Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-21 / 300. szám
1978 december 21. • PETŐFI NÉPÉ • 3 AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA az Állami Tervbizottságtól nemcsak megértést, de pénzügyi támogatást is kaptunk azzal a feltétellel, hogy a kórház 1980 végéig megépül, betegeket fogad és korszerűségének megfelelő színvonalon gyógyít. .A költségvetési gazdálkodásban is az ésszerű rangsorolás és a takarékosság a járható út. Ha a megbízható alapellátást és a már élért működtetési színvonalat elfogadjuk mint valóságos lehetőséget, akkor az ésszerű takarékosságnak még nagy tartalékai tárhatók fel. Bizonyos, hogy szoros ok és okozati összefüggés van a jólét és az ésszerű, takarékos magatartás között. A napirend vitájában még a következők kaptak szót: Bognár Rezső, HajdúJBilhar megye, Kasó József Baranya megyei képviselő. Kasó József után Huszár István, az MSZIMP PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettesei az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Huszár István beszéde Tisztelt országgyűlés! Kedves elVitársak! A naptár figyelmeztetése szerint az 1978-as évszám már csak néhány napig mutatja a jelent Az emberek valami nagyon mélyen gyökerező ősi megszokásból legforróbb kívánságaikkal, legszebb vágyaikkal, legáhítorttabb reményeikkel ruházzák fel az új esztendőt. Nincs jogunk ennek ellentmondani. A megvalósult tervek általánosítható tapasztalataiból megtanultuk: magasztos célokért folytatott mindennapi küzdelem nyomián szép sikereket érhetünk e'1. Okkal, és joggal gondolunk erre 1979 küszöbén is, s indulunk harcba, munkába újabb célokért, sikerekért. Pártunk politikája változatlan. Ez a politika józan és őszinte. Számol a valóság realitásával, higgadt, megfontolt, túlzásoktól mentesen céltudatos. így szót és szólhat a jövőről is. Ilyen gondolkodással tekintette át a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ország gazdasági helyzetét, tárgyalta meg az idei népgazdasági tenv végrehajtásának eddigi tapasztalatait és hagyta jóvá az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit Feladatunk megalapozni a további fejlődést A feladatunk kettős. Az állam legfelső fórumának törvénnyé ikell ötvöznie az 1979-es év állami költségvetés előirányzatait, s ezzel együtt az ország házából is új munkára kell szólítania a magyar társadalmat Azt is mondhattam volna, hogy lelkes munkára. De hadd fogalmazzam meg ugyanezt hétköznapibb, szerényebb és talán illőbb szavakkal: szorgalmas, okos, egyakaratú munkára. Az V. ötéves, terv harmadik esztendejének végén tartunk, a tervidőszak nagyohb felét már magunk mögött hagytuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának december 6-i ülése megállapíthatta, hogy a vártnál kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasági feltételek mellett is sikerült fenntartani népgazdaságunk fejlődését. Viszonylag lendületesen nőtt a termelés, valamint a nemzeti javedelem. Emelkedett népünk életszínvonala; a kommunális, a kultúrál isi, az egészségügyi és a szociális ellátottság számos területén javultak az életkörülmények. Az ötéves terv lakásépítési előirányzatát időarányosan teljesítettük, kis mértékben túl is teljesítettük. A Központi Bizottság értékelése, de a mostani ülésszak eddigi vitája alapján is mondhatjuk: a fejlődésnek most valóban olyan szakaszában vagyunk, amikor a „rakás közben meg kell rázni a zsákot”. Jelenleg a legdöntőbb feladatunk: megszilárdítani az anyagi termelésben, és népünk életszínvonalának javításában elért eddigi vívmányainkat, megalapozni a jövőbeni további fejlődés feltételeit. E feladat végrehajtásának kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők előtérbe állításával biztosítsuk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. A népgazdaság egyensúlyi helyzetét fokozatosan, lényegében az V. ötéves terv időszakiján kívántuk helyreállítani, úgy, hogy eközben — bár a korábbinál szerényebb mértékben — emelkedjék a lakosság életszínvonala és bővüljenek a gazdaság termelő alapjái. A legutóbbi mérlegelés arra figyelmeztet, hogy az eltelt három év fejlődési folyamatában éppen a gazdasági hatékonyság és az egyensúly alakulásával nem lehetünk elégedettek. A tapasztalatok alapján az 1978. évi népgazdasági terv a gazdasági munka fő feladatául a gazdasági hatékonyság további növelését, a gazdaság egyensúlyi helyzetének javítását jelölte meg. Ennek elősegítésére a kormány több intézkedést tett. Ezek az intézkedések helyesék voltak, de a célul kitűzött egyensúlyi javulás eléréséhez nem bizonyultak elég erőseknek, a kedvezőtlen, folyamatokat nem változtatták meg. Milyen mozaikokból rakható össze végül is az eddigi adatok alapján 1978 ös&Zképe? A termelés a maga teljességében és a főbb ágazatokban a tervezett ütemben emelkedik. Ám az anyagi ráfordítások a termelésnél gyorsabban nőnék, így a nemzeti jövedelem az úgynevezett bruttó termelésnél és ugyanígy a tervezettnél kisebb mértékben, 4—4,5 százalékkal emelkedik. A nemzeti jövedelem növekedése végeredményben három év átlagában kisebb lesz, mint amilyet az ötéves terv előirányzott A benuházásoik minden normalizáló igyekezet AéÜet't étben az ■' évbeh is jelentősen felülmúlják a tervezettét és sajnálatosan gyors J ütemben nőnék a készletek. Így — bár a lakosság fogyasztása a tervezett keretek között marad— a belföldi felhasználás mintegy 6— 7 százalékos növekedése nemcsak a tervezettnél nagyobb, hanem jelentősen meghaladja magának a nemzeti jövedelemnek az emelkedését is. Hói tehetjük önmagunk a legtöbbet? Hol van tág és szabadabb tere a cselekvésnek? A nemzetközi politikai, katonai, gazdasági feltételek alakulása — bármennyire is munkálkodunk ezek javításán — jórészt függetlenek tőlünk, 'viszont jelentős a befolyásuk belső helyzetünkre, cselekvési lehetőségeinkre. A hatékonyság alacsony színvonaláért, a tervezettnél nagyobb belföldi felihasználásáért azonban már elsődlegesen mi vagyunk a felelősek. Le kell vonni a megfelelő következtetéseket abból, hogy a gazdaságirányítási gyakorlatban és a gazdasági döntésekben nem mindig érvényesülték az ötéves terviben megfogalmazott gazdaságpolitikai elvek, követelmények. A gazdaságirányítás központi és helyi szervei a népgazdasági érdekek helyett sokszor még ma is elvtelenül és károsan képviselik, támogatják a helyi, a területi, a részérdekeket. Továbbra is erős az a törekvés, hogy minden ágazat és vállalat — függetlenül a tevékenység hatékonyságától — megéljen, sőt jól éljen. A gazdaságirányítás tehát nem volt elég következetes, kisebb a becsülete a kívánatosnál, a kezdeményező, öntevékeny, dinamikus magatartásnak, és elmarad a büntetés, nincs megfelelő következménye a rossz, a korszerűtlen munkának. Teljesen Indokolt, hogy az irányításiban, a mindennapi gyakorlati munkában elsőbbséget adjunk a gazdasági egyensúly kérdéseinek, vagyis a minőségi és hatékonysági tényezők fokozott előtérbe állításával biztosítsuk népgazdaságunk k iegye nsúily ázott fejlődését. Miniden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben és általában a szocialista társadalom építésében magunk elé kitűzött célok elérésének. Erre hívta fel a figyelmet a Központi Bizottság pártunk hatvanadik születésnapján is. kezeiben, ami az export növekedését szolgálja; a külkereskedelemben javítanunk kell a kivitel összetételét, jövedelmezőségét, rugalmasabban kell alkalmazkodnunk a piaci feltételekhez. Szemléletünk megújítására van szükség az 1979-es munkánál! Frissebben, korszerűbben kell gondolkodnunk. Széles körben él még az az elavult, idejét múlt nézet, amely az előrehaladás döntő jellemzőjének a termelés mennyiségi növekedésének ütemét tekinti, amely a ráfordítások és az eredmény viszonyától függetlenül a kapacitások maximális kihasználását tartja kívánatosnak. 11979-foen a termelés olyan bővítésére, sőt ezen keresztül a már megszokott termelési folyamatok olyan részbeni megváltoztatására, átrendezésére van szükség, amely egyensúlyi helyzetünk javítását, a gazdaságos, a terveinknek megfelelő kivitel fokozását, az importtal való észszerű takarékosságot szolgálja. Mindez -természetesen azt is biztosítja, hogy termelésünk a belföldi-keresletet is kellő színvonalom elégíti ki. Az állami irányításnál és a vállalatoknál lépéseket teszünk annak érdekében, hogy csökkenjen a gazdaságtalan termelés. A gazdaságosan értékesíthető -termékek gyártását változatlanul erőteljesen, az eddigieknél gyorsabban indokolt bővíteni. A gazdasági növekedés tervezett, viszonylag- mérsékeltebb lendülete tehát egyáltalán nem jelentheti a gazdaságos tevékenység mérséklődését. A növekedés mértéke éppen az ezen a területen bekövetkező előrehaladás függvénye. A gazdasági szabályozók általános szigorításával, az egyedi támogatások, mentességek további csökkentésével eló kívánjuk mozdítani, hogy a fontos belföldi és külkereskedelmi követelményeket megvalósító, elősegítő vállalatok a nagyobb teljesítményeknek megfelelően magasabb nyereséghez és bérfejlesztési lehetőséghez jussanak. A gazdaságtalan tevékenységek megszüntetése, a termelési szerkezet változtatása érdekében 1979-ben vizsgálatokra és döntés seikire, adott esetekben vállalati programok készítésére van szükség A terv egyes céljainak eléréséhez az ágazati minisztériumok eddigieknél aktívabb, érdemibb gazdaságszervező munkája kívánatos. A mezőgazdaság elsőrendű feladata A mezőgazdaságban szintén elsőrendű feladat, hegy az anyagi eszközökkel eredményesebben gazdálkodjanak. Különösen a műtrágyák, növényvédő szerek, gépek, fehér je takarmányok és általában a takarmányok felhasználását kell javítani. El kell érni, hogy a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás ugyanúgy növekedjék a mezőgazdaságban is, minit ahogy a termelés emelkedik. Emellett a mezőgazdaságban is határozottabban kell változtatni a termelés szerkezetét, tekintettel az értékesítés feltételeire, ezen belül a külföldi eladási áraik várható alakulására. Az 1979-es terv a lakosság fogyasztásának az 1977—78. évekénél némileg lassúbb, 2,5—3 százalékos, éhhez az egy főié jutó reáljövedelem 2 százalékos növekedését irányozza elő. Elsősorban a nomináljövedelmek növekedési üteme mérséklődik, az árak emelkedése alig lesz magasabb az ideinél. 1979. január 1 -rtől korábbi ígéretünknek. megfelelően a régen megállapított és általában alacsony nyugdíjak emelésére kerül' sor. 1979-'ben az ötéves terv számításaiban. szereplőnél valamivel több, mintegy 90 ezer lakás épül fel. Az óvodáskorúak számának 5 'százalékos növekedésével arányos fejlesztéseket valósítunk meg így a jelenlegi ellátási szint nem romlik. Fontos feladat a lakossági áruellátás színvonalának fenntartása. Változatlanul biztosítjuk — ez életszínvonal-politikáink alapvető vonása —„ hogy az ötéves terv alatt minden társadalmi réteg életkörülményei érezhetően javuljanak. Továbbhaladásunk, legf o n tosafab ga zdaságpo 1 it. Lkai céljaink elérése érdekében mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy azoknak a keresete a jelenlegi körülmények között is érezhetően emelkedjen, akik jó munkájúkkal kiemelkedően hozzájárultak népgazdasági gondjaink megoldásához, míg azoké, akik keveset tesznek a közös asztalra, kismértékben nőjön, vagy egyáltalán ne emelkedjen. A bérszabályozásnál bevezetett szigorítások ezt az elvet szolgálják. Ezzel a közvélemény is egyetért. Magyarázkodások, kivételezések helyett fel kell számolni a szocialista társadalom alapelviével, a munka .szerinti- elosz- > tás elvével' ellentétes egyenlősdit. bárkiről legyen is szó. ■ 1979-ben, tekintettel a sok befejezetlen beruházásra, ezek befejezésére összpontosítunk. Nem indítunk újabb állami nagyberuházást. A vállalati beruházásoknál szintén a befejezésekre, főleg az exportképes árukat előállító kapacitások üzembe helyezésére kell a hangsúlyt helyezni. Tervünk reális és teljesíthető A gazdaságirányítás különösen fontos feladata lesz az 1979. évi fejlődés állandó, beavatkozásra kész figyelése. A kormány eltökélt szándéka, hogy amennyiben a tervezett úttól lényeges eltéréseket tapasztal, újabb, azonnali intézkedéssel tereli az .itt elhatározott irányba a folyamatokat, hogy elérjük a legfontosabb gazdaságpolitikai célokat. 1979 a VI. ötéves terv előkészítése szempontjából is nagy jelentőségű, érzékeny év. 1979- ben kell kidolgoznunk az új terv koncepcióját, ezzel összehangoltan az ár- és szabályozó-rendszerben szükséges változtatásokat. A tervezhető elgondolások kialakítása már ebben az évben elkezdődött. Hozzáláttunk a különböző műszaki-gazdasági és gazdaságpolitikai részletek kidolgozásához. Az eddigi mérlegelések egyértelműen mutatják, hogy az 1979-es fejlődést, valamint a VI. ötéves tervidőszak tervezhető fejlődését gazdaságpolitikailag azonosnak kell tekinteni. A minimum az, hogy 1979-es népgazdasági tervünket maradéktalanul megvalósítsuk. Ez a terv reális és teljesíthető. Az országgyűlésnek most az a feladata, hogy tiszta beszédű, jó törvényt hozzon annak érdekében, hogy 1979 újabb megfelelő állomás legyen céljainkhoz vezető úton. Meggyőződésem., hogy az 1979. évi állami költségvetésről előterjesztett törvényjavaslat összhangban van a jövő évi népgazdasági tervvel. Ezért kérem én is a törvényjavaslat elfogadását — zárta beszédét Huszár István. A következőkben felszólalt Forgony László Borsod megye, Radnóti László Soimogy megye, Gajdos János iNógrád megye, Csillik András, Budapest 61. választókerület képviselője. Ezután Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára következett felszólalásra. Gáspár Sándor felszólalása Alkalmazkodni a piaci feltételekhez Központi Bizottságunk, a kormány meghatározta az 1979. évi népgazdasági terv fő előirányzatait: a nemzeti jövedelem és a termelés 3—4 százalékos növekedését irányozzuk elő olyan szer-Tisztelt országgyűlés! Az 1979. évi tervben, és a költségvetési javaslatban foglalt célokkal egyetértek. A kormány előterjesztése nyíltan beszél fejlődésünkről. Eredményeinkről ugyanúgy, mint gondjainkról. Így van ez rendjén. Hiszen az újabb eredmények elérése és a meglevő gondok megoldása nemcsak a kormányzati szervek, é.s .nemcsak a gazdasági vezetők ügye, hanem valmeranyiünké, egész népünké. Népgazdaságunk eredményei jelentősök. Gazdaságunk erős. Mégsem lesz könnyű az 1979. évre kitűzött célokat megvalósítani. A képviselőtársak jól tudják: az a megállapítás, hogy „nem lesz könnyű”, évtizedek óta mindig jelen van, amikor feladatainkról beszélünk. És helyes, hogy jelen van. Mert gazdálkodni, jól gazdálkodni mindig nehéz. Még szocialista viszonyok között is. A szocialista társadalom építésében minden területen előbbre akarunk jutni. Arányos és harmonikus fejlődést akarunk továbbra is a társadalom építésében. De ehhez elsősorban a gazdaság terén, kell biztosítanunk az alapokat. Ez pedig a mainál magasabb színvonalú irányító és gyakorlati végrehajtó munkát követel. Most az ipari termelés növekedése kissé visszafogott. Ennek természetes magyarázata, hogy a gazdasági fejlődés nagy eredményeinek létrehozása sarán kiindulópontunk nemcsak közgazdasági, hanem elsősorban politikai volt. Most az a feladat, hogyan lehet emelni a gazdálkodás, a termelékenység színvonalát, hogyan lehet takarékosabban, fegyelmezettebben dolgozni. Az ipar mennyiségi fejlesztésének természetes velejárója volt — de tervező munkánk gyengesége is —, hogy több ma a munkahely, mint a munkaerő. Most az a törekvésünk, hogy ezen a helyzeten is változtassunk. Ezzel erősítjük, növeljük a munkahely becsületét is. A szocialista társadalom lehetővé teszi a gazdaság tervszerű irányítását A gazdálkodás számunkra nem váiiamiféle rejtélyes, tőlünk független, rajtunk kívülálló folyamat. A szocialista társadalom egyik nagy előnye éppen abban rejlik, hogy lehetővé teszi a gazdaság ,tervs7,erű irányítását. Ez igém nagy felelősséget jelent mind annyiunk számára. Ahhoz, hogy 1979-es céljainkat megvalósítsuk,, másképpen, jobban kell dolgozni, mint jelenleg. Ez nem lőhet senki számára sem „akarom, vagy 'nem akarom” kérdése. Sarkalatos pontja további fejlődésünknek, hogy a .társadalmi, a csoport-, és az egyéni érdekek között jobb összhangot teremtsünk. A fejlődés, az élet szüntelenül termeli a konfliktusokat, a gondokat. Ez természetes. Az viszont nem természetes, ha e konfliktusokból fakadó feszültségeket nem .ismerjük fel, vagy lassan és vontatottan, oldjuk meg őket. Semmiféle szpibályozási rendszer e konfliktusokat automatikusan nem oldja fel. De a szabályozó rendszernek a mindenkort adott helyzetihez igazítása, korszerűsítése elősegíti a vállalati és népgazdasági tisztánlátást. Ezért a tervezett és részben már végrehajtott változásokkal egyet kell érteni. Még akkor is, ha tudj.uk, hogy azok az üzemek, a gazdálkodó egységek jelentős részében kemény feladatok elé állítják a munkást, a vezetést, a vállalatok kollektíváját. Az eredményes, hatékony és jó minőségű munka., a rend- és fegyelemteremtés, a dolgozók életkörülményeinek javítása szüntelen, gondos mérlegelést, előrelátást, erélyt és megtanítóltságot követel. Elvileg mindenki egyetért azzal, hogy a csoport-, vagy a vállalati érdek .nem sértheti a társadalmi érdeket, nem érvé nyesithető a népgazdaság rovására. Ezt kell a gyakorlatban is érvényesíteni. Azok a tennivalók, amelyeket az 1979. évi terv- és a költségvetési javaslat tartalmaz, reálisak. Megvalósításukhoz megfontoltságra, rendszerességre, konstruktív cselekvésre van szükség. Gazdasági feladataink következetes megvalósítása senkit nem meríthet fel az élet- és munkakörülményék javításával, a munkahelyi légkör fejlesztésével való állandó foglalkozás alól. Ezek nem választhatók el a gazdaság terén előttünk álló feladataink megoldásától. A mi rendszerünkben követelmény, hogy senkit se érjen sérelem, sem munkájában, sem életének és körülményeinek alakulásában, sem fjedig jogainak, kötelezettségeinek érvényesülésében. Ha egy embert igazságtalanság, méltánytalanság ér, az a szocialista társad alomba, a munkáshatalomba vetett hitét gyengíti. A termelőmunka biztosítja az életszínvonal rendszeres emelkedését Az életszínvonal 1979-ben is tovább fejlődik. Szerényebben ugyan, de növekszik a reálbér, a reáljövedelem. Korábbi törekvéseinknek megfelelően a bérek az eddiginél jobban Ikéll, hagy kötődjenek a teljesítményhez, a nyereség pedig a vállalatok és üzemek jövedelmezőségéhez. Megtaláltuk a lehetőséget ahhoz is, hogy emeljük a régi, alacsony nyugdíjakat. Az utóbbi években — főleg a pölitikailag érett dolgozókban., a társadalmunk fejlődéséért felelősséget érző emberekben — megnőtt az érzékenység a formális elemekkel, a frázisokkal, a vezetés rossz módszereivel szemben. Ezek a vélemények általában egészséges formában jelennék meg. A dolgozók nagy többsége rendet, fegyelmet kíván. Át akarják látni a feladatokat, ismerni akarják az összefüggéseket, és nekünk erre a hatalmas beLső erőre, erre a pótolhatatlan erőforrásra megfelelően támaszkodni kell. Nekünk nem szabad „olcsón mérni” azokat a vívmányokat, amelyeket gazdaságunk ©didiig elért. Nem szabad lebecsülni azokat az eredményeket és értékeket, amelyek a dolgozók tenniakarásábam rejlenek és amelyéket a szocialista társadalom építése hozott felszínre. Becsüljük meg jobban a jól dolgozó munkást, a szocialista brigádok mozgalmát, a közösségért cselekvő embert, a tanuló embert. Szocialista fejlődésünk jelenlegi Időszaka minden eddiginél jobban megköveteli, hogy a munkahelyeken, az üzemekben, a gyárakban, a hivatalokban minden kis és nagy kérdést közügy gyé tegyünk. Az a vezetés érdemli meg a szocialista jelzőt, amely ki tudja váltani a dolgozó kollektívák érdeklődését a vállalat, a társadalom ügyei iránt, és képes a dolgozók aktivitását a jól átgondolt, világosan kijelölt feladatok megoldására összpontosítani. Ahhoz, hogy az egyén is saját ügyének tekintse a társadalom ügyét, nap nap után tapasztalnia kell, hogy ő sem marad magára gondjaival. Mindem dolgunkat a közvélemény elé tárjuk, hiszen másképpen nem várhatjuk, hogy a dolgozók a megoldásban részt vállaljanak. Ez a gazdálkodásra is igaz. A dolgozók politikai érzékenysége és érettsége nem viseli él a nyíltság hiányát, az általánosságokat, a szócséplést. És ez nagyon jó dolog. Ügy kell ezt felfognunk, mint a közösségért való gondolkodás, tenmiakarás, nagyon fon tos bizonyítékát és biztosítékát Az a vezető, aki nem így érté keli, alábecsüli ezt a mi társa-^ dalmunikban döntő _ jelentőségű energiát és nem tudja megolda ni feladatát. Azt az erőt. tékozol ja el, amelynek kibontakoztatásá ban a mi társadalmunk talán a legszebbet, a legemberibbet, á legnemesebbet nyújtja. A mi népgazdaságunk egészséges. Megfelel a társadalmi fejlő dés mai színvonalának. Ki tudja már elégíteni a legfontosabb tár sadalmi követelményeket, de mindezzel együtt ez a népgazda sióig — mint egész társadalmunk — még fiatal. Még nincs ereje teljében.. Ne kérjük tehát számon tőle az érett kor minőségét, tel j esi t öképességé t, Pártunk politikája megteremti a feltételt az építő erő összefogására Szocialista építőmunkáink folytatásának változatlanul feltétele a béke. A Magyar Népköztársaság erejéhez képest rész.t vesz azokban az erőfeszítésekben, amelyeknek célja a béke fenntartása. De a béke fenntartásának változatlanul fontos feltétele a szocialista országok biztonságának állandó erősítése is. Ezt a biztonságot népéi nk érdekében óvjuk, mint a szemünk fényét. A Varsói Szerződés a mi népünk békés építőmunikájának is szilárd biztosítéka. Azért maradéktalanul ©eget teszü.nlk a szerződésben vállalt kötélezettségeinknek, és a biztonság megerősítése követelményeinek. Ezt követeli tőlünk a szocialista közösség és népünk sorsáért érzett felelősség. A múltra tekintve és munkánk eredményeit számba véve örülünik és büszkék vagyunk, a jövőre nézve pedig optimisták, mert céljaink helyesek, és vannak eszközeink a megvalósításra. Jogos ez az optimizmus, mert: rendelkezünk tapasztalt munkássággal, parasztsággal, 'es értelmiséggel, amely képes a feladatok megoldására, képesek vagyunk a dolgozókat, saját céljaik érdekében mozgósítani; pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt lenini elveken nyugvó politikája pedig lehetőséget a,d„ feltételt teremt minden építő eró összefogására — zárta beszédét Gáspár Sándor. A továbbiakban felszólalt dr. Szentkereszty Tamás Békés megyei, Ru'bóczki Istvánná Szabolcs-Szatmár megyei. Legény Béláné Szolnok megyei képviselő. Az országgyűlés ülése Apró Antal zárszavával ért véget. A képviselők csütörtökön folytatják tanácskozásukat (MTI)
