Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-07 / 288. szám

1978. december 7. • PETŐFI NÉPE • S A pártoktatás feladatai Interjú Grósz Károly elvtárssal, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetőjével KÉRDÉS: A Központi Bi­zottság 1976. október 26-1 ha­tározata hosszabb távon meg­határozza a pártoktatás fela­datait. Az idei oktatási évben is ez az irányadó. Ebből ki­indulva és az előző év ta­pasztalatait szem előtt tartva, miben határozhatjuk meg azokat a fő politikai célkitű­zéseket. amelyeket a pártok­tatásnak az új tanévben szol­gálnia kell? VÁLASZ: Az idén zártuk az első olyan tanévet, amelyben megkezdődött a Központi Bizott­ság 1976 októberi határozatának végrehajtása. A tapasztalatok iga­zolják, hogy a határozat helyesen világítja meg azoíkat a tartalmi feladatokat, amelyek a párt poli­tikai tevékenységében, társada­lomépítő munkánkban jelenleg előtérben állnak. Alapvetően ez a magyarázata annak, hogy a tartalmi célkitűzéseik a pártokta­tás résztvevőinek 'körében nagy érdeklődést váltottak ki. Nagy ' figyelemmel tanulmányozták a szocialista államiság, a hatalom és a kormányzás, a szocialista demokrácia, a hazafiság és az in­ternacionalizmus kérdéseit. Kü­lönös érdeklődés nyilvánult meg a gazdasági kérdések iránt és a pártoktatás igyekezett ezt a ma­ga eszközeivel minél teljesebben kielégíteni. Ennek eredményeként a párttagság, de a szélesebb köz­vélemény is jóval tájékozottabb az ország gazdasági helyzetéről, a világgazdaságban végbemenő folyamatokról, reálisabban ítélik meg népgazdaságunk állapotát és a fejlesztés lehetőségeit. Ma már tudatosabb az a felismerés, hogy a megváltozott gazdasági feltételek nem átmeneti jellegű­ek. azokkal tartósan kell számol­nunk és ennek fontos konzekven­ciái vannak mindenki számára. Változatlanul sok vitára adnak alkalmat a szocialista életmóddal összefüggő kérdések. Egyre nyil­vánvalóbb, hogy a „'hogyan él­jünk” nem csak az agitáció és propaganda számára jelent kér­dést, hanem mindenekelőtt az anyagi létfeltételek számos ele­mének tudatos alakítása számára is feladja a leckét. Ügy vélem, hogy a határozat­nak ezeket a tartalmi útmutatá­sait, mindazokkal együtt, ame­lyekről itt nem történt említés, továbbra is, az új tanévben is előtérbe kell állítanunk. Ez tel­jes mértékben összhangban van a Köziponti Bizottság 1978 áprili­si határozatával, amely a XI. kongresszus célkitűzéseinek fél­idős teljesítéséről adott jól meg­alapozott számvetést. Ebből ki­indulva a pártpi'opaganda neve­lő erejét most még fokozottabban a cselekvési egységre szükséges összpontosítanunk. Pártunkban teljes az elvi egyetértés a politi­ka minden lényeges kérdésében. Sőt, ez az elvi egyetértés társa­­daimi méretekben is egyre álta­lánosabb. Most az a feladatunk, hogy erre alapozva erősítsük a cselekvésben kifejeződő teljesebb' politikai egységet. Ez természe­tesen nem csak a pártoktatás fel­adata, azon jóval túlmutató kö­vetelményeket támaszt a politi­kai munka egészével szemben, de kétségtelenül a pártpropagandá­­nak is megvannak a maga eszkö­zei. amiivei ezt segítheti, és ne­künk ezt maximálisan igénybe kell vennünk. Ebben az értelem­ben fogalmaznám meg azt a kö­vetelményt, hogy a pártoktatást politikai munkánk egészének szolgálatába 'kell állítani. KÉRDÉS: A pártpropaganda hogyan nyújthatja a legna­gyobb szolgálatot a gazdasági feladatok megoldásához? Mi­lyen összefüggésekre kell na­gyobb figyelmet fordítani? VÁLASZ: A gazdasági tevé­kenység eddig is és a jövőben még inkább — az ismert okok miatt —, társadalmi életünknek, a szocialista építésnek központi kérdése. Ez alól a pártoktatás nem vonhatja ki magát és hozzá­­tehetem nincs is ilyen szándék. Pártunkban egyetemes az a fel­ismerés. hogy a gazdasági élet meghatározó jelentőségű a társa­dalmi viszonyok minden terüle­tén. Feladatainkat a XI. kongresz­­szus a legtömörebben és a leg­általánosabban a hatékonyságiban jelölte ki. Az azóta eltelt idő vál­tozásait, sajátoeságalt figyelembe véve a párt Központi Bizottsága több fontos dokumentumban konkretizálta a kongresszus cél­kitűzését. így az 1977. október 20-i határozatban a külgazdasági feladatokról és a termelési szer­kezet átalakításáról; az 1978. március 15-4 határozatban a me­zőgazdaság továbbfejlesztéséről; az 1978 októberi határozatban, amely az építőiparral, a lakásépí­téssel és a lakásgazdálkodással foglalkozik. A pártakta tásnak fon­tos feladata, hogy a maga eszkö­zeivel hozzájáruljon e dokumen­tumok elvi következtetéseinek megismertetéséhez, egységes ér­telmezéséhez, és a gyakorlati megvalósításukat célzó következ­tetésekhez, a konkrét helyi elha­tározásokhoz, döntésekhez. A pártoktatás akkor tudja ezt a szerepét hatékonyan betölteni, ha a határozatok főbb útmutatásai­val nem elvont formában fog­lalkoznék, hanem konkrétan, ahogyan azok helyileg felvetőd­nek és megoldásuk feltételei adottak. Ehhez persze arra van szükség, hogy a propagandisták jól tájékozottak legyenek a helyi viszonyokról, s a pártszervek tartalmi irányító munkája ilyen vonatkozásban 'is érvényesüljön. A hatékonyság követelménye a gazdasági életben országosan és helyileg is egész sor konkrét intézkedést, elhatározást szül. Ezek változást eredményeznek a termelés szerkezetében, a termék­­összetételben, a termelés műsza­ki, technológiai feltételeiben, az árak, bérek vonatkozásában stb. S müvei közvetlenül érintik az emberi viszonyokat, rendszerint politikai jellegűek. A pártoktatás feltétlenül szembe találja magát ezekkel a kérdésekkel is. Az em­berek választ várnak, érteni akarják az intézkedéseknek mé­lyebb elvi-politikai összefüggé­seit és nekünk kötelességünk, hogy a helyes, szükségszerű dön­tésekről elfogadható, meggyőző magyarázatot tudjunk adni és gyakorlati megvalósításukhoz ez­zel is, a tudatformálással is hoz­zájáruljunk. KÉRDÉS: A pártokUtásban milyen helyet kapnak azok a társadalmi-politikai kérdések, amelyek a szocialista viszo­nyok további erősítésére! függnek össze? VÁLASZ: Belpolitikánk egyik legfontosabb kérdése az emberek bizalmának fenntartása, pártunk politikai tekintélyének növelése, a szocialista népi, nemzeti egy­ség fejlesztése. A szocialista nem­zeti egység mindenekelőtt poli­tikai egység, azt fejezi ki, hogy a dolgozók nagy többsége a po­litikai célokban egyetért, ma­gáénak vallja a szocializmus megteremtésének programját. A politikai egység szilárd alapja: társadalmunk minden osztálya és rétege, párttagok és pártónkívíK liek, ateisták és a vallásosaik, a hazánkban élő nemzetiségiek, a fiatalok és az idősek, a férfiak és nők alapvető érdekazonossá­ga. Ez természetesen nem zárja kii, hogy átmenetileg és részkér­désekben érdekkonfliktusok is lé­teznek, ezek azonban a szocializ­mus viszonyai között közös erő­feszítéssel feloldhatók. Részt kell vállalnunk politikánk sokolda­lúbb megértetésével, az érdekek helyes rangsorolásával a nemze­ti egység elmélyítésében. A pártpropaganda sem adhat­ja fel alapvető törekvését, hogy a politikai egység megőrzésének talaján előmozdítsa az ideológiai egység megvalósítását is. Ehhez hosszú út vezet; a türelmetlenség csak kárt okoz, de a fejlődés ad­ta lehetőségek kihasználatlansága is hiba. A szocialista nemzeti egység nemcsak a politikával je­lent nézetazonosságot, hanem je­lenti a cselekvési egységet is. Tettekben, mindenekelőtt társa­dalmilag hasznos munkában megnyilvánuló elkötelezetséget. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a létrejött népi-nemzeti egység nem egyszer és minden­korra adott, azért újra és újra meg kell küzdeni. Dialektikus fo­lyamat ez, melyben az egység át­meneti fellazulása és magasabb fokú újratermelődése szerves összhangot alkot. Á szocialista népi-nemzeti egy­ség fenntartásának és erősítésé­nek eszköze pártunk szövetségi politikája. Sokszor elmondtuk, de továbbra is hangsúlyoznunk kell, hogy ez hosszú időszakra szóló elvi politika, hogy a politikai szö­vetség nem jelentheti az ideoló­giai viták mellőzését, az elvi jel­legű nézetkülönbségek elhallgatá­sát Az ideológiai viták azonban, nem öncélúak, csak akkor van létjogosultságuk, ha a nézetkü­lönbségeket úgy tisztázzák, hogy az a politikai egység megszilár­dulását szolgálja. Hazánkban a tömegek nem csupán egyetértő végrehajtói politikánknak, hanem egyszersmind formálói, alakítói is. Véleményükkel, javaslataikkal egyre aktívabban vesznek részt az országos és helyt döntések ki­munkálásában és megvalósításá­ban E Jól bevált gyakorlat meg­szilárdítása érdekéiben pártunk őszintém feltárja népünk ellőtt gondjait, elképzeléseit. Kéri min­den, a szocializmus ügyéért fe­lelősséget érző ember segítségét, cselekvő közreműködését. Ezért Is tartjuk fontos feladatnak a szo­cialista demokrácia fejlesztését. Igyekszünk olyan feltételeket te­remteni, amelyben a dolgozók véleménye, társadalomépító tö­rekvése a lehetőségek szerint a legnagyobb mértékben megvaló­sul. Itt szeretném megjegyezni: a pártoktatás azzal; hogy emeli a résztvevők politikai iskolázottsá­gát, jelentősen hozzájárul a szo­cialista demokrácia fejlődéséhez. KÉRDÉS: A mai nemzetkö­zi helyzet egyik fontos jel­lemzője a két ellentétes irá­nyú tendencia — az enyhülés és feszültség — egyidejű Je­lentkezése, valamint a két vi­lágrendszer közti ideológiai harc kiszélesítése, intenzitá­sának fokozása. Ez a körül­mény milyen feladatok elé ál­lítja a pártpropagandát? VÁLASZ: A páirtpropaganidá­­ban továbbra is jelentős helyet foglalnak el a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom és a nemzetközi politika kérdései. Az ideol ógiai -politikai ne ve löm u rik á - baa kifejezésre juttatjuk, hogy mi sem külső szemlélői, hanem ré­szesei vagyunk a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lomnak, e mozgalom egységéért, erősítéséért folytatott küzdelem­nek. Ez az egység fontos feltétele szocialista épitőmun-kánknak. A békéért a leszerelésért foly­tatott harc pántunk), államunk külpolitikai tevékenységének kö­zéppontjában áll. Tudatában va­gyunk azonban, hogy az enyhü­lés, a leszerelés jelentős ellenál­lásba ütközik a tőkés világban, mert a katonai-ipari (komplexum és a mögötte levő politikai erők nem érdekelték a békés egymás mellett élés politikájának megva­lósításában. Az imperializmus napjainkban újból megpróbálja a szocialista országok együttműködését a nemzeték és nemzetiségek test­véri kapcsolatált fellazítani. En­nek fő eszköze a nacionalizmus felszí tása, ami a Kelet-Európá­­ban már korábban is jó eszköz­nek bizonyult a társadalmi hala­dás akadályozására. A történelemben először a szo­cialista társadalmi rendszer ki­alakulásával vált lehetővé a nem­zetiségi probléma végleges meg­oldása. A szocializmus adott or­szágéiban valósul meg az,ott élő népek: -javára. A ■ népek- és nem­zetiségek közös érdeke abban fe­jeződik ki, hogy mindenütt a le­hető legsikeresebben, a legered­ményesebben épüljön a szocialis­ta társadalom, mert ezzel erő­södik a szocialista világrendszer, és mind gyorsabban teremtődnek meg a szebb, boldogabb gazda­gabb emberi élet feltételei. Azt valijuk, hogy a szocializ­mus minden nemzetiség számára egyformán jelenti az emberi élet kiteljesedését az anyagi, társa­dalmi-kulturális és a szellemi élet minden területón. Az ideológiai, politikai muriká­ban nagy jelentőségű, hogy pon­tosan értelmezzük e kérdésben is pár tűrik politikáját, és annak megfelelően lépjünk fel minden területen. Propagandánkban továbbra -is fontos helyet foglal él a szocia­lista ihazaíéság és az internaciona­lizmus. Itt továbbra is azt a tar­talmi megközelítést alkalmazzuk, hagy a szocializmus célkitűzései­vel való azonosulás, a társad almi, gazdasági haladás szolgálata; en­nek megfelelően a tisztességesen végzett munka adja a szocialista hazaifiság legfőbb lényegét. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus egymástól el­választhatatlan. A hazafiság tar­talma a társadalmi haladásban összegeződik, és ennek alapvétő feltétele a népek nemzetközi ösz­­szefogása, szolidaritása. Az inter­nacionalizmus ezáltal a szocialis­ta hazafiság megnyilvánulása is, a nemzeti ügy legmagasabb szin­tű képviselete. KÉRDÉS: A mostani párt­­oktatási évnek egyik sajátos vonása, hogy erre az időszak­ra esik a magyar munkás­­mozgalom történetének több nagyon Jelentős évfordulója. Milyen formában érintik ezek az oktatás tartalmi, módszer­tani munkáját? VÁLASZ: A Központi Bizott­ság 1976 októberi határozata fel­hívta a figyelmet a párt- és a magyar munkásmozgalom törté­nelmi tapasztalatainak feltárásá­ra; az eszmei-politikai nevelő­­munkában történő hasznosításá­ra Ez nem merülhet ki csupán óbban, hogy ilyen jellegű új tan­folyamokat indítunk. Olyan kér­dések, mint a párt vezető szere­pe, a szövetségi politika az ál­lam, vagyis a proletárdiktatúra saerepje, funkciói, a hatalom gya­korlásának formái, módszerei, a szocialista demokrácia a harc a szocialista termelési viszonyok megteremtéséért, továbbfejleszté­séért, a tervgazdálkodás, az ide­ológiai hegemónia, a forradalmi fejlődés a kultúrában, továbbra is mélyreható elemzésre kerülnek propagandánkban. Bizonyos, hogy ezeknek kapcsán a párt-, a mun­kásmozgalom történelmi tapasz­talatainak feldolgozása olyan tör­téneti szemléletet alakít ki, amely lehetővé teszi a ma problémáinak és a jövő perspektívájának jobb megértését is. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. év­fordulója jó lehetőséget kínál a propagandának, hogy elősegítse; „a magyar munkásmozgalom tör­ténetének nemzetközileg is gaz­dag tapasztalatai az eddiginél ha­tékonyabban váljanak nemzeti tudatunk részévé”. A Kommunis­ták Magyarországi Pántja forra­dalmi harciban született és a harc élére állva, *küzdött a szocialista átalakulásért. E forradalmi harc eredménye, a Magyar Tanácsköz­társaság azt is mutatta, hogy a szocialista forradalom nem kizá­rólag orosz sajátosság. A magyar forradalmi munkásmozgalom tör­ténete nemzeti történelmünknek elidegeníthetetlen része. A párt­propaganda sokat tehet azért, hogy meggyőzően -bemutassa leg­­újabbkori történelmünk harcait, a szocialista forradalom tényeit, eredményeit. KÉRDÉS: A Központi Bi­zottság határozata több szer­vezeti jellegű változást is tar­talmaz a pártoktatás fejleszté­sében. Ez évben terveznek-e lényegesebb módosítást? VÁLASZ: Az 1979—1980-as ok­tatási évtől a marxizmus—leni­­nizmus esti egyetem általános és szakosító tagozatán tartalmi és szervezeti változásokra kerül sor az oktató-,nevelő munka színvo­nalának emelése érdekében. Erre a pártszervezeteknek, az oktatási igazgatóságoknak már ebben az oktatási évben fel kell készülniük. Az elmúlt években jelentősen emelkedett a pártoktatás tömeg­­tanfolyaimain folyó munka szín­vonala. A párttagságnak kto. a fe­le ezeken a tanfolyamokon tanul. Régi igény volt, hogy a rendsze­resen itt tanulók megfelelő elis­­.menést kapjanak. A Politikai Bi­­-zottság 1978.- -'július ~25-i határo­zata szerint a tömegtanfolyamo­­kon tanulók meghatározott felté­telek és követelmények teljesítése esetén elismerő oklevelet kapnak. Ez, további ösztönzést jelent mind a pártszervezetek, mind a propa­gandisták, mind a tanfolyamokon részt vevő hallgatók számára. A tudatformáló munkában a propagandában — csakúgy mint az élet más területein is — még sok kihasználatlan tartalék van. A Központi Bizottság 1976. októ­ber 26-1 határozata után min­denütt megkezdődött ezeknek a felkutatása. Ezt a munkát kell tovább folytatnunk, és minél előbb a fejlődés szolgálatába ál­lítanunk. Készítette: Rákos Imre VENDÉGÜNK VOLT Antal Imre A műsorvezető fö­löslegesnek -tartotta ; ; Antal Imre bemuta- £ ; tását, van-e széles e ■ ' hazában ki őt ne is­merné. A Megyei Mű­velődési Központban rendezett találkozón f"l ’Sri csupán annyit mon- .mérni* dott bevezetésként. A — Vendégünk arról ) híres, hogy sok falé járt a világban, és mindenről eszébe jut valami. Próbáljuk ki. Kérem a közönséget, hogy mondjanak vá­rosneveket. Egy idősebb hölgy — Hódmezővásár­hely! Kuncogás, na, most — r megfogtuk, erről az­­tán biztos nem tud semmit mondani. Antal Imre arca felderül. — Az a legjobb vicc, hogy ott szület­tem! A valóban érdekes találkozáson sokféle vidámságok­ra került sor, de kiderült, hogy a népszerű tévé-riporter nagyon is komolyan veszi az életét, a le­hető legjobbra tör eke zik feladatai teljesítésekor, A fiatalok nem is sejtik, hogy nagyreményű zongoraművészként tartották számon évekig. Sajná­latos betegsége miatt kényszerült a koncertezés félbeszakítására. Ezt a kifejezést Használta, mert még nem adta föl, bízik abban, hogy előbb-utóbb visszanyerik ujjal régi mozgékonyságukat. Három hajdani kecskeméti hangverse­nyét fölidézve, virtuóznak mon­danám. ha nem tapadna e szó­hoz bizonyos lekicsinylés. Hangos sikerrel játszott egy filharmóniai koncerten a színházban, fellépett szakmunkástanulók és tanyai kö­zönség előtt. Oly szívesen tett eleget az ilyen meghívásoknak, mint a távoli országokba szólító szerződéseknek. Egyelőre oly rö­vid előadóművészi pályafutása során 17 országban szerepelt több nemzetközi zenei versenyen kapott díjat. Szarkasztikus, szellemes, ironi­záló stílusában így idézte föl első műsorvezetői sikereit: — Nagy sztorizások voltak ak­koriban a fiatal művészek klub­jában, akkor sem állt be a szám. Azt mondia Békés József, ki kel­lene próbálni a tévében, hogy ott is tudsz-e így beszélni. — Édes Jóska, ott a helyem, itt az ideje, hojzv feldobjuk a Ma­gyar Televíziót. Megjött a behívó, tíz-tizenöt számot kellett küldeni építőtábor­­zan dolgozó fiataloknak. A tize­dik zenés ajándék konferálásánál bizony nem tudtam, hogy a gu­­mipitypangszedésben tűntek ki a kecskeméti lányók, avagy a sár­­garéoahegyzésben a miskolciak. Mindegy, lement. Egy cseppet sem izgultam, hiszen tudtam, nem bukhatom meg, csak a Me­gyeri, mert neki ez a foglal ko­(Tóth Sándor felvétele I zasa. Ha akadt olyan őrült, aki nézte, úgy kell neki. Kijöttem a stúdióból, mondták: fel vagy fedezve. Azóta sók száz órát eltöltött a tévé (és a film-: Bors!) kamerák előtt. Most már van veszteni va­lója, előfordult-e, hogy elrontott egy műsort, utólag rossznak érez­te magát. — Megmondom őszintén, hogy megnézem utólag a műsoraimat, ha csak egy mód van rá. No, nem hiúságból, a tükröt se szívelem: hogy tanulhassak. No, lám, es egy nagy marhaság, ez rosszul ment, ba legközelebb hasonló helyzet adódik, másként csiná­lom. Nincs egyedül üdvözítő meg­oldás egyébként se, ha az ember visszanéz egy műsort, akár csak a tegnapit, tegnapelőttit, tudja, hogy nem teljesen úgy tenne ihir.dent. — Riporterként, műsorvezető­ként mire törekszik, van-e — ho­gyan is mondjam — tévés hit­vallása ? — Bepárásodó szemmel megfo­galmazható, aligha. Amikor a ka­merák elé állok, csupán az lebeg a szemem előtt, hogy ne akarjak szerepelni. Nem szeretem, ha va­laki csináltan viselkedik, mis akar lenni, mint ami. A tévé egé­szen furcsa közeg, becsaphatatlan a kamera, a néző. Igyekszem tisztázni, hogy mire vágyók alkalmas; ezt talán tu­dom, erre vannak mások. Azon a területen kell mozogni, ahol az ember úgy érzi, hogy jó, vagy mások érzik úgy, hogy jó. Melyek ezek a területek? Nem tudnék ilyen műsort megszabni. Most — például — a mindenki fizikájá­ban egy csodálatos hülye vagyok, aki semmit se ért Sas Elemértől — megsúgom, jelesen érettségiz­tem e tárgyból —, de szívesen vállaltam. Most meg ha én vá­laszthatok, a kecskeméti hölgyek szószólója leszek egy országos móka-bókában. Tévés vagyok. H. N. Jövő ősztől: szabadon választható tárgyak a gimnáziumban A gimnázium a legrégibb isko­laifajtánk, ám most itt készülnek napjaink pedagógiájának egyik jelentős változására: az új tan­­tenvekkel egyidejűleg szabadon választható tantárgyakat vezetnek be a Jövő tanévben. A gimnázium alapvető feladata ■kétirányú: egyrészt az egyetemi­­főiskolai továbbtanulást választó növendékeit fel kell készítenie el­méleti ismeretekkel, másrészt gondoskodnia kell azokról a ta­nulókról is, akik közvetlenül az iskola befejezése után munkáiba állnak. A kettős igénynek csak akkor tud megfelelni a gimná­zium, ha az egységes általános műveltség megalapozásán kívül differenciált ismereteket is nyújt tanítványainak. Ezt a célt szol­gálja a szabad tan tárgy választás, a fakultáció, aminek lényege: lesznek a gimnáziumban olyan elméleti-közismereti tantárgyak, tantárgycsoportok, amelyek első­sorban a továbbtanulásra készí­tik fel a tanulókat, illetve olya­nok, amelyek a végzés utáni munkálja állásukat segítik. Ilye­nék például a közgazdasági és közigazgatási ismeretek, a műsza­ki rajz, a gép- és gyorsírás, a környékbeli üzemek igényel alap­ján meghatározandó speciális is­meretek itb. Sokan attól tartanak, hogy a tantárgyválasztás valamiféle zűr­zavarhoz vezet az iskoláiban, hi­szen ki-ki azt tanul ezentúl, amit akar és a reform nem szolgálja majd a hátrányos helyzetű gyere­kek művel taégbeCi fölzárkóztatá­sának célját. Ezeken az aggodalmakon kívül jó néhány egyéb gond Is jelentke­zik a fakultatív tantárgyaikkal kapcsolatban. Ámde a mintegy tíz éve folyó kísérteti tanítás ta­pasztalatai alapján ezeknek egy része nem általános jellegű, más részük pedig gondos szervezéssel elkerülhető, tehát nem akadályai a szabad tárgyak beiktatásának. A valóságiban szó sincsen a ta­nulók ötletszerű választásáról, egyes tárgyak teljes elvetéséről. A választás ugyanis csak a harma­dik osztályban lesz tehetséges és a minden tanulóra kötelező heti 53 órából a harmadikban hét, á negyedikben pedig kilenc óra jut a fakultatív keretbe. Ez két vagy három tárgy választását teszi le­hetővé. Jogában áll a diáknak he­ti óraszámát 33-ról 35-re növelnie egy heti kétórás szabadon választ­ható tárgy tanulásával. A fakultativ tantárgyak több­sége elméleti: egyrészt a gimná­ziumban egyébként is tanult is­meretek elmélyítését, kiegészíté­sét szolgálják, másrészt olyan stúdiumokra adnak lehetőséget, amelyek nem szerepelnek a köte­lező anyagban, (pl. pszichológia, logika, ábrázoló geometria, nép­rajz, szociológia). Természetesen gyakorlati Jelle­gű tárgyakat is választhatnak a tanulók. Ezek általánosan művelő szerepük mellett mindenekelőtt • munkába áldást segítő tudniva­lókhoz, felkészültséghez juttatják őket (idegenvezetés, gépjárműve­zetés, postaforgalmi intézés, ké­miai anyagvizsgálat, számi tógép­­kezelés, államigazgatási ismeretek 6tto.). A pedagógiai pályára készü­lők nevelési alapismereteket is tanulhatnak. Ha csak a harmadikban kezdő­dik meg a fakultatív tárgyak ta­nítása, vajon mélyen szerepet szármák a gimnázium két alsó osztályának? — kérdezi sok szü­lő. A továbbhaladási esélyegyen­lőségek megteremtése végett az első osztályban kiemelt feladat — persze később sem feledkez­nek meg erről — a hátrányos helyzetű gyerekek fölzárkóztatá­sa, amit szervesen összekapcsol­nak a diákok pályaválasztásának előkészítésével. A második osz­tályban ez utóbbi tevékenység vá­lik a legfőbb nevelési feladattá Azt kívánják előmozdítani, hogy minden gimnazistában kialakul­jon a pályairány eldöntéséhez szükséges érettség (Csak a pá­­lyairányról van szó — egészség­ügyi, mezőgazdasági, műszaki, pe­dagógiai stb. —, mivel a konkrét pólya vagy szakma megválasztá­sa később lesz időszerű.) Ezt heti egyórás foglakozással külön is se­gíti az iskola. P. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents