Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)
1978-12-16 / 296. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. decenber 16. Szöcske helyett pontyok, busák A lehalászásnál segédkezik a téesz saját készítésű kiemelő gémje. Ahol a szaloncukor készül... Látogatás a Budapesti Csokoládégyárban A szakmári idős embe** rek még ma is így emlékeznek: Valamikor ladikkal jártunk az akasztói vásárba. Ha a térképet böngésszük, bizony elég nagy a távolság a két község közt, a térképészek pedig nem jeleznek természetes víziútvonalat. Mégis lehetett használni a ladikot, hiszen a vidék nagy részét mocsaras, lápos terület foglalja el. A mélyen fekvő részek jóformán vizes kaszálónak alkalmasak, illetve még annak sem érdemes használni őket. Víz van, terület van, mit lehet tenni? Kézenfekvő a válasz, a szakmári Petőfi Termelőszövetkezetben: halászattal kell foglalkozni. Az 1960-as évek elején azonban ez csöppet sem volt ennyire természetes. A halgazdálkodásnak, a halászatnak nem volt múltja ebben a térségben. A kietlen, szikes, mocsaras vidéken a halastóépítés gondolata abban az időben nagyon újszerűnek hatott. Az első évek munkáját bizony kudarcok kísérték. A változás 1968-ban kezdődött, amikor először nem lett veszteséges ez az ágazat. Az alacsony gátakkal körülvett halastavak 40 hektárt foglaltak el. Innen az első években 6—7 mázsa halat fogtak ki hektáronként, három évvel ezelőtt pedig a hektáronkénti halterméssel már országos második lett a Petőfi Tsz. Abban az évben a halastavak is a tervek közé került. Az odáig vezető út azonban nem csupán a halászati ágazat gazdálkodását érintette. A haltenyésztésnek, mint más állattenyésztési ágazatnak is, lényeges mozzanata a takarmányozás. Kezdeti megoldásnak kínálkozott, a kalocsai malom- és sütőipar termelése közben keletkező hulladékok felhasználása. A tsz-nek azonban mintegy 1200 hektárnyi szántója van, amelyen étkezési és takarmánygabonát, kukoricát, némi olajosnövényt és lucernát tér-' mesztenek. Ma csupán az étkezési búzát adják el, a többit takarmányozási célra használják fel. A 800 hektár rétről és legelőről már nem kézlegyintéssel beszélnek a szakmáriak, hiszen a halászattal kapcsolatos terveik megvalósításának színhelye ez a terület. A halászat fejlesztésének - jegyében eltelt időszak alatt a termelőszövetkezet személyi feltételei megváltoztak, ma a gazdaság vezetőinek átlagéletkora alacsonyabb harminc évnél. Tudásuk, lelkesedésük nem marad el az idősebbekétől, akik maguk is tudják, hogy a szakember-utánpótlás szükségszerű, a gazdaság fejlődése megköveteli azt. A halastavak területének növekedésével párhuzamosan egyre több szakképzett halász tevékenykedik a tsz-ben. Az V. ötéves tervidőszak végéig saját erőből, saját gépeikkel befejezik új halastavai« építését. A létesítmény üzembe állítása folyamatos, hiszen az idén 120 hektárt már birtokba vettek a pontyok, busák, amurok, harcsák. A nyolcvanas évek közepéig újabb 150 hektár, eddig másra nem alkalmas területet foglal el majd a haltenyésztés. Akkor már 17, halászattal foglalatoskodó szakember, szakmérnök, üzemmérnök, technikus és szakmunkás gyarapítja a halgazdálkodás eredményeit. A szakmáriak szerencséjére a vízszennyezettség egyelőre ismeretlen a halastavakban. A Dunavölgyi Főcsatornára ugyanis nem települt olyan ipari vagy egyéb üzem, ami veszélyeztetné a halállomány életterét. A főcsatornából a Petőfi Tsz halastavai közvetetten, a Csornafoktői és a III. számú csatornából kapják a tápanyagban nem túl gazdag, de ragyogóan tiszta vizet. A tavaszi feltöltés idején jelentős mennyiségű belvizet szintén hasznosítanak. Az a reménység, hogy a víz minősége mindig kifogástalan marad, kevés. Ezért szükséges a rendszeres, szinte napi gyakoriságú vízvizsgálat, melyet egyre inkább a biológia szempontjainak figyelembevételével végeznek. A szakmári Petőfi Termelőszövetkezet feltételei kedvezőekké váltak nemcsak a piacokon keresett áruhal, hanem a tenyészhalak nevelésére is. Az előbbit a körzet ellátására fordítják. Saját üzletük van Kalocsán, Kiskőrösön, valamint az áfésszel közösen szakboltot tartanak fenn Kecelen. Ezekbe hetenként mioíi egy 15—20 mázsa, azaz évente 30—40 tonna halat szállítanak. Ha meggondoljuk, hogy Bács- Kiskun megye lakossága egyre inkább keresi a fehérjében oly gazdag halat, és valójában ennél kevesebbhez juthat hozzá, akkor ez a mennyiség nem megvetendő. Ha a külföldi partnerek igényeit • Csomagolják a csokoládét. • Csanádi István mezőgazdasági főágazatvezető és Kovács Pál megbízott halászati ágazatvezető a 40 hektár halastó vízszolgáltatását, a szivattyút ellenőrzik. és a népgazdaság érdekeit is figyelembe vesszük, akkor az NSZK-ba és Olaszországba szállított húsztonnányi szakmári hal sem elenyésző mennyiség. A gazdaság céljai között mégis a tenyészanyag-elöálíltásnak van nagyobb szerepe. A bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezet, a horgászegyesületek, az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság keresi és igényli a Szakmáron nevelt egy- és kétnyaras halakat. A szövetkezet szakemberei nemcsak a saját halgazdálkodásuk fejlesztésére gondolnak. Elmondták, hogy a megyében a nagy kiterjedésű, igen gyenge rétek és legelők, ha a közelükben jó a víznyerési lehetőség, halastavak létesítésére alkalmasak. És hogy az érdeklődők kedvet kapjanak — természetesen alapos megfontolás után — a meglevő vízfelületet belterjesebb hasznosítás mellett, esetleg új területek halászati ágazatba állítására, néhány számadatra hívták fel a figyelmüket. A szakmári tsz-ben 1975-ben 56 millió forint volt a termelési érték, amiből 2 milliót adott a halászat. Három évvel később, vagyis az idén az ágazattól 10 millió forintot várnak. 1978- ban egy kilogramm halhús előállításának várható önköltsége 13,95 forint, az értékesítés átlagban meghaladja a 31 forintot. A nagyüzemi halászat beindulásáig csupán szöcskét, tücsköt „termő” legelő hasznosítására jó példa a szakmári Petőfi Termelőszövetkezeté. Olyan példa, amit kellő megfontolás után más gazdaságok is követhetnek, természetesen a helyi viszonyoknak, lehetőségeknek megfelelően. Gál Eszter A Budapesti Csokoláidégyabban jártunk a karácsonyi ünnepek ellőtt, áhol ilyenkor igazi csúcsforgalom van. Ki ne szeretne eljutni egysizer a megelevenedett mesék csodavilágába? — különösen a gyerekek. Ki ne vágyna abba a csodapalotába, melynek minden emeletén más-más, finomabbnál finomabb édesség készül. Az első emeleten hatalmas keverőüstökben őrlik a kakaóbabot, a második emeleten a gépék ontják a friss tejcsokoládét, a következő emelet a szaloncukor birodalma, fölötte pedig egy ausztráliai gép a - zselécukor masszáját főzi, formázza és adagolja. □ □ □ Arra a kérdésre, hogy sok cukorkát, csokoládét fogyasztunk-e, egyértelműen azt válaszolták, hogy minden évben töibbet! Tavasszal és nyáron sok a gyümölcs — kevesebb édesipari áru fogy, ősszel a n agy óbb névnaipök idején mő a fogyasztás, amely karácsonykor a .legmagasabb. Alig győzik a fogyasztók igényeit kielégíteni, pedig 6 gyár ontja ínycsiklandozó termékeit. A Budapesti Csokoládégyár például az idén 8—10 vagon karácsonyfafüggeléket hoz forgalomba és naponta 12—13 ezer kilogramm táblázott csokoládét és nugátot gyárt. Napi termelésük ezen kívül 6000 kg kakaópor és 40 mázsa csomagolt darabáru — sokféle finom édesség. Az idősebbek még jól emlékeznek a Stühmer-csokoládéra, news, a régi gépek közül néhány veterán mind a mai napig megtalálható még az egyre korszerűsödő gyáriban. Persze itt is minden esztendőben új, korszerű gépeket állítanák munkába, mert a közönség egyre több és jobb minőségű csokoládét vár a nagy hagyományokkal rendelkező gyártól. Jogelődjét, a Budapesti Csokoládégyárat — ez letit később a Stüihmer — éppen 110 évvel ezelőtt, 1868jban alapították és ezt a mai gyárat 1939—1943 között építették. Azóta a csokolá déi par mesterei kevés olyan édességet készítettek, amely meg ne nyerte volna gyorsan a közönség tetszését. Érthető, hiszen elsőnek ők maguk kóstolják, bírálják készítményeiket és ki sem engedik a gyárból, ha nekik nem ízlik... □ □ □ Gond persze akad itt is bőven, a helyzet nem fenékig csokoládé ... Ki hinné, hogy még itt is kevés a munkaerő, 20 évvel ezelőtt még kétszer annyi munkás dolgozott a szaloncukorgyártásorv, mint ma. Világpiaci és szálúitási gondok miatt rengeteg alapanyagot, főleg kakaóbabot kell tárolniuk, a raktárak szőkék és elavultak. A gyárban folyamatos a rekonstrukció, egy év múlva — s ezt ígérik a szakemberek — sokkal finomabb kidolgozású, ízű és zamatú csokoládét gyárthatnak majd, bárki ellenőrizheti. □ □ □ Ebből a gyárból sem hiányzik az új termék. Nyugati licenc alapján itt készülnek az Oetkerpudingporok. S lesz majd más is, de az még titok! Annyit elárulhatunk, hogy a csokoládéüzemben új ízeket kreálnák a Nigériából, Ghánából és Brazíliából érkező kakaóbabok keverésével. Kíváncsian várjuk az eredményt ... B. I. Parlaghasznosítás halászattal wmmmmmmMimmmmmMm (5.) — A játékot már a startnál megnyertem. Kitaláltam, hogy lakást akar venni. Az a terve, hogy házon belül is szomszédok legyünk. Kibillent egyensúlyából a bizsus. Feledve a játékot, őszinte és sallangtalan komolysággal jelentette ki: — Nyert. Hiszek valami hasonló lehetőségben ... Ez a kijelentés adta ‘tudtára Burján Péternek, hogy voltaképpen melyik állomásra futott be a vonat. A felismerés iszonyatos volt. — Legyen elég a ködös beszédből! — Félixre parancsolt: — Lássuk azt a medvét. Valóban üzletre gondol? Igen, vagy nem! Félix Élek eközben a fehér hajú öreget nézte, le nem tagadható elragadtatással. — Kérem, én nem szoktam játszani a szavakkal. Korrekt, kijelentéseiért helytálló üzletember vagyok. Készpénzzel fizetek. Akár azonnal, minden alku nélkül. Gyönyörű összeg: négyszázezer! Testvérek között is hajszál híján félmillió! Miután horpadt volt a melle Burján Péternek a kíméletlen súlytól, egészen addig szívta magába a levegőt, míg fájdalmat nem okozott mellkasában a feszülés. Nekifohászkodva tápászkodott fel székéből. — Nézze, Félix úr. Nekem olyan szakmám volt, hogy világéletemben kétféleképpen mértem. Függőlegesen, vagy vízszintesen. Görbén, ferdén, kacskaringósan soha, mivelhogy kőműves vagyok. Ez idő szerint még függőleges kőműves. Várja meg hát, amíg vízszintes kőműves lesz belőlem. Mert amíg ki nem visznek a kapumon lábbal előre a hat szál deszkában, addig ebben a házban alkunak helye nincs. Amíg hallgatta Félix Elek a lassú, tégla nehéz szavakat, önkéntelenül maga is felállt. Hajlongani kezdett, megllletődötten hebegett: — Köszönöm ... Nagyon köszönöm. Burján bácsi ezúttal sem hagy semmi kétséget afelől, hogy eszményi ember. Álláspontja számomra szent. Ennél ünnepélyesebb gondolattal nem is búcsúzhatnék. Akkor hát — hajlongott körbe a Burján család valamenynyi tagja felé — kézcsókom ... kézcsókom ... Viszontlátásra ... Viszontlátásra... Farolva, oldalogva, egy ideig még visszahajlongva távozott. Tudta, hogy látogatásával komoly hullámverést keltett a szomszédjainál, de azt még ő sem gyanította, hogy ketyegő pokolgépet hagyott maga után. 7. Burjánék jó ideig nem szóltak, egyszerre néztek Félix után, olyképpen, mintha boszorkányszelet láttak volna. Edit egészen rövid indulatnyilvánítással szólt bele a csendbe: — Bohóc. Színleg az öreg Burján volt a legvidámabb. Egészen felpendülve toporgott gyermekei és menye között. Már-már kérkedésnek hihették elégedettségét. — Elvettük a kedvét a negédességtől. Kivertem a fejéből az ábrándokat. Ennek örömére most azonnal megiszom egy üveg sört. Ide azzal a soproni ászokkal, Dezső! A sűrű termetű kőfaragó eleve szemrehányón próbált védekezni: — Most persze engem okol, hogy elfogyott. Ki tehet róla? Félix! Addig csüggesztett a nagy hittérítő dumájával, hogy megittam mind a négy üveggel. Négy üveg! Lesül a bőr a pofámról. Csak négy üveg sör ekkora kánikulában! ... Szinte hálásak voltak neki, amiért naiv mőfelháborodással alkalmat kínált a nevetésre. Apja volt leginkább nagylelkű. — Váljon egészségedre. De viszont kénytelen leszek elmenni üvegeket cserélni a Sárga Csikóba. Süteményt is hozok a lányoknak. És belerakodva a nylonhálóba az üres üvegeket, 'elindult a Sárga Csikóba. Mielőtt a ^apuhoz ért volna, megtorpant, mint akinek sorsdöntő dolog jutott az eszébe, kellemes titokként, boldog ígéretként kiáltotta: - 5íg|0j{ líclZcl ^ Megilletődve bólintottak feléje a diófa alól. Dezső hányaveti kamasz módjára beleterpeszkedett az egyik vesszőfotelba. — Azért klassz fiú az öregem. Függőleges kőműves ... Félix mindjárt elkotródott. Paula a maradék kihűlt kávéját szürcsölgette. — Tőlem igazán maradhatott volna. — Mi a fene — kezdett visszalopakodni a témához a kőfaragó. — Talán bizony bizsut akarsz tőle venni. — Tudtommal nem eladni jött. Beldegzettsége ösztökélte Éditet, hogy térjen vissza a rajzasztalhoz, de határozott szándékkal ott maradt a diófa árnyékában. — Aha. Működik a tuüatalatti. Paula ezt kötekedésnek vélte. Gyorsan visszavágott: — Nálad Is, drágám? Dezső vigyorgott. — Ezt a finomságot! Ne vigyétek túlzásba, mert hátha meghaladja az intelligenciámat. Húga egyértelmű komolysággal adta tudtára, hogy megjegyzéseinek semmi köze a léha csipkelődéshez. — Akkor kizárólag a te kedvedért elárulom, hogy nálam a tudat feletti működik. — Köszönöm — értette félre szándékosan Dezső. — Most már minden világos. Ebben nem volt biztos a mérnöknő. — Lesír rólad. Remélem az is világos előtted, hogy Paula fantáziáját alaposan megmozgatta Félix úr elgondolása. Mivel szavaiból nem a gyanúsítás, hanem a helyeslés szándékát lehetett kihallani, Paula késedelem nélkül megerősítette. — Semmi szándékom tagadni. Nekem komolyan tetszik az ötlet. Dezső szájába kapja a pipáját, és kétkedő csodálkozással fürkészte a két nőt, majd hányavetin legyintett. — Naná, hogy tetszik. Nekem is tetszene, ha tudnám, hogy valaki majd gürizni fog helyettem. — Nincs jogod így beszélni — nirított rá a felesége kukorékoló hangon. — Épp eléget dolgoztam én Is. — Hogyne. Hoztál összesen húsz vödör vizet. Lehet, hogy a Szaharában ez fantasztikus vagyont ér. de Magyarországon nem adnak húsz vödör vízért négyszázezer forintot. Paula türelmét vesztve vágta férje fejéhez: — De a telkemért bármikor megadnak százezret! Kinyújtott tenyerével mintegy higgadtságot parancsolt feleségére Dezső. — Nem. Azért már csak egymillió hatszázezret adhatnak. Esetleg. Miután megfontoltuk. Jónak látta a mérnöknő, ha tétova célozgatások helyett határozott irányt ad a beszélgetésnek. — Hát akkor fontoljuk meg. Paulában épp a felszólítás határozottsága keltett gyanút1. Azt hitte, most is gúnyolódnak vele. Dudoros szemét kétkedőn meresztette még tágabbra. — Figyelmeztetlek, hogy nekem komolyan tetszik Félix ötlete. — Jó — vette tudomásul Edit immár valódi gúnnyal a figyelmeztetést. Majd válaszolok a jegyzékedre. — Te mindennel fölényeskedsz. Ügy teszel, mintha ímmel-ámmal érdekelne, pedig nagyon is érdekel. — Mármint a pénz? — kérdezte ártatlanul Edit. — Mármint a pénz! — hagyta rá szenvedHyesen Paula. Jótékony türelemmel helyeselt a mérnöknő: — Ügy van. Jobban érdekel, mint gondolnátok. És ami engem érdekel, arra rendszerint nagyon odafigyelek. 8. Dezső még egy kontroll pillantást vetett a két nőre. Látva, hogy a kedélyek nagyjából egyensúlyba jutottak, dirigensnek lépett elő, (Folytatása következik.)
