Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-14 / 294. szám
1978. december 14. i • PETŐFI NÉPE • 5 Kiskőrösi értelmiség - 1978 A fejlett szocialista társadalom építése során, a tudományos-technikai forradalom kibontakoztatásával összhangban, nagyfokú társadalmi rétegződés megy végbe. Az iparosodással arányosan növekszik a munkásság száma, s csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké. A munka mind nagyobb felkészültséget igényel; a tanulás lehetősége mindenki számára adott, kihasználásával pedig folyamatosan gyarapszik az értelmiség rétege. A kiskőrösi városi párt-végrehajtábizottság a közelmúLtiban, négy év után. ismét napirendre tűzte a helyi értelmiség társadalmi, gazdasági, szociális helyzetének áttekintését. Lényegében a XI. pártkongresszus óta bekövetkezett változásokat vette számba, s elemezte a további feliadatok meghatározásához, nélkülözhetetlen következtetések levonása céljából. Gyarapodó szellemi erő A párttestület megállapításai közül elöljáróban is figyelmet érdemel, hogy az eltelt négy évben 314-ről 435-re gyarapodott Kiskőrösön az értelmiségiek száma. S tegyülk hozzá, hogy az említettek közül 1974-ben mindössze száznyalcvannyolcan voltak a felsőfokú végzettségűek, s ami szinte hihetetlennek tűnik, egy sem volt helybeli származású. Napjainkban valamennyi értelmiségi dolgozó egyetemi, főiskolai végzettséggel rendelkezik, s a több mint négy százh annrvi ne ük közül nyolcvanötén kiskőrösiek. A fejlődés az értelmiség számszerű gyarapodásán belül a többrétűségben is megmutatkozik. Az üzemek, s főleg az ipari üzemek meghonosodásával, fejlődésével párhuzamosan kialakultak a helyi értelmiség újabb rétegei. Napjainkban például a már hatvankét agrármérnök mellett, több mint negyven, különböző ipari mérnökkel is rendelkezik a város. Az egészségügyi ellátás fejlődésével — a szakorvosi szolgálat megvalósulásával — a négy év előttinek több mint háromszorosára növekedett, az orvosok számai, a pedagógusoké tizenkilenccel gyarapodva, meghaladja a százhetvenet, -nem szólva az egyéb (az élelmezési, vízügyi, postai stfo.) szakemberek számának megkétszereződéséről. Mindemellett állásfoglalásában a pánt-végrehaj tőbiaot tság joggal állapítöta meg. hogy a hasonló nagyságé városokhoz képest, illetve Kiskőrös lakossága számához, viszonyítva, nem kielégítő az értelmiség száma és aránya. Következtetésiként szükségesnek tartja, főleg a műszaki, a mezőgazdasági és közgazdásági szakemberek, valamint a pedagógusok létszámának további növelését. Ezt segítené elő a helyi középiskoláknak a pályaválasztást irányító tevékenysége, az ösztöndíjak kiírása, s a szakemberképzés vállalati támogatásának további erősítése. Részvételük a közéletben Az értelmiség tevékenysége korántsem korlátozódik csupán a szakma/i ismeretek hasznosítására átadására. Hiszen munkájámaik tartalmához szinte szervesen hozzátartozik az általános és politikai műveltség terjesztése, a szocialista életmód, s ugyanígy a közösségi szellem kialakításának elősegítése. Ilyen megközelítésből, tehát a szocialista elkötelezettsége és közéleti aktivitása szem,pontjából vizsgálta a városi párt-végrehaj főbizottság az értelmiség «társadalmi szerepét, helyzetét. Következtetései közül az első helyre kívánkozik a helyi értelmiséget általánosan jellemző megállapítás. Eszerint jelentősen erősödött a társadalmi rendszerünkhöz; való ragaszkodásuk; jölesőn tapasztalják, hogy a társadalmi súlyuk megnőtt, bizalmat és megbecsülést élveznek. Közös vonásuk. hogy egyetértenék pártunk politikájával, cselekvő részesei a politikai célkitűzések megvalósításának — miég ha az egyes ágazatokban tevékenykedő értelmiségiek közéleti aktivitását illetően vannak is különbségek. Jónak értékelte a párt-végrehajtóbizottság az értelmiség részvételét a közéletben. Számosán közülük választott társadalmi tisztséget töltenek be a pártban; a tanácsban, a KISZ-ben, szakszervezetiben; a Hazafias Népfront helyi testületéiben, nem szólva a TIT-ben és más társadalmi szervezetekben vállalt feladataik ellátásáról. Kommunista felelősségvállalás Az agrár-, műszaki- és a közgazdasági szakembereikről szólva, megállapította a testület hogy túlnyomó többségük nevelő erőként hat a munkás környezetben, ahol dolgozik. Példaadó a közművelődés dolgozóinak a város társadalmi életében való részvétele; e szakterületen dolgozó tizenkilenc személy huszonnégy különböző — párt- és tömegszervezetii, tömegmozgalmi megbízatást lát el. A pedagógusok közéleti munkáját elismerőn, számottevőnek. minősítette a testület. Szóvá tette ugyanakkor, hogy szá marányúkhoz képest, „ nagy még a közéleti feladattal meg nem bízottak aránya, egyesek le-, terhelése viszont túlzott. Kiemelkedő a kiskőrösi értelmiségnek az eszmei-politikai munkában való részvétele. A harmincnyolc tan folyam vezető propagandista közül például huszonnégyen értelmiségi dolgozók. A mintegy nyolcvan, rendszeresen előadást vállaló propagandista közül ötvenen értelmiségiek, többségük műszaki és mezőgazdasági szakemberek, illetve pedagógusok. S ugyanitt hadd említsük meg: a városi párt-végrehajtóbizottság jólesőn könyvelte el. hogy valamennyi értelmiségi rétegben a * folyamatosan gyarapodó-fejlődő eszmei-politikai felkészültségükkel, tudatosságukkal. kiemelkednek a kommunisták. Munkájukban csakúgy, mint a társadalmi megbízatásaik ellátásában mind érzékletesebb a személyes példamutatásuk, a társadalomért, s a szűkebb közösségért vállalt felelősségük. A követelmények növekszenek Természetesen nem hagyta figyelmen kívül a párt-végrehajtóbizottság a helyi értelmiség viszonylag kis hányadánál megfigyelhető befeléfordulást. a közügyek, a társadalmi élet iránti közörüböaséget. Ennek okait kutatva-alemezva. többféle, s lényegében, a feladatokat is magában foglaló következtetésekre jutott. Akadnak ugyanis szakemberek, akiknek a kezdeti lelkesedése a végrehajtás nehézségei során, vagy éppen az első kudarc után alábbhagy, s emiatt félrehúzjódnak. ,,'bezárkóznaik”. És vannak, akiket kispolgári szemlélet vagy éppen a kispolgári életvitel befolyásol, vonz a minden erejükkel való pénahajhászás felé. Nem véletlen tehát, hogy a további feladatok között a szakmában csakúgy, mint a közéletben, s a név élőmunkában, az értelmiség tevékenységének fokozását, szerepének növelését tartja indokoltnak a helyi párt-végreh aj tóbizottság. Annál is inkább, mert a jövőben még fontosabb szerep vár Kiskőrös értelmiségére. A helyi értelmiség társadalmi szerepe érvényesülésének áttekintéséhez hasonlóan, az erkölcsi-anyagi megbecsülésüket és szociális helyzetüket is megvitatta a testület, s a szükséges következtetéseket megvonva; állást foglalt a további feladatokról^. Az utÓbÍ5*k_. .'ja-a-pian, munkáié-" ' rületük t^aszta^c^j^s^mba^vévezetőségei ugyancsak meghatározzák a koókrét tennivalókat. P. I. ZOMBORi NÉPSZÍNHÁZ WOYZECK ELŐADÁSA Dráma az emberi esendőségről különös sorsú, 560 iskola fogyatékos gyermekeknek A szellemi vagy testi fogyatékos gyermekek képzése és nevelése az NDK mintegy 560 speciális iskolájában folyik. A pedagógusok mindenekelőtt arra törekednek, hogy a diákok befejezzék az általános iskola nyolc osztályát, ami lehetővé teszi szakmai továbbképzésüket. 1974-ben megkezdték az új tanterv és tankönyvek kidolgozását a speciális tananyag bevezetéséhez. Különös jelentőséget tulajdonítanak a kertészet, <a kézimunka és háztartási alapismeretek tanításának. A különiskolák diákjai kétéves szakmai képzésben részesülnek, mely először általános, majd konkrét jellegű. A százszázalékosan rokkant gyermekeket egyszerű munkákra tanítják. (BUDAPRESS — PANORAMA) A Zombori Népszínház társulata az idén Georg Büchner Woyzeck című drámájával érkezett Kecskemétre; a két együttes közötti barátság tanújeleként immár hagyományosnak számító vendégszereplésre. Az előadásuk ezúttal is bebizonyította; a jugoszláv színház jelentős művészi ■ fejlődésen ment keresztül az. elmúlt évek során, s kecskeméti fellépésük ezúttal is maradandó élménnyel ajándékozta meg a nézőket. Georg Büchner Woyzeck című műve lényegében töredékben maradt alkotás. A rendkívül tehetséges német írót korai halála akadályozta meg a befejezésben. Amit az eredeti kéziratok elárulnak, az nem több, mint a dráma egyes epizódjainak rövid, vázlatos dialógusai, amelyek végső egybeszerkesztése, kidolgozása félbemaradt. Ám a torzó éppen szűkszavúsága és jelzései következtében hat napjainkban különösen erőteljesen. Ügy tűnik, a XX. századiban divatosaik a töredékek. A szándékolt be fejezetlenség, a derékbatört lendület, a telej.sséfere törekvés tagadása a legkülönbözőbb művészeti ágakban és műfajokban felfedezhető. Képeken, szobrokon, versekben. Többek között ez is indokolja a Woyzeck nagy divatját, hatáséit. Álban Berg zenetörténeti jelentőségű operát írt a szövegéből és számos film feldolgozást is készítették Svejk tragikus sorstársának történetéből. Fojtogató atmoszféra A jugoszláv társulat nem keresett a dráma írott szövegében különleges mondanivalót, napjaink problémáihoz vezető rejtett jelentéseket, értelmezéseket. Előadásuk a darab legáltalánosabb értelmezését adta: az emibe-, ri esendőség fojtogató aitimiosztférájú tragédiáját. Mert igaz ugyan, hogy Büchner jó és rossz embereket rajzolt meg figuráiban; kiszolgáltatottakat és parancsotokat, elesetteket és győzteseket, ám valójában a hatalmon levőket megtestesítők sem egyebek szánalmas bábfiiguráknél. Paolo Madeli, az előadás oLasz származású rendezője ezt a vonulatot különösen kihangsúlyozta. A gyalogezred kapitánya a borbély-közlegényt gúnyoló, hecceié ostoba tiszt alapjában véve • Hárman a Zombori Népszínház Woyzeck-előadásából. Marie: Rozalija I.eval, a Tamburmajor: David Tasic és Woyzeck közlegény barátja. Andres: Milan Bugonovic. gyarló és elesett figura. Nincsen benne sem pökhendiség, sem önbizalom^ szürke, fáradt, unatkozó kisember. És nem kevésbé az az orvos, áki többhetes borsókúrára fogta Woyzecket, a tudomány „gazdagításának” céljából. Talán egyedül az ezred dobos — a zomboriak előadásában a tamburmajor — az, aki különbözik az esendők seregétől. Magabiztosságában, kegyetlenségében, férfiúi durvaságában. Ám ő sem egyéb, mint az önbizalom és az önzés természetes keveréke. Cselekedeteit nem eredendő gonoszság, hanem a „hím” ösztönök irányítják. Emberek és figurák A Zombori Népszínház vendégjátékai alkalmával újra meg újra előlkerül a stílus kérdése; hiszen az együttes a groteszk felé hajtó, s egyben rendkívül egységes és kicsiszolt játékmódja kevéssé honos a hazai színházakban, Nagyszerűen értenek ahhoz, hogy valóságot és látomást, hétköznapi realitást és költői hangulatot egyfajta sajátos egységbe mossanak össze. Előadásaik szereplői — így volt ez a Woyzeck esetében is — élő emberek és panoptikum-figurák, akik részvétet, szánakozást és ellenszenvet egyként ébresztenek fel a nézőben. Része van ebben az élő zenének, a mindig kitűnő szuggesztív színpadképnek (most is István Koso munkája), a jelmezeknek (Branka Petrovic tervei), és a színészek testkultúrájának. a koreografált mozgásának. Most is kitűnő alakítások sora jellemezte az előadást. A címszereplő Miodrag Petronje Woyzeckje, a Marie-t játszó Rozalija Lévai, vagy a tamlburmajort megformáló David Tasic rendkívül kicsiszolt, lélektani pontossággal megrajzolt figurákat keltettek életre a színpadon. De ugyanez mondható el — szinte kivétel nélkül — a többi szereplőről is, akik mindnyájan tehetségük legjavát nyújtották. Pedig sokuknak alig-alig jutott az író mondataiból. Az epizód istából hangsúlyos, ám szöveg nélküli szereplővé előlépett Bolond (Zivorad llic), Käte (Katica Zeli), vagy Margret (Bogdanka Savic) a rendező segítségével színpadi jelenlétükkel ki tudták pótolni a párbeszédek hiányát. A fővárosban és Kecskeméten December első felében lengyel színházi napokat nendezte'k a fővárosban és több vidéki társulatnál, amely során szakmabeliek és a közönség is megismerkedhetett az európai színjátszás élmezőnyébe tartozó lengyel színművésze tét képviselő társulatokkal. Számos helyien mutatták be lengyel drámákat is. Csupán a véletlen hozta, hogy éppen erre az időre esett a Zombori Népszínház budapesti vendégszereplése is. Várszínházi fellépésüket ezért fokozott érdeklődés előzte meg A megújlhodó magyar színházművészet nemcsak ,/belső” erőforrásokból táplálkozik; mind több olyan együttes jut el a fővárosba és immár vidékre is, amely tágítja; szélesíti a színjátszás sokféleségéről alkotott összképet a nézők tudatában. Ezek egyiike a zomlbori társulat Kecskeméten, Igazán kár, hogy szombat este csák egy „fél háznyi” néző volt kíváncsi produkciójukra. Emlékezetes előadást mulasztottak el azok, akiknek figyelmét elkerülte fellépésük. Pavlovits Miklós (3.) Az egyszerű proletár anya kenyérkockákból hamisít szaloncukrot, és vigasztalja magzatait, hogy a kis Jézus egyszer a szocializmust is elhozza. Bizony, bizony. Romantikus idők! Megbántottságát feddő eréllyel tagadta le az öreg: — És cinikus gyerekek. Valóban, Dezső elfogadta a minősítést. Kihívó flegmával torzította el a száját. — Kérdezett, feleltem. Edit sem szívlelhette a régi ■nyomor örökös emlegetését, bár ő alig élt meg belőle valamit. Ügy vélte, bántóan idejétmúlt a letűnt időkre váló hivatkozás, de bátyja hányaveti szájalása kihozta a sodrából, — Igen, feleltél. Egészen kifogástalan modorban. Nem szégyelled magad? — Na nézd, a jó kislányt! — rőkönyödött meg Dezső a szelíden reá mért támadástól. — Persze, persze, Csák szólj le engem minél magasabbról. Te sohase szedtél csikket a papának. Én viszont igen! Burján Péter régi tekintélye tudatában korholta fiát: — Most aztán én mondom, hogy nem szégyelled magad? Igenis bután élték! Különben mitől lenne ez az örökös ingerültség? Valósággal kétségbe estek, hogy kész a ház. Hogy nem kell többé látástól vakulásiig robotolni az otthonért. Fojtogat benneteket az unalom. Belülről fojtogat! Paulát mindeddig hallgatásra intette a bűntudat. A többiek egyáltalán nem gondoltak rá, ő viszont aggodalmasan észben tartotta. hogy piszkálódó megjegyzéseiből bomlott ki a veszekedés. — Mégis hozni kellene legalább néhány üveg sört. Tartsunk ma este la'kásszentelőt. Dezső volt az első, aki lelkesen pártolta az ötletet. — Látod, látod. Ha előbb eszedbe jut, megúszhattunk volna egy szemináriumot. Mivel ezúttal jótékonynak szánta az iróniát, apja szinte hálásan fenyegette meg. Ha volt is eddig valamennyi mérgesgáz a levegőben, az most varázsütésre kicsapódott belőle. 4. Csak a ház volt új, a telek annál régibb: húsos levelű, egészséges diófák virultak rajta, összeérő lombozattal. Holmi bádogból való kerti asztal is akadt a portán, hozzá illő csámpás fonott székekkel. Ezekből hevenyészett garnitúrát Burján Péter a nyári (árnyékba, s mire megérkezett Dezső a sörös szatyorral, már odalent várták a hűvösben. Elég sokára jött, közben .a kávé is langyos lett, amit Paula főzött, de a béke érdekében eltekintettek a késlekedő megintésétől. Dezső önként mentegetődzött: — Kézitusával jutottam ehhez a néhány üveg sörhöz, ölik egymást az emberek a Sárga Csikóban. Remélte az öreg, hogy fia felfigyel az általa rögtönzött ház! kert helyiségre, de elfogyott a türelme. — Észre se veszed a mi külön zöld vendéglőnket ?! — Nagy gondolat, papa — ismerte el boldogan a kőfaragó — Itt tanítom meg inni az unokáimat. Edit ekkor már a bejárat felé figyelt. Udvarukra lépett Félix Elek, a szomszéd. Messziről virított rajta a nyugágy-csíkozású ingkabát„ nadrágöv je fölött ringott a pocakja. Hízelkedő, eleve bocsánatot kérő mosollyal közeledett és már messziről rákezdte: — Csókolom!... Jónapot!... Ugye nem dobnak ki? v . Edit háziasszony os fesztelenséggel válaszolt: — Félix úrnak ennyire rossz a véleménye rólunk? A szomszédot jól ismerték tíz lépésnyi távolságról. Különösen pergő bőbeszédűségéből kaptak gyakori ízelítőt, jobbára a kerítésen át. Szószaporító természetére ezúttal sem cáfolt rá: — Sőt. A legszívesebben különkütön biztosítanám a család valamennyi tagját mélységes rokonszenivemről. Dezső barátságosan végignézett a szomszédon. — És mi korlátozza ebben? — Közismerten félénk ember vagyok... — húzta össze magát Félix Elek, s ettől lengeni kezdett a nyakában lógó pici feszület. Mintha válaszával csalódást okozott volna Dezsőnek* tartózkodón mutatott az egyik rokkant fonottszékre. — Foglaljon már helyet, Félix úr. Fürgén váltott át hálára a szomszéd folytonos vigyora. S fürgén leült. — Köszönöm. Így mindjárt kisebb a zavarom. Hogy elébe vág-* jak mindenféle s/.ószaiporításnak, ki kell nyilvánítani: szeretnék a lehető legjobb szomszédjuk lenni. A nehézkes Burján Péter, aki önkéntelenül még nehezebb lett a rendkívül mozgékony Félix társaságában, helyeslőn állapította meg: — Azt hiszem, ez a kívánság kölcsönös. Máris elragadta tőle a szót a színes külséjű szomszéd. — Helyesen tetszik mondani, Burján bácsi. De a magam haj- Jandóságát kiülön fontosnak tartom leszögezni. Paula örült a látogatásnak. Részben irigyelte, de inkább tiszteletre méltónak találta a gazdag szomszédot. — Félix úr, fagyasszon el velünk egy kávét. A szomszéd erre heves mozdulattal a melléhez kapott. — Köszöinöm! Hálásan köszönöm! De a koffein erősen hat a szíveimre. Az üzleti ügyek kegyetlenül izgalomban tartják életeim motorját. — Sok az adó? — érdeklődött mímelt egykedvűséggel az öreg. — Az is, persze, minek tagadnám, de főképp a tempó. Az, kérem, szédületes. Nem lehet már bírrti ezt a végsőikig felpörgetett iraimot. Kérem, én a múlt rendszerben is magániparos voltam, méghozzá kezdő, tehát igazán pedálozni kel lett, de ennyit azért mégsem követelt tőlem az éllet. Dezső a fogával feszítette le a söröskiuipaikot. — Ez érdekes. Még magának is jobb volt a múlt rendszerben, Félix úr? . — Ne huncutkodjon velem, Dezső — móriká'lta magát tréfaér, tő kuncogással a kisiparos. — Azért se szőlőm el magam. — Akkor legalább Igyon. — Soha! Söha! — nyújtotta előre ijedten mindkét tenyerét Félix. — A kedvemért. Lássuk, le tudja-e harapni az üvegről a kupakot. — Na de mit képzelsz — védte meg a vendéget Paula. öt viszont Félix engesztelte pulha hódolattal: — Elvégre vasárnap van. Kell a móka. Legyünk hát gondtalan magánemberek. Egyszóval, forrón gratulálok grandiózus teljesítményükhöz. Mesés a siker. Egyetlen, család összefogása elegendő volt ahhoz, hogy fölépítsenek egy egész társaslházat. Bámulatos! Lenyűgöző! Olyan, ez, kérem, mintha a szocializmus szimbóluma lenne! 5. Dezső meglötyögtette sötét az üvegben, nézte a barna hengerbe szorult buborékokat és elnyafogta magát: — Már megint egy szeminárium, A többiek nevettek rajta. Félix kivételével, ö komoly retorikával folytatta szónoklatát — Oksón gyártom; olcsón árusítom a páratlanul esztétikus bizsukat. És nyereségrészesedést fizetek a segédeimnek], áthatva a legteljesebb szociális együttérzéssel. Véletlenül se tévessze meg Burján bácsit, hogy maszek vagyok. Jámbor, türelmes kíváncsisággal nézte vendégüket a nagycsontú öreg.-- De miért éppen rám gyanakszik ? Feléje hajolt ültében Félix Elek, s bizalmaskodva súgta, mintha kényes titkot árulnia el. (Folytatása következik.)