Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-05 / 286. szám

1978 december 5. * PETŐFI NÉPI • S A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ^ggg888gg^^^wo<^-«figfeai^^TOaMKHBnTTT?TOTmTTmTT^^ LtllJlii kílDO.-'..'íJJIjj BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÜNNEPI ÜLÉSE •:-Xv:::x:::v::Xv építő munkánk külső és belső fel­tételei biztosítottak. A .nemzetkö­zi helyzet ma is bonyolult, de a világ a szocializmus és a velük együttműködő haladó, békeszere­tő erők javára, a mi javunkra változott meg. A kapitalizmus ma már nem egyeduralkodó nagy­hatalom a világon. A hazai felté­telek kozott a munkásosztály ha­talma, népi demokratikus rend­szerünk erősödött, a népünk szo­cialista összefogása és tömörülé­se fejlődött, gazdaságunk alapjai tovább szilárdultak. Alapvetően sikeresen oldjuk meg a gazdasá­gi életünkben az intenzív fejlő­désre való áttérés és a számunk­ra nehezebbé vált nemzetközi gazdasági körülményekhez törté­nő alkalmazkodás nagy erőpró­báját jelentő és összetett felada­tát. Sikeresen munkálkodunk és érezhető a fejlődés a kultúra, a tudományos élet, a közoktatás, a közművelődés terén jelentkező feladatok végrehajtásában. A Központi Bizottság 1978. áp­rilisi ülésén kritikusan és önkri­tikusan szóltunk arról, hogy ob­jektív és részben szubjektív okok miatt a végrehajtás helyenként egyenetlen, mégis fejlődésünk tö­retlen, népgazdasági terveink és elképzeléseink fő vonalakban megvalósu Inak. Pártunk XI. kongresszusi ha­tározatának megvalósításán, mi­ként az ország más tájain, itt, a Duna—Tisza közén, Bács-Kiskun megyében is eredményes munka folyik. Most, amikor pártunk megala­kulásának 60. évfordulóját ünne­peljük, örömmel jelenthetjük a megye lakosságának, hogy Bács- Kiskun egyre korszerűbbé válik, jó irányban és ütemesen fejlődik. Miután megoldottuk a megye gazdaságfejlesztésének alapvető gondjait, az extenzív fejlesztés le­hetőségei kimerültek, áttértünk az intenzív módszerekre. Előtérbe került a hatékonyságot fokozó, korszerű gépi berendezések fel­szerelése és hasznosítása. Erőfe­szítéseink nyomán a valaha szin­te kizárólag mezőgazdasági jelle­gű, elmaradott vidéken alakult át Bács-Kiskun dinamikusan fejlő­dő ipari-agrár megyévé. A futó­homok és a szikesek világában a fellendült élelmiszer- és könnyű­ipar mellett meghonosodott a híradástechnikai ipar, a gép- és közi ek edés i eszköz-gyá r tás. In­nen kerül az országos vezetékhá­lózatba a hazánkban kitermelt kőolaj és földgáz csaknem egy­­tizede. A kisárutermelő parasztgazda­ságok helyén ma már olyan fej­lett szocialista nagyüzemi gazda­ságok működnek, amelyek élen járnak az iparszerű és szakosí­tott termelési rendszerek kialakí­tásában. Több ilyen korszerű ter­melési rendszer Bács-Kiskunból indult ki, nem egyszer az ország határain túlra. Ma már elis­mert, hogy a megye — megőriz­ve és továbbfejlesztve a kertészeti kultúrák kiemelkedő hagyomá­nyait — mezőgazdasági szempont­ból a legfejlettebb területek kö­zé tartozik, ahol a legfontosabb növények hozamai kedvezőbbek az országos átlagnál. Búzából, burgonyából, paradicsomból há­romszorosára, kukoricából, cu­korrépából és fűszerpaprikából több minit kétszeresére nőtt a termésátlag a felszabadulás előt­ti időkhöz képest. Kiemelkedő eredményeikről beszélhetünk laz állattenyésztés egyes ágazataiban is. Gazdasági fejlődésünkkel pár­huzamosan jelentősen javalltak a lakosság élet- és munkakörülmé­nyei. Megszüntettük megyénkben is a műnk a.nélküliséget, felszá­moltuk a létbizonytalanságot. A hatvanas éveiktől fokozatosan megszüntettük a megyénkből va­ló elvándorlásit és megoldottuk a munkaerő helyi foglalkoztatását. Az országos szociálpolitikai in­tézkedések hatására ma már me­gyénkben is mindenkire kiterjed az általános és ingyenes orvosi ellátás, öregség esetére a nyug­díjbiztosítás. Haladásunk töretlen, eredmé­nyeink biztatóak. Azonban azt is számon tartjuk, hogy — a világ­gazdaságban. lezajló^ számunkra is kedvezőtlen folyamatok ellené­re —, ha a munkánkban keve­sebb volna a hilba és a gyenge­ség, lehetőségeinket, adottságain­kat jobbam kibaszna Imánk, többet is elérhettünk volna. Erőt és biz­tatást ad számunkra, hogy miként az egész országban, ebben, a me­gyében is érdemes dolgozni, van értelme, van haszna a jó célért végzett, becsületes munkának. Most, amikor Bács-Kiskun me­gyében is visszatekintünk pár­tunk hat évtizedes történetére, tisztelettel gondolunk a párt it­teni alapító tagjaira, a felszaba­dulást követő évek egykori ki­emelkedő harcosaira, az ellenfor­radalom idején helytállt kommu­nistákra, azokra, ákilk részesei voltak pártunk újjászervezésének, akik a megye pártszerveiben és a pártszervezetekben dolgozva részesei voltak annak, hogy pár­tunk a szocialliista haza e terüle­tén is betöltse hivatását Pártunk itteni területi szerveinek irányí­tásával Bács-Kiskun megyében is jó célokért, jó eszikozökkel, sze­rénységgel és emberi tisztességgel káli dolgoznunk tovább. Azt • várjuk megyénk kommu­nistáitól, hogy továbbra is járja­nak éjen a fejlett szocialista tár­sadalmat építő, becsületes mun­káiban. Mutassanak példáit cél­jaink következetes valóra váltásá­ban. Kérjük a megye munkásait, szövetkezeti parasztjait, értelmi­ségeit, a nemzetiségi dolgozókat, Bács-Kiskun lakosságát, hogyfel- Wisimieiretes, szorgalmas munká­júikkal továbbra is járuljanak hozzá ahhoz, hogy erősödjön, gaz­dagodjon hazáink, a Magyar Nép­­köztársaság. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen pártunk és népünk meg­bonthatatlan egysége! * A megyei pártbizottság első titkárának nagy tapssal fogadott szavai után Pécsi Mihály kis­kunfélegyházi veterán, a párt alapító tagja szólalt fel. A párt veteránjainak nevében Hatvan évvel ezélőtt alakult meg a Kommunisták Magyaror­szági Pártja, a magyar munkás­­osztály forradalmi élcsapata. Ab­ban a megtisztelő helyzetben vol­tam, hogy személyesen részt ve­hettem a Városmajor utcai ház­ban, ahol kimondtuk pártunk megalakulását — mondotta Pécsi Mihály bevezetőjében. Most a méghatódottság fog el, hogy szólhatok a 60. születésnap ünnepségén, harcostársaim előtt. '1918 őszén a társadalom életét súlyos ellentmondások jellemez­ték. Kiutat a magyar nép számá­ra csak a szocialista forradalom hozhatott. Pártunk rövid idő alatt megnyerte a munkások és pa­rasztok nagy itömegét, maga mel­lé állította a nemzet sorsáért ag­gódó érteOimiiségieket. Kun Béla elvtársitól az.t a feladatot kaptam, hogy szolgálati helyemen is hoz­zuk létre a párt helyi szervezetét, s erről azonnál értesítsem őt. öt nappal később, 1918. november 29-én Sásdon, a Kaposvári utcá­ban létrehoztuk a pártszervezetet. Ma emléktábla jelzi ezt a helyet. Ezzel is bizonyítani szerettem völna, hogy a párt Budapesten kívüli szervezetei milyen gyorsan alakultak meg, hiszen a történel­mi idő, az események siettetitek bennünket. Valamennyien ismerjük a tör­ténelmi eseményeiket. A kivívott proletárdiktatúrát — .mely népünk évezredes történelmének dicső időszaka volt — a nemzetközi im­perializmus túlereje verte,le. Ide­gen fegyverek juttatták hatalom­ra az ellenforradalmi rendszert, mely kegyetlen terrorral igyeke­zett megsemmisíteni a vívmá­nyainkat, s bennünket is. Én is 369 napig voltam börtönben, ahol megkínoztak. A legkegyetlenebb terror sem tudta azonban meg­törni elkötelezettségünket és nem tudta megakadályozni a párt újjászervezését. Pártunk az illegalitás negyed­­százada után harcoktól edzetten, határozott programmal lépett 1944 őszén a munkásosztály, a dolgozó nép elé. Ma, amikor a kommunista párt 60. évfordulójának születé­sét ünnepeljük, elmondhatjuk, hogy az MSZMP vezetésével gyors ütemben bontakoznak ki szocialista államunk építő, ter­melő funkciói. Ebben a nagy munkában mi is részt veszünk, ennek mi is részesei vagyunk. Talán csak az a fájdalmas néha, hogy korunk miatt nem tudunk annyit tenni, mint ahogyan szí­vünk szerint szeretnénk. Ügy érzem, hogy érdemes volt harcolni, élni és dolgozni, mert megvalósulni látom azt a célt, amelyért 60 évvel ezelőtt még csak reménykedtünk. Ezen az úton haladva munkásosztály urak, népünk, a társadalmi fejlődés él­vonalában menetel nemzeti cé­lunkért, az egyetemes emberi ha­ladás ügyéért. Magam és harcos­társaim nevében további sikere­ket kívánok ahhoz a munkához, amit a magyar nép és közötte Bács-Kiskun megye dolgozó népe a párt vezetésével végez az em­berek még boldogabb életéért, a fejlett szocialista társadalom épí­téséért. * Pécsi Mihály felszólalása után Pokornyi Józsefné, a KISZ Köz­ponti Bizottságának tagja, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat munkása kért szót. Az új nemzedék követi a pártot A mi nemzedékiünk — hazánk lakosságának több, mint a fele — a felszabadulás után született. Számunkra már a felszabadulás utáni ópítőmunka is történelem. Azok nevében szólok, akik nem­csak ismerik és tisztelik elődeik nagyszerű harcát, hanem követni is akarják útjukat — kezdte fel­szólalását Pokornyi Józsefné. A párt mindig és mindenütt nagy gondot fordított az ifjúság nevelésére, megnyerésére, mozgó­sítására; így van ez napjainkban is. Nem közömbös számára az. miként formálódik a felnövekvő nemzedék eszmei, politikai, er­kölcsi arculata. Forradalmi feladatunk és tör­ténelmi felelősségünk a fejlett szocialista társadalom építése. Is­merjük tennivalóinkat itt, Bács- Kiskunban is, és azokat a törté­­,ne Imi jelentőségű eredményeket iSk amelyéket megyénk népe a párt vezetésével elért, öröksé­günk ma már nemcsak a járt út és annak ismerete, hanem a jár­ni tudás képessége is. Az ifjú­ság csák a párt vezetésével vi­heti továb elődei harcát és való­síthatja meg az emberiség legne­mesebb célját, a kommunista tár­sadalmat. Megyénk fejlődésének nagy­szerű eredményeiből a fiatalók, köztük a ma már több mint 31 ezer KISZ-tag is kivette és kive­szi a részét. Egyre nyilvánvalób­bá válik előttünk, fiatalok előtt is a termelési feladatok teljesítésé­nek gazdasági, politikai és társa­dalmi fontossága. Az elért ered­mény dk igazolják, hogy megyénk ifjúsága is magának érzi a szo­cializmus felépítésének mai és távlati feladatait. A mi generá­ciónk is hozzáértő örököse és tu­datos folytatója alkar lenni a szo­cializmus ügyének, ezért' az elő­dök példájából merítve, s a jövő­be vetett hittel vállaljuk a reánk váró feladatokat. A szocializmus maii valóságát eredményeivel és (gondjaival együtt a magunkénak érezzük. Képviselni, védeni, ter­jeszteni a párt politikáját, küz­deni az igazságtalanság, a laza­ság a hanyagság ellen, ez ma is forradalmi tett. Mai és jövőbeni feladatainkat a XI. kongresszus határozata, va­lamint a programnyilatkozat ha­tározza meg. Ezen célok megva­lósításához magasabb színvonalú és hatékonyabb alkotó munkára, mind tartalmasabb közéleti tevé­kenységre, a szocialista életmód érvényesülésére van szükség. Mi is felelősek vagyunk szeretett ha­zánk jövőjéért. Munkánkban, küzdelmeinkben a 60 éves kommunista párt, a kommunisták, történelmet formáló harcának folytatói vagyunk Si­kereink az ő dicsőségüket is hir­detik. Tartozunk ezzel hős előde­­ink'nek, népünknek, a szocializ­mus építésének és kommunista jövőjének Amikor a fiatalok és iifjúkarnrmmisták: nevében kö­szöntőm Bács-Kiskun megye leg­magasabb politikai testületét, ezen keresztül megyénk vala­mennyi kommunistáját, kívánok valamennyi üknek további ered­ményes munkát, ahhoz jó erőt én egészséget. * A felszólalások elhangzása után az elnöklő Erdélyi Ignác, a me­gyei pártbizottság ünnepi ülését a következő szavakkal zárta; — Hat évtized történelmi ta­pasztalata tanúskodik arről, hogy pártunk azért válhatott a nem­zet hivatott vezetőjévé mert megalakulásától kezdve a mun­kásosztály, a nép, a haza ügyé­nek önzetlen szolgálata vezérli. Ez erejének, politikai és erkölcsi hitelének fő forrása. A párt vezetésével népünk nagyszerű eredményeket ért eL Hazánk a szocialista országok kö­zösségének megbecsült tagja. A szocializmusért és a bókéért fo­lyó küzdelem élvonalában halad. Ezért köszönetét mondunk tör­ténelmi jelentőségű vívmányaink megalkotóinak; a munkásoknak, parasztoknak, értei miségieknek, pártunk valamennyi tagjának, és minden honfitársunknak. A megyei pártbizottság ünnepi ülése az Internacionálé eléneklé­­sével ért véget. A megyei pártbizottság kibővített ülése A Magyar Szocialista Munkás­párt Bács-Kiskun megyei Bizott­sága Horváth István első titkár elnökié tévéi, délután kibővített ülést tartott, amelyen részt vett Rátkai Ferenc, a Központi Bizott­ság osztályvezető-helyettese és Czank János a Központi Bizott­ság instruktora. A megyei párt-végrehajtóbizott­ság a következő napirend meg­tárgyalását javasolta: 1. A közművelődés továbbfej­lesztésiére hozott határozatok vég­rehajtásának tapasztalatai, külö­nös tekintettél a munkásság és az ifjúság művelődésének helyze­tére. Előadó: Katanics Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára. 2. Tájékoztató a Petőfi Népe szerlkesZtőségének munkájáról. Előadó: dr. Weither Dániel fő­­szerkesztő. A napirend első pontjával kap­csolatosan a megyei pártbizott­ság tagjai írásos jelentést kap­tak, amelyhez Katanics Sándor vitaindítót fűzött. Az írásos és a szóbcOi jelentés fölötti vitában részt vett dr. Major Imre, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Szé­chényi László, a megyei tanács kecskeméti járási hivatalának művelődési osztályvezetője dr. Mátyus Gábor, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság igazgatója, Ker­ti Istvánná, a solti községi könyv­tár könyvtárosa, dr. Molnár Be­nedek, a Kecskeméti Gépipart és Automatizálási Műszaki Főis­kola főigazgatója, Konfár Sándor, a TIT megyei titkára. Martonosi Pál, a kiskunhalasi könyvtár ve­zetője, Rátkai Ferenc, a Köz­ponti Bizottság osztályvezető-he­lyettese, Pásztor Géza, művelődé­­siház-iigazgató, Gila János, a Megyei Művelődési Központ igaz­gatója, és dr. Varga Antal, a Bácska Tsz-szövetség titkára. A megyei pártbizottság az írá­sos és szóbeli jelentést határozat­tá emelte. Ezután a megyei pártbizottság tájékoztatót vett tudomásul a Pe­tőfi Népe szerkesztőségének mun­kájáról, amelynek dr. Weither Dániel főszerkesztő vodt az elő­adója. A megyei pártbizottság végül a hatáskörébe tartozó személyi ügyekben döntött. m Kongresszusi jegyzetek T ehet, hogy a szervezők saá­•*-' moltak rosszul, lehet, hogy a baranyai és békési „békeharco­sok” voltak egy kicsit szemfüle­sebbek a kelletéméi, így adódott, hogy a Bács-Kiskun megyei kül­döttek egy csoportja a hátsó so­rokba szorult, az oszlopos és ár­kádos helyre, a folyosóra nyíló ajtók közelébe. Később beigazo­lódott, hogy ez az igazi jó hely a parlamentben, legalább is ilyen ünnepi alkalmakkor. Rálátni a teremre, az elnökségre, s a vakító reflektorok elől is elbújhat az em­ber, és jön egy kis friss levegő ig nem úgy, mint a lenti „kat­lanban”, ahol pár óra múlva már pihégnék az ott ülők a melegtől. Az utolsó sorban ül a szélen Farkas József megyei népfront­titkár, az Országos Béke tanács el­nökségének tagja is, szándékosan, mivel beválasztották a kongresz­­szusi állásfoglalást szerkesztő bi­zottságba, így aztán gyakran el­­saólongatják ez ügyben. Mellet­tünk dr. Szegedi Sándor, az Or­szágos Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézet főigazgató-helyettese, most egyszerű küldőt ti minőség­ben nézegeti egész, csomagnyi szerzeményét, az előcsarnokban vásárolt, és a IX. Magyar Béke­­kongresszus külön pwsta bélyegző­jével ellátott gyönyörű szép bé­lyegeket- és borítékokat. Az előt­tünk levő sorban a bajai Kismo­tor és Gépgyár küldötte, a fiatal Fischer Mihályné izgul, mert va­laki megsúgta neki, hogy odafönt az elnökségben máris besorolták a szólásra jelentkező céduláját. Harmadik felszólaló lesz, ami annyit jelent, hogy a szünet után elsőnek következik. Az ajtó közelébe húzódott a kongresszuson megkülönböztetett tisztelettel övezett várandós kis­mamái, a Kecskeméti Baromfifel­dolgozó üzemmérnöke, Szecsődi Györgyné is; akit ide még elen­gedett az orvos, tehát biztonság­gal ül most a nagyteremben. Ki­csit ugyan nehezen, mert nem valami kényelmesek ezek a par­lamenti padok, de igazán derűs, kedves nyugalommal és kitartó figyelemmel. A megyei pártbizottság osztály­­vezetője, Gera Sándor is közi­­bénk telepedett, így hát megnyu­godtunk, senki sem mondhatja, hogy akarattal húzódtunk félre. Igaz, egy „stábunk” lent van a harmadik, negyedik sorban Laci bácsival, bocsánat, dr. Dobos Lászlóval, a népfront megyei el­nökével egyetemben, őrizve a Bács-Kiskun jelenlétét igazoló táblát. Biztosan nem véletlenül foglalt helyet ugyanitt dr. Mol­nár Frigyes, a megye országgyű­lési képviselője, mintegy erősítve kis csapatunkat. Ml még szeren­csések is vagyunk, hiszen az ábc utolsó betűsei — Veszprém, 2ala — küldöttsége ott ül az erkélyen, ellég távol a terem centrumától. Hiába, ennyi emberre még a gyö­nyörű szép parlament hajdani építői sem számították. így méregetjük egymást, a je­­-*• lenlévőket, ismerősöket kuta­tunk, neves színészek, írók, mű­vészek ülnék szemben velünk: Kállai Ferenc, Juhász Ferenc és mások, tudósok, egyházi szemé­lyiségek, az elnökségben Boldi­zsár Ivánt, Varga Imre szobrászt látjuk. A 800 küldöttből — jelen­tik — 791 van jelen, elkészült a statiszti ka is, mely szeriint a kül­döttek 20 százaléka fizikai mun­kás, 10 százalék termelő- és egyéb szövetkezeti tag, 30 száza­lék értelmiségi, 17 százalék poli­tikai és más vezető, 6 százalékuk egyházi személy stb., bizonyítan­dó, hogy a magyar társadalom minden rétege képviselve van ezen a nagy horderejű esemé­nyen. A küldöttek egyébként a ké­nyelmes Szabadság szállóban lak­tak, itt volt az étkezés H s mi tagadás, nem kis feltűnést kel­tett, amikor több, mint húsz autó­busszal — elől a tilos jelzéseken is áthaladást biztosit'* szirénázó rendőrautóval — végigvonultak a parlamentig vivő utcákon. A Bács-Kiskun megyeiek is ha­mar összeismerkedtek, gyorsan összeszoktak, és mindvégig szor­gosan részit vettek a kongresszus munkájában. Az állhatatosságra nagy szükség is volt, mert a jó másfél órás kiegészítő referátum után, amit Sebestyén Nándorné főtitkár tartott meg, egymást kö­vették, rövid, szünetekkel tarkít­va a felszólalások. Ha jól szá­moltam 52, s huszonöt jelentkező már nem is kapxrtt szót. "Mihány monoton, színtelen, hi­­’ vatalos ízű felszólalástól elte­kintve igen változatos és gyorsan pergő volt a másfél napion át tar­tó tanácskozás. Nagy tapsot ka­pott a mikrofonok mögött szinte elvesző, törékeny megjelenésű, mégis nagy belső energiát sugárzó asszpny, a párt üzenetét is közve­títő Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja, aki új feladato­kat és a változó körülményekhez való igazodás követelményét vá­zolta fel a magyar béfkemoagalom ellőtt. Bizonyára a szuggesztív egyéniség személyes varázsa is közrejátszott abban, hogy a ma­gyar békemozgalomról igen nagy elismeréssel szóló Romesh Chand­ra, a Béke-világtanács elnöke sza­valt oly forró lelkesedéssel fo­gadták a kongresszus résztvevői. Színesebbé vált a felszólalások sora, amikor egy-egy tudós; mű­vész, okosan és szépen beszélő fiatal, vagy a béke és az ország­­építés iránti elkötelezettségét is hangoztató egyházi személy lé­pett a mikrofon eLé. Somlyó György költő verset írt és mon­dott el a kongresszuson, Juhász Ferenc nagy hatású gondolatait pedig Szabó Gyula színművész tolmácsolta, szűnni nem akaró tapsot érdemelve ki a jelenlevők­től Nekünk, Bács-Kiskun megyei­eknek külön örömet jelentett, hogy a felszólaló bajai küldött, Fischemé Mihálovits Teréz iga­zán jóíl képviselte a megyét, ked­vező visszhangot keltett a szű­­kebb hazáját, gyári munkahelyét dók szeretettel említő, a béke gondolatát is ezzel ötvöző szavai­vá!. Sajnáltuk, hogy a másik je­lentkezőre, Faragó Józsefre, a szabadszállási Lenin Tsz szocia­lista brigádvezetőjére már nem került sor. Biztosan nem vigasz­nak szánta a jelölő bizottság, ha­nem munkája elismerésének, hogy őit is javasolták az Orszá­gos Békemozgalom soraiba. Így tehát a békemozgalom országos vezető testületének a tagja lett: Faragó József, Farkas József, Fischer Mihályné, dr. Ijjas Jó­zsef kalocsai érsek és dr. Sze­gedi Sándor. Közülük Farkas Jó­zsefet és dr. Ijjas Józsefet azOBT elnökségébe is beválasztották. A televízió .képernyője talán el­­** titkolta, de mégsem tapintat­lanság elmondani, hogy Sebes­tyén Nándorné, akit főtitkári tisztsége után most elnökének vá­lasztott meg a magyar békemoz­galom — a főtitkár dr. Kovács Béla lett —, bizony alaposan meghatódott és elérzékenyült azokban a percekben. Mint ké­sőbbi köszönő szavaiban mondot­ta; a nagy előd, Sík Endre példá­ját érzi oly felemelőnek, s mi ta­gadás, felelősséget is árasztónak. Csak a szűnni nem akaró taps nyugtatta meg, a bizalom és őszinte elismerés, ami kicsendült ebből is, a másfél évtizedes bé­­kemozgalmi vezetői múlt kedvező visszhangjaként.. A munka és a béke, a gyárak­ban és a földeken dolgozók el­­ígénkezése, a tudósok — fiziku­sok, biológusok — nagy felelőssé­ge, az emberekre érzelmileg is hatni tudó írók, művészek tevé­kenysége, a vallásos rétegek tu­datait alakító magyar piapi szemé­lyek elkötelezettsége a békemoz­­gatam támogatására — ilyen gon­dolatokat sugallt a szombat délig tartó tanácskozás. A hivatalos ér­tékelési, összegezés, a vita tanul­ságait is mérlegelő pontos fel­­adat-meghatározás még hátra van. Bizonyára könyvek, kiadvá­nyok születnek majd ezekből, s a küldöttek is elmondják odaha­za munkatársaik körében tapasz­talataikat, élményeiket. Erről be­szélgettünk, »miikor a delegátuso­kat szállító autóbuszok utasaikkal elindultak hazafelé az ország miniden részébe. A parlament épniléte előtt álló rendőr még is­merős mosollyal tisztelgett, de a forgalom már nem vált szabad­dá előttünk az utakon. Valaki ne­vetve megjegyezte: — Jó lesz vigyázni gépkocsive­zető elvtárs. nehogy azt higgye, szabad az út! ’Talán jelképesnek is f elfoghat - * juk ezt. A két fényes, ünnep­nek is beillő nap, a kongresszus után a magyar béke mozgatom számára Is a csöndes, de nem akadálytalan héflköznap>ok követ­keznek. F. Tóth Pál

Next

/
Thumbnails
Contents