Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-12 / 292. szám

1978. december 12. • PETŐFI NÉPE • 5

KI GONDOZZA AZ ÖREG ISKOLÁKAT?

Fülöpszállási töprengések

Az iskola komor és barátságtalan, mint a régi középületek legtöbbje. Örökség abból a korból, amikor nem lehetett megkülönböztetni egymástól a börtönt, a kaszárnyát és az iskolaépületet. Emeletes, masszív, tömbje, a mellette sorakozó házakhoz képest, aránytalanul nagynak tűnik. A méretek azonban megtévesztelek. A foQyosók keskenyek, a tantermeket már kinőtték, viszont a fölfelé magas osztályok fűtése és világítása körülményes, •

Eredetileg azzal a szándékkal jöttem FűlöpszáiLásra, hogy meggyőződjem róla: valóban olyan sötét-e a kép, amelyet a megye iskolaviilágításáról készült felmérés mutat? A szakemberek megállapították, hogy a tanításhoz szükséges fényerősség minimuma: 200 luxnyi, A fülöpszállási általános iskola 17 tantermében mindössze 60 lux átlagot mértek. Megengedihetötlenül keveset. Megkérdeztem Gubán Imre igazgatót, mi erről a véleménye?

— Ml lehetne? Bennünket is megdöbbentett a felmérés. Annál is inkább, mert éppen két éve újítottuk fel' a villamos berendezést. Tudja miibe került? Csaknem 40 ezer forintba. És most kezdhetjük elölről. Üjból át kell alakítani az egésziet, ha azt akarjuk, hogy megfeleljen a korszerű követelményeknek.

— Mihez kezdenek?

— Magam sem tudom. Itt van a DÉMÁSZ, hozzájuk fordultunk segítségért. A főmérnök, megnézte a kecskeméti Czollner téri iskola minta termét, és úgy ítélte meg, hogy 30—40 ezer forinton alul nem ússzuk meg az átalakítást. Tantermenként. Elfogadható költségvetést azonban idáig nem készítettek, tehát még csak az igényemet sem tudtam bejelenteni a járási hivatalnál.

A DÉMÁSZ-tól éppen akkor küldték át a listát a beszerzendő anyagokról, áraik ezen sem szerepeltek. Az igazgató gondterhelten forgatja a kimutatást, és ha ngosan töpren g:

— Tegyük fel, hogy adnak hoz». ■« BmmKmm a

• Gubán Imre Igazgató: „Patronáló vállalatot még nem sikerűit szerezni..

zá pénzt — bár erősen kétlem —, és a DÉMASZ díjtalanul eLvégzi a szerelést, bár erre is csak szóban tettek ígéretet. De honnét teremtjük elő az anyagot? Fénycsőtartót például csak Simontornyáról lehet rendelni, úgy tudom, nem Is gyártanak eleget. Kőműveseket is kell fogadni, Honnét és miből?

*

Üzeme is, szövetkezete is van a községnek, egyik sem vállal védnökséget az iskola fölött?

— Nagyritkán előfordul, hogy segítenek, de patronáló vállalatot eddig még nem sikerült szerezni. Pedig, ahogy korszerűsödik az iskola, úgy sokasodnak a javítanivalók. A modern audiovizuális eszközöktől kezdve a vízcsapokig. Ez rengeteg munkát ad a hozzáértő pedagógusoknak és számuk csekély. Mindössze hárman vagyunk férfiak, a többi mind nő, legfeljebb elméletben értenek a műszaki dolgokhoz. Nagyon elkelne egy szakmunkás, lenne is jelentkező, csak miből fizessük? A járási hivatalban megígérték.

hogy intézkednek, talán lesz belőle valami.

A központi iskolán látszik, hogy igyekeznek csinosítani, otthonossá tenni a tantermeket. Képek, rajzok, otthonról hozott növények, pincékből—padlásról mentett régi tárgyak színesítik a környezetet. Ez sem változtat azon, hogy a tantermek sötétek, nincs külön helyisége a napköziseknek, és az úttörőknek, arról nem is beszélve, hogy az iskolának nincs elfogadható mellékhelyisége. A gyerekek a kopár udvaron csúfoskodó árnyékszéket használják.

— így is túlllépltük a keretünket 29 ezer forinttal. Le kellett padlózni a tantermeket, mivel a műanyag borítás megizzadt, elcsúsztak rajta a tanulók, komoly balesetektől tartottunk. Régi álmom, hogy az udvarra nyíló nagy nyitott teraszt beépítsük. Akkor még egy klubszobát is berendezhetnénk, ahol pingpongozni is lehetne és szakköri foglalkozásokat is szervezíhetnénk. Hogy mikor lesz rá pénzünk, ezt én Is szeretném tudni?

*

A környezet is nevel. A két belterületi iskolát háromszázan használják, külterületen ötvenen tanulnak. Ennyi gyereknél már az sem közömbös, hogy mi ragad még rájuk az iskolában szerzett ismereteiken kívül.

Ilyen gondokkal is küszködnek. Hirtelenjében nem is tudnák eldönteni, hogy mi lenne a fontosabb: az épület bővítése, a kulturáltabb körülmények megteremtése, vagy a világítás korszerűsítése? Látszólag kevés a szemüveges gyerek, ami nem jelenti azt, hogy nincs baj a látásukkal, öt éve volt utoljára szemorvosi vizsgálat, és ki tudja, mikor lesz ismét?

Nemcsak az idős emberek, de az öreg iskolák is gondozásra szorulnak. Mivel anyagi lehetőségeik meglehetősen korlátozottak, rá vannak utalva a társadalom segítségére. A fülöpszállási munkahelyek utánpótlása az iskolában nevelődik Meg kellene találni a módját, hogyan tehetnének többet értük.

Vadas Zsuzsa

• Ezt a nyitott részt szeretnék beépíteni.

• Természetismereti óra az udvaron. A birkát Csonka Jancsi hozta hazulról. Vannak nyulai. sőt tengerimalacai is. állatgondozónak készül a helyi szövetkezetbe. (Fényképezte: Radó Gyula.)

A megújult harangtorony

• Elek Emil felvétele — KS.

Nyírbátorban áll az ország legnagyobb, fából készült harangtornya. A gótikus református templom mellett építették a XVI, században. A tornyot megviselte az idő, így szükségessé vált teljes felújítása.

A harangtorony vasalkatrészek nélkül készült és zsindellyel fedték. A helyreállításkor a régi konstrukciót teljesen megtartották. és a tetőt tűzmentesített zsindellyel fedték be.

A toronynak amellett, hogy a harangokat fogadja be, más funkciója is van. Minden esztendőben a nyírbátori zenei napok idején innen szólal meg a toronyzene. A várost meglátogató kirándulók fel is mehetnek a toronyba, s innen tekinthetik át a Nyírség legfiatalabb városát.

Blüthner-zongorák a világ minden táján

A lipcsei Blütfhwer Zongoragyár a közelmúltban ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját.

1853 óta 145 ezer Blüthner-zongorrát szállították Lipcséből a megrendelőkhöz. A Blüthner név fogalom a zenei világiban. A vevők listáján olyan nevek szerepelnek. mint Liszt Ferenc, Csajkovszkij , Furtwängler, Sosztakovics, Mario del Monaco; a könynyű múzsa hívei közül pedig Udo Jürgens és Adam» is ezt a márkát vásárolta meg.

A zenekedvelő országban azonban nemcsak a zomgorakészítésnek vannak nagy hagyományai. Hasonló múltra tekinthet vissza a csembalók, spínétek készítése is.

Az NDK-ban több mint 12 ezer kiválóan képzett hangszerkészítő dolgozik. Képzésük főleg a „zenesaroknak” becézett vidéken, Martkrueuknrchenben és KJiingenthalban történik, mert itt nemzedékről-nemzedékre öröklődik a zene és a hangszer szeretet«, tisztelete. (BUDAPRESS—ADN)

Levélbeli és leveli

A Játék a betűkkel c. tv-sorozat egyik adásán a játék vezetője nem fogadott el a nézőktől beküldött szavak közül, ha ‘jól emlékszem, olyanokat, minit irakbeli, Irán beli, mivel ilyen, magyar szavaik nincsenek. Ez adott ötletet arra, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzunlk.

A -beli melléknévképzőt általában akkor használjuk, ha a főnévből nem lehet vagy nem szokás -i képzővél melléknevet alkotni. A földrajzi nevekből képzettek közül megemlítjük a szovjetunióbeli, az egyesült államokbeli mellékneveket.

A két képző szembenállása nagyon jól megmutatkozik a cím két szavában. Mindegyik alapszava a hangfestő erédetű levél főnév. Ennék a növények levelét jelentő szónak idővel egyéb jelentései is alakultaik, így a postán elküldött levél jelentése is. A postai levél szó van a régen gyakran használt, de ma már a nyelvművelők által is nagyon ellenzett levélileg határozóban. Ebben a -leg rag előtt a levéli Tneüléknévi alakot találjuk. De a ma már csak egy kapcsolatban használt leveli (ti. béka) melléknévben a levél é hangja megrövidült. (Más esetekben is így van: leveles, levelek, kenyér, kenyereik.) Tehát a levél főnév másképpen viselkedik, ha postai vagy növénytani szóként használják. A legtöbb Idegen nyelvben a növényi levél és a postai levél szónak más-más szó felel meg.

Régébben nagyon sok ragozott szó után is odatették az -i képzőt. Szerencsére ezek lassan kikaptak a nyelvből, de méhányuk még ma is használatos (pl. nagybani, kicsinybeni). Megmaradt a pénzbeni (pl. eúllenértiék), a természetbeni (járandóság), és a jövőbeni „a jövőben bekövetkező" jelentéssel. Ma már csak a pénzbeli, természetbeli, jövőbeli mellékneveket ajánlják nyelvművelőink (a természetbeni és a jövőbeni legfeljebb csak a hivatalos nyelvben járja), így az a lapszó és a képző közé nem ékelődik be rag.

Néha mind a két végződést lehet használni. PL helybeli és helyi, utcabeli és utcai (de természetesen más-más jelentéssel). Az árnyalatbeli és árnyalati, ragozásbeli és ragozási (pl. eltérérések) egyaránt helyes. A kökorszakbeli mellett is ott van arajzíi llmeklben hallott „kőkorszaki szaki". Az árnyalati melléknevet így magyarázza az értelmező szótár: „csekély eltérést mutató, árnyalatbeli”.

A gyakran használtaik közül említsük meg a következőket: békebeli (állapotok), élvonalbeli (művész), becsületbeli (adósság). A jövendőbeli a nép nyelvében valakinek a menyasszonyát, vőlegényét jelenti, a kebelbeli pedig a velünk együtt egy intézmény, közösség kebelébe tartozó (személyt). A jellembeli (különbség) helyett néha összetételt használhatunk (pl. jellemgyömgeség).

Ugyanígy már eléggé megszilárdult használatú a sportágbeli,

hadseregbeli, üzembeli, mondatbeli, beszédbeli is. Azután a térbeli (ábrázolás), észbeli (különbség), tudásbeli, szókincsbeli, nevelésbeli is.

Teljesen megszilárdult, csak így használható változatok: mesebeli (herceg), az írásbeli és a szóbeli (vizsga), időbeli (pl. különbség), ennek továbbképzett alakja fontos szaknyelvi szó: időbeliség.

Továbbá a nembeli (pl. mindkét .nembeli gyerekek), számbeli (fölény), és az ízlésbeli (eltévelyedés).

A vérbeli szakmájában kiválót jelent, a szakmabeli(ek) az egy szakmához tartozó személyiek) megjelölése. A szívbeli szívből eredőt, őszintét jelent, a régi és a népi nyelvben a mátka jelzője szokott lenni szivbéli alakban. Az egybeliek a táj nyelvben az egy helységbe valókat jelenti, de így jelöljük a születés idejét is (egybeli az, aki 1901-'ben született), és az időszakokat (pl. a harmincas évekbeli divat). És vajon kinek lehetne kifogása a nép kőiében és a hivatalos nyelvben a cipő, csizma stb. összefoglaló neve, a lábbeli ellen?

A legérdekesebb és a legmeggyőzőbb alakok a birtokos személlyel ellátottak. PL: korabeli (állapotok) általában és korombeli, korodbeli, korunkbeli alakok, amelyek nagyon tömören jelölik a velem, veled egy korban élőket vagy a velem, veled egykorúakat. Vegyük ide a sokszor hallott javakor(a)beli melléknevet, sőt főnevet is: élete delén, munkaerejének teljében levő jelentésiben. Ugyanilyen szemléletű a fajtájabeli szp is.

Az utcabeliek a mi utcánkban lakók. Az utcai általánosabb jelentésű: a por, cipő, árus, szoba stb., jelzője lehet. Az utcabelit pontosabban így is szokták mondani: utcánkboti, utcátokbeli. A házi mellett sűrűn használatos a házbeli, házunkbeli is. A faluval is megkülönböztethetünk: falumbeli, falutokbeli. Ide vehetjük a ritkábban használt városbeliek, családbeliek szavakat is.

'Mindezekből jegyezzük meg, hogy az -i melléknéVképzőn kívül van egy -beli képző is. A kettőt csak nagyon ritkán lehet felváltva használni. A legtöbbször jelentésbeli (!) árnyalat van köztük. A -beli sokszor pontosabban vonatkozik az alapszóra, mint a másik iképző, és szűkíti, pontosabban körű ih atárolj a a jelző körét. Sokszor kerülünk olyan helyzetibe, hogy csak a -beli fejezi ki határozottan mondanivalónkat. Ilyenkor akarva-akaratlanul ezt kell használnunk.

Megjegyezzük, hogy az itt tárgyalt anyagot sehol sem lehet összegyűjtve megtalálni. A Nyelvművelő Levelekben Grétsy László egyik levele utal rá, az értelmező szótár és a Helyesírási Tanácsadó Szótár ad néhány példát -beli címszó alatt. Az e cikkben közölt példák helyességének megítélése sem egységes. De vannak, és színezhetik mondanivalónkat.

Kiss István

í.

Húsz évvel ezelőtt csak a vén postás mondhatta volna meg az idegennek, hogy merre van a Gólyahír utca. De ő sem mondta, mert nem kérdezték tőle. Manapság persze egészen más a helyzet. A Gólyahír utca fogalom « városban. Felismerték nagyszerű fekvését, remek levegőjét, amelyet a délnyugati széljárásnak köszönhet. Talaja ideális mindenfajta gyümölcsfának, dísznövénynek és zöldségnek, lankás felülete valósággal társszerzőül kínálkozik a kertépítő fantáziának.

Röviden szólva csupa boldog telek- és háztulajdonos vallhatta magát érdekeltnek a Gólyahír utca számos Irigyelt előnyében. Közöttük is a Burján család a legboldogabb ezen a vasárnapon: Végre kész a házuk. Oly sok hónap óta először honol ünnepi csend nagyszerű házuk környékén. Semmi kétség, méltán büszkék, méltán elégedettek az új, egyemeletes ház tulajdonosai.

A ház jobb kézről található, ha

a város felől érkezünk, "tehát páros szám jelöli. Természetesen, a zománcozott számtábla már rajta van. Gólyahír utca 16. Maga az épület nemesen egyszerű. Annyiban tartózkodó, hogy néhány méternyire beljebb építették a többi ház vonalától, annyiban viszont feltűnő, hogy élénk sárga örökvakolata messzire virít a földszintes házak sorából. Emeleti szintjéből tágas erkély ugrik* előre, ennek mérethű mása a fölcfszlnti terasz, amelynek nincsen korlátja, de műkő virágtartók szegélyezik. Nagyméretű ablakok és kétszárnyú erkélyajtók tagolják az utcai homlokzatot, s a külső szemlélő egy pillanatig sem kételkedhet abban, hogy az üvegtáblák mögött módos, tágas élet lehetséges.

A fehér hajú öreg Burján szokatlannak érezte a semmittevést, de azért elviselte. Recsegő karosszékét az erkélyre állította, azon üldögélt, átadta csontos testét az önfeledtségnek, míg tekintete tüzetesen bejárta v az erkélyről látható panorámát. Szép Idő volt,

mondhatni a légköri viszonyok is vasárnapot tartottak. Az öreg kőműves egészen feledte, kik időznek mögötte a nagyszobában. Feledhette, hiszen nyugalom, biztonság, elégedettség simogatta a tarkóját odabentről.

— Kellene ide egy szép farkaskutya. Nem tudna szerezni, papa?

Paula menyének sajátos hangja volt: vékony és mégis rekedt. Negyedszázad alatt sem tudta megszokni az öreg. Csak úgy, könnyelmű hanyagsággal válaszolt a nyitott erkélyajtón át:

— Hiszen elférne, de minek. Hogy mindenkit megugasson?

Tűnődve nézelődött be az ajtórésen, türelmes pillantást vetve menyére, aki egy ócska bársonyfotel öblében horgolgatott valami terítőfélét. Fia, Dezső a másik fotelben élvezte a semmittevést, flegmán tömködte pipáját, és gyanakvó résenléttel sandítgatott horgoló feleségére.

Edit, a Burján család diplomás büszkesége elhatárolta magát a vasárnapi lazsálóktól. Ferde rajzasztalára tódult a fény, s a mérnöknő karcsún, szépen, élénk józansággal uralta különváló világát. Vonzódtak hozzá a többiek. Önkéntelen kívánkozással szállták meg lakását, mert valahogy az unalom Is emelkedettebbé vált jelenlétében.

Paula úgy beszélt, mintha érzelmes hajdani emlékekre gondolt volna.

— Lánykoromban volt egy pompás farkaskutyánk. Rozsdásszürke. A szeme fölött fekete pontokkal. A háta is fekete volt. Dezsőt egyszer megharapta.

Férje, a vaskos Dezső, morogva kapta ki a pipát a szájából.

— Nem kell ide kutya. Inkább nyulakat tenyésztünk, vagy selyemhernyót.

Hálásan bólintott feléje apja az erkélyről.

— Úgy van. Ördög vigye a kutyákat. Jó itt üldögélni és elnézni messzire a saját házunkból. Tulajdonképpen ma pihenünk meg először másfél év óta. Editkém ... te se dolgozz.

A mérnöknő iparkodott szelíd és illedelmes maradni. Mielőtt szólt volna, gyengéd mosollyal lágyította meg közlendője keménységét.

— Muszáj gürcölni. Még nagyon sokáig muszáj lesz.

Ceruzát tartó kezével csak úgy mellékesen körbe mutatott a kopár szobában, amelynek újdonságát, imponáló tágasságát elcsúfította a gyér számú hitvány bútordarab.

A fehér hajú Burján Péter pontosan értette, miféle vonalat hagy maga után a levegőbe rajzoló ceruza. Mégis úgy tett, mint aki gyanútlan.

— Elmehettél volna Karcsival a meccsre.

Szó se róla, Editnek soha nem esett nehezére együtt Időznie tanár férjével. De ahelyett, hogy magyarázkodásba kezdett volna az eltérő vasárnapi program kényszerítő okáról, hogy tudniillik határidős magánmunkát kellett végeznie, a meccsre utalva megjegyezte szelíd iróniával:

— Elmentem volna, de minek? Partjelzőnek? Vagy rágógumit árulni?

— De furcsa vagy, kislányom

— lepődött meg az öreg, de inkább együttérzőn, semmint sértődésre hajlamosán.

— Bizony — sóhajtott aggodalmasan Paula, egyfolytában a horgolótű hegyére meredve kidülledő békaszemével. — Pedig lenne miről beszélni.

A mérnöknő nem nézett rá.

— Például a farkaskutyákról?

Dezső, a vaskos alkatú kőfaragó, gyakorlott kárörömmel ujjongott. Szerette, ha a két nő finoman csipkedte egymást.

— Még nincs egészen kész a ház

— jelentette ki Paula. — Rendes kerítés kellene. Meg betonalapok az udvarra járdának. És a kazán. Lesz központi fűtés, vagy nem lesz?

A pipázó Dezső nem számított arra, hogy felesége ellene fordul a kérdésével. Lehurrogásnak szánta a füstöt, amit Paula félé fújt.

— Majd lesz. Ráér.

— De igenis kell róla beszélni

— tromfolt Paula, hevesebben villogtatva horgolótűjét.

Férje unottan húzta el flegma száját.

— De hiszen Zoliék sincsenek Itthon.

Edit ránevetett a rajzlapra. Zoli, a harmadik testvérük és Rózsi, annak felesége nem sok vizet zavart. Kifizetődő önállótlanságukkal mindig jóváhagyták a családi akaratot. Épp oly fakó, mint komikus érvecske volt tehát Dezső részéről reájuk hivatkozni.

■— Paulát minden bizonnyal az anyagiak izgatják — helyesbített él nélküli célzatossággal a mérnöknő. — Hogy mennyivel állhattok rendelkezésre. Nos, elébe megyek az indokolt kíváncsiságnak. Közlöm, hogy pillanatnyilag engem sem vet fel a pénz. De karácsonyig megadom a tízezret.

2.

Kissé megzavarta Paulát, hogy beleláttak a hátsó gondolatába. Kapzsinak, türelmetlennek, netalán irigynek mégsem akart látszani. Védekezve mentegetőzött.

— Nem mondtam semmi sértőt ... A családban csak tudhatnak róla, hogy lehetnek gondjaink? Mártikát fölvették a pedagógiai főiskolára, ö nem érezheti meg, hogy annyi kiadásunk van.

— Mártika, Mártika! — rándította félre gúnyos száját Dezső. — Annyira talán mégsem égtünk le, hogy a lányunk rongyosságára kelljen hivatkozni.

— Még szép — bámult a férjére feddőn Paula. — Vagy neked olyan mindegy? A taníttatása mellett a hozományára is gyűjteni kell.

Csillapítón szólt menyéhez az öreg Burján.

— Arról még korai beszélni. Ma már különben sem divat a hozomány.

— Törődök is én a mai divattal — fogta hangját még vékonyabbra a rekedtes Paula. Ez a hanghordozás mintegy előkészítette a büszke kijelentést: — Én ragaszkodom a tradíciókhoz. Ilyen nevelést kaptam.

Dezső még magasabbról szólta le a kijelentést:

(Folytatása következik.)