Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-10 / 265. szám
4 • PETŐFI NÉPE I 1978. november II. A pártalapszervezet mint a kommunisták elvtársi közössége A pártalapszervezetek — a párt szervezeti egységei — egyben kommunista emberi közösségek is, olyanok, amelyeknek meghatározó szerepük van abban, hogy tagjaik a szó legteljesebb értelmében kommunistává váljanak. Persze mindez rendkívül összetett folyamaitok közepette valósul meg. Jelentős szerepe van ebben a pártalapszervezetek ideológiai, politikai nevelőm unkájának, a sokoldalú és állandó képzésnek, mindenekelőtt a közösen végzett munkának, mivel elsősorban ez minősít minden kommunista közösséget I Elismerés és biztatás A pártalapszervezet eredményes munkájának alapfeltétele, hogy a párttagok aktív részt vállaljanak az általános tevékenységből, hogy eleget tegyenek párt - megbízatásaiknak, a párttagságból eredő kötelezettségei,knek. Mindezt azonban nemcsak a kötelességérzet, hanem egyéb érzelmi motívumok is befolyásolják. Ebből a szempontból igen fontos dolog hogy a párt vezetőség mennyiben igényli a párttagok munkáját, hogy azok érzik-e, tapasztalják-e munkájuk és megbízatásuk fontosságát, érzékelik-e munkájuk gyümölcsét abban a formában, hogy észrevételeiket, javaslataikat a vezetés az intézkedésekben, határozatokban felhasználja, érvényesíti. Ezért arra kell törekedni, hogy a pártmegbízatáisokat a végrehajtás folyamatában rendszeresen is értékeljük. Az ilyen alkalommal nyújtott elismerő szavaknak rendkívüli jelentősége van a további munka szempontjából. Űjabb teljesítményekre buzdít, bizonyságát adja annak, hogy hasznos és nem felesleges az a dolog, amelyet a párttag végez, jók a megválasztott módszerei. A jól végzett pártmun.ka elismerésében lényegében a párt politikájának valóra váltásán dolgozók munkájának megbecsülése jut kifejezésre. Ha az alapsizer- vezetben a pártmunka értékelését, a jól dolgozó kommunisták munkájának elismerését rendszeressé tesszük, akor ez a további, eredményes munka köz,vet,len ösztönzőjévé válik. Kölcsönös felelősség A végzett munka rendszeres értékelése, a jó munka elismerése azonban nemcsak önmagáért való, hanem jelentős hatással van a kommunista egyéniség fejlődésére, a párttagság nevelésére is. A párton belüli elvtársi politikai légkör, a pártegység, a párt egész ütőkép>essége nagymértékben függ az egymáshoz való tartozás, a kölcsönös felelősség érzetének helyzetétől, állapotától. Ma is igaz és tanulságos az a lenini gondolat, hogy a párt felelős tagjaiért, s minden egyes kommunista is felelős a pártért. Ennek állandó figyelembevétele, érvényesítése nagymértékben, befolyásolja a kommunista közösség személyiségformáló tevékenységét, kisugárzó hatását a környezetére. Az elvi alapon nyugvó elvtársi kapcsolatok feltételezek egymás munkájának figyelemmel kísérését, megbecsülését, a segítőkészséget, az őszinte bírálatot. A tagköriyvcsere során lefolytatott személyes beszélgetések ilyen értelemben is lényeges tanú lságokat hoztak szám urukra. Bizonyították, hogy a kommunisták felelősséget éreznek egymás iránt, a párt iránt. Bizonyították, hogy a párttagok döntő többségének munkája, magatartása, példamutatása megfelelő. Ez erőt, ösztönzést ad mindannyiunk számára a további munkához. A tagkönyvcsere azonban hozott más irányú tapasztalatot is. A pártból ez alkalommal kikerültek számát nem tekintjük magasnak. Mégis intő tanulság számunkra, minden egyes kommunista közösség számára, hogy sok eLv,társunk élete, sorsa másképpen alakult volna, ha az első hibánál, az első botlásnál figyelmeztetjük, vagy felelősségre vonjuk őket — tekintet nélkül beosztásukra — elsősorban saját érdekükben. Ezek a tapasztalatok újra figyelmeztetnek bennünket: erősítsük pártunkban a bírálat és önbírálat szellemét. Ehhez a kommunistáiknak olyan légkört kell biztosítani, ahol a bírálatot nem veheti senki személyeskedésnek, ahol az önkritikát nem valamiféle divatjamúlt „ötvenes évek módszerének” tekintik. A hibák, a fogyatékosságok, a torzulások ellen határozottan kell fellépni, és egységesen cselekedni megszűnteté- süik érdekében. A kommunisták — a társadalom példamutató tagjai A párttagoknak nem lehetnek előjogaik, kiváltságaik, de azért, mert párttagok, nem részesülhetnek jogtalanul hátrányban sem. A kommunisták a társadalomtól csak azért, mert párttagok, nem igényelhetnek — és nem is igényelnek — megkülönböztetett bánásmódot, ez igazságtalan lenne, de a párt vezetőségtől, a kommunista vezetőktől figyeLmességet. törvényes keretek közötti és az erkölcsi normáknak megfelelő gondoskodást és segítséget a személyes ügyeik intézésében — igen. A kommunisták emberek, bizonyos események, gazdasági vagy társadalmi hatások, érzelmi motívumok stb., reájuk is ugyanolyan hatással vannak, mint a társadalom más tagjaira. Sok esetben kerülnek olyan nehéz, helyzetbe, amit náluk sem lehet annyival elintézni;' hogy „neked ezt meg kell érteni, hiszen párttag vagy”. Ezeknek a tényeződnek feltárása fontos feltétele lehet az aktivitás növelésének, végső soron pedig a pártegység erősítésének. Legyen az alapszervezetek vezetőinek és a ikülönböző területeken dolgozó kommunista vezetőknek gondja arra, hogy amikor az egyes párttagok munkájukkal, helytállásukkal azt kiérdemelték, hozzájussanak mindazon javakhoz; szükségletekhez, amelyeket ilyen esetekben a társadalom valamennyi tagjának biztosítunk. Ne engedjék meg. hogy problémájukat, segítség iránti kérésüket a belátásra vagy az öntudatra való utalással tussolják el. Helyes, ,ha a jogos segítségben nem várjuk meg, amíg az érintett elvtárs jelentkeaik — hiszen ezt többen szerénységből nem is teszik —, hanem a vezetés tartsa számon, hogy ki mikor, mire vált érdemessé, jogosulttá és biztosítsa azt. Más szóval: az afliapszervezet vezetőségéneik, a pártcsoportok vezetőinek nemcsalk a pxunaszak és kérelmek folytán kell intézni az .ilyen jellegű gondokat, hanem állandóan és figyelmesen .kell vizsgálni, keresni a kölcsönös segítségadás lehetőségét. Dr. Látos István az MSZMP KB alosztály vezetője AZ ALFÖLDI NYOMDÁBAN • A nyomdai rekonstrukció részeként angol—belga gyártmányú könyvgyártó gépsort helyeztek Üzembe a debreceni Alföldi Nyomdában. A gép nyomósebessége 300 méter percenként. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 160 oldalas zsebkönyvből 10—12 ezer készíthető egy óra alatt. A gép üzemeltetéséhez 9—10 dolgozó elegendő. Hagyományos technikával 100—120 ember tud ilyen termelékenységet felmutatni. Új mű épül a Tiszán 2. A hiányzó láncszem • Nagy ritkán egy-egy vízi jármű is feltűnik. Ha elkészül az új duzzasztómű, megnő a folyami közlekedés, áruszállítás. Az előző írásban már „fölleltároztuk’ a Tisza vízlépcsőit : Tiszaiak, Kisköre, Törökbecse ... A hiányzó láncszem: Csongrád. A vízügyi szakemberek úgy tartják, Dombrád—Vásárosnamény között is duzzasztót követel az élet, de a fontossági sorrend Csongrád vitathatatlan elsőbbségét írja elő. A Tisza-völgy alsó szakaszán a természeti körülmények különösen indokolják a nagy mű megépítését, hiszen bármennyire hihetetlennek tűnik is i(soik folyó pásztázza ezt a vidéket). a vízforrások itt minimálisak. A víz pedik manapság az ipar és a mezőgazdaság számára egyaránt nagy fontosságú termelési tényező. A számítások szerint a Tisza-yölgy alsó szakaszán van szükség az ország vízfelhasználásának 70 százalékára, s ugyanakkor a vízkészletnek mindössze 20 százaléka található meg ugyanitt. A Tisza- völgyben lefolyó víznek mindössze 3 százaléka hazai eredetű. A szomszédos országok, ahonnan a folyók vize hozzánk érkezik, mind több és több vizét tartanak vissza. Számunkra nyári hónapokban bizonytalan a hozzánk érkező víz mennyisége, s különösen kis- vizeknél egyre nagyobb gond a minősége. Szárazabb években már ma sem elegendő a víz. Olykor öntözési korlátozásokat is el kell rendelni. Lehetetlen a rendszeres hajózás. Vízigényes ipar vagy mezőgazdasági kultúra e vidéken — a hiányzó láncszem miatt — nem tervezhető, de a felszín alatti vízkészletek csökkenése miatt még a lakosság vízeliláltásáiban is tartalék lehet a Tisza. A Tisza-völgy ben hazánk lakosságának 40 százaléka él, és a nemzeti vagyon 42 százaléka koncentrálódik. A magyar mezőgazdaság termelésének több, mint fele innen származik, s az ipari termelés egyharmada is. Az OVH-nak az Állami Tervbizottság számára készült előterjesztése megállapítja, hogy „mesterséges vízpótlás nélkül Magyar- országon a rendelkezésre álló természetes vízkészletből az 1970. évi igényeknek 1980 után már csak 30 százaléka, 1990 után pedig csaik 15 százaléka lenne kielégíthető”. Tiszátok és Kisköre sokait segít már most is, de a megnyugtató egyensúly záloga Csongrád. 'Amikor az Országos Tervhivatal minősítette a vízlépcső beruházását, messzemenően elismerte szükségszerűségét: „A hazai és a külföldi tarozás, vízpótlás és vízátvezetés alapvető tényezője a rendszer gerincét alkotó Tisza- csatornázás megvalósítása. Ezt a vízgazdálkodási célt szolgálja elsődlegesen a csongrádi vízlépcső, 20 millió köbméter hasznos tározótérfogait megvalósításával. A Tisza a Csongrád—Kisköre közötti szakasza vízi útjának felújítása révén, a Tisza-torkolat tói 600 kilométer összefüggő folyószakaszon nagyhajózásra alkalmas vízi út allakul ki. A vízlépcső megalapozza a forgalom fejlesztését szolgáló közlekedési beruházások létesítését, A Tisza- völgyben már jelenleg is nagy erőfeszítésekkel lehet az átmenő és a felső áruszállítást vasúton és közúton 'lebonyolítani. A tiszai hajózás jelentős részt vál- lalhalt e feladatokból... A vízi közlekedés hatására intenzívebbé válik a térség gazdasági fejlődése is.” Nem illik talán nagy szavakat használni, de kétségtelen, hogy a magyar hajózás reneszánszát ígéri a Tisza teljes csatornázása, hiszen ez a vízi út elvezet majd Észáknyugat-Európába, s közvetlenül a kontinensen át a Keletitengerre is, minthogy a Duna— Rajna—Majna-csatorna is kilépett a fantázia köréből és a megvalósítás időszakában van. A vízellátás és a hajózás mellett mégis az öntözés a legközvetlenebbül érzékelhető tétel ezen a tájon. Az ATIVIZIG-től kapott információk szerint a csongrádi vízlépcső 60 ezer hektár öntözését teszi lehetővé a bugac-mórahalmi tájon, Kiskunfélegyháza körzetében 85 ezer hektárnak tud öntözővizet szolgáltaim, Csongrád környékén 14 ezer hektárral számolnak. A bal pántom Nagytőke :é*íov Székkulas. körzete 45 ezer hektárt kapcsolhat az öntözésbe, s hosszú távra biztosított lesz a már most is működő algyő-pecsorai és a vidreér-csanyteleki öntözőrendszer működése. A mű szolgáltatásának teljesítőképessége természetesen másként is kifejezhető, hiszen a beruházás sokoldalúan hozzájárul majd a termeléshez. Az ipari vízszolgáltatás évi 45 millió köbméter lesz, a mezőgazdaság pedig idényenként 115 millió köbméter vizet kaphat innen. A Tisza völgyében az V. ötéves tervben 63 ezer hektár öntözésfejlesztés szerepel, a távlati elgondolások szerint viszont ötéves tervenként mintegy 100 ezer hektárral kell növelni az öntözött területeket. Azt is hozzátehetjük, hogy az öntözés intenzitásának is növekednie kell, így az öntözési vízigény 1990-re az 1975. évinek csaknem két és félszeresére emelkedik, miközben a külföldi vízelvonás ugyanebben a térségben szintén az 1975. évinek két és félszerese desz. Valamennyi gazdasági szempont egyöntetűen tanúskodik tehát e nagy elhatározás mellett. E hiányzó láncszem pótlásával nyeri el teljes értelmét a Tisza és a Körösök csatornázása, ezzel lesz teljes a nagy térség vízgazdálkodási rendszere. De víznek bő /eben így sem érezhetjük majd magunkat. Készült egy prognózis a Tisza magyarországi szakaszának vízmérlegéről. E szerint ezen a tájon 1990-ben 435 köbméter lesi a másödpereenké.Vi • vízigény — é* a tározókkal módosított vízkész- let-427 köbméteit garantál,,majd. Éppen, hogy lépést tartunk tehát a szükséglet növekedésével, s dppen jókor, a legküvetelőbb időben fogunk hozzá a csongrádi vízlépcső építéséhez. Sz. Simon István Következik: Mással egyenértékűen nem helyettesíthető 9 Vízimadarak, halak tanyája a tiszai Holtág. (Tóth Sándor felvételei) Anyagtakarékos erdőgazdálkodás Egyéves a jánoshalmi fenyötülepárló üzem Bács-Kiskun megyében az elmúlt három évtized alatt több mint 40 ezer hektár erdőt telepítettek, amelynek 60 százaléka fenyő. Ezek a fiatal fenyvesek gazdaságosan kitermelhető faanyagot még nem adnak, az erdőművelés tevékenységébe tartozó gyérítést, tisztítást azonban itt is el kell végezni. Ez a tevékenység a fenyőfák 30—40 százalékának a kivágását is jelentheti. A kitermelt fenyőt, természetesen, feldolgozzák. Nemcsak a törzset. A vékonyabb gallyakat, tűleveleket is értékes anyaggá, fenyőolajjá alakítják. Bács-Kiskun megyében a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, valamint az Erdőkémia Vállalat Jánoshalmán építette fel a két gazdasági egység közös fenyőtűlepárló üzemét, amely 1977 óta üzemszerűen működik. Érdekes megfigyelés, hogy Bács-Kiskun megyében a száraz, gyenge termőhelyi adottságú talajokon termesztett fenyőkből viszonylag nagyobb mennyiségű olaj nyerhető, mint másutt. Ennek az az oka, hogy a tüleveiek- ben felhallmozódott olaj a nedvességpárologtatást csökkenti, ami a fenyőknél életszükséglet. A fiatal erdőket először nyolcéves korukban tisztítják. Ekikor a hektáromként nyerhető fenyőtű és vékonygally mennyisége 60 mázsa. A második tisztítás a fény őállomány 20 éves korában következik. Ekkor az előbbi meny- nyiség már 90 mázsa hektáronként. A fenyőtű összegyűjtése eléggé nehézkes, sok kézi munkát igényel, de mégis meg kell tenni, mert, ha ez az anyag az erdőkben marad, megnöveli a tűzveszélyt. Egyéb erdővédelmi szempontok is közrejátszanak, hiszen a földön maradó fenyőtű és gally az egyik legjelentősebb erdei károsító, a szú fő tápláléka. Bács-Kiskun megyében eddig a fenyvesekben összegyűjtött anyagokat az erdökémia zalaegerszegi lepárló üzemébe szállították. Egy év óta azonban, amióta a jánoshalmi lepárló is dolgozik, már nincs olyan mértékben szükség a költséges szállításra. A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság területén évente mintegy 300 vagon ienyőiúi gyűjtenek össze ez azonban csupán töredéke annak, amit több munkaerő vei, vagy az egyelőre kísérleti gépesítéssel nyerhetnének. A jánoshalmi lepárló üzem naponta 80—120 mázsa fenyőtű feldolgozására alkalmas, kétműszakos munkával évente hatezer kilo gramm fenyőolajat nyernek. Az erdőkből beszállított fenyőtű a lepárló darálóiba kerül. Ezek a termelőszövetkezetektől vásárolt szecskavágók 4—5 centiméteresre aprítják a beléjük adagolt anyagot, amit aztán ventillátor továbbít a padlástérbe. Onnan villává,1 adagolják a munkások a két Henize-cartályba, amelyek befogadóiképessége egyenként 15 köbméter, azaz 25— 30 mázsa fenyőtű. A tartályban 150—'160 Celsius-fokos gőznyomással egyszerű vízgőz-desztillá- ciós folyamat útján oldják ki az olajat. Ezt lehűtve, csővezetékeken keresztül egy választóedénybe juttatják, ahol a fajsúly9 Török János a fenyőtűt adagolja a darálókba. (Straszer András felvételei.) • A kifőzött fenyőtűt a szeméttelepre szállítják. különbség miatt az értékes fenyő- olaj és a víz elválik egymástól. Egy Hemze-tartályt megtöltő fenyőtű-mennyiségből 8 kilogramm fenyőolajat nyernek. A jánoshalmi fenyőtűlepárlóban tizenegyen dolgoznak. Személyenként évente mintegy 250 ezer íor.nt termelési értéket hoznak létre. Az itt megtermelt fenyőolajat tisztítás után a kozmetikai készítmények, különféle gyógyszerek és gin előállításához használják fel. G. E.
