Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-11 / 266. szám
i ÖFI NÉPE 9 1978. november 11. A vállalatok piaci informálódásának gazdaságunk jelenlegi helyzetében rendkívül fontos szerepe van. Nem kell jósnak lenni annak megállapításához, hogy ez a szerep — már csak az export növelésének sürgető feladata miatt is — a jövőben tovább növekszik. A A gazdaságos exportot fejleszteni pedig , a piacok, az igények naprakész ismerete nélkül igencsak nehéz, gyakran pedig lehetetlen. Piackutatók S' Uj mu epul a Ti§zan| 3. Mással egyenértékűen nem helyettesíthető Miért esett a választás éppen Csongrádra? Egy ilyen nagy jelentőségű beruházást minden vidék szívesen venne, hiszen gazdasági pezsdülést, szellemi élénkséget, számtalan előnyt hoz magával már maga az építkezés is. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági számítások és a műszaki lehetőségek voltak perdöntők. A már megépített vízlépcsők helyéhez kellett illeszteni, és a tározó megvalósításának optimális helyét kellett figyelembe venni. • A majdani duzzasztómű közelében hétvégi házak sorakoznak. (Pásztor Zoltán felvétele.) Mintegy tizenkét évvel ezelőtt kezdte meg működését az Országos Piackutató Intézet, azzal a céllal, hogy segítse mind a termelők. mind pedig a bel- és külkereskedelmi vállalatok piaci tájékozódását. A más szocialista országokban működő hasonló jellegű intézetektől eltérően az OPK nemcsak fogyasztási cikkekkel, hanem termelési eszközökkel is foglalkozik. Évente átlagosan 50—60 tanulmányt készítenek, ezek fele a fogyasztási cikkek, másik fele a termelőeszközök és egyéb cikkek piacát elemzi. A jó termékek fóruma A piackutatás mellett az intézet fontos feladatának tartja a piac befolyásolását is. Ezért hozták létre több mint tíz évvel ezelőtt a Kiváló Aruk Fórumát, amelyet ma már tárcaközi bizottság irányít. Az eddig eltelt idő alatt közel négyezer termék került minősítésre, s közülük jelenleg mintegy 1300 viselheti a jól ismert egymásba fonódó háromszögeket — a kiválónak minősített árukat jelölő emblémát. A mennyiségi fejlődést jelzi, hogy az, idén már ötszáznál is több termék került minősítésre. A tapasztalatok szerint a „jól vizsgázó" termékek aránya a korábbi évekhez képest csökkent. Ez arra utal, hogy szigorúbbá váltak a minőségi követelmények. Persze, ezzel együtt is lehetne több „kiváló áru”. Lehetne, ám mint azt dr. Szabó László, az OPK igazgatója is elmondta, a Kiváló Áruk Fórumának hatékonyságát gyengíti az érdekeltség hiánya. A KÁF önkéntes akció, ami azt jelenti, hogy a termelők maguk döntenek arról, nevezik-e a fórumra valamelyik terméküket vagy sem? A kiváló cím elnyerésének közvetlen anyagi ösztönzője nincs — a jó minőségű áruk előállítói és tervezői általában jutalmat sem kapnak, ha elnyerik a címet. Hiánycikkek, feleslegek Ismeretes, hogy a vállalatok gazdálkodásában mennyi nehézséget okoz egyes anyagok, gépek, berendezések hiánya, míg máshol ezek az anyagok helyet és költséget igényelve hónapok, esetleg évek óta állnak a raktárakban. Az egyik helyen hiányzik, a másik helyen felesleges. Ennek orvoslására hívta életre az OPK az Inter kér szolgálatot, melynek az a célja-, hogy elősegítse a termelő és kereskedő vállalatok között az úgynevezett elfekvő anyagok, eszközeik mozgását, az ezekről való kölcsönös Informálódást. Az évente két-három alkalommal megrendezett börzéken ma már sok százmillió forint értékű készlet cserél gazdát. Az OPK munkatársai e börzék igazi jelentőségét mégsem ebben látják,, hanem, hogy ezáltal a vállalatoknál eddig viszonylag elszigetelten dolgozó anyagbeszerzők, kereskedők között közvetlen személyes kapcsolat jöhet létre, ami elősegíti az annyira kívánatos jó együttműködés fejlődését. A piackutatás úgynevezett „kisegítő műfajának” számít az 1971 óta működő Reklámlevél szolgálát. Közel másfél millió hazai és külföldi címre küldenek tájékoztatókat és reklámokat a termelők ajánlatairól. E tevékenységet jól érzékelteti, hogy mintegy 25 ezer szovjet orvosnak évente több alkatommal megküldik az új magyar gyógyszerkészítmények szakmai ismertetőit. Jóslásra nem vállalkoznak A piackutatás nem csodaszer. Hogy valamely áru iránt a következő években milyen lesz, a kereslet, az nagyon sok tényezőtől függ. pontos prognózist adni lehetetlen. Az intézet vállalati megbízásokból él, de mind mondják, „komolytalan” dolgokra nem vállalkoznak: így nem fogadták el azt a megbízást sem, melyben arra kénték őket, 1990-ig „jósolják” meg egy termék eladási lehetőségeit. Az intézet úgynevezett kondicionált piackutatásra vállalkozik. Ez azt jelenti, hogy minden előrejelzés csak olyan feltételek mellett érvényes, amelyek mellett megszerkesztették. Polihisztorok ma már nincsenek — kellő tájékozottság esetén minden vállalat maga mérheti fel legjobban saját terméke piaci jövőjét, Az lenne hát a kívánatos, ha a termelők és a kereskedők nem előrejelzéseket kérnének, hanem az intézet álltai folyamatosan szállított bel- és külföldi információk alapján maguk készítenék el a konkrét prognózisokat. Az effajta kapcsolattartásnak már ma is vannak léit ható jelei, így az OPK több nagyvállalattal költött négy-öt évre szóló keretszerződést. F. S. P. A hivatalos indoklás azonban pontosabb ennél: „A beruházási (javaslat műszaki és gazdasági megfontolások alapján a vízlépcső építését a 254,4 folyamkilométer szelvényben irányozza elő. A vízlépcső építéséhez igénybe veendő terület nagyobbrészt árvizei: által veszélyeztetett és részben a nyári gáttal védett ártér, kis részben jelenleg is védett terület”. További részletezést is megérdemel azonban a téma: „A vízkészlet csak a Tisza csatornázásába illeszkedő csongrádi vízlépcsővel osztható el. E szempontok bizonyítják, hogy a csongrádi vízlépcső más művel műszakilag és gazdaságilag egyenértékűen nem helyettesíthető. A csongrádi vézlépcső 81.50 m. orsz. szintű duzzasztásnál már lehetővé teszi a kiskörei vízlépcső duz- zasztási szintjének 70 centiméteres emelését — további 100 millió köbméter víz tározását biztosítva — újabb beruházási költség nélkül.” Lássuk a továbbiakban, hogy miként bír majd az ország ezzel a nagy beruházással, s milyen hasznot remél tőle! Ha figyelembe vesszük, hogy még elég friss a minisztertanácsi határozat a nagyberuházás építésének előkészületeire, akkor is tudjuk, hogy maga az előkészítés hosszabb ideje folvik. s így az első „szellemi kapavágástól” számítva, legalább tíz esztendő kell egy ilyen monumentális mű elkészítéséhez. Most 1978-at írunk és a beruházási adatlapon 1986. június 30. szerepel a befejezés dátumaiként, majd 1990 a teljes befejezés éve. A kivitelezés költségeit közel 3 és fél milliárd forintban kalkulálják. Ebből a népgazdaság kap egy vízlépcsőt a Tisza Csongrád—Kisköre közötti szakaszának komplex hasznosítására. Növeli a térség árvízvédelmi biztonságát. Űjabb vízparti jő dőlési lehetőségeket teremt. Üjabb 150 kilométeren lesz minden évszakban használható vízi út és 45 millió köbméter ipari vízszolgáltatást és 115 millió köbméter mezőgazdasági vízfelhasználást tesz lehetővé évente. Külön haszon, mintegy ráadás, hogy a vízlépcső üzemi hídját úgy építik meg, hogy azt közúti hiúként, is hasznosítani lehessen. A vízlépcső két ütemben épül. A már jóváhagyott első ütem tartalmazza magát a vízlépcsőt, olyan kivitelben, hogv a távlati duzzasztási szintre eleve alkalmas legyen, továbbá a duzzasztási szintnek megfelelő védelmi intézkedéseket, az úgynevezett bögevédelmet. A második ütem az alpári tározó kialakítását, a csongrád—cserebökényi csatorna építését. é= ezen keresztül a nagytőko-szckkutasi öntözőrendszer vízellátását foglalja magában. Egy táblázatról pontosan leolvasható a nagy munka részleteinek ütemezése. Eszerint a felvonulás előkészületei már tartanak, és a tényleges felvonulás a vízlépcső építéséhez januárban kezdődik. A duzzasztómű és a hajózsilip építéséhez, közvetlen megvalósításához 1980 legelején fognak. A hullámtéri duzzasztómű építésének kezdete 1984 első negyedévében várható, A hullámtéri és a mederbe épülő művek építéséhez 1982 harmadik negyedéviben fognak hozzá. A parti létesítmények kivitelezése 1980 második negyedévében indul. A töltéserősítés ésszerű kezdete 1981 második fele. A szivattyútelepek létesítésének megkezdése pedig 1983 elejére esik. A mű teles befejezése 1990-re várható. A hatalmas vízi létesítmény tervezésével, mint generáltervezőt, a Vízügyi Tervező Vállalatot bízták meg. Az -»építés széles körű mozgósítást követel. A mélyépítési munkákat a Vízépítő Tröszt vállalata végzi, a magas- építésit a DÉLÉP, de közreműködnek a környező vízügyi igazgatóságok is, továbbá az ország több szakipari vállalata. A csongrádi vízlépcső, a hozzá tartozó csatornák és a tározó a természet átalakításának is nagy műve lesz. Nemcsak a folyó vízkészletét stabilizálja országunkban. hanem látványnak is fölemelő és új környezetet teremt a tájon. Bár a megvalósulástól időben még messze vagyunk, azért máris megmozgatja a fantáziát, a termelő- és településfejlesztő képzeletet éppúgy, mint a környezetvédelmi szándékokat, vagy a vízisport és az üdülés szervezőit. Minthogy a gazdasági megfontolások voltak az elhatározás eredeti ihletéi, nem árt egy kis figyelem főikéi tés arra, hogy ennek a nagy állami beruházásnak a várható hasznára a kisebb gazdasági egységéknek is készülniük kell. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese a közelmúltban egy interjúban fölhívta a figyelmet a mezőgazdasági üze-t mekre háruló tennivalókra, a különféle belvízelvezető csatornák megépítésének fontosságára: a MÉM a meliorációs munkálatokhoz adható állami támogatást, a' Tisza mellékére koncentrálja. Ily módon tehát a termelőszövetkezeték és állami gazdaságok saját erőfeszítéseiből és a dotációkból megteremthető az az összhang, amely nélkülözhetetlen a csongrádi vízlépcső majdani eredményességéhez, a nagyberuházás tervezett előnyeinek érvényesüléséhez. A készülő nagyberuházás nem ad közvetlen, kiszámítható hasznot, senki meg nem mondhatja mennyivel leszünk gazdagabbak, ha elkészül, s mikor törleszti visz- sza a hatalmas befektetéseket. A nélkülözhetetlen dolgok anyagi értéke nem kalkulálható. Ilyen nélkülözhetetlen, nagy mű szüle- tésénék lesz ismételten helyszíne a Tisza, a következő dolgos években. Sz. Simon István (Vége.) Tátra, a vihar bölcsője (8.) Segíteni, hogy hozzáfiata- lodjon — igen. ez a célja az embernek a Magas-Tátrával. Termékenyíti rétjeit, gondozza tavait. Évente 120 ezer hektárnyi területet fásítanak, hogy pótolják, amit a vad szelek pasztákban szakítanak ki. Vigyáz.zák az állatok és a növények biológiai egyensúlyát. S ha például nagy kánt okoz az erdőben a szarvas, amely leginkább a jegenyefenyőt, meg a fiatal fát pusztítja, télen pedig lucfenyővel táplálkozik, háromszázat kiselejteznek belőle. Akár minden esztendőben is megtehetik. hiszen ezerötszáz marad belőle. Az alacsonyabban fekvő réteken nyolcszáz őz is legel a vaddiszn ócsordákon kívül. Vadászok gondozzák, óvják az év minden szakában. Ezt teszi az ember, meg azt. hogy gyógyítja a dúlások következményeit. Ha rontó szelek törik. omlasztják a bérceket. az ember gépekkel, technikával forrasztja a sebet, számítón előzi a további bajt, és ameddig eljutott, szemlátomást szépül, fiatalodik a kolosszus. Romantikája nem csorbul. nyers szépsége, tiszta magassága. eredeti ősállapota fennmarad. Erre van szüksége az embernek is, akinek épülését szolgálja, bátorságát próbálja. No, igen! Aki ismeretlenül, felkészületlenül hatol a vadon mélyébe. aki gondatlanul önző, a kárát vallhatja. Az óvatosság sosem árt. A tudatlanság, óvatlanság testvére a gyávaság, aminek különösen ebben a világban nincs gyökere. Hogy mégis miként bokrosodik némely emberekben a gyávaság vadhajtása, erre Is közszájon forog egy aprócska példa. Csak a „minap” történt. Ahol az erdő a törpefenyővel határos, otít él a barnamedve — mind a huszonkilenc; ott fúvatja be magát hóval és alussza át a telet, olt hozza világra két-három bocsát. S mert ez mindössze 1500—1600 méter magasságban van, igen sok kiránduló közelíti meg a medve birodalmát, A nyíresek. hárser- dők lombárnya, a fenyvesek szelet csltító védelme, páfrány és gyümölcs-bozót, az Illatos virágok, buja rétek csábítják, a pihenni vágyókat. Itt is, ott is lecö- vekeli.k sátrukat, kitárulkoznak a napsugárnak és örülnek, boldogok így tett két csinos leány . is. Olyan helyen telepedtek le. ahol csak maguk voltak. Nem volt nehéz kiválasztani ok. Megszabadultak minden ruhadarabjuktói, karcsú, sima testüket odatartották a tűző napsugárnak. Csiviteltek. nevetgéltek. Napoztak ... — Amikor gyütte a medve — emlékszem Nahalka Imre bácsi szavaira. Ö mesélte el kedves, tönt magyarsággal a történetet, Gondtalan sütkérezés közben a lányok csörtetést hallottak a bozótból. Halálra ijedten látták, hogy egy hatalmas medve cammog feléjük. Az egyik lány sikoltozva futásnak eredt, a másiknak a rémülettől elakadt a hangja, földbe gyökerezett a lába. Se élő se holt nem volt. amikor felé nyújtotta a mancsát a há- rommázsás „szörnyeteg”. Megsimogatta a fénylő mezítelen testét, s a lány ájultat! rogyott ösz- sze. A medve egykedvűen tekintett az áléit lányra, majd körülnézett, begarázd-á 1 kodott a sátorba. összeszedte az ebéd maradványait, elfogyasztotta; a hátizsákból kiszedte a konzervet, szétlapította. felnyitotta és megette. Aztán- ahogy jött, távozott, A leány csak másodpercekre vesztette eszméletét.’ végignézte, mit művel a medve. Most magára kapkodta ruháját és hanyatt- homlok menekült, Mindenkinek .túlszínezve mesélte kalandját, sőt. hajtóvadászatot követelt az „emberre is támadó. veszedelmes ragadozó" medve ellen. — Szegény medve, nem volt néki udvariasság, amikor csinos vendég gyütte hozzá... — mondta Nahalka bácsi. Nos, évekkel előbb találtak egy kis bocsát. A vadászok nevelték. Annyira megszelídült, hogy mindenütt a nyomukban volt. Elfogadta a felé nyújtott ételt, megszokta a kenyeret is. Mikor felnőtt és vissza akarták szoktatni eredeti környezetébe, medvetár- Sati közé, sok gondjuk volt miatta. jó ideig kereste az emberek társaságát. Az embert, akit barátjává fogadott, mert valóban az. Csak hált nem minden ember egyforma. Van közöttük is, akire vigyázni kell. Óvni tőlük a természetet. és védeni őket óvatlan- ságuk, felelőtlenségük, gondatlanságuk, gyarló természetük ellen — a természet ellen, pontosabban: a természet viszontagságai ellen. No. de ideje visszafordulni. Meg kell még taposni ezt a dombot. hogy mögé ereszkedve az üdülőbe érjek. Már nem görcsöl az izomláz. Ez az útonálló, keresztbedőlt fenyő már ismerős, a sziklára is biztosan lépek. Nemcsak magam alá — elé nézek, a talajon többnyire visznek a lábaim. Tekintetem a távolba fürkész, figyelmem, gondolatom többet lát és befogad, mint kezdetben. Érdekes, milyen tömérdek gyűrődés ez az ötvenkét kilométer hosszú, tizenöt-húsz kilométer széles, kristályos gránit és pala. meg homok-kőzet. Vajon, ha valami csoda kisimítaná, kiterítené, nem lenne nagyobb kiterjedésű, mint az Alföld? Gondolatomban feltűnik az otthon, a .puszta, a róna, amelynek talaja üledék, hordalék. A Kiskunság felszínét a szél alakította ki. Ez pedig itt a bőgő szeleik bölcsője. a viharok hona. Nincs már messze az út vége. A láthatár azonban mintha rá- télepedett volna a lomha, hatalmas felhőre, nagy szürke, terhes gomollyal közeledik. A hegygerinc ezüstös csillogása elfakul, aztán eltűnik a csúcs, majd a hegyhát is. A dolina, a hegynyereg párával telik. A sziklákon felsebzgtt szél orkánná dühödik. A fenyves jajongva. zúgva, hajladozva vergődik. az égbenyúló törzsek visz- szapattanó hegye beleszúr a fel- legekbe. Ágak. gallyak reccsen é- se. fatörzsek durrogása, sziklák, üregek és lombok disszonáns orgonaszólama eleven kakofónikus rapszódiává sűrűsödik. A párától, nedvességtől asztmásán lihegek, szinte a fák. bokrok ütemén ... És mindez váratlan halkulással az egyik percről a másikra megszűnik. Csak dobpergés hallatszik és surrogás. Most kezd rá az eső. kövér, nagy csep- pekben. Viszlát. Magas-Tátra! Küldj nekünk is esőt. Csendeset. Békéset. Budavári Antal
