hogy ne csak azokat vegyék fi­gyelembe, akik jelentkeznek aí pártba, hanem rendszeresen vizs­gálják, hogy kikkel erősödik a párt, kik a legalkalmasabbak a párttagságra. Ebben rendkívül nagy felelőssége van a KISZ- szervezetnek, a KISZ-ben dolgo­zó kommunistáknak és a párttag oktatóknak. Előfordul, hogy a pártszervezet — az egyébként elengedhetetlen bizalmat túlhangsúlyozva —, nem adja meg a szükséges politikai se­gítséget, vagy az esetenként csak a pártszervezet ifjúsági felelőse nyújtotta segítségre korlátozódik. Pedig az irányító, segítő, ellenőr­ző munka döntő feltétele annak, hogy a KISZ-szervezet tovább erősítse párttaggá nevelő és párt­tagajánló tevékenységének tuda­tosságát, tervszerűségét. A kommunista értelmiség utánpótlása Az egyetemi, főiskolái hallga­tók körében végzett párttaggá ne­velő munka helyzetéről és felada­tairól a közelmúltban tárgyalt az MSZMP KB Titkársága. Határo­zatában megállapítja: „A kom­munista értelmiség utánpótlásá­nak biztosításában, nevelésében egyre nagyobb szerep és felelős­ség hárul az egyetemek és főis­kolák kommunista oktatóira, párt- bizottságaira, pártvezetőségeire, pártszervezeteire, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeteire és az irányító párt­szervekre.” A feladat az, hogy a KB Titkárság által elfogadott elő­terjesztést minden illetékes párt­ós KISZ-szervezet, párttag meg­ismerje, s annak szellemében vé­gezze e felelősségteljes munkát. D. I. „Viva la vita” Az Erkel Színházban két sze­reposztásban mutatják be „Viva la vita” címmel Fodor Ritkán szoktunk cikkeinkre ka­pott megjegyzésekre nyilvánosan reagálni — igaz, ritkán is van erre szükség. Mert az a szomorú valóság, hogy kevés írás késztet nyílt véleményalkotásra. Amikor több folytatásban emel­tünk szót lapunkban az elhagya­tott tanyai iskolák érdekében, vagy elemezni próbáltuk a városi általános iskolák tantermi szű­kösségének gondjait, a nyilvános­ság elé tártuk Kiskunhalas szak­munkásképzésének távlatait, az óvodai fejlesztések ügyét, a pá­lyaválasztás problémáit, akkor ezt abban a hitben tettük, hogy vitá­ra, illetve cselekvésre késztetjük azokat, akik fontosnak tartják ezeket a kérdéseket. De nem így történt. Lehet, hogy volt vissz­hangja cikkeinknek, de ez nem volt oly erős, hogy eljuthatott volna a szerkesztőségi szobákig. Se helyeslés, se ellenérv, se kö­szönet, se tiltakozás. Így ki a megmondhatója; , használtunk-e írásainkkal a megye oktatásügyé­nek? uh 4 «Jói;, JüJl J - y.J iKjiiié .iluü Nem így volt ez azonban leg­utóbb, amikor egy rövidke írás­ban összehasonlítottuk Kecske­mét és Baja szakközépiskoláinak pályakínálatát és felvetettük — inkább a tolinak, mintsem a vá­lasz reményében — jól van-e mindaz, ami van? Mert amióta cikkünk megjelent, személyesen és levélben kerestek meg hiva­talos és magánemberek. Egyesek a vállunkat veregették, jól van, ez a szomorú igazság, jól tettük, hogy megírtuk. Mások tiltakoztak, mindez csak féligazság, s olyan is akadt, aki kifejezetten megvádolt: rosszhiszeműen csoportosítottuk a tényeket. Egy bajai lokálpatrióta •leveléből azt olvastuk ki, hogy varosa iskoláinak sokszínűsége ellen támadunk, egy másik kecs­keméti érdekelt pedig azt vetette Antal koreográfus négy egy- felvonásos balettjét. A ké­pen: Erényi Béla a „Rossi- niana” című balettben. (MTI-fotó Benkő Imre felvé­tele—KS) a szemünkre, hogy a bajaiak okosságát dicsérjük, s lejáratjuk a megyeszékhely oktatásügyének irányítóit. Lám, lám, milyen könnyű „tet­ten érni” a jószándékot... Nem tudjuk, örüljünk, vagy bű- songjunk a felbuzdult indulato­kon. Van valami elkeserítő abban, hogy az ellenvéleményt hangoz­tatok többsége — többnyire sze­mélyes indokok következtében — a kérdésnek csak a felszínét érin­ti. Ezzel szemben a kisördög azt súgja: a célt mégis elértük, az emberek különböző tisztségben, beosztásban, de foglalkoznak a középfokú oktatás ügyével. És hogy sértett hiúságból teszik-e, vagy sem, az végtére mindegy, a fontos, hogy megmozduljanak a cselekvési szándékok fogaskere­kei. Azt viszont lelkiismereti köte­lességünknek érezzük, hogy elis­mételjük: nem szeretnénk,, ha valaki is el kívánná perelni a bajaiak jogát, hogy sokszínű, és népgazdaságilag hasznos középis­kolai oktatási pályák kínálatával várják a nyolcadikosokat. Azt vi­szont igen, hogy mielőbb tehes­sék ezt Kecskeméten is, ahol en­nek érdekében már régen egy új középiskolát kellett volna felépí­teni. Az, hogy a Sugovica partján postaforgalmi, kertészeti gépész és épületgép-szerelő szakmákat oktatnak, csak nyeresége lesz a megyei közoktatásnak, de hogy a székhelyi városban az ilyenek hiánya ma még csak veszteség, remélem, ezt sem vitatják sokan. És írtuk mindezt annak hité­ben, hogy Kecskemét égetően szükséges szakközépiskolai fej­lesztésére irányítsuk az illetékesek figyelmét. P. M. A fogalmazási hibák tárgyalása után nem lesz hiábavaló a sza­vak has? inálaltának hibáiról is szót ejteni. Az idegen nyelvek tanulásáb an is nagy szerepe van a szavak ismeretének és haszná­lati lehetőségei állandó gyakor­lásának. Ugyanezt mondhatjuk el anyan yelvünk szavairól is. Egy szó mini; száz: pontosan kell is­mernünk; nyelvünk szavait, mert különbem gyakran hibázunk. □ □ [□ A leigelső, amit érdemes meg­jegyezni: sok szavunknak hasz­nálatkori megkötöttsége van. Mi lehet például elsöprő? Semmi esetre sem a vereség, hanem a győzel em. A vereség lesújtó, ször­nyű, döbbenetes, katasztrofális lehet. Vagy mi lehet kellemetlen és kelletlen? Kellemetlen, ami keller netlenül érint, Itehát pl. nagy szél, de valamilyen hír is. Kelletlen pedig az, amit nem kí­vánóink, amit kényszeredettem fogai dunk (pl. kelletlen köteles­ség). De lehet néha kelletlenü l fele).ni is. összekeverik a klassz1 i- kusU és a klasszist is. Klasszikus, ami már patinássá érett, akár ókoiri, akár mai íróról van sj:ó. De helyítelen valakit ökölvívó kla sszikusnak nevezni, mert Íbi­sze n klasszisra, kiváló tehetségre gondolunk. .Amikor szöveget értelmezünk, akkor valójában vagy valóban vám a szövegről szó. Ha valóban ar ról van szó, akkor már meg is ta láttuk a megfelelő szót. Ha. pe- di g valójában értelmezünk csak valamit, akkor a dolog lényege szerint történik az értelmezés. Pia nagyjában teszünk valamit, akkor főbb vonásaiban tosszük ezt, a nagyban jelentése pedig: nagy tételben, nagy mértékben. Ma már nem kapcsolódu nk va­lahova, csak kötődünk. Néha Ihallot-tunk hivatalos nyilatkozat­ban is magánerős lakásépítésről. Egy nyilatkozatból: „Leveléből kitűnően az állapítható meg...” Nem a kötődik, magánerős, ki­tűnően szavak ellen lehat kifogá­sunk. hanem az zavar bennün­ket, hogy mindhárom szónak elő­zőleg már kialakult valamilyen gyakori használata. Különösen a kötődik régebbi jelentéseire gon­dolunk: valakivel évőiiik, kötő­dik. sőt kötekedik: barátság is kötődhet, sőt ez az igei fejezi ki folyékony vagy képlékeny anyag megszilárdulását is. □ □ □ Az újabban felkapott szavak közé tartozik a gazda, az állam­polgár, a gyümölcsöző, a férőhely és a várhatóan. A gazda szót ma szinte minden szervezéssel kap­csolatban használják (pl. valaki a rendezvények gazdaja), de na­gyon furcsa, ha a sportban a vi­lág le.gjobb eredmény ének gazdá­járól írnak. Mikor vagyunk ál­lampolgárok? Valójában a dolog lényege szerint minidig. De rit­kán emlegetjük, legfeljebb nép­mozgalmi adatokban. Pl. az új év első perceiben szüleitett ál­lampolgárok közül a:z OTP az el­ső fiút és leányt betétkönyvvel jutalmazza meg. Említik az ál­lampolgári jogok és kötelességek megszegésekor is. De pl. az al- koliol káros hatását fejtegető rá­dióadás előzetesében felesleges vo lt említeni („ ... az alkohol ha- tását, kárát, romboló erejét tér-i keipezni mikrofonnal is lehet. In­díttatáshoz elég, ha kinéz az ál­lampolgár az ablakon”). A közeli napokban várhatóan r omlik majd az idő. Ilyen nyilat- ltozatot többször hallhatunk. Vár­hatóan romlik? Ez így nem jó. Ha várhatóan javulna az idő, egy szavunk sem lenne a várha­tó ellen. Várni csak a jót szok­tuk: A beteg állapota holnapra várhatóan javul. Használata sok­szor szóismétléssel is jár, ez is súlyos hiba a stílus gördülékeny- sége ellen. (Most pedig megkér­dezzük a meteorológustól, hogy várhatóan milyen idő várható.) Divatszó lett a gyümölcsöző is (akár vállalatról, akár tehetsé­günk gyümölcsöztetéséről, vagy a gyümölcsözően fejlődő kapcso­latokról van szó). Nem nagyon rajongok a férőhelyért sem. Igaz az értelmező szótár szerint a férőhely: elhelyezésben egy embernek, ill. állatnak jutó hely. A szótár példája: kórházi férő­helyek. Ha súlyosan megbeteged­nék. inkább egy kórházi ágyra tartanék igényt. □ □ □ Újabban összekeverik a stílus- változatokat is. Hiszen „matekot tanul a gyerek”, oktatják az apu­kákat, anyukákat is, habár a ma­tekolt a srácnak kell(ene) megta­nulnia. Az apuka, az anyuka a familiáris, kedveskedő nyelvbe való. Ezért furcsa egy pályavá­lasztási ankétról írott beszámoló­ban (szinte hivatalos szövegben ezt olvasni: Egy orvos-pszicholó­gus, azonkívül üzemek, vállala­tok vezetői stb. tájékoztatták az apukákat, anyukákat." A szöveg­be ez illene bele: tájékoztatták a szülőket. Nagyon meglepődtem akkor is, amikor egy nyilatkozat­ban 3—10 éves apróságokat emlí­tettek. (A hároméves gyermek még lehet apróság, de egy tíz­éves már aligha.) Ha ritkábban előforduló szava­kat használunk, győződjünk meg jelentésükről, hogy nevetséges­sé ne váljunk. Schlosser Imréről, a híres Slóziról szóló megemléke­zésben azt olvashattuk, hogy amikor (régen!) németországi portyájáról hazatért az FTC, Slózi . a szurkolók vállán tette meg az utat a konflisig. Ebben nincs semmi kivetnivaló, annál több a cikkíró magyarázatában: „A maiak kedvéért: a konflis .egylóerős’, legfeljebb ,kétló- erős’ hintó volt, azaz egy ló vontatta, esetleg kettő.” Pedig a „kétlóerős” kocsi neve fiáker vagy fiakker volt. Az értelmező szótár szerint: kétlovas bérkocsi. Rajzzal is ábrázolta. Ha „a mai­ak kedvéért” akarta megmagya­rázni a cikkíró a konflist, elő­ször neki magának kellett volna megbizonyosodna, hogy mi is az. Kiss István EGY TÉMÁRA VISSZATÉRVE Pályaválasztási kínálat Kecskeméten és Baján Jerzy Edigey MacAreck FORDÍTOTTA: fjAfVO^an^j BÁBA MIHÁLY (8.) A vevő elég sokáig várako­zott. Még azt is elmesélte közben az üzlettulajdonosnak, hogy asztalos, egy építőipari cégnél dolgozik, az üzlet közelében. Hogy elég jól keres, de éz szezonmunka, így hát állandó munkát keres. És, hogy egyetlen szenvedélye van, hegedül. Éppen elromlott a hege­dűtokja, elvitte a javítóba és kénytelen gyermekpokrócban vin­ni a hegedűjét. Pedig a hegedűje nagyon régi. A nagyapja már gyerekkorában játszott rajta. A napóleoni háború óta a család tulajdona. Egyik őse, aki Welling­ton hadseregében szolgált, Spa­nyolországból, vagy Belgiumból hozta. — Zenekedvelő család vagyunk. Közülünk mindig hegedül valaki — mondta a beszédes asztalos. — Én sohasem tanultam, de min­den melódiát eljátszom, amit egyszer hallottam. De a lányom! Annak van aztán Igazi zenei te­hetsége! Elhatároztam, hogy ta­níttatom. Még a tisztelendő úr is, aki a vasárnapi iskolát vezeti, azt mondja, hogy nagyon tehet­séges gyermek. Tomlinson úr hallgatta a mo­nológot, nem zavarta meg a be­szélőt, de nem is szállt vele vi­tába. Nem volt beszédes, és ál­talában nem szakította félbe be­szélő vásárlóit. Jól ismerte az ilyen fajta embereket. Ha az egy­szerű munkás kibeszélheti magát, többet vásárol és másodszor fél Londonon átvergődik, hogy a „sa­ját üzletében” vásároljon. Végre kiválogatta az apróságo­kat. A számla tizennégy schilling volt. A munkás zsebébe nyúlt, kivette a pénztárcáját és tenye­rébe öntötte az aprópénzt. Meg­számolta a pénzt, és a pultra tette. Sajnos, csak tizenegy schil- lingje volt. Lázasan átkutatta zse­beit, de nem talált benne sem­mit. Gondterhelten ‘fordult Tom­linson úrhoz, aki némán figyelte a pénzkeresési jelenetet. — Hiányzik három schillingem. Nem tudom, hogy történt. Biztos voltam benne, hogy több pénz van nálam. — Előfordul néha —, mondta az üzlet tulajdonosa együttér­zően —, egyszer felugrottam az autóbuszra és csak útközben vet­tem észre, hogy egyetlen fillér sincs nálam. Kérem, vegyen ke­vesebbet. Egyszerűen ne vegye meg ezt a rajztömböt és a színes krétákat. — Megígértem a fiamnak, hogy hazaviszem. A gyerek már néhány napja vár erre az apróságra. A többi árura is feltétlenül szük­ségem van. Mit tegyek? Tomlinson úr hallgatott. A vásárló egy pillanatig töp­rengett. Még egyszer átkutatta a zsebeit, végül örömmel felkiál­tott: — Itt hagyom önnél a hegedű­met, és holnap, ha munkából jö­vök, elhozom a pénzt. — De hiszen én nem vezetek zálogházat. — Kérem, uram, ne utasítsa vissza! Nagyon kérem! Nagyon nagy szükségem van ezekre az árukra! Az öreg hegedű biztosan többet ér, mint három schilling. Elfekszik holnapig a felső üres polcon. Kérem, tegye meg ne­kem. — Rendben van — egyezett be­le a boltos. — Bár elvileg nem adok hitelt, önnel kivételt teszek. 7. A munkás átadta a boltosnak a hegedűt, megkérte, hogy vigyáz­zon rá, óvatosan helyezze a polc­ra. Fogta a kis csomagot, még egyszer megköszönte a tulajdonos udvariasságát, és elment. Mister Tomlinson visszatért az üzlet mö­götti szobába. De nem volt sokáig nyugalom a kis boltban, mert ismét megszó­lalt a csengő, és egy nő lépett be, hogy különféle apróságot vásárol­jon. Aztán ismét jött két vásárló. Majd megint vásárolt valaki. Az egyik pillanatban egy na­gyon elegánsan öltözött férfi ener­gikusan lépett be az üzletbe. Ki­fogástalan öltözete művészre em­lékeztetett. — Kérem a legjobb levélpapírt — hangsúlyozta a fiatalember. Tomlinson úr néhány csomag levélpapírt helyezett a pultra. — Nincs önnek jobb? Ilyen sze­rény a választéka? — tekintett körbe a vásárló. A kereskedő megmagyarázta a vásárlónak, hogy a levélpapír a legjobb fajtájú, de a fiatal mű­vész úgy tett, mintha nem is hal­laná, mert a tekintete a polcon heverő hegedűre tapadt. — Érdekes hangszer — jegyez­te meg. Ilyen eredetien kidol­gozott nyakat még nem láttam. Mire Tomlinson úr észbe ka­pott volna, a fiatalember a pult mögé lépett, levette a hegedűt a polcról, figyelmesen megnézte, majd állához illesztette és a vo­nót végighúzogatta a hegedű húr­jain. — Nagyszerű hangszer, de nincs felhangolva. A harmadik húrt fel­tétlenül ki kell cserélni. Nagysze­rű hegedű, ismerem — jegyezte meg —, mert magam is zenész vagyok. Egy vagyont ér. Tíz ilyen üzletet vehet ön ezért a Stradi- váriusért. — Mit mond? — csodálkozott a kereskedő. — Ezer font lenne az értéke? A művész felnevetett: — ön tréfál, ezer font? Ennyit én is adnék érte gondolkodás nél­kül, bár szegény vsigyok. Ez a he­gedű tízszer, ha nem húszszor többet ér. Egyedi darab! Stradivá- rius, a legjobb korszakból. Nem tudom, hogy van-e a világon ti­zenöt ilyen hangszer, bár a mú­zeumokban és a leghíresebb he­gedűművészeknél katalogizálva van. Háromszáz eredeti Stradi- váriusról tudunk. A többi az jobb, vagy rosszabb utánzat, a nagy mester tanítványainak mun­kája. Még egyszer ismétlem, ön­nek kincs van az üzletében. Ilyen hegedű, ilyen hegedű! Szörnyű­ség így tok nélkül tartani a pol­con. Bársonyba kellene csavarni, és tűzálló szekrényben tartani. Tomlinson úr szinte elsápadt a hatástól. Gépiesen ismételt: — Tízezer font, tízezer... A fiatalember rnég egyszer meg­tekintette a hegedűt. Megpróbált a belsejébe is betekinteni. Vala­mit figyelmesen vizsgált, és hir­telen győztesen felkiáltott: — Hát nem mondtam! A belse­jében van a bizonyítási szám és a dátum Stradivárius mester alá­írásával. Tessék megnézni! A kereskedő abba az irányba nézett, amerre a művész muta­tott. Valóban, ai hegedű belsejé­ben látni lehetett a kis felragasz­tott papírlapot. Vplt ott valami felírva, de a „SStradivárus” nevet minden nehézség nélkül el tudta olvasni. A hegedűművész roppant lelkes lett: — Ha lenne pénzem, azonnal megvenném öntől ezt a hang­szert. Egy ilyen hegedű biztos si­ker! Hírnevet és pénzt jelent. Ép­pen néhány nap múlva lesz kon­certem Edenburgban. Ha ott ezen a hangszeren játszhatnék! Beval­lom önnek őszintén, ez lesz az én első szólóestem. Eddig mint első, vagy másodhegedűs játszottam a zenekarban. Sajnálkozva tette le a hegedűt a pultra. Óvatosan becsavarta a flanell-pokrócba és visszatette a helyére. Egy pillanat múlva azt mondta: — Van egy ötletem. A mi ze­nekarunkkal ma este koncertezik a világ egyik leghíresebb hegedű- művésze, Yehudi Menuhin. Ez az ember végtelenül gazdag. Egy fellépéséért több ezer fontot kap. Jól ismerem, mert a tanítványa voltam. Tudom, hogy négy hang­szere van. Két Stradivárius, de a későbbi időszakból, és két Ama- ti hegedű. De egyiket sem tudom ehhez a kincshez hasonlítani. Biz­tos vagyok benne, hogy Menuhin mindent elkövet, hogy megszerez­ze ezt a kincset. És én jutalék fejében megkérem a művészt, en­gedje meg, hogy ezt a hegedűt vigyem hangversenyemre. Bizto­san nem utasítja el kérésemet. — Ez a hegedű nem eladó! — jegyezte meg Tomlinson. — Hogyan? Minek önnek ilyen értékes hegedű? — Van egy lányom. Hegedülni akarom taníttatni. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents