Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-29 / 306. szám
-\ 1978. december 29. • PETŐFI NÉPE • S Végzetdráma bulvár körítéssel Cocteau: Rettenetes szülők Könnyebben, kibonthatók lennének a kecskeméti Cocteau, előadás értékei, problémái, ha tudnánk hogy miért került a műsortervbe a Rettenetes szülők. Nem Galamb Sándor választotta diplomarendezésü L Más műveket ajánlott, de örült, amikor végülis az 1938-ban írt színműre esett a választás. Aligiha hiszem, hogy „valami Jó franciásat akartak”, mint a két háború között a polgári közönség kegyeit hajihászó direktorok. Ma már senki sem kér a könyvtárban „angol regényt”, jegyet valamilyen „amerikai filmre”, mások a szempontok. (Csak mellesleg: a halhatatlan ssöldírakkas művész-bűvész csak látszólag emelget papírsúlyokat, igényesebb ő annál, hogy besorolhatnék az elegáns, ügyes (Ízletesek közé.) Talán a történetből kisugárzó intelem —• élszent szülők rettenetesen elronthatják gyermekük életét — keltette föl az érdeklődést? Azt az üzenetet olvasták ki a második világháború előtt Irt drámából, hogy az ilyen családokon alapuló társadalmi rend megérett a pusztulásra? Arra gondolok, hogy a közönség minden rétegének adni akart valamit a színház! A költő, festő, filmrendező, drámaíró neve „behozza” — vélték — az Irodalomban tájékozottakat, a tragédia felkavarja az érzelmi beállítottságúakat és a már-már komikus bonyodalmakon jól szórakozhatnak a „kikapcsolódást" keresők. A nagyszerű, mutatós szerepek is hozzájárulhattak a Rettenetes szülők műsorra tűzéséhez. Így került ez a bulvárbetéttel enyhített végzet dráma magyarországi bemutatóját követően három évtizeddel a kecskeméti nézők elé. Cocteau mindennek ismeri csíniját-bínját, kisujjában a színpadi hatáskeltés tudománya, technikája A modern francia irodalmat bemutató kézikönyv szerint a világhírű költő, regényíró eme alkotása színpadi színdarab, azaz igazán előadva él, hat, érvényesül, szemben mások irodalmi színdarabjaival, melyek olvasva adnak többet. Kitűnő érzékkel aktivizálja a szavakat, teremt néhány mondattal feszültséget. íme: Félholt nő zuhan a színpadra, így kezdődik a játék. A segítségére siető ókos; céltudatos nagynéni sokat sejtetően így táplálja életkedvét: „Csak nem akarsz meghalni, míg Michel vissza nem jön?” Bravúros indítás: rögvest kitudódik, hogy az a bizonyos eltűnt fontos személy, igencsak fontos a ház asszonyának. Fontos bizony! Hiába! titkolja, elragadja a számumforróságű szenvedély, amikor megtudja, hogy más is szereti M lehelt, azaz feflmőtt fiát. Az ifjú először töltötte éjszakáját házon kívül, először vált nyilvánvalóvá, hogy előbb-utóbb elhagyja a — mi tagadás — zűrös otthont. Minden jobb és kevésbé jobb családban átesnek • „Nincs Mama! Csak egy megkínzott öregasszony van.. Yvonne: (Gumik Ilona) és Michel (Hídvégi Milkóe) ilyen krízisen. A következmények a legény életkorának; a szülők vérmérsékletének, szemléletének, a meteorológiai viszonyoknak a függvényei. Ritkán rengeti meg a család életét az ilyen esemény, rendszerint gyorsan visszazökken minden a régi kerékvágásba. A francia család félhomályos szobájában azonban kiszámíthatatlan Indulatok szabadulnak fel, robbantják a látszólagos Idillt. Anya és fiú szerelmes összebú- Jása után kiderül, hogy más, több ez a viszony a szokásos szülő*—gyerek kapcsolatnál. Beteges, igazságtalan, önző, tragédiával fenyegető. Már kibontakoznak a görög mondavilágra emlékeztető végzetdráma pillérei, körvonalai, amikor a bohémnak, csúfondárosnak, polgárpukkasztónak, a meghökkentés nagymesterének mondott Cocteau — látszatra — hátat fordít az antik példáknak, a nagy érzelmeknek, az ön- és másokat égető szenvedélyeknek. A karzatra kacsintva hármas szerelmi háromszög-történetet bonyolít a habkönnyű bulvárdarabok stílusában; modorában. Hahotás ötletek, fordulatok csupaszítják a tisztelt családot, a még tiszteltebb szülőket, mielőtt glória vagy mártírkoszorű fonódna fejük köré. Piszkos pitiáher, pajzán történetből derül ki, hogy egyikük sem jobb a Deákné vásznánál, mi haszna, do lógtalan, képmutató here emberek élnek a cirkuszkoesi-otthonban, jól teszi a fiú, hogy egy tiszta szerelemmel szeretné kiröppenteni magát ebből a levegőtlen, fénytelen, miihaszna világból. Talán ez még segítene rajta, talán emberré válhatna. Nem lenne Cocteau Cocteau, ha az utolsó pillanatban nem rántaná ki a kavargások, fordulatok után a bulvárdarabok receptje szerint felcsillanó, mindent elrendező boldog végből a nagyérdemű publikumot. Ha tragikomikus előzmények után ha kisszerűén is, de kiteljesedik a dráma: a szerelmes anyát legyűri szenvedélye, föladja, félreáll. Nem .lenne Cocteau Cocteau, ha most meghatódna; ha nem tudná, hogy az ilyen családoknak már a gyászra sincs erejük, az öngyilkosság csak pillanatok• „Te mindenkit leveszel a lábáról”. Michel és Madelaine. • „Georges, most Te kezded élőiről...” Lconle (Dévay Camilla) (Tóth Sándor felvételei) ra eszméltet! a magukteremtette félhomályban élőket (Talán, talán a tragédia árán összekerülő fiatalok majd másként csinálják?) Mit tehet a rendező az Ilyen kitűnően megint drámával? Kicsit rövidít a dramaturg közreműködésével a szövegen, abban a reményben, hogy így még fajtábbá váLlk a család akváriumélete. Segíti a színészeket, hogy mindegyik kijátssza a maga szerepét, mert a legkisebb aránytévesztés lecsapolhatja a sűrű atmoszférát. Ügy érvényesíti a dráma különböző rétegeit, hogy azok egymást erősítsék, hogy a közönségcsalogató történet ne takarja el a lélektani és kortörténeti igazságokat, kifejezheti és ezáltal időszerűsítheti a maga állásfoglalását, rókanszemvét, eldönti, hogy „cirkuszkocsiban” vagy polgári otthonban játszódik a cselekmény és ehhez szabja a játékstílust. A pályakezdő Galamb Sándor annyit mindenesetre elárult, hogy megtanulta a mesterséget. Általában jól hozza be a színészeket, izgalmas pillanatokat teremt, van ritmusérzéke is, de végül is nem nagyon tudott mit kezdeni Cocteauval. A cirkuszi sátrat idéző szobabelsőkiben az érzelgős melodráma felé csúszott el a Rettenetes szülők. Szlávik István díszletein hiába nyugtalanítottak a vérkörök, nem mindig • „Nem vitt rá a lélek, hogy magának a legcsekélyebb fájdalmat okozzam.” Madelaine (Mátray Márta), Georges (Fekete Tibor) éreztük az állólámpa sápadt fényében „az ösztönöket idebent”, a szülők életének örvényeit, A színészek közül Dévay Camilla (Leonie) érezte meg leginkább szerepe lényegét, a kívánt stílust. Ügy él évtizedekig rokonai között, egyszerre bent a családban és kívülről szemlélve azt, mint aki tudja, hogy eljön az ő ideje és az ő energiájával, eszével majd új földekre Irányíthatja ezt a család-roncsot. Nem kevésbé szenvedélyes húgánál, belülről izzik, de a céltudatosságot ennél Is többre tartja, keserű konoksággal titkolja vágyait, szándékait, azzal több, más, hogy van még benne akarat, erő kitartás. És még annyit: elegánsan, könnyedén rakta össze ezt a figurát, ami a franciáknál általában és különösen Cocteaunál elengedhetetlen. Felváltva játssza Ríbár Évával a nagynénit. A mindig megható színésznő ezúttal iágyabbra, szívélyesebbre formálta a kívánatosnál Leonie kemény jellemét. Gumik Ilona (Yvonne) nagyerejű színésznő, Tudatában volt annak, hogy a végtelenségig fokozott szenvedéllyel hitelesítheti tragédiáját, hogy nemcsak férje, ő is komikus figura, Sajnos külsöséges gesztusaival olykor valószínűtlen,ítette magatartását, a harsányságok elterelték a figyelmet a beiül játszódó lélektani folyamatokról. A színmű előzetes elolvasása után másnak képzeltük el Georges t. BŐdítóan kedves „széptiúnak” véltük „a miniszter iskolatársát”, aki mindenre fütyülve éli a maga kényelmes, dölogtalan életét, de ha érdekei kívánják, ha sarokba szorítják, leveti álarcát és a jóságos családfő mögül kivigyorog az önérdek. Váltakozó sikerrel birkózott Fekete Tibor a számára nem a legalkalmasabb feladattal. A két fiatal halványabb volt a kívánatosnál, Mátray Márta (Madelaine) inkább kiszolgáltatottságát, Hídvégi Miklós (Michel) pedig gyerekességét, szertelenségét hangsúlyozta, ritkán éreztük, hogy fölöttük ragyog a csillag. Poós Éva jelmezei a rendezői szándék szerint a figurák maiságát emelik ki. Heltai Nándor Riportervetélkedő Pajtások! Emlékeztek még a legutóbbi televíziós riporter kerestetik vetélkedőre? Az iskolarádióban gyakran szereplő, a csapatújságba írogató pajtások bizonyára sóhajtottak egy nagyot: — De *jó lenne, ha mi is részt vehetnénk ilyenen egyszer! Nos, éppen ezeket a pajtásokat hívja országos vetélkedőre az úttörőszövetség. Nekik kínál vetélkedés!, ismerkedési és tapasztalatcserelehetőséget a következő pályázat. Először is egy emblémát kell tervezni, 20 centiméter átmérőjű köralak formában, amely a vetélkedő gondolatát fejezi ki. Ez öszszefügg a Barátunk a rádió — és Barátunk az újság névért ismert művelődési játékkal. A rádiósoknak ötperces magnóriportot kell késziteniök: így élünk és dolgozunk. az iskolában — címmel. Ezzel együtt kell beküldeni még valamelyik egy esztendőnél nem régibb rádióműsorukat. Természetesen mindkettőt kazettán. Az újságszerkesztőknek egy lapszám részletes tervével kell jelentkezniük —, vagy pedig kétoldalnyi terjedelmű ripbrttal, összeállítással. A téma: 1979 — a mi évünk! Ezenkívül egy, már megjelent, egyévesnél nem régibb lapszámot kell beküldeni. Az emblémát, kazettákat, illetve lapszámot, laptervet a következő címre küldjétek be: 1121, Budapest, XII. Konkoly Thege u. 21. A beküldés határideje: 1979. január 31. A pályázat eredményéről és a vetélkedő további feladatairól 1979. március 31-ig értesítést kaptok. A legügyesebb pajtások 1979 áprilisában Veszprémben mérik össze tudásukat és ügyességüket. lyes megfejtést beküldőit között tiz-tls könyvet sorsolunk ki. Most is levelező, lapon kérjük a helyes válaszokat elmünkre (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, szabadság tér 1/a, 600»), 1979. január 8-lg beküldeni. Most se felejtsétek el a lap címoldalára felírni: Kisdobosrejtvény 1 — vagy Ottörőrejtvény! íme a kisdobosoknak szóló fejtörő TÍT 2>0ß. KO NO KA Tibi és Gabi elhatározták, hogy karácsonykor felkeresik a Barcson élő rokonokat, tgv azután TÉT községből elindultak kalandos útjukra. Eláruljuk, hogy átutaztak egy európai fővároson, egy Zala megyei községen, találkoztak a dlnamlt feltalálójával, egy mesebeli törpével, eR.v mohamedán kolduld szerzetessel. saját nevükkel —, amíg eljutottak Tétről Barcsra. Rejtvény úttörőknek V L 20 így szól a felhívás, őszintén reméljük, hogy minden újsággal, Illetve rádióval rendelkező csapatnál lesznek próbálkozók. Ne felejtsétek: minden vetélkedő egyfajta mérkőzés. A résztvevők pedig mindenképpen nyertesek. Vagy a szó eredeti értelmében, vagy pedig úgy, hogy tanulnak, tapasztalnak —, és ez pedig az ő nyereségük! Az eredményekről természetesen beszámolunk, előreláthatóan május elején! Rejtvény fej tőknek Még tart a téli szünet, amikor ezek a sorok hozzátok érnek. Ezért most két rejtvényt közlünk: egyet kisdobosoknak egyet pedig úttörőknek. A he-A bűvös négyzet üres kockáiba Írjatok be számokat — 20-ig terjedőekett — úgy hogy azonos legyen a számjegyek összege minden vízszintes és függőleges sorban és a két átlóban. Könynyltésül négy számot már beirtunk. Nyertesek Az elmúlt héten közölt találós kérdések megfejtése: szivárvány, nappal, kasza, tű és cérna, hagyma, hárman. Könyvjutalmat kaptak: Kiss Sándor, Szabadszállás; Ipacs Rozália, Kiskunfélegyháza ; Tamás Attila, Tamás Antal Csátalja; Szalontai Rózsa, Papp Géza, Téth Karolina Kecskemét, Kovács Tibor, Baja; Nagy Klári Kiskunhalas: Wsliczky Kriszta Kunbaja. Selmecl Katalin Műszaki-tudományos tájékoztatási központ A KGST-országok segítségével műszaki-tudományos tájékoztatási központot létesítenek Ulánbátorban. Jelenleg a központ belső szerelésén dolgoznak. A tájékoztatási központ nagy előadóteremből, kiállítási helyiségekből, konferencia-termekből, könyvtárból, hivatali helyiségekből áll. A műszaki berendezéseket — amelyeket a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia szállít — most szerelik fel, (BUDAPRESS — MONCAME) •ÍX'SilsWÍSÍiiíXSSÍÍ is*?:#?:*#?: 19. (14.) Napokon át szót sem ejtettek a házról. Óvaitosan kerülték egymást. Ajz öreg betonkockákat készített a járdához, azokat locsolgatta, s ha már kezében volt a műanyag cső, a (kertet is kiadósán öntözgette. Ailkonyattá.it kiöltözött és ment sörözni a Sárga Csikóba. Ugyanekkor lecsót főzött Rózsi, estéről estére, mert Zoltán bolondult a lecsóért. Paula viszont változatos vacsorákkal várta a munkából énk^ő Dezsőt: rizsfelfújt, gombásaiáta. töltött karalábé éppúgy szerepelt étlapján, mint a frankfurti sertésborda, a vaníliás stíriai metélt, vagy a zöldséges szárnyasragu. Büszke volt rá, hogy úrias háztartást vezet, szemben a prolii Rózsival, aki nő létére darusként dolgozott az építőiparban, és alkkor is lecsót főzött, amikor még darabszámra adták a paprikát, és nyolcvan forintba került a paradicsom 'kilója. Paula mélységesen lenézte ezt a gasztronómiai primitívséget, de többre becsülte, mint Edit elfajzott szokását. A mérnöknő egyáltalán nem főzött. Hentesárut, joghurtot, sajtféléket hordott haza vacsorára. Danka Ká roily cseppet sem bosszankodott emiatt. Tökéletesen beérte a .hideg faiatokkal. A nyomasztó vasárnapot követően viszszanyerte nyugalmát, kezdte hinni, hogy a házeladás hívei elejtették a szerencsétlen ötilletet. Már ő sem gondolt rá. Pénteken este a delicat,es-boltból vásárolt stefámlavagdaltat, aszplkos borjúvelőt, tormás sonkatekeraset tálalt vacsorára a mérnöknő. Jó hangulatban verték el éhüket, majd Lipton-teát szürcsölgették az erkélyen. Ekkor közölte Edit: — Vasárnap meg fog jelenni az apróhirdetés. Nem a forró tea okozta, hogy kiverte a víz a tanár magas homlokát. — Egyúttal a válóperi keresetet, is be kellett volna adnod — mondta halkan, a felindultság minden látható jele nélkül. Délre járt az idő. Számítani lehetett rá, hogy bármelyik pillanatban megszólalnak a város ódon harangjai. Egészséges verőfény tündökölt, súlytalanul árasztotta melegét a nyár. Edit kontyba csavarta haját, kis indiai papucsot viselt, karcsú testét mindössze fürdőruha és egy virágos selyem fésüflködőkönitös takarta, így tettvett mérnöki rajzasztala előtt, Gondtalan jókedvűség sugárzott róla, Még apjával sem törődött, aki pedig kitartóan téblábolt mögötte, szomorú gyanakvással pislantgatva a lánya kezében zizegő rajzokra. — Nem merem elhagyni a házat... — vallatta meg az öreg panaszosan. Edit ragaszkodott gondtalan jókedvűségéhez. Hátra sem nézett, őrizte az apja iránti jószándékú közönyét. Épp azért vigyázott rá annyira, mert eltökélten színlelt. — Miért ne merné?.,. Csodás idő van. Semmi kilátás záporra, vagy ilyesmire. — Nem a záportól félek! — csattant fel Burján Péter. Majd mintha megbánta volna hevességét, szelíden sajnálkozott. — Károly meg elutazott a csapattal. Nem is látta az apróhirdetést. A mérnöknő tárgyilagos mozdulatokkal húzkodta hosszú vonalzóját a rajzon. — Károly nem utazott el a csapattal. És látta az apróhirdetést, — ŰjaÖb igazítással rézsűt fektette a vonalzót. — Károly e pillanatban albérletet keres. — Bűn volt feladni azt az apróhirdetésit — tört elő az apából a panaszos vád. — És bűn ennyire elvadítani a férjedet. Csak aiztán rá ne fizess erre a nagy üzletre. — Én megértem édesapámat — állította gond nélkül Edit valódi véleménye ellenkezőjét. — De tessék már belátni, hogy itt most a család anyagi jövőjéről van szó. Édesapám is bölcsebben tenné, ha felhagyna végre a makacsikodással és teljesen a gyerekeire bízná magát. A könnyű nyár is nyomasztó teherként nehezült az öregre. Erőlködve szedte a levegőt, orra belesárgult a szenvedésbe. — Ezt a gőgöt nem tőlem tanultad, kislányom. De jól vigyázz. Aki a házunkat árulja, az nemcsak tetőt, falat, lépcsőt, kéményt, pincét árul. Hanem pénzre akarja cserélni mindazt, ami eddig engem és a családomat jelentette. — Arra tailán mégsem adtunk okot, hogy ennyire rossz legyen a véleménye a gyerekeiről. — Az én véleményem... — legyintett keserűen a nyugdíjas kőműves. — Számít is valamit az én véleményem... De az embereké! Miattuk nem merek kimenni az utcára! — Kisimult a mérnöknő arca a csodálkozástól. — Ugyan miént? — Mert megszégyenít az az apróhirdetés! Tudtára adja mindenkinek, hogy a Burján család ma már nem ugyanaz, ami tegnap volt! Kezdte elhitetni magával Edit, hogy fölösleges komolyan figyelnie az apjára. Jóindulatú nevetésre fakadt. — Ó, hát ennyi az egész? Nem venné ennyire a szívére, ha jobban ismerné az embereket, édesapám. Megalázta és ingerelte a nevetés Burján Pétert, mert bizonyos volt afelől, hogy kinevetik. — Értened keil, hogy miről beszélek 1 Érezned keld, hogy jogosan apellálok a becsületre! Ennek a háznak erkölcsi tulajdonosai is vannak! Tud róluk az egész város! Tudják, hogy egész sereg nyugdíjas gürcölt, velünk együtt. A barátaim. Hogy álljak eléjük? Lehetetlent kívántok tólem! Azzal büntetnétek, hogy elbújdossak előlük?!... Burján Péter alacsonyabbra roskadt, feje meg-megrezdült a könyörgés szándékától, de látva Edit eltökélt közönyét, görcsösen legyintett és kisomfordált a szobából. 20. Edit már az ablakból látta, hogy férje közeledik. Felkészült érkezésére. A hátával figyelte az ajtót. Anélkül, hogy érdeklődését elvonta volna a rajzasztal ferde síkjáról, szórakozottan kérdezte a belépő tanártól: — Találtál albérletet? Kelletlenül dobta zakóját a rekamiéra a tanár. — Ahhoz képesít, hogy vonakodva kerestem, elég gyorsan sikerült. — Gratulálok. A tanár jól összeszorította a fogait, nehogy valami jóvátehetetlen szaladjon ki a száján. Eddig húzlta-halasztotta a csomagolást. a szíve mélyén játéknak érezte azt az albérletet, de most már a körmére égett a cselekvés, önérzetben, komolyságban alább nem adhatta. Mindenféle felhajtás nélkül, közönséges célszerű mozdulatokkal előkereste a bői ndöt, kinyitotta a szekrényajtót, és pakolni kezdte legfontosabb ruhadarabjait. Nem mert közelíteni hozzá az asszony. Forró arca átszellemült a pániktól. — Képes lennél elhagyni az úgynevezett álmaidért? ... Fontosabbak számodra a mesterkélt illúziók. mint én, a hús-vér hozzátartozód?! Végre ránézett Danka. Hosszú kezéből alácsüngött néhány fénylő nyakkendő. — Bármilyen furcsa, azért kell elmennem, mert nagyon fontos vagy nekem. — Károly.,. nem hagyhatsz Itt... — Tudom — nézett le rá megértőn Danka. — Ezért hát magammal viszlek. Csiak az marad itt belőled, aki nem az enyéim. Gyengéden összefogta az aszszony férje mellén a kabátot. — Károly, én egy vagyok..; szeretlek... ezzel az egyetlen, oszthatatlan lényemmel szer - lek... Milyen ember vagy, Károly? Ha a hűségemben csalódtál volna, akkor sem szaladhatnál el. Szeretsz te engem? Nem bántottalak. Rajtad kívül soha senkit nem akartam. De ha asszonyként vétettem volna ellened, akkor is kérhetném a megbocsátást. Türelemmel viselte el Danka, hogy feltartóztatják, de épp ezzel a türelemmel jelezte szándéka állhatatosságát. Huzavona helyett emlékeztetővel akarta szabaddá tenni maga előtt, az utat. (Folytatása következik.)
