Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-14 / 294. szám

1978. december 14. i • PETŐFI NÉPE • 5 Kiskőrösi értelmiség - 1978 A fejlett szocialista társadalom építése során, a tudomá­nyos-technikai forradalom kibontakoztatásával összhangban, nagyfokú társadalmi rétegződés megy végbe. Az iparosodás­sal arányosan növekszik a munkásság száma, s csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké. A munka mind na­gyobb felkészültséget igényel; a tanulás lehetősége mindenki számára adott, kihasználásával pedig folyamatosan gyarap­szik az értelmiség rétege. A kiskőrösi városi párt-végre­­hajtábizottság a közelmúLtiban, négy év után. ismét napirendre tűzte a helyi értelmiség társa­dalmi, gazdasági, szociális hely­zetének áttekintését. Lényegében a XI. pártkongresszus óta be­következett változásokat vette számba, s elemezte a további feliadatok meghatározásához, nél­külözhetetlen következtetések le­vonása céljából. Gyarapodó szellemi erő A párttestület megállapításai közül elöljáróban is figyelmet érdemel, hogy az eltelt négy év­ben 314-ről 435-re gyarapodott Kiskőrösön az értelmiségiek szá­ma. S tegyülk hozzá, hogy az említettek közül 1974-ben mind­össze száznyalcvannyolcan voltak a felsőfokú végzettségűek, s ami szinte hihetetlennek tűnik, egy sem volt helybeli szárma­zású. Napjainkban valamennyi értelmiségi dolgozó egyetemi, fő­iskolai végzettséggel rendelkezik, s a több mint négy százh annrvi ne ük közül nyolcvanötén kiskőrösiek. A fejlődés az értelmiség szám­szerű gyarapodásán belül a több­­rétűségben is megmutatkozik. Az üzemek, s főleg az ipari üzemek meghonosodásával, fejlődésével párhuzamosan kialakultak a he­lyi értelmiség újabb rétegei. Napjainkban például a már hat­vankét agrármérnök mellett, több mint negyven, különböző ipari mérnökkel is rendelkezik a város. Az egészségügyi ellátás fejlődésével — a szakorvosi szol­gálat megvalósulásával — a négy év előttinek több mint három­szorosára növekedett, az orvosok számai, a pedagógusoké tizenki­lenccel gyarapodva, meghaladja a százhetvenet, -nem szólva az egyéb (az élelmezési, vízügyi, postai stfo.) szakemberek számá­nak megkétszereződéséről. Mindemellett állásfoglalásában a pánt-végrehaj tőbiaot tság jog­gal állapítöta meg. hogy a ha­sonló nagyságé városokhoz ké­pest, illetve Kiskőrös lakossága számához, viszonyítva, nem ki­elégítő az értelmiség száma és aránya. Következtetésiként szük­ségesnek tartja, főleg a műsza­ki, a mezőgazdasági és közgaz­dásági szakemberek, valamint a pedagógusok létszámának továb­bi növelését. Ezt segítené elő a helyi középiskoláknak a pálya­választást irányító tevékenysége, az ösztöndíjak kiírása, s a szak­emberképzés vállalati támogatá­sának további erősítése. Részvételük a közéletben Az értelmiség tevékenysége korántsem korlátozódik csupán a szakma/i ismeretek hasznosításá­ra átadására. Hiszen munkájá­­maik tartalmához szinte szerve­sen hozzátartozik az általános és politikai műveltség terjesztése, a szocialista életmód, s ugyanígy a közösségi szellem kialakításá­nak elősegítése. Ilyen megközelí­tésből, tehát a szocialista elkö­telezettsége és közéleti aktivitá­sa szem,pontjából vizsgálta a városi párt-végrehaj főbizottság az értelmiség «társadalmi szere­pét, helyzetét. Következtetései közül az első helyre kívánkozik a helyi értelmiséget általánosan jellemző megállapítás. Eszerint jelentősen erősödött a társadal­mi rendszerünkhöz; való ragasz­kodásuk; jölesőn tapasztalják, hogy a társadalmi súlyuk meg­nőtt, bizalmat és megbecsülést élveznek. Közös vonásuk. hogy egyetértenék pártunk politikájá­val, cselekvő részesei a politikai célkitűzések megvalósításának — miég ha az egyes ágazatokban tevékenykedő értelmiségiek köz­életi aktivitását illetően vannak is különbségek. Jónak értékelte a párt-végre­hajtóbizottság az értelmiség részvételét a közéletben. Számo­sán közülük választott társadal­mi tisztséget töltenek be a párt­ban; a tanácsban, a KISZ-ben, szakszervezetiben; a Hazafias Népfront helyi testületéiben, nem szólva a TIT-ben és más társadalmi szervezetekben vál­lalt feladataik ellátásáról. Kommunista felelősségvállalás Az agrár-, műszaki- és a köz­­gazdasági szakembereikről szólva, megállapította a testület hogy túlnyomó többségük nevelő erő­ként hat a munkás környezetben, ahol dolgozik. Példaadó a köz­­művelődés dolgozóinak a város társadalmi életében való részvé­tele; e szakterületen dolgozó ti­zenkilenc személy huszonnégy különböző — párt- és tömegszer­­vezetii, tömegmozgalmi megbíza­tást lát el. A pedagógusok köz­életi munkáját elismerőn, szá­mottevőnek. minősítette a testü­let. Szóvá tette ugyanakkor, hogy szá marányúkhoz képest, „ nagy még a közéleti feladattal meg nem bízottak aránya, egyesek le-, terhelése viszont túlzott. Kiemelkedő a kiskőrösi értel­miségnek az eszmei-politikai munkában való részvétele. A harmincnyolc tan folyam vezető propagandista közül például hu­szonnégyen értelmiségi dolgozók. A mintegy nyolcvan, rendszere­sen előadást vállaló propagan­dista közül ötvenen értelmiségi­ek, többségük műszaki és me­zőgazdasági szakemberek, illetve pedagógusok. S ugyanitt hadd említsük meg: a városi párt-vég­­rehajtóbizottság jólesőn könyvel­te el. hogy valamennyi értelmi­ségi rétegben a * folyamatosan gyarapodó-fejlődő eszmei-politi­­kai felkészültségükkel, tudatos­ságukkal. kiemelkednek a kom­munisták. Munkájukban csakúgy, mint a társadalmi megbízatásaik ellátásában mind érzékletesebb a személyes példamutatásuk, a társadalomért, s a szűkebb kö­zösségért vállalt felelősségük. A követelmények növekszenek Természetesen nem hagyta fi­gyelmen kívül a párt-végrehajtó­bizottság a helyi értelmiség vi­szonylag kis hányadánál megfi­gyelhető befeléfordulást. a köz­­ügyek, a társadalmi élet iránti közörüböaséget. Ennek okait ku­­tatva-alemezva. többféle, s lé­nyegében, a feladatokat is ma­gában foglaló következtetésekre jutott. Akadnak ugyanis szak­emberek, akiknek a kezdeti lel­kesedése a végrehajtás nehézsé­gei során, vagy éppen az első kudarc után alábbhagy, s emi­att félrehúzjódnak. ,,'bezárkóznaik”. És vannak, akiket kispolgári szemlélet vagy éppen a kispol­gári életvitel befolyásol, vonz a minden erejükkel való pénahaj­­hászás felé. Nem véletlen tehát, hogy a to­vábbi feladatok között a szak­mában csakúgy, mint a közélet­ben, s a név élőmunkában, az ér­telmiség tevékenységének fokozá­sát, szerepének növelését tartja indokoltnak a helyi párt-végre­­h aj tóbizottság. Annál is inkább, mert a jövőben még fontosabb szerep vár Kiskőrös értelmiségé­re. A helyi értelmiség társadalmi szerepe érvényesülésének átte­kintéséhez hasonlóan, az erköl­csi-anyagi megbecsülésüket és szociális helyzetüket is megvitat­ta a testület, s a szükséges kö­vetkeztetéseket megvonva; állást foglalt a további feladatokról^. Az utÓbÍ5*k_. .'ja-a-pian, munkáié-" ' rületük t^aszta^c^j^s^mba^vé­vezetőségei ugyancsak meghatá­rozzák a koókrét tennivalókat. P. I. ZOMBORi NÉPSZÍNHÁZ WOYZECK ELŐADÁSA Dráma az emberi esendőségről különös sorsú, 560 iskola fogyatékos gyermekeknek A szellemi vagy testi fogyatékos gyermekek képzése és nevelése az NDK mintegy 560 speciális isko­lájában folyik. A pedagógusok mindenekelőtt arra törekednek, hogy a diákok befejezzék az álta­lános iskola nyolc osztályát, ami lehetővé teszi szakmai tovább­képzésüket. 1974-ben megkezdték az új tanterv és tankönyvek ki­dolgozását a speciális tananyag bevezetéséhez. Különös jelentősé­get tulajdonítanak a kertészet, <a kézimunka és háztartási alapis­meretek tanításának. A különiskolák diákjai kétéves szakmai képzésben részesülnek, mely először általános, majd konkrét jellegű. A százszázalékosan rokkant gyermekeket egyszerű munkákra tanítják. (BUDAPRESS — PA­NORAMA) A Zombori Népszínház társulata az idén Georg Büchner Woy­­zeck című drá­májával érke­zett Kecske­métre; a két együttes közöt­ti barátság ta­nújeleként im­már hagyomá­nyosnak szá­mító vendég­­szereplésre. Az előadásuk ez­úttal is bebizo­nyította; a ju­goszláv színház jelentős művé­szi ■ fejlődésen ment keresz­tül az. elmúlt évek során, s kecskeméti fel­lépésük ezúttal is maradandó élménnyel ajándékozta meg a nézőket. Georg Büch­ner Woyzeck című műve lé­nyegében tö­redékben ma­radt alkotás. A rendkívül tehetséges német írót korai halála akadályozta meg a befejezésben. Amit az eredeti kéz­iratok elárulnak, az nem több, mint a dráma egyes epizódjainak rövid, vázlatos dialógusai, amelyek végső egybeszerkesztése, kidolgo­zása félbemaradt. Ám a torzó ép­pen szűkszavúsága és jelzései kö­vetkeztében hat napjainkban kü­lönösen erőteljesen. Ügy tűnik, a XX. századiban divatosaik a töredékek. A szán­dékolt be fejezetlenség, a derék­­batört lendület, a telej.sséfere tö­rekvés tagadása a legkülönbö­zőbb művészeti ágakban és mű­fajokban felfedezhető. Képeken, szobrokon, versekben. Többek között ez is indokolja a Woyzeck nagy divatját, hatáséit. Álban Berg zenetörténeti jelentőségű operát írt a szövegéből és szá­mos film feldolgozást is készítet­ték Svejk tragikus sorstársának történetéből. Fojtogató atmoszféra A jugoszláv társulat nem ke­resett a dráma írott szövegében különleges mondanivalót, nap­jaink problémáihoz vezető rej­tett jelentéseket, értelmezéseket. Előadásuk a darab legáltaláno­sabb értelmezését adta: az emibe-, ri esendőség fojtogató aitimiosztfé­­rájú tragédiáját. Mert igaz ugyan, hogy Büchner jó és rossz embereket rajzolt meg figurái­ban; kiszolgáltatottakat és paran­csotokat, elesetteket és győzte­seket, ám valójában a hatalmon levőket megtestesítők sem egye­bek szánalmas bábfiiguráknél. Paolo Madeli, az előadás oLasz származású rendezője ezt a vo­nulatot különösen kihangsúlyoz­ta. A gyalogezred kapitánya a borbély-közlegényt gúnyoló, hec­ceié ostoba tiszt alapjában véve • Hárman a Zombori Népszínház Woyzeck-előadásából. Marie: Rozalija I.eval, a Tam­­burmajor: David Tasic és Woyzeck közlegény barátja. Andres: Milan Bugonovic. gyarló és elesett figura. Nincsen benne sem pökhendiség, sem ön­bizalom^ szürke, fáradt, unatko­zó kisember. És nem kevésbé az az orvos, áki többhetes bor­sókúrára fogta Woyzecket, a tu­domány „gazdagításának” céljá­ból. Talán egyedül az ezred dobos — a zomboriak előadásában a tamburmajor — az, aki külön­bözik az esendők seregétől. Ma­gabiztosságában, kegyetlenségé­ben, férfiúi durvaságában. Ám ő sem egyéb, mint az önbizalom és az önzés természetes keveréke. Cselekedeteit nem eredendő go­noszság, hanem a „hím” ösztö­nök irányítják. Emberek és figurák A Zombori Népszínház vendég­játékai alkalmával újra meg új­ra előlkerül a stílus kérdése; hi­szen az együttes a groteszk felé hajtó, s egyben rendkívül egy­séges és kicsiszolt játékmódja kevéssé honos a hazai színházak­ban, Nagyszerűen értenek ah­hoz, hogy valóságot és látomást, hétköznapi realitást és költői hangulatot egyfajta sajátos egy­ségbe mossanak össze. Előadá­saik szereplői — így volt ez a Woyzeck esetében is — élő em­berek és panoptikum-figurák, akik részvétet, szánakozást és el­lenszenvet egyként ébresztenek fel a nézőben. Része van ebben az élő zenének, a mindig kitűnő szuggesztív színpadképnek (most is István Koso munkája), a jel­mezeknek (Branka Petrovic ter­vei), és a színészek testkultúrá­jának. a koreografált mozgásá­nak. Most is kitűnő alakítások sora jellemezte az előadást. A cím­szereplő Miodrag Petronje Woy­­zeckje, a Marie-t játszó Rozali­­ja Lévai, vagy a tamlburmajort megformáló David Tasic rend­kívül kicsiszolt, lélektani pontos­sággal megrajzolt figurákat kel­tettek életre a színpadon. De ugyanez mondható el — szinte kivétel nélkül — a többi sze­replőről is, akik mindnyájan tehetségük legjavát nyújtották. Pedig sokuknak alig-alig jutott az író mondataiból. Az epizód is­tából hangsúlyos, ám szöveg nél­küli szereplővé előlépett Bolond (Zivorad llic), Käte (Katica Zeli), vagy Margret (Bogdanka Savic) a rendező segítségével színpadi jelenlétükkel ki tudták pótolni a párbeszédek hiányát. A fővárosban és Kecskeméten December első felében lengyel színházi napokat nendezte'k a fő­városban és több vidéki társulat­nál, amely során szakmabeliek és a közönség is megismerkedhetett az európai színjátszás élmezőnyé­be tartozó lengyel színművésze tét képviselő társulatokkal. Számos helyien mutatták be lengyel drá­mákat is. Csupán a véletlen hozta, hogy éppen erre az idő­re esett a Zombori Népszínház budapesti vendégszereplése is. Várszínházi fellépésüket ezért fokozott érdeklődés előzte meg A megújlhodó magyar színház­­művészet nemcsak ,/belső” erő­forrásokból táplálkozik; mind több olyan együttes jut el a fő­városba és immár vidékre is, amely tágítja; szélesíti a színját­szás sokféleségéről alkotott össz­képet a nézők tudatában. Ezek egyiike a zomlbori társulat Kecs­keméten, Igazán kár, hogy szom­bat este csák egy „fél háznyi” néző volt kíváncsi produkciójuk­ra. Emlékezetes előadást mu­lasztottak el azok, akiknek fi­gyelmét elkerülte fellépésük. Pavlovits Miklós (3.) Az egyszerű proletár anya ke­nyérkockákból hamisít szaloncuk­rot, és vigasztalja magzatait, hogy a kis Jézus egyszer a szocializ­must is elhozza. Bizony, bizony. Romantikus idők! Megbántottságát feddő eréllyel tagadta le az öreg: — És cinikus gyerekek. Valóban, Dezső elfogadta a mi­nősítést. Kihívó flegmával torzí­totta el a száját. — Kérdezett, feleltem. Edit sem szívlelhette a régi ■nyomor örökös emlegetését, bár ő alig élt meg belőle valamit. Ügy vélte, bántóan idejétmúlt a le­tűnt időkre váló hivatkozás, de bátyja hányaveti szájalása kihozta a sodrából, — Igen, feleltél. Egészen kifo­gástalan modorban. Nem szégyel­­led magad? — Na nézd, a jó kislányt! — rőkönyödött meg Dezső a szelíden reá mért támadástól. — Persze, persze, Csák szólj le engem mi­nél magasabbról. Te sohase szed­tél csikket a papának. Én viszont igen! Burján Péter régi tekintélye tu­datában korholta fiát: — Most aztán én mondom, hogy nem szégyelled magad? Igenis bu­tán élték! Különben mitől lenne ez az örökös ingerültség? Való­sággal kétségbe estek, hogy kész a ház. Hogy nem kell többé lá­tástól vakulásiig robotolni az ott­honért. Fojtogat benneteket az unalom. Belülről fojtogat! Paulát mindeddig hallgatásra intette a bűntudat. A többiek egyáltalán nem gondoltak rá, ő viszont aggodalmasan észben tar­totta. hogy piszkálódó megjegy­zéseiből bomlott ki a veszekedés. — Mégis hozni kellene legalább néhány üveg sört. Tartsunk ma este la'kásszentelőt. Dezső volt az első, aki lelkesen pártolta az ötletet. — Látod, látod. Ha előbb eszed­be jut, megúszhattunk volna egy szemináriumot. Mivel ezúttal jótékonynak szán­ta az iróniát, apja szinte hálásan fenyegette meg. Ha volt is eddig valamennyi mérgesgáz a levegő­ben, az most varázsütésre kicsa­pódott belőle. 4. Csak a ház volt új, a telek an­nál régibb: húsos levelű, egészsé­ges diófák virultak rajta, össze­érő lombozattal. Holmi bádogból való kerti asztal is akadt a por­tán, hozzá illő csámpás fonott székekkel. Ezekből hevenyészett garnitúrát Burján Péter a nyári (árnyékba, s mire megérkezett Dezső a sörös szatyorral, már odalent várták a hűvösben. Elég sokára jött, közben .a kávé is langyos lett, amit Paula főzött, de a béke érdekében eltekintettek a késlekedő megintésétől. Dezső önként mentegetődzött: — Kézitusával jutottam ehhez a néhány üveg sörhöz, ölik egy­mást az emberek a Sárga Csikó­ban. Remélte az öreg, hogy fia fel­figyel az általa rögtönzött ház! kert helyiségre, de elfogyott a tü­relme. — Észre se veszed a mi külön zöld vendéglőnket ?! — Nagy gondolat, papa — is­merte el boldogan a kőfaragó — Itt tanítom meg inni az unokái­mat. Edit ekkor már a bejárat felé figyelt. Udvarukra lépett Félix Elek, a szomszéd. Messziről vi­rított rajta a nyugágy-csíkozású ingkabát„ nadrágöv je fölött rin­gott a pocakja. Hízelkedő, eleve bocsánatot kérő mosollyal közele­dett és már messziről rákezdte: — Csókolom!... Jónapot!... Ugye nem dobnak ki? v . Edit háziasszony os fesztelen­séggel válaszolt: — Félix úrnak ennyire rossz a véleménye rólunk? A szomszédot jól ismerték tíz lépésnyi távolságról. Különösen pergő bőbeszédűségéből kaptak gyakori ízelítőt, jobbára a kerí­tésen át. Szószaporító természe­tére ezúttal sem cáfolt rá: — Sőt. A legszívesebben külön­­kütön biztosítanám a család va­lamennyi tagját mélységes ro­­konszenivemről. Dezső barátságosan végignézett a szomszédon. — És mi korlátozza ebben? — Közismerten félénk ember vagyok... — húzta össze magát Félix Elek, s ettől lengeni kez­dett a nyakában lógó pici fe­szület. Mintha válaszával csalódást okozott volna Dezsőnek* tartóz­kodón mutatott az egyik rokkant fonottszékre. — Foglaljon már helyet, Félix úr. Fürgén váltott át hálára a szomszéd folytonos vigyora. S fürgén leült. — Köszönöm. Így mindjárt ki­sebb a zavarom. Hogy elébe vág-* jak mindenféle s/.ószaiporításnak, ki kell nyilvánítani: szeretnék a lehető legjobb szomszédjuk len­ni. A nehézkes Burján Péter, aki önkéntelenül még nehezebb lett a rendkívül mozgékony Félix társaságában, helyeslőn állapítot­ta meg: — Azt hiszem, ez a kívánság kölcsönös. Máris elragadta tőle a szót a színes külséjű szomszéd. — Helyesen tetszik mondani, Burján bácsi. De a magam haj- Jandóságát kiülön fontosnak tar­tom leszögezni. Paula örült a látogatásnak. Részben irigyelte, de inkább tisz­teletre méltónak találta a gaz­dag szomszédot. — Félix úr, fagyasszon el ve­lünk egy kávét. A szomszéd erre heves moz­dulattal a melléhez kapott. — Köszöinöm! Hálásan köszö­nöm! De a koffein erősen hat a szíveimre. Az üzleti ügyek ke­gyetlenül izgalomban tartják éle­teim motorját. — Sok az adó? — érdeklődött mímelt egykedvűséggel az öreg. — Az is, persze, minek tagad­nám, de főképp a tempó. Az, ké­rem, szédületes. Nem lehet már bírrti ezt a végsőikig felpörgetett iraimot. Kérem, én a múlt rend­szerben is magániparos voltam, méghozzá kezdő, tehát igazán pe­­dálozni kel lett, de ennyit azért mégsem követelt tőlem az éllet. Dezső a fogával feszítette le a söröskiuipaikot. — Ez érdekes. Még magának is jobb volt a múlt rendszerben, Félix úr? . — Ne huncutkodjon velem, Dezső — móriká'lta magát tréfa­­ér, tő kuncogással a kisiparos. — Azért se szőlőm el magam. — Akkor legalább Igyon. — Soha! Söha! — nyújtotta előre ijedten mindkét tenyerét Félix. — A kedvemért. Lássuk, le tudja-e harapni az üvegről a ku­pakot. — Na de mit képzelsz — véd­te meg a vendéget Paula. öt viszont Félix engesztelte pulha hódolattal: — Elvégre vasárnap van. Kell a móka. Legyünk hát gondtalan magánemberek. Egyszóval, for­rón gratulálok grandiózus telje­sítményükhöz. Mesés a siker. Egyetlen, család összefogása ele­gendő volt ahhoz, hogy fölépít­senek egy egész társaslházat. Bá­mulatos! Lenyűgöző! Olyan, ez, kérem, mintha a szocializmus szimbóluma lenne! 5. Dezső meglötyögtette sötét az üvegben, nézte a barna henger­be szorult buborékokat és elnya­fogta magát: — Már megint egy szeminári­um, A többiek nevettek rajta. Fé­lix kivételével, ö komoly reto­rikával folytatta szónoklatát — Oksón gyártom; olcsón áru­sítom a páratlanul esztétikus bi­zsukat. És nyereségrészesedést fizetek a segédeimnek], áthatva a legteljesebb szociális együttérzés­sel. Véletlenül se tévessze meg Burján bácsit, hogy maszek va­gyok. Jámbor, türelmes kíváncsiság­gal nézte vendégüket a nagy­­csontú öreg.-- De miért éppen rám gya­nakszik ? Feléje hajolt ültében Félix Elek, s bizalmaskodva súgta, mintha kényes titkot árulnia el. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents